Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám, szerda

A szovjet Távol-Kelet külgazdasági kapcsolatai MEGTÖRT A JÉG KOMMENTÁLJUK v--.. ... . ...... Am i még nem megy Hosszú vagy rövid idő a tíz hónap? Relatív dolog, esetenként lehet rövid is, hosszú is. Arra azonban mindenképpen elég, hogy egy pártalapszervezetben meghonosítsák azokat az újszerű munkaformákat, amelyek a CSKP KB 9. ülésén elfogadott hatá­rozatokban kiemelt szerepet kaptak. És mi a valóság? Mégis vannak alapszervezetek, ahol még most, tíz hónappal az ülés után is csak a pártmunka átalakításának a kezdeténél tartanak. Kevés újszerű munkaformát alkalmaznak és ezt a keveset sem elég hatékonyan. Példaként említhetjük a személyes számvetéseket, amelyek a pártmunkában nem ismeretlenek, hosszabb ideje alkalmazzák már. Ami újszerűvé teszi, hogy a számvetés során az átalakítás alapelveivel összhangban elsősorban nem az eredményekről, hanem az intenzív fejlődést gátló helyi tényezőkről, problémák­ról és ezek megoldásáról kell beszélniük a párttagoknak. Mégpe­dig úgy, hogy a mérlegelés középpontjában saját munkájuk álljon. Ebben rejlik a személyes számvetések valódi értéke. A gazdasági vezető, tisztségviselő arról ad számot elvtársai előtt, hogy ő személyesen mit vállal magára, és e vállalásokból adódó feladatait mikorra teljesíti. Ez már önmagában is olyan kötelezettség, amihez az irányításért felelős személyek nagy része nem szokott hozzá. Arról nem is szólva, hogy - amennyi­ben az adott pártalapszervezetben következetesen alkalmazzák a személyes számvetéseket - fél év múltán az érdekeltnek ismételten ki kell állnia a tagság elé, hogy számot adjon korábbi vállalásai teljesítéséről. Nyilvánvaló tehát, hogy ez nem a gazdasági vezető, tisztségvi­selő eddig megszokott beszámolója a termelési eredményekről, illetve általában „a tevékenységről“. Itt fél év elteltével nem lehet egy újabb beszámolóval, új elkápráztató javaslatokkal és határo­zatokkal előállni, mintha korábban hasonlóról sosem beszél­tek volna. Itt hat hónap után azokból a feladatokból kell kiindulni, amelyeket ki-ki korábban magára vállalt. Mindezt figyelembe véve érthető, hogy a pártalapszervezetek munkájában miért a személyes számvetések honosodnak meg a legnehezebben a 9. ülésen előtérbe helyezett újszerű munka­formák és módszerek közül. A dolgok nyílt és önkritikus elemzé­sét, a felelősség vállalását nehéz megszokni. Sokak számára még mindig elsődleges az óvatosság, kényelmesebb a közösség nevében való kiállás és a személyes felelősséget nélkülöző kötelezettség. Az újat nehéz elfogadni, nehéz megtanulni és még nehezebb alkalmazni. Viszont - és ez a lényeg - a halogatásnak nincs helye. A személyes számvetések módszerével valamennyi pártalapszervezetben meg kell barátkozni. Akkor is, ha kezdet­ben nehéz lesz. Megállapításainkat az alapszervezetekben tapasztaltakon túl egy járási felmérés is indokolja. Az SZLKP Komáromi (Komárno) Járási Pártbizottsága legutóbbi plenáris ülésén előterjesztett beszámolójához - amelyben a 9-12. ülések határozatainak gya­korlati alkalmazását értékelte - egy nagyarányú járási felmérést végzett. A felmérők munkatervük második pontja szerint a sze­mélyes számvetések alkalmazását is értékelték. Az általuk felso­rolt tizenhárom pártalapszervezet közül hét a személyes szám­vetéseket meg sem említi, három alapszervezetben jelzik hiányu­kat. Két esetben szól a jelentés részben pozitív, egyetlenben pozitív tapasztalatokról. Még egy lényeges dolog, amiről a személyes számvetések kapcsán mindenképpen szólni kell: A bratislavai Strojstav ipoly- sági (Sahy) üzemében hívta fel rá figyelmemet a pártalapszerve­zet elnöke. Az alapszervezetben a személyes számvetések rend­szeresekké váltak, az eredménnyel mégsem elégedettek. A gaz­dasági vezetők és tisztségviselők beszámolóiban nincs hiba, viszont annál nagyobb gondot okoz a tagok passzivitása. Nehe­zen értik meg, hogy a személyes számvetésekben minden egyes kommunistának valóban tudatosan kell részt vennie. Kérdései­vel, a negatív jelenségek okaira való rákérdezéssel, a nézetek, vélemények szembeállításával. A számvetés ugyanis csak így válik valóban hatékonnyá, s csak így gyorsíthatja az átalakítás folyamatát. EGRI FERENC Talpon maradni Eredményes évet zártak a nagymagyari (Zlaté Klasy) Béke Efsz-ben A szovjet Távol-Kelet óriási kiter­jedésű régió. Csakhogy ipara, kor­szerű közlekedési vonalai és a la­kosság döntő része néhány köz­pontba összpontosul, a terület többi részét csak most kezdi az ember uralma alá vonni. Napjainkban azonban ennek a gazdag természeti forrásokkal rendelkező, de a gazda­sági viszonyok és a szociális szféra fejlesztését tekintve az ország euró­pai részétől messze elmaradó terü­letnek kell a híd szerepét játszania a Szovjetunió és a csendes-óceáni térség országai között kibontakozó gazdasági együttműködésben. ELMÚLT A HIBÁK IDEJE Az első ízben ide érkező ember­ben olyan benyomás alakul ki, hogy a Távol-Kelet egyáltalán nincs felké­szülve erre a szerepre. Én, aki több­ször jártam ott, másképpen látom: a jég megtört. Ellentétben a múlttal, a nemzet­közi együttműködéssel összefüggő problémákkal ma széles körben fog­lalkoznak, s nemcsak a magasabb beosztású vezetők irodáiban. Egyre több külföldi érkezik Vlagyivosztok­ba és Juzsno-Szahalinszkba, a kül­földiek elől korábban szinte hermeti­kusan elzárt városokba. Új közös vállalatok alakulnak, komoly tárgya­lások folynak új szállodakomplexu­mok építéséről, sőt a külföldi cégek gazdasági tevékenysége számára nyitott, speciális övezetek létrehozá­sáról is. Korábban lehetetlennek tartottam volna, hogy egy ilyen témát elemez­zünk. Ma az ember másképpen fo­gadja ezt. Egészében véve sok min­den történt a múlttal összehasonlít­va, ugyanakkor nagyon kevés is, ha ahhoz viszonyítunk, minek kellett volna már megtörténni. A társadalmi tudatban hatalmas változások kö­vetkeztek be, de a gazdaságban, különösen a külgazdaságban ennek egyelőre csak a töredéke érzékel­hető. A Távol-Keletet évtizedek során a minisztériumok uralták. Csak a rendkívül gazdag nyersanyag-le­lőhelyet látták benne, amelyből ki lehet aknázni a színes- és drágafé­meket, a halakat, a tenger más kin­cseit. A minisztériumok nem csinál­tak maguknak különösebb gondot a régió komplex fejlesztésével, s fő­leg nem a szociális infrastruktúra létrehozásával. Ezzel - erejükhöz mérten - a helyi szervek foglal­koztak. Ennek következtében a krónikus munkaerőhiánnyal küszködő Távol- Kelet mind kevésbé lett vonzó más körzetek dolgozói számára. Sem a kiemelt fizetések, sem a természet szépségei nem képesek kárpótolni az embereket a lakások, üzletek, játszóterek, utak krónikus hiányáért. Az igazat megvallva, így gondolkod­tak a minisztériumok is, amelyek csak azt építették fel itt, amit nem lehetett másutt felépíteni, vagyis mindenekelőtt a bányaüzemeket. ÚJ CÉLOK, ÚJ HANGSÚLYOK Nehéz teherrel lépett a Távol- Kelet a külgazdasági kapcsolatok nagy fellendülésének időszakába. Ma a külföldi partnereknek elsősor­ban nyersanyagokat kínálhat. Ami a gépgyártást illeti, az export lehető­ségei egyelőre nem valami nagyok. Az üzemek többsége korszerűsítés­re szorul, s ezt a feladatot a helyi szervek önerőből nem tudják megol­dani. Minden reményük az a hosszú távú állami program, amelyet az or­szág központi gazdasági hatóságai dolgoznak ki. A szakemberek úgy vélik, az ezredfordulóra a mai négy­szerese lehet a gépgyártás a Távol- Keleten. A probléma másik oldala, hogy a térségben olyan korszerű szociális infrastruktúrát kell létrehozni, amely képes lesz a nagy számú külföldi üzletember és turista fogadására. A Távol-Keleten kevés az építőmun­kás, s tapasztalatok sincsenek a szállodák és más hasonló objektu­mok építéséhez. Ezért most tárgya­lások folynak olyan külföldi cégek­kel, amelyek erre a területre szako­sodnak. A kínai építők lassan már befejezik egy szálloda építését a Primorszkij határterületen. Vlagyimir Popovval, a határterü­leti pártbizottság titkárával beszél­gettem a külföldi munkaerő alkalma­zásáról:- Már élünk ezzel a lehetőséggel - mondotta. - Néhány száz kínai, vietnami, koreai dolgozik itt. De sok­kal több kellene. Ugyanakkor a szomszédos országokban munka­erő-felesleg van. Mint tudomásomra jutott, Kínában, Vietnamban és a KNDK-ban sokan vannak, akik szívesen jönnének hozzánk dolgoz­ni. Részünkről több operativitást és határozottságot követel ez a szá­munkra még szokatlan dolog. KÜLKERESKEDELEM: AZ OPTIMÁLIS FORMÁK KERESÉSE Még egy oldala van ennek a prob­lémának - a külgazdasági tevékeny­ség szervezése. Egyes távol-keleti vállalatok önálló külkereskedelmi jo­got kaptak. De ilyen kevés van. A többségnek nincs választása- kénytelen az állami külkereskedel­mi szervezetekhez fordulni. Ez pedig távolról sem mindig elő­nyös. Például a szahalini halászok elpanaszolták nekem, veszteségek érik őket, ha közvetítőkhöz folya­modnak:-Ők tudnak kereskedni, termé­keinket drágábban adják el, mint amennyiért mi tudnánk eladni. De végeredményben mi csak a nagyke­reskedelmi árat kapjuk, plusz az ex­portért járó jutalékot. S ez együttvé­ve is sokkal kevesebb, mint ameny- nyiért Japán vásárolja a halat és a garnélarákot. Veszteségeink van­nak akkor is, amikor mi vásárolunk. Például, japán háztartási elektroni­kus technikát szeretnénk, amely ná­luk sokkal olcsóbb és jobb minősé­gű. Az egyszerű árucsere esetében- például, ha garnéláért videót ve­szünk - ez előnyös. A közvetítő útján azonban már a nálunk szoká­sos áron kapjuk a technikát... Ez a példa is tükrözi, hogy jelen­tős érdekellentétek vannak a külke­reskedelmi szervezetek és a gyártók között, melyekből kölcsönös szem­rehányások, konfliktusok eredhet­nek. Ezt szeretné kiküszöbölni az ázsiai-csendes-óceáni régió orszá­gaival folytatott gazdasági együtt­működés fejlesztésére az elmúlt év végén alakult társaság. Fizetett szolgáltatásokat fog nyújtani az együttműködni szándékozó szovjet és külföldi cégeknek. Természete­sen senki sem köteles igénybe venni a társaság szolgáltatásait, így azo­kat mindenképpen előnyössé kell tenni a potenciális kliensek számá­ra. Sikerül ezt elérni? Valerij Lozo- voj, a társaság élén álló tapasztalt menedzser optimista: - Levontuk a tanulságokat a régi hibákból és arra törekszünk, hogy partnereink­nek ne okozzunk csalódást. ALEKSZANDR GUBER A szigorodó gazdasági szabály­zók és a növekvő elvonások ellené­re is nyereségesen termelni. Ez volt a zárszámadó közgyűlés fő jelszava e felső-csallóközi mezőgazdasági üzemben, ahol az 1758 hektáros földterületen a nem túl kedvező idő­járás ellenére is kimagasló eredmé­nyek születtek. Mindezekről Tóth Gyula mérnök, a szövetkezet elnöke tájékoztatta a 268 fős tagságot. Mint mondotta tavaly valamennyi részlegen és ágazatban emelkedett a termelés színvonala, s jobb ered­ményeket értek el a növénytermesz­tésben és az állattenyésztésben egyaránt. A korszerű agrotechnikai módszerek következetes alkalma­zásának, valamint az öntözőberen­dezések kihasználásának eredmé­nyeként búzából 7,2, kukoricából pedig 8,12 tonnás hektárhozamok születtek. A szövetkezetben nagy gondot fordítanak az optimális egyedszám elérésére, s a tápanyag­utánpótlásra a szerves trágya mel­lett alkalmazzák a környezetkímélő cseppfolyós műtrágyát is. A speciális növénytermesztésben a csonthéjasokat ért fagykárokat kö­vetően a megtermett 180 vagonnyi alma kárpótolta a gazdaságot. Szép eredmények születtek a tej­termelésben is. Az 1987-es évhez viszonyítva 400 literrel nőtt az egy tehénre eső fejési átlag, s így eladá­si tervüket 141 ezer literrel túlteljesí­tették. A sertéshúseladási tervet si­került egy vagonnal megtoldaniuk, viszont a tervezettnél valamivel ke­vesebb volt a malacelválasztás. A szolgáltatási ágazat továbbra is a munkahelyi körülmények javítását, az állattenyésztés korszerűsítését és a dolgozók lakáshelyzetének ja­vítását tartja szem előtt. Ezt bizo­nyítja például, hogy az elmúlt évben is hat lakásegységet építettek fel. Nőtt a melléküzemági tevékenység hatékonysága is, amely a boltíves szerkezetek gyártásában és a tető- szigetelő részleg munkájában is megnyilvánult. Az eredményekről tanúskodik az a tény, hogy a gazdaság a bruttó termelési tervet 57,58 millió korona helyett 65,67 millióra növelte, miköz­ben a tervezett 7,6 millió korona nyereség helyett 10,63 milliót ért el. Mint az a beszámolóból és a hozzá­szólásokból kitűnt, az intenzifikálás- sal és a helyi lehetőségek minél tökéletesebb kihasználásával az idén is hasonló jó eredmények elé­rését tervezik. MÉRI ISTVÁN Nemzetközi pilótakiképző központ A KGST-tagországok polgári re­pülésügyi személyzetének közös ki­képzésére szolgáló központ tevé­kenységét elsősorban a nemzetközi tapasztalatok tanulmányozása és felhasználása határozza meg. A Volga-menti Uljanovszkban levő központ a szakemberek továbbkép­zése céljából közvetlen kapcsolato­kat tart fenn a külföldi partnerekkel. A közelmúltban kapta meg a to­vábbképző intézet státusát, s e kap­csolatokra alapozva dolgozta ki komplex fejlesztési programját. Az utóbbi években több új kart és katedrát, tudományos-kutató, vala­mint tájékoztatási és számítóköz­pontot nyitottak. Az intézet fejleszté­si programja biztosítja a pilóták és a repülésügyi szakemberek magas színvonalú kiképzését. Igor Gyerkacsov kiképző (középen) a prágai Lubo- mír Martinékké! (balra) és Vladimír Kuőerával Pilóták és technikusok csoportja ismerkedik a kiképző központ technikájával a tanfolyam előtt. Az NDK-ból, Csehszlovákiából, Angolából érkeztek, s szovjet társaikkal együtt vesznek részt a kiképzésben (Az összeállítást lapunk szá­mára a Novosztyi (APN) sajtó- ügynökség készítette.) ÚJ SZÚ 4 1989. III. 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom