Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-10 / 8. szám, kedd
Az átalakítás felöléli a társadalmi élet minden területét Mihail Gorbacsov beszéde a pénteki értelmiségi találkozón (ÖSTK) - Mint már beszámoltunk róla, az SZKP Központi Bizottságán pénteken találkozót rendeztek a tudomány és a kultúra képviselőinek részvételével. A tanácskozáson beszédet mondott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Beszédét alább ismertetjük. Mihail Gorbacsov bevezetőben üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, majd emlékeztetett rá, hogy a szovjet társadalom számos képviselőjének részvételével korábban is rendeztek hasonló találkozókat. Az Ilyen tanácskozások tehát hagyománnyá váltak, s bizonyára hasznosak voltak mindenki számára. Szeretnék szólni néhány olyan kérdésről, amely véleményünk szerint elvi jelentőségű - mondotta. Mindenekelőtt az utóbbi időben kibontakozott viták jellegével kezdeném. Mindjárt az elején szeretném hangsúlyozni, hogy a vitákat üdvözöljük. Más dolog azonban, hogy még nem sajátítottuk el a vitakultúrát. A gyümölcsöző vita hívei vagyunk. Anélkül, hogy dramatizálnám a helyzetet, szeretném elmondani, van valami aggasztó a jelenlegi vitákban. Meggyőződésem, nincs jogunk ahhoz, hogy pártatlan megfigyelők maradjunk, amikor például egyesek azt hangoztatják, hogy az átalakítás állítólag káoszhoz vezet, hogy veszélyezteti az ország normális életét, s hogy tévedtünk a feladatok megoldása módszereinek meghatározásakor, egyáltalán a fő cél kitűzésekor. Egyesek lassan már a ,,régl szép időket“ sírják vissza, s hallani lehet, hogy az országnak „erős kézre“ van szüksége. Az elmúlt négy év meggyőzően bizonyítja, hogy népünk határozottan támogatja az átalakítást, a társadalom szocialista alapokon történő megújítását. Ennek ellenére egyesek igyekeznek kétségeket kelteni. A viták során néha felvetődik a kérdés, vajon az átalakítás számára nem szűkek-e a szocializmus keretei. Ezekben az esetekben a rendszerünk, a népünk, a pártunk és szocialista intézményeink iránti biztalom hiányáról van szó. Meg kell említenem, hogy a nyílt tájékoztatás nevében támadások érik az SZKP-t, azt a pártot, amely kidolgozta az átalakítás politikáját, amely ma a demokratizálási folyamat élén áll, s maga is mélyreható átalakuláson megy keresztül. N Ezen felül rendkívül fontos egyesítő és integráló szerepet játszik. Az SZKP KB véleménye - s meggyőződésem, hogy ez a társadalmunkban uralkodó hangulatot tükrözi - a következő: az említett nézetek alapjában véve hibásak, ellentmondanak a nép érdekeinek, és lényegében az átalakítás ellen irányulnak, bármilyen szubjektív okokra is vezethetők vissza. A párt ellen az indít támadást, aki meg akarja hiúsítani az átalakítást. Mély meggyőződésem, hogy az átalakítást egészében véve helyesen értelmezzük és valósítjuk meg. Erről az útról semmiképp sem szabad letérnünk. A KONCEPCIÓ KIDOLGOZÁSA Természetesen a sikerek nem hódíthatnak el bennünket, s nem szabad felnagyítanunk azt, amit elértünk. De nincs ok arra sem, hogy kétségbe vonjuk választásunkat. A változások viharos folyamatában, az elöregedett közéleti formák, a sztereotípiák leküzdése során, a dinamikus változások légkörében nem szabad elveszítenünk azt a képességünket, hogy egészségesen, realista módon értékeljük mindazt, ami történik. Ez a folyamat, mint már mondottam, nem egyszerű. Új problémákat vet fel, amelyek gyökerei a múltba nyúlnak vissza. Nagy nehézségek árán sikerült csak megváltoztatni a gazdasági és a szociális-politikai fejlődést fékező mechanizmust. Szüntelenül új problémák merülnek fel, amelyek megoldása nem könnyű. Itt előfordulhatnak hibák és tévedések. Ezeken azok élősköd- nek, akiknek nem drága a nép sorsa. Az átalakítás - bár nem minden nehézség nélkül - mégis kitartóan halad előre. Ez a jelenlegi folyamatok legfőbb tendenciája: az átalakítás erőre kap, elmélyül. Mihail Gorbacsov a továbbiakban arra az eléggé elterjedt véleményre reagált, miszerint az átalakítás kidolgozott program nélkül megy végbe. Leszögezte, maradéktalanul és minden részletre kiterjedően még nincs kidolgozva az átalakítás elmélete és politikája, e téren még sok munka van hátra, de alaptalan az az állítás, hogy nem dolgoztuk ki az átalakítás stratégiáját és politikáját. Épp ez volt az átalakítás első szakasza - mondotta Gorbacsov, majd néhány tényre emlékeztetett. A KB 1985 áprilisi ülésén mélyreható elemzésnek vetettük alá azt a helyzetet, amelyben társadalmunk a 80-as évek közepén volt. Akkor a pangás antitézise- ként a társadalmi fejlődés meggyorsításának feladatát tűztük ki. Már maga az áprilisi ülés Is csak a korábbi években elvégzett hatalmas előkészítő munkának köszönhetően valósulhatott meg. Hol is született meg az áprilisi ülés gondolata? Az átalakítás időszakát bizonyos elemzések és erkölcsi értékelések előzték meg. Mindez a pártban, a tudományban, a kultúrában és az egész társadalomban érlelődött. Nyíltan ki kell mondani, hogy létrejött az új eszmék szolid potenciálja. Mindnyájan éreztük, hogy régi módon már nem lehet élni. Szeretnék emlékeztetni az 1985 júniusi értekezletre, amely a tudornányos-mű- szakl haladás meggyorsításáról folyt, s amely nagy szerepet játszott az átalakítás feladatainak tisztázásában és az átalakítás gyakorlati továbbfejlesztésében. Vajon képesek lettünk volna rögtön az áprilisi KB-ülés után hosszabb előkészítő munka nélkül értekezletet tartani egy ilyen elvi kérdésről? Ennek az értekezletnek az előkészítésére felhasználtuk azokat az anyagokat, amelyeket még az április előtti időszakban a tudományos-műszaki fejlődésről szóló rendkívüli KB-ülés számára gyűjtöttünk össze, s az én feladatom volt a beszámoló előterjesztése. Ez az ülés azonban nem valósult meg. A XXVII. pártkongresszus előkészítésével és lebonyolításával összefüggésben szélesebb távlatok nyíltak az átalakítás koncepciójának kidolgozására. Lehetővé vált, hogy nagy vonalakban a szovjet nép elé terjesszük a társadalom megújításának átgondolt és átfogó programját. A kongresszus eszméit a KB 1987 januári ülésén tovább konkretizáltuk. Ekkor a párt feladataira, a demokratizálásra és a káderpolitikára összpontosítottunk. Az 1987 júniusi KB-ülés elvezetett bennünket a radikális gazdasági reform koncepciójához. Történelmi utunk megértésében fontos szerepet játszott az SZKP KB októberi ülése és az Október 70. évfordulója kapcsán elkészített dokumentumok. Ennek megfelelően kezdte el munkáját a politikai bizottságnak a törvénytelenül üldözött személyek rehabilitásával foglalkozó bizottsága. Emlékeztetnem kell az 1988 februári KB-ülésre Is, amelyen széles körben felvetettük az átalakítás Ideológiájának kérdését. Az átalakítás folyamatainak megértése során új szintre jutottunk el a 19. országos pártkonferencián. Ennek rendkívül fontos eredménye a politikai rendszer reformjának a kidolgozása volt. Az ezt követő KB-ülés, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának nemrég lezajlott ülése, az évzáró pártgyűlések, valamint a népi képviselők küszöbönálló megválasztása - mindez a politikai rendszer megújításához vezető gyakorlati lépés. Az, amit elmondtam, nem foglalja magában az átalakítás céljainak és útjainak megvitatásával összefüggő egész munkát. A stratégia kidolgozásának folyamatában gyakorlatilag az egész társadalom részt vett, a legfontosabb kérdéseket össznépi vitára bocsátottuk. Minden okunk megvan arra, hogy az átalakítás elmélete és politikája kidolgozásának össznépi jellegéről beszéljünk. Szeretném azonban ismét hangsúlyozni, távolról sem gonduljuk, hogy ma már minden világos. Fontos KB-ülések várnak ránk, egyebek között a mezőgazdasági politikáról, az ország távlati szociális-gazdasá- gi fejlesztésének koncepciójáról, a nemzetek és nemzetiségek közötti viszonyról. Az átalakítás politikájának és elméletének kidolgozása nem korlátozódott csupán a belső kérdésekre. Ez logikusan transzformálódott a környező világról kialakult új nézeteinkbe is. Itt is voltak bizonyos szakaszok, amelyek elvezettek bennünket ahhoz, amit ma új politikai gondolkodásnak nevezünk. A gyakorlatban kezdtük ezt megvalósítani, s külpolitikánk világszerte nagy visszhangot váltott ki. Egyenesen felteszem a kérdést: vajon az, amiről itt beszéltem, úgy néz ki, mintha a sötétben tapogatóznánk? Az átalakítás stratégiájának kidolgozásában és az átalakítás megvalósításában egyaránt világos logika és szigorú következetesség fedezhető fel. SZOCIÁLISGAZDASÁGI HELYZET A társadalomban folyó viták során előtérbe került az ország szociális-gazdasá- gi helyzete. Sokan bírálják az áruhiányt, a sorbanállást, a lakáskérdés területén tapasztalható problémákat, a szolgáltatásokat stb. A probléma nem a hiányosságok bírálatában van. Az emberek ezt közvetlenül összekapcsolják az átalakítással, arról beszélnek, hogy egyelőre nem hoz semmilyen eredményeket a gazdasági és szociális szférában, és sok esetben a helyzet állítólag tovább romlott. Mindez alapos és mélyreható elemzést, objektív és Igazságos értékelést igényel. Mi a helyzet valójában? Ha az átfogó képet vesszük, minden lényegesen bonyolultabb. Ezzel összefüggésben szeretném tömören jellemezni a gazdaságban és a szociális szférában lejátszódó folyamatokat. Számok helyett csak annyit szeretnék mondani, hogy a tavalyi év látszólag nem rossz mutatókkal ért véget, A nemzeti jövedelem és a munkatermelékenység növekedésének üteme a korábbi évhez viszonyítva gyorsabb volt. Nőtt például az élelmiszertermelés Is, bár nem olyan mértékben, ahogy azt szerettük volna. Az egy lakosra számított fogyasztás lényegében növekedett. Az átalakítás pozitívan befolyásolja a szociális szférában lejátszódott folyamatokat. Minden nehézség ellenére előteremtettük az eszközöket az egészségügy, az oktatás, a lakásépítés javítása számára. A korábbiaknál nagyobb arányban adtunk át lakásokat, kórházakat, klubokat, kultúrházakat. Mindez úgyszintén közvetlenül érinti a lakosság szükségleteinek kielégítését. Tehát mindenből több van, de nyilván fel akarják tenni a kérdést: tulajdonképpen hol is van mindez? Miért vannak az üzletekben továbbra Is hosszú sorok és miért nem csökken a hiánycikkek száma? És éppen itt érkezünk el jelenlegi gazdasági helyzetünk kulcskérdéséhez - a pénzügyekhez, a pénzforgalomhoz, a pénzeszközök és az áruk kiegyensúlyozatlanságához. A múltból ránk maradt talán legsúlyosabb örökség az állami költségvetés hiánya, amit a nyilvánosság előtt gondosan eltitkoltak. Ez, természetesen, károsan hat az egész népgazdaságra. A népgazdaság számos ágazatában gyakorlatilag meg nem keresett pénzeket fizettek ki, és ez hatalmas feszültséget okozott a fogyasztói piacon. Elég megemlíteni, hogy az elmúlt húsz év során a lakosság pénzjövedelmei gyorsabban növekedtek, mint az árutermelés. Ez a helyzet jelentős mértékben a beruházási politika hibáival függ össze, s az Is elmondható, hogy jelentős összegeket emésztettek fel azok a létesítmények, amelyek építését nem a szükség diktálta. Stratégiai jelentőségű tévedések is voltak, például évtizedekig kis figyelem irányult a mezőgazdaságra, a könnyű- és az élelmiszeriparra, a szolgáltatásokra. A gazdasági problémák növekedése már hosszú ideje érezhető volt. De hogyan oldották meg ezt a problémát? A kőolaj árának konjunktúrájával, a fokozott kőolaj- exporttal, valamint a szeszesitalok gyártásának növelésével. Egyelőre, sajnos, nem sikerült javítani a pénzgazdálkodás helyzetét. Sőt, a dolgok még tovább Is éleződnek. Ez összefügg a kőolaj világpiaci árának csökkenésével. Ennek következtében 1985-1988 között 37 mlllárd rubelt veszítettünk. Lényegesen csökkentek a szeszesitalok eladásából származó jövedelmek, itt a kiesés 49 milliárd rubelt jelent. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban eltérőek a vélemények. Egyesek szerint a jelenlegi vezetés hibájának következményéről van ‘szó. Szerintem ez alaptalan vád. Beszélhetünk ugyan az Irányvonal megvalósítása során előforduló bizonyos deformációkról, ám maga az irányvonal helyes. Ezeknek a hibáknak a gyökerei a messzi múltba nyúlnak vissza, amikor a helyzetet a szeszes italok eladásával, az emberek leitatásával igyekeztek javítani. Veszteségeinkhez azonban olyan elő- reláthatatlan bonyodalmakat Is hozzá kell számítani, mint amilyen a csernobili atomerőmű balesete volt. Ehhez csatlakozott az örményországi földrengés, s - miért tagadjuk - nagy veszteségeket könyvelhettünk el az Afganisztán körüli helyzettel kapcsolatban is. Úgy vélem azonban, ha teljes képet akarunk alkotni, saját hibáinkról is szólni kell. Többet is tehettünk volna azért, hogy a helyzet javuljon. A beruházási politikában, például, kezdetben ¡gye- - keztünk rendet teremteni, de aztán vala-_ hogy lazítottunk. Továbbra is jelentősek az üzemekben felhalmozott tartalékok. Nem teljesült a fogyasztási cikkek termelésének terve, s emiatt a piacon feszült helyzet alakult ki. Azt hiszem, a mi hibánkból nem kezdett megfelelően működni a gazdasági reform. Nem számoltuk fel végérvényesen a költséggazdálkodás mechanizmusait. Lassú a hatékony gazdálkodási módszerek bevezetése, gondolok elsősorban a bérleti szerződésekre, az önelszámolásra és az önfinanszírozásra. Ezek a folyamatok a társadalomban mindmáig ellenállásba ütköznek. Szeretném hangsúlyozni, hogy az 1989-es esztendő rendkívül jelentős lesz a radikális gazdasági reform megvalósítása szempontjából. Az anyagi termelés valamennyi ágazata teljes mértékben átáll az önelszámolás és az önfinanszírozás elveire. Előre kell lendítenünk azokat a folyamatokat, amelyektől a tudományos-műszaki haladás függ. Most a megfelelő javaslatokat készítjük elő. Be kell ismernünk, nem ál! rendelkezésünkre az adópolitika olyan átgondolt mechanizmusa, amely rugalmasan reagálna a gazdasági helyzetre. Ha a publicisták és közgazdászok ezzel kapcsolatos anyagait olvassuk, láthatjuk, hogy valamennyi szerző kiváló kritikus, ám kevés a konstruktív javaslat. A vitákban hangsúlyozottan került előtérbe az árképzés reformja és az árak revíziója. Ez a gazdasági reform egyik kulcsfontosságú és alapvető kérdése, hiszen a tudományosan megindokolt megoldás nélkül nem lehet létrehozni a korszerű és hatékony gazdasági mechanizmust, amely korlátozza a veszteségeket. Másrészt viszont ez a kérdés befolyásolja a dolgozók helyzetét. A vita több mindent érzékeltetett. Például azjl, hogy egyes elvtársak néhány hónap alatt többször Is megváltoztatták véleményüket. Ez nem szemrehányás, csupán igazolja, hogy mennyire bonyolult a helyzet. Sok mindent a központ szemére is vetettek, hogy miért hallgat. Le szeretném szögezni, hogy ez nem igaz, a központ elvi álláspontja e kérdésben ismert, nem változott. Rá szeretnék mutatni, minden szóbeszéd a központ „kulisszák mögötti mesterkedéseiről“ s az olyan gyanúsítgatások, hogy ezt a dolgot titokban akarja véghez vinni, s talán a népet is becsapva, mindez nem egyéb felelőtlen spekulációknál. Gorbacsov a továbbiakban azt emelte ki, hogy ez ügyben jelenleg fontos munkát < Végeznek, amelyben tudósok, szakértők és közéleti képviselők széles köre vesz részt. Ha komoly javaslatok születnek, azokat össznépi vitára bocsátják, semmi esetre sem fogják titokban megoldani. A KÖZPONT FELADATAI A szónok a továbbiakban arról beszélt, hogy erős központra van szükség, ez a gazdaság jellegéből, az állam föderatív elrendezéséből ered. össze kell hangolni a regionális érdekeket és fejleszteni a köztársaságokat, ez a folyamat a központ nélkül nem kívánatos jelleget ölthet, s nem is lenne megvalósítható. Helyesen kell értelmezni a dialektikus kapcsolatot a központ, valamint a helyi szintű kezdeményezés és önállóság között. A központ legidőszerűbb és legsürgetőbb feladata a piaci egyensúly megteremtése és a pénzügyi viszonyok rendezése. A gyakorlat azt mutatja, hogy itt az elég éles és határozott intézkedéseket sem lehet elkerülni, amelyek elsősorban a költségvetési kiadásokat érintik, beleértve azokat az egyes terjedelmes programokra fordított kiadásokat, amelyek nem függnek össze közvetlenül a nép szociális szükségleteivel. Annyira sürgető a kérdés, hogy felül kell vizsgálnunk a honvédelemre fordított kiadásokat is. Az előzetes felmérés azt mutatja, hogy itt államunk biztonságának és védelmi képességének csökkentése nélkül is lefaraghatjuk a kiadásokat. S meg kell válaszolnunk azt a kérdést Is, milyen sokáig fogjuk még a költségvetésből finanszírozni a vállalatok veszteséges munkáját. Gorbacsov a továbbiakban leszögezte: az elmúlt esztendő bizonyára úgy marad meg emlékezetünkben, mint olyan időszak, amikor nemcsak bővültek, hanem mélyültek Is a demokratizálás folyamatai. Ez elsősorban a politikai reform gyakorlati megvalósítására, a jogállam kiépítésére való áttéréssel függ össze. A politikai rendszer következetes reformjának szükségét hangsúlyozva leszögezte, hogy a széles körű szocialista demokrácia alapelveire épitve a Szovjetunió minden társadalmi intézményének új jelleget és tartalmat kell adni. Nem tartjuk indokoltnak azokat a nézeteket, amelyek szerint nem kellene annyira sietni a politikai reformmal, és más feladatok megoldásával, s hogy először a gazdasági kérdéseket kellene megoldanunk, elegendő élelmiszert adni az embereknek és így tovább. A beavatatlan embert ez talán meggyőzheti, de a probléma ilyen magyarázata politikai és tudományos szempontból nem helytálló. Ugyanis a sürgető gazdasági problémákat nem oldjuk meg, ha nem fog nálunk működni a felépítmény és nem számoljuk fel az utasitásos-bürokra- tikus rendszert. De miképp számoljuk fel? Van aki azt ajánlja, használjuk ki az 1937- es szomorú tapasztalatokat, hogy buldózerrel essünk neki ennek a rendszernek. Nem, ezt sosem engedjük meg. Olyan mechanizmusokat kell létrehoznunk, amelyek önmagukat szabályoznák, úgy, hogy mindezekbe a folyamatokba bekapcsoljuk a népet. A gazdasági és szociális szférában semmi sem fog változni, ha nem valósítjuk meg energikusan a politikai rendszer mély reformját. E nélkül nem lehet kiaknázni a szocialista demokrácia erejét. Éppen ezek a kérdések, a politikai reform kérdései voltak a 19. országos pártértekezlet központi témái is. Most bizonyos távlatból visszatekintve, megállapíthatjuk: a konferencia mérföldkő volt országunk életében. Az átalakítás történetét két szakaszra oszthatjuk: a 19. pártkonferenciáig terjedőre és az azt követő időszakra, amikor a pártértekezleten kidolgozott politikai tézisek szerint dolgozunk. Mihail Gorbacsov megemlítette, hogy a konferencia előtt bizonyos pillanatokban a konferencia ellen szóló elég erős hangokat is lehetett hallani. Sőt, olyan javaslatok is voltak, hogy el kell halasztani, mivel a megrendezését az átalakítástól való eltérésnek tartották. Ma elmondhatjuk, hogy az ilyen nézeteket maga az élet cáfolta meg. A konferenciának köszönhetően pontos politikai téziseink vannak, amelyek más ütemet és mélységet adtak az egész átalakításnak. A központi bizottság irányvonala tehát helyesnek és sikeresnek bizonyult, a párt és a nép elfogadta. De a pártértekezlet után is találkoztunk hasonló helyzettel, megint csak hallani lehetett az ismert bíráló hangokat. A központi bizottságot azzal vádolták, hogy eltér a konferencia határozataitól. Ez esetben azt ajánlották, hogy halasszuk el a Legfelsőbb Tanács ülését, amelyen rendkívül fontos döntéseket kell hozni a politikai reform első szakaszáról. A központi bizottság álláspontja ez esetben is a társadalom széles körű támogatásával találkozott, s az össznépi vita eredményeit tekintetbe vevő javaslatokat a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén jóváhagyták. A párt mint politikai élcsapat bonyolult helyzetben, a nézetek konfrontálásának körülményei között teljesíti szerepét. Ezzel kapcsolatban Mihail Gorbacsov leszögezte: a mély változások időszakában elméletileg, ideológiailag és szervezetileg még erősebb pártra van szükség, amelynek tevékenysége a lenini alapelvekre, a széles körű párton belüli demokráciára épül. Teljesen logikus, hogy a pártnak a politikai rendszer átalakítását saját magánál kell kezdenie. Ezt a párt, a gazdasági és állami szervek funkcióinak szétválasztásával kezdtük, emellett a pártnak, mint politikai élcsapatnak a szerepét akarjuk kihasználni, s visszaadni a tanácsoknak az eredeti jellegüket: valóban a néphátalom szervei legyenek. Ennek érdekében folytatódik az egész pártélet átalakítása, növekszik a választott szervek szerepe, tökéletesítjük a pártapparátus felépítését, kezdve a járási bizottságoktól egészen az SZKP Központi Bizottságáig. Úgy határoztunk, hogy a KB- apparátus létszámát 40 százalékkal csökkentjük, létrehoztuk a KB bizottságait, megváltoztak a pártapparátus funkciói: tevékenysége a politikára összpontosul. A továbbiakban arról beszélt, hogy az évzáró taggyűlésekkel kapcsolatban a pártban régóta nem volt olyan kampány, mint most. Ez vonatkozik a légkörre is, a tartalomra is, a kommunisták aktivitására is. Széles körű demokratikus alapokon folytatódik a káderfelújítás. Az előzetes adatok szerint a járási és városi pártbizottságok 60 százalékban, a területi és határterületi bizottságok pedig 50 százalékban újultak meg. Jelentős változások történtek a választott pártszervek irodáinak és titkárainak körében Is. A pártalap- szervezeti elnökök egyharmadát most választották meg először, s közülük minden másodikat alternatív alapon. Ugyancsak Ily módon választották meg a városi és járási pártbizottságok 1117 titkárát, a területi pártbizottságok sok titkárát, beleértve az első titkárokat is. El kell mondani azt is, hogy sok konferencián nagyon éles volt a helyzet, a küldöttek magas igényeket támasztottak a jelöltekkel szemben. Egyes esetekben titkárokat, sőt első titkárokat sem választottak meg. Az évzáró gyűlésekkel kapcsolatos kampány jelentőségénél fogva túllépi a pártügy kereteit. Mintha újabb ösztönzést adna az átalakítás összes folyamatának országunkban. Gorbacsov szólt arról, hogy az idei esztendő nagyon gazdag lesz a politikai reform kibontakozása és mélyítése szempontjából. El kell jutni e reform második szakaszához: az állami szervek átalakitá- (Folytatás a 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1989. I. 10.
