Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-31 / 76. szám, péntek

Aj szú 5 189. III. 31. Figyelmünk fókuszában az emberi tényező Egy új elnök elképzelései FELZÁRKÓZNAK A LEMARADOZÓ GAZDASÁGOK A szakszervezet megváltozott helyzete, új feladatai gyakran kerül­tek szóba az FSZM Nyugat-szlová­kiai Kerületi Tanácsának márciusi plenáris ülésén. Foglalkozott vele az elnökség beszámolója és vitafelszó­lalásában Iván Goflko, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Szakszervezeti Tanácsnak az elnö­ke is. Minden jövőbeli feladat meg­ítélésében abból indultak ki, hogy a gazdasági mechanizmus átalakí­tásával párhuzamosan változik ma­ga a mozgalom is. Az állami vállala­tok megnövekedett önállósága na­gyobb hatáskört biztosít a szakszer­vezeteknek is, de nagyobb felelős­séget is ró rájuk. Hogy a fokozódó követelményeknek meg tudjanak fe­lelni, minden tevékenységi területen javulnia kell a munkájuknak. A CSKP KB 10. ülésének szellemében Nyilvánvaló és megalapozott kö­vetelmény, hogy az eszmei-politikai nevelésnek azt a célt kell szolgálnia, amelyet napjaink, tehát a gazdasági, társadalmi átalakítás és a társadalmi élet egészét átfogó, mélyreható de­mokratizálás állít az ország legné­pesebb társadalmi szervezete elé. Alapfeladatként jelölték meg - a felsőbb szerv képviselőjének hozzászólásával együtt - azt, hogy az FSZM minden tagja tudatosítsa annak a törekvésnek a jelentőségét, amely az 1948 utáni időszak leglé­nyegesebb változására, az átalakí­tásra irányul. Az eszmei-politikai és világnézeti nevelésben a legfontosabb szerepet a szakszervezeti nevelés kabinetjei­nek kellene játszaniuk. Ezek munká­ját azonban mind a beszámoló, mind pedig a felszólalók szigorúan bírál­ták. Elsősorban vezetőik nem kielé­gítő szakmai fölkészültségét kifogá­solták. A gazdasági propaganda mint az eszmei-politikai nevelés szerves ré­sze, szintén nagy teret kapott a ta­nácskozáson. Fő feladata, hogy já­ruljon hozzá a gazdasági nehézsé­gek leküzdéséhez. A benne meg­nyilvánuló formalizmusról kevesebb szó esett. Pedig számos üzemben egyetlen fóruma a faliújság, amely­nek idejétmúlt adatai nem mozgósí­tanak semmire, de még csak nem is tájékoztatnak semmiről. Akadt példa azonban a gazdasági propaganda terén jó tapasztalatokra is. Olyan vállalatok szolgáltatnak példát erre, mint a vágsellyei (Sala) Duslo, a komáromi (Komárno) Steiner Gá­bor Hajógyár, a nyitrai (Nitra) Plasti- ka vállalat és továbbiak. Hosszasan elemezték a világné­zeti nevelés helyzetét. A kerületben az ateista nevelés 1050 aktívája dol­gozik. Bekapcsolódik e tevékeny­ségbe még a polgári ügyek 710 aktívája, óhatatlanul fölmerül a kér­dés, vajon az elért eredmények arányban vannak-e az itt fölsorolt erőkkel. Erről értékelhető konkrét adatokat nem tartalmazott a beszá­moló; Korunk fontos követelménye a dolgozók általános műveltségének növelése. Ebből a szempontból ér­tékelték a művelődési központok munkáját. Kifogásolták, hogy közü­lük kevés kínál egésznapos progra­mot. Többségük csak a szórakozta­tó műsorokra specializálódik, s csak este 19 órától vehető igénybe. Szük­séges tehát, hogy a járási és a vállalati tanácsok - a nemzeti bizottságokkal közösen - próbálja­nak változtatni ezen. Azokat a mű­velődési központokat, amelyek nin­csenek kihasználva s üzemeltetésük nem gazdaságos - a kerületi tanács elnöksége szerint - föl kell számolni. Véleményünk szerint e téren szükséges bizonyos körültekintés. Föltétlenül figyelembe kell venni, hogy az embereknek van-e más lehetőségük is a művelődésre, szó­rakozásra. Köztudomású, a kultúrá­ra fordított pénz ritkán szokott azon­nal és közvetlenül