Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-29 / 30. szám
F ennállásának 35. évfordulóját ünnepelte a Magyar Területi Színház, idén költözött új otthonba (a városi művelődési központ épületébe) a komáromi (Komárno) társulat. E két, a színház életében jelentős esemény is indokolja, hogy megvizsgáljuk, hogyan zajlott a színház jubileumi évadja. Nézzük tehát a „statisztikát"! Az utóbbi időben egyre inkább számokkal igyekszünk demonstrálni azt, amit inkább a számokban visszatükrözhetetlen, művészetbeli szempontok alapján kellene elemeznünk. Mégis megtörténik - és ez az összefüggések helyes egybevetésétől függ -, hogy a puszta számadatok a jobbítások szükségére figyelmeztetnek. Ha olykor a számok tükrében nem a derűs holnap fényei csillannak meg, annak az is lehet az oka, hogy a színházi gyakorlatban követhetetlen (művi úton felállított) elvárások, a befogadók elvárásaival, követési készségével és képességével összeegyeztethetetlen mozzanatok jelennek meg. Mit mutat az 1987/88-as színházi évad mérlege? Az évadra tervezett nyolc bemutató mellett öt produkció került át a korábbi évadokból. (1) Molnár Ferenc sikerdarabja, A doktor úr (bemutató 1987. július 9.). Ezt az előadást az előző évadba, tekintettel arra, hogy az évad vége felé került bemutatásra, hét alkalommal játszotta a társulat. Az idei évad végéig összesen harmincszor láthatta a közönség. Ebből tízszer Komáromban. A jubileumi évadban huszonhárom alkalommal játszották a könnyúmúfaj eme mesterdarabját - megzenésítve! (2) Osvald Zahradník Utóirat (Post scriptum) címen műsorra tűzött színművét tizennégyszer sikerült eljátszani. Az 1987. március 20-án tartott bemutatót követően (ez már az új épületben történt) még három alkalommal került színre a színház székhelyén. Miközben műsoron volt a Cseresznyéskert, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, valamint A négy kalap, a Fácia Negra és a Liolá (Többgyermekes agglegény). Nézzük most ezeket a produkciókat. (3) A bolgár Pancso Pancsev A négy kalap című mesejátéka (bemutató 1986. szeptember 25- én) huszonhat alkalommal került színre. A műsorról Házi Tánya Magyarországra történt távozása és Mikola Róbert kassai (Kosice) színházi kötelezettségei miatt vették le. A mesejátékot Komáromban tizenegyszer adták elő. A jubileumi évadban az említett okok miatt már csak egy alkalommal játszhatta a színház. (4) Sokatmondó lehet az a számadatsor, amely Jókai Mór Szegény gazdagok című regényének Fácia Negra című színpadi adaptációját jellemzi. Az 1987. május 8-án megtartott bemutatót negyvenhárom előadás követte. Hadd tegyem hozzá: ez az elmúlt két évad legtöbbször játszott előadása. Komáromban tizennégyszer, vidéken pedig huszonkilencszer került színre. Ebből huszonkét alkalommal az új évadban. (5) A Nobel-díjas Luigi Pirandello Liolá című műve még 1986. november 21-én került bemutatásra, összesen har- mincháromszor (Ez is „sikerszám"!) láthatták. Komáromban kilenc alkalommal került a közönség elé. Annak ellenére, hogy a színház az 1987/88-as évadban nyolc további bemutatót hirdetett meg (amint majd kitűnik, ebből hét meg is valósult), az előző évadokból mégis sikerült öt produkciót ,,átmenteni “, amelyeket összesen ötvenhét előadáson játszottak. Nézzük most a tárgyalt évad bemutatóit. Szerzők és műfaj tekintetében változatos a címlista, más kérdés, hogy ebből mit (milyen színpadi kivitelben) láttunk... (1) 1987. október 9-én az örmény Peres Zejtuncjan Egy szabad ember című színpadi legendáját mutatta be a Matesz komáromi társulata. Tizennégy előadást ért meg. Komáromban hatszor játszották el. Ez a produkció sikerrel képviselte a színházat a tájoló színházak nyitrai (Nitra) fesztiválján is. (2) Natasa Tanská groteszk játékát, Ella meg a Bella címen november 20-án mutatták be. A mindösz- sze nyolc előadást megért produkció vidéken három alkalommal került színpadra (Stúrovo, Somorja - Samorín, Gabcíko- vo). Hogy milyen fogadtatással, arról a Film a Divadlo című lapban megjelent lelkes méltatás ellenére is, érdemes lenne megkérdezni az érintett művelődési házak vezetőit. (3) Gyurkó László Szerelmem, Elektrája nem egészen egy hónappal az említett bemutató után, 1987. december 11-én került színre. Tragédiáiból is lehet tájainkon közönségsiker, hiteles művészi „attrakció". Ezt bizonyítja az Elektra-elóadása. S ezt ne a reprízszá- mokon mérjük le! De a kritika és a közönség fogadtatásán! Az eddig tizennyolc reprízt megért előadás Komáromban hat alkalommal került színpadra. S a Matesz figyelemre méltó sikert aratott vele Magyarországon is (Győrben és Mosonma- gyarórávon). (4) Ismét alig telik el'egy hónap, s már színen van a magyar nemzeti dráma, a Bánk bán. (Bemutató 1988. január 28-^,. Ennek előadásával ünnepelte a színház fennállásának 35. évfordulóját. Tizenhárom táj- s tizenkét komáromi előadást ért meg eddig. (5) Mark Twain meséje, a Koldus és királyfi eredeti szándék szerint a diákság minden korosztályának készült. Hát...! Az 1988. március 18-án történt bemutatót követően még huszonnégyszer került színpadra. A színház székhelyén kilencszer. Előadása, mivel zömmel délelőtt tartották, jelentősen befolyásolta a hátralévő produkciók próbamenetének megszervezését. Főként akkor, ha figyelembe vesszük, hogy párhuzamosan is folytak próbák. (6) G. Fey- deau Egy hölgy a Maximból - (Osztri- gás Mid) című bohózatának zenés változata 1988. május 6-án került színpadra. Eddig hét alkalommal játszotta a színház. (7) Bemard Slade Jövőre veled ugyanitt című világszerte ismert és gyakran játszott kétszereplős romantikus vígjátéka volt az évad utolsó bemutatója, 1988. június 17-én. Négy alkalommal került színre bérletes elöadáskén. (8) Lovicsek Béla Végállomás című vígjátékának bemutatóját szeptemberre (1988/89-es évad) halasztotta a színház. Az előadásra még az előző évadra kiadott bérletek lesznek érvényesek. Az egyes bemutatókra gyakorlatilag négy bérletet bocsát ki a színház. (Madách, Jókai, Lehár és Fábry nevét viselik a Komáromban kiadott bérletek). Ha ezt vesszük alapul, akkor máris kitűnik, hogy a minisztérium által megszabott (a komáromi együttesre eső) 169 előadásból (nyolc bemutató esetén) harminckét alkalommal játszik székhelyén érvényes bérletek kihasználásával a színház. A belsós elrendezés (esetenként a közönségigény) alapján hetente kétszer - korábban háromszor - játszik az együttes a színház székhelyén. A tíz hónapig tartó színházi évad alatt ez nyolcvan komáromi és nyolcvankilenc tájelóadást jelent. Az elmúlt évad alatt hatvanegy alkalommal sikerült székhelyi előadást megvalósítani. Ráadásul az sem elhanyagolandó tény, (és a tájelöadások megvalósíthatóságának lehetőségeit gátolja), hogy a városi művelődési központ színpadának lehetőségei „csábítóan" hatnak a díszlettervezők és a rendezők fantáziájára. Ennek az a következménye, hogy például az elmúlt évadban létrehozott inszcenációk mindegyikének „tájoltatásában" komoly gondok merültek fel. A tájolások nagyobb részét az elódások technikai színvonalának minőségét rontó, következésképpen az előadások hitelének gyöngülését elő idéző kompromisszumok árán lehetett csak megoldani. Csupán néhány olyan vidéki játékhely létezik (Érsekújvár - Nővé Zámky, Dunaszerdahely - Dunajská Streda, Kolárovo, Nagymegyer-Óalovo), .ahová megalkuvások nélkül tud kimenni a színház. Holott az inszcenációkat eleve a tájoló jelleg követelményeinek megfelelően kellene létrehozni. Szervezési munkafeladat ugyan, de a dramaturgiával szorosan összefügg, hogy a dramaturgia- és bemutatóterv alapján, jó előre egyeztetni kell a népművelési otthonok vezetőivel az előadások időpontjait. Ekkor viszont még senki sem tudja megmondani azt, hogy a dramaturgiai tervben és az íróasztal fiókjában lévő szövegkönyvekből milyen „méretű" produkciók kerekednek majd ki. Érdekességként nézzük, hogyan oszlott meg az elmúlt évad produkcióinak sora a létrehozó (rendezők, díszlet- és jelmeztervezők, zenei munkatársak és színművészek) foglalkoztatottságának szempontjából! Vegyük alapul az eredetileg tervezett nyolc produkció helyett azt a hetet, amely már elkészült! (1) Zejtuncjan: Egy szabad ember. Az előadásban hat vendég működött közre (rendező, díszlet- és jelmeztervező, a szcénikai zene összeállítója, dramaturg, színész, pedagógiai ügyelet). (2) Nataáa Tanská: Ella meg a Bella. A rendező és díszlettervező volt „vendége" az előadásnak. (3) Katona József: Bánk bán. Színházunk vendégként alkalmazott egy színészt, a mozgás- és vívás betanítóját, valamint a szcénikai zene szerzőjét. (4) Gyukró László: Szerelmem, Elektra! Az egyik szereplő és a szcenikai zene szerzője vendégként részese az előadásnak. (5) Mark Twain: Koldus és királyfi. Meghívott vendég tervezte a díszletet, egy másik a jelmezeket, külső munkatársak végezték a korrepetíciót, a hangszerelést, a koreográfiát, valamint egy epizódszerepet a színház egyik volt tagja játszott el. (6) Feydeau: Osztrigás Mici. Külföldi rendező és díszlettervező, valamint hazai vendégművész - mint jelmeztervező - segített az előadás létrehozásában. (7) Slade Jövőre veled ugyanitt. A színapadi zenét külső munkatárs szerezte, ugyancsak vendégmunkatársakkal rögzítették hangszalagra a zenét. Ezen túl a zenés előadások közül az egyikben élő zenét alkalmaztak az alkotók. Ez azt jelenti, hogy öt külső munkatárs segíti az előadás sikerét. El lehet képzelni ezek után, az ilyen (kényszer?!) megoldások micsoda anyagi terheket rónak a Matesz költségvetsére. És akkor még a kassai (Thália Színpad) „vendégjárását" nem is taglaltam, holott ezt is ugyanabból a keretből kell a színháznak fedeznie. , A színész-foglalkoztatottság szempontjából csupán az „érdekességeket" emelem ki. Az évadban bemutatott hét produkció közül a legtöbben - öt előadásban - Németh Ica, Boráros Imre, Pőthe István és Bugár Gáspár játszott. Ebből Németh Ica két alkalommal főszerepet, két alkalommal jelentős és egy alkalommal epizódszerepet. Az említett öt előadásban a legtöbb figurát Bugár Gáspárnak kellett alakítania. Kilenc szerepet játszott el, ebből két előadásban (Egy szabad emer, Koldus és királyfi) három-három figurát. Négy előadásban játszott Ropog József, ebből háromszor főszerepet, közöttük Bánk, Egisztosz és a Jövőre veled ugyanittben George szerepét. Egy- egy művész átlagosan három-négy produkcióban vett részt. A színház rendezője, Horváth Lajos két előadás (Szerelmem, Elektra!, Kodus és királyfi) létrejöttét irányította. Takáts Ernődérdemes művész, a színház igazgatója egyet (Bánk bán), Holocsy István színművész, művészeti vezető ugyancsak egyet (Jövőre veled ugyanitt) rendezett. A többi előadás színpadra állítása Stefan Korenői f. h., Miro Procházka és Iglódi István nevéhez fűződik a komáromi társulatnál. Nézzük most a kassai (Koáice) Thália Színpad évad utáni adatait. Az előző évadról két előadást játszottak tovább. Ján Chalupka A vén szerelmes című vígjátékát, amelyet az előző évadban tizenkét alkalommal, ebben az évadban pedig huszonegyszer adtak elő. Németh László Bodnáméja a Thália Színpad egyik szép sikere volt. Az előző évad huszonkilenc előadását az elmúlt szezonban még tizenöt követte. A jubileumi évadra ismét négy bemutatót tervezett a kassai társulat. Közülük a legnagyobb közönségsikert és a színház egészét tekintve is legnagyobb reprízszá- mot (hatvankilenc) Szigligeti Liliomáénak zenés változata hozta meg. A bemutató 1987. október 1 -jén volt. A társulat nagy sikerrel játszotta az előadást a Matesz megalakulásának tiszteletére tartott színházi fesztiválon is. 1987. november 19-én következett Grigorij Gorin Fenomének című kétrészes vígjátékának bemutatója. Az évad során tizennégyszer került színre, ebből öt alkalommal Kassán. Gyüre Lajos Rózsa és Ibolya című mesejátékát 1988. január 21-én látták először a legkisebb színházlátogatók. Az évadban ebből harminc előadást tartottak, négyet a társulat színhelyén, Kassán. J. B. Pristley Váratlan vendég című háromfelvonásos bűnügyi játéka volt a kassai együttes évadjának utolsó bemutatója, melyre 1988. május 5-én került sor. Az évad végéig tizenhárom alkalommal (négyszer Kassán) látta a közönség. A Thália Színpad négy bemutatója közül három ven- dégrendezó irányításával készült, de egyetlen olyan előadás sem volt, amelyben valamelyik alkotó (legtöbbször több is) ne vendégként lett volna jelen. A fentiekből láthatjuk, hogy a kassai társulat továbbra is következetesen ragaszkodik a tájoló jelleghez és ahhoz, hogy az évad során négy bemutatót tartson. KISS PÉNTEK JÓZSEF HQjWMHÜTTHB Jubileumi évadot zárt a Magyar Területi Színház Biberach - Boráros Imre (Szűcs Jenő felvétele) Jött. Sokszor nem tudták honnan, milyen szándékkal. Itt volt, s látszatra a tétlenség, a henyélés volt egyetlen dolga. Majd váratlan megmozdult valami. Megromlott kapcsolatok, viszály és pártütés. Eddig ismeretlen indulatok szabadultak el. Elfojtott, vagy eltitkolt ellenszenv tört utat magának. S az Idegen, a , Jézengő ritter“ a legjobb pozíciót keresi hatalmi vagy szerelmi viszályokban, így gondolkodik hatalomról Katona József Bánk bánjában: „Tartományok hát csak machinák, / Amelyeket kis gyermek is megindít, / Fia félelem s reménység mindenik / Kereket helyén maradni kényszerít. “Ő Biberach, az intrikus és számító így morfondírozik tovább: „Meglehet, / Bánkhoz szegődök. Ott van a haza, / Hol a haszon - s miért ne hozzam azt? / Hisz’ aminek meg kell történni, az / Anélkül is megtörténik." Szeretik-e a színészek Biberachot, mint szerepet? Látnak-e feladatot az idegen intrikus, a saját hasznát gyarapító bajkeverő ritter megformálásában? Boráros Imre, a Matesz Bánk bán előadásában a biberachok sokféleségét mutatta meg. Nem csak a gyűlölni való és jellemének minden összetevőjére tekintve ellenszenves lovagot jelenítette meg. Boráros más szerepekben is képes arra, hogy az irodalmi ihletés ellenében, a drámai figura kézenfekvő jellemének láthatatlan összetevőit, az író teremtette funkcionalitás mögött az ember más lehetőségét is megkeresse. A lélek térképésze ó, aki a hegyvidéken is megkeresi a völgyeket, a szűk szurdokokat. Ezek nem meghatározói a hegyvidéknek, de ott vannak, tagolják azt. így tagolta Biberach jellemét Boráros. Nem javította meg valamifajta színészi önkény nevében. Nem formálta mássá, mint amilyennek Katona József láttatta. Viszont az alkotó színészet nevében négydimenzióssá változtatta. Boráros Bibe- rachjában nemcsak a test három dimenziója jelenik meg előttünk, hanem az intrikus lélek ideje is. Idő, amely neki dolgozik az adott drámabeli korban, vagy a történelem folyamának más pontján. Különös töprengésre késztet Boráros játéka. Biberach kezében fényesre dörzsölt fémgolyók. Talán ezüstök? Vagy aranyak? Játszik velük. Úgy teszi ezt, mintha jelezné: a játék az életelemem. Az ö játéka életre halálra megy. Minden pillanatban tudatosítja, hogy veszíthet. Innen a haszonlesés azonnalisága, innen a percemberek eltökéltsége, kockázatvállalása. S amikor a golyók elgurulnak? Már szívében Ottó gyilkos tőre. Boráros úgy játszotta el ezt a szerepet, hogy viszonyított. Tudatosította, hogy a rossznak vannak fokozatai. Ez a Biberach- feltéve, hogy önző érdekeit szolgálja így- akár hűségre is képes. Miféle hűség az, amit az ilyen kínál? Zsoldoshűség. Addig tart, amíg a pénz. Aztán továbbáll az Idegen. Hiszen ö maga mondja: „Ott van a haza, / Hol a haszon - s miért ne húzzam azt?“ Velük szemben állva mindig tudhatjuk mire számíthatunk. Ha az Igazságnak kincseskamrája van, ők az Igazság hívei lesznek. Megvásárolhatók a saját gyengeségük által. Jobbak mint a csendben lapítók, a magukat feltétlen hűségesnek mutatók. Egyszer legalább lehet rájuk számítani. De milyenek a lapítók, az álhűségesek, a látszatszövetségesek? Ezer arcuk van, és kiszámíthatatlan ösztönéletük. Biberach ezekkel szemben a logika játékmestere. Működése éppen ezért követhető és kiszámítható. Nem, egyáltalán nem az erkölcs embere. Egyetlen erkölcsöt ismer: a pénzt. Éppen ezért kalkulál a vesztéssel is. Ebben a drámában pedig veszít a gyáva, férfiatlan Ottóval szemben. Van egy rövid monológja, miután Ottó távozott! „Hogyha bőkezűbb / Lettél s fizettél volna, jobb tanácsot / Is adhatnék. Most jobb lesz tartani, / Jó herceg, a magyarsággal. “ De így kalkulál Bánk bán helyzetével is. Hideg fejére bizonyíték, hogy a Melindát ostromló Ottót felindultsá- gában elpusztítani kész Bánkot nyugalomra inti: „Előbb feláldoznak tíz Bánkot is, / De gyilkod is haszontalan fened: /Az útakat jól tudjuk elállani, / Vesztőhelyet se fogsz te látni, hogy / Ottan rikolthassál, - az ily rikoltót / Titokba szokták ám eloltani. “ A biberachok, az Idegenek egyéni sorstragédiája, hogy általában olyanok pusztítják el őket, akik igénybe vették hamis szolgálataikat, de terhes tanúkat látva bennük, fizetni már nem akarnak a „munkáért". Boráros Imre játéka kiemelkedett az előadás egészéből. Színészi eszközeinek tisztasága, alkotó játéka és a megformált jellem izgalmas belső mozgásainak érzékeltetése pályájának egyik csúcsteljesítményét jelentik DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 14 1988. VII. 29
