Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-26 / 98. szám, szerda

Ignác Janák beszéde RAKÉTAKORSZERÚSÍTÉS Nem sikerült elsimítani Bonn és Washington nézeteltéréseit Thatcher is hozzálát az intenzív meggyőzéshez- Ülésükre a haladó gyermek- és ifjú­sági mozgalom története nagyon jelentős eseményének, a Pionírszervezet meg­alapításának 40. évfordulója alkalmából került sor - mondotta bevezetőben Ignác Janák. A továbbiakban az SZLKP Köz­ponti Bizottságának, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak és a Szlovák Szocia­lista Köztársaság kormányának nevében szívélyesen köszöntötte a résztvevőket, majd rámutatott: A szervezet a forradalmi változások időszakában, a februári győzelmet köve­tően jött létre. Az egységes gyermek- és ifjúsági szervezet megalapítása révén az ifjúsági szervezet tagjai és a pionírok egyesítették erejüket, hogy a kommunista párt vezetésével aktívan részt vegyenek az új szocialista társadalom építésében. Úgy gondolom, hogy a pionírszervezeti dolgozók nevében elmondhatom, hogy a szervezet a negyven év alatt érdemdús munkát végzett az ifjú nemzedék szocia­lista nevelésében, a pionírcsapatokban a gyermekek megtanulták és most is tanulják, hogyan kell kollektív módon élni s dolgozni, és érvényesíteni érdekeiket. Ezután az SZLKP KB első titkára em­lékeztetett a Pionírszervezet tagjai által az elmúlt 40 év során a Nemzeti Front választási programjának teljesítése érde­kében végzett társadalmi munkára és egyéb tevékenységükre. A sikereken kívül az ifjúsági és a pio­nírszervezet munkájában problémák és gondok is felmerültek. A 60-as években kialakult válságos időszak rányomta bé­lyegét a gyermek- és ifjúsági mozgalomra is. A kommunista párt új, a Központi Bizottság 20 évvel ezelőtt tartott áprilisi ülésén megválasztott vezetőségének - élén Gustáv Husák elvtárssal - köszön­hetően megkezdte a konszolidációs fo­lyamatot, s a válságból társadalmunkat ismét a szocialista fejlődés útjára vezette. Az önök szervezete is sikeresen bekap­csolódott a szocialista építés érdekében kitűzött feladatok teljesítésébe. Nagyra értékeljük a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek, a Pionírszervezetnek és baráti köre tagjainak arra irányuló erőfe­szítéseit, hogy tevékenységüket a minő­ségi szempontból új társadalmi feladatok­kal összhangban bontakoztassák ki. Eb­ben a folyamatban a Pionírszervezet olyan helyet foglal el, amely joggal megil­leti. A szocialista oktatás fontos tényező­je, s átvitt értelemben, az ő kezében van a Szocialista Ifjúsági Szövetség és ha­zánk jövője egyaránt. A CSKP Központi Bizottságának nemrég tartott 13. ülésén tűztük ki azt a követelményt, hogy az iskolának és a Pionírszervezetnek szoro­san együtt kell működnie, és egyértelmű nevelőmunkát kell végezniük. A kommunista párt a Pionírszervezetet jelentős segítőjének tekinti az ifjú nemze­dék nevelésében. Arra törekszünk, hogy a Nemzeti Frontba tömörülő szervezetek, a nemzeti bizottságok, vállalatok, szövet­kezetek és a Csehszlovák Néphadsereg egységei a korábbinál jobb feltételeket teremtsenek a pionírcsapatok sokoldalú tevékenységéhez. Pozitívan értékeljük mindazokat, akik kötetlen kapcsolatokat alakítottak ki a szikrákkal és pionírokkal. A szocializmus építésének éveiben hazánkban a gazdasági fejlődés magas színvonalat ért el, és sokat tettünk az emberek nyugodt életéért. Országunkban magas az életszínvonal. Azonban mind­annyian szeretnénk még jobban élni. Szeretnénk, ha jobb lenne a piaci ellátás, a lakáshelyzet s megbízhatóbbak lenné­nek a szolgáltatások. A korábbinál többet kell tenni a környezetvédelem s a városok és községek továbbfejlesztése érde­kében. A társadalmi átalakítás igényes forra­dalmi feladat. Meghatározó, hogy ebben a folyamatban minden ember, így az ifjú nemzedék is részt vegyen. A gazdasági és társadalmi átalakítás, a gazdasági re­form, a politikai, gazdasági és szellemi élet demokratizálása és a szocialista ön­igazgatás elveinek érvényesítése példa- mutatást követel meg, s azt, hogy új módon lássunk hozzá a feladatok teljesí­téséhez, s megfontoltan oldjuk meg a problémákat, szüntessük meg az aka­dályokat és nehézségeket. Az átalakítás az embertől, gondolko­dásától s cselekedeteitől függ. Művelt embereket követel meg, akik képesek újítani, kifejleszteni és alkalmazni az új technikát és technológiát. A Pionírszerve­zet jelentős érdeme lesz, ha a pionírcsa­patokban a fiúk és lányok elsajátítják a jövő pionírjainak, a szocialista társada­lom minőségi fejlesztése úttörőinek tulaj­donságait. Valóban nem kevés, amit ko­runk az egységes gyermek- és ifjúsági szervezettől megkövetel. Ezért helyénva­ló volt, hogy a nemrég sorra került járási konferenciákon foglalkoztak tevékenysé­gükkel, s azzal, hogy azt miképp tehetnék még vonzóbbá és hatékonyabbá. Áttekin­tették, hogy milyen szerepet játszanak a jelenlegi forradalmi időszakban, s kife­jezték eltökéltségüket, hogy konkrét mun­kával támogatják a kommunista párt programját. Reméljük, hogy a pionírok jól felké­szülnek hazánk sokoldalú fejlesztésére. Gondolkodjunk el arról, hogy tevékenysé­güket miképp javíthatnánk és gazdagít­hatnánk, hogy a Pionírszervezet a gyer­mekeket hazaszeretetre tanítsa. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy a szervezet tevékenysége azokat a feltételeket tükrö­zi, amelyet mi, felnőttek teremtünk meg. A legfiatalabb nemzedékről való gondos­kodásnak társadalmi ügynek kell lennie. Ez arra serkent bennünket, hogy a Pionír­szervezet baráti körének további szélesí­tése érdekében mindent megtegyünk. El­várjuk, hogy a nemzeti bizottságok, okta­tási intézmények, társadalmi és érdek- képviseleti szervezetek, üzemek és szö­vetkezetek még jobb feltételeket teremte­nek a Pionírszervezetbe tömörült gyer­mekek munkájához. Úgy gondoljuk, hogy e tekintetben a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség szervezeteinek is bátrabbaknak és harcosabbaknak kell lenniük. Mai ünnepi nagygyűlésünkre a CSKP XVIII. és az SZLKP következő kongresz- szusa intenzív előkészületeinek idősza­kában került sor. A legfelsőbb párttanács­kozáson át szeretnénk tekinteni a pártban és a társadalomban a XVII. pártkongresz- szus óta eltelt időszakban végbement fejlődést, és fontos programokat szeret­nénk jóváhagyni a társadalmi átalakítási és demokratizálási folyamat továbbfej­lesztése és a párt tevékenységének töké­letesítése érdekében. Elvárjuk, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség és Pionírszervezete széleskö­rűen kibontakoztatja kezdeményezéseit, s olyan munkamódszereket és -formákat választ, amelyek tudatuk és társadalmi felelősségük, valamint azon eltökéltségük formálásához vezetnek, hogy erejükhöz és képességeikhez mérten fognak dol­gozni hazájuk, a világ haladó ifjúságával való barátság megszilárdítása, a szocia­lizmus és a béke ügye javára. Engedjék meg, hogy a legfelsőbb párt­ós állami szerveknek s a Nemzeti Front Központi Bizottságának nevében biztosít­sam önöket arról, hogy igényes felada­taik teljesítéséhez aktív segítséget nyúj­tunk. Munkájukhoz jó erőt, sok sikert kívánok. (ŐSTK) - Hans-Dietrlch Genscher nyugatnémet külügyminiszter és Gerhard Stoltenberg hadügyminiszter washingto­ni tárgyalásai az amerikai vezetőkkel min­den jel szerint nem hozott megegyezést az USA európai harcászati nukleáris fegyverei korszerűsítésének kérdésében. A nyugatnémet miniszterek James Baker külügyminiszterrel, Richard Cheney had­ügyminiszterrel és Brent Scowcroft nem­zetbiztonsági tanácsadóval tárgyaltak. Arról akarták meggyőzni a Fehér Házat, hogy a Varsói Szerződés tagországaival kezdjenek tárgyalásokat a taktikai fegyve­rekről. Bush kormányának véleménye szerint az ilyen tárgyalások megnyitnák az utat Európa atommeritesítése felé, s ez „hiba “ lenne. Diplomáciai körök szerint a nyugatné­met miniszterek még a NATO májusi csúcstalálkozója előtt szerették volna megszüntetni az ellentéteket az Egyesült Államok és a szövetség nyugat-európai tagjai, mindenekelőtt az NSZK között. Genscher a tárgyalások utáni sajtóérte­kezletén közölte, megállapodtak abban, hogy az USA külügyminisztériumával ke­resni fogják e kérdésben a közeledés útját. A washingtoni külügyminisztérium nyi­latkozata szerint ,,a felek kifejtették néze­teiket és jobb lett a kölcsönös megértés“. Az NSZK ellenzi az amerikai taktikai fegyverek korszerűsítését, amivel a NA­TO fegyverzetében kompenzálni szeret­nék a felszámolásra ítélt közepes és rövi­(ÖSTK) - Titográdban kedden meg­kezdődött a Crna Gora-i Kommunisták Szövetségének X. kongresszusa (a szö­vetség történetében ez az első rendkívüli kongresszus). A mintegy 300 küldött a társadalmi és gazdasági válsággal, va­lamint a párt reformjával összefüggő kér­déseket vitatja meg. A rendkívüli tanácskozást a jugoszlá­viai tagköztársaság új pártvezetése ké­szítette elő, amely a januárban lemondott vezetés helyébe lépett. Országszerte nagy érdeklődés kíséri a kongresszust. A Crna Gora-i kommunisták úgy tervezik, hogy teljesen új módon oldják meg a gaz­dasági és szociális problémákat. Ehhez tulajdonképpen adottak a személyi felté­telek: a községek pártszervezeteinek ve­zetőségében 80 százalék a 40 évesnél fiatalabbak aránya, s az új köztársasági pártvezetésbe egyetlen korábbi vezető tisztségviselőt sem javasolnak. A kong­debb hatótávolságú rakétákat. Az NSZK-t mindenekelőtt az ösztönzi a korszerűsítés ellenzésére, hogy közelednek a parla­menti választások s a közvélemény köré­ben nem népszerű a további fegyverke­zés távlata. Kohl kabinettje valójában nem magát a rakétakorszerűsítést ellenzi, hanem csak az USA és Nagy-Britannia törekvését, hogy erről már a választások előtt (a május végi NATO-csúcson) meg­állapodjanak. Az NSZK-n kívül Belgium, Hollandia, Dánia és Norvégia is tárgyalá­sokat sürget a harcászati nukleáris fegy­verekről, mivel ezek korszerűsítése ve­szélyeztetné a párbeszédet az európai (ŐSTK) - Takesita Noboru japán miniszterelnök bejelentette, lemond kormányfői tisztségéről és a Liberá­lis Demokrata Párt elnökének a funkciójáról is, amint a parlament jóváhagyja az idei költségvetési ter­vet. Takesita távozása szorosan összefügg azzal a botránnyal, amely az elmúlt hónapokban a Recruit ne­vű, távközlési berendezéseket gyár­tó vállalat körül robbant ki. Ismere­tes, a társasághoz tartozó egyik cég több mint 150 befolyásos politikus­nak, újságírónak és kereskedőnek adott el részvényeket, amelyeket resszusi dokumentumok tervezetében helyet kapnak a tavaly októberben és idén januárban lezajlott tüntetéseken hangoz­tatott követelések is. A tervezet egyebek között kimondja, a Crna Gora-i Kommu­nisták Szövetsége „lemond az eszmei és a politikai monopóliumról, amelyet eddig érvényesített". Stefan Korosec, a JKSZ KB Elnöksé­gének titkára Ljubljanában egy értekezle­ten azt javasolta, hogy a tagköztársasá­gok pártszervezeteinek kongresszusait október 15 és december 7 között tartsák meg, miközben gondot kellene fordítani arra, hogy időben ne essenek egybe. A jugoszláv lapok Korosecet idézve hang­súlyozzák, a decemberi országos párt- kongresszus sikerét kizárólag a demokra­tikus légkör, a tanácskozást megelőző viták során tanúsított türelem biztosít­hatja. hagyományos fegyverzet radikális csök­kentéséről. Nagy-Britannia és az Egyesült Álla­mok a korszerűsítés érdekében minde­nekelőtt az NSZK-ra gyakorolt jelentős diplomáciai nyomást. Attól tartanak ugyanis, hogy Bonn álláspontja szaka­dást okoz a május végi csúcstalálkozón. A rakétakorszerűsítés kérdéseiről, Mar- garet Thatcher brit kormányfő pénteken Londonban fog tárgyalni Ciriaco De Mita olasz, majd szombaton Ruud Lubbers holland kormányfővel. Vasárnap pedig az NSZK-ba utazik, ahol találkozik Helmut Kohl kancellárral. azután különböző tőzsdei manőve­rek révén jelentős haszonnal adtak el. A Recruit 1987 májusában 20 millió jen (154 ezer dollár) értékben vásárolt belépőket Takesita válasz­tási bankettjére. A pénzügyi machinációk leleple­zése eddig már három miniszter tá­vozásához vezetett. Az ellenzék, s az utóbbi hetekben a Liberális Demokrata Párt több vezetője Take- sitát úgyszintén lemondásra szólí­totta fel. A 65 éves japán kormányfő tokiói sajtóértekezletén hangoztat­ta, felelősnek érzi magát az ország­ban kialakult politikai válságért. Azt is beismerte, hogy a Recruittól több mint egymillió dollárt kapott. Takesita Noboru 1987 novembe­rében lett miniszterelnök, ebben a tisztségben Nakaszone Jaszuhi- rót váltotta fel. Egy hónappal koráb­ban a kormányzó párt elnökévé vá­lasztották meg. Legutóbb 1974-ben Tanaka Kakuei kényszerült politikai botrány miatt arra, hogy távozzon a kormányfői tisztségből. Ami az idei költségvetést illeti, a japán alsóház valószínűleg tíz na­pon belül jóváhagyja, s a procedúra a felsőházban további 30 napot vesz majd igénybe. Unó Szószuké japán külügymi­niszter közölte, Takesita távozási szándéka nem változtat Szovjetuni­óba, Mongóliába és Kínába terve­zett látogatásán. Unó vasárnap indul kőrútjára, s Moszkvában május 3-án találkozik Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel. Közép-Amerika ====== A amerikai Kongresszus döntésével és l\ 7 a legújabb managuai lépésekkel r\Lm összefüggésben a napokban ismét egyre több szó esik a februári közép-amerikai csúcstalálkozón aláírt megállapodásokról, s külö­nösen azok egyik fő pontjáról, a hondurasi terüle­ten levő kontrabázisok felszámolásával kapcso­latos tervről. Közös közleményt fogadtak el a salvadori értekezlet résztvevői, ebben kötelezték magukat, hogy kilencven napon belül kidolgozzák a Hon- durasban tevékenykedő nicaraguai ellenforradal­márok leszerelésének, hazatelepítésének, illetve harmadik országokba történő távozásának konk­rét tervét. Ortega nicaraguai elnök cserébe ígére­tet tett, hogy végrehajtják a választási és a tájé­koztatási törvény reformját, szabadon engedik Somoza Nemzeti Gárdája mintegy kétezer egy­kori tagját és előrehozzák az általános választá­sokat. Hamarosan lejár a kitűzött kilencven nap, de konkrét lépéseket eddig csak Nicaragua tett: módosították a választási törvényt, s szombaton hatályba lépett az új sajtótörvény, amellyel meg­szüntették a cenzúrát. A legutóbbi csúcson hozott döntés egyértel­műen a nicaraguai fegyveres ellenforradalom temetését, a kontrák háborús vereségét jelentet­te, ? egyben újabb reményekre adott okot. A ré­gióban végre ismét megindult a békefolyamat és csaknem egyéves szünét után Managuában is tárgyalóasztalhoz ültek a szembenálló felek. A belső ellenzék egyezkedni akar, s az egymás­sal torzsalkodó kontravezérek álláspontja homá­lyos. Egy szóval sem ígérték, hogy befejezik a sandinisták elleni háborújukat. Sőt, a CBS amerikai televíziós társaság tudósítójának egyik vezetőjük, Adolfo Calero így nyilatkozott: ,,Annak idején a sandinisták szintén kénytelenek voltak elhagyni külföldi katonai támaszpontjaikat, mégis sikeresen folytatták Somoza elleni harcukat nica­raguai területen.“ Megvan a szerződés, s elvben nyitottnak tűnik az út az előrelépéshez. Megmaradtak azonban az ellentmondások, az érdekkülönbségek, ame­lyek megosztják a térség országait. Alfredo Cris- tiani megválasztott salvadori államfő, a szélső­jobboldal képviselője máris felrúgta az „ötök“ megállapodását. Új tervvel állt elő, amelyben a nicaraguai kontrák és a salvadori partizánok párhuzamos leszerelését szorgalmazza. Hondu­ras ugyan már szívesen megszabadulna az el­lenforradalmároktól, de amerikai kérésre - vagy inkább nyomásra - beleegyezett abba, hogy a fegyveres bandák 1990 februárjáig, a nicara­guai választásokig az országban maradhatnak. Mindebből az derül ki, hogy az érdekelt felek Tervek és fékek május végéig nem fogják kidolgozni a kontrák felszámolásával kapcsolatos konkrét tervet. Már csak azért sem, mert a jövő hónapra tervezett újabb regionális csúcstalálkozót a júniusban hi­vatalba lépő Cristiani kérésére elhalasztották. Működésbe lépett a washingtoni fék is. A Fe­hér Ház még mindig „hátsó udvarának“ tekinti Közép-Amerikát és fenntartja magának a jogot ahhoz is, hogy beleszóljon Managua belügyeibe. James Baker, az USA külügyminisztere a közel­múltban közölte: „Abban az esetben, ha Nicara­gua nem amerikai elképzelések szerint fogja irányítani politikáját, akkor az Egyesült Államok kormánya megszigorítja a kereskedelmi embar­gót, korlátozza diplomáciai képviseletét Managu­ában, sőt, fontolóra veszi a kontrák katonai segélyezését is“. Egyébként az USA a hét végén ismét meghosszabbította az 1985-ben érvénybe léptetett Nicaragua elleni embergót. Egy újabb humanitárius segély jóváhagyásáról George Busch elnök zárt ajtók mögött egyezett meg a washingtoni törvényhozókkal, a nyilvános kongresszusi szavazás már csak formalitás volt. Érdekes, hogy az államfőnek lényegében köny- nyen sikerült meggyőznie a demokrata párti több­séget is, amely még nem is olyan régen, az elnökválasztási kampány idején bírálta a republi­kánusok közép-amerikai politikáját. A döntés szerint a hondurasi támaszpontokon működő kontrák további 49,7 dollárt kapnak, amit kisebb tételekben havonta fognak folyósítani, egészen 1990 februárjáig. A Fehér Ház tulajdonképpen nem ellenzi a sal­vadori megállapodásokat, esélyt ad a békés rendezésnek, de a kontrákat semmi esetre sem akarja kivonni a „játszmából“. Az ellenforradal­márok szerepe megváltozott, és ezt Washington is elismeri. Nem tekinthetők többé katonai erő­nek, de rajtuk keresztül politikai nyomást gyako­rolhatnak a sandinistákra. Mi lesz akkor, ha Nica­raguában ismét a jelenlegi vezetés nyeri meg a választásokat? Bush kormánya vajon elis­meri-e a szavazás eredményeit? Talán egyik napról a másikra megváltoztatja a sandinistákhoz és a sandinista forradalomhoz fűződő viszonyát? Sok a fékező tényező és túl nagy az amerikai befolyás. Ennek ellenére vajon képesek lesz­nek-e a térség országai megtenni a döntő lépést, amely végre megnyitná a békéhez vezető utat? Remélhetőleg igen. Talán bízni lehet abban, hogy a februári megállapodások egyes pontjai nem maradnak csak papíron, mint az Esquipulas I és II előírásai. Az első javaslatot most is Managua tette. Dániel Ortega a múlt héten ismer­tette a kontrák leszerelésére és hazatelepítésére vonatkozó nicaraguai tervet, s ezt előterjeszti a jú­nius végén esedékes közép-amerikai csúcsérte­kezleten. A managuai indítvány szerint létre kell hozni egy nemzetközi ellenőrző bizottságot, amely az ENSZ és az Amerikai Államok Szerve­zetének főtitkárából, a Nemzetközi Vöröskereszt, valamint a világszervezet menekültügyi főbizott­ságának a képviselőjéből állna. Az ellenforradal­mároknak negyvenöt napon belül kellene leadni­uk fegyvereiket. A hazatérők részt vehetnének a választásokon, s Nicaragua gazdasági lehető­ségeihez mérten földet, vetőmagot kapnának, smeretes, hogy az ország súlyos gazdasági nehézségekkel küzd. Az összes probléma közül talán az infláció megfékezése, a gaz­daság fellendítése a legnehezebb feladat. Ehhez békére lenne szükség. A kormány és a kontrák közötti tárgyalásokon többször is kisebb-na- gyobb sikerrel közvetítőként fellépő Miguel Obando y Bravó érsek kijelentette: „Nicaraguá­ban gyakorlatilag befejeződött a csaknem nyolc éve tartó háború.“ Igaza lesz? URBÁN GABRIELLA A Crna Gora-i kommunisták rendkívüli kongresszusa Takesita Noboru lemond kormányfői és pártelnöki tisztségéről is A japán külügyminiszter a Szovjetunióba látogat

Next

/
Oldalképek
Tartalom