Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-26 / 98. szám, szerda
Bűvös határok felé A TERVIDŐSZAK VÉGÉRE ELÉRHETIK AZ ÖTEZER LITERES TEJTERMELÉSI ÁTLAGOT A Banská Bystricában megjelenő napilap, a Smer rendszeresen ismerteti a Közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági vállalatainak az állattenyésztésben elért termelési eredményeit. A tejtermelési ranglistán hosszú hónapok, sőt évek óta az élmezőnyben tanyázik a rimajánosi (Rimavské Janovce) Jánosík Efsz. A mezőgazdasági alaptevékenység egyéb vonatkozásaiban szintén jeleskedő szövetkezet tavaly 806 tehéntől több mint 3,4 millió liter tejet értékesített, s az egy tehénre jutó tejtermelés túlhaladta a 4600 litert. Mivel a szövetkezet nem tartozik a kedvező adottságú gazdaságok közé, ráadásul a területéhez mérten nagy állatsűrűséggel dolgozik, az itteni eredmények elismerést váltanak ki a kerületben. Borbás Kálmán, a gazdaság állat- tenyésztési ágazatának vezetője így beszélt a tejtermelés fejlesztésében szerzett tapasztalatokról:- Korábban nálunk is gondot okozott a tejtermelési feladatok teljesítése, a termelés gazdaságosságának növelése. Mivel a környékünkön akkortájt nem akadt követésre méltó példa, a csehországi gazdaságokban gyűjtöttem tapasztalatokat. A kollégák megértőek, segítőkészek voltak, s igazán hasznos tanácsokkal láttak el. A tapasztalatok birtokában itthon a szarvasmarha-tenyésztés beidegződött, helytelen gyakorlatának átalakítását javasoltam vezetőtársaimnak, akik támogatták elképzeléseimet. A változtatásnak persze voltak buktatói, de vállalnunk kellett a kockázatot. Módszerünk lényege, hogy a vemhes üszőket külön istállókban' nevelik, a teheneket pedig az elsó laktáció után értékelik és a tényleges termelékenység alapján tenyésztési csoportokba sorolják. Ahhoz, hogy az egyes tenyésztési csoportokból a maximumot tudják „kihozni“, sok takarmányra van szükségük, s talán még ennél is lényegesebb a minőség. Az erőtakarmányt a teljesítménynek megfelelően adagolják. Az állandó megfigyelés, a következetes kiválasztás természetesen többletmunkával jár, de ez semmiképpen nem kárba veszett idő vagy elpocsékolt energia. A gondozónak és a gazdaságnak egyaránt megéri a fáradozást. A frissfejős teheneknél ma már nem számít ritkaságnak a 30-35 literes tejtermelés. Ilyenkor természetesen már nem csak reggel és este, de délben is fejnek és etetnek. Ez is pluszmunkával jár, mégsem kell győzködniük, az állat- gondozók teszik a dolgukat anélkül is. Elvégre anyagilag érdekeltek a lehető legjobb eredmény elérésében. Az ágazatvezető nem felejtette el hangsúlyozni, hogy a tenyészmun- kára nagy gondot fordítanak. A keresztezett tehénállomány felújításáról rendszeresen gondoskodnak, az évi átlagban 3800 liternél kevesebb Videózás - színvonalasan Szolgáltatás közületeknek és egyéneknek A közelmúltban a bratislavai ruzi- novi művelődési házban Gálán Géza bemutatta YHS-Super videotechnikai felszerelését, amely iránt igen nagy volt az érdeklődés. Mi viszont az iránt érdeklődtünk, honnan az ötlet az újdonságszámba menő szolgáltatás nyújtására.- Nem ötletszerűen érdekelt a videózás. Prágában 1974-ben végeztem el a Színművészeti Akadémián a rendező-dramaturg szakot és a színház mellett a film is egyre jobban vonzott. Próbálkoztam a televízióban is: készítettem egy Petőfi életéről szóló filmet ,,Som Petőfi“ '(Petőfi vagyok) címmel, amelyet az országos adásban mutattak be. Már a főiskolán is komolyan foglalkoztatta a videó, ezzel kapcsolatban írta a szakdolgozatát. A gyakorlatban 1984-ben vált számára elérhetővé: ekkor vette meg az első kamerát.- Megpróbálom megvalósítani azt, amit egy nagyvállalatnál nem biztos, hogy lehet. A színházzal az a közös ebben a szakmában, hogy emberek között vagyok, a közönség elismerése, a taps ugyan nem olyan mint a nézőtérről, de a felvételek lejátszásakor mindenképp élmény a megrendelő elégedettsége. S egyébként a színháznak sem akarok teljesen hátat fordítani. A videózás kezdete nem volt számára könnyű. - Másfél évig kellett kilincselnem, amíg megkaptam az engedélyt. Akkoriban még nem ment zökkenőmentesen az ilyesmi. Mostanság viszont a nemzeti bizottságok minden nagyobb nehézség nélkül kiadják az engedélyt az ilyen szolgáltatások végzésére. Azt is mondhatnám, különösebb körültekintés, igény nélkül. S aki videokamerát vásárol, azt hiszi, már tökéletes felvételeket is tud készíteni. A videózással is úgy van, mint a többi szakmával: sokféleképpen lehet csinálni. Jól, közepesen, sót félvállról is. De itt a tudás mellett igen fontos szerepe van a megfelelő műszaki felszereltségnek is. Sok ,,szaktárs“ megelégszik a legolcsóbb kamerával, s a műszaki dolgokhoz nem értő emberek a kevésbé színvonalas munkát is elfogadják. A bemutatóval nekem az volt a célom, hogy összehasonlítási alapot adjak a megrendelőknek, és lehetőség nyíljon a széles közönségnek arra, hogy megismerkedjen a jelenlegi legjobb technikával. S hogy mi mindenre alkalmas a videó? A lakosságnak nyújtott szolgátatások közül a legtöbben a családi ünnepségek megörökítését kérik. Esküvők, lakodalmak kerülnek szalagra, hogy hónapok, évek múlva visszapergethessék az eseményeket. Vannak előretekintők is: olyanok, akik még ugyan nem rendelkeznek videomagnóval, de távlatilag számolnak a megvásárlásával, ők a feljátszott kazettát teszik el egyelőre emlékbe.- A családi események megörökítésén kívül közületeknek is gyakran dolgozom. A nemzeti bizottság megrendelésére készítettem felvételt hivatalos személyiségek, legutóbb például Mitterrand francia elnök bratislavai látogatásáról, dokumentumfilmet Vágfarkasdról (Vlöany) és Légről (Lehnice). A Du- naszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság és a Népművelési Intézet kérésére a járás új létesítményeit örökítettem meg. Egészségügyi ismeretterjesztő filmet is készítettem, Nyitrán (Nitra) egy tűzoltógyakorlatot vettem szalagra, az Éltető Föld kiállításra pedig egy bemutatófilmet készítettem, amely iránt az NSZK-beli és japán gyártók is érdeklődtek. DEÁK TERÉZ tejet adó teheneket kiselejtezik. A kedvező növénytermesztési eredmények ellenére komoly gondot okoz a kielégítő takarmánykészlet megteremtése. Főleg a fehérjében gazdag eleségből van kevés, ezért az idén nagyobb területen lóbabot termesztenek. A növénytermesztési ágazat hatékony segítsége nélkül aligha tudnának az állattenyésztésben jó eredményeket elérni. Éppen ezért igyekeztek megteremteni a két ágazat közötti összhangot, ami új távlatokat nyitott a szarvasmarha-tenyésztés fejlődése előtt. Vagyis nem a véletlen műve, hogy a tejtermelés az egyik fő bevételi és nyereségforrásuk. Konkrétan a múlt évben 13 millió 249 ezer korona bevételük volt a tejtermelésből. Javult a minőség is, hiszen az első osztályban értékesített tej aránya már meghaladta a 73 százalékot. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy nyereségessé vált ez a termelési ágazat. A 3,67 korona önköltséggel termelt tejet egy fillér híján 3,80 koronáért tudták eladni.- Nálunk bevált a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás - említette az ágazat vezetője. - Igaz, kezdetben nem mindenki lelkesedett érte. Érhető módon a legjobban kereső fejők és állat- gondozók idegenkedtek az új módszer bevezetésétől, hiszen az megfosztotta őket bizonyos előjogaiktól. Egyebek között arra gondolok, hogy rendszerint a legjobb fejőkre bíztuk a legjobb teheneket. A brigádrendszer bevezetésével mindez megszűnt. Néhány hónap elteltével azonban mindenki belátta, hogy az adott helyzetben a legjobb, legigazságosabb ösztönzési rendszert alkalmaztuk. Ezt igazolta, hogy a jó munkát végzők keresete nem csökkent, hanem emelkedett. A dolgozók azt is tapasztalhatták, hogy a kollektív munka nem zárja ki az egyéni felelősséget. Egy-egy csoportban három fejő és két etető dolgozik. A feladatok sikeres teljesítésének egyik alapfeltétele, hogy a csoportok tagjai kölcsönösen ellenőrzik és segítik egymást a munkában. A terveket s a jövőt illetően szintén derűlátó a szakember. Véleménye szerint, a nyugat-európai farmergazdaságok eredményei a mi feltételeink között is elérhetők. Úgy számítja, hogy az istállók korszerűsítésével a takarmányozás és a te- nyészmunka minőségi javításával már jövőre elérhetik az ötezer literes tejtermelést. Az újabb csúcsok, az újabb bűvös határok elérése pedig már a kilencvenes esztendők feí- adata lesz Rimajánosiban. HACSI ATTILA A Protivíni Erdőgazdaság dolgozói 32 ezei hektárnyi területen gazdálkodnak. Faiskolájukban az idei évre 1,3 millió lucfenyő- és 630 ezer er- deifenyő-csemetét neveltek ki. A felvételen Ladislav Misek és Jirí Pro- cházka mérnök a hároméves fenyőcsemeték között. (Jaroslav Sybek felvétele - ŐTK) APROHIRDETES KÖSZÖNTŐ ■ 1989. április 26-án ünnepük házasság- kötésük 20. évfordulóját szüléink, Antal László és Antal Ilona Paláston (Plástóvce). E szép ünnep alkalmából erőt, egészséget és még nagyon hosszú, boldog életet kívánnak: fiaik: Norbi és Lacika, valamint lányuk: Szilvia és vejük: László. Ú-1131 ■ 1989. április 26- án ünnepli 65. születésnapját a drága, jó édesanya és nagymama, Bogdány Vilma Bacsfán (Báö). E szép ünnep alkalmából hosszú, boldog életet, jó erőt, egészséget kívánunk: fiai: Laci, Feri, Gábor, menyei: Eszti, Gabi, Ivana és unokái: Lacika, Pétiké, Andrea, Anita, Gáborka, akik sokszor csókolják a drága nagymamát. Ú-1197 El KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek és mindazoknak, akik 1989. február 9- én elkísérték utolsó útjára a gelléri (Holia- • re) temetőbe drága halottunkat, Tóth Kálmánt. Köszönetét mondunk a sok virágért, koszorúkért. Emlékét, jóságát és szeretetét kegyelettel őrzi: a gyászoló család. Ú-1317 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek és mindazoknak, akik 1989. április 5-én elkísérték utolsó útjára az édesanyát, nagymamát, dédmamát, özv. Pocsai Gézánét a gortvapusztai temetőbe. Külön köszönetét mondunk a sok virágért, koszorúért, őszinte részvétnyilvánításokért, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-1338 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, szomszédnak és mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára szeretett édesanyánkat, özv. Sméja Rozáliát a füssi (Trávnik) temetőbe, 1989. április 4-én. Köszönjük a virágadományokat, részvétnyilvánítást, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Hálásan köszönjük továbbá MUDr. Pásztor Lászlónak, a csicsói (Ciőov) körzeti orvosnak az áldozatkész és példás gondoskodást. Két lánya és fia. Ú-1339 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1989. április 3-án elkísérték utolsó útjára a dióspatonyi (Ore- chová Potőfí) temetőbe a szerető testvért, édesanyát, nagymamát, dédnagymamát, özv. Nagy Péterné Szabó Júliát, akit a kegyetlen halál 88. életévében ragadott ki szerettei köréből. Köszönetét mondunk a búcsúbeszédért, valamint a sok virágért és koszorúkért. Emlékét, jóságát és szeretetét kegyelettel őrzi: a gyászoló család. Ú-1349 MEGEMLEKEZÉS ■ 1989. április 26- án telt el öt év azóta, hogy eltávozott szerettei köréből Nagyné Zelinka Ilona Tejfalu (Mliecno). Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá ezen a szomorú évfordulón. Emlékét örökké őrzik: szülei, testvérei és két kis árvája. Ú-1191 HIRDESSEN ÖN IS AZ ÚJ SZÓBAN! Egy levél nyomában Rossz cipőben járunk...?! „A mai világban, úgy vélem, már nem történhetett volna az meg, amiben részem volt“ - írja levelében a jelenleg gyermekgondozási szabadságon lévő Kocsis Irén érsekújvári (Nővé Zámky) olvasónk, aki arra kért, illetve biztatott minket, hogy közöljük kérését, amelynek nem ő az egyetlen károsultja. Hanem többek között a szintén gyermekgondozásin levő barátnője is, akivel bedolgozó munkát vállalt az Augusztus 29-e Cipőgyár 10-es üzemének kolárovói részlegén. „A gyermekgondozási segélyt már nem kapom, ezért kapva kaptam barátnőm ajánlatán, hogy varrjunk - kézzel - cipőfelső részeket. Kedvünket az sem szegte, hogy az anyagért naponta kellett bejárni a kolárovói üzembe, ami oda-vissza 35 kilométer. A megegyezés ugyanis így szólt: egy pár cipő megválásáért 7 korona 10 fillért kapunk, plusz (ha nincs selejt) 20 koronát 10 párért. Bár a bőr kemény volt, s az ujjaink - főleg kezdetben - jócskán bedagadtak, szorgalmasan dolgoztunk, naponta 7-8 órát, vagy talán többet is. A fizetéskor azonban meglepődve tapasztaltuk, hogy a januári munkáért prémiumot nem kaptunk. (Olvasónk kifogásolja, hogy erre senkitől sem kapott magyarázatot.) Igaz, megvolt páronként a 7,10. Prémiumot azonban februárban sem kaptunk. Sőt, mostanra már a ígért összeg is 4,30-ra zsugorodott. Előzetes megegyezés és tájékoztatás nélkül. A miértre mostanáig senkitől sem kaptunk kielégítő választ. Netán csődbe jutott az üzem? Ha fizetni nem tudnak, ne alkalmazzanak bedolgozókat! Februárban 80 pár cipőfelsőrészt varrtam meg. A kapott pénzből levontam az útiköltséget, s arra döbbentem, hogy a megmaradt pénzen egy pár cipőt sem tudok venni...“ Ennyit panaszosunk leveléből, mellyel elsőként Makács Máriát, a kolárovói részleg vezetőjét kerestük meg. Az üzemrészleg vezetője tudott arról, hogy néhány alkalmi munkás levéllel akart szerkesztőségünkhöz fordulni. Nem kifogásolta azt sem, hogy a panasszal lapunk hasábjain is foglalkozzunk. Elvégre az ígért pénz valóban 7 korona 10 fillér volt (prémiummal együtt), és őt is csak a fizetéskor tájékoztatták a komáromi (Komárno) felettesei arról, hogy a februári munkát másként számolják el. Többször elismétli, hogy az üggyel kapcsolatban bővebben a komáromi üzem igazgatója, illetve a varroda főmestere tájékoztathat. A 4,30-as darabbért tudomása szerint a bőr rossz minősége miatt emelték meg januárban. S bár a hivatalos álláspont szerint februárban már jobb volt az anyag minősége, véleménye szerint semmivel sem volt vékonyabb vagy puhább, mint januárban. Az „utólagos módosítás“ nemcsak az alkalmi munkát vállalók között keltett nagy felháborodást, hanem a részleg állandó dolgozói között is, akik szintén vállaltak a mokaszinfelsőrészből. S főleg azok követelték az ésszerű magyarázatot, akik a hétvégeket is varrással töltötték, illetve a családtagokat is bevonták a munkába. (Volt, aki 2 ezer koronával kapott a vártnál kevesebbet.) Azt az állítást, hogy más részlegek vezetői, dolgozói is csak utólag - a fizetéskor - szereztek tudomást a módosításról, nem tudtuk ellenőrizni. Néhány komáromi asszonytól azonban azt hallottuk: még így is megéri, így is lehet rajta keresni... Attila Maros, az üzem igazgatója, Juraj Prachár termelésvezető, valamint Mária Godorová, a komáromi varroda vezetője nem ért egyet az utólagos módosítás kifejezéssel. Hiszen a darabbér januárban és februárban is 4 korona 30 fillér volt. A kitűzött prémium is mindkét hónapban az alapösszeg 30 százalékát tette ki, amit a dolgozók akkor kapnak meg maradéktalanul, ha mind a minőségi, mind a mennyiségi követelményeket teljesítik. ( A kolárovói üzemrészleg állandó és alkalmi dolgozóinak két százalékkal csökkentették a prémiumukat februárban, a minőség miatt.) Az üzem vezetősége a bőr keménységével és rugalmatlanságával magyarázta, hogy januárban többet fizettek páronként. Reklamálták ugyanis az alapanyag minőségét a bőrfelvásárló és -értékesítő vállalatnál, amely aztán többezer koronát volt kénytelen visszatéríteni. Az igazgató hangsúlyozza: nem volt semmilyen jogi alapja annak, hogy a reklamációból visszakapott pénzt elosztják. Azzal, hogy januárban mégis 1 korona 40 fillér többletet fizettek páronként hozzá, a dolgozók figyelmét szerették volna felhívni az új kereseti lehetőségre, illetve érdekeltté tenni őket a feladatok teljesítésében. Mivel februárban már vékonyabb és puhább volt a bőr, már nem állt rendelkezésünkre ilyen különleges pénzforrás - mondotta a termelésvezető. A magyarázat ugye kézenfekvő és logikus? Nem tudom azonban, hogy mennyire elégíti ki azokat a panaszosokat, akik csak általunk szereztek tudomást a miértekről. Mindenesetre kár, hogy a magyarázatra csak most és ilyen körülmények között került sor. S bár, állítólag, az üzemrészleg vezetőjének kellett volna érdeklődnie, vajon nem változ- tak-e meg időközben a körülmények, a munkafeltételek, a normák stb., nem értek egyet a felelősségnek egyértelműen a részlegvezetőkre való átruházásával. Elvégre januárban és februárban is ugyanazt a mintát varrták (még a bőr színe sem változott), s ilyen jellegű „változtatásokra“ eddig nemigen került sor. GÁGYOR ALÍZ