Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 3. szám, szerda
Jöjjön hát az új, a tökéletesebb! Hogyan tovább? Mivel járulhatunk hozzá az ország gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsításához? Többet termeljünk mint eddig, vagy ennyit elég, csak gazdaságosabban? Miért kevés a jó munkaerő az állat- tenyésztésben? Kinek mi a teendője a társadalmi igények. a helyi érdekek és a lehetőségek összehangolásában? Ezek a kérdések bizonyára ezelőtt is fölvetődtek A sacai, nagyidai (Vel’ká Ida), dobogói (Dobogov), bukoveci, porovi és baskai kommunisták nemcsak elvi megfontolásból vetik fel az átalakítással kapcsolatos kérdéseket, hanem azért, mert bántja őket, hogy a Kassa-vidéki (Kosice-vidiek) járás legnagyobb mezőgazdasági üzemei közé tartozó állami gazdaságuk jövedelmezőség tekintetében elmarad a legjobbaktól, és az állattenyésztésben is van mit bepótolnia. Az állami gazdaság három dolgozójával - Janó Istvánnal, az üzemi pártbizottság elnökével, Marian Sabolőák mérnökkel, az üzem főagronómusával és Matu József traktorossal, a dobogói gazdaság 29 tagú pártalapszervezetének elnökével - beszélgettünk az átalakítás helyi tapasztalatairól. Mi fontosabb? Matu József:-A központi pártszervek irányelvével egyetértek. Azt szeretném, ha a változások azzal összhangban történnének. Mi tagadás, az átalakítás a mezőgazdaságra is ráfér. Sőt, talán még jobban, mint az iparra. Vitathatatlan, hogy sokat fejlődött az elmúlt években és évtizedekben, ám úgy érzem, még mindig nincs azon a szinten, amelyen lennie kellene. Legalábbis a mi vidékünkön, Kassa környékén nincs mindenütt. Itt az ipar mintha lényegesen nagyobb figyelemben részesülne... Egyszerűen azért, mert az iparban jobbak a munkafeltételek, meg aztán a kereset sem gyengébb, mint a mezőgazdaságban. Miért kevés nálunk a munkaerő?! Alighanem azért is, mert a környező ipari üzemek, s főleg a közeli Kelet-szlovákiai Vasmű elvonja tőlünk. Félreértés ne essék, nem vagyok én a vasmű vagy más ipari üzem ellen, csak arra akarok ezzel rámutatni, hogy a munkafeltételek, a szociális gondoskodás és a kereset tekinteté-. ben mindeddig nemigen vehettük fel a versenyt az iparral. Pedig ha azt vesza mezőgazdasági dolgozók körében, ám olyan nyomatékkai mint most, az átalakítás időszakában, talán csak egyszer, a falu szocializálásakor. Ott sorjáznak most a hogyan tovább kérdéskör gondolatai a sacai (Koéice- ¿aca) Vetőmagtermesztő Állami Gazdaság kommunistáinak tanácskozásain is. Mindez így van rendjén, a pártnak, a kommunistáknak kell az átalakítás kezdeményezőinek és szavatolóinak lenniük. ÚJ SZÚ 1989. I. 4. Matu József szűk, hogy kenyérre mindenkinek minden nap szüksége van... Akkor kétségtelenül erőteljesebb támogatást, nagyobb gondoskodást érdemelnénk. S nagyobb támogatást érdemelne maga a mezőgazdaság „hátországa", a falu. Az utóbbi időben például a környező községekből rengetegen elköltöztek a városba. Sajnos, olyanok is, akikre a mezőgazdaságban nagy szükség lenne... Szerintem hasznos lenne, ha az átalakítás ezen a helyzeten is változtatna. Kétségtelen, hogy a termelés gazdaságosságát a, szakmai irányítás színvonala is befolyásolja. Minél jobb a termelési struktúra, minél szakszerűbben végezzük a termés betakarítását és tárolását, annál szebbek a gazdasági eredmények. Sokan azt mondják, hogy a mezőgazda- sági dolgozónak munka közben nem kell annyira ügyelni a pontosságra, minfa rádiószerelőnek, vagy az esztergályosnak. Az ilyen véleménnyel nem értek egyet. Mert például ha a vetőgépet rosszul állítjuk be a fejtrágyázást „csíkosán" végezzük vagy az aratással akár egyetlen napot késünk, máris „megugrik" a terméskiesés. Ugyanúgy az állattenyésztésben is számos tényező befolyásolja a termelés gazdaságosságát. Nos, ezeknek a tényezőknek az összehangolásához is alapos szaktudás kell. Úgy is mondhatnám, hogy jó szervezés, okos, rugalmas irányítás. És nemcsak a mi gazdaságunkban, nemcsak a mi üzemünkben. Ma jóval több mérnök dolgozik ebben a népgazdasági ágazatban, mint korábban, s úgy látom, hogy a nagy szellemi potenciált nem tudjuk teljes mértékben a kor követelményeihez igazodva kamatoztatni. Lehet, többre Janó István mennénk, ha a friss diplomás szakemberek előbb a szakma egyszerű „munkásaiként" dolgoznának, s csak kellő tapasztalattal felvértezve pályázhatnák meg a vezető beosztásokat, tisztségeket. S még valamit. A központi bizottság nagyon helyesen döntött, amikor az irányelvek közé sorolta azt a feltételt, hogy a párt ne vegye át az állami és gazdasági szervektől a vezetést, illetve ne helyettesítse azokat. Viszont szigorúan követelje meg tőlük a rendet, a szabályok és törvények megtartását. Talán hasznos lenne, erősítené a párt vezető szerepét az is, ha az üzemi pártbizottságok függetlenített elnökeit a párt fizetné. Egymást segítve Marian Sabolőák:-Vetőmagtermesztő állami gazdaság vagyunk, tehát magától értetődően nálunk a vetőmagtermesztés áll a figyelem középpontjában. Megítélésem szerint ez az ágazat eddig nagyobb figyelemben részesült nálunk, mint az állattenyésztés. Az állattenyésztés évekig stagnált, mert az anyagi-műszaki bázisát lassabban fejlesztettük, ugyanakkor pedig az is igaz, hogy a növénytermesztési ágazat sem tett meg érte mindent, a szükségesnél kevesebb, olykor pedig gyengébb minőségű takarmánnyal látta el. Világos előttünk, hogy ez az út tovább járhatatlan. Változtatni kell az eddigi gyakorlaton, erősíteni kell az állattenyésztést. A több és jobb minőségű takarmányt azonban úgy kell előállítanunk, hogy azt a vetőmagtermesztés ne érezze meg, illetve a vetőmagból származó évi anyagi bevételünk ne csökkenjen 25 millió korona alá, hanem inkább növekedjen. Feladatunk nem egyszerű, de más megoldás nincs. Az utóbbi napokban közgazdászainkkal közösen számtalanszor meghánytuk-vetet- tük a dolgot, majd úgy döntöttünk, hogy az eredeti tervektől eltérően meggyorsítjuk a takarmánytermesztéshez szükséges géppark felújítását, illetve bővítését, s ugyanakkor a szerkezetátalakítási program keretében növeljük a takarmányfélék vetésterületét. A repcét kisebb területen termesztjük majd, viszont helikopteres fejtrágyázással és a kassai Állami Gazdaságban bevált vetési módszer alkalmazásával az eddigi 2-2,3 tonnás hektárhozamnál magasabbra törekszünk. Egyébként ami a gabonatermesztésünket illeti, elért átlagunk ugyan nem kimagasló, de nem is gyenge. Az idén például 2720 hektáron 5,22 tonnás átlagos hektárhozamot értünk el, míg a 450 hektárnyi kukoricaföldről hektáronként 6,22 tonna termést takarítottunk be. A gabonatermésünk lehetett volna jobb is, ha nem termesztünk zabot és rozst. Mivel vetőmagtermesztők vagyunk, nem mondhattunk le ezekről, a búzától általában gyengébb hozamokat adó gabonafélékről sem. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a talaj szerves trágyával történő dúsítására, valamint az energiagazdálkodásra is. Aki ad, az követelhet is Janó István:- A mi közel hétezer hektáros üzemünk nem lesz teljesen önálló gazdasági egység, nem lesz állami vállalat, hanem a Trnavában székelő Mezőgazdasági Kísérleti-Termelői' Társulat fióküzemeként gazdálkodik majd. Bízom abban, hogy a gazdasági-termelői profilja az eddigihez képest lényegesen nem változik, s a társulaton belüli önállóságának, illetve függőségének szabályai is mielőbb végérvényesen tisztázódnak. Ma például a dobogói pártalapszerve- zetünk taggyűlésén vettem részt, s ott többen is úgy vélekedtek, hogy jó lenne Marian Sabolőák már az átalakítást meggyorsítani. Az történt ugyanis, hogy a szaporítóanyagnak termesztett bükkönymagot a kerületi vetőmagforgalmazó vállalat még nem vette át tőlünk, ennek következtében a dobogói gazdaság nem teljesíthette eladási tervét, így veszélyben forog az évi prémium. Tudniillik a kerületi vetőmagforgalmazó vállalat termelési üzemegységét,1 vagyis a tisztítóberendezéseket rövidesen nekünk kell átvenni, így az az idei bükkönymagot már fölöslegesnek tartotta felvásárolni tőlünk. Természetesen, mi kiszárítjuk, s értékesítjük, de a huzavonából eredően csak némi késéssel, a késés pedig pénzbe kerül, a termesztők pénzébe... Az ilyen bizonytalanságot, az ilyen „cseles" megoldásokat a termesztők nem szeretik. Éppen ezért mi is arra törekszünk - s ezt novemberi program- nyilatkozatában a kormány is kiemelte -, hogy minél jobban lerövidítsük azt az időszakot, amikor a régi irányítási mód megszűnőben van, de az új még nem kezd hatni. Minél előbb jöjjön hát az új, a tökéletesebb! És minden száll ¡tói-megrendelői kapcsolatban. A társadalmi igényekkel, elvárásokkal tisztában vagyunk. Nekünk kiváló minőségű terméket kell előállítanunk, s lehetőleg minél gazdaságosabban. Természetesen, ha tőlünk tisztességes teljesítményt vár az ország, akkor nekünk is jogunk van arra, hogy azt követeljük, a mezőgazdaságot kiszolgáló iparágak is teljesítsék velünk szemben a kötelességüket. Igaz, hogy a tejtermelésben nem vehetjük fel a versenyt a legjobbakkal. S amíg a korábbi mulasztásokat nem sikerül teljesen pótolnunk, addig kevés a remény a felzárkózásra. Mert ml van, illetve mi volt a háttérben?! Vegyük például a sacai gazdaságot. Az még néhány évvel ezelőtt önálló földműves-szövetkezet volt. De milyen?! Bizonyára nem'azért „olvadt be" a mi üzemünkbe, mert kitűnően gazdálkodott... Nos, ezzel a régebbi szövetkezettel - régi istállókkal, elavult gazdasági épületekkel - „gazdagodtunk". Olyanokkal is, amelyeket jobb lett volna azonnal lebontani és helyükbe újat építeni. Igenám, de más udvarokon is építkeztünk, s az anyagi helyzetünk nem engedte meg a terven felüli költekezést. Vártunk egy ideig. Most Sacán 24 millió korona ráfordítással egy teljesen új tehénistállót, egész telepet építünk. Pontosabban építettünk, mert önerőből képtelenek lennénk rá. A kivitelező a Kassai Kohóipari Építővállalat. Sajnos, az is kapacitáshiánnyal küzd, s késik a munkálatokkal ... Tetőzi a gondokat, hogy mifelénk, Kassa vonzáskörzetében nincs nagy érdeklődés a mezőgazdaság iránt, az állat- tenyésztés pedig még kevesebb embert vonz. Jómagam is sokáig Kassán, az ottani gép- és traktorállomáson dolgoztam, s csak két és fél éve jöttem haza, közelebb Komaróchoz (Komárovce). A dobogói gazdaságban sem igen jelentkeznek, pedig ott már korszerű létesítményekben folyik a termelés. Százharminc- hat lakásunk van, s továbbiakat építünk. Ugyanakkor a termelés folyamatos ker- szerűsítéséről sem akarunk lemondani. Persze, elő kell teremtenünk hozzá a szükséges anyagi eszközöket. Tudom, nem lesz könnyű, de az is igaz, hogy amióta világ a világ, azóta a haladásért mindig meg kell küzdeni. Gondolom, ezután sem lesz ez máshogyan. Sót, nagyon helyes lesz, ha csak az követelhet majd, aki ad is. GAZDAG JÓZSEF (A szerző felvételei) Sikeres évzárás - biztató kilátások A Skála-Coop bratislavai kirendeltségének tevékenységéről A szocialista országokban elsők között, 1987 elején nyitotta meg a magyarországi Skála-Coop vállalat bratislavai kirendeltségét. Akkor azt a célt tűzték ki, hogy a két ország közti árucserével hozzájárulnak a kereskedelmi hálózatban forgalmazott cikkek választékának bővítéséhez. A helyi viszonyok jobb, közvetlen megismerésétől, a partnerekkel való közelebbi kapcsolattól azt várták, hogy elősegíti a rugalmasabb üzletkötést. Losonci Róbertet, a bratislavai kirendeltség vezetőjét arra kértük meg, vonja meg az elmúlt év mérlegét.-Az 1988-as esztendőt sikeresnek könyvelem el, hisz túlléptük az árucsere bővösnek tartott harminc- millió rubeles értékét. A korábbi évhez viszonyítva 25 százalékos a növekedés. A kereskedő számára ez siker, a vásárlóknak pedig azt jelenti, hogy mindkét országban előrelépés történt a választékbővítésben. Nagyon jó kapcsolatot teremtettünk a prágai Unícoop, illetve a bratislavai Imex külkereskedelmi vállalatokkal.- Megemlítené az együttműködés néhány konkrét példáját?- Számos partneri kapcsolatot emelhetnék ki. A legjobbak közül a trenőíní ruhagyárat említem meg. Számítástechnikai termékeket kértek tőlünk, s nekünk ezekért férfiöltönyöket adtak. Hasonló igénnyel fordultak hozzánk a kraslicei Krajka vállalat képviselői, akikkel szintén kölcsönösen előnyös üzletet kötöttünk. Magyarországon ugyanis több kisszövetkezet foglalkozik számítás- technikai cikkek gyártásával, s ha csehszlovák partnereinknek ezekre van szükségük, s elfogadható áron tudunk szállítani, miért ne jönne létre az üzlet? A trnavai Tatrachema vállalat is szeretne velünk együttműködni: csomagolóanyagot szállítanánk nekik, ők pedig cserébe műanyag játékokat, tisztítószereket adnának. A közelmúltban a kalocsai Karamell édesipari vállalattal közösen rendeztünk termékbemutatót: szeretnénk az itteni piacot újfajta édességekkel ellátni.-A kereskedelemben szinte határtalan lehetőségek vannak, számtalan termék kínálkozik cserére, de 1 az együttműködés más formáira is alkalom nyílik...- Valóban így van. A kész, azonnal árusítható cikkeken kívül akár az alapanyagok beszerzésével is segíthetjük egymást. Elsősorban olyan termékekre gondolok, melyek Magyarországon a külföldi vegyesvállalatoknál készülnek. De lehetőséget látok az Ausztriában, NSZK-ban és az Egyesült Államokban működő vegyesvállalatainkkal való együttműködésre is. Kiterjedt nyugati kapcsolataink révén értékesítési piacokat keresünk, s kölcsönösen jól járnánk, ha ez sikerülne. Már a kirendeltség létrehozásakor is megemlítettük, hogy hajlandóak vagyunk egy Skála áruházat üzemeltetni valamelyik szlovákiai városban. Ha ez megvalósulna, ennek a fogyasztók látnák közvetlen hasznát.- Visszatérve még a számadáshoz: mit tart a Skála-Coop és csehszlovák partnerei közti együttműködés legnagyobb tavalyi sikerének?- Kétségkívül a Hélia-D kozmetikai termékcsalád bevezetését a csehszlovákiai kereskedelmi hálózatba. Ezek a kozmetikumok már évek óta ismertek az itteni lakosok körében, elsősorban az Incheba nemzetközi vegyipari kiállításon elnyert díjak révén, de ennek ellenére nehezen találtuk meg az értékesítés módját. Tavaly ez sikerült. Félmillió rubeles szerződés született a bratislavai Priorral és már a következő évre vonatkozóan is megállapodtunk. Sót, a termékek kellő fogadtatásán felbuzdulva, februárban Prágában szeretnénk bemutatót tartani. A világ több államában forgalmazott és kedvelt kozmetikumokat az egész országban forgalmazni szeretnénk. De ha már a sikerekről szólok, megjegyzem azt is, hogy nálunk sem ment minden simán, buktatók nélkül. Voltak próbálkozásaink, melyek nem hozták meg a kívánt eredményt, s ennek oka szerintem a hozzáállásban, a rugalmatlanságban kereshető.- Az év eleje nemcsak az összegzés időszaka, hanem a tervezések, az elképzelések megfogalmazásáé is...-Mi az eddigi tapasztalatainkra alapozva tűztük ki célunkat: növelni a forgalmat, 1989 végén negyvenmillió rubel értékű árucseréről szeretnénk számot adni. Bízom benne, hogy az önöknél bevezetett új gazdasági mechanizmus, a vállalatok önállósága elősegíti közös munkánkat és kölcsönösen gyümölcsöző lesz együttműködésünk. Mi hajlandóak vagyunk a „kis" partnerekkel is tárgyalni, nem kell milliós tételeknek forogni a szerződésekben. Az év elején a bratislavai Mickiewicz utca 5 szám alatt irodát nyitunk, hogy méltó körülmények közt tárgyalhassunk, kereskedjünk. Az eddigi vállalatokon, szövetkezeteken kívül szívesen vesszük fel a kapcsolatot új érdeklődőkkel, és én bízom benne, hogy együttműködésünk gyümölcsét mindkét baráti országban a fogyasztók egyre nagyobb elégedettsége tükrözi majd. DEÁK TERÉZ Az oléanyi papírgyár zimrovicei üzemében a napokban új automatagépsort adtak át a hulladékpapír feldolgozására. A bitumentől és egyéb anyagoktól szennyezett papírt eddig nem tudták felhasználni. Az üzemben évente 23 ezer tonna hulladékpapírt dolgoznak fel. Az új gépsor jelentősen megnöveli a hullámpapír-termelést. Felvételünkön Jaroslav Kuchyna a sűrítőberendezés működését szabályozza. (Petr Berger felvétele - ŐTK)
