Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-29 / 101. szám, szombat
ÚJ szú 5 89. IV. 29. A kiváló munkáért - az állampolgári elkötelezettségért Május 1-je, a munka ünnepe és felszabadulásunk évfordulója, május 9-e alkalmából immár hagyományosan állami kitüntetéseket adnak át azoknak, akik szocialista társadalmunk igényes elvárásainak életünk különböző területein példamutatóan megfeleltek és megfelelnek. Ezzel az elismeréssel is nyugtázzuk szorgos munkájukat, hozzáértésüket, közéleti cselekvő- és áldozatkészségüket s nem utolsósorban rokonszenves, követésre sarkalló emberi magatartásukat is. Ezek a kitüntetések egyben jelképes jelentőséggel is bírnak. Széles körben, közvetve, kifejezésre juttatják számtalan dolgozókollektíva munkás, paraszt és értelmiségi tagjai országunk, gazdaságunk, tudományunk és kultúránk fejlődéséhez való hozzájárulásának társadalmi megbecsülését is. Mert ennek a fejlődésnek az élen járó egyének munkássága csakúgy nélkülözhetetlen előfeltétele mint a nap nap után kötelességeit becsületesen teljesítő dolgozók tömegeinek az életet jobbító minden tette és hasznos törekvése. Most néhány májusi kitüntetettünket mutatjuk be olvasóinknak. A múlt év júliusa óta mezőgazdasági kombinátként gazdálkodó légi (Lehni- ce) Csehszlovák-NDK Barátság Efsz-nek már a neve is sejteti, hogy ennek a szövetkezetnek a tagjai merik vállalni a buktatókat sem nélkülöző kezdeményezés kockázatát. Az utóbbi évtizedben több alkalommal bizonyságát adták, hogy bátor szószólói a haladó termelési technológiák és munkaszervezési módszerek gyakorlati érvényesítésének. Náluk bármikor kopogtathat az újságíró, érdeklődhet az eredményesebb gazdálkodás lehetőségeit kutató szakember, mindig tudnak neki valami újat, érdekeset - gyakran rendhagyót - mondani vagy mutatni. TERET A KIBONTAKOZÁSHOZ A szövetkezetnél a kilenc évvel ezelőtti egyesülést követően kezdték latolgatni, merre keressék a gazdasági felemelkedéshez vezető utat. Kezdetben kizárólag a kukoricatermesztési rendszerhez való csatlakozásban látták a lehetőséget, később azonban az öntözéses gazdálkodásra való áttérésnek, valamint a szövetkezetben kifejlesztett kettős termesztési technológia széles körű alkalmazásának előnyeit is felismerték. Az említetteken kívül a hazai és külföldi tudományos ismeretek érvényesítése, a fejlődés szellemi és műszaki hátterének kiépítése szintén nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egyébként nem éppen eszményi termőhelyi feltételek között gazdálkodó szövetkezet egykettőre felhívta magára a figyelmet a termelés fejlesztésében elért sikerekkel. Egyszer csak rádöbbentek, hogy a meglevő feltételek már nem kínálnak megfelelő teret a vállalkozáshoz és a gazdasági kibontakozáshoz. A helyzet alapos elemzését követően, a szövetkezet tagjaiban a múlt évi zárszámadó közgyűlésen érlelődött elhatározássá a gondolat, hogy a termelés agrokom- binát rendszerű szervezésére való áttéréssel a mezőgazdasági vállalatok közül az elsők között csatlakozzanak az új gazdasági mechanizmus alapelveit érvényesítő vállalatokhoz. Szakmai körökben nemcsak a Csallóközben, de országos viszonylatban is köztudott volt, hogy a szövetkezet kiemelkedő eredményeket ér el a gabonatermesztésben, valamint az öntözéses gazdálkodással és a kettős termesztési technológiával „megtámogatott“ takarmánytermesztésben. Sőt, hogy a céltudatosan fejlesztett melléküzemági termelésre alapozva, már külkereskedelmi tevékenységgel is kacérkodik. A biztató előjelek ellenére akkoriban sokakban felmerült a kérdés, nem vállal-e az erejét meghaladó feladatot a légi szövetkezet? Vajon minden vonatkozásban, az anyagi és műszaki felszereltség, a káderellátottság, a szervezési és technológiai háttér tekintetében egyaránt alaposan felkészült a gazdaság, hogy társait megelőzve, fél évvel korábban vállalhassa a lépésváltás kockázatát? Tavaly májusban a szövetkezet vezető tisztségviselőinek is feltettük ezeket a kérdéseket. A válaszok meggyőztek bennünket arról, hogy a gazdaság valóban készen áll a nagyobb önállósággal együttjáró felelősség vállalására, az igényesebb feladatok és elvárások teljesítésére. Andrássy Sándor mérnök, kandidátus, a szövetkezet elnöke egyebek között így fogalmazott: ,,Részletesen elemeztük az eredményeinket és felmértük a lehetőségeinket, s arra a következtetésre jutottunk, hogy készen állunk a feladatra. Igen, a személyi és technikai ellátottságot tekintve is. Tagjaink átlagos életkora 36 év, s a vezető tisztségviselők közül ötvennégynek van diplomája. Az új, haladó tudományos ismeretek érvényesítésére törekedve, több mint húsz tudományos intézménnyel léptünk együttműködésre, azonkívül az újítóink, a feltalálóink és a komplex racio- nalizációs brigádok szintén jól dolgoznak. Jól felszerelt gépparkunk, saját laboratóriumunk van, felkészültünk a folyékony műtrágyák házi keverésére és alkalmazására, a biotechnológiai központunkban pedig enzimeket, illetve dolgozóink által kifejlesztett, hatásos fertőtlenítőszereket gyártunk. A mezőgazdasági alaptevékenység fejlesztéséhez szükséges anyagiak előteremtését szolgáló melléküzemágban a külpiacon is keresett termékek (például hidegvágók, lepárló és E-vitamin kisüzemi előállítására alkalmas berendezések) gyártásával foglalkozunk. Termékeink hazai és külföldi értékesítésének szervezésére létrehoztuk a kereskedelmi részleget. Ami pedig az eredményeinket és a vállalkozás pénzügyi hátterét illeti, szintén úgy érezzük, nem kell tartanunk az igényesebb elvárásoktól. Az a határozott cél vezérel bennünket, hogy a 8. ötéves tervidőszak végére megkétszerezzük a bruttó mezőgazdasági termelés értékét, s ennek megfelelően lényegesen nagyobb részt vállalunk a fogyasztói igények kielégítéséből, beleértve az élelmiszer-ipari termékek választékának bővítését is." A BIZONYÍTÁS ÉVE A május elsejei kitüntetettek között ott van Andrássy Sándor, a légi Csehszlovák-NDK Barátság Efsz elnöke is. A Szocialista Munka Hőse címmel a társadalom elsősorban az egyén érdemeit méltatja, akinek a vezetésével a gazdaság a legjobbak közé küzdötte fel magát, közvetve azonban azoknak a helytállását is elismeri, akik szorgalmukkal sikerre vitték a merész elképzeléseket. Ez adta az ötletet, hogy egy év után ismét felmérjük, milyen konkrét eredményeket hozott a termelés agrokombinát-rendszerű szervezésére való áttérés. A szövetkezet elnöke azzal fogadott, hogy az alig egy hónapja a járási pártbizottság részére készült felmérés során kitűnt, a két évre vállalt fejlesztési feladatoknak több mint az ötven százalékát teljesítették. A gabonafélék hektárhozamát 8,12 tonnára növelték, a tervezettnél több tejet és húst termeltek, így egy hektár átlagában már 1130 liter tejet és csaknem 500 kg húst értékesíthettek. Az előző évhez viszonyítva tavaly a bruttó mező- gazdasági termelés értékét több mint 10 millió, a nyereséget pedig 4,5 millió koronával növelték. Ez arról tanúskodik, hogy a szövetkezet tagjai tavaly májusban nem becsülték túl sem az erejüket, sem a lehetőségeiket. Emlékezzünk csak! A kezdeményezők akkor nem csupán a termékek előnyösebb értékesítési lehetőségének megteremtésével és a termelés anyag- és energia-igényességének mérséklésével érveltek, de azt is kiemelték, hogy a lépésváltás társadalmi és gazdasági céljai között a fogyasztói igények jobb kielégítésére, az élelmiszer-ipari termékek választékának bővítésére való törekvés is szerepel. És valóban. A szövetkezet naponta 440 kg sajtot készít, s úgy tervezi, hogy 1992- ben az összes tejet maga fogja feldolgozni. A napokban kezdik meg a dzsúszporok gyártását, átvették a Másospol közös vállalat sertéshizlaldáját, Bratislavában virágüzletet és bisztrót nyitottak, fagylaltot árusítanak, s ugyancsak a szlovákiai főváros történelmi központjában négy régi épület felújításán dolgoznak, hogy mielőbb megnyithassák a tervezett szállodákat, vendéglőket és egyéb szolgáltatási központokat. Az extrudált gabonakészítmények termelésére való felkészülés szintén jó ütemben halad. Menet közben új ötletek is születtek. így jött létre a békatenyészet és a csincsillafarm. Most a kistenyésztőkkel keresik a kapcsolatot, hogy szerződéses háztáji állattartás keretében fejlesszék tovább a külpiacon keresett csincsillaprém termelését. Az éticsiga-te- nyésztés meghonosításának gondolatát is felvetették, de egyelőre a békatenyésztésben akarnak kellő tapasztalatokat gyűjteni. Új távlatokat kínál az Ukrán SZSZK Kom- munar kolhozával felvett kapcsolat. A légi szövetkezet már az idén 400 hektár cukorrépa, 300 hektár kukorica és 50 hektár lencse elvetését vállalta, amiért a szovjet partnertől zsen-sen ültetőanyagot kap cserébe. A légiek a kolhoz hajdinatermesztési tapasztalatai, valamint az iránt a technológia iránt is érdeklődnek, melynek segítsével a hajdina szalmájából élelmiszer-ipari festékanyagot lehet készíteni. S végezetül még egy vállalkozásról. A mezőgazdasági kombinát korszerű immunológiai laboratóriumot épít, amelyben talán már május végén kezdetét veheti a speciális ellenanyagok, a vérplazma és az állatgyógyászatban használatos szérumok termelése. AZ EMBERI SZORGALOMRA ALAPOZ A hasonló ösvényen járók a megmondhatói, mennyi energiára, milyen felkészültségre, önfeláldozásra és szorgalomra volt szükség az eredmények eléréséhez. Természetesen nem kizárólag a haladás rúgóinak számító vezetőkre gondolunk, de a mindennapok hőseire is, mégis, a kockázatot és felelősséget a vezetőknek kell vállalniuk. Mindenekelőtt az elnöknek, akiről az irigyei is elismerik, hogy kijárta az élet iskoláját, minden újért lelkesedik, s főleg nem retten meg a nehézségek láttán. Huszonnégy évvel ezelőtt a volt Balo- nyi (Balon) Efsz-ben üzemgazdászként kezdett, később a Békéi (Mierovo) Efsz-ben találkozhattunk vele. Előbb főmérnök, majd növénytermesztési ágazatvezető, végül elnök volt a gazdaságban, amely ma a légi szövetkezethez tartozik. A kitüntetés kapcsán Andrássy Sándor röviden csak annyit mondott, hogy a köz érdekében végzett kollektív munka társadalmi elismerésének tekinti, akárcsak a korábbi Szocialista munka üzeme címet. S persze nem felejtette el hozzáfűzni, hogy továbbra is számít a szövetkezet tagjainak helytállására és szorgalmára, hisz az elvárások egyre nagyobbak, ők pedig még korántsem használták ki az új feltételek kínálta lehétőségeket. KÁDEK GÁBOR Nem fogynak ki az ötletekből Andrássy Sándor: „A társadalmi elismerés a kollektíva helytállását is tükrözi“ getni, mert a társaságában nem lehet fecsegni, nem lehet férfiatlan módon pletykálkodni, híreket cserélni, hanem inkább gondolatot, jobbító elképzelést lehet cserélni vele. Képzőművészet, irodalom, közélet, hivatás - nagyjából e körül forog a szó, a jószándékú gondolat. Amikor beszél, lehet rá figyelni, ami manapság ritka dolog, s a szememben ezért igen becses tulajdonság. Ha beszél hozzá az ember, ő is figyel, gondolatai nem kalandoznak el, s ez megtisztelő. Szót tudunk tehát érteni. Azt hiszem, nemcsak én vagyok így vele. Szelíd megszállottsága - túl a hivatás tartományain - elsősorban a képzőművészetre, s azon belül is Szabó Gyula Ember a búzaföldön személyére, művészetére összpontosul. Kölyökkorában ismerte meg a művészt, akinek Veneny Lajos, a jeles növénynemesítő volt a mecénása. Rákóczi amolyan hozd ide, vidd oda Lajkó szerepben, mezítlábasán került Veneny mellé, aki aztán növénynemesítőt nevelt belőle. Persze, ez így túlontúl egyszerűen hangzik, hiszen ennél sokkal többről, a tanító és a tanítvány eszményi kapcsolatáról van szó, melynek során a tanítvány nem csak a tudásban, nem csak az élettér helyszínein, de a művészetek iránti fogékonyságban is követte mesterét. Követte egészen a végállomásig, a Sósszigeti (Solary) Növénynemesítő Állomásig, ahol legjobb barátjával, Bartalos Menyhérttel és a munkatársakkal olyan búzafajtákat teremtettek, mint a Solaris, az Istra, a Danubia vagy az Ágra. Mondani sem kell, milyen szerepet töltenek be ezek a fajták a mai mezőgazdaság eredményeiben, s talán azt sem kell magyarázni, mivel érdemelte ki a most hatvanesztendős Rákóczi Lajos a Munka Érdemrendet. De kiegészítésül talán ide sorolható jó fél tucatnyi, általa kinemesített dinnyefajta is, többek között a róla elnevezett Lajkó. Utazásaim során - lehet az vetés, lábon álló kalász, vagy tarló látványa - gyakran eszembe jut Rákóczi Lajos, Bartalos Menyhért és Szarnák Mihály, mert személyüktől elidegeníthetetlen a búzaföld látványa. Ilyenkor kellemes, megnyugtató érzéssel gondolok rájuk, de a gondolat sosem röppen el könnyen, mert a teljesítményük mögött még máig nem érzem igazán megfogalmazhatónak a lényeget. A magyarázat további pontosítást kíván. Mire gondolok? Az újságírói terepmunka során még soha sehol nem találkoztam olyan kollektívával, mint a sósszigeti. Jellemzője ugyanis egyfajta példátlan nyugalom, rend, szorgalom, és persze tudás. Ilyesmit ugyan másfelé is tapasztal az ember, de itt valami nehezen megfogalmazható többlet is működik. Ha munkahelyi demokráciának nevezem, minden bizonnyal igazat mondok, hiszen kevés helyen tapasztalja az ember, hogy a hierarchia mindig kívül marad a kerítésen. Sósszigeten ezt abban érzem megnyilvánulni, hogy nincs utasítgatás, nincs parancsolgatás, hanem működik valamilyen magától értetődő, természetes cselekvési folyamat, melynek során persze irányítani is kell. Csakhogy az irányítás metodikája itt valahogy így hangzik: Józsi bácsi, legyen szíves, ezt, vagy azt megcsinálni! Bözsike, ezt praktikusabb így csinálni, mert kettőspont. És jön egy türelmes, érthető, emberi hangú, nem kioktató magyarázat, miután Bözsike boldogan teszi jobban, amit tennie kell. Működik tehát a munkából eredeztethető öröm, ami eleve garantál egyfajta minőséget. Sem Bartalos Menyhért, sem Rákóczi Lajos nem szeret utasítani. Vezetni, irányítani annál jobban. Merthogy egyikük sem az íróasztal mellett érzi magát elemében, hanem ott, ahol éppen tartózkodni rendeli a feladata. Búzaföld, laboratórium, munkagép vagy éppen az íróasztal. Rákóczi Lajost én már láttam traktor nyergében, láttam ládákat cipelni együtt az asszonyokkal, láttam zsákolni, palántázní, kapálni. Láttam íróasztal mögött munkaruhában, nyakkendőben egy- egy értekezleten, ugyanígy sok-sok kiállítás megnyitóján. Láttam családi körben, láttam barátok között, műteremben, buszon, de legtöbbször mégis a munkahelyén, rendszerint fájront után, mikor már mindenki elment, amikor már az éjjeliőr is szolgálatba lépett, akivel hazamenet, búcsúzáskor még vált néhány mondatot. Munkaköri és emberi mondatot. Sötétedéskor hazaér, vacsorázik, könyvet vesz a kezébe... Kissé feszesen ülve olvas, mindig egy Szabó Gyula kép alatt, melynek keretébe 1945-ben befúródott egy jókora aknaszilánk. Barna, rozsdás darab - máig ott, abban a képkeretben. Bárkit megölhetett volna. Rákóczi Lajos életének nagyobbik részét kísérte végig ez az aknaszilánk. Mégis: ebben az életben rend van. Egyetlen magyarázatot tudok, mely jóllehet hangzatos, de igaz: a munka öröme, a mindennapi teremtés gyönyöre az, ami ezt a rendet magyarázza. KESZELI FERENC Tizenhat esztendős korában került a növénynemesítés közelébe s az azóta eltelt negyvennégy esztendő során... Nem könnyű befejezni a mondatot, mert a hivatásszeretet, a hűség, a szelíd megszállottság fogalma minden bizonnyal patetikusan hangzana Rákóczi Lajos neve mellett. Jóllehet, a dicsérő szavak igazak, de személyéhez mindenekfölött egyfajta tiszta emberi egyszerűség kapcsolódik, mely egyszerű- . sé g igen tiszteletreméltó elemekből építette fel ezt a korántsem szürke egyéniséget. Ismeretségünk régi keltezésű és számomra igen emlékezetes, de érdekes módon mégsem tudom pontosan behatárolni azt, vajon melyik esztendőben is lehetett, amikor a derékig érő búzatáblában először megláttam őt. Akkor azt gondoltam: nahát, egy növénynemesítő csak úgy belegázol a gabonába?! Amikor aztán közelebb értem hozzá, kiderült, hogy a búzatábla többszáz apró parcellából áll, s a parcellák között keskeny utacskák vezetnek. Rákóczi Lajos egy ilyen keskeny úton állt s éppen egy kalászt vizsgálgatott. Körülötte - mint a pipacsok, búzavirágok - asszonyok, lányok díszelegtek a végtelen zöldben, és pinzettával bíbelődtek a kalászok belsejében. Most mit csinálnak? - kérdeztem s ő igen érthető módon magyarázta el, hogy most mesterséges beporzás, egy fajtakísérleti folyamat történik... Csodálkoztam. Nem csak azon, amit láttam, hanem azért is, mert megértettem, amit aligha értettem volna meg, ha nem Rákóczi Lajos magyarázza el. Ezért emlékezetes .. Aztán az évek során ilyen-olyan rendszerességgel azóta is meg-megkeressük egymást és beszélgetünk. Jó vele beszél
