Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-17 / 41. szám, péntek

ÚJ szú 3 * 1989. II. 17. Az átalakítás sikere mindannyiunk érdeke Találkozó az SZKP Központi Bizottságának székházában a munkásosztály képviselőivel (ŐSTK) - Az SZKP Központi Bizottságának székházéban kedden találkozót tartottak a munkásosztály képviselőivel. A tanácskozáson az átalakítás időszerű kérdéseivel és problémáival foglalkoztak, áttekintet­ték a szovjet társadalom megújítását célzó alkotómunka hatékonyabbá tételének tartalékait és lehetőségeit. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke bevezető beszédében elmondta: Az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének és a szovjet kormánynak a ne­vében szívélyesen üdvözlöm önöket, a munkásosztály képviselőit. Önök a szö­vetségi köztársaságokból, országunk kü­lönböző területeiről, ipari központjaiból ér­keztek. Gondolom, van mit mondaniuk a párt központi bizottságának. Ma, amikor széles körben kibontako­zott az átalakítás, az egész társadalmat érinti, mindannyiunkat, a központban és helyi szinten is, számos új, bonyolult problémával kell szembenéznünk. Figyel­jék meg, hogyan bontakoznak ki a de­mokratikus folyamatok, milyen formákat ölt a nyílt politika, miként valósul meg a véleménycsere, hogyan alakul a gazda­sági élet a vállalatoknál, s miként fejlőd­nek az egyéb folyamatok! Minden vállalatnál érvényesül a gaz­dasági reform, folyik az új utak keresése. Minden vállalat egyedi, megismételhetet­len szervezet. Megfontoltan, a reális hely­zetet, a nehézségeket és a lehetőségeket figyelembe véve kell dolgozni. Mindez nem olyan egyszerű. Fejlődik a politikai reform is. Ennek az első szakaszát éljük, amely magában fog­lalja az alkotmányban rögzített változáso­kat és a választásokról szóló új törvényt is. Mennyi újdonság van! Ez egészen más valóság, ilyet korábban nem ismertünk. Figyelünk és értékelünk: jól megy-e min­den, vajon minden úgy sikerül, ahogy feltételeztük? Semmi sem kerülheti el fi­gyelmünket, mivel az ország sorsáról van szó. Számunkra nagyon fontos, hogy ki fog a legfelsőbb tanácsban dönteni a kü­lönböző ügyekben, ki fogja jóváhagyni az új törvényeket, amelyeknek tükrözniük kell mai életünket és létrehozni a feltétele­ket az átalakítás további erősödéséhez. Szándékaink szerint az átalakítás kell legyen munkánk legfontosabb területe, az átalakítás forradalmi átmenet a társada­lom jelenlegi állapotából az újba, amikor figyelmünk központjában valóban az em­ber áll- a maga problémáival, gondjaival, életével. Ebből fakad az új szociálpolitika és az olyan légkör kialakítása, amelyben az ember biztonságot kapna, szabadnak érezné magát. Érthető, mindezeket a fel­adatokat kizárólag az emberen, az ember magatartásán keresztül tudjuk teljesíteni. Az átalakítás megtorpan, ha fő erejévé nem maga az. ember válik. Azért elkerülhetetlen a gazdasági re­form, azért kell támaszkodni a dolgozó- kollektívákra, azért van szükségünk a po­litikai reformra, hogy a dolgozók a demok­ratikus folyamatokon keresztül bekerülje­nek a valóságos hatalom minden lánc­szemébe. A demokratizálást, a nyílt politikát azért fejlesztjük, hogy egészségesebbé, humánusabbá tegyük társadalmunkat, hogy megszabadítsuk minden hordalék­tól, amelyek korábban nehezítették éle­tünket. Egyszerű dolgokról van szó: lelkiisme­ret, tisztesség, felelősségtudat, a másik emberhez való elvtársi viszony, figyel­messég, gondoskodás az emberről. Ezál­tal visszatérünk Október alapvető értékei­hez, azokhoz, amelyeket a forradalom 70 évvel ezelőtt tűzött ki. Épp erről kell ma beszélnünk. Nekünk az SZKP Központi Bizottságán nagy szükségünk van az ilyen beszélgetésekre. A korábbi tapasztalatok sok mindenre megtanítottak bennünket. Átalakításunk folyamatát bírálhatjuk, megvannak a gyengéi, de a fő dologban olyan felada­tokat követ, amelyek mindannyiunk szá­mára fontosak. Teljes mértékben az em­berre irányul. Nem lettünk volna képesek ennek a politikának a kidolgozására, ha nem találkoznánk rendszeresen a dolgo­zókkal, ha nem beszélgetnénk el velük. Természetesen mindig rendkívüli jelentő­séget tulajdonítottunk a munkásosztály - amely társadalmunk meghatározó ere­je és legnagyobb létszámú osztálya-véle­ményének, hiszen a munkásosztály állás­pontjától döntő mértékben függ minden politika sorsa. A munkásosztály és min­den dolgozó elfogadta az átalakítás politi­káját, ami meggyőzően bizonyítja, hogy helyes úton járunk. Az embereknek igazat kell mondani. Nyílt és becsületes véleménycserét kell folytatni a felgyülemlett problémákról, a társasomban zajló folyamatokról. Ép­pen az éles vitáknak és véleménycserék­nek köszönhetően - ezek ma is folynak - sikerült eljutnunk azokhoz a következte­tésekhez, amelyek az átalakítási politika alapjává váltak. A helyes politika kidolgozása nem könnyű dolog, de gondolom, hogy a párt­nak és a társadalomnak sikerült ilyen politikát megfogalmaznia. Ez az átalakítás első szakaszának nagy sikere. De most új feladat vár ránk: e politikát át kell ültetni a gyakorlatba, s ehhez a gazdasági és társadalmi szfé­rában, a dolgozókollektívákban és a párt­ban hatalmas erőfeszítésekre lesz szükség. Gyarapodtak gondjaink. Ha másként és jobban akarunk élni, változtatnunk kell álláspontunkon, véleményünkön, a mun­kához való viszonyunkon, cselekvésünk módszerein. Nekünk magunknak kell vál­toznunk. Kidolgoztuk az új élet koncepcióját, ezt saját kezünkkel kell valósággá tenni, önök sem, mi sem rendelkezünk ehhez semmilyen „tansegédeszközökkel". Van­nak viszont kiindulási elveink. A szocializ­mus mellett vagyunk, ezt a rendszert fogjuk szilárdítani és fejleszteni. Hiszünk benne. A dolgozókért való rendszer ez, ami azt jelenti, hogy a szocialista tulaj­donforma mellett vagyunk, azt akarjuk, hogy ennek alapján használjuk ki a gaz­daság és a társadalmi rendszer erőforrá­sait. Azt akarjuk, hogy a hatalom valóban a dolgozók kezében legyen. Széles körű demokráciát, felelősséget és fegyelmet akarunk. Ezek a fő kritériumok. Olyan hangok is hallatszanak, ame­lyek kétségbe vonják ezeket az értékein­ket. A pártnak szilárd meggyőződése, hogy az ilyen magatartás számunkra elfo­gadhatatlan. Tudjuk, hogy a munkásosz­tály ebben határozottan támogat bennün­ket. A szocializmus a mi rendszerünk és mi védelmezni fogjuk. Elvtársak, ez a leg­fontosabb. Országunk hatalmas, sok nemzet és nemzetiség él területén, s ezt az átalakí­tás feladatainak teljesítése során-mindig szem előtt kell tartanunk. Az átalakítás elősegíti sok probléma felszámolását, a nemzetek és nemzetiségek kapcsolata­iban is, hozzájárul a nemzetek és köztár­saságok, a nemzetiségek közötti kapcso­latok összehangolásához. Ha elismerjük ezeket az alapvető kiindulási pontokat, akkor minden egyéb másodrendűvé válik. Időre van szükségünk az energikus változásokhoz, tapasztalatokat kell sze­reznünk az átalakítás során. Valószínűleg a hibákat sem kerüljük el. Vannak múltból örökölt gondjaink, s tudunk mai hibáinkról és fogyatékosságainkról is. Elvtársak, er­ről is beszélnünk kell. Ma talán ez a leg­fontosabb. Értékeltük a múltat, levontuk belőle a tanulságokat, s mindezeket fi­gyelembe véve alakítjuk mostani politi­kánkat. Napjainkban ezt a politikát kisebb veszteségekkel és nagyobb hatékony­sággal kell megvalósítanunk. Előre kell lépni, energikusabban érvényre juttatni az átalakítást, a gazdasági és politikai refor­mot, rendet teremteni az országban és egészségesebbé tenqi a társadalmat. Szeretném, ha önök ma ezekről a kérdé­sekről mondanának véleményt. A mi mai feladatunk, hogy meghall­gassuk önöket. Vitára, véleménycserére szólítom fel a jelenlévőket. V. Naumov, a Magnyitogorszki Kohó­ipari Kombinát olvasztárja kijelentette: Nyíltan el kell mondanom, hogy nálunk csak nehézségek árán valósul meg az átalakítás. Ennek egyik fő okát abban látom, hogy mindeddig nem tudtuk érde­keltté tenni a munkásokat és megtanítani őket arra, hogy becsüljék saját munkáju­kat, takarékoskodjanak az anyagi forrá­sokkal. A felszólaló ezt követően arról beszélt, elkerülhetetlenül lépéseket kell tenni az évzáró taggyűlések és a pártszervezetek­ben a választások további demokratizálá­sa érdekében. Egyebek között a műhe­lyek pártszervezeteinek titkárait minden kommunista közvetlen részvételével kelle­ne megválasztani, nem úgy, hogy csak az iroda tagjai szavaznak. A. Saranovics, a minszki Lenin Trak­torgyár termelési egyesülésének szer­számgéplakatosa aggodalmának adott hangot amiatt, hogy növekednek az élel­miszerek és az ipari cikkek árai. Támoga­tásáról biztosította a kormány e kérdéssel kapcsolatos határozatát. Mihail Gorbacsov ehhez hozzáfűzte: Sokat kell most tennünk azért, hogy a tu­dományos-műszaki haladás előremoz- duljon, hogy növekedjen a munkaterme­lékenység, csökkenjenek a termelési költ­ségek, a vidéken megnyíljon az út az új gazdálkodási formák felé - ez a jelenlegi hatalmas költségek csökkentését jelenti. Mindez megmutatkozik a szovhozok és kolhozok gazdálkodásában. Ezt követően az árak kérdését kell megoldani. Ha elju­tunk valamilyen javaslatokhoz és ösztön­zőkhöz, az élelmiszerek és ipari cikkek áraival, de elsősorban az élelmiszerárak­kal kapcsolatos kérdéseket az országos vita, a néppel való tanácskozás után fog­juk megoldani. Most azt mérlegeljük, mi­ként lehet általában csökkenteni a ráfordí­tásokat, növelni a produktivitást, többet termelni, s később talán az árak másféle megközelítéséről is szó lehet. V. Zatvornyickij, a Mossztroj tröszt komplex brigádjának vezetője arról be­szélt, milyen tapasztalatokat szerzett bri­gádja a bérleti szerződésre való áttérés során, ami által nagyobbak lettek a kere­setek, kulturáltabb a munka s nőtt a fele­lősség is. Mint hangsúlyozta, a bérleti szerződés nagyon előnyös, nem lehet összehasonlítani sem a szövetkezettel, sem a brigádszintű, sem a kollektív szállí­tási szerződéssel. Nálunk a bérlet az egyedüli módja annak, hogy nyereséget érjünk el és jobban dolgozzunk. K. Asmonasz, a klajpedi Baltija Hajó­gyár szerelőbrigádjának vezetője a Litván SZSZK helyzetéről beszélt, aláhúzva, hogy a munkásosztály, e köztársaság népe az átalakítás mellett és azon szélső­séges elemek ellen van, amelyek majd­nem hogy Litvánia elszakadását követelik a Szovjetuniótól. Mihail Gorbacsov ehhez- a követke­zőket fűzte hozzá: Azok, akik azt követe­lik, hogy Litvánia lépjen ki a Szovjetunió kötelékéből, vagy személyes ambíciók ál­tal vezetett emberek, vagy pedig egysze­rűen szélsőségesek. Egyáltalán nem fo­gadják el a szocializmust, s fölösleges lenne elvárni, hogy védelmezni fogják közös értékeinket, a munkásosztály és a földművesek érdekeit. Mi megőrizzük nyugalmunkat, de határozottan szembe kell szállni velük. Az átalakításnak segíte­nie kell bennünket az eligazodásban, a kérdések megoldásában. Lenin gyakran mondogatta: Ha nem fogod megoldani a részletkérdéseket, nem igazodsz el az általános dolgokban. S mi a nemzetisé­gek viszonyával kapcsolatban kikértük minden köztársaság, minden központi bi­zottság, a tudósok és a nyilvánosság véleményét is. Fő alapelvünk a követke­ző: Erős központ és erős köztársaságok. Példaként szolgálhat az örményországi helyzet. Az egész ország a természeti katasztrófa által sújtott köztársaság segít­ségére sietett. Akik jelszavakat hangoz­tatnak egységünk ellen, azok egoista, önző módon járnak el, nem gondolnak a nép sorsával. Nagyon kártékony, zsák­utcába vezető jelszavak ezek. Vannak olyan időszerű kérdések és problémák, amelyeket meg kell oldani. Elvszerűen, megfontoltan, minden köztársaság, nem­zet érdekeinek összhangja alapján kell megoldani. Megengedhető-e, hogy egy dolgot csupán az egyik nemzet érdeké­ben, a Szovjetunió többi nemzetének a rovására oldjunk meg? A munkásosz­tálynak tudnia kell, hogy mindent megte­szünk a szövetségi szovjet köztársaságoké harmonikus fejlődése, országunk egysé­gének szilárdítása érdekében. J. Arhipov, a cserepoveci kohókombi­nát lakatosa: Cserepovec lakosságának jelenleg a legnagyobb gondokat az ökoló­gia okozza. 35 évvel ezelőtt nagy hibát követtünk el - a kombinátot úgy építettük fel, hogy a lakóházak mindössze 100 méterre állnak az objektumoktól. Határo­zott lépéseket kell tenni az ökológiai hely­zet javítására. Arhipov megelégedéssel jelentette ki, hogy a konferenciákon- a kombinátban, városi és kerületi szin­ten is - jó párttisztségviselőket választot­tak az emberek. Már elkezdtek harcolni azért, hogy a munkásosztály jobban éljen, főleg, ami lakáshelyzetét illeti. Mihail Gorbacsov a lakásépítés prob­lémájával összefüggésben emlékeztetett: Most gyorsítjuk, s állandóan gyorsítani fogjuk a lakásépítést. Nagy összegeket fordítottunk az egészségügyre, az okta­tásra és a kultúrára. Csakhogy tavaly- 1987-tel összehasonlítva - az építés lelassult, már nem volt olyan nagymérté­kű a növekedés. így mondanám: bármit be lehet tervezni, de ezekből a tervekből kis haszon lesz, ha a helyszínen nem szerveznek meg mindent úgy, hogy a ter­vek megvalósuljanak, objektumok, laká­sok, kórházak, iskolák és óvodák legye­nek belőlük. Ezért arra van szükség, hogy az élet minden területe valódi munkásel­lenőrzés alatt legyen. Megállapodtunk er­ről Salajev elvtárssal, s a dolog már beindult. A kereskedelemben is bevezettük a munkásellenőrzést. Miért? Azért, mivel az élelmiszer- és árutermelés minden évben növekszik, de az üzletekben nem hogy javulna a helyzet, hanem egyes városokban még romlik is. Hova tűnik mindez, hová lesz az áru? Jártam Krasz- nojarszkban, s a munkások ott nagyon sürgetően tették fel ezeket a kérdéseket. Megkérdeztem a határterületi pártbizott­ság első titkárát, hova tűnnek el az élelmi­szerek és más áruk? A határterületen különleges élelmiszer-bizottságot hoztak létre, amely elemzi az összes forrást - azt, hogyan osztják el ezeket. S mennyi rendetlenségre derült fény! Megértettük, hogy a kereskedelem és a fogyasztás terén totális munkásellenőr­zésre van szükség. Egy asszony ezt írta nekem: stoppolnunk kell a gyerekek ha­risnyanadrágjait, mivel újat nem kapni. Benéztünk egy kisebb üzletbe, 1500 vagy 2000 darab gyermek-harisnyanadrágjuk volt. Mesterséges deficittel szociális fe­szültséget hoznak létre. A népnek, az ország gazdájának aktívabban kell eljár­nia a munkásellenőrzés által is. Mindent kézbe kell venni. Tehát helyesen értik önök ezt a kérdést. J. Maikova, a moszkvai Sziluet ruha­szalon dolgozója a munkatermelékeny­ség lassú növekedésének okaira hívta fel a jelenlevők figyelmét. Ezen az úton a fő kérdés - mondotta - viszonyunk a tudo­mányhoz, a tudományos-műszaki hala­dáshoz. Az országnak jelentős tudomá­nyos-műszaki potenciálja van, de még mindig sok a manuális munka, főleg a könnyűiparban. Pedig itt főleg nők dol­goznak. Figyelmeztetett a nők munka- és életkörülményei javításának időszerű kér­déseire, szabadságuk meghosszabbítá­sára és a gyermekneveléshez szükséges feltételek megteremtésére. N. Balanovszkaja, a Trjohgornaja Manufaktúra kombinát igazgatója többek között arról beszélt, mi a vélemény a ha­zai gyártmányú fogyasztási cikkekről. Például mindenki állandóan szidja a tévé- készülékeket és más termékeket. Akkor miért szállítottunk ezekből, mint bebizo­nyosodott, egész vonatokkal más orszá­gokba? Ennek talán van valamilyen elő­nye. Miért van az, hogy külföldön az emberek szívesen vásárolják a mi ruha­anyagainkat? Bizonyára ebben is van valamilyen előny. A másik oldalon állan­dóan hallgatunk arról, hogy a más orszá­gokból behozott nagyon sok termék nem a megfelelő minőségű. Mihail Gorbacsov: Ebben bizonyos kisebbségi komplexus nyilvánul meg. Sok tőkés már régen törekszik tudományos találmányaink és technológiánk megszer­zésére, most már észreveszik technikán­kat, gépkocsijainkat, traktorainkat és megmunkálógépeinket is, licenceket vá­sárolnak, sőt előfizetnek folyóiratainkra, amelyekből információkat merítenek. Fel­adatul tűztük ki, elvtársak, hogy megsza­badulunk az importbetegségtől, főleg ami a tudományt és a technikát illeti. Ez nem azt jelenti, hogy be akarunk zárkózni, el akarjuk szigetelni magunkat a világtól. Ennek ellenére azonban a hazai gép­iparra, a hazai tudományra és technikára, saját erőnkre kell helyeznünk a hangsúlyt. Mindezekkel a dolgokkal rendelkezünk. H. Iszamuhamedov taskenti moz­donyvezető hozzászólásában a regionális önelszámolás problémájával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a mai feltételek kö­zött feltétlenül szilárdítani kell a kapcsola­tokat az egységes népgazdasági komple­xum elemeit alkotó szövetségi köztársa­ságok között. Nem lehet bezárkózni a sa­ját területen. Sz. Matyusenko, az Amuri Gépgyár dolgozója elmondta, a dolgozók a Távol- Keleten támogatják az átalakítást, de nyugtalanítja őket az összhang hiánya az elfogadott döntések és gyakorlati megva­lósításuk között. Olyan helyzet jött létre, amikor fent helyes döntéseket hoznak, de valahol félúton homályosakká válnak és elénk már elferdített alakban kerülnek. Indokolatlanul elhúzódik helyi szinten a politikai rendszer reformja, ez például a helyi tanácsok jogkörének növelését érinti. Még mindig nem világos költségve­tésük kialakításának módja, nem működik a különböző szintű tanácsok együttműkö­désének gazdasági mechanizmusa, vál­tozatlanul folytatódik a felettes szervek diktátuma. A továbbiakban a Távol-Kelet egyes gazdasági és ökológiai kérdéseiről, a lakosság más sürgető problémáiról szólt. A találkozó eredményeit Mihail Gorba­csov foglalta össze. Egy találkozón bizo­nyára nem merítjük ki mindazokat a prob­lémákat, amelyek egy érdeklődést kiváltó, nyílt vita témáját képezték - mondotta. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy rendszeressé kell tenni az ilyen találkozókat, magukba kellene foglalniuk a látogatásokat különböző városokba, a találkozókat a vállalatokban és a nyílt,, alapos vitát a munkásokkal és a műsza­kiakkal. Nem hogy gyengülnie nem sza­bad, hanem ellenkezőleg, erősödnie kell a rendszeres véleménycserének és kon­zultációknak az SZKP KB, a kormány és a Szovjetunió vezetése, valamint a mun­kásosztály között. Minél jobban kibonta­kozik az átalakítás, minél több meglepe­tést hoz és új kérdések elé állít minket, annál inkább szükségünk van az ilyen kapcsolatokra. Ugyanis csak itt érezhet­jük ki és tudhatjuk meg, mi a helyzet az átalakítással, hogyan gondolkodnak az emberek, mi az, ami sikerül, csak így lehet rátapintani az időszerű kérdésekre és problémákra, amelyeket halaszthatat­lanul át kell gondolni és velük kapcsolat­ban elfogadni az intézkedéseket. A mai beszélgetés erről újra meggyő­zött minket. Köszönjük önöknek ezt a ta­lálkozót, azt, hogy nem beszédekkel jöt­tek ide, hanem gondolatokkal, benyomá­sokkal és hangulataikkal. Ez, elvtársak, fontosabb, mint az előre megírt tézisek. Ma a legszigorúbb mércék szerint is na­gyon tartalmas beszélgetést folytattunk. Nagy és fontos, az állam ügyeire kiterjedő beszélgetés volt ez. Mindazt, amiről szól­tak, megvitatjuk. Beleértve a vitás kérdé­seket is, mivel ezeket az élet szüli, a mun­kások az állam iránti őszinte gondoskodá­sából erednek. Állandóan ismételtük: állam, állam, ál­lam. Ugyanakkor nagy sietve városokat építettünk, falvak, egész járások hanyat­lottak, a folyók szennyeződtek stb. De mi az állam? Természetesen mi mindannyi­an! A köztársaságok, a kerületek, a váro­sok, a falvak, a kollektívák és családjaink. Ha ezt fogjuk érteni az állam alatt, akkor az helyes lesz. Ugyanis mindazt, amit itt elmondtunk ezen a feszélyezetlen és nyi­tott találkozón, nagy és fontos állami be­szélgetésnek lehet nevezni. Tudomásul vesszük, hogyan értékelik önök az ország jelenlegi helyzetét. Má­sodszor, nagyon sok olyan kérdést vetet­tek fel, amelyek megérdemlik, hogy meg­vitassuk őket. Egyesek politikaiak, ideoló­giaiak, ezeket a politikai bizottságban és a központi bizottságban kell megvitatni. Más kérdéseket a kormányban, a minisz­tériumokban és a reszortokban. Megtesz- szük a szükséges ajánlásokat. Általáno­sítjuk a mai beszélgetést és igyekszünk mindent figyelembe venni. Vannak olyan kérdések is, amelyek mély átgondolást igényelnek. Gondolom, nem fogják azzal gyanúsítani a jelenlegi vezetést, hogy süket az emberek szük­ségletei és vágyai, az élet problémái iránt. Az életkörülmények nem fejlődnek egy­szerűen. Sok városban és köztársaság­ban javítani kell őket, méghozzá határo­zottan. Mondjuk ki egyenesen, ha ez nem lenne szükséges, az átalakítás sem lenne elkerülhetetlen. Maga az élet vezetett minket az átala­kításhoz és mi elindultunk ezen az úton. Elvszerűen, nyíltan és az igazsághoz hű­en értékeltük az egész múltat. Mellesleg, ez a mi korunk is volt, mi is felelősek vagyunk érte. A számlánkon van mindaz, ami jó volt, a nép dolgozott és fejlesztette az országot, és ott van az is, amit figyel­men kívül hagytunk, amiről a központi bizottság 1986 januári ülésén nyíltan be­széltünk. A politikában elkövetett nagy tévedések és túlkapások a szocializmus deformálódásához vezettek, nagy veszte­ségeket okoztak, nagyban érintették az ország, a társadalom sorsát, az emberek életkörülményeit, kedvezőtlenül nyilvá­nultak meg egész életünkben. Mindezt elmondtuk, és tudatosítottuk felelőssé­günket. A múlt legnehezebb, legigényesebb leckéiből levont tanulságok útjára lépünk. Miért tettük ezt? Azért, hogy döntsünk, (Folytatás a 4. oldalon) llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIINIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIinillllllllllllllllllllH

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom