Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám, szerda

ÚJ szú 5 , 1989. III. 1. Volt (es van) miről beszélniük Számadás egy járási nőszervezetben A férfi szolgálati köteles­ségből ülte végig a Szlovákiai Nőszövetség délutánig elhú­zódó dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járási konfe­renciáját. Nyilván türelmetlen­sége mondatta vele a kijárat­nál: jól kibeszélték magukat az asszonyok. Bizonyára nagyon kevesen hagyták volna szó nélkül ezt a kijelentést, hisz nem felesleges szócséplés volt a tanácskozás. Olyan kér­déseket vitattak meg a küldöt­tek, melyek a család, a munka­helyek, egyszóval az egész társadalom örömeivel, gond­jaival összefonódnak. Együtt kell lépni Az értékelt két esztendő azért is jelentős a szövetség életében, mert társadalmunk mélyreható változása­ival egyidőben, a gazdasági és szo­ciális fejlesztés meggyorsításával, a demokratizálási folyamat elmélyí­tésével esik egybe. A beszámolóban nyíltan hangzott el az asszonyok véleménye: sok gonddal jár napja­inkban a nők hármas szerepét összeegyeztetni úgy, hogy mara­déktalanul helyt tudjanak állni a csa­ládban, a munkában, a közéletben. Teljes mértékben a nőkre kell bízni, életük egyes szakaszaiban hogyan rendezik be mindennapjaikat. És eh­hez kell az , optimális feltételeket megteremteni. Szorgalmazták a ru­galmas és a rövidített munkaidő be­vezetését, de nem hagyták szó nél­kül az élet- és munkakörülményeket sem. Nagyon találó megjegyzés hangzott el egyetlen nőnek sem szabad feltenni a kérdést, vagy munkát, vagy a családot vállalja, hanem úgy kell tennünk, hogy egyi­dőben mindkét poszton helyt tudja­nak állni. Rámutattak, hogy a nőszövetség mozgósító ereje - melyet korábban a munkahelyi szervezeteken ke­resztül érvényesített - jóval csök­kent, mivel a lakóterületi szervezke­dés erre kevesebb alkalmat kínál. A járási szakszervezeti tanáccsal karöltve mérték fel a nők munkakö­rülményeinek helyzetét a járás egyes üzemeiben. A Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság já­rási tanácsával együttműködve pe­dig arra ösztönözték az asszonyo­kat, hogy egyetlen olyan hasznosít­ható ötletet se hagyjanak elveszni, amely megvalósításával növelhet­nék a termelést, vagy könnyíthetnék munkájukat. A járás mezőgazdasági dolgozói­nak mintegy 25 százaléka nő. Ezért szerveztek látogatásokat a Szövet­kezeti Földművesek Szövetsége já­rási bizottságával a szövetkezetek­be. Nemcsak az ismerkedés volt a cél, hanem bátorítás is: a nők ne hagyják szó nélkül a fogyatékossá­gokat, nyíltan szóljanak a hibákról az illetékeseknek. De sajnos - álla­pította meg a beszámoló - még a nőszövetség járási bizottságának észrevételeit sem követték mindig tettek. A járási pártbizottság és a jnb megtárgyalta az 1985. évi, a nők élet- és munkakörülményeinek javí­tására vonatkozó kormányrendele­tet, intézkedéseket is foganatosítot­tak, de a valóra váltás még sok kí­vánnivalót hagy maga után. Nagyobb társadalmi aktivitásra van szükség A Szlovákiai Nőszövetség Köz­ponti Bizottsága által meghirdetett A társadalomnak - a családnak - önmagunknak mozgalomba ered­ményesen kapcsolódtak be a járás lányai, asszonyai. Kezdeményezé­sük nyomán szolgáltató és kereske­delmi egységeket létesítettek, bővült a gyermekintézmények hálózata. A Nemzeti Front választási prog­ramjainak teljesítéséből ugyancsak részt vállaltak. Az elmúlt két eszten­dőben több mint 200 ezer órát dol­goztak társadalmi munkában. A leg­szebb virágoskertért, erkélyért folyó verseny eredményeként sok helyen vált a korábbinál kellemesebbé a környezet. És egy újabb mozgal­mat is meghirdettek: Ültess fát! elne­vezéssel. Azt sem tévesztik szem elől, hogy nemcsak a munkában kell egyen­rangú partnerként helyt állni a nők­nek. Biztató jel, hogy a képviselők 35 százaléka nő, de elégedettségre nem ad okot ez az arány. A velük való szorosabb kapcsolat megte­remtésével jobban hozzájárulhatná­nak a nőket érintő gondok orvoslá­sához. Viszont az is bebizonyoso­dott, hogy csak a valóban rátermet­tek érdemelnek bizalmat, olyanok, akik a közösségért akarnak és tud­nak is tenni. ' A falvakban még manapság is jóval könnyebb megszervezni a tár­sadalmi munkát, ott még jobban ér­zik az emberek, hogy maguknak teszik szebbé környezetüket, vi­szont a lakótelepeken nagy erőfe­szítéseket kell kifejteni, hogy többen kapcsolódjanak be a közhasznú te­vékenységbe. Ezért az itt működő alapszervezeteknek jobban össze kell hangolni munkájukat a lakás- szövetkezetek önkormányzataival és a polgári bizottságokkal. Előtérben a család A nők családban betöltött szerepe pótolhatatlan. Ez a tény kicsengett a konferencián elhangzottakból is. Nem véletlen, hogy az egyik legfon­tosabb területnek tartja a nőszövet­ség a családi életre nevelést. Vala­mennyi gyermekekkel, illetve fiata­lokkal életközeibe kerülő intézmény­nyel, szervezettel kapcsolatot te­remtettek, hogy minél hatásosabban segíthessenek a fiatalok és a csalá­dok gondjain. A pedagógusokat, az ifjúsági szervezeteket, a házassági tanácsadók munkatársait, a Vörös- kereszt tagjait partnernek tekintik a családok stabilitásának megőrzé­se, a bajok megelőzése érdekében. A kis családi iskola előadássorozatai beváltak, keresik az új, vonzóbb for­mákat. Számtalan példát soroltak a gyer­mekeknek szervezett rendezvé­nyekről, de nem sikerült elég nőt megnyerni a pionírszervezet szak­köreinek vezetésére. A gyermekott­honok lakói azonban szívükhöz nőt­tek: több alapszervezet tart velük rendszeres kapcsolatot. De legalább ugyanilyen szeretettel gondolnak az idős, magukra hagyott emberekre. Nyíltan a gondokról Nem hagyhatjuk említés nélkül azokat a gondolatokat sem, melye­ket a nők a vitában vetettek fel. Megszívlelendő mondanivalója volt szinte valamennyi hozzászólónak. Tamási Olga a gyermekek nevelé­sével kapcsolatban említett meg né­hány kérdést, melyek felkiáltójelként is hatottak. „Hétközben nincs idő, hogy foglalkozzunk velük, a hét vé­gét általában mosással, vasalás­sal, főzéssel, meg kertészkedéssel töltjük, s a legegyszerűbb megoldást választjuk: elküldjük őket magunktól, hogy ne zavarjanak“. Mészáros Mó­nika is ehhez a gondolathoz kapcso­lódott: ha a nőktől megköveteljük a megfeszített munkatempót, akkor legalább a második műszakjukon könnyítsünk a szolgáltatások szín­vonalának javításával. Kevés az asszonyok szabadideje, ezt konkré­tan a somorjai (Samorín) nőkre is vonatkoztatta, akik közül sokan utaznak naponta munkahelyükre, a fővárosba. Somogyi Anna a komp­lex lakásépítés és a környezeti kul­túra kölcsönhatásáról beszélt. Azt is megemlítette, hogy a jószomszédi kapcsolatok kialakítása megváltoz­tathatná életünket. Edmár Mária fel­szólalását feszülten figyelte minden jelenlévő. A családok életében ke­letkező bonyolult helyzetek gyökere­ire mutatott rá. Az anyagi javak haj­szolása mellett vajon nem feledke­zünk-e meg túl gyakran az emberi értékekről - tette fel a kérdést. Kár, hogy nem juthattak el szavai vala­mennyi nőhöz. Sorolhatnánk tovább azokat a fel­szólalókat, akiknek nem elsősorban az eredmények felsorolása, hanem inkább a megoldásra váró problé­mák vázolása volt a célja. Tulaj­donképpen az egész konferencia ennek jegyében zajlott. Arra töre­kedtek, hogy minél körültekintőbben elemezzék, mit tett és főképp mit tehet és kell is tennie a szövetség­nek, hogy a lányok, asszonyok élete teljesebb, a családoké nyugodtabb legyen. DEÁK TERÉZ Ultrahangos magzatvédelem A rimaszombati (Rimavská Sobo- ta) járási kórházban az elmúlt év végén felmérést végeztek, amit egy­részt a helyzet kedvezőtlen alakulá­sa, másrészt a kiútkeresés, a prob­lémák megoldása indokolt. Az elmúlt három év 31 fontos mutatóját vették szemügyre. Az adatok tanúsága szerint ebben a járásban a leggya­koribb a koraszülés és a csecsemő- halandóság is itt a legnagyobb az országban. A felmérés adatai sok részletben eltértek a világstatisztikai kimutatások valóságától. Míg általá­ban a dolgozó nők a koraszülők, itt nagyrészt a háztartásbeliek szülnek hamarabb a kelleténél. Az a helyi téves nézet is megdőlt, miszerint a mezőgazdaságban dolgozó nők rontják a statisztikát - ugyanis kö­rükben volt a legkevesebb szülési rendellenesség. Viszont egyértel­műen bebizonyosodott, hogy az utóbbi három évben a cigánynők esetében volt a legtöbb szövődmény az alacsony súlyúak és koraszülöt­tek, valamint a rendellenességekkel születettek számát tekintve. Ez vi­szont csak az érem egyik oldala, mely ugyan sok mindent elárul, de nem az egyedüli magyarázat. Van az éremnek egy másik oldala is, mely a dolog orvosi részét illeti.-Sajnos, évekre visszamenőleg nem tudtunk olyan műszerezettsé­get kialakítani a nőgyógyászaton, amely lehetővé tette volna a rendel­lenességek idejében való szakszerű feltárását. Igénylésünket a szűkös valutakeretre és egyéb objektív okokra való hivatkozással mindig csak tudomásul vették, fejbóloga- tással nyugtázták, de sajnos a kért műszerek megvásárlása mindig elo- dázódott. így volt ez a nőgyógyásza­ton, de a szülészeti részlegünkön is, ahol a műszerpark hiánya miatt a szakorvos jószerivel csak a fone- doszkópra, szükség esetén a klasz- szikus röntgenfelvételekre, saját több éves tapasztalatára, valamint a vizuális megfigyelésekre, informa­tív mérésekre támaszkodhatott. Nem tudták teljes bizonyossággal megállapítani, hogyan fejlődik a magzat, esetleg ikrekről van-e szó és azt sem tudták eldönteni, mikor folyamodjanak császármetszéshez az anya és a magzat érdekében. Ennek következtében sok olyan ala­csony súlyú csecsemő jött a világra, akiket ugyancsak a szegényes fel­szereltség miatt, nem tudtak meg­menteni. Az elmúlt év novemberé­ben hosszas ügyintézés eredmé­nyeképpen végül sikerült megvásá­rolnunk egy nyugati importból szár­mazó kisképernyős szonográfot - mondja dr. Ján Manovsky, a járási egészségügyi intézet igazgatója. A műszer segítségével a fokozott gondoskodást igénylő terhessége­ket kísérik figyelemmel és kiszűrik az ún. patologikus eseteket. Ebben az évben már minden terhes nő legalább egyszer eljut ide, és saját szemével is láthatja magzatának életjeleit, mozgását, szívműködését. Hatalmas lelki támasz ez a leendő anyáknak, különösen a múlt kedve­zőtlen mérlegéről hallott kósza hírek után. Erről győztek meg J. Jolán fiatal pedagógus szavai is, akit köz­vetlen a szonográfos vizsgálat után fogtam vallatóra:- Első gyerekemet várom és na­gyon örülök, hogy most ezt már tényként közölhetem. A terhesség hatodik hetében ugyanis veszélybe került a magzat. Aztán tíz napig a kórházban kezeltek. Felépültem, majd a nyolcadik hét után a saját szememmel is meggyőződhettem róla, minden rendben van. Azóta többször is voltam itt a szakorvosi rendelőben, ahol az egyik legjobb szakember, dr. Fedor Polakoviő ma­gyarázata és szakvéleménye nyújt további lelki fogódzót. Most a ter­hesség tizennegyedik hetében sok­kal kiegyensúlyozottabb és derűlá­tóbb vagyok mint a szonográfos vizsgálatok előtt. A szonográfos diagnosztizálás ri­maszombati úttörője dr. Fedor Pola- kovic, aki idestova 26 éve a járási kórház nőgyógyászati osztályának munkatársa, a terhességi rendelle­nességekkel foglalkozik. A lehetősé­gekhez mérten már a múltban is a tudományos módszerek gyakorlati alkalmazását szorgalmazta. Miután tökéletesen megismerte a műszer felépítését, működését és elsajátí­totta annak kezelését, elsőként fo­gott hozzá a szonográfos diagnosz­tizáláshoz.-Orvosi szempontból a műszer nagy jelentőséggel bír. Pontosan látjuk a magzat elhelyezkedését, méreteit, meg tudjuk állapítani a ne­mét, fokozatos növekedését. A rend­ellenességekre így azonnal tudunk reagálni, a súlyosan beteg újszülöt­tek világrajövetele a jövőben szinte ki van zárva. Másik dolog, hogy a terhességmegszakítás vitás kér­déseit most már minden kétséget kizáróan el tudjuk dönteni. Ezek után én biztosra veszem az eredmé­nyek javulását, a statisztikai mutatók kedvező alakulását. Az ultrahangos megfigyelés persze nem egyedüli- nem lehet egyedüli - eszköz a megelőzésben. A helyzet továbbra is megköveteli, hogy a felvilágosító és ismeretterjesztő tevékenységünk- főleg a Cigánynők körében - még hatékonyabb legyen. A jövőben na­gyobb figyelmet kell szentelnünk a terhes nők - ezen belül is a veszé­lyeztetett terhesek kórházi megfi­gyelésének és gyógykezelésé- nek■ POLGÁRI LÁSZLÓ NEM CSUPÁN A GÉPJAVÍTÓKON MÚLIK A pótalkatrészek és idomvasak hiánya hátráltatja a felkészülést Egyelőre csendes a Kőkeszi (Ka- menné Kosihy) Efsz határa, viszont a gépesítési központban annál moz­galmasabb az élet. Az udvaron trak­torok dohognak, a szerelőcsarno­kokból serény munka zaja szűrődik ki. A műhelyek közelében még né­hány javításra váró gép sorakozik, de az erő- és munkagépek zöme már indulásra készen várja a tavaszi munkák kezdetét. Ilyenkor a tél végén a központ javítórészlegén akad legtöbb mun­ka. Az itteni dolgozókollektíva igye­kezetétől, a felmerülő problémákra megoldást kínáló öteleteiktől függ, idejében elíndulhat-e valamennyi gép, ha megszikkad a szántás. Iva- nics Jenő, a javítóműhely vezetője nincs irigylésre méltó helyzetben, hisz egyre nehezebb eleget tenni az elvárásoknak. Ennek egyik oka, hogy újabban már nem csupán a pótalkat­részeket nehéz beszerezni, de a ja­vításoknál nélkülözhetetlen félkész­termékeket is. Gond, persze, másfé­le is akad. - Ebben a javítási idény­ben összesen harminchat kerekes és három lánctalpas traktor ellenőr­zésére, javítására kellett sort keríte­nünk - számlálta a műhely vezetője. - Beleértve a két Ő-180-as és a Ki- rovec vontatót is. Elméletben a javí­tásokra a traktorosok hibabejelenté­se alapján kellene sort keríteni. Mondom, kellene, csakhogy több erőgépnek nincs állandó gazdája, következésképpen nincs, aki meg­mondja, milyen javítások elvégzése időszerű. Ezeken a gépeken ma­gunknak kell megkeresnünk a hibá­kat, ami jelentős időveszteséget okoz. Nem beszélve arról, hogy mennyivel több hiba van ezeken a traktorokon azokhoz képest, ame­lyekkel egész évben egy ember dol­gozik. Más szövetkezeteknél szinte álta­lános gyakorlat, hogy maguk a gép­kezelők is a szerelőműhelyben töltik a telet, segítenek a javításoknál. Mint kitűnt, ebben a szövetkezetben ez nem bevett gyakorlat. Ivanics Jenő szerint csak különleges ese­tekben veszik igénybe a traktorosok segítségét, hisz jó és ügyes szak­emberekkel rendelkeznek, szeretik is, győzik is a munkát. Nozdrovicky Ferenc, Belá Kálmán, Balla István, Gyurkovics László, Cibulya Pál és társaik tapasztalt szakemberek, szinte nem ismernek megoldhatat­lan feladatot. Előfordul, hogy egy időre az alkatrészhiány álljt paran­csol, de a régi alkatrészek felújításá­val ezeket a gondokat is megoldják. Többnyire csak átmeneti jelleggel ugyan, de a fő cél az, hogy a csúcs­munkák idején valamennyi gép üzemképes legyen.- A kidolgozott időtervetteljésítjük, így remélhetőleg minden erőgépet fel tudunk készíteni a közelgő szem­lére - tájékoztatott az erőgépeket javító műhely vezetője. Szemközt, a munkagépek javítá­sáért felelős csoportnál Racsko Ti­bor a „főnök“. Gemer István, Katkó László, Karaszi Károly és még né­hány munkaruhás gépjavító társa­ságában, darabokra szedett ekék, boronák, vetőgépek és tárcsák kö­zött találunk rá.- Gondolom, odaát már elsorol­ták, mitől fáj nap mint nap a fejünk - fogadott. - Elsősorban az idomva­sak hiánya aggasztó. Mivel a Pri- emstav nagykürtösi (Vel’ky Krtís) üzeme kohászati termékeket nem forgalmaz, kénytelenek vagyunk a nyakunkba venni az országot, ha szükségünk van valamire. Nemrég Prievidzán jártunk, de a Bányaépítő Vállalatnál nem sok anyagot kap­tunk. Ha jól utánaszámolunk, talán az oda-vissza út többe került, mint az áru, amit hoztunk. Ilyen feltételek között az új gazdasági mechaniz­musban gyorsan kifogyunk a szuszból. Pedig, mint azt többen kiemelték, a talajművelésí eszközök javítására és karbantartására minden eddiginél nagyobb gondot kell fordítaniuk, ugyanis a kedvezőtlen talajviszo­nyok között végzett őszi munkák megviselték a gépeket. Azonkívül az idő is sürgeti a csoportot, mert a munkagépeken kívül még huszon­három traktoros pótkocsit is rendbe kell hoznunk. Az utóbbi években a Kőkeszi Efsz-t mindig a legjobbak között ér­tékelték a tavaszi gépszemlék alkal­mával. A gépek téli konzerválása és elhelyezése versenyében az idén is második helyen végeztek a járás­ban. Most a gépjavítókon a sor, hogy bizonyítsanak. Mint hallottuk, sajnos nem csupán rajtuk múlik, si­kerül-e valamennyi gépet a megha­tározott időre elkészíteniük a tavaszi munkákra. BÖJTÖS JÁNOS Rövidesen ez a traktor is felsorakozhat az indulásra kész erőgépek közé. A felvételen Ivanics Jenő (jobbról) műhelyvezető Nozdrovicky Ferenc, Cibulya Pál és Gyurkovics Tibor gépjavítók munkáját ellenőrzi. (A szerző felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom