Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-28 / 50. szám, kedd

A I íjszú 5 39. II. 28. A tegnapi módszerek a mához nem illenek A pártmunka új formáiról egy állami vállalat üzemében Lehetőség a vállalkozó szellemiteknek Tapasztalatok a Közép-szlovákiai kerületből Az építőiparban dolgozóknak aligha kell bemutatni a bratislavai Strojstav Állami Vállalat ipolysági (Sahy) üzemét. Tudják, különösen a földmunkákat végzők, hogy a munkájukat könnyítő és műszaki­lag már elhasználódott hidraulikus kanalas rakodókat és földgyalukat az itt dolgozók varázsolják újjá egy minden részletre kiterjedő nagyjaví­tás során. Az üzem közel félezer dolgozójá­nak ez volt a feladata 1988 júliusa előtt és ugyanez július után is, még­sem mondhatjuk, hogy maradt min­den a régiben. Sőt, éppen ellenke­zőleg, a változások számottevőek. A vezérigazgatóság megszűnése után bratislavai központtal megala­kult az állami vállalat. A megfelelő tömegpolitikai és propagandamunka eredményeként az ipolysági üzem­ben dolgozók megértették, hogy az önfinanszírozás és az önellátás fel1 tételei közepette újszerű alapelvek érvényesülnek. Mindezt Ján Peniőka, a 68 tagot és 7 tagjelöltet tömörítő pártalap- szervezet elnöke mondta, s nehogy túlzottan elméleti megállapításként hassanak szavai, felajánlotta, láto­gassunk el az üzem valamelyik részlegébe. Mondják el maguk a dolgozók, hogy saját feladataikat és azok maradéktalan teljesítését miként látják az állami vállalat kere­tében. Sorra vettük az egyes részlege­ket, s végül a fémmegmunkáló mű­hely mellett döntöttünk. Lakatosok, hegesztők, esztergályosok dolgoz­nak itt, mintegy nyolcvanan. Felújít­ják a még használható alkatrésze­ket, illetve újakat készítenek a nem kaphatók helyett.-A munka jellegéből adódik, hogy az állami vállalattá válás kap­csán a termelési értekezleteken és a taggyűléseken e részlegről beszé­lünk a legtöbbet. Előfordul például, hogy egy gépet csak azért nem tudunk átadni, mert hiányzik egy nehezen elkészíthető alkatrész. A részlegen dolgozókra vár a fela­dat, hogy találékonyságukkal pótol­ják mások mulasztását. Még több­letmunka árán is, hiszen az át nem adott gép a belefektetett munka elle­nére sem hozza az állami vállalatot éltető nyereséget. Ugyanakkor e részleg dolgozóira is vonatkoznak mindazon előírások, amelyek az üzem egészében érvényesek. A munka mennyiségétől és minősé­gétől függő prémiumok, és termé­szetesen a munkafegyelmi követel­mények is.- Kezdjük talán a megszigorítá­sokkal - kértem Borka Lajos mes­tert.- A prémiumot a részleg kapja, és egyéni érdemek szerint osztjuk el. Személyenként a havi különbség hatszáz korona is lehet. Az elosztás szempontja a teljesítmény és a mi­nőség. A minőségért a hónap elején mindenki tíz pontot kap. Ebből vo­nunk le a selejtért. Egy perc késé­sért két százalék megy le a kiérde­melt prémiumból, további levonáso­kat hajtunk végre a gondatlan szer­számhasználatért, az anyaggal való pazarlásért, de azért is, ha valaki a kijelölt harminc percen kívül megy el az üzemi büfébe.- Az érdekeltek mit szólnak mind­ehhez? - ismételte meg lassan a kérdést, miközben a tömör, de annál többet mondó feleletet is meg­fogalmazta. - A dolgozóknak úgy a háromnegyede megérti, hogy az önelszámolásnak ez elengedhetet­len feltétele.- És akik nem?- Azok más munkahelyet keres­nek. Tény viszont, hogy ilyen dolgo­zó egyre kevesebb található. Heral Imre fémmegmunkáló, a pártcsoport vezetője.- Ezekben a hetekben a tanács­kozásainkon legtöbbet termelési és szervezési jellegű kérdésekről be­szélünk. Kérésünkre szigorodott meg a részlegen belüli minőségi ellenőrzés. A legtöbb gépalkatrész többféle megmunkáláson megy át. Ilyenkor egyikünk esetleges hanyag Rados Miklós, a prémiumelosztó bizottság tagja munkája megnehezíti a következő műveletet végző helyzetét. Az új rendszerű ellenőrzés a rossz minő­ségű munkát azonnal kiszűri.- Mint kommunistának, mit jelent az a tény, hogy állami vállalat lettek?-Teljesíteni kell feladataimat, úgy, hogy másoknak is példát mu­tassak. Rados Miklós lakatos, a szak- szervezet bizalmija, a prémiumokat elosztó bizottság egyik tagja.- Vannak haragosai? Például azok közül, akik néhányszáz koro­nával kevesebbet kapnak.- Nincsenek és nem is lehetnek, hiszen az elosztás nyílt, mindenki tudja, hogy miért mennyit kapott, illetve nem kapott. Az elosztásban a tények döntenek és nem a barát­ság. Nézze - mutatta a kezébe vett fémhengert és az arra ráhegesztett fület, amit érkezésemkor tett a ké­szek közé. - Ha jön a minőségel­lenőr és a hegesztés nem állja ki a tartóssági próbát, levon a pontja­imból és a hónap végén megvonom magamtól a prémiumot. Kire hara­gudjak? Magamra? Vagy a munkám minőségét igyekezzem megjavítani? A válasz egyértelmű, és ugyanez a helyzet másokkal is.-Azt tapasztalom, hogy a na­gyobb de reális igények megszilár­dítják a kollektívát - magyarázta Vítyasz Vilmos az esztergapad mel­lett, akit azért ajánlottak figyelmem­be, mert szinte kivétel nélkül a leg­több prémiumot kapók egyike. Mi gondja-baja mással, gondolhatná valaki, de szavai ennek ellenkezőjét bizonyítják.-Aki kevesebb prémiumot kap, mert kisebb a teljesítménye, vagy selejtet is gyárt, még nem biztos, hogy hanyag, lusta vagy felületes. Lehetséges, hogy akarata ellen hi­báz, valamilyen munkaműveletet rosszul végez, mert helytelenül gya­korolta be. Ilyenkor segítünk egy­másnak, megbeszéljük a munka menetét, azt, hogy mire kell ügyelni. Kölcsönös az öröm és az elégedett­ség, ha ez eredménnyel jár.- Mindez a tömegpolitikai munka és a hatékony gazdasági propagan­da eredménye - summázta a hallot­tak lényegét a pártelnök. - Ezeknél már csak egy fontosabb dolog van, a személyes számvetések. Ahoi ezt elhanyagolják, ott az ösztönző mun­kamódszerekről csak beszélnek. A személyes számvetések elképzel­hetetlenek pártfeladatok nélkül, megkövetelik a demokratikus mun­kaformákat és a párt vezető szere­pének érvényesítését.- Nem túlozza el ennek a jelentő­ségét?- Saját tapasztalataink alapján mondhatom, hogy nem. Az adott szakaszért felelős gazdasági vezető kiáll a közösség elé és elmondja, hogy mit akar tenni, mik az elképze­lései. A tagok rákérdeznek egyes dolgokra, problémákra, és ő azokra is felel. Szavait jegyzőkönyvezik, és tudja, hogy fél év múlva az általa kimondottakról számot kell adnia, mégpedig személyesen és ismét a közösség előtt. Ez teljesen más, mint egy terv, gazdasági jelentés, amit elkészítenek és felolvasnak. Az illető maga összesíti feladatait és azok teljesítéséről is személyesen nyújtja be a számlát. Például az a gazdasági vezető, aki fél év alatt egyszer sem járt a műhelyekben, nem vett részt termelési értekezle­ten, aligha mondhatja el a dolgozók előtt, hogy demokratikusan irányít. Persze a dolgozók sem panaszkod­hatnak, hogy semmibe veszik javas­lataikat, ha a személyes számvetést szótlanul, észrevételek, kérdések nélkül ülik és hallgatják végig. A pártelnök szavainak tanulságát is levonta. Az állami vállalatnál új szempontok érvényesülnek és ezek újszerű gondolkodásmódot, egyéni felelősségérzetet igényelnek. Az alapszervezet az új és hatékony munkaformákkal, elsősorban a sze­mélyes számvetésekkel ezeket erő­síti. EGRI FERENC A jogszabályok Közismert a jogszabályok túlbur­jánzásának jelensége. Sőt, mi több, ismerjük ennek okait is. Milyen lehe­tőségei vannak az állampolgárnak vagy egy szocialista szervezetnek, ha úgy véli, hogy valamely jogsza­bály túlhaladottá vált, fékezi a fejlő­dést? Hogyan lehetne a széles nyil­vánosságot bevonni a jogalkotásba? Az irányításban új mozzanatként szolgálhatna olyan jogszabály elfo­gadása, amely az állam és a társa­dalom életét érintő fontos kérdések társadalmi megvitatásáról szóina, il­letve a tisztségviselők jogellenes és az állampolgárok jogait sértő tevé­kenységével szembeni bírósági vé­delemről rendelkezne. A törvények megalkotása kollek­tív munka. Ezzel összefüggésben egy alapvető kérdés merül fel: ha a jog társadalmi viszonyokat szabá­lyoz kötelező formában, akkor konk­rétan hogyan nyilvánul meg az adott társadalmi viszony a jelenlegi jog­szabályrengetegben? Hogyan akar­juk biztosítani a gazdasági folyama­tok irányítását egy olyan jogrenddel, amely végső soron névtelen? Milyen a szerepük a „túlburjánzott“ jogi normáknak a gazdasági viszonyok szabályozásában? Az ilyen jogsza­bályok végső soron nem képezik az optimális irányítás előfeltételét, ha­nem éppenséggel veszélyeztetik. A gazdasági kockázat előfeltételeit teremtik meg. Éppen azt szolgálják tehát, amit gátolniuk kellene. A jogszabálynak a társadalmi erő lényegét kell elvontan kifejeznie, ám ugyanakkor nem veszhet ki belőle az élet sokszínűsége. Ugyanakkor a gazdaságpolitika is csak a törvé­nyes rendelkezések keretében való­sulhat meg. Gyakori kiigazításai ugyanis megingatják a jogbiztonsá­got, destabilizálják a jogi intézmé­nyeket. A jogszabály szükséges elvont­sága egyidejűleg megköveteli a döntéshozatali, jogalkalmazási gyakorlat áttekinthetőségét. Vagyis kevesebb előírást - több jogot. Ed­dig az volt a kiindulópont, hogy az egyik konkrét eset eldöntése ellent­Rendhagyóan, Bratislavában tá­jékoztatták a Közép-szlovákiai kerü­let képviselői az újságírókat arról, milyen tapasztalatokat szereztek a nemzeti bizottságok azoknak a kérvényeknek intézésével kapcso­latban, melyeket a vállalkozó szelle­műek intéztek hozzájuk. Az enge­dély alapján szolgáltató tevékenysé­get végző állampolgárok száma eb­ben a kerületben is növekedett az elmúlt időszakban. Rafael Medved, a Közép-szlová­kiai Kerületi Nemzeti Bizottság alel- nöke elmondottá, hogy a szolgálta­tások e kiegészítő formáját is ki­használják, hogy a lakosság igényeit kielégítsék. A kerületben ugyan több mint 19 ezer dolgozót foglalkoztat a 31 helyi gazdálkodási vállalat, de kívülük még 2739-en kértek, illetve kaptak engedélyt különböző tevé­kenységek végzésére. Közüiük 402- en főfoglalkozásként végzik munká­jukat. Legtöbben a szabó-, illetve a varrószakmában dolgoznak - 613- an -, őket követik (282-en) az épít­kezéssel kapcsolatban álló szakem­berek, majd különböző szerelők, szobafestők, tapétázók, illetve az autójavítók következtek. Járáson­ként is eltérő a kiadott engedélyek száma: a Rimaszombati (Rimavská Sobota) vezet 345-tel, majd ezt a Prievidzai és a Povazská Bystrica-í követi. A felsorolás végén 83 enge­déllyel a Nagykürtösi (Vel'ky Krtís), illetve 80 magánvállalkozóval a Cadcai járás áll. Felmerültek azok a gondok is, melyek a nemzeti bizottságok tiszt­ségviselőit és a lakosságot egyaránt foglalkoztatják a szóban forgó szol­gáltatási móddal kapcsolatban. Sok a tisztázatlan kérdés az engedélyek kiadása körül és a kerületi nemzeti bizottság illetékesei szerint nagyon sok múlik azon, hogy a nemzeti bizottságok legalsóbb szintjén ho­gyan viszonyulnak a kérvények megítéléséhez, mennyire merészek, de nem utolsósorban, hogy a dön­téshozatalkor milyen a tisztségvise­lők magatartása. A vállalkozni aka­rók viszont sok kérdést tesznek fel a szolgáltatások áraival, a szociális ellátással, az adóztatással kapcso­latban. A higiéniai szolgálat, a mun­mondhat egy másik eset eldöntésé­nek, mivel a gazdasági jogvitákat eldöntő szervek e jogkörük gyakor­lásában önállóak. Milyen mértékig célszerű konzerválni ezt az alapel­vet manapság? Az önállóságot meg kell őrizni ugyan, de csupán a gaz­dasági életben előadódható konflik­tushelyzetek kiküszöbölése érdeké­ben. Es ezt jelenleg elősegíti a szo­cialista szervezetek nagyobb dön­téshozatali lehetősége is. A gazdasági mechanizmus átala­kításának folyamatában a jogszabá­lyok megtartása mellett mindinkább előtérbe kerül a jogszabályok hierar­chiájának kérdése, a törvényt vég­rehajtó jogszabályok viszonya, illet­ve a törvénnyel való összhangja, s a végrehajtási jogszabályok törvé­nyesség szempontjából való felül­vizsgálatának lehetősége. A vállalati jogok reális és haté­kony védelme szempontjából fontos, hogy a Gazdasági Törvénykönyv Novellája szabályozta a gazdaság- irányítási szervek törvénysértő dön­téseinek kérdését is. Döntéseiknek törvényességéről, illetve a törvé­nyesség szempontjainak megállapí­tásáról, a döntések megszüntetése feltételeinek, érvénytelenségük megállapításának szabályozásáról van szó. Az említett kérdések jogi szabá­lyozásával megszűnik az a helyzet, amelyben szinte el lehetett nézni a szocialista törvényesség megsér­tését a gazdaságirányítás területén, és amelyben az, aki a jogszabályt megsértette, nem volt köteles meg­téríteni a jogsértéssel okozott anyagi kárt. Ezzel szemben a Gazdasági Törvénykönyv Novellája úgy rendel­kezik, hogy a gazdaságirányítási szerv köteles a vállalatnak megtérí­teni azt a kárt, amelyet a gazdálko­dásába való jogtalan beavatkozásá­val okozott. Az ilyen jogvitákat a gazdasági döntőbíróság dönti majd el. Az irányítás jogi szabályozásának tökéletesítése érdekében átfogób­ban kellene kodifikálni és összehan­golni a Gazdasági Törvénykönyvvel. kavédelmi szakemberek - akiktől bi­zonyos esetekben szintén igazolást kell kérniük az engedély kiadásához- állásfoglalása nem mindig egyér­telmű. Remélhetőleg a következő év elejétől érvénybe lépő törvény, mely a kisvállalkozásokat szabályozza, világos útmutatásul szolgál majd.-Az a véleményünk, hogy min­denkinek meg kell adni a lehetősé­get, ha tud és akar dolgozni és nem lehet oka az elutasításnak az, hogy az adott településen már valaki vé­gez hasonló szolgáltatást - hangsú­lyozta az alelnök. - Természetesen a vállalkozó azt tartja szem előtt, hogy neki megérje, de elvárja az erkölcsi elismerést is. Senki számá­ra sem lehet viszont közömbös, hogy a lakosság elégedett-e szol­gáltatásaink színvonalával vagy sem, és az sem, hogy az engedély alapján szolgáltatást nyújtók milyen hatékonysággal dolgoznak, hogyan járulnak hozzá a társadalmi igény kielégítéséhez. Július Tomko mérnök, a Közép­szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizott­ság kereskedelmi osztályának veze­tője szólt arról is, hogy a termékek árusítása, illetve a vendéglátóipari szolgáltatások iránt ez idáig a várt­nál kisebb érdeklődés mutatkozott, összesen 156 engedélyt adtak ki, ebből mindössze 21 -et a vendéglá­tóipari tevékenységre. Valamennyi járásban nem is tartanak nyilván ilyen kérelmezőket, illetve szolgálta­tókat: csak a Banská Bystrica-i, a Dolny Kubín-í, a Rimaszombati, a Liptovsky Mikulás-i és a ¿ilinai járásban akadtak vállalkozók. A ké­relmezők többségének fagylalt, vat­tacukor, palacsinta és ezekhez ha­sonló édességek készítésére, illetve árusítására adtak lehetőséget. Az elkövetkező időszakban felte­hetően az eddiginél többen érdek­lődnek majd a szolgáltató tevékeny­ségek iránt, illetve tovább növekszik a vállalkozók száma. Ehhez viszont- és nemcsak a Közép-szlovákiai kerületben - tisztázni kell valameny- nyi felmerülő kérdést, nagyobb fi­gyelmet kell szentelni a tájékozta­tásnak, hisz valamennyiünk érdeke, hogy megbízhatóak, jó minőségűek legyenek szolgáltatásaink. D. T. Úgy vélem, hogy a következő idő­szakban nemcsak a Gazdasági Tör- vénykönv rekodifikálásához lehet majd hozzákezdeni (a gazdasági jo­gi normák „leltározásának“, össze­gezésének értelmében), hanem az állami vállalatról, s a szövetkezetek­ről szóló törvényekkel összhangban fokozatosan el lehet kezdeni egy átfogó, egységes vállalkozói és gaz­dasági jogi kodifikálást. Ezzel összefüggésben lehetséges lenne egy törvényben szabályozni az álla­mi vállalatok, a mezőgazdasági és más szövetkezetek jogi viszonyait (a tagsági viszonyokon kívül), valamint azokat a jogviszonyokat is, melyeket most a Gazdasági Törvénykönyv szabályoz. Ebben az esetben szű- kebb kodifikációról lenne szó. Elkép­zelhető azonban olyan megoldás is, hogy egyetlen egy törvény szabá­lyozná az említett jogviszonyokon kívül a népgazdasági tervezést, a pénzügyi gazdálkodást, s a bére­zés alapvető kérdéseit is. Ebben az esetben szélesebb körű kodifikálás­ról lenne szó. Ez felelne meg a leg­inkább az áru- és pénzviszonyok fokozottabb kihasználásán, s a vál­lalatok nagyobb önállóságán nyugvó gazdasági mechanizmusnak, mivel a vállalatoknak a gazdasági tevé­kenységük szempontjából szüksé­gük van a jogi szabályok áttekinthe­tőségére, logikai összehangoltságá­ra. így jöhetne létre a gazdasági átalakítás (a szocialista vállalkozás) alapvető kódexe, melyben egy me­rőben új jogi rendszer révén fogal­mazódna meg a közgazdasági kate­góriák új filozófiája is. Az említett megoldás, amely lényegében telje­sen új lenne (eddig még egyetlen szocialista államnak sincsenek ta­pasztalatai ezzel kapcsolatban) a társadalmi viszonyok szabályozá­sából indul ki, nem bontja meg a jog­rendszer egészét, de éppen ellenke­zőleg szilárdítaná azt. Mindez ma­napság még talán utópiának tűnhet. Nézetem szerint azonban nem ha­gyományos, de ígéretes megoldás­ról van szó. Dr. DÁNIEL FUTEJ, kandidátus Téma a minőség. Ján Peniőka és Borka Lajos (A szerző felvételei) inflációjának megszüntetéséért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom