Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-05 / 4. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1989. I. 5. Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát A létszámtervezés hátulütői- Napjainkban a gazdasági élet leggyakrabban vitatott kérdései a szállítói-megrendelői kapcsolatok problémaköre. A termékek és a mqnka minősége,’« a munkafegyelem* és a tervezés színvonala. Mindezekre a gondokra számos tényező van behatással, s az egyik a munkaerőgazdálkodás, pontosabban annak szabályozása, és elhelyezése, a létszám felső határának tervezése, amelyek általában egy- egy terület valós munkaerőbázisának kínálatát meghaladják. A szükségesnél magasabb munkaerőlétszám tervezésének az a pozitívuma, hogy lehetővé teszik a teljes foglalkoztatottság politikájának megvalósítását. Véleményem szerint azonban a jelenlegi időszakban markánsabban mutatkoznak meg negatív oldalai: elég csak bepillantani az újságokba, vagy a járási nemzeti bizottságok munkaerő-toborzást szorgalmazó hirdetéseibe. Azok azt tükrözik, hogy a foglalkozás-keresésnek nagyon szélesek a lehetőségei, elsősorban a munkásfoglalkozások és a műszaki munkahelyek területén. A gondok súlypontja elsősorban a munkásfoglalkozások területére helyeződik, miközben a jelenlegi időszakban a nagyfokú munkaerőhiány következtében a termelésben külföldi munkaerőt is foglalkoztatunk - nélkülük a munkaerőhiány még inkább jelentkezne. Ennek a problémának a megoldását kellene elősegítenie a tudomá- nyos-műszaki fejlesztésnek, ez azonban nincs a kívánt szinten, a műszaki fejlesztés tervezett feladatai is alacsony szinten mozognak, s ezért a szakmunkáshiány a termelésben úgy mutatkozik meg, hogy a lebontott termelési feladatok a valóságban nem létező dolgozókra is vonatkoznak, és az így hiányzó munkások helyett túlórában vagy a kívánatosnál nagyobb ütemben kell dolgozni. Itt azonban korlátokat szab a norma átlagos teljesítésének határa és az a fenntartás, hogy annak túllépésével magasabbra kerül a mérce... Ezért aztán a termelésben (így) szükséges dolgozókat ott keressük, ahol lehet. A központi szervek a prioritások elvét alkalmazzák és bizonyos munkáltató szervezetek a szükséges munkaerő biztosításánál előnyt élveznek. Ilyenkor toborzási, különélési pótlékot és különböző stabilizációs jutalmakat fizetnek ki. Felteszem a kérdést, hogy vajon ez-e a vámja annak, amit a társadalomnak meg kell fizetnie a rossz termelésért?! Igaz, hogy a közvetlenül érintett dolgozók számára az így- munka nélkül - szerzett jövedelem jól jön. így aztán a dolgozók egy része számára a munkaerőhiány tulajdonképpen anyagi előnyt jelent, . hiszen munka nélkül jutnak anyagi eszközökhöz, ha az egyik munkáltatótól a másikhoz vándorolnak, és tulajdonképpen szociális előnyök alapján választanak munkahelyet- többször is. A szervezetek kölcsönösen érdeklődnek a felmondási időszakban levő dolgozók iránt, és kölcsönösen „csábítják“ őket. Tehát a felmondás is csak a szervezetet sújtja... Valójában a következő „filozófia“ érvényesül: „Ha többet fizettek - maradok, ha nem, munkát vállalhatok másutt, akár például egy melléküzemágban...“ így aztán, ha például művezető fokozottabb igénnyel lép fel a munka minősége vagy a fegyelem területén és például prémium elvonáshoz folyamodik, a dolgozók egy része a felmondásban keres kiutat, és a munkaerővándorlásig „körhinta“ folytatódik. Tehát a munkaerőkérdés, pontosabban annak hiánya az egyes szervezetekben kifejezetten negatív hatású. Kedvezőtlenül befolyásolja a tervfeladatok folyamatos és egyenletes teljesítését a munka- és a termékminőséget, de a fegyelmet is, és így társadalmilag káros. A nemzeti bizottságok tervezési szervei a munkáltatókkal szemben így védekeznek: stabilizáljátok az embereket, javítsátok a szociális feltételeket, emeljétek a fizetéseket... A munkabértarifák azonban az egyes ágazatokban bizonyos társadalmilag szükséges munkát fejeznek ki. Míg például a IV. bérosztály első oszlopában 6,60 koronás órabért engednek meg, ugyanebben a bérosztályban a 12-es oszlop már 14,40 koronás órabért ír elő. Ez a differenciáltság kivetítődík a termékek árába, a szervezetek bérszabályozásába, és társadalmilag elismert. Éppen ezért logikus, hogy ott keletkeznek a gondok, azokban a szervezetekben, ahol alacsonyabbak a kereseti lehetőségek és kisebbek a szociális előnyök. A teljes foglalkoztatottság és a prioritások politikájának megvan a társadalmi indokoltsága, de csak abban az esetben, ha megfelelő társadalmilag kívánt mértékben valósul meg. A munkaerőhiány immár olyan mértéket öltött, hogy a dolgozók érdekeit jó értelemben célzó szándékból a rossz ösztönzésének eszközévé vált, a „vándormadarak“ támogatására nem a jó, a munkahelyüket szerető és ahhoz hű dolgozók ösztönzőjévé. Mindehhez még hozzájárul a szakmunkásképző intézetekben folyó szakembernevelés jelenlegi rendszere. Ez ugyanis az általánosságra törekvésre irányul. Eközben elsikkad a bizonyos vállalathoz való tartozás büszkesége, a szakmai büszkeség, vagyis a szakmunkás- képzők elszakítása, az egyes munkáltató szervezetektől azt jelenti, hogy a nevelés és a szakértelem megszerzése valamiféle általános síkba terelődik. Éppen ezért az a véleményem, hogy itt a legfőbb ideje, sőt talán már későn is van, hogy a munkaerő tervezése a valósághoz igazodjon; hogy a munkaerőlétszám-tervezés összhangban legyen a járások, illetve a kerületek munkaerőbázisával, ugyanis a termelőüzemekben végső soron csakis annyian dolgozhatnak, ahány dolgozó ténylegesen létezik. JOZEF ŐAVEL, a Mier Topol’cany vállalat személyzeti igazgatóhelyettese A munkás is műszaki . . Mindazok, akik a műszaki fejlesztéssel foglalkoznak, nagyon jól tudják, hogy a jelenlegi feladatok túlnyomó többségükben ágazatközi jellegűek, miközben az élő és élettelen természetről szóló ismereteink egyaránt fontos tényezői e tevékenységnek. Munkánk eredményét általában szimulációs folyamatok során majd a prototípusokon és a termékek, próbasorozatain ellenőrizzük. A mai tudomány és technika nagyon bonyolult és komplex módon értelmezett feladatait csakis munka- teamok, olyan szakembercsoportok oldhatják meg, amelyekben egya ránt részt vesznek a műszaki szakemberek mellett a legjobb szakmunkások is. Ha ezekben a csoportokban hiányoznak a magasan képzett szakmunkások, ez minden esetben jelentős károkat okoz. Például csökken a munka üteme, s növekednek a kiadások. Ezzel szemben, ha a munkásokat az ilyen műszaki-fejlesztési folyamatokból nem rekesztik ki, akkor, már a folyamat kezdeti szakaszában is sikerülhet - a kölcsönös konzultációk alapján - eltávolítani azokat a hiányosságokat, amelyek esetleg fejlesztők „szakbarbárságán“ múlnak, s mindez kedvezően befolyásolja a fejlesztés alatt álló termék végső megoldását. Ugyanis köztudott, hogy éppen a termelést megelőző, előkészítő folyamatok határozzák meg a későbbi jó minőséget. Előnyt jelent az is, ha a munkás folyamatosan készül a közvetlen termelésre, értsük ez alatt akár egy konkrét munkahely előkészítését, a felhasználandó - elkészítendő szerszámokat vagy a különböző mintákat. Éppen ezekben az önálló munkálatokban következik be végül is a munkások szakmai tudásának elmélyítése, s annak konkrét alkalmazása. Szeretnék elidőzni a műszakiak - munkások közötti „párbeszéd" kommunikációs nyelvének alapját szolgáló tényező fölött, ami ebben az esetben a termelési dokumentáció. Egyfelől a tervezés során elkészül a rajzasztalon a precíz műszaki rajz valamennyi részletével. Mindez nagyon alapos és költséges munka eredménye. Ezt megkapja az olyan munkás, akinek minősítési kategóriája legalább R8-as vagy R9-es számos alkotó év gyakorlata van mögötte, és éppen ezért számára elég lenne a teljes tervdokumentációnál sokkal egyszerűbb, és így sokkal kevésbé munkaigényes műszakí- rajz-dokumentáció. Másfelől viszont a munkás általában nem kapja meg a dokumentáció szóbeli leírását, amely többek között alkalmazhatja például a szükséges berendezések műszaki leírását. A műszaki fejlesztés folyamata azonban csak a kifejlesztett berendezés sorozatgyártásba állításakor fejeződik be. Éppen ezért ennek a nagyon fontos lépésnek nem szabadna megtörténnie a szakmunkások bevonása nélkül, ez pedig tulajdonképpen számukra nagyon alapos és szerteágazó tevékenységet kíván - a dokumentációk áttanulmányozásával kezdve a gyártási folyamat elsajátításán keresztül egészen a szerviz-tevékenységig. Éppen ezért nagyon fontos a munkások szerepe a fejlesztési kollektívákban, hiszen a kutatás és fejlesztés ismereteinek tökéletes transzformálására van szükség. Mindez megköveteli, hogy a lehető legszélesebb területen használjuk fel a számítástechnika előnyeit éppen a műszaki rajzok és a műszaki leírások elkészítésekor. Igaz azonban az is, hogy mindenütt nem rendelkeznek ilyen berendezésekkel. Mind ez ideig nincs ilyen a mi vállalatunknál sem, éppen ezért alkalmazzuk - mintegy helyettesítésként - a videotechnikát. Filmet forgattunk, amelyet további dokumentációkkal egészítettünk ki. így jártunk el akkor is, amikor a szovjet partnerekkel létrejött együttműködés keretében felmerülő feladatainkat kellett megoldanunk. így jóval nagyobb hatékonyságot értünk el, mint korábban: rengeteg időt takarítottunk meg. Ezekben a kutatócsoportokban általában három-négy magasan képzett szakmunkás részvétele indokolt. Munkájukat nem a korábban megszokott módon, a termelés műszaki előkészítése folyamatában szokásos módon, a diszpécser és a művezető révén irányítottuk. Munkájukat pedig kifejezetten az elért eredmények alapján értékeltük előre meghatározott időszakokban. A munkások elsősorban a szerelési, beindításí és próbaüzemelési munkálatokban vesznek részt. Ez a módszer az eredmények alapján nagyon bevált, és a jövőben is ezt kívánjuk alkalmazni. VLADIMÍR DYNDA gépészmérnök, a prágai Tesla Elstroj vállalat osztályvezetője A Mohelnicei Elektrotechnikai Művek olomouci vállalata az egész országban az egyetlen olyan vállalat, amely a 3 ezer kilowattos teljesítményig terjedő villanymotorok javítását végzi. Ezzel tulajdonképpen - a szervizszolgáltatások szempontjából - a legfontosabb partnere az észak-csehországi Barnaszénmedence bányavállalatainak éppúgy, mint az Ostrava-karvinái szénmedence bányáinak. Az elmúlt esztendőben például több ezer villanymotor javítását végezték el, s ezzel tulajdonképpen évente több mint 5 százalékos évközi növekedést értek el ebben a szolgáltatásban, és ezt folytatni akarják a jövőben is. Céljaik elérése érdekében olyan intézkedéseket hoztak, amelyek kiküszöbölik a korábban behozatalból származó anyagok felhasználását. Felvételünkön Stanislava Tuőková ezúttal villanymozdony motorjának forgórészét tekercseli. (Vladislav Galgonek felvétele - ŐTK) Nem csak az ellenőrzésen múlik Manapság szerte az országban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a termelés minőségi mutatói. Üzemünkben is minden szinten erre helyezik a fő hangsúlyt. A termelést közvetlenül irányító szakembereink ugyanis azt mondják, hogy a jó minőséget előbb meg kell termelni, s csak aztán lehet ellenőrizni. Ennek szellemében fogunk hozzá mindennapi munkánkhoz. Egyébként a minőségi kérdésekben minden önálló gyártási programmal rendelkező részlegünkön statisztikai módszerek játsszák a fő szerepet. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, azonban már az alapanyagra megadott norma alapján kell betartanunk a megállapított kritériumokat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy maximálisan összpontosítanunk kell a különböző anyaghibák „kifogására", hogy a félkész vagy késztermék lehetőleg minél kevésbé károsodjék. Ha nincs megfelelő alapanyag, erre az esetre létezik egy pót termelési program, ez azonban általában mindig a mennyiség rovására megy, hiszen át kell állítani a gépeket. Leginkább szabadidőruhákat készítünk, fiúk és lányok részére, aránylag korszerű új gépsorokon,, s így a munkatermelékenység is eléggé magas. A minőséggel sincs mindaddig baj, amíg ezek a termékek - faritiernadrágok, -szoknyák, -öltönyök - nálunk vannak. Ugyanis ezek a kőmosott ruhadarabok csak ezután kerülnek mosásba. A kommunális üzem mosógépei erre nem alkalmasak, igaz néha kénytelenek vagyunk hozzájuk fordulni, hogy a mennyiségi kívánalmaknak is eleget tegyünk. Ilyenkor azonban utólag általában sok a javítanivaló. Tulajdonképpen kuriózumnak számít, hogy ha jó minőségű végterméket (és a lehető legkevesebb javítással) akarunk átadni a kereskedelemnek, akkor még külföldön, Budapesten is mosatjuk a farmereket, mert sem Trebisovban, Micha- lovcéban, vagy Humennében nem tudják ezt úgy megcsinálni. Vállalatunk, a preáo- vi Nálepka kapitány Ruhagyár újabban a brnói kommunális üzemmel is szerződést kötött, és a legújabb tapasztalataink szerint ott megfelelően dolgoznak. A mosás körül azért ennyi a gond, mert éhhez vizderítő-állomásra is szükség van, ami pedig jelentős beruházással jár. Tekintve, hogy az ilyen „mintájú“ farmerruhák egyelőre ugyan divatosak, de kérdés divat lesz-e ez öt év múlva is, és akkor ugyancsak megfontolandó, hogy megér- né-e nekünk egy ilyen beruházás. Mivel mi a Tuzex üzlethálózat részére is dolgozunk, nekik nem mindegy, hogy milyen árut kínálnak. Volt úgy, hogy korábban Olaszországban mosatták az általunk gyártott nadrágot. Akkor tehát a minőség! Tekintve, hogy a végtermék a fontos, a mi példánkból is látni, hogy megfontolandó lenne az új gazdasági feltételek között időben felmérni még egy divatáramlat gazdasági kihatásait is, és időben cselekedni - akár beruházni is! Ugyanis, ha összevetjük a végül is árusításra kerülő farmerruhák árait azzal, amit mi kapunk értük, alighanem érdemes lenne lépéseket tenni annak érdekében, hogy a hasznot ne más fölözze le. Ha már a jó minőségért egyébként mindent megtettünk...! NAGY ILONA, a presovi Nálepka kapitány Ruhagyár munkásnője ÁRAK ÉS GÁTAK Vállalatunk szerződést kötött a szovjet Kominterna szerszámgép- gyárral a termelési és a tudományos-műszaki együttműködés terén létesítendő közvetlen kapcsolatról. Mindez azért vált lehetővé, mert ez a vállalat is fogaskerekeket gyártó gépeket készít. Ezek a gépek a legbonyolultabb szerszámgépek, éppen ezért azt szeretném, hogy számjegyvezérlé- sűek legyenek, hiszen a legalább hattengelyes berendezések bonyolult vezérlést igényelnek. Nos, éppen e vezérlőegységek hiányoznak a celákovicei Szerszámgépgyárban, s a vityebszkí Kominternában is. Ma már a világ élenjáró országaiban ezeket a szerszámgépeket is teljes egészében számjegyvezérléssel készítik. Ezért mindkét fél számára adott a feladat, hogy a jelenlegi időszakban elkészítsék e berendezések olyan prototípusait, amelyek mikroprocesszoros vezérlése felveszi a versenyt az említett nyugati szerszámgépekével. A jelenlegi időszakban készülő prototípusokat kölcsönösen összehasonlítjuk, és igyekszünk az egyes részegységek lehető legjobb konstrukciós megoldását megtalálni. Jelenleg azonban gondot okoz például az is, hogy a prototípusok „vizsgáztatásánál“ mást ír elő a hazai szabvány és ismét csak másak a szovjet belföldi piac követelményei. Az a célunk, hogy kölcsönösen azonos típust állítsunk elő, és így bizonyos részegységek gyártásának kooperációjával egymást segítsük. Ennek elérése azonban nem kis gondot jelent elsősorban az árak szempontjából. Ugyanis a szovjet gépek ára lényegesen különbözik a miénktől, hiszen az árképzés folyamatában az önköltség és a rezsik egyes tételein túl döntően esik latba a rubel és a korona átváltásának árfolyama. Éppen ez az a kérdés, ami majd a közeljövőben a legtöbb gondot okozza, ha elkészülnek a prototípusok. ANTONÍN ZERMEG, a éelákovicei Szerszámgépgyár konstruktőre