megtérülni. Rendet teremteni A további kérdés, amely részletes vita tárgya volt, a dolgozók kezde­ményezésének kibontakoztatása. Abból az alapvető igazságból indult ki, hogy a dolgozók anyagi, szellemi igényeinek kielégítése, szociális biz­tonságának foka a népgazdaság tel­jesítőképességének alakulásától függ. Elemi érdek tehát, hogy a ter­melés hatékonysága végett a szak- szervezetek fölkaroljanak minden olyan kezdeményezést, mozgalmat, amely ezt elősegíti. Jelenleg a leg­fontosabb feladat e területen a szo­cialista munkaverseny sokféleségé­ben rendet teremteni. A sokféle mozgalom, kötelezettségvállalás egyes vállalatoknál, üzemekben már szinte áttekinthetetlen. Sajnos, az eredmények nincsenek mindig arányban a ráfordított adminisztratív munkával. Ennek oka az, hogy egy- egy fölhíváshoz, mozgalomhoz csatlakozás kérdését nem mindig a dolgozókkal együtt döntik el. Sok vállalati vagy üzemi bizottság úgy érzi, hogy csak azáltal őrizheti meg tekintélyét a felsőbb szervek előtt, ha minden fölhíváshoz, mozgalom­hoz csatlakozik a vezetése alá tarto­zó tagság. Mint annyi más helyen, a mennyiség itt sem jár együtt a mi­nőséggel. A kétségtelenül meglévő fogyaté­kosságok ellenére a szocialista munkaversenyre mint a dolgozók igyekezetének, kezdeményezésé­nek egyik fontos ösztönzőjére társa­dalmunknak továbbra is szüksége van. E mozgalmat azonban feltétle­nül meg kell szabadítani a formaliz­mustól, a vele kapcsolatos admi­nisztráció burjánzásától. A kerületi szervezet dolgozói elé azt a felada­tot tűzte a tanács, hogy minden vállalatnál, minden üzemben a konkrét feltételeknek megfelelően határozzák meg a szocialista mun­kaverseny lehetséges formáit, s a legmegfelelőbbet válasszák ki. Fontos feladat ezen a téren, hogy a munkaversenyt szilárdabban kap­csolják össze az anyagi ösztönzés hatékonyabb formáival: elsősorban a brigádrendszerű munkaszerve­zéssel és javadalmazással. Ehhez szükséges, hogy maguk a szakszer­vezetek vegyék föl a harcot a közép- szerűséget szülő egyenlősdi ellen, s minden eszközzel támogassák a differenciált bérezés elvének alkal­mazását. Nagyobb önállóságot Mindez persze összefügg egy to­vábbi feladattal: magának a mozga­lomnak az átalakításával, ez Iván Gonko hozzászólásában kapott külö­nösen nagy hangsúlyt. A gazdasági mechanizmus átalakítása megköve­teli, hogy a szakszervezeti mozga­lom struktúrája is megváltozzon; s szervei és szervezetei nagyobb önállóságra tegyenek szert. Szüksé­ges, hogy egyenrangú partnerei le­gyenek a gazdasági vezetésnek. Okulniuk kell azokból a hibákból, amelyeket a gazdasági mechaniz­mus átalakításának első szakaszá­ban elkövettek, mert - mint az a be­számolóból is kiderült - nem minden üzemi bizottság és szervezet állt feladata magaslatán a július elsejé­vel alakult állami vállalatok igazgató- és önkormányzat-választó gyűlésé­nek előkészítésében és szervezésé­ben. Az idén július elsejével kezdő­dő második szakasz előkészítésé­hez tehát le kell vonniuk a tanul­ságot. A dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatására jó alkalmat ad­nak az év hátralévő részében s a jö­vő évben sorra kerülő nagy társadal­mi események, a CSKP XVIII. kong­resszusa s a jelentős történelmi év­fordulók, elsősorban a szlovák nem­zeti fölkelés 45. évfordulója. Legfon­tosabb cél a 8. ötéves terv feladatai­nak maradéktalan teljesítése. E cél elérése egyik alapfeltétele annak, hogy sikeresen haladjunk előre a gazdasági, társadalmi átalakítás megkezdett útján. Ezért a legtöbbet az ország legnépesebb társadalmi szervezete, az FSZM teheti. MORVAY GÁBOR A Zvoleni járás egyes körzeteiben nem a legjobbak a feltételek a me­zőgazdasági termelés növelésére. Nagyon meg kell fontolniuk a dim- bes-dombos vidék gazdáinak, hogy mit hova vetnek, ha jó termést akar­nak elérni. A mostoha körülmények ellenére több szövetkezet országos hírnevet szerzett eredményeivel. Például a Dobrá Niva-i Efsz korsze­rű módszerek alkalmazásával tette hatékonyabbá a termelést, s jelen­tős ráfordítások árán javította a ta­gok élet- és munkafeltételeit. A Zvo- lenská Slatina-i és további szövet­kezetek példája szintén azt bizonyít­ja, hogy az adottságok kihasználá­sával az itteni feltételek között is lehet nyereségesen gazdálkodni. Sajnos a jó példák mellett rosszak is akadnak. Több szövetkezet évek óta a lemaradozók között bukdácsol. Ezért joggal tehetjük fel a kérdést, van-e kilátás kedvező változásokra? Az embereken múlik A fenti kérdésre Pavel Slanőik- tól, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma Zvole­ni Járási Osztályának munkatársától kértünk választ:- Régi mondás, hogy minden az embereken múlik. Hatványozott mértékben érvényes ez a mi ese­tünkben. Sajnos, egy időben féltünk a kádercseréktől, de a múlt évben másképp döntöttünk. Támogattuk a titkos szavazás iránti igényt, s min­dent megtettünk azért, hogy a szö­vetkezetek élére politikailag és szakmailag jól képzett káderek ke­rüljenek. Titkos és nyilvános szava­zással a tagok azokat választották meg a szövetkezeti szervekbe, akik­től a legtöbbet várják. Több helye.' volt kettős jelölés, és természetesen az került az elnöki tisztségbe, aki a legtöbb szavazatot kapta. Megíté­lésem szerint a választások nagy­ban hozzájárultak a szövetkezeti ta­gok egységének kialakításához. A gazdálkodás múlt évi eredmé­nyeivel összefüggésben a miniszté­rium járási osztályának munkatársa így nyilatkozott: A tejen kívül a járás földműve­sei példásan teljesítették eladási fel­adataikat. A tervezett nyereséget túlteljesítették, viszont a jövedelme­zőség járási átlagát igencsak leron­tották a gyengén gazdálkodó szö­vetkezetek. Egy példa a sok közül Az elmúlt években a volt járási mezőgazdasági igazgatóság kon­szolidációs tervet dolgozott ki a gyengén gazdálkodó szövetkeze­tek megszilárdítására. Természete­sen figyelembe vették a helyi veze­tők és a dolgozókollektívák javasla­tait is. Egyik-másik szövetkezetben jelentős sikereket értek el ezeknek a programoknak a teljesítésében. Példaként említhetnénk a teranyi Hont Efsz-t, ahol szintén új elnököt választottak, és hozzáláttak a hul­lámvölgyből kivezető út keresésé­hez. Dr. Pavel Poliak, a szövetkezet elnöke kifejtette, hogy előbbrelépé- süknek a színvonalasabb irányítás és munkaszervezés a legfontosabb feltétele.- Megmondom őszintén, nem na­gyon lelkesedtem az elnöki tiszt­ségért. Valamelyest növelte az önbi­zalmamat, hogy mint körzeti állator­vos, gyakran jártam a szövetkezet­ben és nagyon jól ismertem az állattenyésztési és növénytermesz­tési ágazat eredményeit. Mérlegel­tem a lehetőségeket, s végül arra a következtetésre jutottam: ha az utóbbi öt évben 2800 literről 3650 literre sikerült emelni az átlagos évi tejtermelést, akkor nincs messze az az idő, amikor 4000 liter tejet is fejhetünk egy tehén átlagában. A minőségi változásokat illetően szintén bizakodó az elnök.- A múlt évben elkeserített, hogy a tejnek csak a 60 százalékát sorolta a feldolgozóüzem az első osztályba. Sokat beszélgettem a vezetőkkel, az állatgondozókkal és a fejőkkel a hi­giéniai előírások megtartásáról, és most elégedetten mondhatom, hogy sokat változott a helyzet. Január óta kizárólag csak elsőosztályú tejet ad­tunk el a felvásárlóknak. Megteremtik a gazdaságosabb termelés feltételeit Azt szokták mondani, hogy az új söprű jól söpör. Az elnök alaposan elemezte a gazdaság helyzetét és megállapította, hogy az állatte­nyésztésben jelentősen drágítja a termelést, hogy más mezőgazda- sági vállalatoktól kénytelenek te­nyészállatokat vásárolni. A legelők jobb kihasználásával, több és jobb minőségű takarmány termelésével maguk igyekeznek fellendíteni az üszónevelést. Mint mondotta, ez már csak azért is előnyös, mert a legnagyobb termelőképességű te­henek borjait állítják be a terme­lésbe. A sertéstenyésztésben szintén jobbak lehetnének a termelés gaz­daságossági mutatói, ha nagyobb lenne a súlygyarapodás és jobb a malacelválasztás. Kocánkénti át­lagban csak 16,5 malacot választot­tak el, ami kevesebb a járási át­lagnál. Ne csak a melléküzemág legyen nyereséges Amikor a pénzügyi mérleg adatait vizsgálgattuk, úgy tűnt, a szövetke­zet járási viszonylatban a jó közepe­sek közé tartozik. Ugyanis tavaly 2 millió 400 ezer korona nyereséget ért el. Igen ám, csakhogy az összeg nagyobb része a melléküzemági te­vékenységből származik. Ez nem is volna baj, hiszen az utóbbi években úgy tekintünk erre az ágazatra, mint a mezőgazdasági vállalatok kisegí­tőjére, viszont ha a mezőgazdasági termelés alacsony színvonalon van, akkor azt kell hinnünk, hogy a veze­tők a könnyebb pénzszerzési lehe­tőségeket helyezik előtérbe. A jelek szerint a járásban lassan kialakulnak a feltételek ahhoz, hogy a hasonló feltételek között gazdálko­dó szövetkezetek megközelítőleg azonos eredményeket érjenek el, és egyre kevesebb legyen a gyengén gazdálkodó, évekig egy helyben to­pogó szövetkezet. Csak helyeselni lehet a Hont Efsz elnökének szavait, aki úgy vélekedik, hogy a munka- szervezés tökéletesítése, a korszerű termelési technológiák elterjesztése, illetve a bátrabb vállalkozás, és az alkotó kezdeményezésre ösztönző díjazás jelentősen meggyorsíthatja ezt a folyamatot. BALLA JÓZSEF Az állami vállalatok és a vállalkozás A gazdasági mechanizmus átalakításának lé­nyege, hogy olyan igényes környezetet hozzon létre, amelyben az irányítás alapvető láncszemei - az állami vállalatok - aktív szocialista áruterme­lőként viselkedjenek. Vagyis a hatékonyság elve szerint szocialista módon vállalkozzanak és saját számlájukra gazdálkodjanak. Voltaképpen mit jelent az állami vállalatok szocialista vállalkozása? Az iparban ez nem más, mint a dolgozókollektíva hatékony termelési és gazdasági tevékenységre alkalmas tulajdonsá­gainak és feltételeinek összessége. Megvalósítá­sa feltételezi a vállalatirányítás demokratizálását, a dolgozókollektíva irányításba való bekapcsoló­dását és a döntési jogkörök elosztásában bekö­vetkező alapvető változásokat. A szocialista vál­lalkozásnak a dolgozókollektíva olyan viselkedé­sében kell(ene) megnyilvánulnia, amely elősegíti a legnagyobb gazdaságosság elérését, innová­ciós légkört teremt, s annak megtartására ösztö­nöz, felgyorsítja az innovációs folyamatokat, és a feladatok megoldásának új, hatékony formáit keresi. A szocialista vállalkozókészség fejleszté­se megköveteli a vállalatok gazdasági önállósá­gának növelését, az utasításos irányítási mód­szerektől a gazdasági módszerekre történő átté­rést, de ugyanakkor a pénzügyi egyensúly meg­tartása mellett a gazdasági növekedés megfelelő ütemének elérését is. Mi az értelme a szocialista vállalkozásnak? A társadalom szükségleteinek leghatékonyabb és legjobb minőségben történő kielégítése, vala­mint az egyének, a vállalaton belüli alakulatok és az egész vállalat munkájában a legjobb eredmé­nyek elérése. Nem zárja ki mindezt, sőt a vállal­kozás sajátos jegye a vállalatok közti versengés ' a