Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-01 / 51. szám, szerda
A tárgyalóteremből Bűnös vagyok, de tettemet nem bánom... Hárman vannak: Jaroslav M. (1951), Jaroslav G. (1958) és Pavel M. (1962). A Prágai Városbíróság épületében foglalnak helyet a vádlottak padján. A vád: gyilkosság bűntette a 219., rablás bűntette a 234., és magánlaksértés a 238. paragrafus szerint... A bizonyítási eljárás hónapokig tartott, a perirat több mint ezer oldalas...- Emberszerető, társas lény vagyok, tetszenek a nők, szeretem a baráti kört... Kedvteléseim? Kártya, biliárd... Hogy mennyi volt a keresetem? A fusizást is beleértve havi tíz-tizenötezer...- Bűnösnek érzi magát?- Igen, de nem bánom, amit elkövettem. Álltam a szavamat s tudom, hogy miért ültem...- Családos?- Gyermekotthonban nevelkedtem, nős voltam, gyerekem van, de ez nem érdekel. Lapozás a vádiratban Jaroslav M. 1986. 10. 21-én Prága II. városkerületében egy Béle- hradská utcai lakásban egy méter távolságból Grand típusú, hangtompítóval ellátott lopott revolverből rálőtt egy idősebb nőre. Néhány perccel később fejbe lőtte súlyosan beteg, ágyban fekvő férjét és miután megállapította, hogy mindketten még élnek, közvetlen közölről további két-két lövést adott le rájuk. Ezt megelőzően a lakásba magával hozott szőnyegrögzítő tapasszal beragasztotta a szájukat és az orrukat. A bűntett elkövetése után kisebb összeggel eltulajdonított egy pénztárcát, a lakást bezárta és a biztonsági zárba beletört egy gyufaszálat. Mindez a reggeli órákban történt, délután már ott volt litoméricei munkahelyén... • A három vádlott egy héttel később, Ústí nad Labem-ban hasonló módon gyilkolt meg egy 24 éves nőt, tízhónapos gyerek anyját. Lakását gondosan átkutatták, ékszert és más értéktárgyakat tulajdonítottak el. A bűnelkövetők egyike sem ismerte áldozatait... Miért tehát? Adjuk meg a szót a büntetőtanács elnökének: Jaroslav M. már háromszor állt bíróság előtt. Garázdaságért, közéleti tisztségviselő elleni támadásért ... összesen harminc havi szabadságvesztésre ítélték. A második ítélet után kezdte forralni bosszúját. Lemondott eredeti szándékáról, hogy meggyilkolja kivizsgálóját és a járásbíróság büntetőtanácsának elnöknőjét. Ügy vélte, ez túlságosan kockázatos lenne, elsőként rá esne a gyanú árnyéka. Tíz hónapért egy emberélet „Meggyűlöltem az embereket... a társadalmat, amely aránytalan szigorral ítélt el... már a börtönben készültem a bosszúra... minden tíz hónapért megölök egy embert... az emberek kölcsönös kapcsolatban állnak egymással s bárki is az, meg kell semmisíteni...“ (A vizsgálati anyagból.) Hogy látja önmagát Negyedízben áll bíróság előtt, de már az iskolában, 12 éves korában bűncselekményeket követett el. Betörést kezdeményezett bolti raktárakba, templomokba, a Népi Milícia raktárába. Tizenhét évesen lőtt rá először emberre. A bírósági előcsarnokban Szünetben a tárgyalóterem előtti folyosó zsúfolt és felindult hangoktól zsongó. A fiatalok a jogi kar kötelező gyakorlaton levő hallgatói. Fegyelmezettek, szenvedélyesen beszélik meg azt, aminek tanúi. A „közönség“ másik fele idősebb személyek. „Valószínűleg gyilkosságot tárgyalnak, hogy annyian vannak itt“ - botra támaszkodó, robusztus ember mondja ezt, majd felkéri a társát, foglaljon számára a teremben helyet, mert nem hagyhatja ki még egy gyilkossági ügy tárgyalását, egy emelettel feljebb... A szenzációéhség vonzotta őket ide. A gyilkost akarják látni, a kegyetlen tényekkel avagy mások szerencsétlenségével kívánják felbor- zoltatni az idegeiket? Még szerencse, hogy a büntetőtanács elnöke a nyilvánosság kizárásával vetítette le a helyszíni videofelvételt. Nyilván szívesen megnézték volna. Mintha mozielőadásról lenne szó... A törvényszéki szakértők véleménye A három vádlott sok vonatkozásban hasonlít egymáshoz. Híján vannak a morális érzésnek, még a hozzájuk közelállók viszonylatában is. Nem félnek cselekedeteik következményeitől, nincs lelkiismeret-furda- lásuk, kritikátlanok önmagukkal és túlzóan kritikusak a társadalommal szemben. Semmiféle értelmi fogyatékosságot nem állapítottak meg náluk, intelligencia-hányadosuk az átlagos és a mérsékelten átlagon feletti szint között mozog. A társadalomra különösképpen veszélyes Jaroslav M. Sértett hiúság, a vélt személyi sérelem késztette emberölésre. Bosszúvágyát két konkrét személyről kiterjesztette az egész társadalomra. A bosszúállónak ebben a stilizált pózában kompenzálta kisebbségi érzetét - így fogalmaz a pszichológus. A védelemé a szó Jaroslav M.-ről: A fővádlott nem annyira cinikus és eltompult, mint ahogy azt az ügyész állítja s amint az következik a törvényszéki szakértők véleményéből ... Tekintetbe kell venni, hogy gyermekotthonban nevelkedett és munkáltatója kedvezően értékelte... Nem szabadna abszolút büntetéssel sújtani, mivel annak szigora paradox módon hatna a társadalom többi tagjára (?). v Jaroslav G.-ről: Személyisége vagyoni bűncselekményekre orientált, mindig lakások fosztogatásáért ítélték el, korábban nem követett el sohasem erőszakos bűncselekményeket... Pavel M.-ről: A vád semmitől vissza nem riadó, cinikus agresszorként tüntette fel a bűnelkövetőt... A munkáltató viszont nagyon pozitívan értékeli és ugyanez vonatkozik a lakhelyi véleményekre is... Csendes és zárkózott ember. Nincs ebben ellentmondás? Talán. Ebben a pillanatban én is felteszem magamnak a kérdést: „Egyáltalában, mit is tudtak a munkáltatók ezekről az emberekről?“ ítélethirdetés előtt Az ügyész: ........nyereségvágyból, gyűlölettől vezérelve, orvul cselekedtek. Mind a hárman büntetett előéletűek, a korábbi büntetések céljukat nem érték el. Tettüket különösen kegyetlen módon követték el, különösen aljas indítékkal és rendkívül magas volt cselekedetük társadalomra veszélyességének foka.. Az ügyész záróbeszéde kemény hangú: ,,... semmibe vették az emberi életet. Mind a három vádlottnál kivételes büntetést javasolok, Jaroslav G. és Pavel M. esetében 21 évi, fegyházban letöltendő szabadság- vesztést; Jaroslav M. esetében pedig az abszolút, halálos büntetést.“ A bűnelkövetők arcát vizsgálom. Jaroslav M. gúnyosan mosolyog, Jaroslav G. közömbös, csak Pavel M. hamuszürke arcán vélek felfedezni valami félelemfélét. Kíváncsiságból? Véget ért a főtárgyalás utolsó napja, amelyen a vádlottak padján helyet foglalt a cinizmus... „Amerikában állítólag belépőt vehet nyilvános kivégzésre... nem szalajtanám el ezt az alkalmat...“ Hirtelen hátrafordulok: egy nem feltűnő, idősebb nő ejtette ki ezeket a szavakat, ketten vagy hárman helyeseltek neki... Olvasóink lapunkból már korábban értesültek az ítéletről: Jaroslav Maly halálbüntetés, Jaroslav Gregar 13, Pavel May 12 évi fegyházban letöltendő szabadságvesztés. Az ítélet ellen az utóbbi két vádlott a CSSZK Legfelsőbb Bíróságának fellebbezést nyújtott be. Jaroslav Maly az ítéletet gúnyos mosollyal fogadta. JOSEF SOUŐEK nem csal az emlékezeti Cl tem, Marcinak hívták. Többnyire állomásokon, robogó vonatok folyosóin vagy éppen az étkező kocsik fehér asztalának egyikénél, dúsan habzó söröcske társaságában bukkant fel. A vasút meg, amikor az ember, egy aprócska újsághírré lényegült az egyik szlovákiai lap elhalálozási, rovatában. Emlékeim füzérében most is előbb találtam meg a „vasutast“, mint a másikat, az igazi nevet. Az átszállás elmaradt... szolgálatában állt jóformán gyermekkora óta. Ismerte a krampá- csot, a váltóőr feladatait, volt kalauz, később a postakocsi személyzetéhez tartozott. Pirospozsgás arcán derű, csupán az apró, szinte alig látható ráncok jelezték, hogy nemcsak a gőzös rohan ám... A többnyire hivatásból utazgatok, így az újságírók körében is egyszerűen „vasutas“ volta neve, annyira az, hogy már-már nagybetűvel is írhatnánk. Jómagam huzamos ideig - mondhatnám haláláig - csupán ragadvány nevén ismertem. Igazi nevét csak akkor tudtam Életének alkonyáig tisztességgel, becsülettel szolgálta a közjavát. öregbítette g vasutasszolgálat hírnevét, szerette az életet, az embereket, a jó társaságot, még a legnehezebb pillanatokban is megpróbálta a borút derűre fordítani. Egyszer aztán azt találta mondani: ha nem maradtok nyugton, meglátjátok rövidesen átszállók az utolsó vonatra. Látva a csodálkozó, kérdő tekinteteket, hogy világosabb legyen a példabeszéd, más irányból közelített a lényeghez. Úgy érzi hogy lassan fölötte is eljár az idő, mondta nagyon komolyan. Már nem a régi a szervezete, a szeme meg miegymás... Esténként sokáig elkerüli a pihentető álom, sokat forgolódik, míg elalszik. Reggel fáradtan ébred. A ketyegő sem a régi már... Úgy gondolta, az esztendő leteltével megválik a vasúttól. A pénzecskét küldik, a posta meg hozza. A kertjének jó gazdája lesz. Eddig igazán mostohagyerekként gondozta. Talán még piacra is jut belőle. Nem, ezt ő nem teheti... Még az kellene, hogy kofáskodás- ra adja a fejét. Aztán eljött Szilveszter napja, az utolsó szolgálat. Holnap aztán már nem csönget az ébresztőóra, lesz ideje bőven, hiszen nyugdíjas lesz. Ez lesz az utolsó vonata, amelyről már nincs átszállás emberfiának. E rre a külön szerelvényre a VASUTAS sohasem szállt fel... Ezt jelezte számomra a hír az elhalálozási rovatban. SZARKA ISTVÁN A Cukoripari Koncern- nek és a Transakta Praha külkereskedelmi vállalatnak a Franz Kleine és a Repco nyugatnémet cégekkel kötött kooperációs szerződése alapján a hulíni Haladás Efsz dolgozói februárban megindították a Multicorn jelzésű vetőgépek gyártását. Az új mezőgazdasági gépek jelentős segítséget jelentenek a cukorrépatermelésben, könnyebbé teszik az egyelést, vetőmagtakarékosak és magasabb terméshozamot biztosítanak. Felvételünkön Jaromír Kaha (balra) és Petr Lévák mérnök a leszállításra szánt gépet ellenőrzik. (Igor Zehl - ÖTK felvétele) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1989. március 1-én ünnepli 80. születésnapját Ruzsik Lajosné Zsilinszky Ilona Érsekújváron (Nővé Zámky). ggjÉfle JJte E szép ünnep alkal- mából szivük szere- Hk JHi tetével köszöntik és jó egészséget, hosszú, boldog életet kívánnak: férje: Lajos, leánya: Ili, veje: Árpád, unokái: Klári és Zoli, unokamenye: An- ka, valamint dédunokája: Janka, aki mindnyájuk nevében szeretettel csókolja a jóságos dédnagymamát. Ú-276 ■ Szivünk teljes szeretetével és hálával köszöntjük a dolgos kezű feleséget, édesanyát és nagymamát, Varga Kálmánné Horváth Erzsébetet Ekecsen (Okoc), aki március 1-én ünnepli 60. születésnapját. E szép ünnep alkalmából szívből gratulálunk, hosszú, boldog életet és jó egészséget kívánunk. Szerető férje, fiai, menyei és unokái. Ú-404 ■ 1989. március 1-én ünnepli 60. születésnapját és nyugalomba vonulását Piszár Barna Bátkán (Bátka). E szép ünnep alkalmából szívünk teljes szeretetével gratulá- egészséget és további életet kívánunk szerettei lünk, nagyon jó boldog, nyugodt körében. Felesége, fiai unokái. lánya, menyei, veje és Ú-540 ■ 1989. március 1-én ünnepli 45. születésnapját Brza Tibor Felsőszemeréden (Horné Semerovce). Ez alkalomból szívből gratulál, erőt, egészséget és hosz- szú, boldog életet kíván: felesége: Eszter, fia: Tibor, lányai: Ildikó, Anitka és Esztike. Ú-674 VA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden rokonnak, szomszédnak, a falu lakosainak, a hnb testületének és mindazoknak, akik 1989. február 18-án elkísérték utolsó útjára a vajkai (Vojka nad Dunajom) temetőbe drága halottunkat, Vonyik Antalt, akinek szerető szíve váratlanul, 63. életévében szűnt meg dobogni. Köszönjük a szép virágokat, koszorúkat, valamint az őszinte ■'részvétet, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló családja Ú-688 ■ Köszönetét mondunk minden kedves rokonnak, ismerősnek, akik 1989. február 9-én elkísérték utolsó útjára a dunaszer- dahelyi (Dun. Streda) temetőbe drága halottunkat, özv. Benkovics Gusztávot. Külön köszönetünket fejezzük ki a Dunatőkési (Dunajsky Klátov) Állami Gazdaság dolgozóinak, akik megtisztelték részvétükkel. Gyászoló családja ú-661 ■ Megtört szívvel mondunk köszönetét minden rokonnak, szomszédnak, ismerősnek, munkatársnak és mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára a bényí (Bína) temetőbe drága halottunkat, a gondos férjet, édesapát, apóst és nagyapát, Polcsák Gyulát, akit a kegyetlen halál 1989. február 8-án, 58 éves korában, súlyos betegség következtében ragadott ki szerettei köréből. Köszönetét mondunk a búcsúbeszédért, a sok virágért, koszorúkért, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat Emlékét, jóságát és szeretetét kegyelettel őrzi: gyászoló felesége: Julianna, gyermekei: Katalin és Zoltán, veje, unokája, testvére és édesanyja. Ú-675 MEGEMLÉKEZÉS , ■ Fájdalomtól megtört szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk drága halottunkra, ifj. Vágner Imrére (Kicsind - Malá nad Hronom), akit a kegyetlen halál súlyos betegség után, 1988. február 22-én, 28 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá tisztelettel ezen a számunkra szomorú, első évfordulón. Jóságát és szeretetét szívünkben őrizzük. Szülei és testvérei. Ú-673 * a*,'8* ■ Bármerre visz utunk, szemünkben »«■ ; könny, szívünkben fájdalom, mert nagyon hiányzik csalá- dunkból a drága, jó gyermek és testvér, Ecsek Lacika (Bény - Bína), akit a kegyetlen halál 1987. március 1-én, 3 éves korában, rövid betegség után, váratlanul ragadott ki szerető szülei köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a fájdalmas, második évfordulón. Felejthetetlen emlékét örökké őrző szülei, testvére: Bálintka, valamint a rokonok. Ú-503 ■ Az idő múlik, de a fájdalom örökre megmarad. Fájó szívvel emlékezünk drága halottunkra, Nagy Bélára (Izsap - Izop), halálának második évfordulóján. Emlékét örökké szivünkben őrizzük. Gyászoló családja. Ú-564 ... ■ Fájó szívvel és < soha el nem múló jf .. . szeretettel emlékezünk a szeretett férjre, édesapára és nagyapára, Varsányi Dezsőre (Királyrév - Král'ov Brod), akit a halál 1985. március 1-én, 60 éves korában, váratlanul ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a számunkra oly szomorú, negyedik évfordulón. Emlékét őrző felesége: Mária, fia: Dezső, lányai: Katalin és Márta, menye: Mária, vejei: Tibi és Zoli, unokái: Zuz- ka, Mirko, Tibi, Zolika, Linda, Lacika és a kis Péterke, akik soha nem feledik. Ú-615 4P jp.' ÚJ sző 6 1989. III. 1.
