Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-26 / 98. szám, szerda

Aktívan készítsük elő a párt évzáró tanácskozásait A jelenlegi időszakban már elkezdődtek a párt tagjaival és tagjelölt­jeivel folytatott beszélgetések, amelyek a CSKP XVIII. kongresszusára való felkészülés jelentős részét képezik. Azokról a kérdésekről, ame­lyek az évzáró gyűlések előkészítésével függnek össze, Michal Podzi- mek, a Rudé právo szerkesztője Vladimír Pátek elvtárssal, a CSKP KB politikai-szervezési osztályának vezetőjével beszélgetett. Erdeink egészségi állapotának romlása Ok: az ipari szennyeződés • Miről van szó elsősorban a pártalapszervezetek és a pártkon­ferenciák évzáró tárgyalásainak tar­talmi előkészítésében?- Az alapvető feladatokat a CSKP KB Elnökségének erre vonatkozó, december 9-én elfogadott határoza­ta irányozza elő. A felkészülés az eddigi munka eredményeinek önkri­tikus értékeléséből indul ki. Fokozni kell a pártbizottságok, a pártszerve­zetek és az egyes kommunisták részvételét a párt XVII. kongresszu­sán elfogadott irányvonal megvaló­sításában, valamint a társadalom átalakítására és demokratizálására irányuló feladatok megvalósításá­ban, ahogy azokat a CSKP KB utób­bi ülései meghatározták. Fel kell mérni, hogy az új követelményeknek milyen mértékben felel meg a politi­kai munka színvonala és hatékony­sága, azt, hogy a pártbizottságok, a szervezetek és a kommunisták mennyire képesek a munkahelyi és a lakóhelyi sürgős kérdések megol­dására. A kommunistáknak politikai hatást kell gyakorolniuk a gazdasági szervezetekben, a nemzeti bizottsá­gokban és a társadalmi szerveze­tekben a felelősség és a teljesítmé­nyek növelésére. Nyílt politikát kell folytatniuk, s a szocialista demokrá­cia elmélyítésére kell törekedniük. Mindezt azonban nem lehet elérni a párton belüli élet sokoldalú fejlesz­tése, a kommunisták fegyelme, cse­lekvőkészsége és kezdeményezése nélkül. A pártmunkában szükségessé vált változtatások közvetlenül összefüggnek annak a kedvező tár­sadalmi légkörnek a kialakításával, amelyben az emberek kezdeménye- zően vesznek részt a pártpolitika megvalósításában. Ehhez határo­zottabban fel kell számolni a bezár- kózottságot, a legfontosabb kérdé­seket az emberek részvételével kell megoldani, tanácskozni kell velük, s jobban ki kell használni a tapaszta­lataikat és ötleteiket. A vezető funk­cionáriusoknak, valamint az egész pártaktívának szorosabban kell együttműködniük a dolgozókkal és az állampolgári kollektívákkal. A kommunisták évzáró tanácsko­zásai jelentős mértékben elősegítik majd a dolgozók és az állampolgá­rok aktivitásának és kezdeményezé­sének a növelését, s a part politiká­jából eredő feladatok teljesítésébe való bekapcsolódásukat. • A pártalapszervezetek évzáró taggyűléseinek előkészítésében fontos szerep jut a párt tagjaival és tagjelöltjeivel folytatott beszélgeté­seknek. Ezek jelentőségével, végre­hajtásával, s az eddig szerzett ta­pasztalatokkal kapcsolatban mit le­hetne kiemelni?- A beszélgetések az ismeretek, az ötletek és a javaslatok fontos forrásai a tanácskozások előkészí­tésében. Fő rendeltetésük az, hogy aktivizáljanak minden kommunistát, felmérjék az elkötelezettségüket, s ezzel az alapszervezeteket és a kommunistákat mozgásba hozzák a társadalom átalakításával és de­mokratizálásával kapcsolatos fel; adatok teljesítésére. A beszélgeté­sek folyamán tárgyilagosan ki kell térni az egyes kommunisták és tag­jelöltek munkájával és életével kap­csolatos problémákra. Egyúttal azonban számot kell adniuk eddigi tevékenységükről is és a reájuk há­ruló feladatok teljesítéséről. Értéke­lésük mellett azt is lehetővé kell tenni, hogy kifejthessék a pártbizott­ság és a szervezet munkájára s álta­lában véve a párt politikájára vonat­kozó nézeteiket. A beszélgetéseket az évzáró taggyűlések káderelöké- szítéséhez is ki kell használni. Az is fontos, hogy a beszélgetések ered­ményei a névre szóló intézkedések­kel és a kommunisták konkrét fel­adataival együtt kifejező mértékben megnyilvánuljanak az évzáró tag­gyűlésekről készített jelentésekben és ezek határozataiban. A kisebb taglétszámú alapszerve­zetekben a bizottság rendezi a be­szélgetéseket, a nagyobbakban ez a pártcsoportok keretében is meg­valósulhat a bizottsági tagok részvé­telével. Az eddigi tapasztalatok a beszélgetések eltérő színvonaláról tanúskodnak. Az alapszervezetek egy része jól felkészült és megértet­te a beszélgetések jelentőségét. Helyesen járnak el azok a járási pártbizottságok, amelyek először az alapszervezetek bizottságaival foly­tatnak beszélgetést, értékelik az el­nökök munkáját, véleményt nyilvání­tanak az egész alapszervezet mun­kájának színvonaláról, s javaslatok­kal segítik elő a fő problémák és az új feladatok megvilágítását. A járási pártbizottságok kötelesek igényesen értékelni a beszélgetések lezajlását, gondoskodni ezek magas színvona­láról, s ott, ahol nem feleltek meg az elvárásoknak, megfelelő intézkedé­seket tenni. • A beszélgetések bizonyára az olyan párttagok aktivizálására is szolgálnak, akik komolyabb okok nélkül elhanyagolják alapvető köte­lességeik teljesítését.-Természetesen. Minden párt­tagnak és tagjelöltnek ki kell nyilvá­nítania a párt politikájához való vi­szonyulását. Ezt azonban nemcsak szavakkal, hanem konkrét tettekkel is ki kell fejeznie. A beszélgetések jó alkalmul szolgálnak arra, hogy nyíl­tan és bírálóan tárgyaljunk azokkal, akik feladataikat nem teljesítik, s passzívan viszonyulnak a párt­munkához. Nincs szó természete­sen semmiféle tisztogatásról a párt­tagság soraiban, hanem arról, hogy az ilyen tagokat határozottan figyel­meztessük a kötelességeikre, konk­rét feladatokat adjunk nekik, s lehe­tővé tegyük számukra, hogy ezek teljesítésével kifejezésre juttassák a párthoz és saját alapszervezetük­höz való viszonyulásukat. A CSKP XVIII. kongresszusa után sorra ke­rülő taggyűléseken aztán vissza kell térni a beszélgetésekből és az évzá­ró taggyűlésekből eredő feladatokra és intézkedésekre, értékelni kell ezek teljesítését, s elbírálni, hogy az eddig passzívan viselkedő kommu­nisták megértették-e, mit vár tőlük a párt, hogy úgymond felébredtek-e, megmozdultak-e. Azokkal szemben, akik továbbra sem változtatják meg a pártkötelességekkel szembeni vi­szonyulásukat, helyesebb lesz meg­felelő következtetéseket levonni. • Elkezdődött az évzáró gyűlé­sek káderelőkészítése. Kiket kell el­sősorban kiválasztani és javasolni az alapszervezetek és a további pártszervek új bizottságaiba? Ho­gyan kellene a kiválasztást szer­vezni?- Az alapszervezeti bizottságok­ba és a felsőbb pártszervek bizott­ságaiba az eddiginél sokkal széle­sebb körből kell kiválasztani a jelöl­teket. Olyan párttagokat kell kivá­lasztani, akik a párt- és a munkakol­lektívákban természetes tekintéllyel rendelkeznek, példamutató eredmé­nyeket érnek el, megfelelő erkölcsi és jellembeli tulajdonságaik vannak, képesek a párt politikájának érvé­nyesítésére, magyarázására, s erre a többi állampolgárt és dolgozót is meg tudják nyerni. Figyelembe kell venni továbbá a tagállomány szociá­lis és kor szerinti összetételét, vala­mint a nők részarányát. Meg kell őrizni a folytonosságot is a pártbi­zottságok összetételében és ezzel a munkájukban is, ami azt jelenti, hogy a fiatalok nagyobb arányú be­kapcsolódása mellett nem szabad megfeledkezni az idősebb elvtársak gazdag gyakorlati és élettapasztala­tainak kihasználásáról. • A CSKP KB Elnöksége által a pártszervek és a tisztségviselőik választására jóváhagyott alapelvek egyes új követelményeket is tartal­maznak, ilyen például a választások titkossága, a jelöltek nagyobb szá­ma, s a tisztségviselés tartamának korlátozása. Mire irányulnak ezek a követelmények, és hogyan kell rájuk reagálni?- A szóban forgó alapelvek a pár­ton belüli demokrácia további fej­lesztésére szolgálnak. Ezek lényege az, hogy több jelölt közül nagyobb felelősséggel kell kiválasztani a ká­dereket, s felelősen kell gondoskod­ni elhelyezésükről, is. Ez megkövete­li, hogy a kommunisták a társadalmi légkörre és az új feltételekre való tekintettel nyíltabban és igényeseb­ben fejezzék ki a véleményüket a je­löltekről, s megértsék, hogy a több jelölt közüli titkos választás nem egy öncélú eljárás, hanem a javasolt funkcionáriusok kiválasztásának és jóváhagyásának a betetőzése. Helyesen kell értelmezni a párt választott tisztségviselői esetében a funkcióban töltött idő korlátozását is. Ennek az a lényege, hogy felszá­moljuk az olyan káderstabilitást, amely önelégültséghez, merevsé­gekhez, a munka kollektív jellegé­nek gyengítéséhez, a fogyatékossá­gok elnézéséhez és ezek követke­zetlen megoldásához vezet. Ennek megfelelően a tapasztalt elvtársak mellett nagyobb mértékben kell ja­vasolni a pártszervekbe fiatal, pers- pektív kádereket,- akik sok helyen csekély arányban vannak képvisel­ve. Ami a tisztségviselés időtartamát illeti, ezzel kapcsolatban a központi bizottság Jakes elvtársnak a CSKP KB 13. ülésén elhangzott beszámo­lójában foglalt állást, aki megemlítet­te, hogy ez az elv elsősorban a ve­zető titkárokra vonatkozik, a járási pártbizottságoktól kezdve egészen a központi szervekig. Azonban a pártszervek további tagjainak kivá­lasztásánál is, beleértve a pártszer­vezetek bizottságait és elnökeit, rendszeresen kell gondoskodni az összetétel egészséges felújításáról, figyelembe véve a konkrét feltétele­ket. Ezekben a kérdésekben határo­zottan és érzékenyen kell eljárni. • Az évzáró taggyűlések, a ple­náris gyűlések és a pártkonferenciák a magasabb szintű pártszervekbe is javasolhatnak jelölteket. Mi ennek az ajánlásnak a lényege?- Ez is összhangban van a káder­munka elmélyülő demokratizálódá­sával. A magasabb szintű pártszer­vekbe saját tagjaik közül a pártszer­vezetek és a pártszervek egyaránt javasolhatnak jelölteket. Az utóbbi­aknak azonban a javaslatot meg kell tárgyalniuk a jelölt alapszervezeté­vel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például az évzáró taggyűlés jelölteket javasolhat a járási, a kerü­leti és a központi pártszervekbe. Ezeket a javaslatokat a járási pártbi­zottság elbírálja, s döntést hoz a fel- használásukról a járási konferencia káderelőkészítésében, vagy a fel­sőbb pártszervekhez továbbítja a ja­vaslatokat. A jelöltek besorolásáról és megválasztásáról végső érvény­nyel a párt konferenciái és kong­resszusai döntenek. • Miben rejlik a CSKP KB és az alacsonyabb szintű pártszervek se­gítsége az alapszervezetek évzáró tanácskozásainak előkészítésében ?- A központi bizottság a kerületi és a járási vezető funkcionáriusok számára országos szemináriumokat rendezett, amelyeken széles teret kapott az évzáró taggyűlések és konferenciák tartalmi, káderügyi és szervezeti előkészítése. A CSKP KB funkcionáriusai részt vesznek a kerületi és a járási pártbi­zottságok azon aktívaértekezletein és tárgyalásain, amelyeken az évzá­ró tanácskozások előkészítésével foglalkoznak. Minden kerületbe a CSKP KB, az SZLKP KB és a CSKP Pártmunká­val Foglalkozó Bizottsága dolgozói­ból állandó munkacsoportokat küld­tünk, amelyek egészen a kerületi pártkonferenciákig a helyszínen fej­tik ki tevékenységüket. Egyes ki­emelt pártalapszervezetekbe az ala­csonyabb szintű pártszervekkel együttműködésben a CSKP KB, a CSKP KERB tagjai és póttagjai, valamint a központi pártbizottság dolgozói és aktivistái lesznek dele­gálva. A CSKP KB Elnöksége és Titkár­sága természetesen rendszeresen értékeli és értékelni fogja az évzáró párttanácskozások előkészítését és folyamatát, hogy kedvező feltétele­ket alakítson ki a sikeres munkához, ami Csehszlovákia Kommunista Pártja XVIII. kongresszusának elő­készítésében nélkülözhetetlen sze­repet játszik. A segítséget minél szélesebb ala­pokra akarjuk helyezni. A legfonto­sabb azonban a pártalapszerveze­tek és az alacsonyabb szintű párt­szervek saját aktivitása. A hetvenes évek második felétől észlelt új típusú erdőkárok egyre fokozódó mértékben érintették nem­csak Európa, de úgyszólván az egész északi félteke, s azon belül is elsősorban a fejlett ipari országok erdeit. A főleg légszennyezésnek tu­lajdonított pusztulás először a tűle­velű erdőket sújtotta. A károsított erdőterület mértéke a kezdeti 20-25 százalékról 1985-re, tehát nem egé­szen tíz év alatt elérte a 40-50 százalékot. Az erdők állapotának le­romlására, illetve pusztulására szá­mos elmélet született, mint például a savaseső-feltevés, az ózon- stressz-, az ammóniumhipotézis stb. LÉGSZENNYEZÉS A lényeg természetesen az, hogy egyre nagyobb területen bizonyított a légszennyezés káros hatása. A válságot kiváltó okok között első helyen áll a nagy távolságban is ható levegőszennyeződés, az erő­művek által kibocsátott kén-dioxid, a gépjárműforgalom okozta nitro- génoxidok, valamint számos egyéb vegyület, amelyek többnyire mester­séges folyamat következtében jön­nek létre. A különböző szennyező anyagok nemcsak közvetlenül fejtik ki káros hatásukat, de kedvezőbbé teszik a biológiai kártevők életfelté­teleit is. Igen veszélyes e tekintetben a kén-dioxid, amely lényegében erős hatású asszimilációs méreg. Zavarokat okoz a párologtatásban, a légzésben, a fotoszintézisben és sok más folyamatban. A növényekre kifejtett hatásának következményei a levelek sérülése, számuk, összfe- lületük és szárazanyaguk tömegé­nek csökkenése, a gyökérzeti-lom- bozat arányváltozása, valamint a szabad víz elvesztése. Felismerve a veszély fontossá­gát, az EBSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében egyezmény született az országhatárokon átter­jedő, nagy távolságban ható levegő­szennyeződés csökkentéséről. Az egyezmény értelmében az érintett országok többsége vállalta a kén­dioxid kibocsátás 30 százalékos mérséklését. Ezen túlmenően az utóbbi időben tárgyalások kezdőd­tek a nitrogénoxidok kibocsátásáról szóló egyezmény megkötéséről is. A légszennyezésnek tulajdonított elsődleges erdőkárok feltárására ma már nemzetközi munka folyik. En­nek keretében Európa országaiban kialakultak a nemzetközi hálózatok, melyek tevékenysége az erdők egészségi állapotának megfigyelé­sére, valamint a káros környezeti hatások vizsgálatára irányulnak. A lényegében egységes módsze­rekkel mért adatok alapján megálla­pítást nyert, hogy 1986-ban a fenyők károsodása Finnországban, Svéd­országban, Norvégiában és Luxem­burgban alacsony volt. Ezzel szem­ben Ausztriában, Franciaországban, Spanyolországban, Jugoszláviában, Magyarországon, valamint Bulgáriá­ban közepes szintet ért el. Magas volt viszont Svájcban, a Német Szö­vetségi Köztársaságban, Hollandiá­ban, az Egyesült Királyságban és Csehszlovákiában. A KÖZÉP-EURÓPAI HELYZET Az erdők egészségi állapotának számottevő romlása főleg az utóbbi öt-hat esztendő folyamán volt ész­lelhető, elsősorban Közép-Európa iparilag fejlett országaiban. A Német Szövetségi Köztársaságban végzett leltározások alapján megállapítást nyert, hogy míg 1983-ban az erdőál­lományoknak csupán 34 százaléka volt károsított, ez az arány 1984-re már elérte az 50 százalékot. Az 1987-ben végzett leltározás alapján már nem kevesebb, mint 52,3 szá­zalékos károsítást észleltek. Az elmúlt évek folyamán jelentős mértékben rosszabbodott Szlovákia erdeinek egészségi állapota is. A légszennyeződés, valamint a szél­sőségesen kedvezőtlen éghajlati fel­tételek következtében erdőállomá­nyaink károsodásának mértéke je­lentősen emelkedett, ugyanakkor vi­szont csökkent az állományok növe- déke és hozama, s végül, de nem utolsósorban az erdők össztársadal­mi funkciója is kárt szenvedett. Az évek óta tartó légszennyeződés je­lentős mértékben csökkentette az egyes fafajok ellenállóképességét, minek következtében érzékenyebbé váltak a különböző, elsősorban az abiotikus (a szárazság, fagykárok stb.), de másodlagosan a biotikus károsítókkal szemben is. Sok eset­ben nemcsak a kevésbé ellenálló fenyőfélék száradásának, elhalá­sának vagyunk tanúi, hanem gya­korta romlik a lomblevelű állomá­nyok ellenálló képessége is. Az er­dők egyre fokozódó mértékű káro­sodása már nemcsak a légszennye­ződést előidéző helyi üzemek és ipari létesítmények körzetében ta­pasztalható, hanem a tőlük távolabb fekvő területeken is. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság gazdaságának szerkezete, valamint igen kedvezőtlen geomor­fológiai feltételei következtében a legerősebben szennyezett levegőjű országok közé tartozik. Hazánk fek­vése az iparilag fejlett országok szomszédságában egyenesen arra predesztinálja erdeinket, hogy a he­lyi légszennyeződésen túlmenően a szomszédos országokban kibo­csátott emisszió áldozataivá legye­nek. Itt említjük meg, hogy 1985-ben a területegységre átszámított, kül­földről „importált" kénszármazékok mennyisége valamennyi európai or­szág közül hazánkban volt a legma­gasabb. Ugyanakkor magában az SZSZK-ban kibocsátott kén-dioxid mennyisége mind abszolút érték­ben, mind pedig egy lakosra átszá­mítva nagyobb volt, mint például Ausztriában, Svájcban, Hollandiá­ban, Belgiumban, vagy a skandináv államokban. FOKOZATOS ROMLÁS Itt említjük meg, hogy az 1970 óta eltelt időszakban Szlovákia erdeinek egészségi állapota fokozatosan romlik. Míg az említett esztendőben a szlovákiai erdőknek csupán 2,4 százaléka szenvedett emissziós ká­rosodást, addig 1975-re ez az arány már elérte a 8,5 százalékot, majd 1985-re a 15,6 százalékot. Az előre­jelzések alapján feltételezzük, hogy 1990-ben Szlovákia erdeinek már nem kevesebb mint 31 százaléka lesz károsított. Sajnos, 2000-ig a helyzet további romlása várható, mivel akkorra már az erdők 42,4 százalékánál várhatók emissziós károsodások, ami nem kevesebb mint 756 000 hektár erdőterületnek felel meg. A legutóbbi években tovább emelkedett az erdei fafajok pusztu­lásának mértéke. Az 1987-es esz­tendő folyamán például a fenyőer­dők egészségi állapota mintegy 9,8 százalékkal, a lomblevelűeké 6,4 százalékkal rosszabbodott. Általá­nosságban megállapítható, hogy e téren jelenleg a legrosszabb a helyzet Kelet-Szlovákiában, neve­zetesen a margecanyi, a Spiáská Nová Ves-i, podoleneci, revúcai, ja- sovi, sobrancei, rozsnyói (Roznava) és a poprádi erdőgazdaság terüle­tén. Sorrendben ezután következ­nek Közép-Szlovákia erdei, ahol a helyzet valamivel kedvezőbb. Jól­lehet, Észak-Szlovákiában aránylag kisebb a veszélyeztetett erdőgazda­ságok száma, a helyzetet súlyosbít­ja az a körülmény, hogy valamennyi területén tovább romlik mind a tűle­velű, mind pedig a lomblevelű erdők egészségi állapota. Hasonló folya­mat tapasztalható Nyugat-Szlová- kiában is, bár az erdők viszonylag ott a legkevésbé veszélyeztetettek. A jövőt illetően megállapíthatjuk, hogy az erdők egészségi állapotá­nak további jelentős romlása első­sorban a tápanyagokban szegény talajokon álló, elegyetlen fenyőállo­mányokban (az ún. monokultúrák­ban) várható. Szlovákia területén je­lenleg mintegy 35 olyan erdőgazda­sági üzemegység van, ahol a fenyő­félék aránya meghaladja a 75 szá­zalékot. (Itt jegyezzük meg, hogy az erdőgazdaság 5-6 ilyen kisebb üzemegységből áll.) A közeljövőben elsősorban ezekben az üzemegysé­gekben szükséges elvégezni azokat az erdőművelési, erdővédelmi és egyéb beavatkozásokat, amelyek hozzájárulhatnak a károsítások mér­sékléséhez. Ezekről egy későbbi írásunkban számolunk be olvasó­inknak. KOHÁN ISTVÁN mérnök, kandidátus, az Erdőgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom