Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-03 / 29. szám, péntek
Egy klasszikus mű időszerűsége Schiller Ármány és szerelem című drámája A vers és a próza mestere Donát Őajner érdemes Már a címből is kiderülhetett: időszerű alapigazságok jutottak eszembe a Matesz Thália Színpadának rendkívüli előadását látva. Nincs ebben valami ellentmondás? Időszerű alapigazságok és rendkívüli előadás? Nincs, hiszen Rencz Antal, a békéscsabai Jókai Színház rendezője, Kassán (Koéice) a dolgok természetéből eredően azt tette, amit minden valamirevaló rendező megtesz, amikor világirodalmi vagy magyar klasszikust állít színpadra. Akkor miért rendkívüli mindaz, amit láttam? Mert a színházi társulat nem minden bemutatója alkalmával örülhet a nézőivel együtt a sikernek. A mostani Schiller-bemutató is egy nyilvánvaló bukásnak számító premiert követett, ami persze semmit sem von le Rencz Antal és a színészek teljesítményeinek értékéből. Ezt látva, méltán sóhajt fel a Thália Színpad nézője: miért oly ritkán találja meg egyszerre mindazt, amiért egyáltalán érdemes színházba menni? Vendégrendező és vendégrendező között is nyilvánvaló különbség van. A Thália Színpad színészeinek teljesítményszintjét csak az tudja a most látott mértékben megemelni, aki rendezőként tisztában van azzal, amit akar. Rencz Antalnál nincs gondolati sekélyesség, nincs tanácstalanság, nincs stílustörés és nincs eszmei zavarosság. A játék stílusjegyeit tekintve, mindenekelőtt: sikerült a kétféleképpen alkotó színészcsapatot többé-kevésbé egységessé formálnia. A tapasztalt, rutinos színészek a próbafolyamat során bizonyára szembesülhettek, önmaguk modorosságaival, a fiataloknak pedig módjuk volt az ösztönösségükön túljutni, gondolkodva formálni a jellemeket. A Schillert kicsit is ismerő néző jól tudja, mennyire nehéz a német klasszicizmus nagy drámaírójának látszatra egyszerűnek tetsző jellemeit hús-vér emberekké formálni. Rencz prezentálásában a történet vezérfonala - Lujza, a polgárlány és Ferdinand, az arisztokrata fiú tragikus szerelme - nem halványít el háttérben mellékszálon futó cselekményeket; a két főhős érzelmi kapcsolatának ábrázolása nem szorítja le a színpadról a mögöttük vagy mellettük élő polgári és udvari figurákat. Nemcsak Miller muzsikus vagy von Walter miniszter ama emlékezetes jelenetében sejt meg valamit a mai néző a hatalom diktálta „erkölcsökben“ örök értékként mégis megmáradó zárványokból, hanem, lady Milfordot hallgatva, rádöbben: a sors és az emberi gyengeség kegyetlen játékának áldozata lehet az. eredendően tiszta érzelmű ember is. Az sem akármilyen gondolat, amivel, a minisztert titkárként kiszolgáló Wurm cselekvését értelmezve, Schiller eredetileg kizárólag romlott figurájából, Rencz Antal kibontotta az esendőséget. Ferdinand von Walter szerepében Dudás Péter az előadás második részében alkotott árnyaltabb, ugyanakkor határozottabb jellemet. Ez az alakítása feltehetőleg választóvonal lesz Dudás színészi pályáján. Az eddig elsősorban a komédiák duplafenekű játékaiban kiváló fiatal színész Ferdinandja másfajta színészi építkezést kívánt volna. Az, ami alkati adottságként a komédiákban izgalmas kettősségként jelenik meg, a klasszikus vagy modern tragédiák szerepeinek megformálásakor leküzdendő kísérőelem. Elsősorban Dudás karakteres mozgása válik az ilyen esetekben zavaróvá. , Ferdinandja ennek ellenére eredetinek tetszik, hiszen a despotikus apa közelében felnőhet egy olyan fiatalember, aki drámai események sorozatának hatására érik külsődleges testi megnyilvánulásaiban is felnőtt férfivé. Olyan Lujzát láthattunk, aki fiatalságával, finom vonásaival már színrelépésekor megnyeri a nézőt. Bar- tollás Katalin élete első főszerepében mindazt az alakítás szolgálatába állíthatta, ami testi és lelki adottságaiból színpadi értéknek tekinthető. Márpedig az ő esetében ez nem másodlagos szempont, hiszen Lujzája szinte csak azt tudja a világról, hogy mi az szerelmesnek lenni és szeretni. Nem ügyes polgárlány, hanem érzelmeinek kettős áldozata. Szereti Ferdinandot, akiért meghalni is képes, és szereti szüleit, akikért vállalja a bűn látszatát. Alakításában nincsenek másodlagos jegyek, közlései a verbális réteg és a gesztusok, a dikció összhangjából következnek. Ó a gyermeki bájjal és tisztasággal „terhelt“ Lujza sorsát játssza el. Von Walter minisztert Lengyel Ferenc a színen csak emlegetett abszolút hercegi hatalom gátlástalan gyakorlójaként állítja elénk. Az ember cselekvései egyetlen motiváló tényezőjének az érvényesülést, a ranglétrán való szüntelen előrehaladást tekinti. Számára már minden erkölcsi indítékot a rang sugall. Lengyel játékában az érzelmi váltások során sem tűnt fel valamifajta gyengédség. Játékának hitelességét éppen a Miller muzsikus házában játszódó jelenet, a tragédia kicsúcso- sodása igazolta: megbizonyosodva fia bekövetkező haláláról, még mindig önmagát féltette. Miller ebben az előadásban a sorsszerűségnek vélt hatalom kiszolgáltatottja. Várady Béla játéka a figura komikusságát hangsúlyozza, s ez néhány esetben a nézők egy részében ösztönös reagálást váltott ki. Ugyanakkor az ilyenfajta értelmezésnek meglennének a színpadi eredményei, ha mindvégig szigorú mértéktartással játszana. Úgy aligha tetszene erőtlen kakaskodásnak a világ drámaírásában vízválasztóként számontartott Miller és von Walter miniszter nagyjelenete. A polgár kidobja házából az arisztokratát. Történelmi tett. De ugyanakkor a hercegi udvarban szolgálnak polgári sorból felkapaszkodott, vagy oda lecsúszott udvaroncok is... Lady Milfordot Kövesdi Szabó Mária színészi remekléssel formálta a helyzetével ellentétes lelkivilágú asszonnyá. Az ő angol kegyencnője valójában sorsának áldozata, viszont még mindig képes arra, hogy leszámoljon múltjával. Kövesdi Szabó pályájának egyik csúcsához érkezett. Szemvillanásnyi idő alatt képes a lady bármely arcát megmutatni. Nem kizárólagos jellemet, de hús-vér nőt formál, olyat, akinek véletlenszerűnek tetsző tettei mögött is az erkölcsi tudatosság a mozgatóerő. Pólós Árpád játéka minden tekintetben megfelelt annak az üzenetnek, amelyet Rencz Antal az udvaa Thália Színpadon roncok sajátos felvonultatásával közvetít a néző felé. Külsőleg nem annyira csúf az ő Wurmja, viszont gátlástalansága nem ismer könyörü- letet. Szolgál, de önmaga érdekein túl senkihez sem szegődik. Pólós játéka borzongatóan visszataszító lelkületű embert állít elénk, ugyanakkor szinte együttérzésünkért könyörög: neki testi hibájával gátlástalanabbá kell élnie, hogy elfogadják. Wurmmal szinte ellenkező végletet képvisel von Kalb udvarnagy. Fabó Tibor kellő adag karikírozó készséggel teremtette meg ezt a figurát, amelynek az első részben a kelleténél nagyobb harsányságot kölcsönzött. Ezért volt figurája helyenként hitelesebb a második részben, ahol az események sodrásában veszélyhelyzetbe került. A feltehetőleg a rendező megkövetelte feminin szerepértelmezés ebben az esetben az előadás egyetlen bizonytalan pontja maradt. Bár nem az udvaroncok közé tartozik, potenciálisan mégis tipikus jellemként odavágyakozó polgárasz- szony Millerné. Gombos Ilona finoman elharapott félmondatai, Miller egyetlen pillantása nyomán sóhajjá szelídülő hápogása pontosan kimunkált színészi alakításban hallható és látható. Az előadásban örömmel látott Gyurkovics Mihály a Komornyik szerepében szép példáját adja a színészi alázatnak. Pármondatos játékban Gyurkovics képes egy apa életének minden fájdalmát tükrözni. Megvető pillantása és az ékszereket a földre szóró kézmozdulata felejthetetlen. Dósa Zsuzsa a lady ko- mornájaként bizonyítja, hogy megérett a nagyobb szerepekre. Mértéktartó játéka alapján megérdemelné a rendezők figyelmét. A Thália Színpad önmagát kereső időszakában ismét egy olyan produkció született, amely végeredményét tekintve színészi pályák fontos állomásaként is számontartható majd. Rencz Antal rendező érdemét azonban annak a ténynek az igazolása is erősíti, amelyet „a közönség színházáról" gondolkodva, sokan nem hajlandók figyelembe venni; a színpadon születő igaz és világos gondolatokat egyetlen néző sem utasítja vissza csak azért, mert azok nem vígjátékban mondatnak ki. Rencz nemcsak a színészi játék, de a tér képi közléseit is kordában tartotta. Ján Hanák díszlete még a színváltások során is céltudatosan szolgálja az előadást. Danica Haná- ková jelmezei viszont egyes esetekben feltehetőleg a társulat üzemeltetési zavarainak estek áldozatul. Hiányoznak a csizmák, a kort jellemző férfiharisnyák és térdnadrágok. DUSZA ISTVÁN Irodalmi folyóiratunk tavalyi, késve megjelent tizedik (decemberi) száma változatos olvasnivalót kínál. Varga Erzsébet főszerkesztő ve- . zércikkben köszönti lapunkat, az Új Szót, mely nemrégiben ünnepelte megalakulásának negyvenedik évfordulóját. írásában az Új Szó irodalomszervező és -népszerűsítő szerepét emeli ki. Hangsúlyozza, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom bölcsőjénél éppen az Új Szó állt, teret, fórumot adva újrainduló irodalmunknak. Varga Erzsébet név szerint említi íróinkat, költőinket, akiket az Új Szó aktivizált (Fábry Zoltán, Egri Viktor, Szabó Béla), valamint az akkor induló új nemzedék tagjait, a lap felfedezettjeit (Bábi Tibor, Mács József, Dénes György, Ozs- vald Árpád). Külön szól az 1969. január 1-jétól megjelenő Vasárnapi Új Szó irodalomnépszerűsítő szerepéről. A vasárnapi kiadás terjedelménél és jelentős példányszámánál fogva százezrek olvasmányává vált, ezért felbecsülhetetlen ízlésformáló, közönségszervező és -nevelő szerepe - írja, egyben kifejezi reményét, hogy az Uj Szó a jövőben még A történelmi emlékekben, halastavakban és nyárfaerdőkben gazdag dél-csehországi táj indította az élet útjára Donát Sajner cseh költőt. A természet kegyes volt hozzá, a sors kevésbé. Az első világháború kitörésének évében született Sobés- lavban. Szüleit korán elvesztette. Édesanyja 1916-ban tífuszban halt meg tábori kórházban, édesapja két évvel később Albániában egy katonakórházban malária következtében távozott az élők sorából. A kis árvát nagyanyja neveli, akinek nem kis szerepe volt abban, hogy unokájából költő lett. A nagymama írni-olvasni ugyan nem tudott, de mesélni annál inkább! Földhözragadt szegény asszony volt, ám az az örökség, amelyet unokájára hagyott- a fordulatokban és képekben gazdag kifejezőkészség és a népdal szeretete - többet ért minden kincsnél. Donát áajner zsenge ifjúkora a proletársors, a korai kenyérkeresés jegyében zajlik. A nélkülözés, a létbizonytalanság meghatározó élettapasztalatot jelent a tudás iránt is nyílt ifjú számára. A tehetséges gyermek szembesülése a mostoha sorssal meggyorsítja osztályöntudatának és világnézetének formálódását. Tizenkilenc éves, amikor belép a kommunista pártba. Húszéves; amikor a Rudé právo közli egyik versét.-Nyilván nem az első versem volt ez, de az első, amelyet közlésre megfelelőnek találtak. Megjelenése mérföldkövet jelentett számomra- vallja a kezdetekről. Katonai szolgálatának letöltése után az ifjú költő Prágába költözik, ahol az Evropsky literární klub (európai irodalmi klub) nevű kiadó titkára lesz. Szellemi fejlődésére nagy hatással volt barátsága Bed- rich Václavekkal és Frantiáek Halásszál. 1935-ben Cerveny kolotoő (Piros körhinta) címmel verseskötete lát napvilágot, fő témája a proletársors. A verselés mellett prózát is i ír. A költő viaskodása ez önmagával, melyik műfaj lesz önkifejezésének eszköze, megmarad-e költőnek, vagy inkább a széppróza művelőjévé válik. Őajner hű maradt a költészethez, de a prózától sem vált meg, sőt, megihlette a drámaírás is. Igazi költői tehetségéről tanúskodik az 1941-ben megjelent Reöíze- mé (Az ország nyelvén) című verseskötete. A szülőföld, a hazai tájak, az édes anyanyelv megéneklése ebben a nehéz korban erőt adó hitvallásnak számított. Hasonlóképpen, mint az 1943-ban megjelent Matéj Kopecky című kötete. Ebben a cseh népi bábművészet nagy alakjának állít emléket. A protektorátusbeli olvasók nagyon is megértették a költő üzenetét: Szeressék szülőföldjüket, legyenek hűségesek anyanyelvükhöz, nemzetük történelméhez, kultúrájuk nagyjaihoz. Első elbeszélése, a Minuly őas (Múlt idő), a harmincas évek gazdasági válságának dermesztő légkörét intenzívebb kapcsolatot lesz képes fenntartani a csehszlovákiai magyar irodalommal. Az irodalmi alkotások élén Duba Gyula öregek halála - páholyból című elbeszélése áll, amelyben az író egy, nyugdíjas férfiakból álló baráti társaság kávéházi találkozásait ábrázolja, mígnem „aratni kezd köztük a halál“. Az elbeszélést követő versek közül kiemeljük Kulcsár Ferenc és Barak László alkotásait, amelyekben a tragikus körülmények között nemrég elhunyt Dúdor István festőművésznek állítanak emléket. A verseket regényrészlet követi: Soóky László Áttételes reflexiók és rezedaillat címmel publikálja „egy készülő regényének elejét“. Sikerre számíthatnak Keszeli Ferenc Bolyongó címmel megjelent, hazai helységnevekre rímelő szellemes, tréfás versszakai. Ebben a számban is helyet kapott Ardamica Ferenc Görbe Tükör előtt című paródiasorozata, melyet Mészáros László Az egyensúly pillanatai című aforizmacsokra követ. A Látóhatár rovatban Cselényi László egy rövid írással és az R-Z montázs művész hetvenöt éves (ŐSTK-felvétele) idézi. Művészileg kiforrottabb regényében, a Vétev dobra (A jobbik ág) címűben egy dél-csehországi halászdinasztia két nemzedékének sorsában a jó és a rossz küzdelmét ábrázolja. A fasizmus leverése, az ország felszabadulása új lendülettel, az új életben való hittel tölti el a költőt. Odkazy (Üzenetek, 1946) című verseskötetével a cseh antifasiszta népfelkelés, s 1945 májusának utánozhatatlan hangulatát örökíti meg. Érdekes adata életútjának, hogy 1946 után huszonhárom évig nem írt verset. Prózát, ifjúsági műveket alkot, idejét a rádiószerkesztői munka köti le. Közben több kiadásban megjelenik önéletrajz-jellegű ifjúsági regénye, a Paméti uliőníkovy (Egy utcagyerek emlékei), amelyet a kritika éajner legjobb prózái közé sorol. Alkotói fejlődésében meghatározó előrelépést jelentenek a hetvenes évek. Az Upamatování (Emlékezte- tés, 1970) és aJDohlédnutí (Visszapillantás, 1973) filozofáló, reflexiószerű versgyűjteményeiben élettel telt, harcos hangot megütő versekkel hívja fel magára a figyelmet. Hasonlóképpen a Co reklo slunce (Mit mondott a nap, 1975) és a Já jenom i tobé- (Csakis rólad, 1977) című verseskötetek a költőnek azt a mély meggyőződését tükrözik, hogy világunk dolgainak rendezése az ember kezében van, s a történelem mozgató ereje és alkotója a nép. Derűlátás jellemzi következő két kötetét is (Kazdou hodinu - Minden órában, 1980, és az Obrana krídel - A szárnyak védelme, 1982), melyekben a szerző megvonja életének mérlegét, kifejti nézetét a két különböző társadalmi rend közt folyó küzdelemről, levonva a következtetést: az élet értelme a béke. A hetvenes években Donát Sáj- ner részt vett az újonnan alakuló Cseh írószövetség létrehozásában; a szervezetnek évekig vezető titkára volt. Irodalmi munkásságát az érdemes művész címmel, majd a Munka Érdemrenddel és a Klement Gottwald Állami Díjjal jutalmazták. című verssel köszönti a 70 éves Stefan 2áryt, valamint a 60 éves Milán Rúfust, a jelenkori szlovák költészet két jeles alkotóját. Ugyanitt szerepel még Óta Hofman A remek középcsatár című novellája, Kis Edit fordításában. A Napló rovatban Dobos László köszönti a 60 éves Szőke Józsefet Egyetlen kivezető út a munka címmel, majd Liszka József emlékezik meg a száz éve született Tichy Kálmánról, A népművészet kutatója címmel. Révész Bertalan A szülőföld és az iskola szerepe Czuczor Gérgely költővé válásában című tanulmányát olvashatjuk ezután, majd egy kritikát Ala- bán Ferenc tollából, Duba Gyula Európai magány című esszé- és tanulmánygyűjteményéről. A fiatalok irodalmi mellékletében, a Holnapban ezúttal Szászi Zoltán, Fehér Sándor, A. Szabó László, N. Tóth Anikó, Nagy Éva, Mórocz Mária és Kiss Péntek József alkotásai szerepelnek. Az Irodalmi Szemle tizedik számát Bartusz Mária szobrai illusztrálják, amelyekről Archleb-Gály Tamara ír. H. I. Millert Várady Béla, Lujzát Bartollás Katalin játssza (Bodnár Gábor felvétele) Az Irodalmi Szemle legutóbbi számáról ÚJ szú 6 É 1989. II. 3. SOMOGYI MÁTYÁS
