Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-25 / 21. szám, szerda
Mihail Gorbacsov beszéde a moszkvai városi pártkonferencián (ŐSTK) - Mint már röviden beszámoltunk róla, az SZKP moszkvai városi konferenciáján január 21-én részt vett és felszólalt MIHAIL GORBACSOV, a párt főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Beszédét alább részletesen közöljük: A konferencia előkészítése során az SZKP KB vezetésében dolgozó elvtársaimmal együtt számos találkozón vettem részt a városi párt- szervezet kommunistáival. Találkoztam a városi pártbizottság aktívájával, s kifejtettem véleményemet arról, hogyan dolgozik a főváros párt- szervezete. Úgy terveztem, hogy magán a konferencián csak a küldötteket fogom hallgatni. Mivel azonban felkértek arra, hogy szólaljak fel, szükségesnek tartom, hogy két kérdéssel kapcsolatban kifejtsem véleményemet: a konferenciához való viszonyomról és természetesen az átalakításról, bár az első kérdés úgyszintén érinti az átalakítást. Demokratikus légkörben Ez a mostani konferencia az elemzés magasabb színvonalával különbözik a korábbiaktól. Kevesebb volt a hangos szó, de nyilvánvaló volt, hogy önök mélyebbre hatolnak a főváros életével összefüggő valamennyi problémába, a városi pártszervezet tevékenységébe, alaposabban elemzik, hogy milyen feladatok várnak a pártszervezetre a forradalmi átalakításnak ebben a mostani szakaszában. Számunkra, a központi bizottság, a politikai bizottság tagjai és póttagjai számára- akik itt küldöttként vannak jelen- rendkívül fontos, hogy a főváros kommunistáitól az átalakítás politikáját határozottan támogató szavakat halljunk. Ezt tesszük az első helyre. Az ország legerősebb pártszervezete a moszkvai, amely a pártban és az országban történő dolgokért hatalmas felelősséget vállal és ezért fontos, hogy támogassa az átalakítást. De nemcsak erről van szó. A konferencián kifejezésre jutott a főváros valamennyi dolgozójának az akarata is. És ez rendkívül fontos, mivel Moszkva nemcsak az ország állami és politikai központja, hanem a legnagyobb tudományos és intellektuális centrum, hatalmas gazdasági és szellemi potenciál központja is. Ezért az SZKP Központi Bizottsága nagy figyelmet szentel a moszkvaiak véleményének, a főváros munkás- osztálya, az itt dolgozó tudományos és alkotó értelmiség szavának. A társadalomban végbemenő mélyreható változások szakaszában vagyunk, s ezek a változások érintik életünk minden fontos területét, minden dolgozókollektívát, valamennyi családot, mindannyiunkat. Ez a folyamat nem könnyű, semmit sem szabad leegyszerűsíteni. Még nem jutott olyan szintre, amely ahhoz szükséges, hogy az átalakítás mint hajtóerő magasabb fordulatszámra kapcsoljon. A valóságban mi egyelőre csupán kibontakoztatjuk az átalakítás folyamatait. Ebben a nehéz időszakban is úgy fogjuk fel a főváros kommunistáinak, dolgozóinak hangját, mint az egész szovjet nép hangját. Ez azért is rendkívül fontos, mert nincs más lehetőségünk arra, hogy meggyőződjünk politikánk helyességéről, tehát meg kell hallgatnunk a kommunisták, az összes dolgozó véleményét. Annál is inkább, mivel ezek a vélemények demokratikus légkörben jutnak kifejezésre. Úgy vélem, hogy a korábbi konferenciához hasonlóan ezen a mosta- nin is a küldöttek figyelmének középpontjában állnak a moszkvaiak életével kapcsolatos problémák. Hogyan élnek és hogyan éreznek? Milyen problémáik vannak munkahelyükön és mindennapi életükben? Milyen légkör van kialakulóban a dolgozókollektívákban,' a városban? Milyen folyamatok játszódnak le a város gazdaságában? Rendkívül sok probléma halmozódott fel Moszkva termelési, anyagi szférájának fejlesztése terén. Mindegyiket meg kell fontolni, a gyakorlati megoldásukhoz mielőbb hozzá kell látni. A középpontban az ember A könnyű- és az élelmiszeripar, a szolgáltatások és az egészségügy néhány területén a főváros állóalapjai rosszabbak, mint az ország számos más területén. Ami a kereskedelem szervezését illeti, Moszkva elmarad sok szovjet város mögött. Ma mindezeket a kérdéseket részletesen és nyíltan megvitatták. Néhány küldött a szünetben azt mondta nekem: mi történik tulajdonképpen, igyekszünk elválasztani egymástól a párt-, az állami és a gazdasági vezetés funkcióit, de a konferencián elhangzott számos beszédben a termelésről, az anyagi szféráról volt szó. Természetes, hogy pártos hozzáállásra van szükség, s a politikai munka, a politikai és ideológiai módszerek oldaláról kell megközelítenünk a dolgokat. De megvannak a termelési feladatok is. Mert hogyha az embert tartjuk a legfontosabbnak, akkor az iránta és anyagi helyzete iránt megnyilvánuló figyelemnek fokozódnia kell. És ez nagy mértékben összefügg azzal, hogyan mennek a dolgok a termelésben. De ez nem minden. Mondhatnák, hogyan érezheti magát a munkás a termelésben, ahol életének felét tölti el, ha elöregedett berendezésekkel kell dolgoznia, ha még mindig sok a fizikai munka, nem megfelelő a biztonság stb. Végül is a munkaerőforrások korlátozott volta és az ökológiai helyzet is azt követeli meg, hogy ezekre a kérdésekre megkülönböztetett figyelmet fordítsunk. Annál is inkább, mivel a párt- és a gazdasági szervek, a tanácsok közötti funkcióelosztás folyamata még csak a kezdeténél tart. Szeretném kihasználni, hogy itt jelen vannak a minisztériumok képviselői, és hangsúlyozni kívánom, hogy a reszortoknak tényleges támogatást kell nyújtaniuk a főváros egész termelési szférájának átalakításához. Ez a minisztériumokban dolgozók kötelessége. Bárhogy is vesszük, Moszkvának előjogai vannak. Hatalmas erők összpontosulnak itt, Moszkvának van szakképzett munkásosztálya, fejlett tudománya, s ezért a fővárosban nagyobb a lehetőség arra, hogy a radikális gazdasági reform keretében meggyorsítsuk az átalakítás folyamatait. Egy kérdés két oldaláról van szó, s egyiket sem szabad figyelmen kívül hagyni. A termelésben kialakult viszonyokat úgy kell átalakítani, hogy az ember - a bérleti szerződés, a szállítási szerződés és az önelszámolás segítségével - igazi gazdaként térjen vissza a termelési folyamatba, hogy valóban vegyen részt az irányításban és a problémák megoldásában. Ez elengedhetetlen, enélkül az átalakítás nem folytatódhat, enélkül semmi sem fog menni. Az önelszámolás azonban nem csodaszer, a gazdaság átalakításának másik oldala a tudományosműszaki haladás. Talán nem mindenkinek tetszett Szkokov elvtárs beszéde, de tartalmazott egy fontos gondolatot - nevezetesen, hogy a termékeket és magát a termelést egyaránt szüntelenül és gyorsan meg kell újítani. Hallhattuk, hogy ha az óragyár három év alatt nem újítja fel egész termelését, a piacon megelőzik őt a konkurrensek, s már nem lesz képes visszatérni oda. Szkokov elvtárs s más szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy négy év alatt kell felújítani a termelést és új műszaki színvonalat elérni. Ez azt jelenti, hogy egy-másfél év múlva kell kifejleszteni az új terméket és technológiát, két és fél-három év múlva pedig meg kell kezdeni a szériagyártást és erre építve kell növelni az alapokat, erősíteni az ösztönzőket, s megoldást keresni a szociális problémákra. A tudományos-műszaki haladás nélkül ez nem megy, s ez mindenekelőtt Moszkvára érvényes. Úgy gondolom, helyesen vetődött fel, hogy Moszkvát meg kell szabadítani néhány gyártól, amelyek nem illenek a főváros profiljába. A központi bizottságnak és a kormánynak valóban elő kell mozdítania e probléma megoldását. Ezért üdvözlöm, hogy ezen a konferencián a dolgok gazdasági oldalára helyezték a hangsúlyt. Ugyancsak üdvözlöm azt a gondoskodást, amellyel a felszólalók a szociális problémákkal foglalkoztak. A politikai bizottság és a kormány számos olyan döntést fogadott el, amelyek Moszkva különböző területeinek fejlesztésére vonatkoznak. Ezt a hozzáállást jogosnak tartjuk és a moszkvaiak számolhatnak azzal, hogy a városi pártszervezet e téren a jövőben is megkap minden támogatást. Árutermelést - a piac számára Moszkva természetesen az egész országban kialakult helyzet tükre. Számos árucikk azért sem kapható, mert Moszkvába más városokból is eljönnek az emberek, hogy bevásároljanak, mert ezeket a termékeket otthon nem kapják meg. Olyan árufajták esetében is gondok vannak az ellátással, amelyekből az országban elegendő mennyiséget gyártunk. Majdhogynem az első számú problémává vált a mosószerek kérdése, bár az eladott mennyiség háromszor nagyobb, mint korábban volt. A fogyasztói piacon kialakult helyzet nem kiegyensúlyozott. Hatalmas mennyiségű pénz van forgalomban, de ez elszakadt a készletektől. Ezért mindenki igyekszik olyan árucikkeket is felhalmozni, amelyekre nincs szüksége. Ez pedig felvásárlási lázat okoz a piacon. A tisztességtelen emberek a hiányból üzletet csinálnak. A munkásellenőrzések során bebizonyosodott, elterjedt az áru rejtegetése, hogy aztán a pult alatt és a feketepiacon többszörös áron értékesítsék őket. Az csak természetes, hogy elsősorban az olyan árutermelést kell fokozni, amely a piac számára dolgozik. Ezt azonban nem lehet csak úgy egyszerűen megoldani, a gazdaság szerkezetében mélyreható változásokra van szükség. Az ötéves tervidőszak kezdetén úgy döntöttünk, hogy előnybe részesítjük a könnyű- és az élelmiszeripart. De csak a harmadik évben értük el a 3,5 százalékkal szembeni 5 százalékos növekedést. Gazdaságunk hatalmas, s érezhető a tehetetlenségi nyomaték hatása. Ezért ha azt akarjuk, hogy holnap vagy holnapután legyen valamink, a problémákat már ma kell megoldani és előre tartalékokat kell kialakítani. Ezt meg kell érteniük a jelenlevő minisztereknek, vállalat- vezetőknek, a pártszervezetek vezetőinek, s ebbe az irányba kell orientálni a gazdaságot. És természetesen rendkívül szigorú intézkedéseket kell hozni az ország pénzügyi gazdálkodásának rendbetételére. Erről részletesen beszéltem a tudomány és a kultúra dolgozóival január 6-án tartott találkozón. Az elmúlt esztendőben is meg nem érdemelt pénzeket fizettünk ki. Ez így nem mehet tovább. Ahhoz, hogy több pénzt adjunk ki, nem kell különösebb erőfeszítés - mozgásba lendül a nyomdagép és kész. De mi lesz tovább? Mindany- nyiunknak tudatosítanunk kell, hogy a pénzt mindenütt meg kell keresni. Felvethetnék, hogy ezt jól kell tudatosítania a kormánynak, mivel a gazdasági reform során elkövetett tévedéseink teszik lehetővé az olyan pénzek megkeresését, amelyek nem állnak egyenes arányban a munka végső eredményével. Gondolok itt a szövetkezetekre is. A legfontosabb a termelés növelése, s az, hogy csak azért fizessünk, amit elvégeztünk. Most sok szó esik arról, hogy a progresszív adózást kell bevezetni. Ez helyes. így csinálják ezt mindenütt a világon. Alaposan át kell gondolnunk az egész ösztönzési mechanizmust, azt, hogyan hangoljuk össze az érdekeket. Ha továbbra is kitartunk az egyenlősdi mellett, ott maradunk, ahol most vagyunk. Sok embernek nagyon is megfelel, hogy úgy járjon munkába, mint eddig, s meg nem érdemelt pénzeket vegyen fel. Azt hiszem, hogy ezzel nem érthetünk egyet. A „petrorubel“ korszaka lejárt Teljesen nyíltan beszélek önökkel, s azt akarom, hogy megismerjék elképzeléseinket. Jelenleg sokan beszélnek arról - a gazdasági szakembereket is beleértve, s az újságírókról nem is szólva -, hogy az , átalakítás keveset adott, hogy a piacon mindeddig semmi lényeges nem történt, hogy továbbra is érezhető a piaci feszültség, hogy a dolgozók egy részénél közöny, sőt az átalakítással szembeni negatív hozzáállás érezhető. Ki akarná jobban, hogy már holnap vagy egy hét múlva minden rendben legyen, ha nem azok, akik az ország élén állnak? Mindannyian ezt szeretnénk. A valós életben azonban ez nem lehetséges. Komolytalan ez a megközelítés, s csak az hirdeti ezt, aki olcsó népszerűségre kíván szert tenni, de nem akar foglalkozni a valódi politikával. Az ilyen ember nem törődik az országgal és az emberekkel, hanem csak saját magára kívánja felhívni a figyelmet. Elindulhatnánk a javasolt úton, s kölcsönöket vehetnénk fel, például egy milliárd dollárt, s ezért egy, kettő vagy három éven keresztül vásárolhatnánk különböző árucikkeket. Ehhez nem kell sok ész. Annak idején ezt így is csináltuk, amikor még voltak „petrorubeljeink“. Árut vásároltunk ahelyett, hogy támogattuk volna a tudományos-műszaki haladást, fokoztuk volna a termékek minőségét, s szerkezeti átalakítást hajtottunk volna végre a gazdaságban. „Olcsó" pénzekkel takargattuk el hiányosságainkat, tehettük, ezt a kőolajpiac konjunktúrája lehetővé tette. Most azonban nincs ilyen konjunktúra, s máris megéreztük, hogy milyen kiélezett a helyzet. Folytassuk-e tehát ezt a politikát? Mi ezt felelőtlennek tartjuk és nem kívánunk ezen az úton járni. Csaknem kétszeresére növeltük a beruházásokat a gépiparban, s az elektronikában ez háromszoros vagy négyszeres növekedést tesz ki. Célunk a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása. Különleges programokat hagytunk jóvá a köny- nyűipar és a feldolgozó ágazatok számára, a védelmi ipar most a könnyű- és az élelmiszeriparnak is dolgozik. Két év múlva nagy szériákban fogjuk gyártani saját berendezéseinket, amelyek alapul fognak szolgálni a jövő számára. Most nehéz a helyzet, de az embereknek továbbra is az igazságot fogjuk megmondani. Két-három évre volt szükségünk ahhoz, hogy felmérjük, mi történik körülöttünk. Az átalakítás politikájának kidolgozásához időre volt szükségünk, s csak most kezdjük valóban kibontakoztatni. Megkezdtük a politikai reformot, átalakítjuk a pártot. A dolgozókollektívák kezdik érezni saját erejüket. Nem kevés a nehézség, de helyes úton haladunk. Főleg a pénzügyi szférában. A kőolajárak negyedére, ötödére csökkentek. És itt van még Csernobil, az örményországi földrengés, jelentős kiadások függnek össze Afganisztánnal. Megkezdtük a harcot az alkoholizmus ellen, s nem sajnáljuk ezt, de az áruforgalomban 49 milliárd rubeltől estünk el. Mindezt ki kell bírnunk, mivel a gazdaságban, a politikában, az ideológiában, a kultúrában egészséges folyamatokat indítottunk el. Nem megy ez nehézségek és fájdalom nélkül. Vannak olyan emberek, akik személyes érdekeit az átalakítás erősen érinti, elszakítja őket a „vályútól". Ezek az emberek nem tapsolnak nekünk. A minisztériumok és hivatalok apparátusaiban, ahol végbemegy az átalakítás, szintén nem mindenki tapsol. De ezeket az intézkedéseket a pártkonferencián dolgoztuk ki, az egész társadalom megvitatta őket. Meggyőződésünk, hogy az átalakítás a gazdaság minden területét érinteni fogja. Nem lehet kizárni a csúszásokat sem, ha ezzel párhuzamosan nem fogjuk fejleszteni a politikai folyamatot, ha ebbe a demokrácia segítségével nem kapcsolódik be az egész nép. A párt hatalmas integráló erő Szeretnék röviden szólni a párt ügyeiről. Ma csak közelítünk mindannak a megértéséhez, amit meg kell tennünk, hogy a párt politikai élcsapatként működjön. Korábban közvetlenül, a pártapparátus segítségével irányítottuk az élet minden területét. Ez odáig vezetett, hogy például a központi bizottság vegyipari osztályán működött egy alosztály, amely a szerves szilíciumve- gyületekkel foglalkozott. Eközben a társadalom életével, az emberek hangulatával, a szellemi és kulturális szférában lejátszódó folyamatokkal kapcsolatos kérdések egész sora kerülte el figyelmünket! A pártnak mindezt látnia kellett volna, fel kellett volna ismernie, s ennek megfelelően kellett volna alakítania politikáját. Meg kell határoznunk a távlatokat, utat kell nyitnunk az új folyamatok előtt, mindent meg kell tennünk azért, hogy a párt igazi politikai élcsapatként működjön. A politikában senki sem helyettesítheti a pártot. A nyilvánosság, a demokratizálás kibontakozásának feltételei között a párt hatalmas eszmei-politikai integráló erő. A pártnak nem a nyomás eszközeivel és bürokratikus formákkal kell végeznie munkáját, hanem a politikára, az ideológiára, a kádermunkára kell összpontosítania. Olyan országban élünk, ahol egy- pártrendszer alakult ki. Néhányan úgy vélik, hogy a társadalom dinamikus fejlődéséhez elengedhetetlen a többpártrendszer. A szovjetellenes beállítottságú embereket nem veszem figyelembe, de vannak olyanok, akik társadalmunk dinamikus fejlődését szem előtt tartva szorgalmazzák a többpártrendszert. De csak abban az értelemben van igazuk, hogy oiyan mechanizmust kell keresnünk, amely ösztönözné az aktív társadalmi életet, biztosítaná az ellenőrzést, hogy ne legyenek zárt területek, hogy mindent látni lehessen, hogy a nép részt vegyen az átalakításban. És a párt épp erre törekszik a politikai reform segítségével. Szilárdan fogjuk tartani magunkat ehhez az irányvonalhoz. A csalók és a demagógok csak a felszíni habot képezik, ez gyorsan eltűnik, de a fő értékek - a demokratizálás és a nyilvánosság - örökre megmaradnak. Ismernünk kell az emberek hangulatát, meg kell vizsgálnunk véleményüket, s ez teszi lehetővé, hogy helyes politikát dolgozzunk ki és ha szükséges, időben korrigáljuk azt. Nem szabad félnünk az egészséges folyamatoktól. Ezektől csak az fél, aki nem megérdemelten tölti be tisztségét, s ragaszkodik hivatali székéhez. De mitől kellene félnie annak, akiben az emberek megbíznak és akit támogatnak? Nem szabad megijednünk a nyílt vélemény- cserétől. Ha valaki a szocializmus híve, ha a nemzet érdekeiért harcol, elvtársi módon kell vele vitázni. Az átalakítás nyílt ellenfeleinek egyenesen meg kell mondanunk, népünk már választott, a szocializmus híve. Az olyan szocializmusé, amely nyitott az emberek számára és amely az emberek érdekeit szolgálja. A törvényesség érvényesítésével A pártnak sok a gondja és kötelessége. Nehéz, de érdekes korban élünk. Olyan értékeket hozunk létre, amelyek elvezetnek bennünket az élet új minőségéhez, a társadalom új állapotához, amelyben az ember, az ember érdekei, a róla való gondoskodás, a demokrácia, a nyilvánosság, a felelősség, a fegyelem és a törvény áll a figyelem középpontjában. Enélkül a demokrácia is elveszíti értékét. Hogyan fogadja a nép, ha egyes társadalomellenes elemek a demokrácia leple alatt igyekeznek megzavarni a városok és köztársaságok életét? Számos levelet és táviratot kapok, amelyekben az emberek élesen, udvarias szavak nélkül felteszik a kérdést, miért nem folyamodunk határozottabb intézkedésekhez? Mindent a törvény alapján kell csinálni. Fokozatosan, egyre nagyobb mértékben érvényesül a törvényesség. Elutasítjuk az átalakítás néhány radikális hívének a követeléseit, hogy egyes kádereket bocsássunk el. Lényegében tehát azt javasolják, hogy a túlhaladott módszerek alapján cselekedjünk. Az, aki hasonló módszereket alkalmaz, politikai szűklátókörűségről tesz tanúbizonyságot. Nem, mi fejleszteni fogjuk a demokratikus folyamatot, erősíteni a törvényességet, fejleszteni a nyilvánosságot és mélyíteni a belső pártdemokráciát! Végezetül azt kívánom a moszkvai kommunistáknak, hogy szilárdan haladjanak tovább az átalakítás útján, hogy ne féljenek a nehézségektől, szerezzenek mind több tapasztalatot, sajátítsák el a demokrácia, a radikális gazdasági reform és a széles körű nyíltság feltételei közötti munka művészetét. Nincsenek kétségeim afelől, hogy az átalakítás megvalósul! (Alcímek: Új Szó) ÚJ SZÚ 4 1989. I. 25.
