Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-05 / 4. szám, csütörtök

A nemzetközi szocialista munkamegosztás _______elmélyítése útján_______ írta: JÁN STRBA, a Csehszlovák Állami Tervbizottság alelnöke ■ * ^ KOMMENTÁLJUK --------­A csehszlovák gazdaság történelmi fejlődése mindig szoros kapcsolatban volt a nemzetközi munkamegosztással. A tár­sadalmi összterméknek mintegy 26 szá­zaléka a külkereskedelmi forgalomban realizálódik. Mindeddig Csehszlovákia nemzetközi munkamegosztásban való részvételére a nyers- és az alapanyagok behozatala, s a késztermékek kivitele volt a jellemző. Az árucserének ez a modellje a háborút követő időszakban teljes mér­tékben megfelelt országunk szocialista piacon betöltött szerepének. Fejlett feldol­gozóiparunk, elsősorban gépiparunk olyan termékeket gyártott, amelyekre a szocialista országok többségében nagy szükség volt. Ez egyrészt elősegítette az érintett ágazatok távlati fejlesztését, más­részt azonban túlságosan kiszélesítette a termékskálát, ami kedvezőtlenül hatott a tudományos-műszaki források és a be­ruházások koncentrálására. Hasonlóan fejlődtek kapcsolataink az iparilag fejlett tőkés és a fejlődő országokkal. A külkereskedelem tükrében A CSKP XVII. kongresszusa célul tűz­te a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlesztésének meggyorsítását, amit a népgazdaság minden területén, így a külkereskedelemben is az intenzifikálás által kell elérni. A nemzetközi munka- megosztás fennálló szerkezete azonban hátráltatja ennek a feladatnak a teljesíté­sét. Többek között azért is, mert az utóbbi 15 év alatt a nyersanyagok ára lényege­sen megnövekedett, s ez kedvezőtlen feltételeket teremtett a csehszlovák kül­kereskedelem számára (függetlenül attól, hogy az 1984-1986-os években bizonyos javulás következett be, ami azonban nem jelentette az 1970-1975-ös évekre jel­lemző kedvező helyzet visszatérését), külgazdasági tevékenységünkben meg­felelő változtatásokat kell eszközölni. Annak ellenére, hogy Csehszlovákia fizetési mérlege nemcsak kiegyenlített, hanem aktív egyenlege is van (elsősor­ban a szocialista országokkal kapcsolat­ban), a gazdasági mutatók jelentős ki­használatlan tartalékokra figyelmeztetnek külgazdasági tevékenységünkben. Első­sorban a tudományos-műszaki fejlesztés­ről van szó. Csehszlovákia különböző belső és külső okok miatt nem használta ki eléggé azokat az előnyöket, amelyek a nemzetközi munkamegosztásban való széles körű részvételéből következtek. Csehszlovákia külkereskedelmében 1986-ban a szocialista országok részará­nya 79 százalékot ért el. Ez azt jelenti, hogy gazdasági célkitűzéseink szorosan kapcsolódnak a szocialista közösség cél­jaihoz, s nagymértékben érdekeltek va­gyunk a nemzetközi szocialista munka- megosztás tökéletesítésében. Teljes mértékben támogatjuk a KGST 43. (rend­kívüli) ülésének határozatait, s arra törek­szünk, hogy népgazdaságunk termelési szerkezetének távlati fejlesztése a nem­zetközi szocialista munkamegosztás kol­lektív koncepciójából induljon ki. Ez szo­rosan összefügg a gazdasági mechaniz­mus átalakításával is, aminek a szocialis­ta gazdasági integráció fejlesztésében is a korszerű módszerek tökéletesítésére kell irányulnia. A munkamegosztás új modellje A nemzetközi szocialista munka- megosztás 1991-2005-ös évekre szóló kollektív koncepciója, amelyet a KGST 44. prágai ülésszaka hagyott jóvá, meg­határozza országaink együttműködésé­nek alapvető céljait ezen a területen. Ebben a dokumentumban jelentős mér­tékben megnyilvánulnak a gazdaság irá­nyítási rendszerében bekövetkező mély változások is. Rendkívül nagy jelentősége van an­nak, hogy a kollektív koncepció egyaránt vonatkozik a munkamegosztásra és az együttműködés mechanizmusára, amely a kitűzött célok elérését szolgálja. Emel­lett a dokumentum nyitott jellegű, folya­matosan pontosítható. Ennek megfelelő­en következetesen el kell végezni az együttműködés eddigi fejlődésének gaz­dasági elemzését, az elért eredményeket össze kell hasonlítani a kitűzött célokkal, s meg kell határozni a további együttmű­ködés irányzatait. Ilyen értelemben a kol­lektív koncepció megbízható kiindulási alapot fog képezni mind a KGST szervei­nek a munkájához, mind pedig az egyes tagországok gazdasági fejlődésére vo­natkozó irányelvek kidolgozásához. A kollektív koncepció kidolgozásában való részvételünk során abból indultunk ki, hogy az együttműködés döntő céljai­nak megvalósítása érdekében (különös tekintettel a nemzetközi élvonal elérésére a tudomány, a technika és a termelés legfontosabb területein) nemcsak a szo­cialista munkamegosztás eddigi szerke­zetét kell megváltoztatni, hanem az együttműködés mechanizmusát is. Arról van szó, hogy ez a mechanizmus elsősor­ban az extenzív fejlesztés feladatainak felelt meg, de nem segítette elő az ágaza­ton belüli szakosítás és termelési koope­ráció kibontakoztatását, a tudományos­műszaki együttműködés hatékonyságá­nak növelését, valamint a kölcsönös áru­csere-forgalom növelésének gyorsítását. Mivel a kölcsönös árucsere naturális mér­legegyensúlya volt a fő követelmény, s a mechanizmusnak is ehhez kellett igazodnia, kevésbé volt alkalmas olyan gazdasági szabályozók alkalmazására, amilyen például az ár és a hitel. Ezért mi a mechanizmus olyan átalakí­tását szorgalmazzuk, hogy az a jövőben ne csak az egyenjogúság és a kölcsönös előnyösség elveit érvényesítse, hanem ki kell alakítania a feltételeket ahhoz is, hogy növekedjen a tagországok érdekelt­sége az együttműködés eredményessé­gének növelésében, s a nemzetközi szo­cialista munkamegosztás elmélyítésében. Ebben olyan eszközöknek lesz döntő je­lentőségük, amelyek a gazdasági és a tu- dományos-műszaki együttműködésben kitűzött stratégiai célok elérését szolgál­ják. Elsősorban a gazdaságpolitika egyeztetéséről, a népgazdasági tervek koordinálásáról van szó. Csak ilyen mó­don lehet szoros kapcsolatba hozni a KGST-országok népgazdaságának stratégiai fejlesztési céljait a nemzeti for­rások leghatékonyabb kihasználásával. Olyan lépéseket kell tenni ebben az irány­ban, amelyek egyeztetett eljárásokhoz vezetnek az új beruházások területén, s végső fokon lehetővé teszik az optimális gazdasági szerkezet kialakítását az egyes tagországokban és az egész szo­cialista közösségben. Az együttműködés tökéletesítése A népgazdasági tervek koordinálásá­val meg kell teremteni az összhangot a nemzetközi szinten egyeztetett straté­giai célok és a gazdálkodó szervezetek gazdasági érdekeltsége között. Egyúttal olyan feltételeket kell kialakítani, amelyek az irányítás egyes szintjein elősegítik a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés kiemelt feladatainak a tel­jesítését. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell azt a körülményt, hogy az 1991-1996. évi népgazdasági tervek koordinálása három szinten valósul meg: kormányközi, ága­zatközi és vállalatközi szinten. Kormány­közi szinten elsősorban a központi szer­vek munkáját kell reális alapokra helyez­ni, s egyúttal megfelelő teret kell biztosíta­ni az együttműködés feladatainak konkrét meghatározásához az ágazatok és az állami vállalatok számára. Ilyen értelem­ben olyan kölcsönös irányú kapcsolat- rendszert kell kialakítani, amely a vissza­jelzések alapján lehetővé teszi az ará­nyosságok kiigazítását a kölcsönös gaz­dasági kapcsolatok fejlesztésének szer­kezetében, mind az 1991-1996-os évek­re, mind pedig a további időszakra vonat­kozólag. A második szinten a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés ágazati koncepcióit kell kidolgozni. Ebbe a munkába az egyes ágazati minisztériu­mok az együttműködés fejlesztésében leginkább érdekelt gazdálkodó szerveze­teket is bevonják. A vállalatok részvétele új jelenség a népgazdasági tervek koordi­nálásában. Vállalati szinten az együttmű­ködés konkrét feltételeit kell tisztázni, be­leértve a közvetlen kapcsolatok fejleszté­sét, a gyártásszakosítást és a termelési kooperációt. A csehszlovák fél a többi tagországok­kal folytatott tanácskozások során arra fog törekedni, hogy a népgazdasági ter­vek kétoldalú koordinálása egyetlen kor­mányközi dokumentum elfogadásával fe­jeződjön be. Ez a továbbiakban helyet­tesíthetné az eddig kidolgozott hosszú távú kereskedelmi megállapodásokat, az ötéves tudományos-műszaki együttmű­ködésre vonatkozó megállapodásokat, valamint a tervkoordináció eddigi össze­sítő dokumentumát. A kötelező szállítá­sok jegyzékébe, amely e kormányközi dokumentum mellékletét képezi, csak olyan tételeket szabad bevezetni, ame­lyek szállítása szerződésileg biztosítva van, illetve amelyek az állami terv direktív feladatai között szerepelnek. Minden to­vábbi tétel vagy szállítási kontingens csak tájékoztató adatként szerepelne az összesítő dokumentumban Véleményünk szerint az együttműkö­dés mechanizmusában az árképzés terü­lete követeli meg a legjelentősebb változ­tatásokat. Az árak objektivizálása nélkü­lözhetetlen feltétele annak, hogy eredmé­nyesen valósuljon meg a gazdasági me­chanizmus átalakítása az egyes tagor­szágokban és a kölcsönös együttműkö­dés szintjén. Enélkül nem lehet elérni az egyes tagországok optimális bekapcsoló­dását a nemzetközi munkamegosztásba. Az egyes termelők részvétele csak abban az esetben lehet hatékony, ha a belső és a nemzetközi árak kölcsönös összefüg­gésben lesznek. A KGST keretében foly­tatott együttműködés elmélyítése céljából arra van szükség, hogy a szerződéses árak színvonala megközelítse a világpiaci árakat. Az árviszonyok rendezése azonban még nem jelentené az együttműködési mechanizmus átalakításának a betetőzé­sét. Az egyes népgazdaságok nemzetkö­zi munkamegosztásba való mélyebb be­kapcsolásához további eszközökre van szükség. Elsősorban az együttműködés valutáris és pénzügyi, valamint hitelviszo­nyainak a rendezéséről van szó, egy olyan mechanizmus kialakításáról, amelyben a transzferábilis rubel szerve­sen kapcsolódna a tagállamok nemzeti valutáihoz, s reális árfolyamok alapján lehetővé válna ezek kölcsönös átváltható­sága. A transzferábilis rubel és a nemzeti valuták kölcsönös átválthatóságát a to­vábbiak folyamán a fejlett tőkés országok valutáira is ki kell terjeszteni. A progresszív formák szerepe Az egyes népgazdaságok intenzív fej­lesztésében egyre nagyobb szerepet ját­szanak a gazdálkodó szervezetek közti közvetlen kapcsolatok. Ennek ellenére ez az együttműködési forma mindeddig nem bontakozott ki megfelelő mértékben. Ez egyaránt vonatkozik a közvetlen kapcso­latokra és a közös vállalatok létesítésére. Az integráció mechanizmusának átalakí­tása során gondoskodni kell azokról a rendszerjellegű feltételekről is, amelyek lehetővé teszik az ilyen progresszív együttműködési formák kibontakozta­tását. Ahhoz, hogy az egyes tagországok célszerűen és hatékonyan bekapcsolód­hassanak a nemzetközi szocialista mun­kamegosztásba, egész sor változtatást kell eszközölni népgazdaságunk irányítá­si rendszerében. Ilyen változtatásokra ke­rül sor többek között Csehszlovákiában is a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatban. Remélhető, hogy belátható időn belül megnövekszik a csehszlovák népgazdaság nyitottsága a szocialista együttműködés irányában. A csehszlovák kormány által hozott intézkedések arra irányulnak, hogy gazdálkodó szervezete­ink mélyebben bekapcsolódjanak a szo­cialista gazdasági integrációba. Megöregedtem ? Úgy is mondhatnám, már rég nem értem a fiatalokat. Értetlenségem több dologban megnyilvánul, a fő tünet mégis -sezta fiatalok állapították meg - az,,azonosulni nem tudás“. Képtelen vagyok beleélni magam az ő hely­zetükbe. Igaz, most már nem is nagyon igyekszem. Korábban, nevelői kötelességemtől kényszerítve bizo­nyos bátortalan kísérleteket tettem rá. Javamra írható például, hogy bár zenéjüket igazán csak két emelet magasságából tudtam elviselni, elszántabb pillanataim­ban, biztos menedékem elhagyva, leszálltam közéjük, s a dobhártyarepesztő zenebonára próbáltam utánozni azokat a furcsa mozdulatokat, amelyeket a diszkónak nevezett tömegtolongásban tesznek. Ma már kínos len­ne ezeket a félszeg mozdulataimat viszontlátnom, ha netán valaki filmszalagra vette volna. A magam naivitá­sában persze még ezt a bátortalan próbálkozást is többé-kevésbé sikernek könyveltem el. Szándékom őszinteségét hát senki sem vonhatta kétségbe. Történt azonban egy napon, ama múltba tűnt szép időkben, midőn még osztályfőnöki ranggal büszkélked­hettem, hogy az általam vezérelt ifjak a zord matikaórák százainak szenvedéseit átvészelve, az érettségit követő búcsúlakoma diadalmas pillanatáig jutottak. Az alkalomhoz illően a jobbik ruhámat magamra öltve jelentem meg e bankettnak becézett utolsó vacsorán. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy ugyancsak vegyessé vedlett társaság gyűlt össze köröttem a teremben. Egye­sek csokornyakkendős eleganciája, mások elnyűtt far­mere vonta magára figyelmemet. Kezdetben minden az évszázados hagyományoknak megfelelően zajlott. Miután az osztályelnök pohárkocog- tatására szelídebbé vált a zsongás, illendően fölemel­kedtem az asztalfőn, s elcsukló hangon, szememet törülgetve eldadogtam, amit ilyenkor szokás. Majd az Elmaradt az év végi hajrá Bármennyire is furcsán hangzik, a szlovákiai építőipar az 1988-as év végén több évtizedes szokásától eltérően nem hajrázott. A tárca dolgozói az év vége felé közeledvén fokozato­san lazítottak, téli szabadságra mentek. Tették ezt annak tudatá­ban, hogy a komplex lakásépítés tervét legfeljebb 93,6 száza­lékra teljesítik, azaz 2500 lakással kevesebbet adr^k át a beruhá­zóknak, mint amennyit vár tőlük a népgazdaság, a társadalom. Pénzben kifejezve ez annyit jelent, hogy a 7 milliárd 843 millió koronás tervnél mintegy 500 millió koronával teljesítettek keve­sebbet. Az országos zárszámadások, statisztikai kimutatások elkészí­tése után szinte biztos, hogy a fent említettek miatt éri majd leginkább bírálat az SZSZK építőipari reszortját. A látszólag egyértelmű adatok azonban így, önmagukban, nem adnak reális képet az építők munkájáról. Annak kialakításához ugyanis tudni kell még egyet s mást. Például ismerni azokat az építőipari munkákat hátráltató tényeket, amelyek a hazai építőipar vezetői szájából a reszortizmus megnyilvánulásának tűnnek. Pedig hát nem igaz-e, hogy túlságosan lassúak a komplex lakásépítés keretében építendő lakónegyedek helye kijelölésé­nek, jóváhagyásának folyamatai? A beruházási munkák, a terv­dokumentációk nem késnek-e szinte minden építkezés eseté­ben? Nem akadozik-e már évek, sőt évtizedek óta az anyagellá­tás, a szállítói-megrendelői kapcsolatok mechanizmusa? És szólnak-e majd az építőipart elmarasztaló jelentések,.értékelé­sek arról, hogy például áprilisban és májusban - amikor ideális időjárási viszonyok között, teljes erőbedobással dolgozhattak volna az építők - a házgyárakban le kellett állítani a termelést, mert nem volt elegendő polisztirén, betonacél, cement stb. Nem, ez utóbbiból, vagyis a cementből nem az építőipar gyártott a kelleténél kevesebbet, hanem a népgazdaság érdekei kívánták úgy, hogy nem elégíthette ki saját igényeit. Az építőiparon belül is voltak nehézségek. Egyebek közt a munkaerő-állománnyal. Nagy volt a munkaerő-vándorlás. Manapság már senki sem dolgozik szívesen távol otthonától, családjától. Ha csak ezért az áldozatért nem fizetik meg tisztes­ségesen. Minden építő viszont nem dolgozhat külföldön. A hazai viszonyok között pedig a bérszint szempontjából csupán a 7.-8. helyen tanyázik az építőipar. Csak az érdekesség kedvéért: valamikor a bányászok után az építőipar dolgozóit fizették legjobban. S hogy az elmúlt időszakban jelentősen csökkent az építők ázsiója, mi sem jelzi jobban, mint a szakembernevelés színvonala. De el lehet-e várni a szaktanintézetektől, hogy jó szakembereket adjanak az építőiparnak, miközben négyes tanu­lókból, sőt alapfokú műveltséggel sem rendelkező fiatalokból kénytelen évek óta „válogatni“. Márpedig a szakma erkölcsi és anyagi megbecsülése, az iránta való érdeklődés és eredményei között - szükséges-e külön hangsúlyozni? - szoros összefüg­gés van. Az építőipar évi munkájának értékelését különben sem helyes csupán a felépített lakások számának kimutatására redukálni. Főleg nem úgy, ahogy azt ez idáig tettük, tették. Mert bár igaz, hogy a 8. ötéves tervidőszak első két éve alatt az építők pontosan 1575-tel kevesebb lakást adtak át a komplex lakásépí­tés keretén belül, de a statisztikai kimutatások arról eddig nem szóltak, hogy az építőipar eközben 1300 lakást épített különböző más megrendelők, például vállalatok számára. Mindent összevetve az építők év végi hajrája 1988-ban azért maradt el, mert a komplex lakásépítés tervén kívül a legtöbb feladatukat teljesíteni remélték, nyugodt ütemben is az év végéig. Hiszen a nagyberuházások tervét az év első 11 hónapjá­ban már 91,2 százalékra, a kötelező építkezésekét 93,1 száza­lékra teljesítették, a 107 befejezendő járulékos építkezésből pedig 90-et adtak át november végéig. A kérdésre, hogy akkor miért nem igyekeztek a komplex lakásépítés tervével is megbir­kózni, a reszort képviselői tagadóan rázzák a fejüket, mondván, ez nem igyekezet kérdése volt. Az építők a legtöbb esetben az idő előtt kimerített üzemanyagkeret miatt tértek kényszerpihe­nőre, s emiatt ők aligha hibáztathatok. BARANYAI LAJOS egész társaság poharat ragadva fölpattant, és rázendí­tett a Gaudeamusra. Megkezdődött az eszem-iszom. Egy idő után a habfehér abrosszal terített asztalon egyre több díszes kristálypohár maradt árván, gazdátla­nul. Soraink az asztalnál erősen megritkultak. A Mester fájdalmával vettem tudomásul, hogy érzelmektől fűtött beszédemnek ezúttal sem volt foganatja. Én ugyanis arra buzdítottam nagy lelkesen, hogy soha ne adják föl, soha ne álljanak félre, s ők: félreültek. A szó szoros értelmében félreültek. Otthagyva a terí­tett asztalt, ünnepélyesen pislákoló gyertyáival, hátukat a falnak vetve, lábukat kényelmesen kinyújtva, letele­pedtek a földre, s a badacsonyi kéknyelű csak amúgy palackban járt köztük kézről kézre, illetve szájról szájra. Elképedésem valami zavarba csapott át, amint a mel­lettem s az asztal mellett még kitartó néhány leányt kérdeztem: „De hát mért jobb nekik úgy, meg ha már itt van ez az asztal is, ezekkel a poharakkal... ?“,,Tetszik tudni, a mai fiatalok, főleg a csövesek, nem sokat adnak a külsőségekre“ döbbentettek rá tájékozatlanságomra. Nem tudtam megérteni, hogy az ünnepi asztaltól, a párnázott, kényelmes székektől pár méterre miért épp a földre kell telepedni, s ha karnyújtásnyira vannak a poharak, miért jobb üvegből inni. Igaz, egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy odaülök közéjük, s jót húzok magam is a körbejáró fiaskóból, de - nem tudtam megtenni. Ostoba hiúság* tekintélyféltés volt ez? Nem tudom. Ez után az eset után láttam be, nem értem a fiatalo­kat. örökre búcsút kell hát vennem még a gondolatától is annak, hogy izzó hangulatú rock-koncerteken méterese­ket szökellve verjem össze a tenyerem a fejem fölött, s mikor a hangulat tetőfokára hág, ősz kobakommal „szent őrületben“ a pódium deszkáit döngessem. Nem, ez már nem fog menni. Talán ósdi felfogásom az oka? Vagy... egyszerűen csak megöregedtem? MORVAY GÁBOR ÚJSZÚ 4 1989. I. 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom