Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-07 / 56. szám, kedd

Jó úton az ezredik könyv felé A negyvenéves Új Szó és a har­mincéves Irodalmi Szemle után csehszlovákiai magyar írásbelisé­günk intézményrendszerének újabb láncszeme került a kerek évfordulók körforgásába: az idén húszéves a Madách Könyv- és Lapkiadó válla­lat. Jó és feltétlenül kihasználandó alkalom ez a jubileum arra, hogy- nemzetiségi közösségünkben egyedülálló intézményről lévén szó- tudatosítsuk könyvkiadónk valós értékét, tegyük most, időben mér­legre mindazon eredményeit, ame­lyeket fennállásának két évtizede alatt közösségi önismeretünk és lét­értékelésünk elhivatott eszközeként irodalmunkért tett. Ilyen indíttatásból - hasonló szándékoknak és gondolatoknak te­ret adva - rendezte meg bővített taggyűlését Budmericében a Szlo­vákiai írók Szövetségének ma­gyar szekciója a Madách kiadóval közösen. A könyvkiadó mai és egy­kori vezetői számottevő elvi és konkrét gyakorlati eredményekről számolhattak be. Dobos László, a vállalat első igazgatója előadásá­ban azt a tényt emelte ki, hogy a Madáchnak sikerült „beépülnie“ a csehszlovákiai irodalmi tudatba. Duba Gyula, a mai főszerkesztő a csehszlovákiai kulturális intéz­ményrendszer ,,egyenragú láncsze­meként“ jelölte meg a kiadót, amely ,,bármelyik hazai (cseh vagy szlo­vák) kiadóval egyenértékű, gazda­sági önállóságra épülő kultúrpolitikai szuverenitással" rendelkezik, és ,,soha nem nélkülözte az intézmé­nyes, társadalmi támogatást". Ha­sonló gondolatok szellemével fogant és értékes jókívánságokat tartalma­zott egyébként Pavel Koys, kulturá­lis miniszter üdvözlő levele is. A kiadói statisztika (ez minden felszólalásból kiderült) az idő múlá­sával egyenesen arányos, egyenle­tesen és egyértelműen felfelé ívelő fejlődést mutat, ami a jövőt illetően feltétlenül biztató. A kiadó első évé­ben (1969-ben) 28 kötetet jelentetett meg, ebből 11 volt hazai magyar irodalmi alkotás. Azóta (1988-ig) 449 hazai magyar könyvet, évente átlag 22,5-öt. Emellett 454 fordítás­kötetet a szlovák, cseh és - elenyé­sző mennyiségben - a világiroda­lomból. (Ez utóbbiból főleg magyar- országi műfordítók közreműködésé­vel és ottani könyvkidókkal közö­sen.) Mindez összesen 903 művet jelent. Ez a pozitív mérleg. (Van ennek még persze egy felbecsülhetetlen értékű pontja, a csehszlovák-ma­A Novosztyi Sajtóügynökség 1989-ben A Novosztyi Sajtóügynökség (APN) az idén új digest-sorozat kia­dását kezdi meg A peresztrojka a tettek tükrében címmel, amely a gazdaság, a tudomány, a kultúra problémáiról, a társadalmi élet de­mokratizálásával összefüggő kérdé­sekről szóló, a szovjet sajtóban megjelent legérdekesebb cikkeket tartalmazza - közölte Alekszandr Ej- gyinov, az APN Kiadó főszerkesz­tője. A főszerkesztő szavai szerint, a másik új kiadványsorozat: a Törté­nelem - fehér foltok nélkül. Ennek keretében jelennek meg többek kö­zött Dmitrij Volkogonov Tragédia és diadal című, Sztálinról szóló, Fjodor Burlackij Hruscsov politikai arcképe című műve, valamint Anna Lariná- nak, Nyikolaj Buharin ismert szovjet államférfi és pártvezető özvegyének emlékiratai. Az APN Kiadó 1989-ben össze­sen több mint 200 könyvet és brosú­rát ad ki oroszul és 30 más nyelven. Számos kiadvány a szovjetunióbeli emberi jogokkal, az országban élő nemzetek közötti kapcsolatokkal, a nem formális egyesületek tevé­kenységével foglalkozik. A Szovjet­unióról szóló tájékoztató könyvek, az országban élő nemzetekre és nemzetiségekre, a gazdaság, a tu­domány, a kultúra fejlődésére vonat­kozó, legújabb adatokat tartalmazó kötetek megjelentetését is terve­zik. (APN) te ötmillió korona értékben hozunk be könyveket Magyarországról. Ez harmincöt év alatt összesen 4762 művet, 6 millió 330 ezer 355 pél­dányt jelentett. Az 1988-as évben 124 alkotást hoztunk be 280 ezer 420 példányban. A ,,cseremecha­nizmus“ természetesen a másik irányba is működik. Bizonyára a könyvárak különbözőségére ve­zethető vissza a mi tavalyi összkivi- telünk aránya ehhez viszonyítva: mi 46 művet vittünk ki, melyek összpél- dányszáma 250 ezer 430 volt. Do­bos Lászlótól megtudhattuk, hogy ez a kölcsönösen előnyös cserearány évi 500 ezer rubel értékben ma már meghaladott határ (csaknem 800 ezret tesz ki), mert a magyar fél fogad terven felül is. A magyarul nálunk megjelent szlovák és cseh kiadványok az el­múlt húsz év folyamán 3 millió 376 ezer példányban kerültek át Ma­gyarországra. (Köztük tavaly egy egészen úttörő mű, az Esszék és tanulmányok - hét évszázad cseh irodalmából, első kötet (1376-1907), Jaroslava Pasiaková hazai hungarológus válogatásában.) A számok és a tételek valóban sokéves komoly munkáról tanús­kodnak. De azért maradnak még kérdőjelek. Mert hozzánk - nemzeti­ségi létünk folytán - sokkal, de sok­kal kevesebb magyar és világirodal­mi" alkotás jut el, mint az anyaor­szágban élő magyarokhoz. Ezért felmérhetetlen a Madách felelőssé­ge, azé, aki a behozatalt, illetve a közös könyvkiadást a kezében tartja. íróink, kiadói szerkesztőink értékítéletével nem is lenne baj, csakhogy Grendel Lajos rövid fel­szólalásából - legalábbis a szá­momra - az derült ki, hogy a beho­zatali lista tartalma majdhogynem kizárólag a könyvesboltok vezetői­nek kereskedelmi tapasztalatain, irodalmi tájékozottságán, illetve tájé- koztatottságán múlik. Nem lenne ko­moly a baj, ha elmondhatnák, hogy a megrendelőlista alapján a vásárlók igényeit teljes mértékben ki tudják elégíteni. Csakhogy ők is panasz­kodnak évek óta, hogy „nincs és nincs az és annyi“, ami kellene... S ha ehhez hozzágondoljuk, hogy drágulnak a könyvek és még a könyvtárak is egyre kevesebbet költhetnek általában mindenfajta iro­dalomra ... így tehát jogosan merül fel az újabb kérdés: megtesz-e a Madách mindent hazai magyar könyvpiacunk megfelelő ellátása ér­dekében? Valóban mérlegelte-e már minden elképzelhető útját-mód- ját a helyzet javításának? (Keszeli Ferenc „költői“ kérdésére utalok itt, aki a kishatárcsere-forgalomban rej­lő esetleges lehetőségeket vetette fel egy mondat erejéig.) Szerencsére, némely gondunk orvoslására azért elhangzottak kéz­zel fogható javaslatok is: dr. Siklós Judit, a budapesti Gondolat Kiadó igazgatója felszólalásában új együtt­működési lehetőségeket jelölt meg. Hogy ne szakadjunk el a nyelvfejlő­déstől, több nyelvműveléssel kap­csolatos könyvet kellene behoz­nunk, ezenkívül sokkal több „non- fictiont“ - vetette fel. Ennek a leg­biztosabban járható útja a még bizo­nyára bővíthető közös könyvkiadás lenne. Ellenértékként, persze ne­künk is egyre több és jobb irodalmat kell produkálnunk. Szükség lenne műfordító-utánpótlásra is, ahogy er­re Mayer Judit rámutatott előadá­sában. Milyen az,,utánpótlás“ szellemi fejlődését szolgáló irodalom helyze­te, a gyermek- és ifjúsági irodalo­mé? Simkó Tibor Tikirikitakarakja óta örvendetesen fejlődik, ám Duba Gyula annak a véleményének adott hangot, hogy a gyermekirodalom művelésének immár divattá válása irodalmunk szempontjából hátrá­nyos is lehet, mert „komolyabb vál­lalkozásoktól vonja el az alkotóe­rőt“, emellett persze azért helyénva­lónak tartja, hogy,,legkisebb olvasó­ink hazai költők verseiből érezzék meg az anyanyelv szépségét, játé­kosságát és dallamosságát". Mire felnőnek a Madách legki­sebb olvasói, talán a Madách is kinövi a még meglévő gyermekbe­tegségeit, megpróbálja legyőzni va­lós és vélt korlátait. Az idők érintésé­re fokozatosan neki is reagálnia ■■ifiiiiiiiiiiiiiii■■■■■■«m : ÚJ FILMEK : tt tt tt tt tt ■ ■ ■ ■ tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt tt’tt tt tt; tt tt tt Parkoló Sok hűhó semmiért: a kusza tör­ténetből nehéz megérteni a monda­nivalót. A Hadész birodalmát, az alvilágot megjárt ógörög szerelmes­pár kálváriáját parafrazáló történet inkább képtelennek tűnik, mintsem eredetiként hat Jacques Demy francia rendező alkotásában. Egy körülrajon­gott popsztárnak az ógörög Orfeusz, egy csinos, titokzatos keleti szob­rászlánynak Eurüdiké lángoló érzel­meivel kellene szeretnie a mai, mo­dern, tragikusan végződő szerelmi történetben. Hadész birodalmába, mint ahogy az is örök talány marad számomra, hogy a görög alvilág istene, a halot­tak birodalmának uralkodója honnan „importálta“ a halandókról informá­ciókat tároló komputereit.) Mivel Demy nem teremtett jellem­formáló helyzeteket, filmjébe hiába válogatott tehetséges fiatal színé­szeket, és hiába osztott szerepet olyan nagy sztárnak is, mint Jean Maraip, színészeinek nincs lehető­ségük arra, hogy a figurák bőrében kibontakozzanak. A halott Eurüdiké, Orfeusz és a kapcsolatukat féltékenyen figyelő hangmérnök Hiányzik viszont az összefüggő sztori, amelyből három ember kap­csolatát alapos részletességgel és pontossággal tárgyaló lélektani drá­ma kerekedhetett volna ki. Tovább menve, a cselekményből hiányoz­nak azok a bonyodalmak, amelyek elkerülhetetlenné teszik és elhitetik a tragédiát, ugyanakkor a figurák jellemében sem domborodnak ki azok a vonások, amelyek hajlamos­sá tennék őket olyan cselekvésre, amely feltétlenül tragédiához vezet. (Az ókori görögök érzelem- és érzés­világára jóformán csak az a termé­szetesség utal, amellyel Orfeusz és a házában élő hangmérnök közti kapcsolatot kezeli a rendező. Az viszont nem világos, hogy a filmbéli huszadik századi szerelmesek és mások miért és hogyan kerülnek Michel Legrand gyöngéd melódiái és az andalítóan szép dalok sajnos, csak helyenként válnak a történet szerves részévé. Az elhangzó ének­számok szövegei olcsó, elkoptatott slágerszövegek életről és halálról, szerelemről és gyűlöletről, hűségről és hűtlenségről, boldogságról és fáj­dalomról. Hitelesebben is izgalmasabban szólhatna a Parkoló életet és halált irányító titkozatos erőkről és lények­ről, hűségről, a három fiatal különös és végzetes szerelméről. Zavaró a hatásvadász eszközök mértékte­len alkalmazása (sci-fibe illő ele­mek, horrorisztikus epizódok, musi­cal-jelenet). Nagyobb műfaji tisz­taság és művészi igény egysége­sebbé tehette volna a francia pro­dukciót. Örökkön örökké Nem hiszem, hogy akad valaki, aki Christel Buschmann NSZK-beli rendező filmjét megnézve, olyasmiről szerezhetne tudomást, amiről eddig nem tudott. Ennek ellenére érdemes beülni a vetítésére. Fő­képp azoknak ajánlom, akik szeretteikkel megromlott kapcsolatuk miatt lelkiisme- retfurdalást éreznek, de azoknak is, akik szeretik az érzelgős történeteket. Nincs új a nap alatt: a csonka család­nem általánosítható megoldását mutatja be az Örökkön örökké. A néző nem tehet mást, minthogy helyenként elérzékenyül, helyenként megpróbálja megérteni a nő hisztérikusnak tűnő megnyilvánulásait, lelki vívódását, és megpróbálja megfejteni furcsa viselkedését. A végén pedig meg­siratja az anya halálát, a gyermek és az apa egymásra találásának túlságosan ér- zelgősre sikeredett jelenetét. Krascsenits Géza felvétele kell. HARASZTI ILDIKÓ Kilenc év után újra együtt bán nevelkedő gyerek nem érti, miért van baj körülötte, miért hazudnak, miért csap­ják be őt a felnőttek. Nem érti, hogy miért viselkednek egyre furcsábban azok, akik szeretik őt. Fél, hogy elhagyják, görcsö­sen ragaszkodik a szeretethez: ezért a szokottnál is érzékenyebben reagál, sír, durcáskodik, dacol. Pedig minden érte történik. A halálos betegségben szenvedő anya szeretné, ha halála után kilencéves fia nem maradna magára, jó kezekbe kerülne. Újra mély testi-lelki kapcsolatot alakít ki gyermeke apjával, akit kilenc éve elhagyott, s aki nem tud az apaságról. Szerelmük másodvirágzását használja ki arra, hogy a férfi sose látott fiát kilenc év után is szerelemgyerekként fogadja. Családi tragédia egyéni, egyáltalán Éva Mattes hitelt érdemlően alakítja a betegségét a külvilág eiől elhallgató anyát, Werner Stocker pedig az apa figu­ráját formálja megnyerővé. Az ő érdemük, ha a kevésbé meggyőző, sok helyütt ellaposodó történet valakit mégis fel­kavar. Most már csak azt kell megmagyaráz­nom, hogy hiányosságai, gyöngébb szín­vonala ellenére miért tartom megnézésre érdemesnek a filmet. Azért, mert a szülői lelkiismeretről szól. És nem árt, ha néha- néha valami, mondjuk egy ilyen film, em­lékeztet arra, milyen felelősséggel jár egy-egy kapcsolat és a gyerek vállalása, vagy nem vállalása, és milyen következ­ményekkel a felelőtlenség. TALLÓSI BÉLA ÚJ SZÚ 4 1989. III. 7. Huszeves a Madach kiadó gyár közös könyvkiadás harmincöt éves gyakorlata, amelyről még külön is szólunk.) A másik serpenyőbe kerültek az egyes korszakokra jellemző, iroda­lompolitikai meggondolásokból adó­dó, még kimondásra váró hibák, té­ves vagy kényszerű intézkedések, a vezetésen belüli személyes ellen­tétek következményei, a kisebbségi létből adódó kötöttségek, korlátok, no meg a gazdasági gondok. Jó, ha tudatosítjuk: ez utóbbi min­den valószínűség szerint igencsak jelentős tényezővé hatalmasodik egyetlen könyvkiadónk távlataiban. A szorító eme sarkából is szembe kell néznünk a felbecsülhetetlen ér­tékeket képviselő kulturális intézmé­nyünk jövőjével. Itt derül majd ki igazán, mit végzett a Madách fenn­állásának két évtizede alatt. (A ma­ga történelme megvan, a megalaku­lását megelőző hazai magyar könyvkiadásnak is, bár - és ezt Duba Gyula előadásában sürgető feladatként jelölte meg - mindkettő jórészt feldolgozatlan.) Könyvkiadá­sunk négy évtizedének tükrét abban látjuk meg hitelt érdemlően, hogy az eddigi kiadványok segítségével, nemzedékek értékrendjét formálva, sikerült-e megnyernie magának olyan olvasóközönséget, amelyben a kiadó, felelősségteljes értékterem­tő és értékmentő szándékai mellett, szövetségesre, hűséges társra talál a jövőben is, a minden bizonnyal megnehezedő gazdasági körülmé­nyek között is, amely (és ez különö­sen a fiatal értelmiségiekre vonat­koztatható) anyagi nehézségei elle­nére is igényt tart majd hazai ma­gyar irodalmunk születendő értékei­re, s nemcsak unalom- és fásult­ságűző olvasmányokat keresnek majd a könyvesboltokban. Itt tűnik majd szembe igazán a könyvkiadás és irodalom egymásrautaltsága, mégpedig minden veszélyével együtt, amint arra Duba Gyula és Dobos László rámutatott. Helyénva­ló itt felidézni azokat a kérdéseket is, amelyeket Dobos László vetett fel előadói beszédében: a Madáchnak mint monopol intézménynek a min­denkori vezetése ,, felismerte-e az egyke-lét, az egyetlen akarat, a dik­tátum csábításának veszélyét? Fel­ismerte-e azt a tényt, hogy e kiadó fenntartó s megtartó ereje, kenyér­adója az irodalom?“ Efajta gondjainkkal, szerencsére, nem vagyunk magunkra hagyatva. Harmincöt éve élvezzük a csehszlo­vák-magyar közös könyvkiadásról szóló szerződés gyümölcseit. Éven-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom