Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-10 / 8. szám, kedd

Az átalakítás felöleli a társadalmi élet minden területét

(Folytatás a 4. oldalról) sához, a köztársaságok és autonóm alakulatok státusának tökéletesítéséhez, a központ és a helyi szinten dolgozók viszonyának javításához, e szempontból jelentős törvények jóváhagyására is sor kerül, kidolgozásukban részt vesz minden köztársaság. Első olvasásban már megtárgyaltuk a helyi önigazgatásról és helyi gazdálkodásról szóló törvény tervezetét. Ősszel lesznek a választások a szövetségi és az autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsaiba, valamint a helyi tanácsokba, s kialakítjuk helyi szinten a hatalom és az önigazgatás új rendszerét. Sokoldalú munka folyik a jogi reform területén, hamarosan össznépi vitára bocsájt- juk a tömegtájékoztató eszközökről, az ifjúságról, a lelkiismereti szabadságról és a társadalmi szervezetekről szóló törvények tervezeteit.

„ AZ ÉRTELMISÉG SZEREPE

Az átalakítási folyamatok szervesen összefüggnek a társadalmi tudatban végbemenő változásokkal. A forradalmi változások, amelyek felé az átalakítás halad, nem lehetségesek a társadalmi tudatban az emberek pszichológiájában és gondolkodásában végbemenő forradalom nélkül. Ebben rejlik tudományos és művészi értelmiségünk pótolhatatlan, egyedülálló szerepe, s egyúttal felelőssége is. Az értelmiség hozzájárulása az átalakításhoz óriási, az átalakítás szellemi irányvonalát jelentős mértékben azok szabják meg, akik azt gondolataikban és szivükben is sajátjuknak tekintik. A párt nagyra értékeli a tudósok és a kulturális élet képviselőinek hozzájárulását az új erkölcsi-politikai légkör kialakításához. Az ilyen erőfeszítéseknek nagy érdemük van abban, hogy sikerült felszámolnunk a gondolkodás régi sztereotípiáit, a megcsontosodott világnézetet, felszámolni a politikai apátiát a társadalomban. A jövőben tovább növekszik népünk intellektuális erőinek, elsősorban az értelmiségnek a szerepe.

Az átalakítás nem járhat sikerrel, ha nem nő a tudomány hozzájárulása a gazdasági feladatok teljesítéséhez. Fejleszteni kell a társadalom- és természettudományokat, a műszaki tudományokat, s főleg az alapkutatást. Az iskolaügy reformját illetően is nagy munka vár ránk. Az átalakítás az embert állítja mindennek a központjába. Minden korábbinál jobban kell kihasználnunk a kulturális vívmányokat, illetve a kultúrát új vívmányokkal kell gazdagítani. Az átalakítás kulturális része nem születik légüres térben. Mintha önmagába olvasztaná mindazt, amit nemzeteink, amit társadalmunk elért a forradalom óta eltelt hét évtizedben. Széles körűen fejleszteni kell a saját történelmünkkel kapcsolatos kutatásokat. Azért kell a történelemhez fordulnunk, hogy a jó tapasztalatokat átvehessük, megismerjük azokat a keserű tanulságokat, amelyek segítenek a hibák elkerülésében. A társadalom szellemi élete nálunk soha nem volt annyira aktív, mint most, s nemcsak az értelmiség vesz benne részt, hanem az egész nép. Új és érdekes jelenségekkel találkozhatunk, amelyek az erkölcsi értékek érvényesítését, az ember felemelkedését célozzák.

Mihail Gorbacsov ezzel kapcsolatban arra is rámutatott, az említett viharos folyamatok egyeseket kibillentettek az egyensúlyukból. A szellemi és erkölcsi értékek felbomlásáról szóló hangokat is hallani. Nekem úgy tűnik - mondotta hogy inkább ezek megújulásáról van szó. Azt is mondják, hogy állítólag eltérünk a szocialista elvektől és eszméktől. Azt állítják, az önelszámolással, a bérleti szerződésekkel, a brigádrendszerű munkaszervezéssel, a szövetkezetekkel feladjuk a szocialista pozíciókat a gazdaságban, pedig éppen ezekkel és más formákkal akarjuk kihasználni a szocialista tulajdonban és szocialista termelési viszonyokban rejlő hatalmas potenciált, leküzdeni a közömbösséget, s visszaadni az embernek azt a helyzetet, hogy a munkahelyén a saját ura legyen. Esetenként egyszerűen azzal próbálják ijesztgetni az embereket, hogy az átalakítás problémákat okoz a gazdasági és szociális szférában, a nemzetek és nemzetiségek közötti kapcsolatokban. De mi jól tudjuk, hogy mindezeket a múltból örököltük, hogy ezek éveken keresztül összegyűltek, s az átalakítás csupán feltárta azokat a régi betegségeket, amelyeket a múltban szándékosan elhallgattak.

Az átalakításon természetesen megpróbálnak élősködni és spekulálni vele a szélsőséges és különböző felelőtlen elemek. Mi ezt látjuk. De ez nem ad okot arra, hogy megkérdőjelezzük az átalakítást vagy pedig behúzzuk a féket a leállítására. Olyan nézetek is felütötték fejüket, amelyek az átalakítást megpróbálják valami destruktív dolognak beállítani, amely az általánps romlásba dönt. Ha ez a túlérzékenység és a beteges képzelgések eredménye, akkor ezt meg tudjuk érteni. Ha viszont politikai állásfoglalás húzódik mögötte, akkor el kell utasítanunk. Hasonlóan elfogadhatatlan a másik szélsőség is - az átalakítás folyamatának és irányának ,,balos" pozíciókból való értékelése. Ellenezzük az átalakítás Mesterséges meggyorsítását célzó igyekezeteket, egész fejlődési szakaszok átugrását. Különösen veszélyesnek tartjuk az avan- turista és felelőtlen felhívásokat a harc kiélezésére, a szenvedélyek mesterséges felszítására, a káderek átrostálására éppen azokkal a módszerekkel, amelyeket az átalakítás és a társadalom demokratizálása útján fel akarunk számolni.

A NÉZETEK ÜTKÖZTETÉSE

Meggyőződésem - szögezte le Mihail Gorbacsov hogy népünk sohasem nyugszik bele a múlthoz való nihilista hozzáállásba, a korábbi nemzedékek életének, mindannak a tagadásába, amit átéltünk és tettünk. Igaz az, hogy a múlt tapasztalataiból számunkra sok minden elfogadhatatlan, de elfogadhatatlan az is, hogy tudományosként akarják beállítani az elméleteket az olyan „szocializmusról, amely nem valósult meg", „a sikertelen kísérletről“, s az arról szóló elméletet, hogy a szocializmus csaknem azonos azokkal a deformációkkal, amelyek a múltban történtek. Ugyanilyen mértékben elfogadhatatlanok tehát számunkra a társadalom fejlődésének legújabb receptjei és módszerei, amelyek kölcsönvett értékeken alapszanak. Ez már nem az átalakítás. Amit nekünk ajánlanak, az nem más, mint a történelmi választásunk, a népünk szocialista eszmék iránti odaadásába vetett hit feladása, a tagadása annak, hogy népünk képes a lenini alapelvekkel összhangban, a valóban szocialista értékek szellemében megújítani a társadalmat. Láthatjuk tehát, hogy az átalakítás ,.jobbról", konzervatív pozíciókból való bírálata és a „balról" történő támadása végsősoron találkozik. Ezzel összefüggésben, beszédének további részében Mihail Gorbacsov azt hangsúlyozta, hogy a további előrehaladás távlatainak kidolgozásáért és -megértéséért hatalmas felelősséget visel mind a párt, mind pedig a társadalom intellektuális erői, beleértve a tudományos és a művészi értelmiséget, akiket az emberek meghallgatnak. A szónok rámutatott: ezzel kapcsolatban meg kell említem' azokat a normálisnak nem nevezhető viszonyokat, amelyek az alkotó értelmiség körében alakultak ki. Egyes nagyon tisztelt elvtársak megkezdték az egymás elleni vádaskodásokat és a számlák törlesztését, s a legkisebb okot is megragadják arra, hogy egymást kedvezőtlen helyzetbe hozzák. S mindez teret kap az újságokban és folyóiratokban. Az emberekben ez nemcsak keserűséget és megrökönyödést kelt, hanem felháborodást is. Hiszen mindez akkor történik, amikor hatalmas feladatok előtt állunk.

Mihail Gorbacsov hangsúlyozta, hogy az erők konszolidálására van szükség, s ezeket az átalakítás gondjainak megoldására kell összpontosítani. Nem a mindenáron való konszolidálásról van szó, hanem olyanról, amely elvi alapokon, a szocialista értékeken, az átalakítás támogatásán nyugszik, s amely a társadalom megújítását szolgálja. Kijelentette: semmilyen esetben sem mondunk le a szocialista pluralizmusról, amely a mi értékeinkből indul ki, s tág lehetőséget nyújt a különböző érdekeket kifejező magatartások kinyilvánításának.

Nem értem - mondotta -, hogy egyes elvtársak fellépnek a vélemények pluralizmusa mint olyan ellen, mivel az állítólag zavart kelt a társadalomban. Szerintem a vélemények pluralizmusának ilyen értelmezése tévedés. Csak a nézetek ütköztetésével és összehasonlításával juthatunk el az igazsághoz, vonhatjuk le a helyes következtetéseket. A vitakultúráról szólva bírálta az olyan jelenségeket, hogy a nézetek ütközése esetenként egymás elleni frontális támadássá fajul.

Mikor a nézetek pluralizmusáról beszélünk, nem kerülhetünk meg egy további fontos vonatkozást, ennek elvi erkölcsi jelentősége van. Sajnos, tájékoztató eszközeinkben megnyilvánul az a törekvés, hogy terjesszék az elhamarkodott, megalapozatlan nézeteket és véleményeket, s egyesek a szenzációhajhászásra orientálódnak. Nyíltan ki kell mondanunk, hogy sok hazugság jelent meg. Gyakran jogtalanul megalázzák és megsértik az embereket. Nem mindenkinek és nem mindig van lehetősége megvédeni magát. S ez abban az időben történik, amikor igyekszünk tisztességesen megérteni múltunkat és jelenünket, kitűzni a társadalom

fejlődésének tudományos perspektíváját és határozottan javítani a társadalom erkölcsi légkörét. Mindezeket figyelembe kell venni a tömegtájékoztató eszközökről és a nyilvános tájékoztatásról szóló törvény kidolgozása során.

NEMZETISÉGI N VISZONYOK

Mihail Gorbacsov a továbbiakban a nemzetiségek közti viszonnyal foglalkozott. Megállapította, a Szovjetunió ebből a szempontból ma egyedülálló jelenség a vílágközösségben, s valamennyi tapasztalata - a pozitív és a negatív tapasztalatok is - Lenin rendkívüli előrelátásáról tanúskodnak, hiszen Lenin megfogalmazta az ország nemzetiségi politikájának alapvető elveit. Kijelentette: Amikor következetesek voltunk a lenini elvek megvalósításában, hatalmas változásokat értünk el a jobb irányában. S ellenkezőleg: minden elhajlás bonyolította a helyzetet és gátolta a nemzetiségek közti viszony normális fejlődését. Véleménye szerint a nemzetiségek közti viszonyban a mai számos nyugtalanító jelenség oka az, hogy bizonyos szakaszban az elégedettség lett uralkodó, úgy vélték, már mindent megoldottak. Sőt, olyan javaslat is felmerült, hogy el kell kezdeni a nemzetiségek összeolvasztását. Annakidején csak nagy nehézségek árán sikerült szembeszállni egyes tudósok nyomásával, akik ezt a veszélyes orientációt rögzíteni akarták a mostani pártprogramban.

Az átalakítás ezen a téren is segített a reális kép kialakulásában. A realitásoknak ez az ismerete segíti ma a felgyülemlett problémák megoldását. Ez a folyamat azonban gyakorta ellentmondásos. Úgy kell e téren eljárni, hogy támogatjuk mindazt a pozitívat, amit az átalakítás során javasolnak a nemzetiségek közti viszony összehangolása érdekében. A központi bizottságban valóban abból indulunk ki, az átalakítás sikere döntő mértékben attól függ, hogyan fogjuk felszámolni és megoldani a felgyülemlett problémákat, és milyen ösztönzéseket kap a Szovjetunióban egyesülő nemzetek testvérisége. Éppen ezért kell erről a kérdésről rendkívüli ülést tartania a központi bizottságnak. Az ülés előkészítése már folyamatban van. Komoly és átgondolt javaslatokat várunk minden köztársaságtól, a tudományos és alkotó szervezetektől és a nyilvánosságtól. Üdvözölni fogunk minden javaslatot, amely szövetségünk megszilárdítását célozza.

Mihail Gorbacsov kitért arra, hogy bár az átalakítás lehetővé tette a nemzetek közti viszony összehangolása problémáinak megértését, és segítette e problémák megoldásának elkezdését, ez néhol olyan alakot öltött, ami károsítja magát az átalakítást, a demokratizálást és a nyilvános tájékoztatást. Egyesek megpróbálták az átalakítás ellen fordítani a nemzetiségi kérdések megoldását szorgalmazó közvéleményt, ami csak oda vezethet, hogy meghiúsul ez a munka és az átalakítás meggyengül. Elfogadhatatlan mindaz, ami a nemzetek és nemzetiségek közti konfrontáció, a nacionalista indulatok szítása, a nemzetiségi elszigetelődés és kiváltságok felé irányul, nem is szólva a szélsőséges felhívásokról és jelszavakról. Nyíltan kell szólni arról is, hogy ha ez elterjedne, óriási károkat okozna társadalmunknak. Azért tettem erről említést - mondotta Mihail Gorbacsov -, mert ezen a téren sok függ a tudósok és az alkotó értelmiség állásfoglalásától. Az utóbbi idő, sajnos, megmutatta, hogy távolról sem áll mindenki, még a kommunisták sem, a helyzet magaslatán, s néha a legműveltebb emberek sem képesek megkülönböztetni a nemzetiségit a nacionalistától, nem képesek megérteni az in- ternacionálisnak és a nemzetiséginek a dialektikáját.

Helyes, mondotta Mihail Gorbacsov, hogy kultúrája és sikerei fejlesztésekor minden nemzetiség, amelynek van saját értelmisége, népe gyökereihez fordul, hogy megértse e sikerek forrását. Természetesen csak addig, amíg valamely nemzet nem nyilvánítja magát „nemzetek felettinek", miközben ezt a kultúra, ,a nyelv és a hagyományok fejlesztésének szükségességével leplezi. Az ilyen hozzáállás végsősoron bezárkózáshoz, és „ a más kultúráktól való elszigetelődéshez vezet. Természetesen nem engedhetjük meg, hogy eltűnjön akár a legkisebb nemzet is, elvesszen akár a legkisebb nemzet nyelve is, nem engedhetjük meg a nihilizmust, a nemzetiségek kultúrájához, hagyományaihoz, történelméhez való viszonyban, legyen szó nagy vagy kis nemzetekről. Éppen ezt kell egyenesen kimondanunk a plenáris ülésen, amely a nyáron lesz. S nemcsak kimondani, hanem meg is teremteni ennek jogi alapját és kidolgozni a nemzetiségek közti problémák megoldásához a gazdasági és

szociális hozzáállást. El kell mondani, hogy dolgozóink ragaszkodnak nemzetiségi politikánk sikereinek megőrzéséhez, e sikerek megszilárdításához és új minőségük eléréséhez. Társadalmunknak hallgatnia kell a nép szavára.

Mindaz, amiről itt szó esett, mindenekelőtt belső életünket érinti - mondotta Mihail Gorbacsov. - Csakhogy az átalakításnak nagy nemzetközi jelentősége is van. Országunk nagyon szoros kapcsolatokat tart fenn és együttműködést folytat néhány száz országgal és néppel. Szólt arról, hogy a XXVII. pártkongresszus - amint azt az utóbbi időszak nemzetközi eseményei meggyőzően bizonyítják - helyes megállapításokat tett a mai világ ellentmondásosságára, ugyanakkor kölcsönös függőségére és összefonódására, az új realitásokra vonatkozóan. Az előtérbe az általános emberi értékek, a háborúk nélküli, erőszaktól mentes világ, a társadalmi haladás számos változata, a fejlődés és a civilizáció megőrzése érdekében való párbeszéd és együttműködés, az új világrend felé haladás került. Éppen ez vezetett el minket az új politikai gondolkodásmódhoz. Ebből kiindulva javasoljuk a világ fejlődése problémáinak megoldásához való új hozzáállásokat, figyelembe véve a mai realitásokat. Mai világlátásunkat határozottan nem tartjuk véglegesnek, egyszer és mindenkorra adottnak. Valójában állandóan gazdagítjuk elképzeléseinket és politikánkat. Azonban mégis tudatosítjuk ma, hogy lemaradtunk az általános emberi érdekek és az osztályérdekek közti viszony dialektikájának kidolgozásában. Itt kell szerepet vállalnia tudományunknak. Ez az elmaradás okozza, hogy bizonyos értetlenség tapasztalható, sőt az olyan értelmetlen vádaskodás, hogy eltávolodtunk a szocializmus pozícióitól, elutasítjuk az osztályszempontú hozzáállást és a nemzeti felszabadító mozgalmak érdekeit. Eközben figyelmen kívül hagyják az új politikai gondolkodásmód olyan fontos részeit, mint minden nemzet jogának elismerése a választásra és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás. Ugyanakkor az új politikai gondolkodásmód, mint ismeretes, feltételezi az államközi kapcsolatok deideologizálását. Ez azonban távolról sem jelenti a nemzetközi kapcsolatok deideologizálását. Nem, mert az a reális helyzet - különböző tulajdonformákon és ideológiákon alapuló társadalmi rendszerek létének - tagadását jelentené. Látjuk a két társadalmi rendszer közti szakadéknyi különbségeket, de ez nem ok az államok közti erőkonfrontácíóra.

Az új'politikai gondolkodásmódból kiindulva a mai civilizáció szerves részének tekintjük a szocializmust, amely nélkül elképzelhetetlen lenne az emberiség haladása. Tudományos adatokon alapul meggyőződésünk, hogy a szocializmus, mint olyan társadalom, amely bizonyossággal tekint jövőjére, feltárja óriási lehetőségeit. Az új politikai gondolkodásmód csak most tör magának utat az emberek tudatába. A világ sorsa ma már nemcsak a politikusokra tartozik.

Visszafordíthatatlanul végéhez közeledik az erőpolitika korszaka, amikor egy ország nézeteit rákényszerítették az egész világközösségre. S minél hamarabb tudatosítják ezt a világközösség tagjai, annál jobb valamennyiünk számára. Ezt segíteni közös feldatunk, közös kötelességünk.

FELSZÓLALÁSOK

Ezután a találkozó résztvevői szóltak hozzá a felvetett kérdésekhez. Például Gurij Marcsuk, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke megállapította, hogy a múltban háttérbe szorultak a társadalomtudományok, az e téren működő szakembereknek a kommentátorok feladata jutott, s ami a legrosszabb, nem készítették fel az utánpótlást.

Borisz Olejnyik író rendkívül időszerűnek minősítette a találkozót. Szólt a nemzetiségek közti viszonyról és elmondta: Ukrajnában hozzáláttak, e problémák konstrukív megoldásához, bár előfordulnak bizonyos túlkapások is. Szergej Mihalkov, az Oroszországi Föderáció írószövetségének elnöke szerint az átalakítás megköveteli a társadalom vala-* mennyi erőinek konszolidálását. Ez vonatkozik az írókra is. Véleménye szerint azonban a folyóiratok és az újságok vezetői közül ezt nem mindenki tudatosítja.

Janisz Petersz költő szerint a Baltikum népei számára az átalakítás ugyanolyan jelentőségű, mint az októberi forradalom volt. Nem véletlenül tartják úgy, hogy a Baltikumban feléledt a szocializmusba vetett hit. Kijelentette, szeretné, ha a központi napilapok objektív módon értékelnék a Lettországban, Litvániában és Észtországban zajló demokratizálási folyamatokat. Jevgenyij Jevtusenko költő szerint a társadalmi-politikai kultúra és

méltóság alacsony szintje nyilvánul meg a nagyhatalmi sovinizmusban és a kis egoista nacionalizmusokban, amelyek a függetlenségre való törekvés leple alatt tagadják az orosz nép pozívít hozzájárulását a világtörténelemhez.

Leonyid Abalkin akadémikus hangsúlyozta: a legfontosabb, hogy az embereknek méltó életet, munkafeltételeket adjanak és lehetőséget saját szellemi képességeik fejlesztésére. Szergej Baruz- gyin, a Druzsba Narodov folyóirat főszerkesztője azt a véleményét hangoztatta, hogy a nemzetiségek közti viszony azonnali megoldást követel, mivel ezen a területen számos probléma nagyon fájdalmas. Natalíja Behtyereva a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának tagja a Sztálin személye körüli vitákkal foglalkozott. Leszögezte: Sztálin vitathatatlanul bűnöző volt és mint bűnözőhöz, kell hozzá viszonyulni.

Georgij Arbatov akadémikus kijelentette, hogy az átalakítás egyik legjelaiptő- sebb irányvonala a külpolitika. Az ezen a téren felgyülemlett mennyiségi változások az utóbbi hónapokban minőségbe mentek át. Az emberek külföldön már értik, hogy az, ami a Szovjetunióban történik, globális jelenség, amelytől az egész emberiség jövője függ.

Mihail Uljanov, az Oroszországi Föderáció Színművészeti Szövetségének elnöke a sztálini megtorlások áldozatai emlékművének felépítéséről beszélt. Szergej Zaligin, a Novíj Mir folyóirat fő- szerkesztője úgy vélekedett, nincs abban semmi szörnyű, ha az átalakításra nyílt, agresszív nyomás nehezedik. Ez megerősít minket - mondotta.

Gracsja Ovaneszjan, az örmény író- szövetség elnöke úgy vélekedett, nem lehet internacionalizmus nélkül élni. Fel kell számolni mindazokat az okokat, amelyek a nemzetek közti gyűlölködést előidézték. Az örmény nép nevében köszönetét mondott Mihail Gorbacsovnak, Nyi- kolaj Rizskovnak, az SZKP KB egész politikai bizottságának, az íróknak és szervezeteknek, amelyek példátlan erkölcsi és anyagi támogatást nyújtottak a súlyos földrengés után az örmény népnek.

ZÁRSZÓ

A találkozó eredményeit Mihail Gorbacsov foglalta össze. Úgy vélem - jelentette ki -, hogy ez átfogó és fontos beszélgetés volt. A központi bizottságnak és a politikai bizottságnak szüksége van a konzultációk ilyen sajátos mechanizmusára. Rendszeressé kell tenni a találkozókat az értelmiség legkiválóbb képviselőivel.

Elégedett vagyok a találkozó légkörével - mondotta. - Csak próbálja meg valaki, hogy ilyen beszélgetés után azt állítsa, nálunk nincs átalakítás, vagy hogy már kifulladt. Az átalakítás már szilárdan bennünk él. Nagyon sok fontosat és hasznosat hallottunk egymástól. És ez, elvtársak, sokat jelent. Nem szabad azt gondolnunk, hogy csak egyeseknek van igazuk, mások pedig csak a hamis értékek zászlaját emelik magasba. Megfigyeltem, hogy a felszólalók közül sokan mégis ragaszkodtak saját „látásmódjukhoz", saját „szektorukhoz". Nyilván attól féltek, hogy később, amikor munkahelyükön megvitatják az eredményeket, ne kezdjék őket azzal gyanúsítani, hogy valakinek engedményeket tettek. Csakhogy ez, elvtársak, nem engedmény. Ez a kölcsönös megértés. Olyan megértés, amelyre ma míndannyiunknak nagy szükségünk van.

Ma a társadalomban új légkör uralkodik. Éppen azért, hogy az értelmiség aktív szerepet játszhasson, hoztuk létre a nyilvános tájékoztatásnak, a nyíltságnak ezt a légkörét, az alkotó légkört, amelyben támogatásra lelne mindaz, ami egészséges. Nem adjuk fel az átalakítás pozícióit, nem mondunk le arról, amit kiharcoltunk és határozottan fel kell számolnunk mindent, ami akadályoz minket, le kell mondanunk a makacsságról és a haragról.

Megállapíthatjuk, hogy valamennyien egyetértünk a legfontosabb dologban - szívünkön viseljük az ország sorsát, átalakítását, a nép sorsát, azt, hogy az átalakítás előre haladjon. Ma megvan ehhez a legnagyobb esélyünk! Csak nem szabad pánikba esnünk vagy engednünk a pesszimizmusnak. Az ilyen kiélezett, fordulatot jelentő pillanatokban természetesek a nehézségek.

Mihail Gorbacsov végezetül leszögezte: A mindennapi problémák nyomására egyesek átgondolatlan ajánlásokhoz folyamodnak. Nem kell sietni, elvtársak, főleg az önök köreiben nem, mivel az önök szavai nagy súllyal esnek latba. Bízunk az együttműködésben, a kölcsönös megértésben. Ajtónk nyitva áll önök előtt, és az értelmiség által felvetett kérdéseket erőinkhez mérten igyekszünk időben és hozzáértően megvitatni. Ez így volt és így lesz. (Alcímek: Új Szó)