Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám, szombat

JSZti 5 19. II. 11. A céltudatos tevekenyseg utján BESZÉLGETÉS A KELET-SZLOVÁKIAI KERÜLETI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRÁVAL Tibor Mátyás elvtárs új tisztségben, az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának ipari titkáraként lépte át az új esztendő küszöbét. Már 1971- ben - 29 évesen - a párt apparátusának dolgozója. Először szülővárosában, Kassán (Koéice), majd az SZLKP KB, később a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság politikai dolgozójaként tevékenykedett, az 1980-67-es évek­ben pedig az SZLKP Kassai Városi Bizottságának titkáraként dolgozott. Több mint egy éven át - titkárrá választásáig - volt a kerületi pártbizottság iparid osztályának vezetője. 0 Néhány hónapos osztályveze­tői tevékenykedése után bizonyára tudta, milyen helyzetben vette át a politikai munka irányítását, szerve­zését a kerület iparában?-Természetesen. Vannak már személyes tapasztalataim is, de a kerületi pártbizottságunk decem­ber végi plenáris ülése megvonta gazdaságfejlesztésünk eredményei­nek mérlegét, s így konkrét tények, adatok utalnak arra, hogy kerületünk ipara eredményesen teljesíti az alapvető feladatokat, mint az elmúlt esztendő, mind az egész tervidő­szak viszonylatában. Csaknem 165 ezer embert foglalkoztató iparunk tavaly 800 millió koronával szárnyal­ta túl a tervezett nyereséget, s öröm­mel számolok be arról is, hogy kerü­letünk iparvállalatai sikeresen telje­sítették az exportfeladatokat is. Min­denekelőtt azok a vállalatok, üze­mek és kollektívák járnak elöl, ahol a kommunisták, a pártszervezetek megszívlelték a CSKP KB 7. és 9. ülésének útmutatásait, bátran és el­kötelezetten láttak hozzá a legigé­nyesebb feladatok teljesítéséhez is. Ezek közé sorolható a humennéi Chemlon, a Kelet-szlovákiai Vasmű, a sninai Vihorlat Gépgyár, a preéovi Nálepka kapitány Ruhagyár, a kas­sai Kerámiaipari művek stb. • Vannak azonban bizonyára olyan ipari vállalatok és üzemek is a kerületben, ahol elmaradtak a jó eredmények.- Igen, kerületünkben nem min­denütt használták fel kellően az időt a felkészülésre, a tervek teljesítésé­re. Néhány vállalatnál, sőt pártszer­vezetben is, fölöslegesen hosszú ideig gondolkodtak azon, hogyan mérsékeljék a feladatokat, ahelyett,* hogy minden erejüket ezek teljesíté­sére fordították volna. Tudatában vagyunk annak, hogy kerületszerte sok a bonyolult kérdés, vannak hiá­nyosságok is. Ezeket világosan, a maguk valóságában akarjuk látni, semmit sem akarunk elkendőzni, szépíteni. A kerület pártszerveiben arra törekszünk, hogy a vezető tiszt­ségekbe olyan emberek kerüljenek, akik nemcsak hajlandók, de elsősor­ban képesek is az irányítás és a szervezés színvonalát emelni úgy, hogy az eredmények is minőségileg új, magasabb szinten jelentkezze­nek. Mindent azonban eddig nem sikerült teljesíteni, s ez azzal járt, hogy kerületünk nyolc ipari vállalata tavaly nem teljesítette a saját terme­lési érték tervét - csaknem 170 millió korona értékű hiányt okozva. 0 Egyéb fogyatékosságok is je­lentkeztek a kerület iparában?- Még mindig kedvezőtlen a hely­zet a készletek felhalmozódása te­rén, például a Spisská Nová Ves-i Vasércbányákban, a poprádi Va­gongyárban, a kassai Nehézgép­gyárban, a Szlovákiai Magnezitmű­vekben, a poprádi Tatramatban, a Michalovcei és Kassai Magasépítő Vállalatnál. Sajnálatos módon rom­lott a helyzet a minőségileg kifogá­solható termelésből származó vesz­teségek alakulása terén is, ez meg­közelítette a 48 millió koronát. En­nek jelentős hányada a poprádi Tat- ramat számlájára írható. Aránylag még mindig kevés a világszínvonalú termékünk. Kerületünk ipari vállala­tai tavaly 126,7 millió korona érték­ben gyártottak ilyent, ami még fél százalékát sem teszi ki az összter­melésnek. Annak sem örülhetünk, hogy nem sikerült olyan szerkezeti változtatásokat elérni az iparban, ahogy azt a kerületi pártkonferencia kitűzte. A hozott intézkedések elle­nére tovább nőtt a termelés dinami­kája az olyan ágazatokban, ahol magas az energia- és nyersanyag- igény. A másik oldalon, például az elektrotechnikai iparágban, az eddi­ginél sokkal gyorsabban kellett vol­na növekednie a termelés volume­nének, s az új termelőkapacitások beindítását is gyorsabban kellett vol­na elvégezni. Túlságosan sok a tisz­tázatlan kérdés a termelési progra­mok körül, s az elektrotechnikai jel­legű beruházások célkitűzéseiben. Nehezen megmagyarázható állapot tanúi vagyunk a Mohelnicei Elektro­technikai Művek michalovcei üze­mében, ahol több mint két éve üre­sen tátonganak a gyönyörű új gyár­tócsarnokok, összesen 30 ezer négyzetméter alapterülettel. Kerületi pártbizottságunk képviselői több íz­ben sürgették az ügy rugalmas ren­dezését, legutóbb a CSKP KB 12. ülésén. • Milyen tapasztalataik vannak a kerületben létrejött 34 állami válla­lat önigazgatási szerveinek és igaz­gatóinak megválasztása kapcsán?- Általános érvényű, alapvető ta­pasztalatként szögezhettük le, hogy ebben az esetben nagyon bonyolult és érzékeny területről, olyan rendkí­vül fontos politikai-társadalmi fela­datról van szó, amelyek teljesítése az illetékes pártszervek- és szerve­zetek aktív hozzáállása, sikeres munkája nélkül elképzelhetetlen. Ahol több időnk volt az előkészüle­tekre, ahol nyugodt körülmények kö­zött vizsgálhattuk meg a problémá­kat - beleértve a káderkérdéseket is -, jó eredményekről számolhatunk be. Sajnos, arról is meggyőződhet­tünk, hogy kádertartalékaink keve­sen vannak, nem mindenütt kellően felkészültek, és számosán közülük egyszerűen nem hajlandók verseny­re kelni a vezető tisztségek betölté­séért. Persze akad ellenkező példa is! Mindenütt, ahol az új szervezeti felépítés előkészítésének kellő fi­gyelmet szenteltek, sikeresen oldot­ták meg a legbonyolultabb problé­mákat is. Ezeken a helyeken jó poli­tikai szervező munkát, felelősségtel­jes hozzáállást tapasztaltunk. 0 Az illetékes pártszervezetek, kommunisták korábban nem észlel­ték a fogyatékosságokat, vagy keve­set tettek felszámolásuk érde­kében?- Azt mondhatom, hogy is-is. Tel­jes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy a felmerült problémák következetlen rendezésében részük van a pártszervezeteknek is. Ezt egyáltalán nincs szándékunkban leplezni, éppen ellenkezőleg, min­den erőnkkel ezeknek a mulasztá­soknak a rugalmas feltárásán fára­dozunk. Akárcsak önmagunktól, mindenkitől megköveteljük a felelős­ségvállalást, következetességet, céltudatosan végzett munkát. Kerü­Tibor Mátyás mérnök letünkben elkezdtük a felelős dolgo­zók személyes elszámoltatásának szélesebb körű alkalmazását, ami ugyan nagyon jól bevált, de még mindig nem képezi minden pártszer­vezetünkben a mindennapos politi­kai munka részét. Tudjuk, elsősor­ban a pártalapszervezetekben dől el pártunk politikája megvalósításának minősége. Munkájuk színvonalától döntő mértékben függenek eredmé­nyeink, és éppen itt akadnak nem kis gondok és nehézségek. Azon fáradozunk, hogy az alapszerveze­tek száműzzék munkájukból a for­malizmust, mint az eredményesség legnagyobb akadályát. A pártszer­vezetek munkájának pontos megha­tározásával, az egyes kommunisták eredményeinek felülvizsgálatával, a pártbizottság és a taggyűlés előtti elszámoltatásával a taggyűlések olyan fórummá válnak, melyek ösz­tönzően hatnak a tevékenységre és a hatékony eszmecserére. Bebizo­nyosodott, hogy ahol névre szóló a bírálat és az önbírálat, ott van kezdeményezés és aktivitás. Végre meg kellene már tanulnunk az őszinte bírálat és önbírálat helyes gyakorlását. Szerintünk sokkal töb­bet kellene beszélnünk azokról az emberekről, akikre büszkék lehe­tünk munkájuk eredményei alapján, de azokról is, akik csak sodródnak az árral, és tulajdonképpen mások munkájából, gyakran azok sikeréből élnek. A korábbi évekhez viszonyít­va ez évi feladataink sokkal igénye­sebbek, teljesítésük érdekében fel­tétlenül javítanunk kell politikai-szer­vező munkánk színvonalát, úgy, hogy a céltudatos tevékenység útján; haladva, újabb sikereket elérve ké­szülhessünk pártunk XVIII. kong­resszusára. • Köszönöm a beszélgetést. KULIK GELLÉRT K>vé» eltóoiztályú tejet kaptak Drágult az alapanyag, drágul a végtermék is? A tejfelvásárlás múlt évi eredmé­nyeiről és a minőség alakulásáról már több statisztikai adat, összeha­sonlítás látott napvilágot. A Nyugat­szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemei részéről sok panasz érte a tejgyárakat. Elhangzott, hogy nem reális a minőségi osztályba történő besorolás, hosszú és bürokratikus a tej béltartalmának az ellenőrzése stb. A fő érv a mezőgazdasági dol­gozók részéről az volt, hogy a fejő­gépek és egyéb berendezések tech­nológiai színvonala jócskán elmarad a követelményektől. Ilyen feltételek között bizony képtelenség versenyre kelni a megszigorított minőségi mu­tatókkal. A bratislavai Milex állami vállalat galántai üzemében dr. Perecz Gyula igazgató tájékoztatott az elmúlt év eredményeiről, s az előttük álló igé­nyes feladatokról.- A múlt év köztudottan nem volt szerencsés a tejipar számára. Több tejet vásároltunk fel a mezőgazda- sági üzemektől, mint a korábbi évek­ben, ám a minőség nem felelt meg a januárban hatályba lépett új szab­ványnak. Ebből kifolyólag üzemünk 2-3 igen nehéz hónapot élt át. Tar­tott ez addig, amíg a termelők rá nem döbbentek, hogy nem csupán bennünk, de a saját házuk táján is keresniük kell a hibát. Én ugyanis, mint tanult állatorvos, azt vallom, hogy egészséges állattól csak egész­séges tejet lehet fejni. Hogy közben a dolgozók mennyire tartják tiszte­letben a különféle előírásokat, az már a mezőgazdasági üzemekre tartozik. A járásban a szarvasmar­ha-állomány 42 százaléka korszerű, új istállókban van elhelyezve. Per­sze, vannak még istállók, ahol a hat­vanas évek módszereivel történik a fejés, viszont hűtőberendezéssel már valamennyi gazdaság rendel­kezik. A tejüzem igazgatója azt is el­mondta, hogy a múlt évben nem kapták meg partnereiktől a tervezett mennyiségű alapanyagot. Igaz, hogy 5 millió literrel több tejet vásá­roltak fel mint az előző évben, de a lemaradás még így is közel 2 millió liter, (gy a Nyugat-szlovákiai kerület tejfelvásárlási táblázatán a maguk 70 millió 556 ezer literével a 4. helyre kerültek. A zsírtartalom átlag­ban 3,883 százalék volt, ami szlová­kiai viszonylatban a legjobb eredmé­nyek közé tartozik. A galántai üzem irányításával működik a seredi tejporgyár, ahon­nan a termékek egy része exportra kerül.-Tavaly 2600 tonna termékünk jutott el a világ számos országába. A Koospol és az Imex külkereske­delmi vállalatok segítségével szállí­tottunk Libanonba, Ausztriába, az NSZK-ba, Japánba és Svájcba. Pél­dául az utóbbiba 552 tonna tejipari alapanyagot, a szigetországba pe­dig 80 tonna, kakaóval dúsított ter­méket szállítottunk. Termékeinkre eddig nem érkezett panasz, sőt kilá­tásban vannak újabb megrendelé­sek is. Annak ellenére, hogy az 1988-as év végül is jól zárult, nem lehetünk elégedettek. Nem kaptunk ugyanis olyan osztályon felüli minő­ségű tejet, amelyből bébiételeket készíthettünk volna. Tavaly az átvett tejnek 70,4 százaléka volt elsőosz­tályú. A járás legeredményesebb gazdaságai közé tartoznak a deáki (Diakovce), vágsellyei (Őal'a), nád­szegi (Trstice) és zsigárdi (Ziharec) szövetkezetek. Ellenben az úrföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság az utolsók közt szerepel. Mentsé­gükre hadd jegyezzem meg, hogy már építik a korszerű berendezé­sekkel felszerelt tehénistállót. A tejüzem laboratóriumában az átvételkor azonnal meg tudják álla­pítani a tej fizikai és kémiai összeté­telét. A minősítés legfeljebb 2-3 órát késhet. Ennek alapján döntik el, hogy átveszik-e a szállítmányt. Az már más lapra tartozik, hogy a brati­slavai központi laboratóriumban mért eredményeket csak 72 óra elteltével tudják meg. A galántai üzemben háromféle tejet, kétféle túrót és hétféle sajtot gyártanak. A Vrhál néven ismert sajtjuk másfél éves várakozás után került piacra. Ennyi idő kellett, amíg hivatalosan engedélyezték a gyár­tást, megszabták a fogyasztói árat, és megtervezték a csomagolást.- Remélem, hogy a jövőben ha­marabb eljutunk új termékeinkkel a fogyasztókhoz. Erre részben ga­rancia, hogy a vállalatnál létrehozták a termékfelújításért és a biotechno­lógiai módszerek alkalmazásáért fe­lelős részleget, amely az áruválasz­ték bővítését tűzte fő céljául. A galántai tejüzem a múlt évet 7 millió 882 ezer korona nyereség­gel zárta. A megváltozott nagyke­reskedelmi, illetve felvásárlási árak idénre már nem sok jót ígérnek. Ezt jelzi a tervezett 13 millió korona mérleghiány. Ezért, valamint a cso­magolóanyagok drágulása követ­keztében - az igazgató szerint - va­lószínűleg kénytelenek lesznek emelni termékeik árát. Úgy gondol­ják, hogy a tej, vaj, túró és tejszín ára változatlan maradhatna, hisz a joghurt, termix, jovonka és egyéb termékeik árának emelésével remél­hetőleg pótolni tudnák az egyébként várható, több millió koronás kie­sést. SZITÁS GABRIELLA Atomerőmű-fejlesztés és környezetvédelem Energiafejlesztésre jelenleg a világ huszonhat országa üzemeltet atomerőmüveket és számuk józan, tudományos felmérésekre épülő becslé­sek szerint az ezredfordulóig megduplázódik. így van ez annak ellenére, hogy a csernobili tragédia szakemberi körökben is bizonyos kérdőjeleket vetett fel (többnyire abban a vonatkozásban, hogy szigorítani kell az üzemeltetés biztonsági előírásait), a közvéleményre pedig sokkszerűen hatott. Ennek az ellentmondásnak viszonylag egyszerű a nyitja. Meghatározó tényezőként hat ugyanis az, hogy kimerülőben vannak a klasszi­kus energiahordozók, nevezetesen a szén és a kőolaj világkészletei s ezek egyelőre gazdasá­gosan általában csak atomenergiával helyettesít- hetóek. A második fontos tényező, hogy noha az atomerőművek építése igencsak költséges, köz­vetítésükkel a villanyáram előállítása a fejlett országokban nagyjából egyharmadával olcsóbb, mint a szénre épülő hőerőművekben. S a magya­rázatot kiegészítő körülmény, hogy az atomerő­művek környezet- és egészségkárosító hatása - eltekintve az igen ritka s döntő többségükben megelőzhető, elhárítható haváriáktól - nagyság­rendekkel kisebb a hőerőműveknél. Ez a környe­zetvédelmi tényező is mind inkább előtérbe kerül és ösztönöz az atomenergia termelése és fo­gyasztása fejlesztésére. DINAMIKUSAN ÉS ________MEGFONTOLTAN________ En nek tudatában már kevésbé meglepő, hogy a rendelkezésünkre álló 1986. évi adatok szerint a nukleáris energia tizenhat százalékkal részese­dett bolygónk energiatermelésében. A nyugat­európai országokban átlagban egyharmados há­nyadot képviselt, sőt Franciaországban elérte a hetven, Svédországban pedig meghaladta az ötven százalékot. Persze, az európai szocialista országok eze­ket az értékeket még nem érik el. Viszont atom- energia-termelésük igen dinamikusan növekszik s közülük is a leggyorsabban éppen hazánkban. Nálunk például az 1980-1986-os években csak­nem megnégyszereződött, elérte az éves 22,2 milliárd kilowattórás szintet (1987) és részesedé­se az ország villanyáram termelésében huszonhat százalékos volt. Jelenleg négy-négy 440 mega­wattos lépcső működik Jaslovské Bohunicéban, illetve Dukovanyban. További négy épül Mochov- céban és a legnagyobb csehszlovákiai atomerő­műnek, a temelíninek építése is megkezdődött. Ez utóbbiban majd négy 1000 megawattos blokk fogja szolgáltatni a villanyáramot. A helyzet egyébként az, hogy az ezredfordulóig tervezett atomerőművek több mint egyharmada elké­szült és működik, 56 százaléka épül és csak tíz százalékának kivitelezésére készülünk. Ennek a programnak a megvalósítása egyébként egyet jelent azzal, hogy kétezerben a hazai villamos energia több mint a felét állítjuk elő nukleáris erőművekben. SZENET HELYETTESÍTŐ TÉNYEZŐ Már most nem csekély környezetkímélő ered­ményként könyvelhetjük el, hogy éppen az emlí­tett fejlesztésnek köszönhetően folyamatosan csökkenthetjük a széntüzelésű hőerőművekben az elektromos energia előállítását. így például 1987-ben az előző évhez képest ennek a csök­kentésnek mértéke jelentős, nyolc százalékos volt. S ugyanakkor a szóban forgó esztendőben a hőerőművek áramtermelési szintje nagyjából megfelelt az 1976. évinek. Itt most nemcsak arról van szó, hogy ennek kövétkeztében csökkent a termelési önköltség, noha természetesen ez is sokat nyom a latba. Korunkban, amikor a világ és ennek keretében országunk jövőjének, lényegé­ben létünknek egyik legfontosabb előfeltétele és követelménye meggátolni a környezeti viszonyok további romlását, sőt e tekintetben fokozatosan javítani a helyzeten, a hőerőművi termelés visz- szafogása igen fontos környezet- és egészség- védelmi tényező is egyben. CSÖKKEN A LEVEGŐ _________SZENNYEZÉSE_________ Go ndoljufc csak végig a sok közül legalább a következő tényeket. Egy 300 megawattos telje­sítményű, szénre működő klasszikus hőerőmű naponta átlag 75 tonna kéndioxidot, 16 tonna nitrogént, több száz tonna széndioxidot, 5 tonna pernyét bocsát ki a levegőbe. Köztudott, hogy ezeknek milyen káros a hatása a természetre, az emberre. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a külszíni szénfejtésnél milyen nagy földte­rület válik - nálunk is - „holdtájjá“, használhatat­lanná, jobb esetben csak hosszú évek múltán újraművelhetővé. S mennyi helyet foglalnak el a szén-, illetve a pernyetárolók! Egyetlen atom- erőművi blokk ugyanakkor évente megtakarít mintégy 3,5 millió tonna szenet, miközben a leve­gőbe csak hűtőtornyainak gőze kerül. Az ilyen és az ehhez hasonló tények sora bizonyítja, hogy atomenergetikánk továbbfejlesz­tése nemcsak népgazdasági szerkezetváltásunk egyik legjelentősebb programja, amelynek meg­valósítása nélkül tulajdonképpen elképzelhetet­len további gazdaságfejlesztésünk, hanem egy­ben környezeti viszonyaink javítását is jól szol­gálja. GÁLY IVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom