Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám, hétfő
A tapasztalatok szerint a könyvtárba járást sem lehet eléggé korán kezdeni. Elena Vidinská, a áafárikovói könyvtár vezetője meggyőződéssel vallja, hogy a könyvhöz való viszonyunk lényegében már az óvodás korban kialakul, amikor még csak közvetve jutunk az írott szó élvezetéhez, varázslatához. A mesedélelóttöknek, a délelőtti lemezhallgatásoknak talán éppen ezért van szép hagyományuk könyvtárukban, csakúgy mint a tanulóifjúsággal való folyamatos együttműködésnek. Persze ahhoz, hogy a felnövő nemzedékeknek szánt, egyre igényesebb rendezvények ne fulladjanak érdektelenséggépgyári vagy ruhagyári dolgozó éppúgy igényli a klasszikus'műveket, mint a könnyebb műfajokat vagy a tényirodalmat. A szebbik nemnek általában tud mit ajánlani a könyvtár, például az Asszonyoknak asszonyokról sorozat keretében. Megkülönböztetett helye-szerepe van a könyvtárban az örvendetesen gyarapodó helyi és környékbeli szerzők alkotásainak. A regionális sarok olvasottsága természetesen jóval felülmúlja az átlagot, amiben nyilván közrejátszik a szerzők - Cselényi László, Datta György, Bárczi István, Kovács Magda, Gö- möri Kovács István és mások - személyes közelsége, ismerete is. Az olvasóterem sem csupán olvasásra és a száznál több folyóirat, értékes hanglemezgyújtemény helyeként szolgál, hanem tágabb értelemben vett közművelődési célokat is. Van abban valami tudatosság, hogy az író-olvasó találkozók sokasága mellett nem ritkán rendeznek vetélkedőket, zenedélutánokat, szakmai előadásokat, s az utóbbi időben több kiállítást is rendeztek. A múlt évi munkatervben 93 különböző rendezvény szerepelt, tehát minden hétre jutott egy-két érdekes Milyen színű a haza? Fotográfusok vallomása otthonról, hazáról, szülőföldről Több mint városi könyvtár be, ismerni kell a korosztály érdeklődési körét és szellemi befogadóképességét is. A könyvtár dolgozói rendszeresen eljuttatják kérdőíveikét a város iskoláiba, intézményeibe. Az olvasói igény felmérése az idén is sok érdekeset és meglepőt- hozott, s ezeket feltétlenül figyelembe veszik majd mindennapi munkájukban. Sok tekintetben ezért is rendhagyó a könyvtár szerkezeti felépítése, működése. A gyermekirodaimat például már korábban két részre osztották, mégpedig a legapróbbak, illetve a tizenévesek számára. A szlovák és a magyar nyelvű ifjúsági lapok, folyóiratok tekintetében is ez a helyzet. A könyvek klasszikus elrendezése mellett az alap- és középiskolás tanulók mindkét nyelven egybegyűjtve, csoportosítva találják meg az iskolában ajánlott, illetve kötelező olvasmányokat. Tekintettel a városka jellegére, a szakmunkástanulókra, előkelő hely illeti meg az ifjúsági részlegen belül a szakirodalmat. A leendő ruhaipari dolgozók, fémmunkások és szakácsnők közül sokan megfordulnak a könyvtárban szakmai tudásuk bővítése céljából. Másfelől keresik a szerelemmel, a lelki élettel, a családalapítással összefüggő alapinformációkat is. Sajnos e téren - különösen magyar nyelvű könyvekből - nem minden igényt tudnak kielégíteni. A korábbi felmérés szerint a felnőtt olvasókat viszont már nehéz lenne beskatulyázni. Az idősebb esemény. Különösen a helyi és a környékbeli amatőr festők, fafaragók felkarolása volt a Cél. Tavaly a könyvtárlátogatók Ctibor Benicky munkásságával ismerkedhettek meg, s tervezik Bódi Bertalan, Fertő Dezső és Varga Géza műveinek bemutatását is. A városi könyvtár, melynek helyiségeiben az elmúlt években már- több szimpóziumot és egy nemzetközi olvasótábort is tartottak, hosz- szabb idő óta nemcsak a helyieké, hanem a környék - nyolc kisebb község lakosságáé is. A környező falvakban nem szűnt meg a kölcsönzés, csak a felügyeletet, az irányítást körzetesítették. A lépés helyességéről természetesen megoszlottak, megoszlanak a vélemények, s ha már így történt, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a könyveknek a kis lakóközösségekben is híveket, barátokat szerezzenek. Nem túlságosan nagy az összeg - harmincnégy-harmincöt- ezer korona -, amit évente a könyvállomány gyarapítására fordíthatnak. Mintegy háromszáz kötet a kis falvak könyvtárainak a polcaira is kerülhet, ami a jelenlegi szűkös pénzügyi keretek között nem jelentéktelen eredmény. A műszaki fejlődés persze a könyvtárosi, a népművelői munkában is megmutatkozik. Terveik szerint a televízió mellé hamarosan videomagnót vásárolnak, hogy ezzel is vonzóbb, látogatottabb legyen a könyvtár. Ennek lehetőségeit a könyv, az olvasás népszerűsítésében bizonyára gyorsan felismerik. HACS1 ATTILA Ujabb kötet jelent meg a Mladá fronta könyvkiadó Milyen színű a...? címet viselő színes fotóalbum-sorozatból. A Milyen színű a haza? (Ja- kou barvu má domov?) kötet már címében is egyértelműen meghatározza e mostani válogatás tematikáját. (A sorozat előző két darabja a fiatalság, illetve a szerelem „színét" próbálta meghatározni.) Ez a legújabb pedig azt próbálja meg nyomom követni, hogyan is fogalmazódik meg e század fotográfiáin az otthon, a haza, a szülőföld fogalma; hogyan tükröződik a szinonimák által behatárolt, megfoghatatlan valami a neves (vagy éppen névtelen) cseh és szlovák fotográfusok alkotásaiban. A századvég, illetve a századelő ismeretlen fotográfusait is (már amennyire ez egyáltalán megállapítható) beszámítva, harmincegyné- hány művész munkáit találjuk a kötetben. Miért éppen ez a harminc- egynéhány? - tehetné fel a recenzens a kérdést, hiszen maga is tudna kapásból még ennyit felsorolni azokból, kiknek fotográfiai munkásságában az adott témakörnek szintén jelentős szerepe van. A másik oldalról közelítve, e kérdés akár el is hagyható. A válogatás, a szerkesztés a kötet összeállítóinak, szerkesztőinek a dolga, amiről azt lehet megállapítani, hogy a kötet anyaga a lehető legteljesebb megközelítése a címben meghatározott témakörnek. Ha egészen tág keretek közé próbáljuk csoportosítani a kötetben szereplő fotográfusokat, úgy azok két csoportba sorolhatók. Az egyikbe azok, akik a még a múlt században születtek, s munkásságuknak hosszabb-rövidebb szakasza még ahhoz az időszakhoz, vagy századunk első évtizedeihez, illetve néhá- nyuknál egészen a közeli múlthoz kapcsolható. A másik, ugyanilyen tágan értelmezett csoportba tartoznak a fiatalabbak, akiknek a tevékenysége teljes egészében tnár a felszabadulást követő időszakban bontakozott ki. Természetesen az alkotók akár időrendi, akár felfogásbeli, stílusbeli különbözőségek alapján egy részletező megközelítés esetén tovább kategorizálhatók. Sokkal fontosabb most, hogy a kötet totóanyagát végignézve, pró«, báljunk választ kapni a címben felvetett kérdésre: Milyen „színű“ is hát az otthon, a táj, a haza, a szülőföld, ez a szinonimákkal körülhatárolt valami, s mi minden férhet be egyáltalán e fogalmakba. A századvégnek és a századelőnek prágai vagy vidéki motívumai a polgári ruhás alakokkal, rövidnadrágos inasokkal, fürdőző hölgyek megmosolyogtató öltözékével, vagy az első villamossal a többnyire ismeretlen Mit mond Murphy (kis)asszony Csodálatra méltó az emberiség szebbik fele. A „családkarbantartás“ és házimunka, a gyermekszülés és nevelés, a munkahelyi kötelezettség, a szórakozás és szerelem (...a sort még lehet folytatni) mellett arra is marad idejük, hogy kísérletet tegyenek Murphy mély igazságú, örökérvényűnek hitt ,,Ami el tud romlani, az el is romlik“ törvényének megdöntésére. Tették ezt azzal, hogy a törvényt a törvényre alkalmazták, és figyelemreméltó szerénységgel kiegészítették azt: „....és ha elromlik, mindig egy nőnek kell intézkednie". Férfitársaim vigasztalására azokat a törvényeket mutatnám be, amelyek kicsit „hízelgőbbek“, s kicsit elégtételt adnak a kiegészítésből következő másodrangú szerepkörünkre. Egykor a fügefalevél volt a divat, ma a fortélyos külső. Tragédia lenne, ha egy nő egymást követő napon ugyanabban a ruhában - és színekben - jelenne meg pl. a munkahelyén, ha a szomszédasszony is ugyanazt viselné, mint ő. Ezért a szépségért minden áldozatra képes. Kockázatot is vállal érte, mert „Egy fodrász sem hiszi el, hogy vendége tudja, mitakar“. Azután „Naponta nők ezrei esnek neki új frizurájuknak vizes fésűvel és körömollóval. Ki-ki a maga fürdőszobájában. És ki-ki könnyek között.'' A cél még az idősebbeket is hajtja, bár „A gondos kozmetikázás csupán annyit ér el, hogy vén banya rémből drága öreglány lesz az ember". Aki kicsit súlyosabb lesz, az sem veszíti el a kedvét, mert ,,A kövér nők azért zuhanyoznak, hogy ne kelljen egy vízben fürödniük a saját pocakjukkal". Ha kell újabb áldozatot hoznak, hiszen „Az igazán csinos cipőket olyan nőknek tervezték, akiknek csak négy lábujjuk van". Az egyenjogúság egyik legnagyobb vívmánya, hogy a nők munkahelyen is dolgozhatnak. Nem válik az erősebbiknek tartott nem előnyére, de „A férfiak csodálják az intelligens, önálló és szókimondó nőket. Még azt is pártolják, ha az ilyen nőket előléptetik. Csak éppen nem szeretnek együtt dolgozni intelligens, szókimondó nőkkel." Talán épp ennek köszönhető, hogy „Akármilyen intelligens, eszes, ügyes és tapasztalt egy nő, ha elmúlt negyven, átkerül a vén csataló kategóriába". A vágyak vágya a jó házasság. Annak ellenére, hogy „Egy férfi sem ér meg egy orrplasztikátÉrdemes elgondolkozni azonban azon, hogy „Ha a házasságok az égben köttetnek, egyszer már szólni kéne az Istennek, hogy nézzen körmére a szállítójának". Bár a rossz szállításnak kétségtelen előnyei is lehetnek, hiszen ,,Elválni annyit jelent, hogy az egész ágyban elnyújtózhatsz", ugyanakkor „Gyermekeit az ember legolcsóbban volt feleségével tudja felneveltetni“. Otthoni kötelesség a házimunka. (Nehéz a dolguk a férfiaknak!) „A házimunka tovább tart, mint a férj ~ gondolja". Bírálat is érheti érte, sőt gyengéit ki is használhatják. „Minden háziasszonynak van egy gyengéje. Épp ez lesz anyósa erőssége". Nem is szólva arról, hogy „A karosszékben elnyújtózó férfi újrateremti a világot", míg „A karosszékben elnyújtózó nő elhanyagolja teendőit". Univerzális női betegséggyógyító módszer a legjobb orvost és orvosságot is helyettesíti: „Bármilyen betegségben szenved is egy asszony, a legjobb kúra az, ha összeszedi magát". S végül még egy törvény a melldöngető férfiakról: „Mikor a halál órája közeleg, a férfi abban bízik, hogy megismerheti a Világmindenség titkait. A nő abban, hogy végre megtudhatja, hová tűntek el a fél pár zoknik". Aki mélyebb nőismeretre vágyik, olvasgassa tovább a törvénykönyvet, melyet Faith Hines és Pam Brown írt, Hernádi Miklós fordított, Háy Ágnes illusztrált és a budapesti Gondolat Kiadó adott ki, és már alig kapható. PUNTIGÁN JÓZSEF szerzők színezett fotóin. Vladimír Jindrich Bufka ködbevesző, vastagon füstölő gőzhajója a Moldván. Frantiáek Drtikol jellegzetes, zegzugos, lépcsőfordulós bérház-udvara. Jaroslav FeyfariéA, erdei, falusi hangulatai. Jaromír Funke kolíni kated- rálisának gót ívei, szemben az iparosodó város füstöt okádó kéményeivel. Jirí Jeníőek Lada-képszerű falusi temploma a gabonakeresztek soraival tarkálló dombtetőn. Jan Lau- schmann szinte mértani alakzatokból épülő, mégis természetes, fekete-fehér kontrasztú tájai. A Josef Sudek-műlerem párás ablakain beszűrődő kertrészletek. Ignác Scháchtl századeleji, szokatlan beállítású falusi lakodalmi portréja. Jan Reich vagy Ferdínand Valent kicsit nyomasztóan sötét tónusú dél-morvaországi vagy szlovákiai tájai. Ján Sági Dél-Csehországa. Jan Saudek ízléses aktjai a foltos falú pinceműteremben, az ablakon beszűrődő éjszakai égboltozattal. Luba Lauffová sejtelmes tájkompozíciói. Margita Mancová Nezval-versek ihlette illusztrációi. PetrZhor hűvösnek tűnő kék fényben úszó éjszakai városai. Meghatározhatja-e bárki is teljességében a szinonimák mögött rejlő érzelmeket? Aligha. Egyedüli lehetséges dolog, hogy a maguk érzelmeinek (ez esetben) az érzékeny ÚJ KÖNYVEK ORDÓDY KATALIN: Az idegen Ordódy Katalin AZ IDEGEN A regény középpontjában álló rokonszenves hősnő, Gigi házassága egyre sivárabbá, ridegebbé, tartalmatlanabbá válik. Fogorvos férjétől, a szép és vonzó, de mérhetetlenül önző férfitől érzelmileg fokozatosan elhidegül, amikor egy angol mérnökkel - az idegennel - találkozik. A kettőjük között kibontakozó szerelem azonban nehéz döntés elé állítja Gigit. Vajon van-e joga egy férjes asszonynak a boldogsághoz? Kezdhet-e új életet egy elrontott után? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Ordódy Katalin regénye, amely egy érzékeny női lélek fejlődésének feltárásával, árnyalt ábrázolásával napjaink egyik égető emberi-társadalmi kérdését feszegeti. Az immár harmadik kiadásban megjelenő mű bizonyára nem csak a női olvasók körében arat nagy sikert, hanem a férfi olvasóknak is számos tanulsággal szolgál. fém- és üveglemezre, filmre és fotópapírra rögzítésével befolyásolják kisebb-nagyobb mértékben saját érzelmeinket, tájhoz, otthonhoz, hazához való kötődésünk alakulását. Jómagam ebben látom a könyv, az album összeállítóinak szándékát, s a szándék sikeres megvalósulását. Minden bizonnyal ezzel a szándékkal íródott Libuée Paleőková mintegy ezersoros, lényegében sza- badversszerkezetű, irodalmi igényű kísérószövege is, tételenként Má- cha, Brezina, Hviezdoslav, Hóra, Novomesky, Halas, Seifert, Kostra és Nezval mottókra építve. A képanyag válogatása és összeállítása, az utószó megírása a két neves cseh fotográfus-szakember, Vladimír fíemeé és Daniela Mrázková munkája. Az eddig elmondottakon túl, a fotográfusok aprólékos bemutatásával (amely szintén a Re- me§-Mrázková páros érdeme) a kötet még bizonyos fotótörténeti többletet is felvállalt. Kivitelezésével kapcsolatban pedig csupán annyit, hogy jó eséllyel indulhat akár az 1988-as Szép könyvek versenyében. Érdeklődéssel várjuk a sorozat további, az eddigieknél nem kevésbé atraktív tematikájú köteteit. NÉMETH GYULA KESZELI FERENC: Zátony a bárkán Keszeli Ferencnek a nevét az Egyszemű éjszaka (1970) című költészeti antológiában megjelent versei tették ismertté azok körében, akik a csehszlovákiai magyar irodalmat olvassák határon innen és túl. A szerzőnek 1972-ben jelent meg Ostromlétra címmel első kötete. Már akkori versei is a groteszk és az irónia jegyében fogant, jól körvonalazható költői világképet fejeztek ki. Ez a világkép az azóta eltelt másfél évtizedben sem változott sokat, ám Keszeli Ferenc költői eszközei gazdagabbak és kiérleltebbek lettek, s alkalmasak arra, hogy mélyebben, általánosabb érvénnyel és árnyaltabban fejezzék ki azt a városi ple- - bejus attitűdöt, amely világlátását alapvetően meghatározza. Keszeli a szavak mágusa: bűvésze és művésze egyszerre, s ezt nemcsak kiváló és széles körben népszerű, gyerekek számára írt versei bizonyítják egyértelműen, hanem jelen kötete is, amelynek szomorú és groteszk alaptónusát épp ez a játékosság és könnyedség ellenpontozza sikeresen. Egy pillanat! (Könözsi István felvétele) ■ ff i I ( I ! I u új szú 4 1989.1.2.
