Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-04 / 3. szám, szerda

Alulról jövő ellenőrzés Az SZKP apparátusának munkájában érvényesülnek a változások (CSTK) - A közelmúltban olvas­tam á helyi lapokban a következő közleményt: az SZKP járási bizott­sága pályázat útján kívánja betölteni apparátusában a szabad tisztsége­ket. Felkeltette figyelmemet a követ­kező feltétel, nevezetesen azoknak a kommunistáknak a jelölését, akik részt kívánnak venni a pályázaton, a dolgozókollektívák vitatják meg. A legutóbbi években számos de­mokratikus kísérlet történt annak ér­dekében, hogy a pártapparátusban érvényesüljön az ellenőrzés alulról. Bevezették azt a gyakorlatot, hogy a tisztségviselők beszámoljanak végzett munkájukról a dolgozókol­lektíváknak. Az apparátus azonban ezt tulajdonképpen nagyszabású kampánnyá változtatta. A pártbizott­ságok dolgozóit a. jelölte« soraiból választották. Az eredmény az lett, hogy a választási kampánynak kö­szönhetően az apparátusba meg­fontolt személyek kerültek, de idő­vel, amint mondani szokás, többsé­gük felfuvalkodottá vált. Nem kell túlságosan megerőltetni magunkat annak megértéséhez, hogy ez miben gyökerezett. A társa­dalom az okokat régen leleplezte és felismerte: a pártban nem működik a visszajelzés mechanizmusa, s ép­pen ennek következtében a demok­ratikus centralizmus helyett a bürok­ratikus centralizmus érvényesült. Mivel az apparátusnak nem volt be­számolási kötelessége lefelé, ezért valamiféle kaszttá változott, amely önkényes utasításokat, olykor fele­lőtlen döntéseket adott ki és fogadott el. És most végre mégis érvényre jut a visszajelzés rendszere. Az erre vonatkozó döntést az SZKP KB jú­lius végén tartott ülésén hozták meg, ez előirányozta, hogy az 1988-as év végéig lényegesen korlátozzák a pártapparátust, és ugyanakkor szüntessék meg a szakágazati bi­zottságokat. A határozat egyebek között magába foglalta a következő pontot: a dolgozók pártba történő javasolásának elengedhetetlen fel­tételei a pártalapszervezet ajánlása. Az a pártszervezet, amely pártmun­kára javasolta a kommunistát, jogo­sult arra, hogy ha nem szolgált rá a bizalomra, felvesse felmentésének kérdését. Korábban az alapszervezeteknek nem volt meg az a joga, hogy java­solják az illetőt, s főleg azzal a lehe­tőséggel nem élhettek, hogy vissza­hívják tisztségéből, ha nem válik be. Kész tények elé voltak állítva. Vagy­is mi magunkhoz vesszük ezt és ezt a kommunistát, tehát írjatok róla po­zitív véleményt... Újságírói gyakorlatom idején nem egy esetben voltam tanúja annak, amikor a pártbizottságok apparátu­sába egyesek éppen protekciónak, rokoni kapcsolatnak, vagy lokálpat­riotizmusnak köszönhetően kerültek be. Befolyásos szülők gyerekeit vet­ték fel, olykor pedig hálából, vagy állampolgári érdemekért kerültek ide egyének. Megtörtént az is, hogy minden hájjal megkent gazdasági vezetők „elküldték“ saját használ­hatatlan beosztottjaikat. Az új rendelet tehát a „felek" kölcsönös felelősségére épül. Akar- va-akaratlan a hyilvánosság előtt mérlegre kell tenniük az illető mellett és ellen szóló érveket is. Ha minden esetben valóban így járnának el, akkor idővel az appará­tusból kiszorítanák a karrieristákat, és a szükségtelen intézkedések gondterhelt szervezőit a változások feltétlen hívei váltanák fel, akik szá­mára a társadalom érdekei minde­nek felett állnak. Ezt azonban csak azzal a feltétellel lehet elérni, ha minden pártalapszervezetben érez­hetően megjavul a légkör, és ezeket a kérdéseket elvszerűen oldják meg, s nem lesznek tekintettel a felsőbb' instanciák hangulatára a kommu­nisták apparátusba történő javas- lását és visszahívását illetően sem. A pártszervezet jogosult lehet er­re, s ugyanakkor nem él ezzel a jo­gával, vagy pedig esetenként hasz­nálja ki ezt a jogot. A demokratikus reformok viszont így nem hozzák meg a kívánt eredményeket. Olyan kis jog is, mint a „kérdésfeltevés joga", az apparátus megújításának hatékony eszközévé válhat. De ez csak akkor történik meg, ha a pártbi­zottságok elvi álláspontját maradék­talanul támogatják. Itt most magam sem tudom, hányszor írtam le az „apparátus" szót, és kissé mellbe vágott: vajon miért kell ennek napjainkban annyi figyelmet szentelni? A párton belül szilárdan meg van határozva, hogy a választott szerv „uralkodik", és az apparátusnak valamiféle végrehajtó szerep jut. Ez a sorrend azonban nagyon ideális lenne. Én úgy látom, bármennyire is törekednénk arra, hogy a választott szervek az appa­rátus fölé rendelten működjenek, ez aligha sikerül nekünk százszázalé­kosan. ítéljék meg önök. Fejőnő, orvos, géplakatos, tanító és további párttagok, mondjuk, hogy a területi pártbizottság tagjai, akik munkahelyeiken vannak állásban, nem tanulmányozzák át részletekbe menően mindazokat a problémákat, amelyekről döntenek az egyes ülé­seken. Ez természetes. Magától ér­tetődő az is, hogy sok mindenben mindig a pártapparátus dolgozóinak hozzáértésére; objektivitására és érettségére hagyatkoztak, azokéra, akik ezt vagy azt az alapanyagot elkészítették. Az apparátus jelentő­sége csak akkor korlátozódik a mini­mumra, ha a társadalomban érvé­nyesül a teljes önigazgatás elve. Ez azonban nagyon távoli perspektíva. Egyelőre a megújhodáshoz veze­tő hosszú út első kilométereinél tar­tunk. Az apparátus napjainkban óriási szerepet játszik. Ha az appa­rátusra is kitérjed a demokratizáló­dási folyamat, akkor a társadalom is előbbre jut. Ha viszont ez nem törté­nik meg, akkor az apparátus az átalakítás fékjévé válik. MIHAIL POLTORANYIN, az APN politikai szemleírója Változások a foglalkoztatás terén A szovjet társadalom és gazda­ság fejlesztését figyelemmel kísérő állami statisztikai bizottság adatai szerint a tavalyi év első 9 hónapjá­ban 117,6 millió munkás és alkalma­zott, valamint 12,2 millió szövetke­zeti paraszt (1987-ben ugyanebben az időben 118,3 és 12,4 millió) dol­gozott a népgazdaságban. A gazdaság hatékony módszerei­nek bevezetésével összefüggésben egymillió embert bocsátottak el az állami vállalatokból és a termelő ágazatok szervezeteiből. Az érintett személyek egyharmada nyugállo­mányba vonult, a többiek más válla­latokban és szervezetekben kaptak munkát, vagy a szövetkezeti, illetve a magánszektorban dolgoznak. Október elsejétől a különböző tí­pusú szövetkezetekben több mint 700 ezer ember dolgozott, ebből 350 ezren az állami vállalatokból jöttek át. Magánmunkavégzéssel mintegy félmillió személy foglalkozik. Javul az irányítás szervezési struktúrája. Július elsejétől a szövet­ségi minisztériumok központi appa­rátusa dolgozóinak száma 14 szá­zalékkal csökkent, a gazdasági ága­zatokban foglalkoztatott személyek száma pedig 30 százalékkal. Az irá­nyító apparátus dolgozóinak 89 szá­zaléka a vállalatokban, egyesülé­sekben és szervezetekben van fog­lalkoztatva. Ilyen szinten eddig még nem történtek hasonló változások. A népgazdaságban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak havi át­lagbére eléri a 214 rubelt, míg 1987- ben csak 201 rubelt kerestek. A szö­vetkezeti parasztok bére 155 rubel, 1987-ben 147 rubel volt. (c.) Cl JÓZűviei npABftA A német nemzetiség helyzete Az 1979-ben végzett népszámlá­lás adatai szerint a Szovjetunióban mintegy kétmillió német él - közölte a moszkvai Pravda napilap. Kevés az információ erről a nagy nemzetiségről - hívja fel a figyelmet a lap -, s ezért eredetükről olykor különösek az elképzelések. Tény és való, hogy a Szovjetunióban élő né­metek elődjei a 17. században ér­keztek Oroszországba; először Moszkvában, később a Volga men­tén és a Fekete-tenger partvidékén telepedtek le. A Volga mentén 1918-ban létesí­tett autonóm terület 1924-ben az OSZSZSZK autonóm köztársasága lett. Ezenkívül több németajkú járást is létrehoztak. A személyi kultusz káros hatással volt a német lakosság életére is. A gyanúsítgatások, a kémkedések időszakában, még a háború előtt, felszámolták a német járásokat, be­tiltották a Deutsche Zentral-Zeitun- got, s a Volga-menti autonóm köz­társaságon kívül megszüntették a német nyelvű oktatást. Rendkívüli intézkedéseket foga- , natosítottak a második világháború első hónapjaiban a hátország biz­tonságának garantálása érdekében - írta a Pravda. Ennek keretében kitelepítették a németeket a Szovjet­unió európai részéről. A deportálást hamis ürügyek - a Volga-menti né­meteket az ellenséggel való együtt­működéssel váldolták - alapján va­lósították meg. Ennek ellenére a Szovjetunióban élő németek szen­vedéseikért nem a pártot és a szoci­alizmust tették felelőssé. Bíztak ab­ban, hogy végül is győzni fog az igazság. A háború után tovább folytatódott a németajkú lakosság jogainak megsértése. Az 1948-ban hozott határozat megtiltotta, hogy a néme­tek visszatérjenek eredeti lakóhe­lyükre. Ha valaki megszegte e tör­vényt, többéves szabadságvesztés­re ítélték. Csak Sztálin halála után változott a helyzet. Óriási politikai jelentősége volt a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnöksége 1964. augusztus 28- án elfogadott határozatának. Eltöröl­ték a szovjet németek jogi korlátozá­sait. A német nemzetiségű állampol­gárok aktívan részt vesznek a társa­dalom gazdasági és kulturális építé­sében, az átalakításban - hangsú­lyozta a napilap. Képviseltetik ma­gukat a Szovjetunió és a szövetségi köztársaságok legfelsőbb szervei­ben. Számos szovjet német támo­gatja az autonóm köztársaság újra alapításának gondolatát, s a helyi valamint a központi párt- és állami szervek foglalkoznak e kérdéssel - állapította meg a Pravda. Vannak olyan német nemzetisé­gű szovjet állampolgárok, akik az NSZK-ba vándorolnak ki. A nyugati hírközlő eszközök azt a benyomást próbálják kelteni, hogy spontán je­lenségről van szó és a nyugati pro­pagandának ehhez semmi köze. Ez nem felel meg a valóságnak. A kivándorlók többségének csak homályos elképzelései vannak az NSZK-beli életkörülményekről. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy döntésüket gyakran befolyásolják a múltbeli tapasztalatok. Az NSZK- ban az odatelepülteket idegeneknek tekintik. A szovjet németeknek a Szovjetunió a hazájuk, és azokat a problémákat, amelyek nyugtala­nítják őket, a Szovjetunióban kell megoldani, közös erővel, a nemzeti­ségi sajátosságok tiszteletben tartá­sa mellett. ,—■■■! I.-I. , I ■■■■ ....... ............... I...................... K OMMENTÁLJUK -----­A s zervezett turisztika fejlesztéséért A szervezett természetjárás tájainkon pontosan százeszten­dős múltra tekint vissza. Jelenleg országszerte mintegy 3300 turisztikai szakosztálya működik a Csehszlovák Testnevelési Szövetség egyleteinek, csaknem 186 ezer taggal. E szervezet társadalmilag is rendkívül jelentős célja mind több embernek lehetővé tenni szervezett és sportszerű formában a rendszeres testmozgást a szabadban, ami egyaránt szolgálja a testi és a szellemi felüdülést. Mozgásszegény világunkban ez minden­képpen elismerést és támogatást érdemlő törekvés. Milyen formákban nyilvánul meg ez a tevékenység? Elsősor­ban a gyalogos, a síző, a kerékpáros, az evezős, a motoros, a hegyi és ennél kisebb mértékben a barlangjáró turisztika jellemzi. De kiegészítésképpen szerepük van az ún. tájékozódási versenyeknek, a kondíciós gyakorlatoknak, a futóversenyeknek és a kocogásnak is. Turisztikai szövetségünk programja egyéb­ként nyílt, ami azt jelenti, hogy ebbe a szabadidős tevékeny­ségbe igyekszik bevonni a szervezetlen turisták népes táborá­nak minél több tagját. Mégpedig úgy, hogy eközben szem előtt tartja az egyes korosztályok igényeit, a szociális rétegződést, a fizikai adottságokat s utoljára, de nem utolsósorban a termé­szetvédelmi követelményeket. Éppen ezzel összefüggésben jelentkezik szervező munkássá­gának alapvető ellentmondása. Nevezetesen az, hogy az egyik oldalon ebbe az aktivitásba minél több érdeklődőt kell bevon­nia, a másik oldalon viszont fékezőleg hat amúgy is veszélyezte­tett természetünk megóvásának korparancsa. Ez utóbbi egyebek között azzal is jár, hogy az ország természeti szempontból legattraktívabb területein többnyire okkal, de néha eltúlzottan is különféle tilalmakat léptetnek érvénybe. Ezek nehezítik a termé­szetjárást és csökkentik vonzását. Pedig a megoldás kulcsa éppen az, hogy növeljük a szervezett turisták hányadát. Nekik ugyanis döntő többségükben szinte a vérükbe ment át a természeti szépségeink, a flóra és a fauna iránti bensőséges, gondos, fegyelmezett viszony. Ezzel szem­ben - mi tagadás - a szervezetlen természetjárók, ha nem is valamennyien, de sokan és gyakran megfeledkeznek róla, maguk alatt is vágják a fát, ha mostoha, esetenként felelőtlen a magatartásuk természeti kincseink iránt. Igaz, a múltban még a turisztikai szakosztályok is elkövettek olyan hibákat, amilyen például a tömegakciók szervezése volt magashegyvidéki vagy védett területeken. Ez egyik fő oka volt annak, hogy az állami és a társadalmi természetvédelem a káros következmények láttán- még az ilyen rendezvények megszüntetését követően is- sanda szemmel nézett és részben néz ma is a szervezett turisztikára. Mi több, van úgy, hogy a „nyakába varrják“ azt is, ami számláját nem terheli, vagyis a szervezetlen turisták fegyel­mezetlenségét. így azután van mit tenni, hogy a társadalmunk szilárdítsa a szervezett turisztika megcsappant és főleg mások által lejára­tott tekintélyét. Egyebek között annak tudatában, hogy a turiszti­kai szakosztályok jelenleg 45 ezer kilométernyi jelzett turistaös­vényt tartanak jó karban és mintegy 26 ezer hozzáértő, lelkes és áldozatkész alkotójuk a záloga annak, hogy a hasznos testmoz­gás, a természetjárás szervesen összehangolható legyen a ter­mészetvédelemmel. Tekintélyt szilárdító lépés lenne, ha szervezett turistáinkat megilletnék egyes előjogok is. Gondolunk itt arra is, hogy néhány helyen számukra feloldanák a természetjárás tilalmát. Erre már van is példa az Óriás-hegység Nemzeti Parkjában. A tagok más előnyökben is részesülhetnének. Több helyen tehetnék számukra lehetővé a rövid tartamú táborozást, idényen kívül a szakszervezet nyári pionírtáborai létesítményeinek igénybevételét és az eddiginél nagyobb mértékben a deviza- mentes külföldi csereiátogatásokat is. Végeredményben azon­ban megfontolás tárgyává válhatna az is, hogy szervezett turis­táink olcsóbban szállhatnának meg a testnevelési szövetség szálláshelyein, valamint kevesebbet fizetnének a sífelvonók igénybevételéért stb. A hangsúlyt tehát a szervezett turisztika támogatására helyez­zük. Ez így helyes. De ez semmiképp sem jelentheti azt, hogy a keretein kívülálló természetjárókat általában úgy kezeljük, mint természetkárosító elemet. Ez a szemlélet ugyanis nemcsak igazságtalan, hanem egyben a természetjárás módját még csak tanuló rétegek testmozgási igényei kielégítését is beszűkíti. GÁLY IVÁN A zásmukyi (Kolíni járás) házikenyér környékszerte híres, még a prágaiak sem restellik a fáradságot, hogy leutazzanak érte. A szénnel fűtött klasszikus kemencében 30 éven át napi 7 tonna kenyér sült, a pékségben 10 ember dolgozott. A nehéz fizikai munka meg nem becsülése okozta, hogy ma már mindössze két pék maradt. A szakképzett, 40 éve dolgozó pékek a hatodik bérosztályba tartoznak, maximális órabérük 10,80 korona. Ráadásul az idén már megszüntették azokat a pótlékokat, amelyeket az egészségtelen mun­kakörülmények (por, forróság) ellensúlyozására eddig kaptak. Milyen sors vár ilyen feltételek mellett a zásmukyi pékségre? Ha az egyik munkaerő kiesik, valószínűleg be kell zárni. Utánpótlás nem akad, a fiatalok a gépesí­tett, jobban fizetett munkahelyet választják. (Jaroslav Hejzlar felvétele - ŐTK) ÚJ SZÚ 4 1989. I. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom