Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-03 / 78. szám, hétfő

A csehszlovákiai oktatásügy feladatai a társadalom átalakításának feltételei között (Folytatás a 3. oldalról) gos konferenciáját. Feltételezzük, hogy a múlttól eltérően munkajelle- gű lesz, s olyan kérdéseket vetnek fel rajta, amelyek manapság a taní­tóságot valóban élénken foglalkoz­tatják, amelyek összefüggnek életük és munkájuk körülményeinek javítá­sával, s amelyeket az egész társa­dalom támogatásával meg kell ol­dani. A család szerepe Elvtársak, a fiatal nemzedék felkészítése az egész társadalom ügye. Megkívánja az iskola együttműködését a család­dal, a gazdasági és a társadalmi szervezetekkel, a tudományos és a kulturális intézményekkel. Erre emlékeztetve hangsúlyoz­nunk kell, manapság nem lehet az a célunk, hogy az iskola nevelőmun­káját bárki „segítse“, hanem az szükséges, hogy elsősorban min­denki tisztában legyen felelősségé­vel a fiatalok neveléséért. Ezzel a problémakörrel nyilván átfogó módon kellene foglalkoznunk a CSKP KB egyik ülésén. Teljes mértékben tudatosítanunk kell, hogy a család, az iskola, a Nemzeti Front társadalmi szervezetei, a nemzeti bizottságok, a hírközlő eszközök, a kulturális és a tudományos front, a honvédelmi szervezetek aktivizá­lása és egyeztetett tevékenysége nélkül nem tudunk megbirkózni sem a fiatalok körében jelentkező külön­féle nyugtalanító negatív jelensé­gekkel, sem az ifjúság társadalomel­lenes orientációjú csoportjaival. Ele­meznünk kell az ilyen nemkívánatos aktivitás hátterét, keresnünk kell az okokat és a kiutat. Nem törődhetünk bele abba, hogy a gyerekek és az ifjúság elidegenedjen a családtól, a társadalomtól, a szocialista állam­tól. Azt sem engedhetjük meg, hogy szocialistaellenes, sőt gyakran bű­nöző elemek szivárogjanak bele az ifjúság informális csoportjaiba és spontán tevékenységüket a társada­lommal szemben orientálják. A kö­zelmúlt prágai eseményei, amelyek­ről Miloá Jakeá elvtárs beszélt, ismét megerősítették, hogy lényegesen ja­vítanunk kell a fiatalokkal való foglal­kozást, nehogy a szocializmus ellen visszaélhessenek velük. A párt szer­veinek és szervezeteinek, bárhol is fejtik ki tevékenységüket, ebben egyik legfontosabb feladatukat kell látniuk. A gyerekek és az ifjúság nevelé­séért elsősorban a család felel. Gondoskodása azonban sok eset­ben leszűkül csupán a fiatal ember élete anyagi előfeltételeinek megte­remtésére. Sok tekintetben a szülők és a gyerekek csakúgy, mint a szü­lők és a tanítók nemkívánatos mó­don elidegenednek egymástól. Szükséges, hogy a tanítók és a ta­nulók szülői jobban megértsék egy­mást, s tiszteletben tartsák azokat a változásokat, amelyek napjaink is­kolájában és családjában következ­nek be. Csak így valósulhat meg legszorosabb hatékony együttműkö­désük, amelyet igen fontosnak kell tekintenünk. A családokban számos probléma fordul elő, s ezért a társa­dalom figyelmét a család stabilizálá­sára kell orientálni. A család és az iskola együttmüködése fontos a gyerekek ós az ifjúság iskolán belüli és kívüli életvitelének javítása szempontjából is. Erre az életvitelre manapság nagyon rányomja a bé­lyegét az idegesítő, célszerűtlen sietség, a gyerekkel és a fiatallal szemben olyan igények támasztása, amelyeknek terhét képtelen elvisel­ni. Pszichológiai felmérések szerint ez az oka a fiatalok negatív maga­tartásának, ez a csírája a társada­lommal és a társadalom rendjével szembeni ellenállásuknak. Sajnos, a kerületekben és a járásokban léte­sített pedagógiai-pszichológiai ta­nácsadók szerepüket elégtelenül töltik be, és nem bírják a szülők bizalmát. Feltétlenül megválaszo­landó ez a kérdés, hogy ennek mi az oka, ki dolgozik ezekben az intéz­ményekben és hogyan irányítják őket. A gyerekek és az ifjúság nevelé­sében fontos szerepük van a Nem­zeti Frontban tömörült társadalmi szervezeteknek. A cél az, hogy első­sorban a Szocialista Ifjúsági Szövet­ségnek és Pionirszervezetének, a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galomnak, a Csehszlovák Testneve­lési Szövetségnek, a Honvédelmi Szövetségnek, a Csehszlovák Tu­dományos-Műszaki Társaságnak, a Szocialista Akadémiának stb. te­vékenysége támogassa az iskola nevelőmunkáját, fejlessze a gyere­kek és az ifjúság érdeklődési körét, elősegítse a velük való foglalkozás jó anyagi-műszaki és káderelőfelté­teleinek megteremtését. Ennek során különösképpen je­lentős szerepet kell betöltenie a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek és Pionírszervezetének, amely ez idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. Ezzel az alkalommal élve, gratulálok ehhez a jubileumá­hoz. Becsüljük tevékenységét, s tá­mogatni fogjuk továbbfejlesztésének törekvését, hogy növekedjen a gye­rekekre gyakorolt befolyása. Annak érdekében, hogy a gyere­kek és az ifjúság szervezete valóban betöltse szerepét, feltétlenül növelni kell, elsősorban alapvető láncsze­meiben, az iskolák, az ifjúsági ottho­nok és az internátusok irányítására gyakorolt befolyását. Azt akarjuk, hogy a SZISZ képviselői tevéke­nyebben vegyenek részt a pedagó­giai tanácsok, a dékánok és a rekto­rok kollégiumai ülésein, jól tájékoz­tassák őket az iskolák vezetőségei­nek szándékairól és részt vehesse­nek az iskola élete és munkája kér­déseinek megoldásában. Továbbra is a SZISZ kötelessége fejleszteni a munka vonzó módszereinek és formáinak széles skáláját, mégpedig tanulmányi, tudományos-műszaki, közhasznú s ökológiai, valamint po­litikai, nevelési, szakköri területen s a szabadidő célszerű kihasználá­sában. Az iskola a jövőben nem lehet csupán épület, amelyben okta­tás folyik. Helyiségeit, anyagi-mű- szaki ellátottságát és hátterét fel kell használni a pionírcsoportok, csapa­tok és körök, a SZISZ-szervezetek, s általában a fiatalok mindennapos tevékenységére. Az ifjúság neveléséből jelentős részt vállal a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom. Az országos szakszervezeti konferencia, vala­mint az SZKT 1988 júniusi plenáris ülése tanácskozása értelmében fo­kozta tevékenységét és hozzájárult számos probléma megoldásához, főleg a középfokú szakmunkáskép­ző intézetekben. A szakszerveze­tektől elvárjuk, hogy elősegítik a dol­gozók egész életen át tartó művelő­dése jelentőségének szélesebb körű megértését és érvényesülését, a ké­pesítés jobb kihasználását, a család nagyobb felelősségvállalását gyer­mekei neveléséért, a gyerekek és az ifjúság szabad idejének jobb kihasz­nálását, s az olyan fontos problémák megoldását, amilyen a középfokú szakmunkásképző intézetek neve­lőinek kiválasztása és javadalmazá­sa, s valamennyi típusú iskola vég­zett tanulóinak átállása a gyakorlat­ba. Többet kellene hallatnia magáról az oktatási és a tudományos dolgo­zók szakszervezeti szövetségének, cselekvőbben hatva arra, hogy létre­jöjjenek az alkotó pedagógiai mun­kához szükséges előfeltételek, a ta­nítói kollektívák részt vegyenek az iskolák igazgatásában és hogy biz­tosítottak legyenek a jó munkafelté­telek. Eredményesebben kellene hozzájárulnia az oktatásügyi dolgo­zók egészségéről, üdüléséről és la­kásviszonyairól való gondoskodás­hoz, valamint a munkájuk jelentősé­ge és minősége szerinti díjazásuk­hoz, s következetesebben kellene szorgalmazni azt, hogy az illetékes szervek megoldják problémáikat. A szakszervezeti szövetség szervei­nek és szervezeteinek nagyobb fi­gyelmet kellene szentelniük a dolgo­zókollektívákban uralkodó viszo­nyoknak, a bírálat, az igényesség és az elvtársi együttműködés légköre kialakításának. Az ifjúság és a felnőttek nevelé­sében és oktatásában jóval meg- gondoltabban kell felhasználni a saj­tót, a rádiót, s főleg a televíziót, a filmet és a videotechnikát. A CSKP KB tavaly októberben megtartott 10. ülésén már elhangzott, a tömegtájé­koztatás és -propaganda eszközei­nek teljes tudatában kell lenniük fe­lelősségüknek a fiatalok magatartá­sának formálásáért és eszmei orien­tációjukért. Meggyőzőbben kell ecsetelniük a pedagógusok munká­ját, támogatniuk tekintélyüket, hang­súlyozniuk a műveltség fontosságát az emberi életben. Éppen tőlük függ majd, hogy nyilvánosságunk meny­nyire érti meg az iskola új szükség­leteit és feladatait. A pártszervezetek felelőssége Elvtársak, a felnövekvő nemzedék és általá­ban a dolgozók nevelésében bekö­vetkező valamennyi változás élén is a kommunistáknak kell állniuk. Az oktatásügy eredményei elválasztha­tatlanul összefüggnek pártunk mun­kájával. Kifejezésre jut bennük az a figyelem, amelyet az oktatásügy­nek szentel a párt központi bizottsá­ga, területi szervei, az oktatásügy pártszervezetei, az állami szervek­ben, az intézményekben és a Nem­zeti Front társadalmi szervezeteiben működő kommunisták. Manapság, amikor társadalmunk életében rátértünk a minőségi válto­zások útjára, amelyek lehetővé te­szik a fiatalok, minden becsületesen gondolkodó és cselekvő állampolgár sokoldalúbb érvényesülését, lénye­gesen növekszik a pártnak, vala­mennyi szervének, szervezetének és minden kommunistának a felelő­sége a fiatal nemzedék harmonikus fejlődéséért. Milos Jakeá elvtárs, a CSKP KB főtitkára ezt egyértel­műen fogalmazta meg a CSKP KB 9. ülésén: „A fiatal nemzedék jelen­tős erő, amellyel teljes mértékben számolunk, s amelyre támaszko­dunk az átalakítás és a demokrati­zálás fontos feladatainak teljesítésé­ben. A párt egyik legfontosabb fela­datának tekinti felkészítését a szo­cialista társadalomban való életre és munkára." Elsősorban a párttagoknak kell a fiataloknak példát mutatniuk a munka iránti viszonyukkal, fellépé­sükkel, és magatartásukkal. Ez el­sősorban a saját gyermekeiket ne­velő kommunistákra vonatkozik. Nyilván nem véletlen, hogy az utóbbi időben erre külön felhívják a figyel­met a háború előtti párttagokkal ren­dezett találkozókon. Pártunk mindig nagy jelentőséget tulajdonított a kommunista családokban a gyere­kek nevelésének. Napjainkban, ami­kor a fiatal nemzedék igényes fela­datok teljesítésére készül fel, nem­egyszer rendkívül bonyolult problé­mákba ütközik, s ez a követelmény hatványozottan érvényes. A CSKP Központi Bizottságának Titkársága 1988 októberében foglal­kozott az iskolákban kifejtett párt­munka tapasztalataival. A Titkárság által megtárgyalt jelentést önök írás­ban megkapták. Ezek a tapasztala­tok arra utalnak, hogy az oktatás­ügyben működő pártszervezetek cselekvően támogatják és érvénye­sítik társadalmunkban az átalakítás és a demokratizálás programját. A CSKP KB 7., 9. és 10. ülése után megtartott taggyűlések tanácskozá­sainak határozatai és a megvalósí­tásukat célzó intézkedések fokoza­tos teljesítése arról tanúskodik, hogy az oktatásügyben működő pártszer­vezetek nagyobb mértékben kezdik alkalmazni a számadásnak és mun­kájuk bíráló elemzésének mód­szerét. Egyes pártalapszervezetekben azonban még nem következett be a kívánt fordulat a párt vezető szere­pe hatékony módszereinek alkalma­zásában, s az iskolák tevékenysé­gére gyakorolt politikai befolyásuk növelésében. Ezekben a pártszer­vezetekben továbbra is érvényesül a rutinszerűség, gyakran tapasztal­ható felületesség és túlzott kénye­lemszeretet, a társadalmi változások mélységének és bonyolultságának meg nem értése. Az oktatásügyben a kommunisták zömének aktivitása nem kendőzheti el egyes párttagok passzivitását, amely abban jut kife­jezésre, hogy elsiklanak a súlyos fogyatékosságok fölött, nincs az ínyükre a népszerűtlen dolgok meg­oldása, s elbújnak mások háta mö­gé, nehogy „megégessék az ujju- kat“. Távolról sem sikerül mindenütt fejleszteni a bírálatot és az önbírála­tot, tárgyszerűen, nyíltan és elvsze- rűen felmérni a pártmunkának és az iskola tevékenységének fogyatékos­ságait. Egyes alapszervezetekben a pártmunka leszűkül csak a taggyű­lésekre. Az ilyen tevékenység öncé­lú, formális, nem járul hozzá a kom­munisták és a pártonkívüliek aktivi­zálásához. A párthatározatok nem minden esetben segítik a pedagógiai kollek­tívákban az igényes légkör kialakítá­sát a kommunisták egységének megteremtését, a nevelési-oktatási valamint a tudományos-kutatási te­vékenység tökéletesítéséhez vezető új módszerek alkotó keresésében. Még gyakran találkozunk azzal, hogy a pártszervezetek magukba zárkóznak, csekély a befolyásuk a pártonkívüliekre, a diákokra és a tanulókra. így azután aligha tud­nak reagálni nézeteikre, s még ke­vésbé felvenni a harcot a szocializ­mus és a pártunk politikája ellen irányuló különféle leplezett és nyílt támadásokkal. Az oktatásügyi pártszervezetek munkájában külön figyelmet érde­mel a párt ellenőrzési jogának gya­korlása. Ez egyelőre nem vált még a kommunisták munkájának mód­szerévé és mozgósításuk eszközé­vé. El kell érni, hogy a párt ellenőr­zési jogát ne szűkítsék le csak az egyes akciók ellenőrzésére, amint az mindmáig tapasztalható egyes pártalapszervezetekben. Ez a jog kell, hogy formája és eszköze le­gyen valamennyi oktatási dolgozó aktivizálásának, az iskolák végzett tanulói komplex felkészültségének, a tudományos-kutató tevékenység igényelt hatékonyságának és az irá­nyító munka tökéletesítésének. En­nek előfeltétele, hogy a pártszerve­zetek saját állásfoglalásaik alapján bíráló szellemben, nyíltan ítéljék meg az elért eredményeket, az isko­lák továbbfejlesztésének szándéka­it, amelyeket az iskolák vezető dol­gozói a pártfórumok elé terjesz­tenek. Az iskolák kommunista dolgozói nap nap után a fiatalok ezreire hat­nak. Közülük főleg azoknak van te­kintélyük, akik nyíltan lépnek fel, mély meggyőződéssel és lelkesen magyarázzák a párt politikáját, a fia­talokat foglalkoztató kérdéseket. Ezt a tekintélyt nemcsak politikus maga­tartással kell alátámasztani, hanem színvonalas munkával, s amint az manapság kitűnik - állampolgári helytállással is. Elengedhetetlen, hogy az iskolai pártszervezetek, bizottságaik és pártcsoportjaik jól ismerjék az iskola politikai helyzetét, a pedagógusok, a diákok és a tanulók nézeteit és állásfoglalását, s ennek alapján be­folyást gyakoroljanak véleményükre és cselekvésükre. A CSKP KB 10. ülése határozata­inak teljesítése során a figyelem elő­terében kell állnia az offenzív jelle­gű, érthető, érvekkel jól alátámasz­tott ideológiai és tömegpolitikai mun­kának. Meg kell teremteni az élet minden időszerű problémája tárgy­szerű és türelmes megvitatásának lehetőségeit. Az ideológiai és a tö­megpolitikai munkát úgy kell fejlesz­teni, hogy a tanítókat jól felkészítse előadói és propagandista tevékeny­ségükre. A pártszervezetek felelősséggel tartoznak a káderpolitika demokrati­kus alapelveinek cselekvő érvénye­sítéséért. Feltétlenül növelni kell a párt befolyását a káderek kiválasz­tásában, felkészítésében és széthe- lyezésében, ismerni kell a javasolt jelöltek kollektíváinak nézeteit és ál­lásfoglalását. Arra kell törekedniük, hogy az iskolák és az iskolai munka­helyek élén szakmailag felkészült, a szocializmushoz hű, erkölcsileg szilárd emberek álljanak. A párt­munka új stílusának és módszerei­nek szembetűnően érvényesülniük kell az évzáró taggyűlések, az üzemi és az iskolai pártkonferenciák előké­szítésében. A párttagokkal folytatott beszélgetéseknek hozzá kell járulni­uk az alapszervezetek cselekvőké­pességének növekedéséhez és egységes eljárásához. Az oktatásügyben is javítani kell a párt tagállományát. A kommunis­ták felkészültségétől és színvonalá­tól függ a pártszervezetek cselekvő- képessége, a pedagógusok, a diá­kok és a tanulók kollektíváiban a po­litikai vezetés érvényesítésének színvonala. Ez a követelmény sür­getően kerül a figyelem előterébe főleg a főiskolákon, ahol minden második pedagógus tagja a pártnak. Lehet, hogy egyesek ezen a nagy hányadon meglepődnek. Sajnos, a főiskolai hallgatók szervezettsége az 5 százalékot sem éri el. Fokozott figyelmet kell fordítani a főiskolai hallgatók soraiban a párt tagjelöltjeinek és tagjainak kiválasz­tására és felkészítésére, a párt tag­állományának gyarapítására az alapiskolák pedagógiai kollektívái­ban. Nem törődhetünk bele abba a helyzetbe, hogy egyes, 1-8. osz­tályú alapiskolákon nincsen párt- szervezet. Az óvodák, az alap- és a középiskolák pedagógusainak 25 százaléka párttag. A területi párt­szerveknek rendszeresen foglalkoz­niuk kell az iskolai pártszervezetek munkájával, s konkrét helyzetük jó ismeretében hatékony és differenci­ált segítségben kell őket részesíte­niük. A CSKP Központi Bizottsága El­nökségének a februári győzelem 41. évfordulója alkalmából megjelent nyilatkozata által kiváltott visszhang megerősíti, hogy az iskolai pártszer­vezetek figyelmüket a tanítók, a ta­nulók és a diákok körében kifejtett konkrét nevelő munkára fordítják. Meggyőződésünk, hogy a több mint 60 ezer kommunista pedagógus és tanuló nagy politikai ereje konkrét tettekben fog kifejezésre jutni isko­lánk szocialista jellegének szilárdítá­sában, munkája eredményei javítá­sában. Rendszeres munkával, termékeny légkörben Elvtársak, elsősorban az iskola hivatott arra, hogy megnyissa a változó világ megismerése felé vezető utat, segít­se a fiatalok személyiségének kiala­kulását, hogy tudásukra és a szilárd erkölcsi normákra támaszkodva megbirkózhassanak azokkal az új igényekkel, amelyeket korunk em­berével szemben munkája és élet­stílusa, műszaki-technológiai és tár­sadalmi körülményeinek megválto­zása támaszt. Az iskola napjainkban nem elégedhet meg azzal, hogy a diákokat és a tanulókat ellátja a megfelelő mennyiségű ismeretek­kel, tudással és információkkal, ha­nem elsősorban fejlesztenie kell bennük a tanulmányok, az önműve­lődés és a termékeny munka iránti tartós érdeklődést, képességüket, hogy helyesen tájékozódjanak az életben és elszántságukat, hogy mi­nél jobban érvényesüljenek és hoz­zájáruljanak a szocialista társada­lom fejlődéséhez. Ez a módja orszá­gunk alkotó potenciálja lehető leg­jobb kihasználásának. S mindenütt erre az alapvető következtetésre kellene jutnunk, tudatosítva azt, hogy az iskola, valamint a tanító nemes munkássága az egyik alap­vető előfeltétele a megkezdett vál­toztatások, a társadalmi átalakítás sikerének. Minden iskolában feltétlenül ki kell alakítani az olyan termékeny légkört, amely elősegíti a rendsze­res munkát és a becsületes tanulást, a diákok és a tanulók egészséges szellemi és fizikai fejlődését, amely ösztönzi őket a minél jobb tanulmá­nyi eredmények elérésére, s amely a kor szükségleteinek megfelelően formálja a fiatalok gondolkodását és magatartását. Ezen az átalakuláson minden iskolának át kell mennie, a diákokat és a tanulókat arra vezet­ve, hogy éljenek a szocialista társa­dalom nyújtotta lehetőségekkel, az­zal, hogy az életre és a munkára a lehető legjobb elméleti és gyakor­lati felkészültségre tegyenek szert. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja és Központi Bizottsága becsüli az iskola munkáját és tiszteli mindazo­kat, akik kezdeményezően és áldo­zatkészen megvalósítják a szocialis­ta állam oktatásügyi politikáját. Tel­jes mértékben támaszkodik a taní­tókra, minden oktatási dolgozóra. Tudja, hogy abban a munkában, amelynek életüket szentelték, ka­matoztatni fogják minden tudásukat és pedagógiai felkészültségüket. Ki­fejezzük meggyőződésünket, hogy a neveléssel s az oktatással szem­beni magas fokú igények minden kommunista és egész társadalom teljes megértésére ós sokoldalú ak­tív támogatására találnak. Minél job­ban felkészítjük a felnövekvő nem­zedéket, annál sikeresebben oldjuk meg azokat a kérdéseket, amelye­ket társadalmunk jövője hoz ma­gával. Alcímek: Uj Szó ÚJ SZÚ 4 1989. IV. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom