Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám, szombat

Ahogy a budapesti Politur kisszövetkezetből látják: APRÓHIRDETÉS „Egy nagy kérdőjel a jövő...“ KÖSZÖNTŐ Amikor a tavalyi Incheba Nemzetközi Vegyipari Vásáron megálltam a budapesti Politúr Vegyi Kisszövetkezet standja előtt, először is a POLI- SWEET folyékony édesítőszer karcsú flakkonjára figyeltem fel, amelyet bár így „élőben“ először láttam, de a tévéreklámokból mégis ismerős volt. Az újdonságként - és kiváló áruként - bemutatott termék volt tulajdonképpen az ok, amiért közelebbről is meg akartam ismerkedni a ,,céggel“, no meg az a néhány további kiállított termék, ami széles termékskáláról árulkodott, s egyszersmind a kisszövetkezetek, kisvállalkozások lehetőségeit is felvillan­totta a mai bonyolult gazdasági helyzetben. Baranyai István, a Politúr Vegyi Kisszövetkezet kereskedelmi veze­tője azonban nem volt túl lelkes a vásár addigi tapasztalatai alapján:- Érdeklődés van, de üzlet nincs, csak ígéret... - summázta röviden. Amikor egy jó negyedévvel később az őszi Budapesti Nemzetközi Vá­sáron újra találkoztunk, hangulata bizakodóbb volt, igaz azon a sereg­szemlén az üzleti ügyek merőben másképp alakultak számukra. A nemrégiben pedig arra is mó­dom nyílt, hogy a mintegy 160 dol­gozónak munkalehetőséget biztosí­tó szövetkezet hétköznapjaiba is be­tekintést kapjak. Megtudtam, hogy az elnevezésben a „kisszövetke­zet“ egyúttal azt is jelenti, hogy a taglétszám maximálisan 100 fő lehet, s ezt a számot az alkalmazotti állomány sem haladhatja meg. Ak­kor éppen 87 tagja volt a szövetke­zetnek és további 75 alkalmazottja, ők együtt produkálták azt a teljesít­ményt, ami összesen mintegy 540 millió forintnyi árbevételt biztosított a szövetkezetnek egy év alatt. Bara­nyai István ezt követően részletesen beavatott a szövetkezet tevékeny­ségébe:- Az össztermelésnek mintegy 60 százalékát teszik ki a különböző fes­tékek, festékipari segédanyagok, hí­gítók. Jelentős tétel - mintegy 20 százalék esik a mesterséges édesí­tők gyártására, amelyek folyékony - ilyen a már említett POLISWEET- és tabletta formában egyaránt ké­szülnek. További 10 százalék meg­közelítően a különböző háztartás­vegyipari készítmények gyártása. Itt is széles a skála: keményítők, sző­nyegtisztítók, autóápolási cikkek. Itt meg kell említenem az ESKA nevű olajadalék-anyagot, ami jelentősen növeli a gépkocsi motorjának élet­tartamát, hiszen kopásgátló hatású. A maradék 10 százalék a termék­konfekcionáló tevékenységre esik, s ebben a kategóriában a Vileda termékeket említeném - piaci „ki­szerelésük“ tőlünk származik - ide­haza.- A jelek szerint a POLITÚR ver­senyképes ...- Versenyképességünk a korábbi adózás elveiből adódott, miszerint eszközarányos volt a nyereség, ne­künk pedig kevés volt aránylag az állóeszközünk. Nincs kötelező alap­képzés, tehát többet fordíthattunk bérfejlesztésre. Ez a kérdés egyéb­ként aránylag egyszerű, hiszen min­den üzemben termelés folyik, a ter­melés „mögött“ teljesítmény van, így aránylag jól is tudunk fizetni.- Az azt is jelenti, hogy a POLI­TÚR termékei keresettek a piacon.- Egyelőre nem tudunk terméke­inkből annyit gyártani, mint amennyi megrendelésünk van. Termékeink 75 százaléka a lakosság részére készül, azaz a kiskereskedelmi há­lózatba. Ami megfigyelhető: erősen Mérlegvonás idején Zárszámadások a Kassa (Koáice)-vidéki járás mezőgazdasági üzemében A Kassa-vidéki járás mezőgazda- sági üzemeiben lassan befejezik az elmúlt évvel kapcsolatos számveté­seket, s tiszta képet kapnak gazdál­kodásuk eredményességéről. A ha­gyományokhoz híven és a szabály­zatoknak megfelelően a mérlegvo­nást ezúttal is a közgyűlések végzik. Igaz, a tavalyi munkájukat tükröző eredményeken változtatni már nem tudnak, viszont a számok ismereté­ben a folytatás irányát pontosan megszabhatják, feladataikat alapo­sabban megtárgyalhatják. Elsőnek az élenjáró üzemek közé tartozó Újbódvai (Nová Bodva) Efsz értékelt. Három gazdasági egység dolgozói önmaguk előtt már koráb­ban számot adtak tavalyi munkájuk­ról, ám a közös elemzést tegnap tartották a tornai (Turianské Pod- hradie) művelődési házban, bizo­nyára jó hangulatban, hiszen a Bód- va menti szövetkezet legutóbb is 9 millió korona haszonra tett szert. Kedvezően értékelték a tejtermelést, mivel az egy tehénre eső fejési átlag meghaladta a 4500 litert. Ugyanak­kor a zöldségtermesztéssel még mindig nem lehetnek elégedettek. A zárszámadások időrendjében az újbódvaiakat a velük szomszédos bodolóiak (Budulov) követik, ők ma ünnepelnek. S valóban ünnepelhet­nek, hiszen amint arról a minap már beszámoltunk, szövetkezetük a múlt évet 7 millió korona nyereséggel zárta. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium járási kirendeltsé­gének igazgatójától, Alfonz Adam- kovic mérnöktől azt is megtudtuk, hogy a járásban tavaly egyetlen me­zőgazdasági üzem sem volt veszte­séges. . Igaz ugyan, hogy cukorrépából, lenből és burgonyából a járás nem teljesítette az évi termelési tervet, viszont a növénytermesztés többi szakaszán megbirkózott feladatai­val. Jó eredmények születtek az ál­lattenyésztésben is, s ha a beadott tej minősége az év elején is olyan lett volna mint az év vége felé, akkor a gazdasági mérleg még kedvezőbb lehetne. így ez az ágazat „csak“ százmillió korona nyereséggel zárt. Persze, a szakavatottak tudják, hogy ez is kiváló eredmény ebben a járásban. Ami pedig az újabb feladatokat illeti, a Kassa környéki mezőgazda- sági üzemek az idén sem akarnak gyengébben gazdálkodni, mint legu­tóbb. Hogy sikerül-e nekik, az még sok mindentől fögg. Mindenesetre az jó jel, hogy az állattenyésztés tartja a tavalyi formáját. Sőt, a tejter­melésben sokkal jobbak az eredmé­nyek, mint tavaly ilyenkor. A kiter­melt tejnek akkor még az egyharma- da sem volt első osztályú, most viszont - a januári adatok szerint - a 76,4 százaléka az. Ugyanakkor a mennyiséggel sincs különösebb baj. örvendetes tény az is, hogy a járás üzemei az év első hónapjá­ban a húsbeadási tervüket túlteljesí­tették 120 tonnával. Az idei rajtjuk tehát nem rossz, a jó folytatáshoz pedig már jóformán csak a kedvező időjárás kell. (gazdag) szűkül a lakossági kereslet. Mi ke­ressük a lehetőségeket, megpróbá­lunk profilváltás nélkül jobban el­menni a vállalati igények felé. Itt érzek lehetőséget, hiszen egy nagy- vállalat nehezebben vált, mint pél­dául mi. Tavaly például még csak diszperziós falfestékeket gyártot­tunk, ez idén már szilikátbázisúakat is. Az édesítőszereknél a teljes ter­mékskálát gyártjuk tovább, egyéb­ként tavaly fordult elő először, hogy ezekből nem volt hiány a piacon. Ebben az esztendőben nagyobb mértékben „célozzuk meg“ a külpi­acot is.- Ennek milyen távlatai lehetnek a jelenlegi helyzetben?- Egy svéd céggel közösen bú­torfestékeket, lakkot akarunk gyárta­ni, a Vileda céggel is felmerült egy közös vállalkozás lehetősége, önál­ló vállalatot létesítenénk, amelynek a POLITÚR részvényese lenne. Nyugatnémet kezdeményezésre eb­be belevonnánk szovjet partnereket is, hisz ott van alapanyag is, meg nagy felvevőpiac is. A tagság biza­kodó, mert úgy érzi nőnek a lehető­ségek. Ehhez rugalmasságra, moz­gékony vezetésre van szükség. Nem lehet megállni, a dinamizmu­son múlik minden, mert közben új megoldásokat kell keresni.- Ezek az igények miként való­sulnak meg a gyakorlatban?- Itt, Budapesten van hét telephe­lyünk, vidéken, Lajosmizsén, pedig egy. A fővárosban vettünk tavaly a Csavaripari Vállalattól egy na­gyobb telephelyet, ahová összevon­juk a kisebbeket, és ott van lehető­ség a fejlesztésre is. Lajosmizsén is jók a lehetőségek, esetleg ott te­remtjük meg a már említett közös vállalatot, amihez a tőke - állóesz­közökben megvan. A gond, hogy a svéd fél túl nagy - 75 százalékos - részesedést szeretne.-Hova helyezhető a POLITÚR a magyar vegyipar hierarchiájában?- A vegyiparon belül a szövetke­zetek között benn vagyunk az első ötben - és itt nemcsak a kisszövet­kezeteket, hanem a „hagyomá­nyos“ ipari szövetkezeteket is figye­lembe véve. Mostanában gyakran érezzük a hátrányát annak, hogy a szervezeti felépítés nem követte a termelés fejlődését. Jelenleg azon a szinten vagyunk, hogy a meglévő szervezeti felépítés mellett ne a ter­melés volumenének növelése, ha­nem a nagyobb nyereség irányába mozduljunk el. Helyzetünk megőrzé­se azon múlik, miként fogunk adóz­ni, hiszen a nyereségességi szintet növelni nehéz lesz, ha drágább alapanyagot vagyunk kénytelenek felhasználni. Ezért is célozzuk meg jobban a külpiacot, ahol nagyobb nyereségre számíthatunk. Olyan szabályzórendszer kellene, amely­ben a csoportérdek egybeesik a népgazdasági érdekkel. Mivel azt is mondhatnánk, hogy jelenleg min­den forrásban van, így helytálló az az állítás is, hogy egy nagy kérdőjel a jövő... MÉSZÁROS JÁNOS A libereci Textilana folyamatos korsze­rűsítéssel növeli a munkatermelé­kenységét. Noha a tőkés országok­ból importált gyap­jú ára évről évre növekszik, tavaly az előző évinél 50 millió koronával nagyobb értékű árut szállított a ha­zai piacra. A felvé­telen Vladislav Os- cátko a festóauto- matát kezeli. (Petr Josek felvételei - ŐTK) ■ Február 12-én ünnepli 70. születés­napját a legdrágább édesanya és nagy­mama, Kertész Emma Rimaszombatban (Rim. Sobota). E szép ünnep alkalmából szeretettel kö­szöntik, s további nyugodt életet és sok örömteli évet kívánnak: fia, lánya, menye, veje, valamint az unokák: Norbert és Gabika. Ú-4541 ■ 1989. február 11- én ünnepli 80. szüle­tésnapját a drága jó édesanya, anyós, nagymama és déd- mama, özv. Máté Lajosné Zilizi Vilma (Tesedíkovo). E szép ünnep alkal­mából jó egészséget kívánunk szerettei körében. Az egész család Ú-72 ■ 1989. február 12-én ünnepli 40. szüle­tésnapját a drága férj és édesapa, id. Németh Gyula Naszvadon (Nesvady). E kedves ünnep alkalmából hosszú, bol­dog, sikerekben gazdag életet kívánnak: felesége: Magdi, fiai: Gyula és Atti­la. Ú-273 ■ 1989. február 8-án ünnepelték házas­ságkötésük 25. évfordulóját drága szü­léink, Csölle István és felesége, Csölle Jolán Nyárasdon (Topol’níky). E szép ünnep alkalmából erőt, egészsé­get és sok-sok sikert kívánnak: lányaik: Éva, Marika, fiuk: Gábor, me­nyük: Kati valamint Laci és az unoka: Edina, aki sokszor csókolja a nagy­szülőket. Ú-480 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a legdrágább feleséget, édesanyát, nagy­mamát, anyóst, Tóth Ilonát (Nagysziget - Vel'ky Ostrov), aki február 8-án ünnepelte 50. születés­napját. E szép ünnep alkalmából szívből gratulálunk, s jó erőt, egészséget és hosszan tartó, boldog, békés életet kívá­nunk családja körében. Szerető férje: József, fia: Tibi, lánya: Kati, menye: Mari, veje: Karcsi, uno­kái: Szilviké, Tibiké és Pétiké Ú-368 ■ 1989. február 8-án ünnepelte 80. szü­letésnapját a gondos édesapa, szeretett nagyapa, Füssy József Csilizradványon (Cil.. Radvan). E szép ünnep alkalmából szívből gratulá­lunk, s jó egészséget, békés életet kívá­nunk. Szerető lánya: Márta, veje: Józsi, va­lamint a kis unoka: Tamás. A jókíván­ságokhoz csatlakoznak nászék. Ú-471 ■ 1989. február 12-én ünnepli 50. szüle­tésnapját drága jó testvérünk, Pőthe István Dunaszerdahelyen (Dun. Streda). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál: húga: Juliska, öccse: Laci, valamint az egész család. Ú-468 MEGEMLÉKEZÉS ■ Szerette az életet, szeretett bennünket. Nagyon szomorú lett nekünk 1986. febru­ár 12., amikor utolsót dobbant szíve a drá­ga férjnek, édesapá­nak, gyermeknek, testvérnek és só­gornak, Csóka Zoltánnak (Budafa - Holice), aki 26 éves korában, rövid betegség kö­vetkeztében távozott szerettei köréből. Köszönjük mindenkinek, aki szeretettel emlékezik rá ezen a hatodik évfordulón. Felesége: Jarmila, két kis árvája: Mó­nika és Zolika, szülei, testvérei: Ilona és Gizella, valamint sógorai: Ludo és András. Ú-4840 ■ Az idő múlik, de a szívet tépő fájda­lom örökre megma­rad. Könnyes szem­mel, fájó szívvel és soha el nem múló fájdalommal emlé­kezünk a drága fele­ségre, édesanyára és anyósra, Szabó Erzsébetre (Komárno-Hodovce), akit a kegyetlen halál három évvel ezelőtt, február 12-én hosszú, súlyos betegség következtében, 61 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú évfordu­lón. Emlékét és szeretetét szívükben őrzik: férje: Gergely, lányai: Erzsi, Éva, Ilon­ka, fiai: Zoltán és Sándor, vejei: Laci, Józsi és Jarda, menye: Éva, unokái: Lacika, Mónika, Zsoltika, Robika, Ja- rusko és Tímea. Ú-317 HIRDESSEN ÖN IS AZ ÚJ SZÓBAN! Munkára alkalmatlan...(?) Nem eszik olyan forrón a ká­sát... - bizakodott külkereskedő barátom alig egy éve, amikor nyil­vánosságra hozták, hogy tilos lesz munkaidőben bárhol, munkahe­lyen bármikor bármilyen szeszes ital fogyasztása. Az ilyen tilalom betarthatatlan, következésképpen értelmetlen lenne, érvelt saját pél­dájával. Egyes országokban be­vett szokás, hogy az üzleti tárgya­lások koccintással kezdődnek, s pezsgő pukkanásával érnek vé­get. Tárgyalni pedig üzleti és or­szágos érdek. De végül is, nem az a legfontosabb kérdés, hogy miért szegi (szegné) meg a tilalmat, ha­nem az, hogy ellenőrizhető, bün- tethető-e a tilalom megszegése. Mert ha egy tilalom betartását nem lehet ellenőrizni, megszegését büntetni, az hozzájárulhat minden más tilalom gyengítéséhez, töme­ges megszegéséhez. Ha az egyik tilalmat nem kell feltétlenül betar­tani, vagy legalábbis megszegése nem büntethető, miért kellene be­tartani - egy - vagy sok - más tilalmat. Várható volt tehát, hogy kivéte­lek lesznek az alkoholfogyasztás tilalma alól. Ám az, ami megjelent a jogszabályban, minden várako­zást felülmúlt, pedig a dolgozók­nak csupán három csoportjára vo­natkozik. Azokra, akik forró mun­kahelyen dolgoznak (és alacsony szesztartalmú sört isznak), azokra, akiknél a szeszfogyasztás a mun­kafeladatok teljesítéséhez tartozik, végül pedig azokra, akiknél a szeszfogyasztás szokásosan kapcsolódik munkafeladataik telje­sítéséhez. A dolgozók legutóbbi csoportjá­hoz tartozik nyilván külkereske­dőnk (nem kötelessége inni, de egyes üzleti tárgyalásokon meg­szokott a koccintás). Ebbe a cso­portba tartoznak talán azok is, akiknél megszoktuk, hogy munka közben italoznak, sőt azt is, hogy elvárják a kínálást (sírásók, szoba­festők. ..). Tény persze az is, hogy mi tudjuk ugyan, mi a szokás, ám nem tudhatjuk miért, mit és mikor fog szokásosnak elismerni az igazságszolgáltatás. Ám a „szo­kásos“ fogalmának értelmezése okozzon majd fejtörést a jogalkal­mazónak. Én egyelőre azon töprengek, mi lesz azokkal, akiknél az italozás a munkafeladataik teljesítésének részét képezi, no meg, hogy van-e egyáltalán ilyen (tudom, mindenki­nek - nekem is - a borkóstolók jutnak majd eszembe, ám meg­tudtam, ők állítólag nem nyelik le a bort). A munkafeladatok teljesí­tése egy fegyelmezett öntudatos dolgozónál nem lehet vita tárgya. Mi lesz azonban azokkal a fegyel­mezetlen dolgozókkal, akik vala­milyen mondva csinált indokok mi­att, vagy éppen gyomorsav-túlten- gésükre hivatkozva megtagadják az ivást? Fegyelmi büntetést kap­nak? Vagy felmondást munka fela­dataik ellátására való egészség- ügyi alkalmatlanság címén? Es megérjük talán még azt is, hogy a munkaköri feladatokkal ivásra kötelezett dolgozók alkoholizmu­sát foglalkozási megbetegedésnek ismerik el? FEKETE MARIAN ÚJSZ 6 1989. II.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom