Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-26 / 98. szám, szerda

Új mű készül a nagy honvédő háborúról 1987. augusztus 13-án az SZKP KB Politikai Bizottsága jóváhagyta azt a javaslatot, amely szerint ki kell adni A szovjet nép nagy honvédő háborúja című alapvető tízkötetes munkát, összeállításával a Szovjet­unió védelmi minisztériumát, Tudo­mányos Akadémiáját és az SZKP KB melletti Marxizmus-Leninizmus Intézetet bízták meg. A fasiszta Né­metország fölött aratott győzelem 44. évfordulójának küszöbén az APN szerkesztősége azzal a kérés­sel fordult a Szovjetunió védelmi minisztériumának Hadtörténeti Inté­zetéhez, hogy számoljon be erről a tervezett több kötetes tudományos műről. A szerkesztőség kérésére az intézet munkatársai válaszoltak: M. M. Kirjan altábornagy, az OSZSZSZK érdemes tudományos dolgozója, a hadtudományok dokto­ra, professzor, J. G. Perecsnyev ezredes, a történettudományok dok­tora, professzor és A. M. Noszkov ezredes, a történelemtudományok doktora, professzor. ■ A legutóbbi háborúról sok ezer könyv jelent meg, többek kö­zött alapvető munkák is. Mi tette szükségessé azt, hogy egy új tíz­kötetes művet írjanak? M. M. Kirjan: - A legutóbbi 20-25 évben valóban jó néhány mű jelent meg a nagy honvédő háború külön­böző időszakairól, csatáiról és leg­nagyobb hadműveleteiről, egyes nagyszerű epizódjairól és kiváló hő­seiről. Az alapvető munkák közül ki lehet emelni A Szovjetunió 1941-1945-ös nagy honvédő háborújának történe­te című ismert hatkötetes művet, amely több mint húsz évvel ezelőtt látott napvilágot. 1973-1982-ben ki­adták A második világháború törté­nete 1939-1945 című 12 kötetes munkát. Első köteteinek megjelené­se óta 15 év telt el. Azonkívül, ez a munka az egész második világhá­ború eseményeit vizsgálta, bár a legnagyobb figyelmet a nagy hon­védő háborúra, mint ennek fő és döntő tényezőjére fordította. És e 12 kötetes kiadvány terjedelme, jellege mégsem tette lehetővé a nagy hon­védő háború sok problémájának ala­pos és sokoldalú kutatását, különö­sen az olyanokét, mint a gazdaság fejlődése, a politikai és az ideológiai ellenállás stb. Az elmúlt években megjelent sok kiadvány a nagy honvédő háború egyes eseményeit sajnos konjunktu­rális álláspontok alapján világította meg, ami kifogásokat keltett az olva­sók részéről. Nemcsak az vált szük­ségessé, hogy egy új, hatalmas ki­adványban értékeljék a szovjet tör­ténelemtudománynak a nagy hon­védő háborúra vonatkozó eredmé­nyeit, hanem az is, hogy az új törté­nelmi gondolkodás alapján nyújtsa­nak értékelést problémáiról és ese­ményeiről. Az átalakítás, a szovjet társadalom élete valamennyi oldalá­nak megújulási folyamata elképzel­hetetlen a történelmi tapasztalatok sokoldalú elemzése nélkül, bármi­lyen keserűek legyenek is ezek, a legutóbbi háború tapasztalatait is beleértve. ■ Mi a nagy honvédő háborúról szóló új munka alapgondolata? J. G. Perecsnyev: - A szovjet nép nagy honvédő háborúja című tízkötetes művet alapvető hadtörté­neti tanulmánynak szántuk. Elmélyí­teni az e háború eseményeire vonat­kozó ismereteket, behatolni ezeknek a lényegébe, észrevenni a múltban a tanulságokat a jelen és a jövő számára - ez a fő gondolata. A. M. Noszkov: - Hangsúlyozni szeretném, hogy a nagy honvédő háború történetéről korábban meg­jelent kiadványok ennek az esemé­nyeit a hadjáratok (összesen 9) kro­nológiai kereteiben vizsgálták, va­gyis úgy, ahogyan a legfelsőbb fő­parancsnokság főhadiszállása a hadműveleteket megtervezte. A nagy honvédő háború, mint is­meretes, három időszakra oszlik, s ezek - hadjáratoktól eltérően - azokat a legfontosabb, döntő, mi­nőségi változásokat tükrözik vissza, amelyek katonai téren, a politikában, a gazdaságban, a diplomáciai fron­ton hosszabb idő alatt végbemen­tek. A kifejtett ismérvek alapján, a je­lenlegi korszakbeosztásra támasz­kodva, amelyet sok hatalmas mun­kában jóváhagytak s amely nem­csak a mi országunkban, hanem külföldön is bekerült a tudományos használatba - állítottuk össze A szovjet nép nagy honvédő hábo­rúja című mű szerkezeti tervét. ■ Milyen ez a terv? A. M. Noszkov: - A szerzőkollek­tíva azt a feladatot tűzi ki, hogy elemezze azokat a tévedéseket, amelyek tragikusan befolyásolták a szovjet fegyveres erők hadműve­leteinek jellegét és eredményeit a háború kezdeti időszakában, fel­tárják a Vörös Hadsereg és a Hadi­tengerészeti Flotta parancsnoki és politikai állományának egyes tagjai ellen 1937-1941-ben foganatosított alaptalan megtorló intézkedések ne­gatív következményeit. Tárgyilago­san, elegendő teljességgel esik majd szó a fasiszta Németország részéről a Szovjetunió ellen intézett támadás visszaverésére való felké­szülés hiányosságairól. J. G. Perecsnyev: - A háború kezdeti időszakának eseményei még „fehér foltnak“ számítanak. A történészekre vár a feladat, hogy feltárják e szakasz kudarcainak oka­it. Új levéltári okmányok alapján kell elemzést adni olyan problémákról, mint a katonai-elméleti gondolat fej­lődése, a fegyveres erők állapota a háború kezdetén, a hadszíntér felszereltségének foka, a fegyveres erők stratégiai hadrendbe állítása terén az annak idején volt előnyök és hátrányok, a kezdeti katonai ak­ciók hadműveleti-hadászati tervezé­se és eredményei. Azt tervezzük, hogy ebben a munkában elemezzük az 1941-1942-es nyári-őszi hadjá­ratban előfordult kudarcaink okait. ■ A szerzőkollektíva új okmá­nyokat is igénybe vesz a munka megírásához? A. M. Noszkov: - A második világháborúról szóló 12 kötetes ki­advány megjelenése után a történé­szek tovább dolgoztak a levéltárak­ban, külföldieket is beleértve. Érde­kes okmányokat találtak, jelentős A tomszki bábszínház szép ajándékot adott a szibériai város gyere­keinek: a Mahabharata című indiai eposz motí­vumai alapján vitte színre A bolygó cár cí­mű darabot. A jó győ­zelméről, az őszinte szeretet diadaláról, a hűségről és a köte­lességről szóló legen­da nagy sikert aratott. (APN-felvétel) anyagot gyűjtöttek. Ez azonban ter­mészetesen nem elegendő. A nagy honvédő háború eseményei elem­zésének új, átfogóbb szemlélete nemcsak azt teszi szükségessé, hogy korábban ismeretlen okmá­nyokat iktassunk be a tudományos használatba, hanem azt is, hogy komplexen, kölcsönös összefüggé­sükben értelmezzük őket a konkrét probléma alapján. Reméljük, hogy a szerzői kollektíva ilyen lehetőséget kap, és a feltárt okmányok segítsé­get nyújtanak a legutóbbi háború történetének tárgyilagos kutatá­sához. Hiszen az okmányok, a té­nyek - a levegőt jelentik a történész számára. ■ Egyes hadtörténeti munkák a háborúban bekövetkezett gyö­keres fordulatot a hitleristák Moszkva előtt történt szézúzásá- nak tulajdonítják, a háború befeje­zését pedig - a kurszki csata eredményeinek vagy pedig an­nak, hogy a szovjet csapatok elér­ték a Dnyepert. Most hogyan szándékoznak meghatározni a háborúban történt döntő fordu­lat kronológiai kereteit és feltárni e folyamat lényegét? A. M. Noszkov: - A hitlerista hadsereg Moszkva környékén, a fő­városhoz vezető utakon szenvedte el az első nagy vereséget a második világháborúban. Az ellenség vala­mennyi csoportosítása közül a leg­nagyobb létszámút és legharcképe- sebbet zúztuk szét. Nézetünk sze­rint azonban indokolatlan volna a Moszkva előtti csatát a háborúban történt döntő fordulattal kapcsolni össze. Ehhez még nem jöttek létre a szükséges gazdasági és politikai feltételek. A szovjet fegyveres erők a haditechnika és a fegyverzet terén akkor még erős hiánytól szenvedtek, a Hitler-ellenes koalíciónak nem volt egységes politikai és katonai straté­giája. S Japán és Törökország to­vábbra is veszélyeztette a távol­keleti és déli határainkat. A súlyos és tragikus 1942-es nyári-őszi had­járat pedig még előttünk volt. 1942 végére országunkban már létrejött az összehangolt és gyorsan növekvő katonai gazdaság, kirajzo­lódtak a minőségi változások a hát­ország munkájában. 1943-ban az ellenséggel szemben tanúsított gaz­dasági ellenállás terén is döntő for­dulat ment végbe - a hadműveletek alakulásában történt, döntő fordulat­nak is ez volt az anyagi alapja. Ennek a kezdetét a szovjet fegy­veres erőknek a sztálingrádi csatá­ban aratott győzelme jelentette, be­fejezése pedig a Dnyeperért vívott csatának tulajdonítható. A döntő for­dulatot ily módon a sztálingrádi és a kurszki csatában aratott történelmi győzelmek, az 1942/43 telén, az 1943 nyarán és őszén indított hadá­szati támadás alkalmával aratott tör­ténelmi győzelmek során érték el. J. G. Perecsnyev: - Mint ismere­tes, az eszmei propagandamunká­ban is előfordultak nálunk hibák. Ez a munka alapjában úgy folyt le, hogy könnyű győzelemre számítottak. A lehetséges ellenfél lebecsülése jellemezte, amely abban a helytelen állításban fejeződött ki, hogy az im­perialista államok népei állítólag nem fognak harcolni a Szovjetunió ellen. Nem vették figyelembe ezen or­szágok kormányainak a hátországok megszilárdítására irányuló intézke­déseit, leszámoltak az ellenzékkel, a propaganda-apparátus tevékeny­sége a tömegek elkábítására irá­nyult. A történészeknek olyan problé­mákat is vizsgálniuk kell, mint a má­sodik világháború okai, megakadá­lyozásának lehetőségei; a Hitler-el­lenes koalíció és történelmi tapasz­talatainak jelentősége; a támadó ál­lamok kül- és megszállási politikájá­nak céljai; a fasiszta ideológiai pro­paganda; a néptömegek szerepe a fasizmus elleni harcban és az ellenállási mozgalom; a fasiszta tá­madók szétzúzásának és a Hitler- ellenes koalíció által a második vi­lágháborúban aratott győzelemnek a tanulságai. (APN) Nyílt párbeszéd Sajtótájékoztató a vatikáni delegáció és a szövetségi kormány tárgyalásairól (ÖSTK) - A napokban került sor hazánkban a Vatikán és a szövetségi kormány küldöttségének megbeszéléseire. A csehszlovák delegáció vezetője Vladimír Jankú miniszterhelyettes, a szövetségi kormány egyházügyi titkársága igazgatója ezzel összefüggésben sajtóértekezle­tén hazai újságírók kérdéseire válaszolt. Csehszlovák Televízió: Miképp értékeli a Vatikán küldöttségével folytatott megbeszélések eredmé­nyeit? V. J.: Mint ismeretes, Csehszlo­vákiának a tanácskozások iránti ma­gatartása abból indul ki, hogy a köl­csönös tisztelet és a helsinki megál­lapodások, valamint a bécsi utótalál­kozó záródokumentuma elveinek tiszteletben tartása alapján fokoza­tosan normalizálja a Vatikánnal fenntartott kapcsolatokat. Ezen az elvi alapon törekszünk a nyitott kér­dések megoldására. Egyidejűleg megjegyezhetjük, hogy a másik fél is tanúsított bizonyos realizmust, s a kiutak keresésére törekszik. Ez érthetően nem jelenti azt, hogy ál­láspontjaink azonosak. Több kér­désben különböző nézeteket val­lunk. Tanácskozásaink azonban nyíltak, az eszmecsere pedig konst­ruktív volt. A megbeszélések valós eredményeit egy részt abban látom, hogy elértünk bizonyos haladást, s erről érthetően mindkét fél beszá­mol az illetékes szerveknek. Azonban mégis szeretném kife­jezni, bizonyos mértékben csalód­tunk, hogy nem értünk el lényege­sebb eredményeket. A csehszlovák küldöttség erre fel volt készülve. A másik fél procedurális eljárásához tartotta magát, és a Csehszlovákia által hangoztatott jóakarat továbbra is kissé egyoldalú maradt. Gyakran felteszik a kérdést,.hogy tulajdonképpen mi zavarja vagy fé­kezi a párbeszédet. Az álláspontok­ban tapasztalt, már említett különb­ségeken kívül, ezt mindenekelőtt külső hatások okozzák. Közülük az első helyre sorolhatók a különféle nyugati központok nem szűnő erőfe­szítései. Ezek a legkülönfélébb esz­közökkel akarják megzavarni a ta­nácskozásokat. Céljuk egyszerűen nem a Csehszlovákia és Vatikán közötti megállapodás, hanem a konfrontáció és a konfliktus szítá­sa. Hasonló célokat követnek a ha­zai illegális struktúrák is. Előszere­tettel adják ugyan ki magukat a hala­dás híveinek, a valóságban azonban mindent megtesznek azért, hogy megzavarják és meghiúsítsák a tár­gyalásokat. Csehszlovák Sajtóiroda: A saj­tóközlemény szerint ön megerősítet­te a tárgyalásokon a szövetségi kor­mány pozitív álláspontját a püspöki székek elfoglalására. Mondana erről valamit részletesebben? V. J.: A csehszlovák kormány abból indul ki, hogy az egyház rend­szerének részét alkotják a püspö­kök, és arra törekszik, hogy az egy­házmegyékben a püspökök foglalják el helyüket. A püspök szerepét nemcsak egy­házi, hanem társadalmi szempont­ból is jelentősnek és felelősségtel­jesnek tartjuk. A társadalom érdeke, hogy nagyfokú felelősséggel válasz- szuk ki a jelölteket. Az egyházi szempontokat ebben természetes­nek tartjuk, de ugyanakkor meg kell lennie a megfelelő erkölcsi és állam- polgári tulajdonságoknak is. Hiszen ebben a szocialista országban fog dolgozni, és hívei a társadalom to­vábbi fejlődésének aktív részesei. Mind a hívők, mind pedig az egyház számára aligha lenne megfelelő az olyan ember, aki elutasítja az együttműködést, és különböző tör­vénytelen struktúrákkal paktál. Rudé právo: Ismeretes, hogy Csehszlovákia a vallásszabadság teljes biztosítását támogatja. Ugyan­akkor Milos Jakes, a CSKP KB főtit­kára a közelmúltban ismételten el­ítélte az illegális egyházi struktúrák tevékenységét, amelyek arra törek­szenek, hogy visszaéljenek a vallási érzülettel, s a szertartásokat politikai célokra akarják felhasználni, hogy valamiféle frontot nyissanak a szo­cializmus elleni harchoz. Erről is szó esett a tárgyalásokon? Ha igen, mi­lyen álláspontra helyezkedett a vati­káni küldöttség? V. J.: E kérdésekről részletesen szóltunk. Hangsúlyoztuk, hogy az állam érdeke és célja a létező prob­lémák megvitatása a felelős egyházi képviselőkkel, és nyílt párbeszéd­ben megtalálni a konstruktív megol­dást. Mind az állam, mind pedig az egyházi képviselők elutasító állás­pontra helyezkedtek a törvénytelen struktúrákkal, az olyan csoportokkal és egyénekkel szemben, akik a val­lást és az egyházat szocialistaelle­nes célokra akarják felhasználni. A vatikáni küldöttség teljesen elhatárol­ta magát a törvénytelen struktúrák tevé­kenységétől és kijelentette, hogy mögöt­tük nem a Szentszék áll, és hangsúlyozta továbbá, hogy az új püspökök kinevezé­sének hozzá kellene járulnia az eddigi abnormális helyzet felszámolásához. Lidová demokrace: Mondana valami közelebbit Anezka Premyslovná szentté­avatásáról. V. J.: Mint ismeretes, a vatikáni kül­döttség tájékoztatta a csehszlovák felet, hogy II. János Pál pápa novemberben Rómában szentté avatja Anezka Premys- lovnát. A csehszlovák fél örömmel fogad­ta ezt a hírt. Ismeretes, hogy Anezka Premyslova a Premysl királyi család tagja. Feltételezhető, hogy a szenttéavatá­son csehszlovák lelkészek és hívők is résztvesznek majd. Svobodné slovo: Szóba került-e a tárgyalásokon a pápa csehszlovákiai látogatása? V. J.: II. János Pál pápa látogatásáról nem volt szó a tárgyalásokon. Mint isme­retes, jelenleg a pápa kilencvenes évekre szóló programját tárgyalják a Vatikánban. Csehszlovák Rádió: Az Osztrák Rá­dió április 17-én azt közölte, hogy a meg­felelő püspökjelöltek keresésével kapcso­latos problémák állítólag abból erednek, hogy „a prágai rezsim állandóan saját papjait javasolja, akik a kormányhoz közel álló Pacem in terris szervezethez tartoz­nak. Ezek a jelöltek, ahogy azt a Katolikus Hírügynökség megjegyzi, a Vatikán szá­mára elfogadhatatlanok“. Valós ez az információ? V. J.: Az információ teljesen torz. Min­denekelőtt: a jelölteket a Vatikán javasol­ja. Továbbá: az állam képviselői a bécsi utótalálkozó záródokumentumának szel­lemében azt az elvet hangsúlyozzák, hogy az egyházi ügyekben nem engedhe­tünk meg sem diszkriminációt, sem me­revséget. A vatikáni küldöttség kijelentet­te, hogy a jelöltek kiválasztásánál kizáró­lag csak a szóban forgó lelkész szemé­lyét, tulajdonságait veszi figyelembe, attól függetlenül, hogy tagja-e vagy nem a Ka­tolikus Lelkészek Szervezetének. Orbis: Az Amerikai Hangja rádióban gyakran fellép Anton Hlinka páter durva támadásaival nemcsak a csehszlovák ál­lam hanem a magas és legmagasabb egyházi személyek ellen is. Hogyan ítéli meg ezt? V. J.: Hlinka páter fellépése joggal bőszíti fel állampolgárainkat, elsősorban a hívőket. Sértő támadásai, például a püspöki kar elnöke Jozef Feranc ellen, akit a pápa nevezett ki, annyira nyersek és alantasak, hogy az összeegyeztethe­tetlen a papi méltósággal. Úgy látszik a Hlinka páter számára még a Vatikán autoritása sem jelent semmit, amelynek küldöttsége találkozásuk alkalmával olyan barátságos volt a püspök úrral szemben. Tekintettel arra, hogy az Ameri­ka Hangja az Amerikai Egyesült Államok hivatalos rádiója, fel kel! tenni a kérdést, hogy a bécsi utótalálkozó fényében ho­gyan értelmezik ott ezeket a hivatalos egyházi személy ellen irányuló hallatlan támadásokat. Mladá Fronta: A Szabad Európa rá­dióban ezekben a napokban hallatta hangját Zvérina úr, az illegális struktúrák képviselője arról, hogy a csehszlovákiai egyházak nem tudják miről is tárgyal a Vatikán a kormány képviselőivel. Ugyan­abban a műsorban Carnogursky úr azt nehezményezte, hogy az egyházak kép­viselőinek nem volt lehetőségük kontak­tust teremteni a vatikáni delegációval. V. J.: Részünkről már hagyománnyá vált, hogy a római katolikus egyház képvi­selőit részletesen informáljuk azokról a tárgyalásokról, amelyet a vatikáni dele­gációval folytatunk. Carnogursky úr pana­szához csupán annyit: a vatikáni delegá­ció egy sor egyházmegyébe ellátogatott, járt mindkét hittudományi karon is, és több száz lelkésszel találkozott. Lehet, Carnogursky úr azt sajnálja, hogy a dele­gáció éppen vele nem találkozott, de ez már más téma. « ÚJ SZÚ 4 1989. IV. 26. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom