Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-31 / 76. szám, péntek
(Folytatás a 3. oldalról) államok sorában. Országunkat is sok vezető politikus, államférfi és gazdasági vezető kereste fel. Pártunk meghívására Csehszlovákiába látogatott Wojcziech Jaruzelski, Grósz Károly és Jegor Ligacsov. Továbbá a Német, a Dán és a Palesztin Kommunista Párt elnöke, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet legfelsőbb színtű képviselője és mások. Ezeken a tanácskozásokon a figyelem előterében álltak a kölcsönös kapcsolatok, nemzetközi kérdésekben az új politikai gondolkodás, a béke és a leszerelés problémaköre, az átalakítás a Szovjetunióban és további szocialista országokban, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége és a nemzetközi szolidaritás szilárdításának kérdései. Az ipari gyártmányok kereskedelmi cseréjéről a CSSZSZK és az EGK fontos egyezményt írt alá. Mindez Csehszlovákia magas fokú külpolitikai aktivitásáról tanúskodik. A tavalyi és főleg az idei feladatok teljesítéséhez olyan helyzetben fogtunk hozzá, amelyben nyíltan kezdtek fellépni a pártunk és a szocialista rendünk iránt nem barátságos erők, amelyek az átalakítás és a demokratizálás folyamatával vissza akarnának élni céljaikra, tehát társadalmunk stabilitásának megbontására. Programjuk az, hogy mindent bírálnak, a párt vezető szerepének lejáratására és arra törekednek, hogy kétségbe vonják a szocializmust s magát az átalakítást, amelynek célja a fogyatékosságok megszüntetése és a szocialista értékek fejlesztése. Arra törekednek, hogy a bizonytalanság érzetével megmérgezzék a társadalmi tudatot, megfontolatlan tettekre ösztönöznek, valamint burzsoá értelmezésben a politikai pluralizmus megvalósítására. A háttérben gyakorlatilag ugyanazok állnak, mint akik 1968-ban álltak és azonos módszereket is alkalmaznak. Ez a törekvésük - amint már mondottuk - a tőkés országokban széles körű nemzetközi támogatásra talál. Jelentős szerepet töltenek be főleg a burzsoá hírközlő eszközök, amelyek az ilyen embereknek nemzetközi reklámot csinálnak, befolyásukat növelik különféle felhívások, álláspontok, pamflettek terjesztésével, sót részt vesznek különféle összejövetelek és tüntetések szervezésében is. Alapvető módszerük, hogy csak azt dicsérik, ami szocializmusellenes, viszont bírálják és elmarasztalják mindazt, aminek célja a szocializmus megszilárdítása és további fejlesztése. Az ellenzéki csoportok, amint annak tanúi voltunk főleg januárban, a Vencel téri tüntetések alkalmából, céljaik elérése érdekében úgy döntöttek, hogy változtatnak taktikájukon, közvetlenül konfrontálódnak az államhatalommal és megzavarják a közrendet. Ez tevékenységükben új jelenség, amely első ízben tavaly nyilvánult meg. Állampolgári engedetlenségre szólítanak fel. Könyörtelen lélektani nyomás és fenyegetés céltáblájává válik az, aki útjukba áll. Ez része annak a törekvésüknek, hogy megfélemlítsék a politikailag aktív, elkötelezett embereket, hogy azok ne védjék a párt politikáját. Manipulálniuk sikerült a tapasztalatlan fiatalok egy részét is, és hozzájuk csapódnak különféle bűnöző elemek. Követelik a bíróságok függetlenségét, de ha a jogszabályoknak megfelelően megbüntetik őket, akkor gátlástalanul petíciókat szerveznek, amelyekkel meg akarják félemlíteni a bíróságokat. Az ilyen nyomásokkal szemben nem szabad meghátrálni. A törvény mindenkire érvényes. Ez megfelel az emberek döntő többsége véleményének, akik azt szorgalmazzák, hogy megalkuvás nélkül járjanak el minden törvénytelen cselekedettel szemben, bárki is követi el azt, és teljes támogatást kapjanak a közrendet védő szervek. Ezzel összefüggésben reagálni szeretnék egyes olyan, e körökből származó véleményekre, hogy a Népi Milíciát fel kell számolni, mivel szerepe már elavult. Ennek ellenkezője az igaz. Persze, szálka ez azoknak a szemében, akik szocialistaellenes tevékenységet akarnak folytatni. Ezért hangsúlyozzuk és becsüljük a Népi Milícia tagjainak, pártunk élen járó aktívájának áldozatos munkáját, ók nemcsak a szocializmust, az üzemeket, az emberek nyugalmát védik, hanem a munkakezdeményezés kibontakozásának is az élén állnak, cselekvóen vesznek részt az átalakítás és a demokratizálás feladatainak teljesítésében, s ezért köszönetünk illeti meg őket. Ehhez hasonlóan becsüljük a biztonsági szerveknek, a bíróságoknak és az ügyészségeknek a közrend védelmét és a szocialista törvényesség érvényesítését célzó tevékenységét is. Új jelenség: az ellenzéki erők olyan értelemben próbálják befolyásolni a köz- ' véleményt, hogy az vonja kétségbe az állam jogát, hogy vajon felléphet-e a törvényellenes tevékenységgel, a közrend megbontásával, s a társadalmi rendszer alapjai ellen irányuló támadásokkal szemben. Aláírási kampányt sikerült szervezniük és erre megnyerték egyes kulturális és társadalomtudományi dolgozókat. Ezt az akciót határozottan elítéljük. Az alkotószövetségek tagjainak többsége, a legjelentősebb művészek nem vettek részt az akcióban. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy az aláírók között néhány kommunista is volt. Ez a pártszervezetek munkájának gyenge pontjaira utal. Erre fel kell figyelnünk. Alaposan foglalkoznunk kell a kulturális front mai helyzetével, nem szabad megengednünk, hogy visszaéljenek vele. Ugyanakkor nem akarunk beavatkozni az alkotómunkába. Pártunk mindig az alkotó értelmiség erejére és támogatására támaszkodott, a napjainkban is számol vele, annál is inkább, hogy a társadalom demokratizálásának és átalakításának új, valóban forradalmi feladatait oldjuk meg. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nem legális egyházi struktúrák és az egyes egyházi méltóságok tevékenységével kapcsolatos kockázatokat. Vissza akarnak élni az emberek vallásosságával, a szertartásokkal, politikát akarnak keverni a vallásba, az állampolgárok és a hívők alapvető érdekeivel ellentétben újabb frontot akarnak kialakítani a szocializmus elleni harcban. Fokozza aktivitását néhány olyan volt vezető tisztségviselő is, akinek távoznia kellett a kommunista pártból. Az átalakítás úttörőinek tekintik magukat. Ennek alapján azt követelik, hogy rehabilitálják az 1968. évi politikát, különösen az akkoriban aktív személyeket, és tegyék lehetővé visszatérésüket a politikai életbe. Azt követelik, bírálják felül az 1968. évi válság okainak értékelését. Álláspontunk ebben a kérdésben változatlan, A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai című dokumentumból indul ki. A társadalomellenes tevékenység elleni harcban nem támaszkodhatunk csupán az államhatalomra és a törvényekre. Döntő szerepe van a politikai ráhatásnak, a szocialistaellenes, ellenséges erők céljai leleplezésének. Valamennyi becsületes embert meg kell nyerni az átalakításért végzett konstruktív munkára - azokat is, akik tévednek, akik haboznak, akik számos kérdésben nem látnak tisztán. Ennek érdekében a kommunistáknak rendszeres, élő munkát kell kifejteniük a munkásosztály soraiban, a földművesek és az értelmiségiek között, a társadalom valamennyi rétegében. Különösen nagy figyelmet kell szentelni az ifjúságnak, a fiatalokat felelősségteljes feladatokkal kell megbízni. Az ellenséges erők a fiatalok élet- és politikai tapasztalatainak hiányával számolnak. Többet kell követelnünk a fiatal nemzedéktől a kötelességek teljesítésében, az alkotómunkában, az állam- polgári fegyelemben. Arra kell vezetni a fiatalokat, hogy megbecsüljék a szocializmus értékeit, a szocializmusban életük célját lássák, helyesen értelmezzék politikánkat, azt, hogy az átalakítás és demokratizálás folyamatának eredményessége mindenekelőtt az ő érdekük. Ugyanakkor olyan megközelítéseket kell választanunk, amelyek megfelelnek a fiatalok mentalitásának. A párbeszéd azonban nem folytatható az utcákon, ott, ahol az emberek névtelenek. A párbeszédet a munkahelyeken, az iskolai tantermekben, az állampolgárok összejövetelein, a nemzeti bizottságokon, a társadalmi szervezetekben, vagyis ott kell folytatni, ahol az emberek ismerik egymást. Az ellenséges erőknek éppen a névtelenségre van szükségük, ez felel meg nekik ahhoz, hogy demagóg módon, agresszivitásukkal befolyásolják a közvéleményt, mindenekelőtt a fiatalokat. A legfontosabb és a döntő az, hogy megoldjuk a problémákat, kiküszöböljük a fogyatékosságokat, az életben következetesen megvalósítsuk az átalakítás céljait, a szociális-gazdasági fejlesztés meggyorsítása érdekében úgy, ahogy azt a CSKP KB ülései kitűzték. Az ellenzéki csoportok a fogyatékosságokat és a problémákat saját céljaikra használják ki, megpróbálják lebecsülni azokat az intézkedéseket, amelyeket a megoldás érdekében hoztunk, újabb kérdéseket vetnek fel, amelyek esetében nincsenek meg a feltételeink ahhoz, hogy rövid időn belül megoldjuk őket. Minderről beszélni kell az emberekkel. Nekünk kell kezdeményező- eknek lennünk. Nem szabad megengednünk, hogy a demokratizálás helyett, amelynek az emberek aktivizálásához kell vezetnie, üres szólamok hangozzanak el, és ellentéteket szítsanak. Fel kell figyelni azokra is, akik elvesztették párttagságukat. Ezt ismételten hangsúlyozzuk, ez a párt irányvonala már a CSKP XIV. kongresszusa óta. Hiba, hogy ezt az irányvonalat nem érvényesítik mindenütt következetesen. Érdeklődnünk kell az iránt, mit csinálnak, hogyan élnek a volt párttagok, akik becsületesen dolgoznak, milyen lehetőségük nyílik a társadalmi elkötelezettségre. Rá kell mutatnunk, hogy többségüket szövetségesünknek tartjuk a pártpolitika megvalósításában. Ismételten emlékeztetni kell arra, hogy mindenkinek, aki azt őszintén gondolja, lehetősége nyílik, hogy részt vegyen az átalakításért és a demokratizálásáért szocialista elvek alapján folytatott küzdelemben, hogy teljes mértékben számolunk velük. Politikánk a szocializmus, a nép jobb élete érdekében folytatott konstruktív munka programja. Ebből indul ki a CSKP KB Elnökségének a februári győzelem 41. évfordulója tiszteletére elfogadott nyilatkozata. Célja a társadalom egészséges erőinek és mindazoknak az aktivizálása, a szocialista platformon való egyesítése, akiknek szívügyük szocialista hazánk további fejlesztése. A központi bizottság elnökségének nyilatkozata a pártban és társadalmunk széles rétegeiben nagy visszhangot keltett. A dolgozókollektívák és egyének, a politikai pártok, a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek, a Nemzeti Frontba tömörülő szervezetek, az állami szervek és a nemzeti bizottságok magukévá tették e felhívást. Nagyra értékeljük munkásosztályunk állásfoglalását a nyilatkozathoz. A munkásosztály magára vállalta a szociális-gazdasági fejlesztés meggyorsításáért folytatott küzdelem legnagyobb terhét. Nagyra értékeljük a szövetkezeti földművesek állásfoglalását. Az értelmiség és a lakosság többi rétege is felelősséget vállalt. A párt központi bizottsága eddig mintegy 14 ezer levelet, határozatot és állás- foglalást kapott. További 10 ezer levelet kaptak az alacsonyabb szintű szervek. Ezek a levelek nemcsak támogatják a nyilatkozatot, hanem azt is tartalmazzák, hogy az egyes kollektívák és szervezetek hogyan akarnak hozzájárulni a nyilatkozat céljainak eléréséhez. A levelek kifejezik a nép vágyát, hogy békés, alkotó légkörben dolgozhasson. A nyilatkozat megvitatása során egyúttal számos olyan problémára is rámutatnak, amelyet párt, gazdasági, állami és társadalmi vonalon határozottabban kell megoldani. Minden szinten és minden területen fokozott figyelmet kell fordítani erre. A széles közvélemény reagálása és aktív hozzáállása a központi bizottság elnökségének nyilatkozatához jelentős politikai tőkét képvisel. A tömegtájékoztató eszközöknek az eddiginél offenzívebben kell kihasználniuk az emberek millióinak akaratát kifejező nézeteket. A CSKP KB Elnökségének meggyőződése, hogy a központi bizottság támogatni fogja a győzelmes február 41. évfordulója alkalmából jóváhagyott nyilatkozatot. Ügyelni kell arra, hogy mindenütt, a párt, állami és gazdasági szervek s szervezetek, az egész Nemzeti Front, minden dolgozókollektíva figyelmének középpontjában a nyilatkozatban kitűzött célok elérése érdekében kifejtett aktív munka álljon. A fejlődésünkkel járó problémák és hiányosságok ellenére nincs okunk kétségbe vonni azt, hogy a gyakorlatban meg tudjuk valósítani a kitűzött feladatokat. Mindenekelőtt tőlünk, a párt, a Nemzeti Front, a nép közös erőfeszítéseitől függ, mi lesz a jövőben. A kivárás, az aktivitás csökkentése lenne a legrosz- szabb, amit tehetnénk. Minden becsületes állampolgár bízhat abban, hogy nem térünk el a gazdasági és társadalmi átalakítás politikájától, hogy a szocializmus megszilárdítása érdekében ezt a politikát következetesen, a lakosság elkötelezett részvételével fogjuk megvalósítani. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a társadalomban zajló események döntő ereje a párt kell, hogy legyen. Az ő munkájának színvonalától és hatékonyságától függ az, hogyan sikerül megoldani az előttünk álló feladatokat. Ebből a szempontból szüntelenül vissza kell térnünk a CSKP KB 9. ülésén megfogalmazott gondolatokhoz, határozatokhoz, és ezeket határozottabban kell megvalósítanunk. Nyíltan meg kell mondani, hogy mindeddig nincs ez mindenütt így. A pártmunka minőségének lényeges javítása annál sürgetőbb, mivel a CSKP XVIII. kongresszusa intenzív előkészületeinek az időszakába léptünk. Az a döntő, hogy a párt mindenütt valódi politikai élcsapatként lépjen fel. Ez megköveteli minden pártszerv és -szervezet aktivizálását, a kommunisták harci készségének fokozását. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ebben a bonyolult, forradalmi időszakban a párttagok egy részénél ingadozás, passzivitás és közöny tapasztalható. Ez ellen harcolni kell. Felmerülnek olyan kérdések is, vajon az az út, amelyre léptünk, helyes és ésszerű-e, vagy olyan nézetek, miszerint mindent a legfelsőbb párt- és állami szerveknek kell megoldaniuk. Sorainkat úgy kell rendeznünk, hogy azt az átalakítás nem könnyű feladatai követelik meg. Nem azonosítható a párt központi bizottságának szerepe a mindenhatósággal, tehát a központi bizottság nem lehet mindenért felelős, ami bárhol történik. A párt-, az állami, a gazdasági és a társadalmi struktúra minden egyes láncszemének megvan az illetékessége, s nem hivatkozhat más szervekre. Mindenütt fejleszteni kell a határozott politikai és szervező munkát, ismét meg kell tanulni a párt irányvonalának érvényesítéséért vívott aktív politikai küzdelmet. Semmilyen határozat vagy törvény önmagában nem elég. Vissza kell térni a múlt tanulságaihoz, például a kollektivizálás időszakához - ennek 40. évfordulójáról az idén emlékezünk meg amikor a párt erőit összevonva törekedett e forradalmi cél megvalósítására, ami meghozta gyümölcseit. A kommunisták nem maradhatnak névtelenek, mindenütt igazi harci erőként kell fellépniük, a munkában és az életben példaként kell szolgálniuk. Gondot kell fordítani arra, hogy minden tag és tagjelölt jól ismerje a párt politikáját és azonosuljon vele. Ez alapvető feltétele annak, hogy harcoljon érte. Ezzel összefügg az is, hogy nagy gondot kell fordítani a tagság összetétele minőségének javítására. Nem a mennyiségi növekedést helyezzük előtérbe, hanem mindenekelőtt a minőséget; legyen szó akár a jelenlegi tagokról, akár a különböző szociális kategóriákat és korosztályokat képviselő, felvételre váró emberekről. Pártunk jelentős politikai tőkéjét alkotják a háború előtti veteránok és érdemes tagok. Velük is aktívan kell dolgozni, ki kell használni tapasztalataikat, ahogy az az utóbbi időben főleg az ifjú kommunisták nevelése során történik. A párttagság aktivitásának és harckészségének fokozása érdekében a párttagokkal folytatott beszélgetéseket az évzáró taggyűlések és konferenciák jó előkészítésére kell kihasználni. Arra van szükség, hogy ez nyílt, a formalizmus megnyilvánulásait nélkülöző, elvtársi beszélgetés legyen arról, milyen részt vállal a tag a párt munkájából, s hogyan kapcsolódik be az átalakítás feladatainak megvalósításába. Fontos követelmény, hogy minden kommunista önkritikusan értékelje saját munkáját, ugyanakkor gátlások nélkül elmondja véleményét a pártbizottság és a magasabb pártszervek tevékenységéről. Az évzáró taggyűléseket, a pártkonferenciákat és magát a kongresszust fokozott munkatempóban kell előkészíteni. Az évzáró párttanácskozásokon konkrét határozatokat kell elfogadni. Természetes és helyes, hogy a párt- szervezetekben az össztársadalmi és az egész pártot érintő kérdések kerülnek napirendre. A legfontosabb azonban az, hogy arra irányítsák a figyelmet, hogyan valósul meg a párt politikája a munkahelyeken, ott, ahol a pártalapszervezet tevékenykedik. A feladatok tisztázásáról, minden egyes pártszervezet és pártszerv saját hozzájárulásáról van szó az átalakítás és a demokratizálás megvalósításához, az ötéves terv feladatainak teljesítéséhez. Ez megköveteli, hogy a pártszervek és -szervezetek ne zárkózzanak be, hanem az emberekkel, az emberek között dolgozzanak, hogy munkájukat a dolgozó- és állampolgári kollektívákra összpontosítsák. Az évzáró taggyűlések és konferenciák felelősségteljes küldetése a pártbizottságok személyi összetétele minőségének javítása. Egyáltalán, a kádermunka kérdéseire, a CSKP KB 1987-es határozatainak teljesítésére mindenütt nagy figyelmet kell fordítani, s nemcsak a pártban, hanem a párton kívül is. A káderpolitika az egyik alapfeltétele annak, hogy a párt kiállja a történelmi próbát. Egy adott tisztségnek legfeljebb tíz évig történő betöltése mindenekelőtt a vezető titkárokra vonatkozik, kezdve a járási pártbizottságokkal egészen a központi szervekig. Ugyanakkor a pártszervek további tagjainak megválasztása során, a konkrét feltételeknek megfelelően, gondoskodni kell a pártszervek személyi összetételének egészséges felfrissítéséről. Ezekben a kérdésekben határozottan, ugyanakkor tapintattal kell eljárni. Ami az évzáró taggyűléseken és konferenciákon sorra kerülő választásokat illeti, a szavazásnak titkosnak kell lennie. A pártszervek és -szervezetek tevékenységében a tanácskozás demokratikus formáit kell érvényesíteni. Vonatkozik ez a központi bizottságra is. Fontos, hogy a központi bizottság e téren is példát mutasson a többi szervnek és szervezetnek. Hangsúlyt kell helyeznünk az ideológiai munka hatékonyságára, minden formájában - az elméletben, a propagandában, az agitációban, a tájékoztató eszközök tevékenységében. Következetesebben kell megvalósítanunk azokat a határozatokat, amelyeket ezzel kapcsolatban a CSKP KB 10. ülésén fogadtunk el, fokoznunk kell az ideológiai munka meggyőző erejét és offenzív jellegét. A szocializmus új fejlődési szakaszába lép. Ez egyrészt megköveteli, hogy számos kérdést új módon értékeljünk és ’ közelítsünk meg, de ugyanakkor nem szabad megengednünk a szocialista értékek bomlasztását. Az átalakítás programjának megvalósításával összhangban ma nyíltabban és bírálóbban mutatunk rá azokra a problémákra és fogyatékosságokra, amelyeket meg kell oldanunk. Ez azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy lebecsüljük az előző nemzedékek áldozatos munkáját. Ebből kell kiindulnia az ideológiai munkának, amelynek feladata: védeni a szocializmust és vívmányait, minden pozitívumot, amit elértünk, segíteni a fogyatékosságok, a maradiság leküzdését, magyarázni a változtatások szükségességét, a szocializmus fejlesztésének további távlatait. Ezzel függ össze az a szerepe is, hogy bírálóan, nyíltan kell értékelni a múltat és társadalmunk életének realitását. Ugyanígy ismételten emlékeztetnünk kell: ha azt akarjuk, hogy az ideológiai munka hatékony legyen, akkor minden szinten és minden területen a kommunisták, főleg a vezetők szívügyévé kell válnia. A pártban és a társadalomban uralkodó légkör alakításában nagy felelősség hárul a tájékoztató eszközökre. Elvégzett munkájuk ellenére, amelyet értékelünk, tevékenységükben sok mindent kell javítani. így rugalmasan, időszerűen kell tájékoztatniuk, javítani kell a publicisztikai munka szakmai színvonalát, meggyőző erejét, elkötelezettségét, mindig világosan látni kell, kinek az oldalán állnak az újságírók, a szerkesztők, a kommentátorok. Jobban kell bemutatni és általánosítani a pozitív példákat, azoknak a kollektíváknak és egyéneknek a tapasztalatait, akik következetesen teljesítik feladataikat és eredményesen dolgoznak. Napjainkban mindenekelőtt a párt eszmei, szervezési és akcióegységére kell ügyelnünk. Minden szinten, a központi bizottságtól kezdve a kerületi és járási bizottságokon, az üzemi és vállalati bizottságokon keresztül az alapszervezetekig. Ehhez a platformot a XVII. pártkongresz- szus irányvonala, a CSKP KB 7. ülésén kitűzött és a CSKP KB további ülésein konkretizált átalakítási és demokratizálási politika képezi. Sehol sem szabad megengedni, hogy bárki is saját szemszögéből magyarázza a párt politikáját, vagy üres ígéreteket tegyen. Munkánk eredményességének döntő feltétele az egység. Ez nem érhető el paranccsal, parttalan vitákkal, hanem elsősorban az elvtársi, demokratikus véleménycserével, a pártpolitika konstruktív, aktív és határozott megvalósításának egységes támogatásával. Amint már mondottuk, rövidesen megemlékezünk pártunk és társadalmunk élete jelentős határkövének - a CSKP IX. kongresszusának 40. évfordulójáról. Ez a kongresszus tűzte ki a szocializmus építésének fő irányvonalát. Különösen időszerűek ma Klement Gottwald szavai, amelyeket a pártról, jelentőségéről, élcsapatszerepéről és az egységről mondott: „Szemünk fényeként kell védelmeznünk pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja egységét, nagyságát és akcióképességét. Nem ismételhetjük eleget, mit jelent a párt. Párt nélkül nem lenne népi demokratikus köztársaság. Párt nélkül nem lenne győzelmes február. Párt nélkül nem szavatolhatnánk, hogy nem térünk le a szocializmus útjáról.“ A központi bizottság mai ülésén a csehszlovák oktatásügy feladatait vitatjuk meg az átalakítás viszonyai között. A CSKP KB Elnöksége, Titkársága és az egyes bizottságok nagy figyelmet szenteltek ennek a kérdésnek. Valamennyien tudjuk, nagyon fontos kérdéskörről van szó, amely gyakorlatilag valamennyi állampolgárunkat, minden egyes családot érint. A kérdés jelentőségét alátámasztja az a tény, hogy oktatásügyünk közvetlenül összefonódik azzal, milyen nálunk az emberek felkészítése és nevelése. Mindenekelőtt arról van szó, milyen szinten készítjük fel a fiatal nemzedéket, amely fokozatosan átveszi a felelősséget társadalmunk fejlődéséért és amelynek munkájától függ szocialista hazánkban a további élet. Miloé Jakes elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának beszámolója