fogyasztók jó minőségű és árban hozzáférhető termékek és szolgáltatások iránti igényeinek le­hető legjobb kielégítése. A gazdasági versengés az önfinanszírozás feltételei között arra ösztönzi a vállalatokat, hogy a legkisebb ráfordítással jó minőségű termékeket gyártsanak, és így növeljék a rendelkezésre álló nyereséget. A vállalati irányításban - a gazdasági és szociális funkcióval párhuzamosan - egyre in­kább előtérbe kerül a vállalat vállalkozási szere­pe. Ennek a vállalati irányítás részeként, a szo­cialista törvényesség keretei között kell megvaló­sulnia. Ez nem más, mint az állami vállalatnak a termelésbe belépő források olyan felhasználá­sa, amely a legyártott termékek és a szolgáltatá­sok hatékony realizálásához vezet. Az állami vállalatnak vállalkozási szerepe gya­korlásához megfelelő információs háttérre van szüksége. Ismernie kell az állami terv névleges feladatait, a termékek és szolgáltatások állami megrendelését, a megrendelők rövid és hosszú távú szükségleteit, saját termelési-műszaki, kuta­tási-fejlesztési és kereskedelmi potenciálja lehe­tőségeit (ugyanakkor más hasonló termelőkét is), a tudományos-műszaki fejlesztés irányzatait, az új, korszerű technológiák alkalmazási eredmé­nyeit, a szabadalom- és licencvásárlás lehetősé­geit és az állami vállalat fejlesztéséhez szüksé­ges pénzeszközök megszerzésének módját. Hogy az állami vállalat vállalkozási szerepé­nek milyen mértékben tesz eleget, az gazdasági önállóságától függ. Az új gazdasági mechaniz­mus feltételei között az állami vállalat dolgozókol­lektívája közvetlenül anyagilag érdekelt az elvég­zett tevékenység hatékonyságában, sikeres rea­lizálásában és a megfelelő jövedelem elérésé­ben. Ennek következtében vállalkozási szerepet csak az állami vállalat kollektívája vállalhat ma­gára, nem teheti ezt semmilyen felettes vagy ágazatközi szerv. Ugyanis a vállalkozás kollektív irányításon alapszik. És éppen ezt biztosítja az állami vállalatokban megválasztott önigazgatási szervek létezése. Az állami vállalat hatalmi funkcióinak végrehaj­tásában bekövetkezett változások közvetlenül kötődnek a döntési jogkörök megosztásának vál­tozásaihoz. A megválasztott önigazgatási szer­vek (tanács, közgyűlés) olyan kollektív irányítási alakulatok, melyek döntési hatásköre lehetővé teszi, sőt feltételezi a vállalkozás irányítását. Ehhez az önigazgatási szervekbe olyan jelöl­teket kell kiválasztani, akiknek a tevékenysége nem merül ki megválasztásukkal és beiktatásuk­kal. Ugyanakkor e szervek ülésein igényes alko­tói légkörben a kollektív irányítás jobb minőségé­re törekvés kell legyen a cél. A dolgozókollektí­vákban a demokrácia fejlesztését a széles körű tájékozottságra kell alapozni, növelve közben e kollektívák társadalmi-politikai aktivitását és vállalkozási szerepük érvényesítésében való ér­dekeltségét. Ha az önigazgatási szerv egyben vállalkozóvá akar válni, akkor fel kell készülnie szerepének betöltésére. Az új állami vállalatok első tapaszta­latai vegyesek: az emberek gyakran nem tudják, hogyan vállalkozzanak, felkészületlenek, megha­tározatlan az önigazgatási szervek és a szak- szervezet közti munkamegosztás és így tovább. A jövőben - az igazgatóválasztás mellett - az önigazgatási szervek feladata a programok, ter­vek, éves összegzések főként koncepciózus megítélése lesz, miközben arra kell törekedniük, hogy a vállalatvezetést a szocialista vállalkozás szellemében nagyobb hatékonyságú gazdálko­dásra és jobb eredmények elérésére késztessék. BLANKA SATKOVÁ, STANISLAVA FEJFAROVÁ, a Bratislavai Közgazdasági Főiskola tanárai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom