Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám, hétfő
A FOGYASZTÓ JOBB ÁRUT ÉS NAGYOBB VÁLASZTÉKOT AKAR Élelmiszerünk minősége és csomagolása Az ellátás láncolatában különleges szerepe van az élelmiszerpiacnak. Már jó ideje általában úgy jellemezzük, hogy folyamatos, kiegyensúlyozott. Az alapvető élelmiszerfajtákkal valóban nincs különösebb gondunk és a területenkénti vagy időnkénti kiesés legtöbbször a kereslet pontatlan felmérése miatt következik be. Ezért a kereskedelmi egységek vezetői a felelősek, de a nemzeti bizottságokkal való szorosabb együttműködés is szerepet játszhat a helyzet javításában. A fogyasztók azonban az alap- élelmiszereken kívül mást is igényelnek. Az ilyen igények kielégítése bonyolultabb és ezzel kapcsolatban már aligha érvényesek a fentebb említett jelzők, a folyamatosság és a kiegyensúlyozottság. Mindennapi vásárlási tapasztalataink bizonyítják: hosszú a hiányzó élelmiszerek listája. Sok árufélét kapnak ugyan a boltokba, de nem a kívánt mennyiségben. A kereskedelem rendel, az élelmiszeripari vállalatok bizonyos mennyiséget szállítanak és magyarázzák miből, miért nem készítenek elengendőt. Nincs elég csomagolóanyag, nyersanyag, nem megfelelő a kapacitásuk, több helyen mindehhez a munkaerőhiány okozta gondok is párosulnak. S ha még hozzáadjuk a szállítás, illetve az elöregedett géppark problémáját, valós képet alkothatunk élelmiszer- piacunkról. A kiutak keresése, a fogyatékosságok felszámolása egyetlen területen sem egyszerű és szinte senki sem tudja megmondani, mikorra várható az óhajtott fordulat. A csupán importtal megoldható problémák - a csomagoló- és alapanyagok, a korszerű technológiák stb. hiánya - sem küszöbölhetők ki egyik napról a másikra, évek kérdése ez. Sok a kifogás Vesszük ami van, főzünk a hozzáférhető alapanyagokból, a család asztalára azt tesszük, ami az élelmiszerboltokban kapható. A mennyiség tehát ily módon adott, de érdemes néhány pillantást vetni arra is, milyen a kereskedelmi hálózatban kínált élelmiszerek minősége. A laikus fogyasztó csak azt tudja megítélni, hogy ez vagy az a termék nem elég ízletes (legfeljebb többször nem vesz belőle). Ha megfejti a gyártás, illetve a szavatosság dátumát, eligazodhat abban is, nem öreg-e a termék. Az ellenőrök viszont ennél jóval pontosabban tudnak rámutatni a minőségi fogyatékosságokra. Tapasztalataik aligha nevezhetőek kedvezóeknek. Nézzünk csak néhány adatot. A hús- és a hentesáru minőségében a korábbihoz képest nincs javulás, sőt még az ESŐ bolthálózatba (az ebben kínált luxustermékeknek az árnak megfelelő minőségúeknek kellene lenniük) szállított áru mintáinak 18 százaléka sem felelt meg a kritériumoknak. A piacra kerülő baromfi 9 százaléka nem megfelelő minőségű. Sok esetben a mélyhűtött termékek sem kifogástalanok és a tejipari termékek évek óta kifogásolt minősége sem javult: a savanyított tejtermékek 13, a vaj, a túró és a sajt 7 százaléka nem felelt meg a normának az országos ellenőrzések során. Ki gondolná, hogy a lisztféleségek 14 százalékának minősége is kifogásolható. A korábbinál több volt a reklamáció a Vitol és a Végétől étolajakra és az Iva, valamint a Ce- res soft növényi zsiradékokra. Sőt, a Standard és a Columbia valamint / az új, vákuumcsomagolású Extra- speciál kávét is többen reklamálták, mint korábban. Még további három szám az országos kimutatásból: a szörpök 6, a befőttek 10, a sterilizált készlevesek 6 százalékát nem találták megfelelőnek az ellenőrök. Az országos mérleg az idei első félévben sem billent a jobb minőség felé. A Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrei a boltokba kerülő élelmiszerek mintegy 13 százalékát vizsgálták felül. Különböző fogyatékosságok miatt 9,8 százalékuknál reklamáltak a gyártók. Milyen csomagolásban? A minőséggel, de amint ínár korábban említettük a gyárható meny- nyiséggel is szorosan összefügg az élelmiszerek csomagolása. S hogy ez nemcsak az élelmiszerek szempontjából jelentős, annak szemléltetésére egy adat is elegendő: népgazdaságunkban évente 3 milliárd korona Kár keletkezik a helytelen csomagolás, az emiatt meghibásodott, tönkrement áru miatt. Érdemes közelebbről szemügyre venni például az egészséges táplálkozással kapcsolatban sokat emlegetett tejet, tejtermékeket. Az elmúlt negyed században a tej csomagolásában - más országokban is jelentős változások mentek végbe. A visszaváltható palackok helyett egyszer használatos, eldobható dobozokba, vagy műanyagtasakokba töltik a tejet. A KGST országokban egyre inkább a kartonból készült dobozokat helyezik előnybe a csomagolásnál. Egyrészt a tejtermelés növekedése, másrészt pedig a feldolgozás, a gyártás során, a kereskedelmi hálózatban, illetve a fogyasztóknál keletkezett károk miatt - fő ok a hibás polietilénzacskó, melyből kifolyik a tej - az illetékesek nálunk is a korábbinál nagyobb figyelmet szentelnek a tej csomagolásának. Távlatilag a Tetra Brik típusú karton használatával számolnak, amely egyaránt megfelel a pasztőrözött és a tartósított tej, illetve a tejtermékek csomagolására. Igaz ugyan, hogy a bratislavai Milex vállalatnál már 1975-ben üzemelni kezdett egy évenként 10 millió liter tej csomagolására alkalmas berendezés és 1987-88-bán további két gépsort állítottak be, az olomouci Ólma vállalatnál évi 18 millió liter tartós tej csomagolására rendezkedtek be, 1985-ben pedig a kyjovi Laktos tejfeldolgozó kapott külföldről negyedliteres dobozok töltésére alkalmas gépsort, de mindez kevésnek bizonyul. Jobban mondva nem a gépsorok, hanem az ezekhez szükséges import csomagolóanyag okozott gondot. A gondok egy része megoldódik Ezt az importot fogja helyettesíteni a skalicai Grafobal vállalatnál gyártott laminált karton, de a terme^ lés teljes beindításával egyidőben további csomagológépek behozatalára is szükség lesz. A tervek szerint 1992-93-ban 300 millió liter tejet és tejterméket (ebből 150-180 millió liter tartós tejet) és 30 millió liter egyéb folyékony élelmiszert csomagolunk majd. Az ilyen váltások persze nem járnak gondok nélkül a csomagolás- technika terén sem. Hiszen amikor az évekig használt üveges tejet- amellyel kapcsolatban gyakran kifogásoltuk, hogy nehéz a nagyrészt nőket foglalkoztató kereskedelemben a ládák mozgatása és a bevásárló nők is cipelhetik az üvegeket- a zacskós váltotta fel, az üzemekben leépítették a töltőket, az üvegmosókat, egyszóval az egész technológiát meg kellett változtatni. Most már hiába sírjuk vissza a régi szép időket, amikor még nem folyt a zacskóból a táskánkba a tej. A polietilén zacskót egyszerűen eldobjuk, térfogata a szemétben elenyésző. Viszont a szakembereknek már most gondolniuk kell arra, hogy majdan a tonnaszám gyártott karton, melyet újra felhasználni aligha lehet, (a papírtól ugyanis szinte lehetetlen elkülöníteni az alumíniumfóliát) további problémákat okoz majd. DEÁK TERÉZ Szolidaritási alapunkról EGYÜTTÉRZÉS ÉS INTERNACIONALIZMUS A GYAKORLATBAN A nemzetközi szolidaritás kollektív és egyéni együttérzés azokkal, akik a tőlük szerencsésebbek segítségére rászorulnak. Bár nincs okunk kétségbe vonni a polgári jótékonyság megnyilvánulásai számos formájának nemes indítékát - ennél többet jelent a mi értelmezésünkben. Nem annak szándéka diktálja, hogy a bőség asztaláról morzsákat juttassunk az ínséget szenvedőknek, a természeti csapások és a társadalmi mostohaságok sújtottjainak. Nem amolyan könyöradomány ez, hanem az együvé tartozás tudatosítása, s ezzel járó emberi kötelességünk teljesítése. Ennek az új fogal- mazású szolidaritásnak gyökerei mélyen visszanyúlnak munkásmozgalmunk múltjába, s ma már szerves részévé váltak a szocialista országok ez irányú törekvéseinek. Országunkban 1961-ben hozták létre a Nemzeti Front béke- és szolidaritási alapját, hogy szervezettebbé váljon ilyen jellegű együttműködésünk főleg, de nem kizárólag, a haladó orientációjú országokkal és a világ nemzeti felszabadító mozgalmával. Ebből az alapból juttatunk anyagi támogatást a békéért, a függetlenségért, az újgyarmatosítás, a rasszizmus különféle formái ellen harcoló szervezeteknek, mozgalmaknak és országoknak Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. S persze alkalomszerűen, ha vala- honnét SOS-jelzést intéznek a világhoz azok, akik egymaguk képtelenek megbirkózni az oly gyakori katasztrófák nemegyszer döbbenetes következményeivel. Miből? Kisebb-nagyobb önkéntes adományokból gyűlik össze a szolidaritási alap jelentékeny összege. S hogy miként? A politikai pártok, a társadalmi szervezetek tagjai, a szocialista munkabrigádok társadalmi munkájának ellenértékéből, továbbá üzemek és vállalatok hozzájárulásából, egyes művelődési és szórakoztató rendezvények, békeünnepségek bevételének egy részéből. Nem ritkán erre a célra fordítják a másodlagos nyersanyag gyűjtésével és értékesítésével szerzett pénzeszközöket. De vannak egyének is, nem egy esetben „lapos pénztárcájúak“, akik önzetlenül adakoznak erre a célra. A legnagyobb tiszteletet i és megbecsülést érdemlik éppen ők, akik nem ismerik a közömbösség fogalmát, akik tudva tudják, korunk világában még igen sok az éhező gyerek, a nyomorúság és az ínség, és százezrek életét mentheti meg, a humanizmusba vetett olykor-oly- Az élet különös. Nem mindig alakul úgy, ahogy azt az ember szeretné. Marós létemre gumimasz- szával dolgozom, amelyből áramütéstől védő gumiszőnyeg készül - mondja. - Amikor megnősültem, a Matador gyárban ígértek lakást, így hát ide jöttem dolgozni. Az igazsághoz tartozik, hogy a kereset is több volt mint az előző munkahelyemen. Ma már apám, öcsém, feleségem is itt dolgozik, jómagam három műszakban. A harmincöt éves, harcsabajuszú Pintér Jánossal beszélgetve mindjárt a munkahelyre terelődött a szó, talán azért, mert éppen egy csúsztatott műszakról érkezett, ami részlegükön nem ritkaság.- Vannak dolgozóink, akik rend- szertelenül járnak munkába, de az is előfordul, hogy a nyersanyag késése miatt keletkezett kiesést kell pótolni. Sokszor még a hétvégén is dolgoznunk kell. Ezt sokan szóvá teszik, de sajnos kevés eredménynyel. Bár a keresetre nem panasz- kodhatom, a dolgozóknak, a népgazdaságnak is jobb lenne, ha a ter. melés folyamatos lehetne. Ráadásul a pótalkatrész-ellátás is akadozik. Sokat hallunk, beszélünk a gazdaság átalakításáról, de nálunk nem észlelek lényeges változásokat, s tudom, hogy ez nem a dolgozók miatt van. Amikor a tizenhatos részlegre került, minden gép kezelését megtanulta, így bármelyik munkatársát helyettesíteni tudja. Nyolc évvel ezelőtt felvették a pártba, s ezzel egyidőben A milicista a Népi Milícia üzemi egységének is a tagja lett. Mint híradóst az édesapja rajába osztották be. Volt pártcsoportvezető, nemrég a mesteri beosztást is felkínálták, de ő inkább a gép mellett maradt, elsősorban azért, mert így többet keres és a pénzre ugyancsak szüksége van. A kétszobás szövetkezeti lakását háromszobásra szeretné cserélni, mivel öt hónappal ezelőtt megszületett a harmadik gyereke.- Amiben tudok, segítek a feleségemnek, de a gyári többletmunkavállalás miatt bizony keveset vagyok odahaza. Az asszony nemegyszer a fejemhez vágja, hogy a pénz nem minden, a családra, az egészségemre is gondoljak. Igaza van, de hát milyen munkásember, párttag lennék akkor, ha a vállalati, a nép- gazdasági feladatok teljesítésére nem gondolnák. Minden értekezleten, pártgyűlésen szóba kerül ez a kettősség, a nem folyamatos termelés és a fölösleges, gazdaságtalan túlórázás. Bár vannak lógósok, állítom, hogy a munkásaink többsége becsületes dolgozó, híve az átalakításnak, az elvégzett munka szerinti igazságos jutalmazásnak. Magánélete felől érdeklődöm, de nem sok eredménnyel. A közösségi munka szinte éppen olyan fontos számára, mint a család. Nemrég vette át a példás lövész, a Népi Milícia példás tagja jelvényt, bizonyítva, hogy ott is helytáll, úgy mint a munkahelyén. Hét éve népbíróként is tevékenykedik. Mindez szabadideje rovására megy, de nem tiltakozik, panaszkodik. Harmincöt évesen még azt is elmondhatja magáról, hogy a Jánsky emlékérem arany fokozatát is megkapta.- Először az előző munkahelyemen adtam vért. Az ifjúsági szervezet tagjai győztek meg, aztán már mentem magamtól, főleg azután, hogy megboldogult édesanyámat megoperálták, és tudtam, hogy igen sok vért kapott. Ha egészségem megengedi, évente négyszer keresem fel a vértranszfúziós állomást. Előfordul, hogy táviratilag hívnak és én megyek a nap bármely időszakában. Munkahelyemen akadnak olyan emberek, akik pénzért adnak vért, sokat vitatkozom velük. Én megmaradok továbbra is a térítés- mentes véradók nagy családjában, mert tudom, az emberi vért nem lehet semmilyen más úton pótolni. Sohasem törődtem azzal, hogy ki kapta meg a vért, mert azt hiszem nem ez a legfontosabb, hanem az időben történt segítség. A karácsonyi ünnepek előtt volt a 46. véradásom, ezt szimbolikus ajándéknak szántam.- Bizonyára fáradt mire hazaér, örül, hogy pihenhet.-A feleségem első dolga, hogy megkérdezi, mi újság a gyárban, aztán én érdeklődöm az ötödikes lányomtól, hogy mi volt az iskolában. Elkészítjük a házi feladatot, s ha az időjárás engedi, elmegyünk sétálni, bevásárolni. Három gyerek mellett nem lehet unatkozni. Az ő kedvükért kezdtem el díszhalakkal, törpepapagájokkal foglalkozni. Ha van időm, szívesen veszek a kezembe könyvet, vagy megnézem a tévéműsort. A Népi Milícia kapcsán kerestem fel Pintér Jánost, s mennyi más mindent tudtam meg róla, ahogy ő mondja, az egyszerű munkásemberről, a kommunistáról. Nem közömbös számára, mi történik körülötte. Érvel, vitatkozik, másoknak is példát mutatva iól és becsületesen dolgozik. NÉMETH JÁNOS kor immár megingó hitünket szilárdíthatja a segítókészség. Az olyan emberek nemessége, amilyen például a prágai Karéi Kysela, aki tavaly egész megtakarított készpénzét, százhuszonötezer koronát utalt át szolidaritási alapunkba. Vagy a martini Ján Őtefanica, aki 1983 óta, amikor is Prágában megrendezték az atomháború elleni béke-világtalálkozót, először fizetésének, később pedig a nyugdíjának 10 százalékával gyarapítja ezt az alapot. Az ehhez hasonló példák sora bizonyítja, hogy az önkéntesség alapján sokan hajlandóak másoknak segítő jobbot nyújtani. Mégpedig anélkül, hogy számot tartanának a nagyon is megérdemelt, s néha oktalanul elmaradó hálás köszönetre. Azt a helyenként és időközönként előforduló gyakorlatot azonban mindenki viszolygással fogadja, hogy előzetes tájékoztatás, magyarázó szó nélkül, mondjuk a szak- szervezeti gyűlésen, avagy - ami még helytelenebb - a borítékolt bér, fizetés átadásánál szófukaron hozzák a tudtára: ennyit, vagy annyit adakozzál a szolidaritásra. Megválaszolatlanul marad a kérdés - kinek és mire? Kinek? Tény, hogy szívesebben mondunk le néhány koronáról, ha tudjuk, mire szánják. Persze ilyen tájékoztatásra nem minden alkalommal nyílik lehetőség, de esetenként igen, s ez nem történik meg mindig. A megoldás kulcsa talán az lehetne, ha a Nemzeti Frontnak ezt az alapot kezelő illetékesei főleg a hírközlő eszközök útján rendszeresebben tájékoztatnának a szolidaritás céljaira f zánt eszközök felhasználásának onkrét módjáról. Ezzel összefüggésben megtudtuk például, hogy ez idén Nicaraguát a pusztító erejű Joan tájfun, Bangladesi pedig az áradások következményeinek elhárításában segítettük. Afganisztánba ugyanebből az alapból textilgyártmányokat, a hatalmas kínai erdőtüzek sújtottjai számára élelmiszert, sátrakat, hálózsákokat, a palesztinai menekülttáborokba orvosságot és élelmiszert küldtünk. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és más országok tejport és ruházati cikkeket, az etiópiai gyermekfalu nélkülöző kicsinyei lábbelit, Mozambik textilgyártmányokat kapott. Most legutóbb ebből az alapból fedezett segélyszállítmányok indultak és indulnak a borzalmas földrengés sújtotta Örményországba. Hogyan? Egyébként folytattuk a haiphongi Csehszlovák-Vietnami Barátság Kórház felszerelésének kiegészítését is. Érdekes körülmény, hogy az utóbbi években mind több fejlődő országban az a nézet kerekedett felül, hogy az esetenként nélkülözhetetlen egyszeri segítségnél van jobb is - a haiphongihoz hasonló. Jelesül az, hogy anyagi támogatást kapnának üzemek, szövetkezetek, kórházak, iskolák berendezésére. Tény, hogy ez jobban kamatozna, hosszabb távon hozna hasznot. S ezért az ötlet részünkről - bár természetesen e tekintetben is, sok más dologhoz hasonlóan, csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér - mindenképpen megérdemli a fontolóra vételt. GÁLY IVÁN Postahivatal az új szigeten A csallóközi felvízcsatorna megépítése után új sziget jön létre a Duna régi folyása és az új csatorna között, amelyen három település marad meg: Bodak (Bodíky), Vajká (Vojka nad Dunajom) és Doborgaz (Dobrohost'). A sziget és a szárazföld közti közlekedést komp, illetve a töltés mentén autóbuszok biztosítják majd. A Bratislavai Nyugat-szlo- vákiai Postabizottság a dunaszerda- helyi (Dunajská Streda) járási pártós állami szervek irogatásával Bodakon postahivatalt létesített. A posta hétfőtől péntekig reggel 8- tól délután négy óráig tart nyitva. Komplex postai szolgáltatásokat nyújt. * (Vra) (A szerző felvétele)
