Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-28 / 50. szám, kedd
„Egyetlen perc sem veszhet el“ Jirí Pauer nemzeti művész hetvenéves A zene szeretete szinte a bölcsőtől, a zsenge gyermekévektől kíséri Jirí Pauer nemzeti művészt, a prágai Nemzeti Színház igazgatóját, a Zeneművészeti Akadémia profesz- szorát. ,A Kladno vidéki Libuáínban, bányászcsaládban született 1919. február 22-én. Sokan játszottak valamilyen hangszeren a faluban, így nem is csodálkozhatunk azon, hogy Jirí Pauer is korán megtanult muzsikálni. Akkoriban Csehországban jóval több volt a népi muzsikus, mint manapság.- Szüleim szerettek énekelni, tagjai voltak a helyi énekkarnak, s a próbákra, fellépésekre nemegyszer engem is magukkal vittek - idézi fel gyerekkorát a művész. - Abban az időben a zene jelentette életünkben az egyetlen szórakozást. Apám bányász volt, de a gazdasági válság éveiben hetente csak kétszer mehetett dolgozni. így aztán többet foglalkozhatott velem... Mindmáig emlékszem első nyilvános szereplésemre: négyéves voltam és a május elsejei felvonuláson én adtam kürtjelet a zenekarnak... Diákkorában méginkább fokozódott a zene iránti érdeklődése. A kladnői tanítóképzőben tagja a diákzenekarnak. Ekkor már hegedűn, zongorán és trombitán játszik, dobol, sőt, ha szükség van rá, énekel is. Különösen Jaroslav Jezek szerzeményeit kedveli, mivel a cseh dzsessz e nagy alakjának müveiben megérzi az igazi művészetet. A tanítóképző elvégzése után különféle zenei tanfolyamokat látogat, megismerkedik a cseh zenei élet kiváló személyiségével, Alois Hábá- val, aki - megkerülve a protektorátus-beli előírásokat - lehetővé tette számára, hogy mint létszámon felüli érdeklődő, részt vehessen konzer- vatőriumi előadásain. Hába zeneszerzői felfogása a jövőbe mutatott, tanítványainak igazi példaképe volt. Nemcsak a kiváló zeneszerző és pedagógus, hanem a cseh nemzetre nehezedő német megszállás nyomasztó légköre is érleli Jirí Pauert. A kladnői Poldi Művekbe vezénylik kényszermunkára, ahol, amint egy visszaemlékezésében mondja: ,,A téglánál és a mésznél kezdtem, majd az asztalosműhelybe kerültem, végül a műszaki rajzoló-osztályon kötöttem ki.“ Életszemléletét a környezet, a kétkezi munka, dolgozótársainak nézetei, mindennapi gondjai és bajai acélozzák. Politikai meggyőződését szüleitől kapta, akik mindketten a párt alapító tagjai voltak. Velük együtt tapasztalhatta ! „A tehetség nem elég..." (ŐSTK-felvétel) a nyomort, a munkanélküliséget, a mozgalmi munkát. Ez a környezet, ezek a tapasztalatok vezetik a kommunista párt soraiba 1945-ben, majd 1948 februárjában a prágai Óváros térre. Ezekre a napokra így emlékezik vissza:- Viharos idők voltak... Az iskolában, éppúgy, mint az üzemekben, őrjáratot szerveztünk, védelmeztük mindazt, amit a háború után felépítettünk. És nem hiányozhattunk az Óváros térről sem, amikor Klement Gottwald bejelentette a munkásosztály győzelmét. Vallja, hogy a társadalom sorsdöntő eseményeinél erősebben semmi sem ösztönzi az alkotó embert. A háború utáni években zeneszerzői munkássága három irányban bontakozik ki. Mozgalmi dalai és szovjet katonadalai a történelmi idők átélését, a szocializmus eszméjével való teljes azonosulását fejezik ki, éppúgy, mint népdalfeldolgozásai, Képek, szobrok a természetért Két neves szlovák képzőművész, Juraj Melié szobrász és Michal Kern festő a közelmúltban Bratislavában közösen állítottak ki. Mindkettőjüket a természet, környezetük alakulása és sorsa érdekli. A Liptovsky Mikulásban élő Michal Kern a 70-es évek konceptuális művészetének egyik jelentős képviselője. E- mostani kiállításon azokból a munkáiból adott ízelítőt, amelyek két modern képzőművészeti irányzat, a land art (talajművészet) és a body art (testművészet) stílusjegyeit viselik magukon. Jellemző motívumai a madárfészkek, s a talajon (hóban, fűben) látszó emberi lábnyomok. Fészek című fényképsorozatának - amelynek darabjain emberi kéz véres nyoma látható - kiegészítő része egy valódi madárfészek is. Érinféscímű sorozata pedig azt mutatja be, milyen károkat okoz az ember a növényvilágban. Az embernek a természet ellen elkövetett erőszakos beavatkozásait utasítja el ezeken az alkotásokon. Juraj Melis, akinek tavaly Érsekújvárod (Nővé Zámky) önálló kiállítása volt, ezúttal kevésbé ismert, a hetvenes években készült munkáit mutatta be. Többségük fafaragás, de a szobrot valamilyen (a természetben) talált tárggyal, továbbá különféle szöveggel, jelekkel, egészíti ki és olykor festi is. Alkotásain a faragott stilizált madárfigura, a szarvas, a halak, a különféle kelepcék, az egérfogó és a céltábla a természet pusztulását kifejező jelképek, illetve a rombolásra utaló motívumok. Mindkét képzőművész korunk egyik égető problémáját, a természet sajnálatos pusztulását, a környezetrombolást dokumentálja sajátos művészi kifejezőeszközökkel. ARCHLEB GÁLY TAMARA a nemzet iránti elkötelezettségét. A harmadik csoportba az eszmeileg mélyrehatóbb, kiforrottabb művei tartoznak. Számára 1948 februárja, a társadalmi életben való cselekvő részvétel értékes tanulságokat jelent. Ezeket így összegezte egy alkalommal: „Először is: az ügyért megtorpanás nélkül, szüntelenül küzdeni kell. Másodszor: az élet minden pillanatát ki kell használni, egyetlen perc sem veszhet el. Harmadszor pedig: a műalkotás csak akkor érték, ha gondolatokban gazdag és tartalmas, ha az emberekhez szól és ha a nép megérti azt.“ Társadalmi elkötelezettségének számos alkotásával is tanúbizonyságát adta. A CSKP megalakulásának 50. évfordulóját a Canto Festivo című ünnepi nyitánnyal köszönti, a noszf 60. évfordulójára Auróra címmel ír szimfonikus nyitányt, a CSKP fennállásának 60. évfordulójára Himnusz a kommunista párthoz címmel komponál szerzeményt. Közel négy évtizedes művészi alkotómunkája során számos zenei műfajban alkotott maradandót. A Nemzeti Színház alapításának 75. évfordulójára meghirdetett pályázatra eredeti operával jelentkezett. A pályamű, a Zuzana Vojírová első díjban részesült. Ugyancsak a Nemzeti számára komponálta A fecsegő csiga, a Piroska, a Házastársi ellenpontok című operákat és Hangya Peti című balettművet. Alkotásait játsszák a Szovjetunióban, Lengyel- országban, az NDK-ban és az NSZK-ban, valamint Bulgáriában. Szimfonikus és kamaraművei, vokális és instrumentális szerzeményei eredetiségükért, gondolati és zenei leleményességükért, s nem utolsósorban közérthetőségükért széles körű hallgatóságot vonzanak. A jubilánsnak vitathatatlan érdemei vannak a kortárs cseh zenekultúra fejlesztésében is. Évekig vezető titkára volt a Cseh Zeneszerzők Szövetségének, tagja a Cseh Zenei Alap választmányának, a Prágai Tavasz bizottsága elnökségének, a Csehszlovák Zenei Tanácsnak. Több mint húsz évig töltötte be a Cseh Filharmónia művészeti igazgatói posztját, évekig vezette a Nemzeti Színház operatársulatát. A prágai Zeneművészeti Akadémia pedagógusaként sok-sok tehetséges fiatalt indított útjára. Pedagógiai munkásságának alapelve: „A tehetség nagy ajándék, de önmagában nem elég. Becsületes, kitartó munkával, lelkesedéssel, sőt fanatizmussal kell, hogy párosuljon.“ Munkásságát a Klement Gottwald Állami Díjjal, az Érdemes Művész címmel és Munka Érdemrenddel jutalmazták. 1979-ben nemzeti művész lett. Hetvenedik születésnapja alkalmából a nemzeti kultúra maradandó zenei alkotásokkal való gyarapításáért és áldozatos kultúrpolitikai munkásságáért a Győzelmes Február Érdemrenddel tüntették ki. SOMOGYI MÁTYÁS UJ FILMEK : Egy szerelem története Ma, amikor a politikai film korát éljük, amikor a nemzetközi fesztiválokon nagy számban jelennek meg a közelmúlt eseményeit feltáró és értékelő alkotások, az igényes néző kedvére válogathat az értékesnél értékesebb művészfilmek között. (Hazai mozijaink műsorán is egyre több ilyen alkotás szerepel mostanában.) Ugyanakkor egy másik igényt kielégítendő, a filmgyárak sorozatban ontják az akciófilmeket. És mert ezekkel nem könnyű felvenni a versenyt, nem könnyű egy lassúbb menetű, különösebb szenzációt nem ígérő produkcióval lekötni a néző figyelmét, ezért a napjainkban játszódó, rólunk szóló lélektani dráma vetítésére alig-alig ül be valaki. Főleg, ha a cím is csak valamiféle újabb változatát ígéri olyasminek, amiről talán már nem is lehet újat mondani. (Ez a fajta mozi talán csak a kamaszoknak lehet csemege, hiszen ők még nem láttak annyi romantikus történetet, hogy megunhatták volna.) Peregnek a kockák és sokáig úgy tűnik, hogy ez a film egy szimpla szerelmi sztori: két fiú és egy lány szerelmi háromszögének átlátható története. A lány előbb az egyik, később a másik fiút szereti meg, aztán együtt akar élni mindkettővel. Kisiklott sorsú felnőttekről és végzetük elől menekülő fiatalokról szól a film. Keresi a lány és a két fiú meggyőződésének bizonyosságát: nevezetesen, hogy rossz szociális körülmények között sem fognak teljes lelki és szellemi nyomorban élni. nem vállalkozik a szociális háttér mélyebb elemzésére. Helyenként elrugaszkodik a valóság talajáról, olyankor naivságokkal áltatja hőseit s a nézőket. Csak a film vége felé döbbenünk rá arra, hogy ez az olasz produkció mégis több a kibontakozó és a beteljesülő szerelmi viszony felszínes ismertetésénél. A menet közben sokszor indoktalannak, az események sorába nem illőnek tűnő epizódokat is helyére tudjuk rakni az utolsó tíz perc eseményeit megismerve. Ezek a jelenetek nagyrészt a két fiú és a lány előéletében olyan motívumok után kutatnak, amelyek nem mindennapos érzések, érzelmek és a megszokottól eltérő viselkedés kialakulásához vezetnek. (A lány három férfival, apjával és két öccsével él együtt, mindhármat egyformán szereti. Az egyik fiú apai szeretet nélkül nőtt fel, de mély érzelmekkel kötődik az anyjához stb.). Sőt, a megtörténtek visszapergetésével tudatosítjuk, hogy figyelmünk elsik- lott afelett a néhány finoman árulkodó gesztus felett, amelyek arra utalnak, hogy a három fiatal sorsa úgy fog alakulni, ahogy alakult: a lány kiesik a körből. Mindent megélt és mindent elveszített, nem akar mindent elölről kezdeni. Maselli kiépített korlátok között vezeti a történetet: tudja, mi az, amit még ki tud fejezni a művészfilm eszközeivel, mi az, amit már nem, s azt nem is erőlteti. Tudja, mikor és meddig ragadhat le a lényegtelen A lány bizakodik, hogy a szerelemben megtalálja a szépet és a jót, a szerelem elhoz számára egy új életformát. Jóllehet érzelemvilága megváltozik, életvitele nem: a megélhetésért továbbra is ugyanúgy kell robotolnia, mint azelőtt. Bár Fran- cesco Maselli beszél arról, hogy a munkanélküliség, a lakáshiány megnehezíti két fiatal indulását, de ■ Hármasban dolgoknál, tudja, miből mennyi kell ahhoz, hogy hatásos legyen, mégse kommersz. Ettől lesz élvezhető, érdekes mozi az Egy szerelem története. Valéria Golim, Blas Roca-Rey és Livio Panieri a három kellemes megjelenésű fiatal színész érzékletes játékával elnyeri a nézők szimpátiáját. (tallósi) Milyen lesz a Líra? A szív A mai idősebb korosztály kedvelt gyermekkori regénye volt Edmondo De Amici A szív című története, amely a századforduló táján játszódik egy torinói iskolában. A népszerű regényből Luigi Comencini rendezésében hatrészes tévésorozat készült, amelynek főszereplőit Giulia- na De Sia, Bemard Blier, Andrea Ferreol és Eduardo De Filippo alakítják. Tavaly nyáron majdnem megszűnt a Bratislavai Ura. Legalábbis erről szólt a fáma, s nem volt benne semmi meglepő, hiszen senki sem tudta megmondani, hogyan lehetne a fesztiválnak visz- szaadni - talán nem is annyira a régi fényét, mint inkább az értelmét. A szlovák könnyűzenei élet kilenc legjelesebb képviselőjének (Pavol Ham- mel, Peter Nagy, Vaso Patejdl, Miroslav 2birka stb.) találkozása az SZSZK kulturális miniszterével úgy végződött, hogy lesz Líra, és hogy Peter Lipa érdemes művész lesz az 1989-es fesztivál bizottságának elnöke. (A fesztivált az idén június 9. és 11. között rendezik meg.)- Nem mondhatja, hogy nincsenek tapasztalatai, hiszen a Bratislavai Dzsessznapok is az ön „gyermeke". A Líra azonban egészen más, ráadásul, miatta, kevesebb ideje marad zeneszerzésre és fellépésekre. Miért vállalta el mégis?-Azért, mert a kollégáim egyhangúlag rám szavaztak, állításuk szerint az elnöki tisztség betöltésére én vagyok a legalkalmasabb. Egyetlen feltételem volt csak: a szavazással nem ér véget az ő szerepük sem, azzal is segíteniük kell nekem, hogy maguk is beneveznek a versenybe. Könnyűzenei életünk élvonalbeli egyéniségei korábban nem azért veszítették el érdeklődésüket a verseny iránt, mert féltek a sikertelenségtől, hanem inkább azért, mert nem bíztak a dalok elbírálásának módszerében és hiányolták a megfelelő színvonal biztosítékát is. Nekünk nem volt más választásunk, mint menni és magyarázni, külön-külön mindenkit meggyőzni, akit tehetségesnek tartunk, hogy írjon egy jó dalt a Lírára.- Mi a biztosítéka az igazságos döntésnek?- Először is: a zsűriben nem ülnek majd olyanok, akik maguk is zenét szereznek, szöveget írnak, illetve énekelnek. Másodszor: megváltoztatjuk a helyszínt és visszaköltözünk a sportcsarnokba. Harmadszor: „fél playback-kel“ számolunk, hogy az előadónak ne kelljen tartani a kísérettől és a hangosítástól, amelyhez nincs hozzászokva. Fesztiválzenekar nélkül talán megleszünk, de az előadó mellé ki kell állnia a vokálnak vagy az együttesnek. Több teret kap ezzel a mozgás és a látvány, melyek természetes „tartozékai“ a könnyűzenének. Mindez persze csak a versenyre vonatkozik, az önálló koncertek, fellépések természetesen playback nélkül zajlanak majd. Felkértük a Csehszlovák Rádiót is, hogy segítsen nekünk. A huszonnégy benevezett dalból hatot maguk a hallgatók választhatnak ki. A televíziót is meg szeretnénk bízni videoklippek készítésével, melyek alapján a nézők - a rádió- hallgatókhoz hasonlóan - részt vehetnek a versenyszámok kiválasztásában. Megpróbálunk újra igazi fesztivált csinálni a Lírából és slágereket küldeni a világba.- Slágereket?- Végül is minden fesztiválnak az az elsődleges feladata, hogy slágerek szülessenek. A szakmai irányítás lényege pedig abban rejlik, hogy színvonalat biztosít, és én hiszem, hogy jó válogatással ez is sikerülni fog majd.- A zsűri számára ez tehát azt jelenti...-... hogy kiválasztja a maga hat versenyszámát az említett huszonnégy közül, végül tehát tizenkét dal kerül a döntőbe.- Ebből a tizenkettőből pedig újra a nyilvánosság előtt történik a válogatás, mint tavaly vagy azelőtt?-Nem. Az arany-, az ezüst- és a bronzlíra odaítéléséről a zsűri dönt majd. További sorrendet nem állítunk fel.- A díjjal pénz is jár?- A győztes, azon kívül, hogy bekerül a nemzetközi versenybe, tizenhatezer koronát kap. A második díjért tizenkétezer, a harmadikért nyolcezer korona jár. Ezen az összegen azután már egymás között kell hogy osztozzon a zeneszerző, a szövegíró és az előadó.- Pénzük tehát van elég.-A fesztivál rendezője a Slovkoncert. Az anyagiak rá tartoznak. Mivel kísérletképpen már önállóan gazdálkodik, bizonyos mértékben önállóan rendelkezhet az általa „termelt" valutával is.- A nemzetközi verseny nem változik?-Azzal számolunk, hogy a versenyszámok mögött kiadók, lemezgyárak, rádió- és tévétársaságok állnak majd. Mindez természetes és jól működő hajtóerő a könnyűzenében, de szerintünk nincs más megoldása annak, hogy a mi zenénk is „kilépjen“ a nagyvilágba.- Az idei Lírán is fellépnek majd világsztárok?-Minden bizonnyal, de neveket még nem ígérhetek. ZDENKO PAVELKA ÚJ SZÚ 4 1989. II. 28.
