Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-31 / 76. szám, péntek

Milos Jakeé elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának beszámolója

(Folytatás az 1. oldalról) és az ifjúság széles rétegei az 1948 győzelmes februárjának 41. évfordulója alkalmából megtartott mani- fesztációkon kifejezték akaratukat, hogy a szocialista fejlődés útján kívánnak haladni. Ezeknek a mani- fesztációknak légkörére hatott a CSKP KB Elnökségének ebből az alkalomból kiadott nyilatkozata. Az állampolgárok a szocialista rend iránti viszonyukat munka- és társadalmi aktivitásukkal bizonyítják, amelynek célja a feladatok teljesítése gazdasági, - szociális területen és a társadalmi élet egyéb szakaszain is. Az ország politikai helyzetét ezért úgy értékelhetjük, hogy stabilizált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy társadalmunkban nem nyilvánulnak meg különféle érdekek és ellentmondások. Látnunk kell, hogy az emberek konkrét állásfoglalására és nézeteire befolyást gyakorolnak szociális és gazdasági fejlődésünk eredményei, az ezzel kapcsolatos problémák, az átalakítás általános előrehaladása, a munkahelyi helyzet, az állampolgári szükségleteik főleg piac és szolgáltatások általi kielégítésének színvonala. Bizonyos befolyást gyakorol a különféle ellenzéki csoportoknak, szocialistaellenes orientációjú erőknek aktivizálódása, s egyes nyugati rádióállomások intenzív ellenséges szemléletű műsora is. Az emberek gondolkodására hat a viiág helyzete s egyes szocialista országok fejlődésének bonyolultsága is. Továbbá hat az is, hogy nem teljesítik mindig idejében a jóváhagyott határozatokat, s nem oldják meg az éretté vált problémákat. A kor követelményeinek még mindig nem felel meg az ideológiai munka színvonala.

A gazdasági mechanizmus átalakítását illetően jelenleg a termelési-műszaki, a kereskedelmi és a tudományos-kutató bázis területén működő további állami vállalatok kialakítására összpontosítjuk a figyelmet. Meg kell mondani, hogy a meglevő és nem megfelelő struktúrák megőrzésének tendenciája ott is érvényesül, ahol a gyökeres szervezeti változásokhoz megvannak az egyértelmű okok. Vonatkozik ez a nemzeti bizottságok szférájára is, ahol az eddig létrehozott 654 állami vállalat közül csak 191 esetben alapító a helyi vagy a városi nemzeti bizottság. Továbbra is érezhetőek a szűk csoportérdekek érvényesítésére irányuló törekvések. Ezeket a tényeket az alapítóknak figyelembe kell venniük az újabb állami vállalatok kialakítására vonatkozó döntéshozatalkor és jóval aktívabban kell teljesíteniük feladataikat. Úgy tűnik, hogy a vállalatok nem koncentrálnak kellőképp a szervezeti struktúrák és a belső vállalatirányítás ésszerűsítésére, főleg ami az önelszámolás lebontását illeti az egyes munkahelyek körülményeire, s ugyanez érvényes a javadalmazás során az érdemek nagyobb figyelembevételét, az irányító struktúrák személyi összetételének javítását illetően is. Mindez alapfeltétele az új gazdasági mechanizmusra való áttérésnek. E téren nem kell semmire sem várni, mert mindenekelőtt a vállalatok saját hatáskörébe tartozó kérdésekről van szó.

Az állami vállalatról szóló törvényből eredő fontos politikai feladat volt a pártbizottságok létrehozása, valamint az ön- igazgatási szervek és az igazgatók megválasztása. Bebizonyosodott, hogy a pártbizottságokat megfelelő időben, már korábban kell létrehozni, a pártszervezetek felépítését úgy kell alakítani, hogy azok tevékenységüket már az ön- igazgatási szervek és az igazgatók megválasztásának előkészítése során is teljes mértékben kibontakoztathassák. Az állami vállalatokban működő pártbizottságok a pártépítés új láncszemét jelentik, s egyelőre kísérletről van szó, a munkájuk során szerzett tapasztalatokat gondosan kell kiértékelni. Ez azoknak a pártszerveknek a feladata, amelyek irányítják őket - a járási bizottságoktól kezdve egészen a CSKP Központi Bizottságáig. Mindenütt nagy gondot kell fordítani arra, hogy a pártbizottságokba olyan példás és tekintélyt élvező elvtársakat válasszanak meg, akikben a párttagok és a dolgozókollektívák egyaránt megbíznak. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy az új állami vállalatok legfontosabb szervezeti egységeiben megfelelő legyen a kommunisták képviselete, továbbá, hogy a pártbizottságok szociális összetétele is megfelelő legyen, s nagyobb képviseletet kapjanak a nők.

Az önigazgatási szervek és az igazgatók megválasztása során az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a káderelőkészítésre és a politikai-szervező . munkára. El kell érni, hogy a dolgozókollektívák tanácsaiban megfelelő arányban kapjanak helyet a kommunisták, a párton- kívüliek, más politikai pártok, illetve a Nemzeti Frontban tömörülő további szervezetek tagjai. Ugyancsak nagy hangsúlyt kell helyezni a legjobban dolgozó munkások, a fiatal perspektivikus káderek és a nők nagyobb arányú képviseletére. Fontos követelmény a dolgozókollektívák tanácsai gyakorlati tevékenységének a kibontakoztatása. E tekintetben a tanácsok elnökeit és tagjait megfelelő oktatásban kell részesíteni, s tapasztalat- cserét kell szervezni a tanácsok munkájáról. Ez mindenekelőtt a vállalatvezetés és az alapítók kötelessége.

Az igazgató-választás során számba jövő jelöltek kiválasztásakor jobban ki kell használni a pályázati lehetőségeket, foglalkozni kell a választások társadalmilélektani összefüggéseivel, gondot kell fordítani a választások etikájára és kultúrájára. Azt kell szem előtt tartani, hogy az emberek tudatában az legyen meghatározó: ha valakit igazgatónak jelölnek, ez munkájának, képességeinek elismerését jelenti. És ha nem választják meg, ez nem jelenti ennek ellenkezőjét, de sajnos nem mindenütt ilyen a légkör. Ezt meg kell változtatni, a kérdéseket tisztázni kell és a választókkal közölni kell, hogy milyen tisztséget fog ellátni a jelölt, ha nem választják meg.

A választások eddigi eredményeit a felmerülő problémák ellenére pozitívan értékelhetjük. Többnyire hozzájárultak ahhoz, hogy a dolgozók nagyobb érdeklődést tanúsítsanak a vállalatok feladatainak teljesítése iránt. Az a tény, hogy egyes helyeken nem választották meg a jelölteket, nem eredményezheti a választások helyességének kétségbe vonását. Ennek oka túlnyomórészt az volt, hogy lebecsülték a választások politikai, szervezési és agitációs előkészítését. Az a fontos, hogy a pártszervek és -szervezetek, és az állami vállalatok alapítói valóban jól ismerjék az egyes dolgozókollektívák helyzetét, a bennük uralkodó légkört, azt, hogy egyes tagjai hogyan dolgoznak, és megfelelően reagáljanak a kérdésekre. Azért is beszélek erről, mert meg kell akadályoznunk az olyan törekvéseket, hogy a választásokat arra használják ki, hogy eltávolítsák a funkciókból azokat a jó képeségű, áldozatos elvtársakat, akik aktívan részt vettek eddig a szocialista építésben, következetesen a társadalmi érdekekkel összhangban járnak el és megvannak a feltételeik ahhoz, hogy megoldják az új feladatokat.

Ami a választások lebonyolításának módját illeti, fontolóra kell venni, hogy az egyes munkahelyeken nem kellene-e valamennyi dolgozónak közvetlenül részt venni és az eredményeket hasonló módon összegezni, mint az általános választások során. Ez kevésbé lenne időigényes, és ezzel a minimumra csökkentenénk a termelésben az állóidőt és a költségeket is.

A kádermunka és a vezetők választásának értelmét abban kell látnunk, hogy a demokratikus választás alapján a legjobbak, a legigényesebbek vagyis azok kerüljenek a dolgozókollektívák élére, akik meg tudják valósítani az átalakítás feladatait, dolgozni tudnak az új feltételek között, amelyek az új gazdasági mechanizmus alapelveinek átfogó érvényesítése során alakulnak majd ki. Az ilyen vezetőket minden esetben támogatnunk kell. Ha igénytelen vezetőket jelölnénk és választanánk meg, ez végül a dolgozókollektíva érdekei ellen fordulna.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az önigazgatási szervek és az igazgatók választásának előkészítését és megvalósítását sokkal jobban össze kell kapcsolni azzal, hogy a dolgozókollektívákat az idei feladatok teljesítésére és túlteljesítésére mozgósítsuk, nem szabad megengedni, hogy a választások gyengítsék a munkahelyi erőfeszítéseket.

A CSKP KB 12. ülése után további lépéseket tettünk a központi szervek és intézmények átalakításában. Ebben a szakaszban fokozatosan kialakul belső szervezési felépítésük. Folytatjuk az alkalmazottak számának csökkentését, de nem elég egyenletesen. Ezen a téren sokkal következetesebben kell eljárnunk. Ugyanakkor nem szabad megengednünk, hogy a központi szervekből távozó munkatársakat egyformán rossz képességű bürokratáknak tekintsék. A legtöbb esetben tapasztalt emberekről van szó, akik nagyon sokat tettek. Tisztelettel, tapintattal kell viszonyulnunk hozzájuk.

Folytatódik az épületek és az irodahelyiségek felszabadítása. A továbbiakban is figyelmet kell fordítani ennek a feladatnak a megvalósítására. Határozottabban kell felszabadítani a megszüntetett középszintű irányítási szervek irodáit, főleg Prágában és Bratislavában.

A következő időszakban a hangsúlyt arra kell helyezni, hogy a központi szervek és intézmények megváltoztassák munkájuk tartalmát, stílusát és módszereit, egységes irányítóközpont alakuljon ki, azokkal az új igényekkel összhangban, amelyeket a társadalmi átalakítás támaszt a gazdaság központi irányításával és tervezésével szemben. Ezen a téren gyorsítanunk kell eljárásunkat, következetesebbeknek kell lennünk, nagyobb felelősséget kell tanúsítanunk. Nem lehet szó csupán arról, hogy megváltoztatjuk a törvényeket, a szabályokat, ki kell dolgoznunk azokat a konkrét szabályozókat és hatékony munkaformákat, amelyeket az egyes irányítószervek az átmeneti időszakban, de főleg az új gazdasági mechanizmus viszonyai között fognak alkalmazni. A vezetőknek tudatosítaniuk kell: ahogyan a központban érvényesítik az átalakítás követelményeit, úgy tükröződik ez majd az állami vállalatoknál is. Ha azt akarjuk, hogy a gazdasági reform eredményes legyen, alapvetően meg kell változtatnunk a hagyományos tervezést. A terv nem védelmezheti a nem hatékony vállalatokat, nem tolerálhatja az előforduló fogyatékosságokat.

Javítani kell a központi szervek és az újonnan alakuló állami vállalatok viszonyát. A központi szervek nem rázhatják le magukról a felelősséget azért, hogy mi történik a vállalatoknál, mit termelnek, hogyan teljesítik feladataikat a piaci ellátással kapcsolatban stb. A központi szerveknek ez a felelőssége a továbbiakban is megmarad, el kell érni, hogy ezt a felelősséget aktívabban, új munkaformákkal és módszerekkel érvényesítsék. Munkájuknak meg kell nyilvánulnia abban a közvetlen segítségben, amelyet a vállalatoknak nyújtanak az új mechanizmus bevezetésében. Kötelességük megszervezni a káderek szakmai felkészítését, elő kell segíteniük a legprogresszívebb tapasztalatok kihasználását a belső szervezést és az irányítást illetően, tudatosítva, hogy a vállalatok többségénél nem "konzerválható a mai állapot, ezeknél is változásokat kell végrehajtani.

A központi szerved pártszervezeteinek foglalkozniuk kell ezekkel a kérdésekkel. Elkötelezetten meg kell teremteniük a feltételeket az átalakításhoz, a központ teljesítményének növeléséhez és az állami vállalatok jó munkafeltételeinek kialakításához. Céltudatosan elő kell segíteniük azt, hogy növekedjen a központi szervek valamennyi dolgozójának személyes felelőssége és hatásköre.

A gazdasági reform fejlesztésével párhuzamosan a központi bizottság elnöksége és titkársága nagy figyelmet fordított a szociális és gazdasági feladatok megvalósítására. Megállapíthatjuk, hogy az

1988. évi eredmények, amelyekről számot adott a Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentése, jobbak, mint a 8. ötéves tervidőszak első éveinek eredményei. Ennek ellenére, főleg a minőségi mutatók^ nem érik el az ötéves terv előirányzatát.

Két és fél milliárd koronával sikerült túlteljesíteni a nemzeti jövedelem képzését. A megteremtett források jelentős részét azonban a külföldi adósság törlesztésére fordítottuk. A társadalmi munkatermelékenység növekedésének dinamikája csaknem kétszerese volt az ötéves tervidőszak első két évének és a nemzeti jövedelem növelésének 91 százalékát a munkatermelékenység növekedése fedezte. Bizonyos haladás ellenére nem lehetünk elégedettek a költségek, főleg az anyagigényesség csökkentésének ütemével. A termelés energiaigényessége mindenekelőtt a kedvező időjárási viszonyok miatt csökkent. Továbbra is súlyos problémák merülnek fel a külkereskedelemben, főleg a kivitelben. Nem sikerült kiküszöbölni a hosszabb ideje felmerülő fogyatékosságokat az építkezési beruházások területén.

Az eredmények értékelése során abból kell kiindulni, hogy az év folyamán néhány esetben módosítottuk a tervet, ami számos ágazatban lényegesen csökkentette a feladatok igényességét és ez tovább fokozta a feszültséget a források képzése és felhasználása között. Ez elsősorban a beruházási költségek túllépésére, a személyi fogyasztás növekedésére vonatkozik. Az utóbbi az elmúlt Fiárom évben ^10 százalékkal növekedett, míg a terv az egész ötéves tervidőszakra 12 százalékos növekedést irányzott elő. Aránylag gyors ütemben növekedik a társadalmi fogyasztás, tavaly az egy főre eső társadalmi fogyasztás elérte a 13 ezer koronát.

A kommunista párt a Nemzeti Front és a szocialista állam politikájának alapvető célja volt és marad a jövőben is az anyagi

és kulturális életszínvonal szüntelen emelése. Ez azonban nem lehet csak egyéni kívánságok kérdése, a reális lehetőségekből, a források képzéséből kell kiindulni, amihez mindenkinek lelkiismeretesen, felelősségteljesen kell hozzájárulnia. Elképzelhetetlen, hogy bárki is - amint annak tanúi lehetünk mint termelő elégedett legyen azzal, amit csinál, keresse a nyereséghez vezető könnyű utakat, ugyanakkor fogyasztóként élesen bírálja azt, hogy valami hiányzik a piacon, vagy valami rossz.

Nem követhetjük már a bérek indokolatlan emelésének, a meg nem érdemelt pénz folyósításának útját. Ebből le kell vonni a következtetéseket s a következő időszakban nem engedhetjük meg ennek a megismétlődését. Nem engedhetjük meg magunknak továbbá a nagyobb szociális költségeket sem, ha ehhez nem teremtjük meg a megfelelő erőforrásokat.

Ha a munkatermelékenység megfelelő növelése, az igényelt struktúrában a termelés és a kellő minőség biztosítása nélkül növelnénk a jövedelmeket, akkor a népgazdaságban elmélyítenénk az aránytalanságokat és az inflációs tendenciákat, amire elsősorban a dolgozók fizetnének rá. A hazai piac stabilizálásának törekvése sem lenne ebben az esetben reális, pedig itt továbbra is súlyos fogyatékosságok mutatkoznak.

A kormányok kiküszöbölésükre rugalmas lépéseket tesznek, főleg a hazai termelés bővítésére és a fogyasztási cikkek behozatalának növelésére. Nyilvánvaló, hogy piacunk ellátásának ezt a kérdését összefüggéseiben, átfogó módon kell megoldanunk.

Néhány szót a mezőgazdaságról. Eredményeit általában pozitívan nyugtázhatjuk. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy ebben az ágazatban továbbra is magas a költségszint. Ezért alapvető feladat a mezőgazdaság további intenzifikálása, a termelés ésszerűsítése, gazdaságossága és a mezőgazdasági termékek felhasználásának magas szintje. össze kell hangolnunk a növénytermesztést az állattenyésztési termeléssel, nehogy újra nem kis mennyiségű takarmánygabonát kelljen importálnunk. Ezeknek a követelményeknek a megvalósítását célozza az irányítás új mechanizmusa is, amely ez év elejétől érvényre jut a me- zőgazdasági-élelmezési komplexumban. A mezőgazdaság és termelése stabilitása érdekében feltétlenül rendszeresen kell értékelnünk e mechanizmus bevezetésének tapasztalatait, idejében és eredményesen reagálva az esetleges problémákra. Hasonló figyelmet kell fordítanunk az új gazdasági mechanizmus alkalmazására a belkereskedelemben és a közétkeztetésben is.

A jelenlegi gazdasági helyzet megkívánja minden erő és tartalék mozgósítását az idei feladatok sikeres teljesítésére. Erre kell jobban felhasználni a dolgozók kibontakozódó kezdeményezését. Részletesen beszéltünk erről a CSKP KB előző ülésén. Az, ami ott elhangzott teljes mértékben időszerű, sőt, még hangsúlyozottabban kerül a figyelem előterébe, mivel szándékainkkal ellentétben az idei tervteljesítésben súlyos fogyatékosságok tapasztalhatóak. Elmélyült az ellentmondás az ötéves terv irányelvei és a szervezetek gazdasági tervei között. A vállalati szféra érdekei sok esetben eltérnek a társadalmi szükségletektől. Az idei gazdasági tervek összegezése szerint a nemzeti jövedelem csak 1,6 százalékkal növekedne a tervezett 2,2 százalékhoz képest, de ugyanakkor terven felül igényt tartanak 67 ezer dolgozóra, ami arról tanúskodik, hogy a gazdaságfejlesztést továbbra is extenzív módon akarják végrehajtani.

Az egyik oldalon a nyereség feltételezhetően 16 milliárd koronával lesz alacsonyabb, s ezáltal az állami költségvetésbe 13,2 milliárd koronával kevesebb kerül, viszont a másik oldalon a bérekre további csaknem 5 milliárd koronát igényelnek. Továbbra is szorgalmazzák a megkezdett építkezések számának gyarapítását, ami súlyosan veszélyeztetné annak a feladatnak a teljesítését, hogy az ilyen építkezéseket a 8. ötéves tervidőszak hátralevő éveiben Összesen 45 milliárd korona értékben csökkentsük.

Ehhez hasonlóan a gazdasági tervek,

4,4 milliárd korona értékben, nem biztosítják a nem szocialista kivitel feladatainak teljesítését, ugyanakkor állami terven felüli behozatalt szorgalmaznak, amely sok esetben nélkülözhető lenne. Az ország fejlődésének jövőjét veszélyeztető, a problémák és a nehézségek megoldását a következő évekre elodázó felelőtlen politika lenne, ha behódolnánk az ilyen tendenciáknak, s a problémákat csak behozatallal és külföldi eladósodottsággal törekednénk megoldani, a belpiactól egészen a szállítói-megrendelői kapcsolatok

hiányosságaiig, beleértve az építkezési kapacitás hiányát is.

Nem állíthatjuk, hogy ezek a tendenciák korábban nem fordultak elő. Viszont manapság, amikor felkészülünk az új gazdasági mechanizmus körülményeire, az ilyen megközelítést rendkívül veszélyesnek kell tekintenünk. Ennek sok esetben spekulatív jellege van, s célja az, hogy előnyösebbé váljon a gazdasági szabályozók és normatívák 1990. január elsejétől való érvényesítésének kiindulási bázisa. S ennek már politikai jellege van, mivel általában az átalakítás működéséről és eredményességéről, s a megvalósításával követett célok eléréséről van szó.

Legsúlyosabb a helyzet a beruházásokban. Nemcsak abban a tekintetben* hogy veszélyben forog az új építkezések számának csökkentése, amivel mérsékelni kívánjuk az erőforrások kihasználásában a feszültséget. Mi több, a vállalatok azt igénylik, hogy hozzávetőleg 3,5 milliárd korona értékben túllépjük az új építkezések megkezdésének tervét, noha ehhez nem rendelkeznek pénzeszközökkel.

A beruházások közelmúltban megtartott ellenőrzése bebizonyította, hogy amíg nem tisztázzuk a szerkezeti változásokat, addig nem engedhetjük meg az új építkezések elkezdését, kivéve az ökológiai építkezéseket, a komplex lakásépítést és azokat, amelyeken a munka leállítása jelentős népgazdasági kárt okozna. Ehhez hasonlóan nem folytathatjuk az olyan építkezéseket, amelyeknek nem bizonyított a hatékonyságuk, a pénz- és a munkaerő-ellátottságuk úgy, ahogy azt előírják a kormány határozatai.

Ugyanilyen sürgető fontosságú annak tudatosítása is, hogy a bérek a továbbiakban már nem alakulhatnak úgy, mint az előző évben, amikor is a tervezett bérszintet 2,7 milliárd koronával túlléptük, miközben nem teljesítették főleg a terv minőségi mutatóit. Újra emlékeztetni kell arra, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér, nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a problémák ön- maguktól megoldódnak, s a gazdasági feladatok teljesítését nem bízhatjuk a véletlenre.

Ezek a bíráló észrevételek nemcsak a vállalatokra vonatkoznak. Jogos a kérdés: vajon központi szerveink, a minisztériumok valóban egységes gazdasági központként működnek-e? Az elmúlt esztendő zárórésze tervfeladatainak teljesítését, illetve az idei terv teljesítését mérlegelve nyíltan kimondjuk, hogy e szervek aktivitásával és munkájuk hatékonyságával nem lehetünk elégedettek. Az ágazati és az ágazatközi szervektől ezért feltétlenül meg kell követelnünk, hogy a feladatok teljesítését az állami tervvel összhangban szervezzék. Hiszen ezek a szervek társfelelősek a társadalmi szükségletek kielégítéséért.

Rámutattunk már arra, hogy a társadalom, az emberek, az irányító káderek változásokat kívánnak, de sok esetben nem akarják vállalni a következményeket, mivel ez azt jelenti, hogy szakítani kell a kényelemszeretettel, az egyenlősdivel, vállalni kell a felelősséget és hatékonyabban kell dolgozni. Nagyok a tartalékaink a gazdaságfejlesztés nem anyagi erőforrásainak kihasználásában. Vonatkozik ez a munka szervezésére, az emberek képesítésére, kezdeményezésükre, hajlandóságukra és érdekeltségükre is. Ezzel összefüggésben újra emlékeztetnünk kell arra, hogy feltétlenül mindenütt érvényt kell szerezni az igazságos javadalmazásnak. Ez a döntő módja a derekas és színvonalas munkában, a lehető legjobb eredményekben, az erkölcsi légkör egészségesebbé tételében, a fegyelem és a rend szilárdításában való érdekeltség növelésének. Tudatosítanunk kell, hogy ha az átalakítás, eszközeivel, nem gyakorol közvetlen hatást a kollektívákra és az egyénekre, akkor nem hozhatja meg azt, amit elvárunk tőle: a nagyobb teljesítményeket, a rábízott eszközök ésszerű kihasználását, a vállalkozó szellemet, egyszóval az eredményekért érzett fokozott felelősséget.

Az időszerű feladatok teljesítése, az idei és a jövő évi terv megvalósítása mellett nem téveszthetjük szem elől a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlesztése hosszú távú tervének végső formába öntését sem, amelynek majd a 9. ötéves terv irányelve is része lesz. Ezekben a dokumentumokban meg kell alapozni a legfontosabb szerkezeti változások folyamatának meggyorsítását, felhasználva a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeit. Ez nélkülözhetetlen előfeltétele a termelési műszaki bázis korszerűsítésének, a műszaki-gazdasági színvonal emelésének, a gyártmányok minősége javításának, a szociális-gazdasági fejlesztés hosszú távon jelentkező (Folytatás a 3. oldalon)