Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-17 / 41. szám, péntek

Az átalakítás sikere mindannyiunk érdeke

(Folytatás a 3. oldalról)

miként, milyen úton haladjunk tovább, mit változtassunk meg a politikai és a gazdasági rendszerben.

Ezt tettük, hogy mindent nyíltan megítélhessünk, a legszigorúbb mércék szerint. Arra a következtetésre jutunk, hogy a forradalom nem volt hiábavaló, a nép nem hiába vette kezébe a hatalmat. Kialakultak annak mérhetetlen feltételei, hogy társadalmunk minden nehézség ellenére tovább fejlődjön. Egyenesen ki kell mondani, hogy a szocializmus iránti érdeklődés, a szocializmusba vetett hit, a hűség ehhez a rendszerhez, a magán- tulajdon, az ember ember általi kizsákmányolásának elutasítása - mindezek az értékek a szovjet emberek egész nemzedékeinek vérévé váltak. Ma nemcsak a munkásosztály gondolkodik így - hanem minden dolgozó.

Nem a hangoskodók és a demagógok, nem a legkülönbözőbb kalandorok döntenek jelenünkről és jövönkröl. Olyan erősek vagyunk, hogy megtűrhetjük őket. Bár önök közül ma sokan arról beszéltek, ideje lenne valahol a törvényt is alkalmazni.

Egyébként vannak törvényeink, amelyek előírják a felelósségrevonást a nemzetiségi ellentétek és különböző zavargások szításáért.

A demokrácia, elvtársak, mindig együtt jár a felelősséggel, a politikai kultúrával, a lelkiismeretességgel, a tisztességgel és a kötelességgel. Utat nyit az emberek felé, akik valóban törődnek az országgal, odaadok ügyünk, a szocializmus, céljaink iránt. A demokrácia nem azok számára van, akik akadályoznak minket, akik akadályokat próbálnak gördíteni az átalakítás útjába. A nép felismerte, hogy ezek az emberek semmi konstruktívra nem törekszenek. Vissza akarnak minket vezetni oda, ahonnan eljöttünk a forradalomnak köszönhetően, amikor átalakítottuk a világot. Bár túlkapások is történtek e változások során, mégiscsak kiléptünk a nagy fejlődés útján. Most pedig az a legfontosabb számunkra, hogy felújítsuk a szocializmus lenini koncepcióját.

Hatalmat a dolgozóknak, földet a parasztoknak és békét a népnek. Mindez megmarad. De nézzék csak, hogyan alakultak a folyamatok. Felszámoltuk a magántulajdont, de olyan gazdasági rendszereket vezettünk be, amelyek megszilárdították a bürokrácia hatalmát és a munkást elszakították a termelőeszközöktől. Miért valósult meg a forradalom? Azért, hogy a munkás ne csak az alkotmány szerint uralkodjon, hanem valóban irányítsa az államot és gondolkodjon, törődjön azzal, hogyan érvényesíthetné hatalmát a lehető leghatékonyabban. A bérleti rendszer, a szállítási szerződés, a kollektíva önigazgatása, az önelszámolás által visszaadjuk az embernek a gazda pozícióját a termelésben.

Ugyanígy kell elérni azt is, hogy a paraszt a föld gazdájává váljon. Csakhogy ót elszakították a földttól, a természettől, napszámossá vált. Ilyen rendszer mellett stabil termést fog adni a föld, jó eredmények fognak születni? Nem. Az SZKP KB következő, a mezőgazdasági kérdéseknek szentelt ülésén fontos javaslatokat terjesztünk elő.

Hatalom. Minden elhangzik róla az alkotmányban, alkotmányunk haladó. Tanácsok. Olyan szervek ezek, amelyeket maguk a dolgozók hoztak létre, de itt is elszakították az embert a hatalomtól. A politikai folyamat nem úgy zajlott, ahogyan kellett volna. Meg kell újítanunk a tanácsokat és helyre kell állítanunk valódi hatalmukat. De hiszen a képviselők járnak, győzködnek és könyörögnek: segíts, adj ezt, adj azt. A képviselőket a nép választotta meg, nekik kell kialakítaniuk a helyi, a regionális politikát és a legmagasabb szintű állami politikát, ellenőrizniük kell a végrehajtó szervek tevékenységét.

Valóban biztosítani kell, hogy a tanácsok gazdasági szempontból se legyenek kéregetök, hanem valódi hatalmuk legyen, amely szilárd jogi bázisra támaszkodik. Ennek így kell lennie, elvtársak, s ez így is lesz. Teljes mértékben helyre akarjuk állítani a tanácsok hatalmát: politikai szempontból, hogy jóváhagyják a fő döntéseket, gazdasági szempontból, hogy valódi erejük legyen, reális forrásokra támaszkodjanak, dönthessenek a helyi, regionális, köztársasági jelentőségű problémákról. Szeretném, hogy önök bizonyosak legyenek abban, mindaz, amit elhatároztunk, a lenini célkitűzések, a gazdaság, a demokrácia és a szellemi szféra reális folyamataiban fognak megvalósulni.

Ez a folyamat, elvtársak, bonyolultan, nagyon bonyolultan zajlik. Új kor gyermekei vagyunk. Ha csak a bürokratákról, ha csak róluk lenne szó. De hiszen a bürokrata a dolgozókollektívák passzivitására, arra is támaszkodik, hogy nem nagyon hajlandók változtatni hozzáállásukon a munkához, a dolgokhoz, nem sietnek megváltoztatni a munka és az élet szervezésének formáit. A bürokrata véleménye szerint maradjon minden úgy, ahogy volt. Csakhogy ezt nem szabad megengedni. Ma nagyon szilárdan, világosan és pontosan elhangzott itt - ez mindig így van, bármikor is találkozunk a munkásokkal -, hogy nem élhetünk és nem dolgozhatunk a régi módon. Sok mindent megkell változtatni, ha nem akarjuk, hogy az ország elmaradjon. Nem ijedünk meg a nehézségektől. Az átalakítás megmutatta a felgyülemlett problémákat. Ezt tudatosítjuk és intézkedéseket készítünk elő e problémák megoldására.

Üdvözlöm a legfontosabbat, ami itt elhangzott: a munkások támogatják az átalakítást. Sokan önök közül elégedetlenségüknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy az átalakítás lassan halad, előfordulnak hibák, s néhányan igyekeznek akadályokat gördíteni e folyamat elé, és ezt a központi bizottságnak és a kormánynak látnia kell, határozottan cselekednie kell.

Ez a legfontosabb. Az is jó, hogy mindezt itt őszintén elmondtuk. Ez azt jelenti, hogy bizalommal vannak irántunk.

Elvtársak, egy hajón utazunk. Mindannyiunknak érdeke, hogy ez a hatalmas vállalkozás - a mi átalakításunk - sikerrel járjon. Egyszerűen minden erőnkből a sikerre kell törekednünk, mert ez a*ni sorsunk.

Nézzék csak meg, mi történik az országban. Az egész társadalom mozgásba lendült. A nép nagyot változott. Minden mozgásba lendült, minden változik. Az átalakítás erősödik, az emberek, a munkások egyre igényesebbek. Egy másik dolog is fontos: szilárd álláspontra kell helyezkedni, nem szabad feladni a dolgot, nem szabad pánikba esni, visszavonulni. Nem léphetünk vissza, sőt, megállnunk sem szabad. Ellenkezőleg, szilárdan kell haladnunk előre.

Ma az áttörés szakaszában vagyunk. Megvan mindenünk - a nézetek pluralizmusa, a nyilvános tájékoztatás, érvényesül az önelszámolás, de léteznek még a régi direktív munkamódszerek is. És az emberek mégis leküzdik a rendkívül nehéz átmeneti időszak problémáit. Ez a legsúlyosabb időszak azóta, hogy az átalakítást megkezdtük. És az a tény, hogy a munkásosztály az átalakítást támogatja, hogy nap nap után hatékonyabban dolgozik és oldja meg a politikai és gazdasági feladatokat - ez mindannyiunk számára ösztönzés. Képesek leszünk közös erővel megvalósítani az átalakítást, legyen az bármilyen nehéz.

Az átalakítás politikáját tehát országunk elfogadta. Ez a legfontosabb. A nép nem engedi meg, hogy bárki is meghiúsítsa művünket. Az átalakítás néhány embernek nem tetszik, ezért érthető, hogy morognak és elégedetlenkednek. Minden rendbe jön. Az átalakítás az egész országot, az egész népet, minden egyes embert szolgálja. Elengedhetetlen a nagy és távlati érdekek szempontjából. Fejlődni fog az ipar és a mezőgazdaság, javulni fognak a szolgáltatások, a kultúra és a szabadidő eltöltésének módja - mindez az emberek számára új életkörülményeket biztosít. Az átalakítás megvalósul a nemzetközi kapcsolatok terén,is ez megint csak a mi érdekeinket szolgálja.

És most a káderekről. Rendkívül nagy szükségünk van a szakemberekre, olyanokra, akik kiismerik magukat saját területükön. Minőségileg új káderekre van szükségünk, olyanokra, akik megértenék az átalakítást, belsőjükben elfogadnák azt és minden tehetségüket kihasználnák a megújulás érdekében. Hol fenekük meg az átalakítás? Hol vannak csúszások? Néhányan már beszéltek a központban jóváhagyott döntések helyességéről és arról, hogy időben születtek-e. Valahogy útban a dolgozókollektívákhoz a döntések annyira megváltoznak, hogy gyakran elveszítik életképességüket, elhomályosul lényegük. Néhányan még mindig várnak valamire, és nem akarják a változást. Amikor Leningrádban jártam, azt mondtam, mindenkinek lehetőséget kell adni. Időt kell biztosítani nekik, hogy mindent átgondoljanak. Ezt a lehetőséget, elvtársak, megadtuk. Eltelt már három év. Ma már tudatosítjuk, hogy fogytán az önök türelme, s néha talán felesleges toleranciát tanúsítunk.

De gondolkodjunk el azon, a törvény kit jogosít fel a dolgozókollektívában arra, hogy döntsön valamennyi személyi kérdésben? önöket. Hol van a dolgozókollektíva tanácsa? Üljenek össze és döntsenek. Mellesleg, sokan már ezt teszik. A norilszki kohóüzemben például erről számoltak be nekem. Bátrabban kell bevezetni a gazdasági reformot, s ezután a személyi kérdéseket is gyorsabban meg lehet oldani.

Mit jelent például a bérleti szerződés? Hiszen ez a káderek új széthelyezése. Az üzemben, az üzemegységekben, a brigádok szintjén.

Ami a vállalatok felett álló struktúrákat illeti, ez ügyben a központnak kell tiszta helyzetet teremtenie. Végére járunk a dolognak.

Vannak kádereink a járás, a város stb. szintjén. Mások munkahelyükön letöltik az előírt időt és elégedettek. Amint azt mondani szokás, tudták» hogyan kell ezt elintézni. De mi politikai reformot valósítunk meg, és nézzék csak, milyen tisztségviselői és képviselői aktíva van kialakulóban! Már most világos, hogy a tanácsok megváltoznak. A dolog senki számára sem lesz könnyű, de a nép ezt megoldja, megtalálja a rátermett embereket és a szükséges pozícióba helyezi őket.

A vitázók közül valaki azt mondta, hogy a vállalatokban jó vezetőket választottunk ki. Azt hiszem, hogy sokan beszélhetnének így. Ezekben az években valóban megkezdődött a jó aktíva kialakítása. Hiszem, hogy ez így lesz a jövőben is.

Könnyebb volt a régi módszerek szerint dolgozni. Minden olajozottan ment - a nomenklatúra szerint az egyik embert felmentették, a másikat a helyére ültették. Az átalakítás azonban maga mutatja meg világosan, kit kell megtartani és kit kell leváltani. Az átalakítás hozza felszínre azokat az embereket, akik eredményesen irányíthatják a munkát. Jól emlékszem, azelőtt a mezőgazdáságban ötévenként változott a kolhozok és a szovhozok vezetőinek összetétele, néhány területen 60-80 százalékukban. Vajon ez ahhoz vezetett, hogy a munka javult? Nem. A dolgozó lecserélése önmagában nem vezet eredményre. A cserének azon kell alapulnia, hogy az adott ember hogyan fogadja el az átalakítást, mennyire illetékes a jelenlegi feltételek között a helyzet értékelésére, hogyan tudja magáévá tenni a munka és a termelés szervezésének új formáit, hogyan bánik az emberekkel.

Ezek olyan kérdések, amelyeket a gazdasági és a politikai szférában egyaránt a demokratikus folyamatok keretében kell megoldanunk.

Ha a dolgozókollektívák nem önmaguk, a pártszervezet segítségével és a szakszervezetek részvételével fogják megoldani a személyi kérdéseket, akkor semmi sem fog változni. Nincs már szükségünk „zsákbamacskára“, amit a járásokba és a kerületekbe szállítottak nekünk. Természetesen más helyekről is fogunk javasolni embereket, ez normális. De ha valahol van egy jó ember, egy tapasztalt vezető, akkor ót nem szabadna elutasítanunk. Erről azonban maguknak az embereknek kellene dönteniük.

Bár ellentmondásnak tűnik, a gazdaságban eszközlendő haladó változásokkal maguk a szakemberek és a vezetők szállnak szembe. Hogyan lehetséges ez? Beszéltünk erről a politikai bizottságban, az utóbbi években, amikor a kolhozokban, a szovhozokban és a vállalatoknál a szakemberek fizetését emelték, s amikor a feladatok túlteljesítéséért évente további fizetést kapnak, megoldódott minden problémájuk. Hiszen van meghatározott és garantált bérük, amely nem függ a munka eredményeitől. Ez nem ösztönöz az új gazdálkodási formák, az új tudományos-műszaki megoldások keresésére, sem a munkatermelékenység fokozására. A bérleti szerződés bevezetésével, például, a szakembereknek több lett a gondja, de a fizetésemelés az eredményektől fog függeni.

A jó képességű és rátermett szakemberek keressenek annyit, amennyit megérdemelnek. Értékelni kell a képességeket és a tudást, minden államban ez a legfontosabb. Amerika az egész világon „agyakat" vásárol, s nem sajnálja erre a pénzt. Nekünk is sokoldalúan növelnünk kell a rátermett ember tekintélyét. És ezt az embert anyagilag ösztönöznünk kell. Ez végül is összhangban áll a szocialista elvvel, miszerint mindenkinek képességei szerint, mindenkinek munkája szerint. Keressenek az emberek. A kezük alatt azonban égnie kell a munkának. Ma gyakran keresnek is, de nem törekszenek semmiféle változásra és a régi módon dolgoznak. Minden jel szerint ez a rendszer elöregedett. Ezen tehát közösen kellene elgondolkodnunk.

Néhány ember azt mondja, hogy most, amikor a gazdaság és a vállalatok áttérnek a bérleti rendszerre, az embereknek maguknak kellene dönteniük arról, kinek milyen lesz a fizetési besorolása. Tudják, ki milyen jövedelemmel rendelkezik és kinek milyenek az érdemei. Ez helyes. Egy kérdés azonban öszefügg a szociális garanciákkal. Ez szocialista rendszerünk lényegéből következik. Az államnak biztosítania kell, hogy az ember minden helyzetben és minden körülmények között legalább a minimális bért megkapja. Ezt át kell gondolni és figyelembe kell venni. A dolgozó embernek nálunk szociális biztonságban kell éreznie magát. Ugyancsak szükség van arra, hogy az egészségügy és az oktatás térítésmentes legyen. Ami azonban a fizetési besorolást, az osztályt és a teljesítménybért illeti, ezt a témát meg kell világítanunk. Nincs szükség arra, hogy azonnal és egyszerre oldjuk meg. Ha széles körben érvényesíteni fogjuk a bérleti rendszert, sok mindent megtanulunk és megértünk. Ma itt például felszólalt egy sofőr, aki bérleti szerződés alapján dolgozik. Jövedelméről beszélt. Kibérelted a gépkocsit, s mindegy, hogy a harmadik vagy az első osztályba vagy besorolva, csináld a munkádat - mondta. És ez már más hozzáállás, a munka új szintje, s az effektus is más. Mindezt tehát át kell gondolni. Fontos azonban, hogy kerüljük a szélsőségeket.

Úgy gondolom, megtaláljuk a kulcsot ahhoz, hogy szakembereinket a reformok megvalósítására irányuló határozottabb és hatékonyabb erőfeszítésekre ösztönözzük. Véleményünk ebben megegyezik. Mi, a központban, s önök, a dolgozókollektívák képviselői, nem ellenezzük, hogy áz emberek jól keressenek, legyen szó egy vezetőről vagy egy egyszerű dolgozóról. Történjen azonban mindez az előrehaladás szellemében, a termelési viszonyok új rendszere alapján, amelyekben a főszereplő maga a dolgozó ember lesz.

Munkánk csak akkor lesz megbízható és távlatokba mutató, ha a gazdasági viszonyok új rendszerével együtt fog folytatódni a tudományos-műszaki haladás. Minden progresszív rendszer akadozik, ha nem támaszkodik a tudományos-mű- szaki haladásra. A sajtóban, s általában a tömegtájékoztatási eszközökben a tudományos-műszaki haladás témája indokolatlanul kevés helyet kap. De erről írni és beszélni kell.

Ez a mai megbeszélés ismét megmutatta, hogy az SZKP KB 1987 júniusi plenáris ülésén helyesen tűztük ki a legidőszerűbb és halaszthatatlan feladatokat: lakás, élelmiszer és áru. Ezzel következetesen fogunk foglalkozni. A lakásépítés programja keretében érvényesíteni kell a szokásostól eltérő megoldásokat, s ki kell használni a helyi kezdeményezéseket, a helyi bázis fejlesztését. Nálunk most a legfontosabb az építőanyag- és az építőipari bázis lesz. Már látni ezt. Ez kritikus pont. Ebből a helyzetből kell kiindulni és a közgazdasági módszer segítségével kell felszabadítani az emberek kezdeményezőkészségét.

Ami a kisebb vállalatokat illeti, vonják össze eszközeiket, egyesítsék erőfeszítéseiket, folytassanak együttműködést. Csak így, az egész nép erőfeszítései segítségével lehet megoldani ezt a problémát. Es hogy ez megy, azt megmutatta Kazahsztán, az Oreli kerület és mások.

Fogyasztói piacunkon feszült a helyzet. Rettentő nagy mennyiségű pénz van forgalomban. Növelni kell az árumennyiséget, az élelmiszer-ipari és az ipari termékek volumenét. Elsősorban a szolgáltatásokat kell fejleszteni. Erre a területre nem fordítottak figyelmet. Azelőtt a piaci egyensúly problémáit a szeszes italok, továbbá a behozatal, valamint a szőrmék és az arany árának emelésével igyekeztünk megoldani, de ez nem volt az igazi. Most rátértünk a helyes útra és elkezdtük az árutermelési bázis, saját korszerű bázisunk építését. Folyamatban van a köny- nyú-, az élelmiszer- és a feldolgozó ipar rekonstrukciója, javul a helyzet a mező- gazdaságban és a szolgáltatások területén. A lehetőségek itt korlátlanok, s aktívan fogjuk keresni az új megoldásokat. Már az idén el kell érnünk, hogy az üzletekbe kerülő árumennyiség jelentősen növekedjen.

Elvtársak, megnyilvánulnak ma a csoport-, az egoista érdekek is. A sajtóban ezek a kérdések kezdenek felbukkanni. Ez helyes. Valaki minden bizonnyal azt gondolja, ma szép kis pénzt kerestem, nagyon jó, holnap még többet keresek. Valaki kiötlötte, hogy korlátozza az olcsó áruk termelését, megszabadul tólük, bár az embereknek szükségük van rájuk. De

ez ót nem érdekli. Ez azonban veszteség, elvtársak. Mindez bumerángként üt visz- sza - az üzletekben, a pulton, a szolgáltatásokban stb. Ezért közös feladatunk a fogyasztási cikkek gyártásának fokozása és a szolgáltatások fejlesztése. Mindannyiunknak erre kell törekednünk. Ez az igazi államférfiúi hozzáállás. És a munkásosztálynak mindezt ellenőrzése alatt kell tartania. Ugyanúgy a munkásosztálynak kell ellenőriznie az elosztást. A munkásellenőrzés kérdését végérvényesen megoldjuk és olyan dokumentumot dolgozunk ki, amely jogkörökkel ruházná fel ezt a formát és amely hatékony lesz, mert nálunk nem kevés a csaló.

Amint arra helyesen hívták fel a figyelmet, az is halaszthatatlan feladat, hogy nagyobb keménységet kell tanúsítani, jobban kell törekedni a törvények érvényesítésére. Fokoznunk kell a harcot minden negatív jelenség ellen, a bűnöző elemek ellen, mindazokkal szemben, akik az embert, a személyes vagy az állami tulajdont károsítják, akik csalnak, hazudnak és élösködnek. Ez a harc legyen offenzív és határozott.

Az átalakítás a kérdések és problémák felvetésével, lemeztelenítésévef kezdődött. A jövőben is igyekszünk jobban megismerni társadalmunkat, arra fogunk törekedni, hogy a bennünket aggasztó jelenségek gyökereit tárjuk fel. Az átalakítás azonban csak akkor valósul meg, akkor lesz sikeres, ha a problémafelvetés és az elemzés után a konstruktív, a nehéz, szívós munka fog következni.

Meg kell ismételnem, hogy a sajtó egyes munkatársai, egész kollektívái, sőt néhány orgánum is a gyűlések szakaszában ragadt le. Felhajtást csinálnak és néhány esetben már elérték, amit akartak. Az átalakítás évei alatt már elegendő túlkapás és tévedés halmozódott föl. Ezért most a tényleges gyakorlati tevékenységre kell helyezni a hangsúlyt, most elérkezett a gyakorlati munka ideje. Erre kell irányítani a dolgozókollektívák, a vezető szervek, a pártszervek és a tájékoztató eszközök figyelmét.

Úgy vélem, a sajtó címére elhangzott megjegyzések helyesek voltak. Itt a következő elvnek kell érvényesülnie: Meg kell őrizni a saját munkánkkal, múltunkkal szembeni kritikus álláspontot, minden kérdésről nyilvánosan kell dönteni. De vita és vita között különbség van. Vegyük, például, a többpártrendszerről folyó vitát? Ez tárgytalan. Hiszen három vagy négy párt működése mellett is lehetséges az olyan diktátum, amely feltételei között senki meg sem mukkan, senki sem lélegzik szabadon!

Igen fontos, hogy a társadalomban demokratikus légkör alakuljon ki, hogy működjenek a demokratikus intézmények, hogy a nép valóban dönthessen, hogy ellenőrizhesse, bírálhassa a dolgokat. A közélet, az állami élet demokratizálása, a nyilvános tájékoztatás - ez a legfontosabb. A párt határozottan fog haladni ezen az úton, s egész tekintélyével támogatni fogja ezeket a folyamatokat. Ez azt jelenti, hogy a demokrácia keretében saját értékeinket kell védenünk, és szembe kell szállnunk azokkal, akik akadályoznak bennünket, akik a legkülönbözőbb kiagyalt és kétes értékű eszméket akarják ránk kényszeríteni. Erre a felelőtlen, az elméletileg és politikailag tehetetlen emberek szánják el magukat.

Pártunknak nagyok a lehetőségei. A párt bebizonyította erejét és érettségét. A párt képes kiállni minden próbát, magára vállalni a felelősséget mindazért, ami az országban történt, ami az országban történik. A párt előterjesztette az egész nép alapvető vágyainak és érdekeinek megfelelő politikát, s ezt a politikát védelmezni fogja. És mi, elvtársak, bízunk a munkásosztály tettrekész támogatásában. Az ö pártjáról van szó, s az ó ideológiáját valósítja meg és fogja megvalósítani a jövőben is. Az összes korábbi deformációt elvetjük és leküzdjük. A mai találkozó is azt bizonyítja, különösen aggaszt bennünket a párt, az ország, a szocializmus sorsa. Ez helyes. Ez az önök pártja. Ez a mi közös pártunk!

Sok sikert kívánok önöknek, azt kívánom, hogy szilárdan védelmezzék a munkásosztály pozícióit. A munkásosztály szilárd és határozott kiállása nélkül egyszerűen nem válthatjuk valóra az átalakítás történelmi feladatait. A politika mit sem ér, ha nem fogja támogatni és megvalósítani a munkásosztály. Látjuk és érezzük ezt a támogatást. Nem térünk le a választott útról. A mai találkozó nagy ösztönzést jelentett, s megerősített bennünket ebben a meggyőződésben. A legjobbakat kívánom mmdannyiuknalv

ÚJ SZÚ

4

llllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll 1989.„.17.