Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-30 / 75. szám, csütörtök
Mindannyiunknak hasznot hozó mozgalom Mérlegen az elmúlt év eredményei A dolgozó nők élet- és munkakörülményei mind gyakrabban kerülnek szóba. Különböző fórumokon tárgyalnak javításuk lehetőségeiről. De maguk a nők sem tétlenkednek. A Szlovákiai Nőszövetség már évek óta sikeresen szorgalmazza A társadalomnak - a családnak - önmagunknak mozgalom keretében, hogy a kihasználatlan lehetőségeket feltárva különösebb ráfordítás nélkül próbáljanak a falvakban, városokban egyre hatékonyabb segítséget nyújtani a lányoknak, asszonyoknak. Az elmúlt év eredményeit a közelmúltban összegezte a szövetség és megállapították, hogy mindazon célok, melyek elérésére törekedtek közvetlenül érintik a nők és a családok mindennapjait, és ezért az ötletek, javaslatok megvalósítása közvetlenül érzékelhető. MÉG MINDIG NEM A KÍVÁNT SZINTEN Nem véletlenül kerültek a szolgáltatások a mozgalom feladatai között az első helyre. Sokat beszélünk hozzáférhetőségük fontosságáról, szerepükről a dolgozó nők életében, de ennek ellenére sajnos lényegesebb változást - a kívánatos szintet sem - sikerült elérnünk. Igaz ugyan, hogy a szolgáltatók bővítették a nyitva tartási időt, a késő délutáni órákig vagy szombatonként is hajlandóak némely tevékenységet a megrendelőnél elvégezni, néhány esetben rövidítették a megrendelési határidőt is, de az ideális helyzettől még távol vagyunk. Az ipari szövetkezetek és a helyigazdálkodási vállalatok is részt vállalnak a szolgáltató tevékenységből, de mivel egyre jobban előtérbe kerül a nyereség, az önelszámolás, az önfinanszírozás, félő, hogy épp a szolgáltatások - melyek túlnyomó része nem jár nagy haszonnal - maradnak ki a termelési programokból. Ezért is van szükség arra, a nemzeti bizottságok ne engedjék meg, hogy épp a szolgáltatások rovására próbálják javítani gazdálkodásukat. Persze az is bebizonyosodott, hogy az árak emelése sok esetben nem hogy a kívánt eredményt nem hozta meg, hanem épp az ellenkezőjét érték el a magasabb árakkal - érdeklődők hiányában meg kellett szüntetni bizonyos tevékenységeket, illetve minimálisra csökkenteni azokat. A magánvállalkozóknak adott lehetőséget sem használják ki mindenütt egyformán. Úgy tűnik, sok múlik a nemzeti bizottságok tisztségviselőinek hozzáállásán, azon hogy mennyire tartják jó formának az ilyen szolgáltatást, hol, mennyi engedélyt adnak ki. Pedig amint azt a nők is hangsúlyozták: nem az a lényeges, hogy milyen cégtábla vagy cégér alatt rendelhető meg valamilyen munka, hanem az időben, elérhető áron, rugalmasan nyújtott szolgáltatás a fontos. Az egészséges konkurenciától is az előrehaladást várják a nők. A MUNKAHELYI GONDOSKODÁS NEM AJÁNDÉK Amíg a nőszövetség alapszervezetei a munkahelyeken működtek, úgy tűnik, jobban előtérbe voltak a „női kérdések“. Ahol összefogtak az asszonyok, általában sikerült a vezetőket meggyőzniük arról, mennyire előnyös ha helybe jönnek a szolgáltatások. Ilyen kezdeményezések eredményeként szennyesru- ha-begyűjtőket, javítóműhelyek részlegeit hozták létre az üzemek tőszomszédságában vagy akár a gyár kapuján belül fodrászatot, kozmetikai szalont is. Ahogyan a nők „szervezett“ szava elhalkult, úgy csökkent az említett létesítmények, szolgáltatások száma. Látszólag az új gazdasági körülmények nem fogják a vállalati szolgáltatások bővítésére ösztönözni a munkáltatókat, pedig semmiképp sem szabad szem elől téveszteniük a vezetőknek, hogy nem ajándékot osztogatnak, amikor a nők helyzetén könnyí- tenek, hanem kötelességüknek tesznek eleget. A munkába való utazás is sok kívánni valót hagy maga után. A zsúfolt autóbuszokon nem lehet kulturált utazásról beszélni, az idegfeszítő légkör már a munkavégzés megkezdése előtt kimerítőleg hat. A menetrendek módosítása, igazítása, csak részeredményhez vezethet, a kiöregedett gépkocsipark felújítása, illetve bővítése viszont nem kerülhet le a felelős dolgozók napirendjéről. De ezen a téren is akadnak, akik megtalálják az utat: a vállalati autóbuszok kihasználása a dolgozók szállítására bizonyára megvalósítható, még az előírt üzemanyagmennyiséggel kapcsolatos gondok közepette is. KÉT SZEMSZÖGBŐL Egyetlen nő, anya előtt sem ismeretlenek a sok bosszúsággal járó bevásárlások okozta problémák. A hiánycikkek száma mintha nem akarna fogyatkozni. Úgy tűnik, hogy a legtöbb gyártó már megfeledkezett az 1982-ben hozott kormányhatározatról - pedig ezt nem hatálytalanították - miszerint valamennyi gyártó termékeinek egy százalékát fogyasztási cikkeknek kell képezniük. Még az ipari szövetkezetek, a föld- műves-szövetkezetek melléküzem- ágai és a helyi gazdálkodási vállalatok is inkább kooperálnak a nagy- vállalatokkal, ha az gazdaságilag előnyösebb számukra, mint hogy a hiánycikkek vagy a divatos termékek gyártásával foglalkozzanak. Kivételek persze akadnak. Korábban hasznosnak bizonyult az elórendeléses vásárlás - munká- bamenet az asszonyok a táskát a kért áru jegyzékével leadták a boltban, büfében és műszak után csak fizetniük kellett az áruért - az ellátás fogyatékosságai viszont „visszafejlesztették“ ezt a vásárlási formát. Tehát ezen a téren is csupán a választék bővülése, a zökkenőmentes ellátás segíthet. De már azt is értékelik a nők, ha a munkahelyi büfében legalább az alapvető élelmiszereket, s itt-ott a vacsorának valót is megvehetik. A fogyasztási szövetkezetek és a vendéglátóipari vállalatok illetékesei figyelembe vették a nők kérését, és főképp a gyermekek érdekeit: 14 513 gyerek kap létesítményeikben naponta meleg ételt és több mint 8000 iskolás tejet vagy tejterméket fogyaszthat tízóraiként. A félkészáruk is az évek óta visz- szatérő témák közé tartoznak. Pedig mennyit segíthetnének a nőknek! Mennyivel több szabadidejük lehetne, melyet a gyermekekkel tölthet- nének, ha nem kellene annyit a tűzhely mellett állniuk! A kereskedelmet viszont mindig két irányból közelíti meg a mozgalom: egyrészt az ellátás javítását sürgetik, másrészt pedig tudatosítják, hogy ebben az ágazatban a dolgozók túlnyomó többsége nő, s az 6 érdekükben is próbálnak tenni. Munkakörülményeik javultak, de még nem nevezhetőek könnyűnek, vonzónak. Az ideálisnak aligha tartható munkaidő, a kisgépek hiánya, az üzemi étkeztetés alacsony szintje rontja a bolti dolgozók munkakörülményeit. GYEREKEK, IDŐSEK ÉS KÖRNYEZETÜNK Amikor a nőket érintő kérdéseket boncolgatjuk, a gyermekek nem kerülhetnek háttérbe. Mert melyik anya tudja figyelmét munkájára összpontosítani, ha nem tudja, hol, milyen társaságban van a gyermeke? Sajnos, a statisztika nem biztató. Tavaly az 1 .-A. osztályos tanulók majdnem fele nem járt napközibe. Pedig több helyen keresték és találták meg a lehetőséget: 1112 gyermeknek sikerült helyet találni a délutáni foglalkozásokra. Volt tanítói lakások, kihasználatlan alapiskolai osztályok, megüresedett óvodák váltak napközikké. Michalovcében például a volt középiskolába járhat 221 kisiskolás, Spisská Nová Ves- ben pedig a szolgáltató vállalat kihasználatlan helyiségeit alakították át 121 gyermek napközijévé. örvendetes, hogy tovább növekedett azon iskolások száma, akik a leginkább szennyezett vidékekről néhány hetet erdei iskolákban töltöttek. Pedig évekkel ezelőtt, amikor a nők először említették meg a vállalati üdülök ilyen célú kihasználását, sokszor elutasították kezdeményezéseiket. Míg 1985-ben Szlovákia iskolásai közül 14 ezren üdültek, 1987-ben számuk már 46 571 volt, tavaly pedig 71 ezerre emelkedett. Legtöbb gyermek a bratislavai II. városkerületből illetve a 2iar nad Hronom-i járásból töltött néhány hetet tisztább, egészségesebb környezetben. A legkisebbek mellett az idősek gondjai is érintik a nőket. Az alapszervezetekben elsősorban arra törekedtek, hogy a Vöröskereszttel, a nemzeti bizottságok szociális osztályaival karöltve felkeressék a magukra maradt nyugdíjasokat. Nagy öröm az időseknek, ha találkozhatnak társaikkal. Erre a célra több helyen klubokat hoztak létre. Tavaly 31 nyugdíjasklubot adtak át, valamint kilenc új gondozóházat is igénybe vehettek a nyugdíjasok. A nőszövetség tagjai közül 1820-an ápolnak időseket. A környezetvédelem „nagy“ kérdéseivel az illetékesek foglalkoznak, de a nők ezen a területen sem tétlenkednek. A legszebb erkélyért, kertért meghirdetett versenyek során sok száz virágtövet ültetnek ki, gondoskodtak a zöldövezetekről falvakban, városokban. Tavaly 424 220 órát dolgoztak társadalmi munkában, további 253 233 órát pedig a hősök emlékműveinek illetve a temetők rendben tartásakor. Találtak időt a közhasznú tevékenységre is. Egyértelműen megmutatkozott: ahol a lelkesedés és akarat nem hiányzik, az eredmények sem maradnak el. S ezek a nőket, a családokat, az egész társadalmat gazdagítják. DEÁK TERÉZ A Szlovák Tudományos Akadémia Vegyészeti Kutatóközpontjának Polimerkutató Intézete előtt álló egyik fő feladat a gél- kromotográfiai folyamatok mechanizmusának tanulmányozása. A kutatás több eredménye már a gyakorlatban is alkalmazást nyert. így például a gumiiparban használatos Disperzil nevű új töltőanyag az eddigi, tőkés importból származó anyagokat helyettesíti. A felvételen az intézetnek az említett programon dolgozó egyik munkatársa, Tibor Mackó kandidátus látható laboratóriumában. (Drahotín áulla felvétele - ŐSTK) Egészségünk védelmében A napokban ülésezett az SZNT szociális és egészségügyi bizottsága. A képviselők többek között megvitatták az alkoholizmus és egyéb toxikománia elleni harcról szóló törvény tervezetét. Nem először tárgyaltak az említett kérdésekről. Most a választókerületekben szerzett tapasztalatokat, a felmérések eredményeit foglalták össze. Amint Lubomír Lacina képviselő többi társához hasonlóan rámutatott, az eddig érvényben levő, alkoholizmus elleni törvény nem felel meg az egészségügy jelenlegi és távlati célkitűzéseinek. Hibája nem csupán az, hogy a megelőző és nevelő szerepre, illetve a már alkoholistává vált egyének gyógyítására korlátozódik. A törvény nem volt, s ma sem eléggé hatásos, nem hangsúlyozza a következetesség szükségességét, tolerálja a munkahelyi ivást stb. Nem titkosan kezelt adatokról van szó - az alkoholfogyasztás és az ebből eredő negatív következmények (bűnözés, munkahelyi balesetek, válások) növekednek. 1987-ben 117 820 alkoholistát tartottak nyilván, 1980-hoz viszonyítva számuk több mint felével emelkedett. Gyógykezelés céljából 1987-ben a pszichiátriai intézetekben 23,6 százalékkal több alkoholistát fogadtak, mint 1980-ban. A 8. ötéves tervidőszak éveiben a kórházi férőhelyek száma 5625-tel gyarapodik. Ennek ellenére, az alkoholfüggőségben szenvedő betegek ellátása nemigen javulhat, mert csak 1987-ben 3340 új beteget kellett kórházban, egészségügyi intézetben elhelyezni. Az említett adatok alapján is világossá válik, fokozni kell az alkoholizmus elleni küzdelmet, új módszereket kell alkalmazni. Az új törvényjavaslat az egyéb toxikomániákkal (gyógyszerfüggőséggel, kábítószerélvezettel), dohányzással (nikotinizmussal) is foglalkozik. A nem alkoholos toxikománia megfékezése érdekében meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. A nyilvánosság, a képviselők joggal mutatnak rá arra, hogy a tanulóifjúság körében, vegyi ismereteik bővülésével gyakoribbá válik az ezekkel történő visszaélés, nő a manipuláció veszélye, lehetősége is. A dohányzást a társadalom eltűri. Pedig a szív- és érrendszeri, a daganatos megbetegedések nagy hányadát bizonyítottan a nikotin okozza. És a veszélyeknek nemcsak a dohányosok, hanem a nemdohányosok is ki vannak téve. Ezért helyes, hogy a törvénytervezet kitér és foglalkozik a dohányzás elleni küzdelemmel. A képviselők rámutattak: tudják, az új törvény következetes betartása megmutatkozhat a kereskedelmi egységek gazdaságianyagi mutatóiban, az alkohol, a dohányáru gyártásából, eladásából származó bevétel kiesését pótolni kell majd. A kérdés nem megoldhatatlan, a kereskedelmi egységeknek másfajta bevételi forrásokat kellene felkutatniuk, olyanokat, amelyek közvetve nem veszélyeztetik a lakosság egészségét. Ugyanis az eladásból származó haszon csak látszólagos, mert a daganatos megbetegedések gyógyítása sokszorosan többe kerül. A törvény hatékonysága azok következetességétől is függ majd, akik megtartásáért felelnek. Valamennyien tudjuk, a tilalomfák felállítása nem megoldás, de szükség van erre is. A siker az egyre szélesedő nevelő tevékenységben rejlik. Ki kell terjeszteni már az általános iskola tanulóira, ami a múlt hibáiból okulva halaszthatatlan feladat. A képviselők ezekből a tényekből kiindulva a törvény mielőbbi elfogadását szorgalmazzák. PÉTERFISZONYA Az utak állapotáról tárgyaltak Elégedettségre nincs ok... A balesetmentes közlekedés egyik alapvető feltétele az utak megfelelő állapota, a közutak „üzemképesége“. Különösen a gépjárművezetők tudják, mit jelent a jó, vagy a rossz út, ezért főleg ók mondanak véleményt. Sajnos, rengeteg a panasz. A közelmúltban Jozef Mackó képviselő elnökletével ülésezett a kelet-szlovákiai kerületi közlekedési bizottság. Vladimír Beftónak, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság közlekedési osztályvezetőjének tájékoztatója, valamint a bizottság tagjainak észrevételei alapján foglalkozott a kerület közutainak állapotával. Már a tanácskozás elején kitűnt, hogy elégedettségre nincs ok, hiszen megállapították, a kerületben 558 kilométernyi út rossz, illetve nagyon rossz állapotban van, tehát teljesen jogosak az ezzel kapcsolatos panaszok. A hálózat a szakemberek véleménye szerint nem felel meg a közúti közlekedés jelenlegi követelményeinek. Ebben a kerületben csupán a kerület székhelye és Preáov között van egy 20 km-es korszerűnek mondható autóút. Ez nagyon kevés, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a kerületet átszelő legfontosabb útszakaszok állapota nem kielégítő. Például a Poprádból Stará Lubovnán keresztül Bardejovba, Svidníkbe és Me- dzilaborcébe vezető főútvonalnak csupán néhány rövid szakaszát lehet a közúti forgalom követelményei szempontjából megfelelőnek minősíteni! Semmivel sem jobb a helyzet a nem országos jellegű útvonalakon sem, ezek állapota több szempontból is kifogásolható. Nem az előírt szabályok szerint épültek, nem elég szélesek, többnyire a településeken keresztül vezetnek. Ma már a beavatatlanok is látják, milyen gondot okoz és veszélyt jelent, hogy például a Svidníken, valamint az országhatár felé vezető egyik főútvonal mentén fekvő Se- covcén keresztül halad az országút. A csehszlovák normának nem felelnek meg a kerület harmadosztályú útjai sem. Kelet-Szlovákiában 1973-ban fejezték be az utak portalanítását s azóta - kevés kivétellel - gyakorlatilag sehol sem végezték el az utak felületének karbantartását! Nem nehéz kitalálni, hogy ez mivel jár. Szükségszerűen felvetődik a kérdés: mi az oka a kelet-szlovákiai utak mai állapotának? Hanyagság? Tehetetlenség? Más? A helyzetelemző tanácskozás több olyan jelenségre derített fényt, amely a problémák legalapvetőbb okaira utal. Kevesen tudják, hogy a Kelet-szlovákiai kerületnek nincs átfogó, az egész kerület úthálózatára vonatkozó útépítési, karbantartási koncepciója. Nem rendelkeznek a munkálatok kivitelezéséhez elegendő pénzzel, és amit a központi szervektől kapnak, az immár az ötödik ötéves tervidőszak óta csak az I. és II. osztályú utak felújítási, illetve javítási költségei egyhar- madának fedezésére elegendő összeg. Ennek okát pedig abban kell látni, - állapította meg a kerületi közlekedési bizottság - hogy a legkülönbözőbb szintű nemzeti bizottságok - beleértve a kerületit is - nem rendelkeznek döntési jogkörrel az úthálózatok építésével kapcsolatban. Az I. és II. osztályú utak beruházásait központilag irányítják, míg a CSSZK-ban a kerületi nemzeti bizottságok. Rudolf Schuster, a Kelet-szlovákiai Knb elnöke, a*tanácsülés határozata értelmében kérelemmel fordult az SZSZK kormányelnökéhez, hogy engedélyezzék: a kerületi nemzeti bizottság irányíthassa az útépítési beruházási, tervezési munkálatokkal foglalkozó kerületi igazgatóság munkáját. Feltétlenül meg kell szüntetni a kerületben azt a visszás helyzetet, hogy miközben a Kassai (Kosice) Útépítő Vállalat évente 80-100 millió korona értékű úthálózatot épít, de nem a közúti forgalomnak, hanem a mező-, és erdőgazdaságok részére. A bizottsági ülést követően behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel a kerületi nemzeti bizottság tanácsülése is. A már említetteken kívül további intézkedéseket hozott, s folyamatos megvalósításuk teszi majd lehetővé, hogy javuljon a kerület közúti hálózatának állapota. KULIK GELLÉRT ÚJ SZÚ 4 1989. III. 30.
