Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-03 / 53. szám, péntek

ÚJ szú 3 * 1989. III. 3. VARSÓI KEREKASZTAL-TÁRGYALÁSOK Napirenden a politikai reform kérdései (ŐSTK) - A politikai reform kérdé­seivel foglalkozó munkacsoport ta­nácskozásával folytatódtak szerdán a varsói kerekasztal-tárgyalások. Janusz Reypkowski, a LEMP KB PB tagja ezen a tanácskozáson a politikai pluralizmus gyakorlati megvalósítását nevezte a legsürge­tőbb feladatnak. Az első lépés eb­ben az irányban a politikai ellenzék intézményesítése kellene hogy le­gyen, s ugyancsak fontos, hogy a parlamenti választások konfrontá- ció-mentesek legyenek, s az ellen­zék helyet kapjon a képviselő-testü­letekben. Bronislaw Geremek, a „Szolida­ritás“, valamint további ellenzéki erők képviselője szintén a politikai Eredménytelen második forduló (ÖSTK) - Sikertelenül értek véget tegnap Panmindzsonban a két Ko­rea tárgyalásai, mivel a szöuli kül­döttség elutasította azt a phenjani követelést, hogy szüntessék be az évente hagyományosan megrende­zésre kerülő, Team Spirit fedőnevű dél-koreai-amerikai hadgyakorlato­kat. Ez volt a két ország kormányfő­jének találkozóját előkészítő megbe­szélések második fordulója. A két­órás tárgyalásokon csupán egyetlen pontban egyeztek meg: abban, hogy április 12-én tartják a harmadik for­dulót. India elutasítja az afgán ellenzék vádjait (ŐSTK) - India a leghatározottab­ban visszautasította az afgán ellen­zék koholt vádjait arról, hogy a szov­jet katonai tanácsadókat indiai szakértők váltották fel Afganisztán­ban. A kormány álláspontját e kér­désről a tegnapi napilapok közölték. Valótlannak nevezték az afgán el­lenzéknek azokat a híreszteléseit is, amelyek szerint indiai pilóták is részt vettek volna az afgán kormányelle­nes csoportok elleni hadműveletek­ben, s az sem igaz, hogy az indiai légierő műszaki segítséget nyújtott volna az afgán légierőnek. Az afgán ellenzék ugyanis azt állította, hogy az indiai pilóták február 22-én részt vettek á kormány légiereje által a Hoszt város térségében indított légitámadásokban. Indiai megfigyelők szerint az af­gán ellenzék propagandakampá­nyának célja az, hogy előkészítsék egy széles körű Afganisztán elleni intervencióhoz a talajt, s az interven­cióban Pakisztán és más országok csapatai is részt vennének. reform megkezdését sürgette anél­kül, hogy részletekbe bocsátkozott volna. A „Szolidaritás“ valódi céljai azonban jól érzékeltetik a követelé­seit. Nyomást gyakorol például an­nak érdekében, hogy fogadják el alapelvként: a politikai pártok nem avatkoznak be az oktatásba, az ifjú­ság nevelésébe,' s hogy a tanköny­vekből és a tantervekből törlik az ideológiai vonatkozásokat. Ugyan­akkor az ellenzék nem követeli azt, hogy számolják fel a katolikus egy­háznak a tanulóifjúságra gyakorolt befolyását. Érthető tehát, hogy Jacek Fisjak oktatásügyi miniszter a tudomány­nyal, az iskolaüggyel, valamint a műszaki haladással foglalkozó al­csoport tanácskozásán a LEMP ne­vében visszautasítottá az ellenzék előbb említett követelését. Hangsú­lyozta: a párt, mint a baloldal része, továbbra is gondoskodni kíván arról, hogy az állami oktatásügy tisztelet­ben tartsa a szocialista értékeket. Hollandia osztja Kohl nézetét (ŐSTK) - A holland parlament szerdán amellett szállt síkra, hogy az európai taktikai atomfegyverek korszerűsítéséről szóló döntést a NATO csak 1991-ben hozza meg. A hágai törvényhozók így ugyanarra az álláspontra helyezkedtek, mint Helmut Kohl nyugatnémet kancel­lár. A NATO-döntés elhalasztását mindkét kormánypárt képviselői - a kereszténydemokraták és a*ép- pártiak - támogatták. Az ellenzéki szocialisták már jóval korábban ki­fejtették azt a véleményüket, hogy egyáltalán nincs szükség korszerű­sítésre. A parlament döntése kötele­ző erejű a kormányra nézve. A taktikai atomfegyverek korsze­rűsítése közvetlenül érinti Hollandi­át, hiszen az ország területén 8 Lán­cé rakétarendszert telepítettek. A holland képviselők álláspontja egyébként összhangban van a köz­véleményével, hiszen a legutóbbi felmérések szerint a megkérdezet­tek 54 százaléka ellenzi a rakétakor­szerűsítést. A bírált Tower nem lép vissza Jövő héten várható döntés a hadügyminiszter-jelölt ügyében (ŐSTK) - Az amerikai szenátus szerdán a késő esti órákban jóvá­hagyta James Watkins energiaipa­ri, valamint Louis Sullivan egész­ség- és szociális ügyi miniszterré való kinevezését. Watkins nyugal­mazott tengernagy, s ő az első kato­natiszt, aki az energiaipari tárca élé­re került. A Bush-kormányban Sulli­van az egyetlen színes bőrű mi­niszter. Természetesen a szenátusban Tower hadügyminiszteri kinevezése körüli botrány hullámai még mindig magasra csapnak. A kormányzó re­publikánus párti képviselők ellentá­madásba mentek át, azzal vádolva a demokrata szenátorokat, hogy kétféle mércével mérnek, s ahelyett, hogy John Towert vádolnák alkoho­lizmussal és nőügyekkel, inkább a saját házuk táján kellene körülnéz­niük. Tekintettel arra, hogy a szená­tusban szintén a demokraták van­nak többségben (55:45 arányban), Bush elnök és híveinek minden erő­feszítése hiábavaló lesz, nem sike­rül majd a maguk pártjára állítaniuk több mint tíz demokrata szenátort. Az ügyben egyébként szerdán kel­lett volna szavazni, de a vita csak tegnap kezdődött meg, s Róbert Dole, a republikánus kisebbség ve­zetője úgy nyilatkozott, hogy a sza­vazás csak a jövő hétre várható. Párthíveinek támogatásán fölbuz- dulva szerdán maga Tower is ellen- támadásba lendült, s kijelentette, hogy nem hátrál meg és nem hajlan­dó visszalépni. Azt beismerte ugyan, hogy nem volt mindig a leghűsége­sebb férj, ugyanakkor ismét meg­erősítette: soha többé nem nyúl a pohár után. New York-i előkészületek Az iráni-iraki tárgyalások folytatására (ŐSTK) - Szerda este érkezett meg New Yorkba Mohamed Hosz- szein Lavaszani iráni külügyminisz­ter-helyettes, hogy részt vegyen az iraki-iráni tárgyalások újabb forduló­jának előkészítésében. A megbe­szélések témája a két ország közti konfliktus rendezéséről szóló ENSZ- határozat megvalósítása. A világszervezet képviselői teg­nap találkoztak Lavaszanival és de­legációja tagjaival. A jövő hétre vár­ják New Yorkba Irak küldöttségét. Később még március folyamán fel­újítják a külügyminiszteri szintű tár­gyalásokat. Erről február 10-én álla­podott meg Ali Akbar Velajati iráni, Tarik Aziz iraki külügyminiszter, va­lamint Javier-Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár. A bagdadi kormány szerdán meg­vádolta Teheránt, hogy meghiúsítot­ta az iraki-iráni katonai csoport feb­ruár 22-re tervezett találkozóját. A csoport létrehozásáról a két or­szág januárban állapodott meg Jan Eliassonnak, az ENSZ-főtitkár kü- lönmegbízottjának közvetítésével. Görög-amerikai támaszpontvita Búcsú a bázisoktól? G örögországban nem egészen négy hónap múlva parla­menti választások lesznek. Mivel jú­nius 18-a róhamosan közeleg, a gö­rög pártok egyre nagyobb lendülettel vetik bele magukat a választási elő- csatározásokba. Nem képez kivételt a kormányzó Pánhellén Szocialista Mozgalom a PASZOK sem, s Pa­pandreu kormányfő hétfőn elhang­zott bejelentésével képletesen szól­va meghúzta a kampány startját jel­ző rajtpisztolyt. Az 1981 óta minisz­terelnöki székben ülő politikus eddig immár két parlamenti választáson aratott győzelmet, s harmadízben sem vesztesként akarja elhagyni a politikai porondot. Papandreu a hét elején közölte: ha pártja nyer a júniusi választásokon, akkor nép­szavazásra bocsátja a görög terüle­ten működő négy amerikai katonai támaszpont és húsz kisebb létesít­mény jövőjének a kérdését. A kormányfő megnyilatkozása azonban azt tükrözi, hogy sem ma­ga, sem pedig pártja nem egészen biztos a választások kimenetelében. Mert ha biztosra mennének - mint ahogy például a korábbi két alka­lommal tehették - akkor nem kellett volna népszavazásra vonatkozó ígéretet tennie a választóknak. Pa­pandreu azonban most mégis ezt mondta: ha reánk szavaztok, akkor népszavazáson dönthetitek majd el, hogy megszűnjenek-e a bázisok, s ha nem ránk voksoltok, akkor a nyakatokon maradnak a támasz­pontok. Bejelentése tehát minden­képpen amolyan szavazatcsalogató ízű. A jelek szerint tehát a kormány­párt óvatos, s nem is alaptalanul. Papandreuék érzik, hogy vonzerejük és népszerűségük már nem a régi, s főleg az utóbbi három-négy hónap fejleményei eléggé megtépázták te­kintélyüket. A közös piaci tagságból remélt előnyök igazánmég nem mu­tatkoztak meg a gazdaságban, a korrupciószagú pénzügyi botrá­nyok is rossz fényt vetettek a kor­mányra, sőt, magát Papandreut is sok szemrehányás érte amiatt, hogy nős, négy gyerekes családapa lété­re hetven éves fejjel szerelmi ka­landba keveredett egy harminc­négyéves légikisasszonnyal, s a ro­máncnak valószínűleg válás lesz a vége. Papandreut londoni szívmű­téte több hétre távol tartotta a politi­kától, ám már felépült, s most teljes lendülettel veti bele magát a küzde­lembe. A kérdés az, hogy az egyéb­ként még mindig elég népszerű kor­mányfőnek megbocsátják-e ezt a botlását azok, akik a pokolba kí­vánják a támaszpontokat a négy­ezer amerikai katonával együtt, s különösen az Athén melletti helle- nikoni bázist. Papandreu kijelentése másra is HÁROMNAPOS SÚLYOS ZAVARGÁSOK UTÁN (CSTK) - Három napig tartó tömeges zavargások, tüntetések után a venezuelai kormány szerdán döntést hagyott jóvá a magánszektorban dolgozók bérének emeléséről és ígéretet tett rá, hogy az alapvető élelmiszerek esetében nem szünteti meg az állami támogatást. Az állami alkalmazottak bérét 3 százalékkal növelték. Ezek az intézkedések Carlos Andres Perez államfő engedményeként foghatók föl, ugyanis a drasztikus áreme­lések nyomán országszerte rendkívül ma­gasra csapott az elégedetlenség hulláma. A belügyminiszter szerda esti tévébeszé­dében részletezte, hogy a magánszektor alkalmazottainak bére átlagban havi 55 A venezuelai kormány enyhítette a megszorító intézkedéseket dollárral emelkedik, s az állami dotációk megmaradnak a liszt, a rizs, a tej stb. esetében. A belügyminiszter ugyancsak elmond­ta, hogy - a főváros egyes kerületeit kivéve - a hadsereg és a rendőrség helyreállította a rendet és véget vetett a rablásoknak. A Reuter hírügynökség jelentése szerint azonban még szerdán is lövöldözést lehetett hallani Caracasban. Caracasban rendőrlő a tiltakozó tömegre (Telefoto - ŐSTK) A zavargásoknak egyébként egyes forrá­sok szerint 119 halálos áldozata volt. Hírmagyarázatunk Venezuela esete is bizonyítja: egy dolog megnyerni a választáso­kat, s egészen más gyakorolni is a hatalmat. Tudniillik, Carlos Andres Perez elnök épp azért nyerte meg a tavaly decemberi választásokat, mert a lakosság tőle várta az utóbbi évtizedben ,,lerongyolódott“ vene­zuelai gazdaság talpra állítását, az életszínvonal növelését. És akkor még egy hónap sem telik el beiktatá­sától, máris drasztikusan emelteti az alapvető cikkek árát. Csoda-e, hogy az emberek az utcán adnak hangot csalódottságuknak, elkeseredé­süknek? Perez a hetvenes évek második felében már volt egyszer államfő, s akkori sikereit (a külföldi kőolajtár- saságok, bányák, kohóüzemek álla­mosítása, a kőolajnak köszönhető fellendülés stb.) választási kampá­nya során ügyesen ki is használta. De nyilván ó is tudta, hogy ez csak megválasztásához elég, a régi ba­bérokból elnökként ma már nem élhet meg. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a kőolaj barelenkénti ára tíz év alatt az egyharmadára csökkent, s Venezuela felélte devi­zatartalékainak nagy részét (jelen­leg az ország devizakészlete alig két hónapra elegendő). Az adósságállo­mány 33 milliárd dollárra rúg, s csak a kamatok törlesztésére az export- bevételek 70 százaléka ment el ta­valy. Mit tehet ilyen helyzetben egy államfő? Perez a törlesztések meg­tagadásának nem híve, inkább tár­gyalásos úton kíván megoldást ke­resni a hitelezőkkel. A Nemzetközi Valuta Alap fel is ajánlott egy másfél milliárd dolláros gyorshitelt, csak­hogy ennek ára van, nevezetesen a belső fogyasztás lényeges csök­kentése, ami a drasztikus áremelé­sekkel érhető el a legegyszerűbben. Ez azonban a lakosságra nehezedő terheket szinte elviselhetetlenné te­szi, így a mostani zavargásokat akár előre is lehetett volna vetíteni. A hatalmas tiltakozási hullám meglephette Perez elnököt, s más választása nem maradt, csak a szi­gorú intézkedések enyhítése. (Bár ebben a latin-amerikai országban hosszú ideje polgári rendszer van hatalmon, nem kizárt, hogy Perez lelki szemeivel már látta a Venezue­la történetéből sem hiányzó katonai diktatúra rémképét.) Persze az is lehetséges, hogy az államfő a lakosság tűrőképességét akarta csak próbára tenni, amolyan szondának szánta a hét elején beje­lentett áremeléseket. A kísérlet ku­darcot vallott - így más gyógymódot kell keresni a venezuelai gazdaság egészségének helyreállítására... P. G. utal: nyilván jelezni kívánja a NATO- köröknek, hogy hiába járt a NATO- országokban tett körútja során Athénben is az elmúlt hetekben az új amerikai külügyminiszter, a kormá­nya neki sem adja be a derekát. James Baker nem tudta jobb belá­tásra bírni a görög kormányt, s így jelenleg a következőképpen fest a bázisok jövője: tavaly december­ben lejárt az 1983-ban megkötött görög-amerikai támaszpontszerzö- dés, s ha tizenhét hónapon belül, tehát jövő májusig nem lép a helyé­be új megállapodás, akkor Görögor­Papandreu és fiatal kedvese, Mimi szág a régit egyszerűen felmondhat­ja. Mivel a múlt hónapban ered­ménytelenül zárult a támaszpontok jövőjéről tartott tárgyalások tizenötö­dik fordulója, ezért ha tegyük fel a márciusi washingtoni fordulón és a későbbieken sem születik megál­lapodás, akkor Athén nemet mond­hat, jóllehet a Fehér Ház egyre foko­zódó nyomást gyakorol annak érde­kében, hogy ezt ne tegye meg. Papandreuék tehát egyszerűen búcsút vehetnének a bázisoktól anélkül, hogy referendumot tartaná­nak. Különben is két éve már volt népszavazás ugyanerről a kérdés­ről; akkor a lakosság döntő többsé­ge a bázisok kiürítésére szavazott. Az újabb referendum ezért sem ki­mondottan indokolt, hiszen a kor­mány ismeri a közvélemény állás­pontját és éppen ez is valószínűsíti, hogy most választási csalétek bedo­básáról van szó. A Baker-látogatáshoz visszatér­ve: Papandreu kemény, de ugyan­akkor nyilvánvalóan ésszerű kom­promisszumokra hajló tárgyalópart­nernek bizonyult. Azt határozottan közölte, hogy a bázisok a jelenlegi formájukban és az eddigi feltételek mellett nem maradhatnak fenn, de az elől nem zárkózna el, hogy az USA csak a hellenikoni bázist ürítse ki és a raktárakban tárolt atomfegy­vereket távolítsa el, s a többi létesít­ményt üzemeltethetné, ha... Ellen­szolgáltatásként Papandreu azt kér­te, hogy az Egyesült Államok emelje meg az évi 343 millió dolláros bérleti díjat, továbbá az eddiginél erélye­sebben szorgalmazza a ciprusi ren­dezést és gyakoroljon nyomást az ankarai kormányra, harmadsorban pedig Athén azt várja el Washing­tontól, hogy őt támogassa az égei- tengeri vitában Törökországgal szemben. Athén konkrét ígéretet nem kapott James Bakertől, ám majd a wa­shingtoni újabb fordulón kiderül, mi­re számíthat. Nem valószínű, hogy az új amerikai formányzat eleget tesz a görög követeléseknek, hiszen tavaly még a régi kabinet külügymi­nisztere, Shultz lényegében a török félnek tett hasonló ígéreteket. Anka­ra megfelelő pénzügyi segéiy és fegyverszállítmányok fejében vállal­ta, hogy eltűri az országa területén lévő amerikai támaszpontokat. A thén az új amerikai kormány­zattól engedékenységet alig­ha remélhet. Washington ugyanis aggódik a NATO déli szárnya miatt, s félti a görög bázisokat. Tavaly csak hosszas huzavona után egyezett bele abba, hogy a spanyol kormány sürgetésére kiürítse a Madrid mel­letti torrejoni bázist, de megtehette, mert akadt egy másik NATO-állam, Olaszország, amely a közvélemény felháborodása ellenére befogadja a hetvenkét darab F-16-os vadász­gépet. Vajon ki tenné meg ugyanezt a görög bázisokon lévő amerikai katonai eszközökkel? Ezért a Bush- kormánynak az a szándéka, hogy bármi áron fenntartsa a görög terü­leten lévő támaszpontokat, még ak­kor is, ha Athén ebbe csak bizonyos ellenszolgáltatások fejében egyezik bele P. VONYIK ERZSEBET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom