Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-07 / 56. szám, kedd

ÚJ szú 3 1989. III. y. Megkezdődött az indiai testvérpárt XIV. kongresszusa A csehszlovák küldöttséget Gejza Slapka vezeti /////////« Román mezőgazdaság Eredmények és gondok Helyreállt a rend Venezuelában (ŐSTK) - Venezuelában telje­sen helyreállt a rend - nyilatkozta újságíróknak Carlos Andres Pe­rez államfő. Kilátásba helyezte, hogy Caracasban és két másik nagyvárosban hamarosan meg­szüntetik a kijárási tilalmat. A vene­zuelai fővárosban a hét végén már kevesebb katonai járőrt lehetett lát­ni. Tegnap az alapiskolákban meg­kezdődött a tanítás, a közép- és felsőfokú tanintézetek egyelőre zár­va maradtak. A múlt heti zavargások során- immár hivatalos adatok szerint- 246 ember halt meg, 1009-en megsebesültek. Jelentős anyagi ká­rok keletkeztek a kisebb és a köze­pes üzletekben, ahol a legnagyobb fosztogatások folytak. Viszály a pretoriai vezetésben (ÖSTK) - A Dél-afrikai Köztársa­ságban váratlan belpolitikai viszály támadt a fehér kisebbségi kormány két vezető tagja között. Pieter Botha államfő a múlt héten bejelentette, hogy továbbra is be kívánja tölteni tisztségét és megbízatásának végé­ig ellátja az államfői teendőket, jólle­het januárban könnyebb agyvérzés érte és kórházban is kezelték. Álta­lában azt feltételezték, hogy megvá­lik tisztségétől és Frederik de Klerk váltja őt fel, akit már ki is neveztek a kormányzó Nemzeti Párt élére. De Klerk azzal reagált Botha idé­zett kijelentésére, hogy közeleg az idő, amikor Bothával tárgyalni kell további politikai működéséről. Mind­ebből ítélve kettejük között véle­ménykülönbségek léteznek a refor­mok további sorsát és az apartheid­rendszer kozmetikázását szolgáló intézkedések tekintetében. (ŐSTK) - Stanislaw Ciosek, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára az ITD nevű diáklap legújabb számában megjelent nyilatkozatában nagy kísérlet­nek nevezte a jelenleg folyó kerekasztal- tárgyalásokat. Egyben azt a véleményét hangoztatta, hogy a tárgyalások lerom­bolják a társadalom egy részének illúzióit, miszerint valamilyen ugrásokkal vagy csoda folytán sikerül félrevezetni a való­ságot, s azonnal megteremtődik a jólét. Sokan ugyanis az ellenzéktől amolyan „csodatévő" programot vártak, amely mindent és mindenkit kielégít. Ez termé­szetesen nem következett és nem is kö­vetkezhetett be - mondta Ciosek. A politikai pluralizmus bevezetésével kapcsolatban azt mondta, az új, főleg ellenzéki politikai pártok legalizálására vonatkozó igények koraiak. Hangsúlyoz­===== LENGYELORSZÁG (ŐSTK) - Calcuttában hétfőn megkezdődött az Indiai Kommunista Párt XIV. kongresszusa. A tanács­kozáson a csaknem félmilliós tagság képviseletében 1200 küldött vesz részt. Több mint 40 testvéri kommu­nista és munkáspárt, valamint nem­zeti felszabadítási mozgalom képvi­selői is jelén vannak, a csehszlovák pártküldöttséget Gejza Slapka, a CSKP KB tagja, az SZLKP KB titkára vezeti. Csandra Radzsesvar Rao, a párt országos tanácsának főtitkára megnyitó beszédében egyebek kö­zött megelégedéssel szólt a nem­zetközi helyzet pozitív változásairól, főleg arról, hogy egyre inkább a pár­beszéd lép a konfrontáció helyébe. (ŐSTK) - Budapesten ma összeül a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága. Ezzel kapcsolatban va­sárnap nyilatkozatot adott az MTI hírügy­nökségnek Major László, a központi bi­zottság szóvivője. Egyebek között el­mondta, az MSZMP támogatja a Hazafias Népfront felhívását a március 15-i nem­zeti ünnep közös megünneplésére. Kö­zölte, az ünnepségekkel kapcsolatos kér­dések szerepelni fognak a KB-ülés napi­rendjén is. A testület azonban mindenekelőtt a párt akcióprogramját vitatja meg. A do­kumentum a Mire törekszik az MSZMP címet viseli. Rövid távú programról van szó, mivel a hosszú távú programnyilat­kozatot a legközelebbi kongresszus dol­gozza ki. Ez a dokumentum a legfonto­sabb belpolitikai problémákkal foglalko­ta, Lengyelországnak először a társulá­sok és a politikai klubok szakaszát kellene végigjárnia, s fokozatosan kellene el­jutnia a többpártrendszerhez. Jelenleg más pártok formális és jogi léte ellentét­ben állna a lengyel alkotmánnyal. Ciosek aggályait fejezte ki amiatt, hogy a „Szolidaritáson“ belül a szakadás körvonalai rajzolódnak ki. Leszögezte: a pártnak és a kormánynak nem érdeke a partner gyengítése, s a jövőben stabil erőkkel szeretne együttműködni. Felhívta rá a figyelmet, hogy katasztrófa veszélye esetén a törvények lehetővé teszik a rendkívüli állapot ismételt bevezetését. Ez azonban nem oldaná meg az ország problémáit. Lengyelország a megértésre van „ítélve“ - mondotta a LEMP KB titkára. Nagyra értékelte a továbbiakban In­dia békepolitikáját, s azt a szerepet, amelyet az ország játszik az el nem kötelezettek mozgalmában. Üdvö­zölte Radzsiv Gandhi miniszterel­nök nemrég tett kínai látogatását és pozitívan szólt a pakisztáni fejlemé­nyekről is. Beszédének belpolitikai részében rámutatott, a pártnak első­sorban mindazon reakciós és vallási fanatikus erők ellen kell harcolnia, amelyek India egységét és területi épségét kívánják „megbomlasztani. Hangsúlyozta, az indiai kommunis­ták a baloldali erők és a centrumpár­tok egységének létrehozására töre­kednek. Az Indiai Kommunista Párt XIV. kongresszusa március 12-ig tart. zik. Egyebek között megállapítja, hogy az MSZMP célja a demokratikus szocializ­mus megvalósítása Magyarországon. A párt együtt kíván működni valamennyi demokratikus és haladó erővel, mivel to­vábbi céljai között szerepel a nemzeti összetartás és a koalíció megteremtése a többpártrendszer keretében. A párt támogatja a korszerű, hatékony gazdaság létrehozását, a világgazdaság­hoz való hatékony kötődést. A legfonto­sabb feladat a külföldi eladósodás növe­kedésének a megállítása, továbbá a piac- gazdaság létrehozása és a hatékony szo­ciálpolitika. A külpolitikai kérdéseket illetően az MSZMP a fegyverek és katonai tömbök nélküli békés világért száll síkra, s ezért támogatja az idegen csapatok kivonását minden országból. Az időszerű nemzet­közi problémák egyébként a KB-ülés má­sik fő napirendi pontját képezik. Major László közölte, hogy Kádár János, a párt elnöke egészségi okokból nem vesz részt a tanácskozáson. Vizsgálat a koszovói vezetők ügyében (ŐSTK) - A koszovói tartományi párt- bizottság tagja, Azem Vlaszi, továbbá a trepcsai bányakombinát két igazgatója, Aziz Abrasi és Burhan Kavaju ügyében megkezdődött a vizsgálat. A jugoszláv büntető törvénykönyv 114. paragrafusa alapján alaposan gyanúsíthatok a társa­dalmi rendszer ellenforradalmi veszélyez­tetésének bűncselekményével. A Titova Mitrice-i járási bíróság vizs- gálóbírája a három nevezett kihallgatása után döntött a vizsgálat megkezdéséről, egyelőre egy hónapi börtönbüntetést ve­tett ki rájuk. Fontos politikai-gazdasági ese­ményről emlékeztek meg ezekben a napokban Romániában: 40 évvel ezelőtt vette kezdetét a román me­zőgazdaság szocialista átalakítása. A szövetkezetesítésről szóló döntést a Román Munkáspárt Központi Bi­zottsága hozta 1949. március 3.-5. közti ülésén Bukarestben. A rendkí­vül nehéz és összetett, problémák­kal teli és a túlkapásoktól sem men­tes folyamat 14 évig tartott, s 1962 április végén nyilvánította befeje­zettnek a legfelsőbb román párt- és állami vezetés. Jegyezzük még meg, hogy a román mezőgazdaság­ban a második világháború után be­következett jelentős, alapvető válto­zások első mérföldkövét az 1945 tavaszán végrehajtott agrárreform jelentette. Akkor államosították a nagybirtokokat, melyek egy részét aztán felosztották a falusi lakosság közt. Az évforduló alkalmából a ro­mániai sajtó is sok cikkben, tanul­mányban, visszaemlékezésben fog­lalkozik a román mezőgazdasággal. Az írások igen optimista hangvétel­ek, a problémákkal, gondokkal szin­te alig, vagy csak nagy általános­ságban foglalkoznak. Az elmúlt négy évtized alatt a ro­mán mezőgazdaság, melynek jelen­tős részében a második világháború végén még szinte klasszikus, feudá­lis viszonyok uralkodtak, valóban alapvető változásokon ment keresz­tül, s kétségkívül meglévő súlyos problémái és hiányosságai ellenére ma is fontos ágazata a román gaz­daságnak. Napjainkban a szövetke­zetek a mezőgazdasági terület 70 százalékán, az állami gazdaságok 20 százalékán, míg a magánszektor a termőföld 10 százalékán gazdálko­dik. Ezzel kapcsolatban nem érdek­telen megjegyezni, hogy Kelet-Eu- rópában Lengyelország után éppen Romániában található a legnagyobb mezőgazdasági magánszektor. En­nek részesedése az összállami zöldség- és gyümölcstermelésből azonban jóval meghaladja az emlí­tett tíz százalékot. Románia mező- gazdasági termelése ma mintegy ki­lencszer nagyobb mint 1945-ben. Míg az említett évben a mezőgazda­ságban dolgozott a foglalkoztatottak 75 százaléka, mára ez az arány - bár továbbra is nagy - már 28 százalékra csökkent. Az évi nemzeti jövedelem 16 százalékát a mező- gazdaság állítja elő. Jelentősen nö­vekedett a fő mezőgazdasági termé­kek hektárhozama is, bár továbbra is alacsonyabb az európai, többek között a csehszlovákiai átlagnál. Hi­vatalos adatok szerint 1987-ben a búza és az árpa hektárhozama 3 900 kg, a kukoricáé 6 351 kg, a napraforgóé 2 269 kg, a cukor- és marharépáé 26 861 kg, a burgonyáé 22 088 kg volt. Növekedett az állat­állomány, bár ezen a területen hiva­talosan is komoly problémákról be­szélnek. A szakemberek véleménye szerint az egy hektár mezőgazdasá­gi területre eső termék alapján Ro­mánia az európai országok tábláza­ta második felének mintegy a köze­pén helyezkedik el. Bár az elmúlt negyven év alatt elért eredmények vítathatatlanok, Románia mezőgazdasága napjaink­ban több súlyos gonddal küszködik. Ennek természetesen számos oka van. A szakemberek szerint a leg­fontosabb az, hogy a román mező- gazdaság gyakorlatilag egészen a nyolcvanas évek elejéig többé- kevésbé mindig csak az ország fe­szített iparosításának az árnyéká­ban fejlődött, s az anyagi-pénzügyi beruházások mértéke jóval kisebb volt az iparban befektetettnél, illetve a szükségesnél. Mindez megnyilvá­nult a szövetkezeti mezőgazdasági munkások jóval gyengébb szociális biztosításában, illetve havi kereseté­ben, amely nemrégiben is alig tette ki az ipari munkások fizetésének hatvan százalékát. Ennek a gazda­ságpolitikának a következménye, hogy fokozatosan komoly problé­mák halmozódtak fel, míg 1981 őszén Romániában bevezették több alapvető élelmiszer korlátozott, gya­korlatilag jegyrendszerre 'történő eladását. A mai román mezőgazda­ságban hiányzik a megfelelő mérté­kű és minőségű gépesítés; Több más tényező is negatív ha­tással van az eredményekre: problé­mák vannak a munkaszervezéssel, alacsony az emberek érdekeltsége, hiányzik az energia és az üzem­anyag, komoly veszteségek vannak a betakarításnál stb. A múlt évben főleg szubjektív okokból például igen alacsony volt a mesterséges öntözőberendezések kihasználtsá­ga, ami a bukaresti sajtó szerint nagy veszteségeket okozott. Szin­tén a román sajtó szerint a gabona betakarításakor a termés mintegy 20-30 százaléka vész kárba. A nyolcvanas évek elejétől Románi­ában az élelmiszerellátásban a terü­leti önellátás rendszere van érvény­ben. A rendszer egyik negatív követ­kezménye, hogy több megyében megjelent egy más övezet terméke, és általában csökkent a mezőgaz­dasági terület szakosítása. Koráb­ban például a Bánátban szinte csak gabonát, míg Székelyföldön burgo­nyát termesztettek. Mostanában vi­szont mindkét övezetben megjelent a másik térség speciális terméke, de természetesen jóval kisebb hektár­hozamokkal. Számos probléma és kérdés merült fel az utóbbi időben a sokat vitatott, ún. területrendezési terv kapcsán is. A vidéki lakosság s főleg a kisebbségi magyarok, né­metek, délszlávok lakta területeken a falvak nagyarányú csökkentésének tervét egyáltalán nem fogadta lelke­sen a közvélemény, és a téma to­vábbra is polémiák tárgya az embe­rek közt. Tárgyilagosan meg kell jegyezni, hogy a romániai vidéki lakosság életszínvonala a második világhábo­rú befejezése óta természetesen so­kat javult, bár ma is jóval alatta van a csehszlovákiai, vagy mondjuk a magyarországi falvak életszínvo­nalának. Jelentősek a romániai fal­vak és városok lakosságának élet- körülményei közti különbségek is. A nyolcvanas évek romániai fejle­ményei azt mutatják, hogy a helyzet megváltoztatását, a mezőgazdaság súlyos gondjainak orvoslását és az élelmiszerellátás komoly hiányossá­gainak megszüntetését Bukarest to­vábbra is elsősorban a legtöbb szo­cialista országban ma már erősen bírált adminisztratív-utasításos irá­nyítási rendszer megerősítésével, s nem pedig reformokkal, gazdasági és szociális intézkedésekkel kívánja elérni. Az eddigi eredmények igen sze­rények, nem túlságosan biztatóak, mert a tervezett mutatókat évek óta nem sikerül teljesíteni, s az áruellá­tás sem javult. Komolyabb változást eddig még a nyolcvanas évek eleje óta megnövekedett beruházások sem hoztak. Mindezek alapján a szakemberek úgy vélik, hogy az idei és az egész mostani ötéves terv rendkívül magas, legtöbb esetben rekordértékű mutatóit, termelési cél­jait aligha sikerül elérni, teljesíteni. KOKES JÁNOS, Bukarest T egnap múlt egy hónapja, hogy Varsóban megkez­dődtek a kerekasztal-tárgyalások, s az eddigi eredményeket sommásan úgy lehetne összefoglalni, hogy néhány kérdésben közeledtek az álláspontok, másokban viszont még mindig nagyok a nézeteltérések. A hírügynökségi jelentések naponta beszámoltak a kü­lönböző munkacsoportokban és alcsoportokban folyó, esetenként rendkívül heves vitákról, amelyek olykor meddőnek is bizonyultak. S az is igaz, hogy a társadalmi türelmetlenség az idő haladtával egyre nagyobb, az emberek mielőbb konkrét eredményeket szeretnének látni, főleg a gazdasági helyzetben. Kormányrészről ezért már a múlt hét elején javasolták, kössenek megál­lapodást arról, amit eddig elértek, s a fennmaradó kérdéseket pedig később tisztázzák. Czeslaw Kiszczak belügyminiszter és Lech Walesa, a „Szolidaritás" veze­tője a múlt csütörtökön ismét találkozott, értékelték a nemzeti közmegegyezést célzó párbeszéd eddigi, menetét. Egyetértettek abban, meg kell gyorsítani a ke- rekasztal-tárgyalásokat oly módon, hogy e hónap máso­dik felében sor kerülhessen a második plenáris ülésre, s ezzel együtt megkezdődhessen az eddig születendő megállapodások teljesítése is. Jerzy Urban kormányszóvivő értékelése szerint há­rom lényeges területen sikerült jelentős mértékben kö­zelíteni az álláspontokat. Ezek: a választási törvény, a politikai és a szakszervezeti pluralizmus, valamint a társadalmi-gazdasági kérdések. A politikai reformmal foglalkozó munkabizottság szóvivői már február 18-án közölhették, hogy megállapodás született az új választá­si törvényről. A konfrontációmentesnek nevezett átme­neti törvény értelmében a magukat ellenzékinek és függetlennek nevező csoportok is állíthatnak képviselő- jelölteket, s 5000 állampolgár pedig bármilyen politikai beállítottságú jelöltet indíthat. A kormányzati oldal által előterjesztett törvényjavaslat értelmében a kerekasztal eredményeként hozzák majd létre a nemzeti megegye­zés tanácsát, ez fog dönteni az új parlament politikai struktúrájáról. Janusz Reykowskinak, a LEMP KB PB tagjának, a munkacsoport társelnökének az értékelése szerint az új törvény kizár minden adminisztratív elösze­lekciót. Vita folyt a bizottságban a parlamenti választá­sok időpontjáról. Az új törvényhozás létrehozása a politi­kai reform egyik fontos eleme, s a kormány szerint a választásokat már az idén júniusban meg lehetne tartani. A „Szolidaritás" még nem készült fel egy ilyen nagy horderejű politikai eseményre, ezért későbbi idő­pontot javasolt. Urbannal együtt a „Szolidaritás" szóvivője is részt vett az említett sajtóértekezleten. Kedvezőnek nevezte, hogy megszületett a beleegyezés a „Szolidaritás" újbóli legalizálásába, valamint a „Paraszt Szolidaritás" meg­alakításába is. Szerinte a felek egyetértésre jutottak Egy hónap a kerekasztalnál abban is, hogy a jövőben a falvak és városok irányítását választott önkormányzati szervek veszik át. Február 20-án terjesztette elő a kormány a gazdasá­gi reformmal foglalkozó munkabizottságban az ötpontos csomagtervét, elképzelése szerint ezt egy társadalmi szerződés formájában kellene elfogadni. Az öt fő terület: a belső piaci egyensúly javítása a kínálat növelésé­vel; az infláció megfékezése; az életszínvonal védelme egyebek között a bérek indexálásával; az állami tulajdon társadalmasítása, a magántulajdon elismerése; Len­gyelország külföldi adósságainak kezelése. E szerző­désben a résztvevőknek vállalniuk kellene, hogy vissza­szorítják a sztrájkhullámot, két-három konfliktusmentes évet biztosítanak a gazdaság számára, s a „Szolidari­tás" is részt venne az árak és a jövedelmek szabályozá­sával foglalkozó állami intézmények munkájában. A cso­magterv beterjesztése után a „Szolidaritás" vezetői és más ellenzékiek egy hét gondolkodási időt kértek. A múlt heti mérleg szerint sok dologban nem sikerült előrelépni, például a gazdasági reform végrehajtásának ellenőrzé­sében; a felek különbözően ítélik meg az inflációellenes intézkedéseket, a költségvetés csökkentését és így tovább. Most az a fő kérdés, hogy a múlt heti elhatározásnak megfelelően sikerül-e valóban felgyorsítani a tárgyalá­sokat. Ez pedig nagyban függ attól, milyen lesz a társa­dalmi légkör, a hangulat. A kerekasztal-megbeszélések első két hetében sok volt a sztrájk, a béremelések érdekében meghirdetett munkabeszüntetés. Ezek nehe­zítették mind a gazdasági helyzetet, mind a kerekasztal­nál folyó munkát. Beszédes számokat sorolt fel Lucjan Czubinski belügyminiszter-helyettes: az év eleje óta 1250 bérkonfliktus és 268 sztrájk volt Lengyelország­ban. Az utóbbi hetekben - szerencsére - a sztrájkhullám csökkenőben van. Erősödnek viszont az állam- és szocialistaellenes za­vargások. Például a február 25-26-i illegális krakkói diák­megmozdulások során 39 rendőr is megsérült. Urban szóvivő több ízben hangsúlyozta: a kormány elítéli a fiatalok szovjetellenes cselekedeteit (a randalírozók Krakkó belvárosában meggyalázták a második világhá­borúban elesett szovjet katonák emlékművét). Több más városban is voltak megmozdulások. Walesa szintén nyugalomra intette a tömegeket, elismerte, hogy a za­vargások a kerekasztal-tárgyalások meghiúsítását cé­lozzák, pedig „ezen a fórumon, békés eszközökkel kell kidolgozni a megegyezést“. Wojciech Jaruzelski első titkár február utolsó napján a pomerániai katonai körzetben kemény hangú beszéd­ben figyelmeztetett: a vezetés nem engedi meg, hogy az országot megpróbálják letéríteni a szocialista útról. „Lengyelország szövetségi hovatartozása, a szocialista országokhoz, a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsola­tai, a szovjet és a lengyel hadsereg közötti fegyverbarát­ság - mindezek olyan történelmi értékeink, amelyek ma mélyebb tartalmat nyernek és amelyeket a jövőben is védelmezni fogunk" - szögezte le. R akowski kormányfő az utcai zavargások kapcsán mondta: „Ezekben a napokban sokan tekinte­nek ránk, országunk most teszi le az állampolgári érettségi vizsgáját. Hiszek a lengyelek többségének józanságában..." A józanság mellé tegyük hozzá az önmérsékletet és felelősségtudatot. Erre van most szük­ség a kerekasztalnál is, a társadalomban is, mert csak nyugodt légkörben lehet megfontolt döntéseket hozni, formálni a közmegegyezést. MALINÁK ISTVÁN Ciosek a lengyel helyzetről „Csodatevő“ program nem létezik Budapesten ma ül össze az MSZMP Központi Bizottsága Napirenden a párt akcióterve és a külügyi beszámoló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom