Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám, szombat

ÚJ szú 3 * 1989. II. 18. A JKSZ Központi Bizottságénak 21. ülése Káderkérdések szerepelnek a testület napirendjén (ŐSTK) - Belgrádban pénteken megkezdődött a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bizott­ságának 21. ülése. A testület első­sorban a központi bizottság és az elnökség megújításáról tárgyalt. A személycserék a nemrég lezajlott 20. ülésen kezdődtek meg. A KB- tagok közül több mint negyvenet kellene kicserélni, s az elnökség néhány tagjának lemondását köve­tően ezt a csúcstestületet is ki kell egészíteni. A JKSZ KB ülésének napirendjén szerepel az a beszámoló, amelyet egy munkacsoport készített a bosz­niai és hercegovinál' pártszervezet kérésének jogosságáról (Mate And- rics, Hrvoje Istuk, Milanko Reno- vica és Nikole Sztojanovics fele­lősségének megállapításáról volt szó, az ő nevük ugyanis sokat sze­repelt egy tengerparti üdülőközpont körüli botránnyal összefüggésben). Egy másik munkacsoport a vajdasá­gi pártszervezet azon követelésével összefüggésben terjeszt elő jelen­tést, hogy váltsák le KB-tagsági tisztségéről Petar Maticsot (ő a vaj­dasági tisztségviselők közül a tavalyi újvidéki tüntetések után nem nyúj­totta be lemondását). Stefan Korosec, a JKSZ KB El­nökségének titkára néhány napja közölte, a mostani ülésen megvitat­ják a XIV. pártkongresszus előkészí­tésével kapcsolatos kérdéseket is. A tegnap megkezdődött tanácsko­zás napirendjén azonban nem sze­repel ez a pont. A Vajdasági Kommunisták Szö­vetsége továbbra is kitart amellett, hogy hívják össze a JKSZ rendkívüli kongresszusát - jelentette ki Ne- deljko Sipovac, a tartományi pártel­nökség elnöke. Ezzel Korosecnek arra a korábbi nyilatkozatára reagált, hogy decemberben a JKSZ rendes kongresszusát hívják össze. Arról azonban, hogy végül is hogyan ne­vezik el a tanácskozást, s mikor kerül sorra, csakis a központi bizott­ság hivatott dönteni - mondotta Si­povac. Ljubljanában mintegy 1200 em­ber részvételével csütörtökön meg­alapították a Szlovéniai Szociálde­mokrata Szövetséget. Az alakuló gyűlés jóváhagyta a párt programját és alapszabályzatát, megválasztotta vezető szerveit, tehát a szervezet magán viseli a politikai párt összes formális jegyét. A szövetség azt ígérte, a jugoszláviai népfront kere­tében fejti ki tevékenységét. Első feladatának azt tartja, hogy elősegít­se az új szlovén alkotmány kidolgo­zását. A párt a következő választá­sokon saját jelölteket indít. Grósz Károly fogadta Miroslav étépánt (ŐSTK) - Grósz Károly, az MSZMP főtitkára Budapesten teg­nap fogadta Miroslav étépánt, a CSKP KB Elnökségének tagját, a prágai pártbizottság vezető titká­rát. A megbeszélés során a magyar pártvezető kitért rá, hogy az MSZMP jelenleg komoly változásokat hajt végre a politikai rendszerben és a gazdasági mechanizmusban. E heti prágai látogatására utalva ismét pozitívan értékelte a csehszlo­vák-magyar együttműködést, s azt is hangsúlyozta, hogy a két főváros pártszervezetei közötti szoros kap­csolatok elősegíthetik a mindkét or­szágban végbemenő társadalmi és gazdasági változások programjának megvalósítását. Miroslav Őtépán tegnap találko­zott Lukács Jánossal, az MSZMP PB tagjával, a KB titkárával is, majd Budapest VIII. kerületébe látogatott. A prágai pártküldöttség tegnap befe­jezte a magyar fővárosban tett láto­gatását. VARSÓI KEREKASZTAL-TÁRGYALÁSOK Megállapodás a „Szolidaritás“ legalizálásáról A végső döntést a szejm hozza meg (ŐSTK) - A varsói kerekasztal- megbeszélések keretében a szak- szervezeti pluralizmus kérdéseivel foglalkozó munkacsoport ülésén csütörtökön megállapodás született a ,,Szolidaritás" és az ún. „Paraszt Szolidaritás“ legalizálásáról. Amint azt Aleksander Kwas­niewski, a kormány társadalmi-poli­tikai bizottságának elnöke sajtóérte­kezletén elmondta, a „Szolidaritás“ szakszervezet lesz és nem politikai mozgalom, s legalizálásáról a szejmnek kell döntenie egyidőben Megtartották a harmadik palesztin-izraeli találkozót is Samir fel van háborodva, Peresz helyesel (ŐSTK) - Az izraeli kormány szó­vivője tegnap élesen bírált egyes politikusokat amiatt, hogy a meg­szállt területeken olyan palesztin személyekkel tartanak fenn kapcso­latokat, akik a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezettel szimpatizálnak. Ezek a találkozók állítólag semmi­hez sem vezetnek és „gátolják az igazi békeerőfeszítéseket.“ Jicchak Samir kormányfő felhá­borodással vette tudomásul, hogy az izraeli képviselők csütörtökön es­te már hadmadízben találkoztak Fejszál Husszeinivel, a magas ran­gú palesztin vezetővel. A találkozó Amnoh Rubinstein képviselőnek, a Sinuj liberális centralista párt ve­zetőjének közvetítésével valósult meg. Rubinstein Samir szóvivőjével ellentétben rámutatott: ezek a talál­kozók hozzájárulnak az izraeliek és a palesztinok közötti bizalom erősí­téséhez. Mint mondotta, Husszeini- től azt akarták megtudni, vajon a PFSZ valóban elismeri-e Izrael létjogosultságát. Samir szóvivője szerint a palesz­tinokkal folytatott kapcsolatokról ki­zárólag a kormánynak kellene dön­tenie. Simon Peresz, az Izraeli Munkapárt elnöke ugyanakkor tá­mogatja a találkozókat. A politikai színtéren bekövetke­zett változások nem tükröződnek Ciszjordániában és a Gázai övezet­ben. Csütörtökön este az izraeli ka­tonák Nabluszban megsebesítettek egy 25 éves palesztin fiatalembert, aki tegnap reggel meghalt. Csütörtö­kön egy 9 éves kislány halt bele sérüléseibe. Törékeny tűzszünet Bejrútban (ŐSTK) - A meghirdetett tűzszü­net ellenére Kelet-Bejrútban és a közeli keresztények lakta térsé­gekben szerdán és csütörtökön tovább folytatódtak a harcok a Liba­noni Erők - a keresztény jobboldal legerősebb katonai-politikai csoport­ja és a reguláris libanoni hadsereg egységei között. Csak este sikerült ismét megállapodni a fegyvernyug­vásban. A harcok eddig 57 áldozatot és 170 sebesültet követeltek. A tegnap reggeli hírek szerint a Libanoni Erők tagjai elhagyták ke­let-bejrúti állásaikat. Szerdán és csütörtökön is Naszrallah Szfair- nak, a maronita egyház legbefolyá­sosabb vezetőjének közvetítésével kötötték meg a tűzszünetet. A had­sereg és a Libanoni Erők közölték, képviselőik tárgyalásokat folytatnak arról, miként lehetne megoldani az egyre éleződő politikai ellentéteket. Michel Aun tábornok, a hadsereg főparancsnoka ezzel összefüggés­ben feltételeket szabott. Felszólítot­ta a Libanoni Erőket, hogy csapataik rendeljék alá magukat a hadsereg keresztény egységeinek, és adják át az általuk ellenőrzött gazdasági ob­jektumokat, elsősorban a bejrúti ki­kötő egy részét, valamint az ország legnagyobb erőművét. Aun tábornok katonai kabinetje közben újabb lépést tett, amely az ország további megosztottságához vezethet. Csütörtökön Kelet-Bejrút- ban a „Libanoni Rádió“ néven szó­lalt meg Aun kormányának adója. Ugyanígy nevezik az állami rádió- állomást, amely a főváros nyugati szektorából sugároz. Holnap kezdődik a dzsakartai „koktélparti“ (ŐSTK) - Phnompenhben tegnap ta­nácskozást tartott Kambodzsa, Laosz és Vietnam külügyminisztere. A kambodzsai rendezéssel foglalkozó második kötetlen találkozó előkészületeivel kapcsolatban megbeszélésükön az együttműködés kér­déseit tekintették át. Ebből az alkalomból reményüket fejezték ki, hogy az indonéz fővárosban vasárnap kezdődő találkozó eleget tesz az elvárásoknak. Ha sikerülne eredményt elérni, az a vietnami egységek kambodzsai jelenlétének, s az ellenzéki kambodzsai csoportok külföldi katonai tá­mogatásának a végét jelenthetné. Ezzel egyidejűleg befejeződne az ország bel- ügyeibe való külföldi beavatkozás is- mondotta Hun Sen kambodzsai minisz­terelnök és külügyminiszter. Kijelentette továbbá, kész foglalkozni Szihanuk her­ceg béketervével, ha az ellenzék is haj­landó tárgyalni a kambodzsai kormány javaslatairól. Ellenkező esetben ugyanis a párbeszéd nem lenne egyenrangú. A herceg különben úgy döntött, hogy ismét a hárompárti ellenzéki koalíció élére áll. Legújabb lépéseit Hun Sen a vörös khmereknek tett engedményeként érté­kelte. Szihanuk együttműködése a polpo- tista khmerekkkel akadályt jelent a kam­bodzsai kérdés megoldásában, s Pol Po- ték hatalomra jutását segíti elő. az új választási renddel, mely szerint az ellenzéknek is lehetnek képvise­lői a parlamentben. A legalizálásra vonatkozóan a politikai reformokkal foglalkozó csoport is döntéseket hoz. A szakszervezeti pluralizmus helyreállításának további feltétele, hogy garanciákat kell teremteni arra, nem térnek vissza az 1980-81-es állapotok. Kwasniewski felhívta a figyelmet a folytatódó sztrájkhullám veszélyei­re. Mint mondotta, a munkabeszün­tetések aláásták a kerekasztal-meg­beszélések hitelességét. Reményét fejezte ki, hogy a kerekasztal részt­vevői megfelelő álláspontra helyez­kednek a sztrájkokkal kapcsolatban. Varsóban ugyancsak ülést tartott -az ifjúság kérdéseivel foglalkozó al­csoport és síkraszállt az úgyneve­zett Független Diákszövetség legali­zálásáért. A szervezetet 1981 vé­gén, a rendkívüli állapot bevezeté­sekor tiltották be. Legalizálását a „Szolidaritás“ és más ellenzéki erők követelték. Az alcsoport ülésén megállapították, a szervezet műkö­dése már tény, s most már csak a legalizálása feltételeinek tisztázá­sa van hátra. SALVADOR Megvitatják az FMLN javaslatát tŐSTK) - A salvadori Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front és az or­szág politikai pártjainak vezetői megálla­podtak abban, hogy február 21-22-én a mexikói fővárosban kezdenek tárgyalá­sokat a hazafiaknak a választások‘elha­lasztására vonatkozó javaslatáról. A poli­tikai pártok képviselői ezt megelőzően még találkoznak Napoleon Duarte elnök­kel, a parlament politikai bizottságának és a legfelsőbb bíróságnak a tagjaival. Mint ismeretes, az elnök egyelőre bizonytala­nul nyilatkozott a partizánok javaslatáról, viszont Eugenio Vides Casanova had­ügyminiszter az indítványt egyértelműen és határozottan visszautasította. A Paraguayi KP nyilatkozata (ŐSTK) - A Paraguayi Kommunista Párt, amely még mindig illegalitásban mű­ködik, nyilatkozatot adott ki, amelyben Stroessner diktátor megdöntését a nép harcának eredményeként értékelte. A do­kumentum egyben hozzáfűzi, ez önma­gában nem biztosíték Paraguay életének demokratizálására, mivel az államhatalmi szervekben ugyanazok az emberek dol­goznak, mint korábban. A párt követeli az összes eltűnt, illetve bebörtönzött személy sorsának tisztázá­sát. Mint ismeretes, Antonio Maidana, a párt főtitkára évek óta börtönben sínylő­dik, s állapotáról semmit sem tudni. Kísérleti atomrobbantás (ŐSTK) - A Szovjetunió tegnap moszkvai idő szerint 7 óra 01 perc­kor földalatti nukleáris robbantást hajtott végre a szemipalatyinszki lő- téreft. A 20 kilotonna erősségű kí­sérlet célja a nukleáris robbantások fizikájában elért eredmények ellen­őrzése volt. A sugárzás szintje a kí­sérlet színhelyén és a lőtér területén túl sem nem haladja meg a normális szintet. KÖZÉP-AMERIKA? Tolatás a zsákutcából Alig telt el néhány nap a közép­amerikai csúcstalálkozó óta, s máris hallani kétkedő hangokat: vajon az, amit az öt államfő Salvadorban elha­tározott, teljesül-e, egyáltalán telje­sülhet-e? Kétségtelen, hogy legin­kább Washington véleménye szá­mít. Nos, Bush elnök szerint nem szabad elsietni a dolgot a kontrák hondurasi bázisainak felszámolásá­val, meg kell várni, Managua tényleg rátér-e a „demokratizálás útjára“. Maguk a kontrák szintén kivárnak, s garanciákat követelnek, de addig is szeretnék bebizonyítani, hogy nem lehet őket csak úgy leírni (szer­dán éjjel két nicaraguai falut támad­tak meg, öt ember megöltek)... Annyi bizonyos,, hogy amolyan féloldalas volt az immár negyedik közép-amerikai csúcstalálkozó, ugyanis lényegében csupán a Nica­ragua körüli problémákkal foglalko­meg arra, hogy a szakértői bizottsá­gok kidolgozzák a nicaraguai ellen­forradalmárok hazatelepítésének, vagy más országokban való letele­pedésének tervét. A kontrák így el­veszítik legfőbb bázisukat, tehát a döntés tulajdonképpen háborús vereségüket jelenti. (Dániel Ortega még a csúcs előtt felajánlotta nekik az amnesztiát is, s azt, hogy hazaté­résük után élhetnek az összes többi nicaraguai állampolgárt megillető jo­gokkal.) Nicaragua is komoly kötelezettsé­geket vállalt magára azzal, hogy megígérte: négy hónapon belül mó­dosítják a választási törvényt, s az általános választásokat előrehozzák 1990. február 25-re. A szavazáson az ország valamennyi politikai té­nyezője részt vehet, így a hazatele­pült ellenforradalmárok is. Emellett szabadon engedik a még börtönben A salvadori csúcs résztvevői (balról jobbra): José Azconna hondurasi, Oscar Arias Costa Rica-i, José Napoleon Duarte salvadori, Vinicio Cerezo auate- malai és Daniel Ortega nicaraguai elnök (Telefoto - CSTK) zott, pedig - Costa Ricát kivéve - az összes többi országban folynak har­cok a kormány és a felkelők között. Mégis beszélhetünk bizonyos to­vábblépésről, persze ehhez az kell, hogy a szavak tettekké változzanak. Mielőtt rátérnénk a salvadori csú­cson született megállapodásra, nem árt röviden feleleveníteni, milyen va­júdás előzte meg ezt az eseményt. összeszámolni is nehéz, hány­szor halasztották el az államfői talál­kozót. Az eredeti időpont 1988 au­gusztusa - azaz az esquipulasi bé­keterv aláírásának első évfordulója - lett volna. Salvador, a vendéglátó ország először elnökének súlyos be­tegségére hivatkozva kért halasztást (Duarte súlyos rákban szenved, az Egyesült Államokba járt kezelésre), majd pénzügyi problémákat emlege­tett az ugyancsak Salvadorban ülé­sező, AÁSZ-közgyűléssel kapcsolat­ban. Aztán Hondurasnak voltak kifo­gásai: Tegucigalpa azt a feltételt szabta, hogy Managua vonja vissza a hágai nemzetközi bírósághoz a kontrák támogatása miatt benyúj­tott panaszát. A szög végül kibújt a zsákból, amikor OscarArias Costa Rica-i elnök kimondta: meg kell vár­ni az amerikai elnökváltást. Lé­nyegében tehát ez volt a sok halasz­tás fő oka. Tény, hogy nem lehetett egyértel­műen megítélni, hogyan alakítja kö- zép-amerikai politikáját George Bush a nyolcéves Reagan-korszak után, amelyben a sandinista kor­mányzat mindenáron történő meg­döntése volt a fő cél. Az új elnök hivatalba lépése után jelezte, hogy nem fogja olyan vehemensen szor­galmazni a kontrák támogatását, és azt is nyilatkozta, véleménye szerint az Egyesült Államok és a Szovjet­unió a közép-amerikai kérdésben szintén hatékony együttműködést folytathat. Ez jó előjelnek számított, akárcsak a közép-amerikai orszá­gokban bekövetkezett néhány fejle­mény, nevezetesen a salvadori par­tizánok javaslata (miszerint a már­ciusban esedékes választások elha­lasztása esetén készek ők is részt venni a szavazáson, s tiszteletben tartani annak eredményeit), továbbá Honduras és Costa Rica egyre erő­södő törekvése a nicaraguai ellen­forradalmárok „kitelepítéséreÉs amikor az öt külügyminiszter a múlt héten New Yorkban (a világszerve­zet főtitkárának közreműködésével) egyetértésre jutott a csúcs napirend­jében, már sejteni lehetett, hogy az államfők nem távoznak üres kézzel Salvadorból. És most nézzük meg, miért mondható, hogy a közép-amerikai rendezési folyamat felébredni látszik tetszhalott-állapotából. A lényeg a következő. A hondurasi kormány kötelezte magát, hogy fölszámolja a területén levő kontrabázisokat. Az államfők 90 napos határidőt szabtak levő somozista gárdistákat és végül (de nem mellékesen) a választások előtt minden politikai párt számára egyenlő feltételeket biztosítanak a tömegkommunikációs eszközök használatára. Ha meggondoljuk, hogy a nicara­guai vezetés az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzete miatt nem is olyan rég még a választások bizonytalan időre történő elhalasztá­sát fontolgatta, s nem tartotta lehet­ségesnek a nyolc éve folytatott há­borúban leghírhedtebb somozisták szabadonbocsátását, akkor nyilván­való, hogy Managua megint tett egy sor engedményt alighanem az utol­só kártyáit játszotta ki. Mindenképp az ő rugalmasságának köszönhető­en lehet legalább részleges eredmé­nyekről beszélni. Bár - mint említettük - tulajdon­képpen csupán Nicaragua volt a csúcs napirendjén, itt is maradt nyitott kérdés. Nevezetesen az ellenőrzésé. Managua azt szerette volna elérni, hogy az elfogadott kö­telezettségeket az ENSZ égisze alatt működő, a közép-amerikai or­szágok külügyminiszterei mellett pártatlan államok és nemzetközi szervezetek képviselőiből álló bi­zottság ellenőrizze. A többiek ezzel nem értettek egyet, így egyelőre csak az öt külügyminiszter alkotja majd a bizottságot, ami azért hátrá­nyos Nicaragua számára, mert a többi négy ország a múltban gya­korlatilag egységfrontot alakított ki vele szemben, tehát a pártatlanság­ra vajmi kevés az esély. A térség másik kulcsországa Sal­vador, de ezt a témát nem vagy alig érintették a csúcsértekezleten, tehát nem szenteltek figyelmet a partizá­nok legutóbbi javaslatainak sem. Pedig előzőleg az ország politikai vezetése hajlandóságot mutatott a választások elhalasztására, s az Egyesült Államoknak sem voltak kü­lönösebb kifogásai. A hadsereg azonban nem áll kötélnek, s egy puccsot is kilátásba helyezett. Látni tehát, hogy míg az egyik oldalon Nicaraguával szemben az ország belső politikai életére vonat­kozó egész sor követelmény fogal­mazódik meg, s ezeknek Managua igyekszik is eleget tenni, addig a másik oldalon Salvadorban a pár­beszéd, a szintén nyolc éve húzódó konfliktus esetleges tárgyalásos rendezésének esélyeit a katonák azonnal elgáncsolják. Vajon nem egyenlő a mérce? A Nobel-díjas béketerv nem mindenkire egyenlően vonatkozik? Vagy mire megy ki a „játék“? A nicaraguai kormány megdöntésére, ahogy az Reagan idejében volt? Ezekre a kérdésekre egyelőre nincs válasz, s bár a tola­tás a közép-amerikai zsákutcából talán megkezdődött, messze van még a kijutás... PAPUCSEK GERGELY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom