Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-30 / 75. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 989. til. 30. A Rudé právo, a Pravda, az Új Szó, a Zemédélské noviny és a Rol’nícke noviny ankétja Miként érvényesül az új gazdasági mechanizmus a mezögazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban? Az olvasók kérdéseire Jaromír Algayer, a CSSZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere válaszol Ma folytatjuk az olvasók kérdéseire adott válaszok közlését. A válaszok első részét március 21-dikén, a második részt pedig március 24- én közöltük. • Valamennyi partnerünkkel megkötöttük a szállítói-megrendelői szerződéseket. Termékeink többségénél a múlt évben tervezettnél többet kínáltunk megvételre. Viszont a nekünk szállító vállalatok elutasítják a szerződések megkötését. Egyebek között az Agrozet vállalatról (pótalkatrészek), az építőanyagot szállító vállalatokról, a mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatról (vegyszerek), a Ferona vállalatról (idomvasak és fémáru) stb. van szó. Úgy véljük, hogy ezt az eljárást nem lehet azzal indokolni, hogy a mezőgazdaságban egy évvel korábban lépett hatályba az új gazdasági mechanizmus. Meddig fogunk még egyirányú utcában közlekedni? Antonín Proáek, Dőlni 2ivotice A mezőgazdasági-élelmiszer-ipa- ri komplexum szervezetei által igényelt, a termelésükhöz nélkülözhetetlen némely - hiánycikknek számító - anyagokkal való ellátásban azért jelentkezett ilyen áldatlan állapot, mert az egész népgazdaságban felborult a kereslet és kínálat közötti összhang, s mert a szállítói-megrendelői kapcsolatok egyelőre nem működnek kielégítően. A legfontosabb építőanyagok és kohóipari termékek, vagy fűrészelt fenyőáruk szállítását az állami terv szabályozza. A tárca részére meghatározott keretek alacsonyabbak a 8. ötéves tervidőszakra igényelt mennyiségnél, sót még az előző években igényelt és leszállított mennyiségtől is elmaradnak mintegy 9-14 százalékkal. Feltételezzük, hogy az új gazdasági mechanizmusnak a népgazdaság valamennyi ágazatában történő érvényesítése 1990-től fokozatosan felszámolja ezeket az aránytalanságokat. Például a hazai gyártmányú vagy behozott és az igénylőknek leszállított gépek és berendezések pótalkatrészeinek szállítására a szállító vállalatok kötelesek szerződést kötni. Ez a kötelességük a Munka Törvénykönyvéből fakad és meghatározott vagy megállapodás szerinti időtartamra szól, más esetekben a gyártás befejezésétől számított tízéves időtartamra, amennyiben az adott terméket általában szokás vagy célszerű javítani. A pótalkatrészek esetében a mező- gazdasági vállalatoknak követelniük kellene a szállítás előkészítéséről, majd pedig az igényelt termék leszállításáról szóló szerződés megkötését. Amennyiben a szállító nem hajlandó szerződést kötni a pótalkatrészekkel való ellátásról, a vállalat gazdasági döntőbírósághoz fordulhat. Növényvédő szerekből kevés van, és a választék sem kielégítő. Ennek az az oka, hogy a belföldi termelésből és a szocialista országokból sem kaptuk meg a tervezett szállítmányokat, a nem szocialista országokból történő behozatalnak pedig határt szab a korlátozott devizakeret. A növénytermesztés fejlesztéséről szóló 1964/61 Tt. számú törvény 35. § értelmében átmeneti irányelveket dolgoztak ki a pesztici- dek elosztására, hogy így biztosítsák a rendelkezésre álló mennyiség lehető legésszerűbb kihasználását. • Most, hogy megszűntek a járási és kerületi mezőgazdasági igazgatóságok, ki fogja kiutalni az Agrostav részére a tervezett anyagokat? Milán Kanina, Agrostav 2iar nad Hronom Az SZSZK-ban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium járási osztályai utalják ki az Agrostav részére a felhasználható anyagok mennyiségét. A CSSZK-ban ezeket az anyagokat a MÉM illetékes (kerületi vagy járási) szerve közvetlenül a beruházó szervezeteknek (szövetkezetek és állami vállalatok) utalja ki, nem pedig az Agrostavnak. • Az ágazat fejlődésének egyik akadálya, hogy évek óta szigorú keretek szabályozzák a mezőgazdasági szakmunkástanulók toborzását. Ezt a problémát miként fogják megoldani? Zdenék Rais mérnök, a Smificei Állami Gazdaság igazgatója A szakmunkástanulóknak a középfokú mezőgazdasági szakiskolákra való felvételét szabályozó keretek valóban gyakran lehetetlenné tették, hogy ugyanabból a mezőgazdasági vállalatból nagyobb számú szakmunkástanulót vegyenek fel. Ez oda vezetett, hogy a fiatalok, a mezőgazdaságban dolgozó családok gyermekei elszakadtak a tárcától. Az egyes tervmutatók kötelező mivoltának módosítása következtében, amelyet a CSSZK-ban a tudományos-technikai fejlődés tervezéséért felelős csehországi bizottság eszközölt, 1989-ben és 1990-ben csupán informatív jellege van a mezőgazdasági szakiskolákra való felvétellel kapcsolatos toborzási terveknek. • Miként lesz irányítva és összehangolva a reszort tudomá- nyos-kutatási bázisa? Ki határozza meg a tudományos-technikai ismeretek gyakorlatba történő átvitelének általános kereteit és feltételeit, főleg az anyagi vonatkozásokban, és ki viseli a terheket a megvalósítás sikertelensége esetén? Jifí Záruba, Praha 6 A népgazdaság gazdasági mechanizmusának átalakítására vonatkozó irányelvekkel összhangban, a mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban már 1989. január 1- jétől jelentős változásokra került sor a vállalati szféra és a tudományoskutatási bázis szervezési és irányítási rendszerében. Ez az átalakítási folyamat a nem termelési szféra szervezeti rendszerének előkészítés alatt álló átalakításával összefüggésben lesz befejezve. Az új feltételek között a tárca keretén belül a gazdasági ösztönzők válnak a tudományos-kutatási bázis szervezetei tevékenysége összehangolásának és irányításának alapvető eszközévé, közülük is főleg az állami fejlesztési programok feladatainak tervezése és irányítása, valamint a tudományos-technikai haladás társadalmi szempontból jelentős, kiemelt feladatainak állami támogatása. Az állami megrendelések elnyerésére meghirdetett pályázatok formájában, és indokolt esetekben konkrét és névreszóló feladatok meghatározasával fogják biztosítani, hogy a mezőgazdasági- élelmiszer-ipari komplexumban a döntő kutatási kapacitás azoknak a fő fejlesztési irányoknak a megvalósítására összpontosuljon, amelyek szerepelnek az állami fejlesztési programok tudományos-technikai tervezeteiben. Ezek szerződéses biztosításának szavatolnia kell a kifogástalan megoldásokat, és főleg azt, hogy a szerzett ismereteket a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalatok gyakorlatában széles körben alkalmazni fogják. Az állami eszközök aránya főleg az igényes feladatoknál lesz összhangban a kockázat nagyságával. Tehát a sikertelen érvényesítés esetén a veszteséget az állam és az illetékes realizáló közösen fogja viselni. • A kifizetett munkadíjak és jutalmak tömege utáni 50 százalékos kőtelező átutalás miatt hátrányos helyzetbe kerülnek az élőmunkára igényes termelési formák. Ezekből a mezőgazdaságban egyes részlegeken még mindig sok akad. A magasabb felvásárlási árak ugyan kiegyenlítik az adó közvetlen hatását, de a szállítói-megrendelői tárgyalások ta- * nusága szerint, ennek ellenére a jelentős gazdasági kockázat és a technológiai problémák miatt a vállalatok nem vetekednek az ilyen vállalkozásokért. On milyen kiutat lát ebből a helyzetből? Antonín Procházka, Litomérice Az 1989. január 1-jétől érvényes felvásárlási árak és pótlékok megállapításánál elsősorban az egyes termékek munkaigényességét, valamint a munkadíjak és jutalmak utáni adó nagyságát vették figyelembe. Az új adó az új felvásárlási árakban valamennyi növénytermesztési terménynél meg van térítve. Konkrétan a komlónál tonnánkénti átlagban mintegy 10 500 korona adót kell átutalni a munkadíjak tömege után, viszont a felvásárlási ár tonnánként 25 000 koronával emelkedett. Hasonló a helyzet az egyes zöldség- és gyümölcsféléknél is, ahol a térítés a felvásárlási árakhoz fizetett pótlékok formájában történik. Amennyiben a vállalat legalább átlagos eredményeket ér el, az árak és árjellegű szabályozók ' megtérítik számára a munkadíjak és jutalmak tömegének megfelelően átutalt adót. A jelentősebb évközi hozamkülönbségekből fakadó termelői kockázatot a termésbiztosítás nagyobb részt kiegyenlíti. Az utóbbi években a gyümölcs-, zöldség- és komlótermelők kármegtérítés fejében több pénzt kaptak, mint amennyit biztosítási díj fejében befizettek. A munkadíjak és jutalmak utáni adó bevezetésének egyebek között az az értelme, hogy a munkaerő jobb kihasználására kényszerítsen. Ez a racionalizáció olyan terményeknél, mint amilyen a zöldség, a gyümölcs és a komló, nem nélkülözheti a kutató és nemesítő munkahelyek fokozott aktivitását, a tudományos-technikai fejlődés eredményeinek következetesebb érvényesítését, de a termelőeszközök szállítóinak segítségét sem. Amennyiben a szállítói-megrendelői kapcsolatokkal nem sikerül egyes terményeknél biztosítani a társadalmi megrendelés teljesítését, ösztönző gyanánt fel lehet használni a felvásárló szervezetek integrációs alapját, és szükség esetén további ösztönző intézkedések is számításba jöhetnek. • A központ valóban jól felmérte a munkadíjak és jutalmak tömegének egységes, 50 százalékos adóztatását? A mezőgazdaságban a munkadijak és jutalmak jelenleg átlagosan 21 százalékát adják a teljesítményeknek, holott az iparban ez az arány lényegesen alacsonyabb, megközelítőleg az említettnek a fele. §tefan Bálázik mérnök, a Hideghéti (Most pri Bratislave) Efsz elnöke A mezőgazdaságban a bérköltségeknek a teljesítményekből való részesedése valóban csaknem kétszer akkora, mint az iparban, úgyhogy a mezőgazdasági vállalatok kétszer magasabb adót is vezetnek el a kifizetett munkadíjak és jutalmak után. Ezt az arányt a felvásárlási árak átalakításánál, átlagosan 20 százalékkal történő emelésüknél is figyelembe vették. A munkadíjaknak a teljesítményből való nagyobb részesedése tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy a mezőgazdaságban még jelentős a kézi munka aránya. Ezért, mint már említettem is egy korábbi kérdésre adott válaszomban, az 50 százalékos bértömegadónak ki kell kényszerítenie a munkaerő jobb kihasználását a mezőgazdaságban. Azonban az egységes bértömegadó bevezetésének van további objektív indoklása is. Ez a kriteriális adó objektivizálja a ráfordított munka hatékonyságának és effektivitá- sának összehasonlítását a mező- gazdaságban és a népgazdaság más ágazataiban. S nem utolsósorban az állam az 50 százalékos bértömegadó révén összpontosítja a munkaerő újratermeléséhez szükséges eszközöket. Ezeknél az okoknál fogva, gazdasági szempontból helytelen volna, hogy a mezőgazdaságban alacsonyabb legyen a bértömegadó. • A nyereség kiszámítására vonatkozó alapelvek megtartása ellenére, miért jelentkezett utólag eltérés a régi és a? új árak összehasonlításánál a termelés azonos szerkezetének és minőségének feltételei között? Az első átszámitások idején a nyereségünk új árakban megközelítőleg elérte a korábbinak a 90 százalékát. Ezzel szemben most, az összes konkrét meghatározó hatás ismeretében csak a régi feltételek között elért nyereség 40 százalékára számíthatunk. Vojtech Abrman mérnök, a nagymányai (Maña) Virradat Efsz elnöke Az átszámítások eredménye szorosan összefügg a konkrét feltételekkel. Ha a vállalat igényes tervet készít, ilyen eltérések nem tapasztalhatók. Kivételt csak az eddig veszteséges, vagy az utóbbi időben nagyon szerény nyereséggel gazdálkodó vállalatok képezhetnek. És a mañai Úsvit Efsz ezek közé tartozik. Az új árjellegű szabályozók a veszteséges vállalatok problémáját nem oldják meg. Ezekben csak azoknak a megnövekedett költségeknek az ellensúlyozása nyilvánul meg, amelyek 1989-től főleg a bevezetett bértömegadó hatására terhelik jobban a termelést. A veszteséges vállalatok problémáját a gazdálkodás különleges rendszerére vonatkozó előírások alapján fogják megoldani. Javaslom, hogy ezt a problémát a Prágai Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Gazdasági Kutatóintézet vagy a Bratislavai Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Gazdasági Kutatóintézet munkatársaival vitassák meg részletesebben. • Ha a vállalat finalizálni akarja a mezőgazdasági terményeit, egy sor olyan előírásba és hirdetménybe ütközik, amelyek a knb-k szintjén is érvényesek. Nem lehetne ezt leegyszerűsíteni? Pavol Kováő mérnök, Bratislava Az élelmiszer-ipari termékek gyártásának irányítása nyilvántartás szempontjából valóban meglehetősen igényes. Azonban mindez a lakosság a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgálja, azt, hogy a megvásárolt áru megfeleljen a minőségi, higiéniai és egészségügyi követelményeknek. A fogyasztók gazdasági érdekeinek védelméről is szó van. Ezekből a kritériumokból nem engedhetünk. Itt az élelmiszer-ipari vállalatok számára azonos feltételek érvényesek, mint azoknak a mező- gazdasági vállalatok számára, amelyek vállalkoznak terményeik végtermékké történő feldolgozására. Ennek ellenére bizonyos vonatkozásban egyszerűsíteni akarjuk a helyzetet. Például a folyó év második felében kellene módosítani a Szövetségi Árhivatal 1985/113 Tt. számú hirdetményét, s már dolgoznak a technikai szabványosításról szóló új törvényjavaslaton is, amely az 1964/96 Tt. számú törvényt váltaná fel. • A mezőgazdasági gyakorlat sokszor bírálja, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok termelési-gazdasági csoportokba való besorolása nem felel meg a gazdálkodás valós feltételeinek. Mikor várhatunk a mezőgazdasági minisztérium részéről konkrét intézkedéseket, amelyek megoldanák a vállalatok helytelen besorolásából fakadó gondokat? Tóth Gyula mérnök, a nagymagyari (Zlaté Klasy) Béke Efsz elnöke A kérdést pontosabban úgy kellett volna megfogalmazni, hogy egyes vállalatok nem értenek egyet a termelési-gazdasági csoportokba való jelenlegi besorolásukkal. Amennyiben a szervezetnek kifogásai vannak a besorolás ellen, felkérheti az illetékes minisztériumot a besorolás módosítására. Tekintettel arra, hogy a besorolásra kizárólag a döntő ter- melési-gazdasági tényezők objektíve kimutatható hatása alapján (komplex talajvizsgálat, az éghajlati feltételekről szóló adatok stb. birtokában) került sor, a benyújtott kérvényhez csatolni kell az említett tényezők hatásának megváltozásáról szóló bizonylatot. A vállalatok besorolásának megváltoztatásával kapcsolatos feltételeket a mezőgazda- sági adóról szóló 1988/172 Tt. számú törvény 41. §-a tartalmazza. A szervezetek 1989-re szóló besorolását lezártuk és kihirdettük. • A mezőgazdasági szakiskolákba jelentkező tanulók tanulmányi átlaga nagyon alacsony. Ennek egyik oka az anyagi támogatás színvonala. Ugyanakkor sok olyan szakágnál meghagyják a támogatást, ahol egyébként a visszafej lesztési program megvalósításán dolgoznak. A traktorosképző szaktól miért vonták meg a múlt évben ezt a kedvezményt? Frantiáek Vavrík, Bílovec A CSSZK Munka- és Szociális Ügyi Minisztériuma, amely a középfokú szakiskolák diákjainak anyagi biztosításáról szóló 1987/3 Tt. számú hirdetményt kiadta, abból indult ki, hogy miként sikerül teljesíteni az egyes szakokra való toborzás tervét. Mivel a traktoros szakra az előző években elegendő, sőt a kelleténél több tanulót sikerült megnyerni, ezt a szakot kizárta a kedvezményezettek közül. A mezőgazdaság és élelmiszeripar területéről az alábbiak maradtak a preferált szakok között: pék és pékipari termelésre szakosított élelmiszer-ipari termelési szak, mezőgazdasági termelés és szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésre szakosított állattenyésztési szak. • A káderek szövetkezetekben és általában a mezőgazdaságban való állandósításának egyik döntő feltétele a lakásépítés megoldása. A falvakban sok az üres ház, melyet a szövetkezetekben dolgozó szülőktől örököltek, de nem foglaltak el a gyerekek. Némelyiket nyaralóként használják, másokat teljesen elhanyagolnak. Nem kellene ezt az nb-nek úgy megoldani, hogy az üresen álló házakat felvásárolhassák a szövetkezetek, főleg ha a tulajdonosaik városban és állami lakásban élnek? Ján Spírek, a Popudinské Modidlany-i Rozkvet Efsz tagja Egyetértek. A mezőgazdasági vállalatoknak, de a falvaknak is érdekük, hogy a megüresedő házakba elsősorban azok költözzenek be, akik vidéken dolgoznak. És az nb-nek szintén érdeke, hogy a falu ne néptelenedjen el. Elég az nb és a mezőgazdasági vállalat megegyezése, hogy az ilyen házakat elsősorban a mezőgazdaságban dolgozóknak adják el. • Miért kell a mezőgazdasági vállalatoknak kétszer ráfizetniük az öntözésre? Az öntözéses gazdálkodást folytatók a besorolás értelmében nagyobb földadót fizetnek, s mivel az öntözés energia- és munkaigényes, még a bértömegadó is fokozottan terheli a termelésüket? Szabó Árpád, a Tamási (Tomááovce) Efsz föagronómusa Az öntözéses gazdálkodás növeli, de legalábbis stabilizálja a hektárhozamokat. A mezőgazdasági vállalat számára az öntözés mindkét esetben magasabb intenzitást jelent, miközben a rendszer kir építésére jelentős állami támogatással került sor. Az öntözési lehetőségek kihasználásához társadalmunknak érdeke fűződik, s ezt a termelési-gazdasági egységekbe való besorolással is igyekezett tudtára adni a vállalatoknak. Az öntözési lehetőséget csupán azoknál a növényeknél vették figyelembe, amelyeknél ez lényeges eredményjavító hatású (cukorrépa, takarmánynövények, kukorica), de itt is csak a tiszta nyereséget vették alapul. Ebből is látható, hogy semmiképpen nem sújtják kétszeresen az öntözéses gazdálkodást folytatókat. A MÉM ezentúl is támogatni fogja az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére és a technika korszerűsítésére irányuló törekvéseket. Az új akciókra az SZSZK és a CSSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának utasítása értelmében, a meghatározott feltételek mellett a talajjavítási állami alapból hozzájárulást vagy kölcsönt kaphatnak az érdeklődő vállalatok. Az olvasók kérdéseit Zdenék Hoff- mann és Milán Pavlík, a Rudé právo, Eduard Fasung, a Pravda, Kádek Gábor, az Új Szó, Stanislav Ptáőník, a Zemédélské noviny és Marta Pawlicová, a Rol'nícke noviny szerkesztői közvetítették. A további válaszokat a következő napokban közöljük.
