Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-22 / 29. szám

Néhány éwel ezelőtt Érsekújvárban (Nő­vé Zámky) még két korszerűtlen üzemegy­ségben készítették a hústermékeket. A dol­gozókollektívák nehéz feltételek között vé­gezték mindennapi munkájukat, mégis min­den lehetőséget kihasználtak a lehető leg­jobb minőségű termékek előállítására. Son­kásszalámijukat és egyéb termékeiket a fo­gyasztók szívesen vásárolták. A munkakö­rülmények azonban egyre rosszabbodtak, ezért napirendre kellett tűzni egy új, korsze­rű üzem felépítését. Az átadási határidők többszöri módosítá­sa ellenére az ü?em elkészült, s megkezdte a termelést. Kezdetben bőven akadt problé­ma. Eleinte nem kaptak elég és megfelelő minőségű alapanyagot, az új berendezések pedig gyakran meghibásodtak. A szakem­berek nevelése és a munkaerővándorlás szintén sok gondot okozott. Kamila Hlavatá üzemgazdász, aki maga is ott volt az új feldolgozó üzem alapkőletételénél, nem szívesen emlékszik erre az időszakra. Vi­szont annál nagyobb örömmel, elégedett­séggel beszél az idei eredményekről. Mina­pi találkozásunkkor számadatok sorával bi­zonyította, hogy a színvonalas irányításnak és rugalmas szervezésnek köszönhetően, végre „egyenesbe" kerültek. Erről tanúsko­dik, hogy a felvásárlás és a bruttó termelés tervét egyaránt túlteljesítették. Figyelemre méltó, hogy a múlt év hasonló időszakához viszonyítva a nyereségük is több. Visszate­kintve az elmúlt évekre, az üzemgazdász megjegyezte, hogy a jövedelmezőség náluk mindig jól alakult, tehát nem voltak veszte­ségesek. Mint mondotta, a még előforduló problémák ellenére, az üzemnél kedvezőek a lehetőségek az önfinanszírozás alapelve szerinti gazdálkodásra. Az üzemgazdász a jó eredmények mel­lett a hibákról is szólt. Kiemelte: sokat kell tenniük annak érdekében, hogy folyamatos­sá váljon a termelés. Gondokat okoz, hogy a mezőgazdasági vállalatok sertéstenyész­tését az idényszerűség jellemzi. Például a múlt év végén mindenütt a pénzügyi tervek mindenároni teljesítésére törekedtek, így egyszerre túl sok hízósertést kínáltak megvételre a vállalatok, viszont a feldolgozó üzem nem tudott mit kezdeni a sok alap­anyaggal. Ebből következik, hogy eseten­ként a termékeik minősége sem volt a leg­jobb, mert a legfontosabb alapanyagot, a húst, sokáig kellett raktározni. Az üzem felvásárlási osztályának dolgozói újabban gyakran meglátogatják a mezőgazdasági vállalatokat, és arra ösztönzik a vezetőket, hogy a hizlalási terveket hangolják össze a húsipari üzem feldolgozási lehetősé­geivel. Többször szóba került az irányítás, a munkaszervezés és a tervezés kérdése. Nem véletlenül, ugyanis ezekkel a kérdések­kel a járási pártbizottság, a járási mezőgaz­dasági igazgatóság és más szervek is több Alzbeta Mikulková (balról), Lydia Pániso- vá és Juhász Ágnes egy műszak alatt 1,8 tonna kolbászt készít ízben foglalkoztak. A határozatok követke­zetes teljesítése szintén közrejátszott ab­ban, hogy az üzem az utóbbi hónapokban teljesíteni tudta a felvásárlási és feldolgozá­si időterveket. Az üzem vezetői bízvást remélik, hogy a párt- és gazdasági szervek, illetve a mezőgazdasági vállalatok és a hús­ipar dolgozóinak tevékenységét a jövőben sikerül még jobban összehangolni, s ezzel kedvezőbb feltételeket teremthetnek a ter­melés növeléséhez, a termékek minőségé­nek és választékának javításához. A minőség javítására már eddig is nagy erőfeszítéseket tettek. A mezőgazdasági vállalatoktól olyan hízóállatokat kértek, ame­lyek minden tekintetben kifogástalan alap­anyagot szolgáltatnak a különféle termékek készítéséhez. A másik fontos lépés a dolgo­zók erkölcsi és anyagi ösztönzésének nö­velése volt. Sokat beszéltek a munkások­nak arról, hogy ha jobb minőségű terméket tudnak értékesíteni, akkor valamennyien jól járnak. A szocialista munkaversenyben, a kötelezettségvállalási mozgalomban a mi­nőség javítása került a figyelem középpont­jába. A minőségre való törekvést anyagilag is ösztönzik. Például ha a termékekeket első minőségi osztályba sorolhatják, akkor a termékek értékének egy százalékát pré­mium címén kifizetik a dolgozónak. Tehát minden dolgozónak érdeke, hogy a lehető legjobb minőségű, minden szempontból ki­fogástalan termék kerüljön ki a keze alól. A szocialista munkabrigádok versenye szin­tén a minőség javítását szolgálja. Peter épak üzemgazdász elmondotta, hogy a 27 Cecília Bentová berakja a szalámit az érlelőbe (Stanislav Barcák felvételei) szocialista munkabrigád, az ifjúsági brigád és további három dolgozókollektíva közel 6 millió korona értékű kötelezettséget vállalt a munkatermelékenység növelésére, az ön­költség csökkentésére és a minőség javítá­sára. A vállalás teljesítését rendszeresen értékelik, és a legjobb teljesítményt nyújtó dolgozókat jutalomban és elismerésben ré­szesítik. Vezetők, mesterek és kétkezi dolgozók egybehangzó véleménye szerint, az üzem kollektívája egyre jobban összekovácsoló- dik a nagy és igényes feladatok teljesítésé­nek érdekében. Milán $vec mérnök, a füs­tölőrészleg vezetője és Jozefík László, a részleg mestere azt fejtegették, hogy szigorúan betartják a higiéniai és technoló­giai előírásokat, szilárdítják a munkafegyel­met. A dolgozók többsége mindent megtesz azért, hogy jó minőségű, keresett termékek­kel öregbítsék az üzem hírnevét. Egyre több száraz és félszáraz szalámit készítenek. Például több Nitran szalámit szállítanak a kereskedelemnek, mint a nyitrai (Nitra) üzem. A gondjaikról is szóltak. Egyebek között elpanaszclták, hogy az üzem hűtő- berendezése hónapok óta üzemképtelen, így az alapanyagok nagy részét a Hurbano- vói Efsz hútöházában kénytelenek tárolni. Ez már azért is komoly gondot okoz, mert hátráltatja az export-feladatok teljesítését. A jövőben ilyesminek nem szabadna előfor­dulni, mert a termelésben és kivitelben tapasztalt kiesés kedvezőtlenül hat a/iyere- ségképzésre. Szociális téren eléggé kedvező a helyzet az üzemben. A dolgozók igénybe vehetik az üzemi orvosi rendelőt és az üdülőközponto­kat, gyermekeik üzemi óvodába járhatnak. A dolgozó nők életkörülményeit a jövőben a bevásárlások könnyítésével akarják jobbá tenni. Az üzemben helyben mossák a mun­karuhákat, s a távlati tervek szerint szaunát is építenek. Az is nagy eredmény, hogy naponta 250-en ebédelhetnek a tágas étte­remben. Tennivaló persze még bőven akad. Amíg az üzemgazdásszal beszélgettünk, többen benyitottak az irodába, munkaruha és lábbeli igénylése céljából. Egyes munka­helyeken, főleg ahol sok a víz és a pára, rövid idő alatt tönkremegy a lábbeli és a munkaruha, magyarázták a dolgozók, s szavaikat a törött-talpú bakancsaikkal tá­masztották alá. A rendelet szerint egy láb­belinek egy évig kellene kitartani, viszont a gyakorlat bizonyítja, hogy a rendeletet módosítani kell. Már csupán egészségvé­delmi okoból is, hisz a lábbelik és munkaru­hák gyorsabb elhasználódása miatt elég sokan megbetegednek. A Nyugat-szlovákiai Húsipari Vállalat ér­sekújvári üzeme ígéretesen indult az 1988- as évben. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az eredményesebb tevékenység érdekében még sok probléma vár megoldásra, s eltelik egy kis idő amíg kialakulnak az eredménye­sebb - és jövedelmezőbb! - termelés, illet­ve a minőségjavítás és választékbővítés még kedvezőbb feltételei. BÁLLÁ JÓZSEF Ha nem szomjazik, többet terem a növény Jövőre az egész szántóterületet öntözni fogják A növénytermesztés eredményességének alakulásában a Galántai (Galanta) járásban is a víz játssza az egyik legfontosabb szerepet. Bőséges jelenlétével vagy hiányával meghatározza a terméshozamokat. így van ez a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz-ben is, ahol több mint tíz évvel ezelőtt vette kezdetét az öntözéses gazdálkodás fejlesztése. Az 5500 hektáron gazdálkodó szövetkezetben jelenleg 3900 hektáron tudják kora tavasztól késő őszig folyamatosan pótolni a hiányzó természetes csapadékot. A gazdaság föld­jein az idén már összesen 22 üzemel abból a Fregat típusú, szovjet gyártmányú öntözőberendezésből, amely nem csupán hatékonyság szempontjából, de technikailag is a legjobbak közé tartozik Csehszlovákiában. Az olcsóbb, de szintén jó és közkedvelt csévélődobos hazai berendezésekből szintén sok- összesen 181 - üzemel a szövetkezetben.- Vitathatatlan, hogy rendszeres öntözés nélkül nem lehet­ne olyan eredményeket elérni a növénytermesztésben, mint amilyenek az utóbbi években szövetkezetünkben születtek- mondta egyebek között Horváth Péter mérnök, a növényter­mesztési ágazat vezetőjének helyettese. - A többéves tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy például az őszi búzánál két tonnás különbséggel lehet számolni az öntözött és a hagyományosan kezelt területek átlagos hektárhozamát illetően. A cukorrépa- és lucernatermesztésben szintén fontos intenzifikációs tényező az öntözés. Meggyőződtünk arról, hogy a cukorrépánál akár 10 tonnás, a lucernánál pedig legkevesebb 5 tonnás hozamnövekedést eredményez a növényzet vízigényének kielégítése. A kukoricánál a hektáronkénti terméshozam esetenként 3-4 tonnával növekedhet a rendszeres öntözés hatására, vagyis ennél a növénynél lehet leghatékonyabban kihasználni a drága berendezéseket. Az elmúlt hónapban a hidaskürti szövetkezet körzetében mindössze 23 mm csapadék hullott, ami messze elmarad a termesztett növények kedvező fejlődését feltételező vízigé­nyétől. Látogatásunk idején a kukoricát már másodszor öntöz­ték, mert a tavasszal juttatott, 50-60 milliméter csapadéknak megfelelő vízmennyiség a nyár eleji hőség idejére kevésnek bizonyult, öntöztek, bár közben bosszankodtak is, mert a csé­vélődobos berendezések használata bizonyos áldozatokat is követel. Nevezetesen arról van szó, hogy több sor kukoricát ki kell vágni, mert a gépek különben nem tudnának mozogni a magasra nőtt növényzetben. Mint elmondták, a cukorrépa az egyelés után 40 milliméter mesterséges csapadékot kapott, amit ebben a hónapban hasonló vízmennyiség követ. A lucerna második kaszálását már befejezték, utána azonnal és kiadósán megöntözték a növényzetet, hogy a harmadik kaszálás szintén elfogadható termést adjon. A korán begyűj­tött őszi árpa után silókukoricát vetett a szövetkezet, s termé­szetesen ezen a területen is azonnal működtetni kezdték az „esőztetó" berendezéseket. A gazdaságban egy nyújtott műszak alatt 80-90 hektáros területet tudnak megöntözni, ha valamennyi berendezést üzembe helyezik. A legigényesebb feladat az öntözőcsoport tagjaira hárul. Radványi Ferenc az öntözőgazdálkodás kezdete óta irányítja a szakosított munkacsoport tevékenységét. Munkájukró így beszélt:-Az áramszüneteket kivéve folyamatosan üzemelnek a berendezéseink, melyeket két műszakban harminc, néha negyven ember lát el. így naponta mintegy 170-180 hektáron tudjuk pótolni a hiányzó nedvességet. Nehéz és fárasztó munka, meg aztán nem is olcsó dolog az öntözés, mégis megéri. A szövetkezetnek is, és természetesen a csoport tagjainak is, mert mindenki megtalálja a számítását. A szövet­kezet a hektárhozamok növekedésében, mi a jó keresetben. Egy-egy aszályos időszakban, mint amilyen a mostani is, havi 4-5 ezer koronát is meg lehet itt keresni. Idénymunkásokat is alkalmazunk, és többnyire a szövetkezet nyugdíjasainak a segítségére is számíthatunk. A munkát vállaló közép- és főiskolások helytállásával elégedettek vagyunk, pedig itt aztán nincs megállás, lazítás. Mindenkinek becsületesen le kell dolgoznia a műszakot, ha a szükség úgy kívánja, akár napi 12 órát is. Ezt általában nem irigyelik tőlünk, csak a pénzt, amit megkeresünk. A gazdaságokban sokat panaszkodnak a pótalkatrészekkel való ellátásra. A Vörös Csillag Efsz fiatal szakembere szintén szóba hozta ezt a kérdést. Persze azt is elmondta, hogy az alkatrész- és tartozékellátási bonyodalmakért nem kizárólag a gyártó vállalatokat terheli a felelősség. Komoly gondot okoz a gazdaságnak, hogy - mindenekelőtt a lengőkaros szórófe­jek eltulajdonításával - maguk a szövetkezeti tagok és a ház­táji kertészkedéssel foglalkozó falubeliek nehezítik a gazda­ság dolgát, jelentős közvetlen és közvetett kárt okozva a szö­vetkezetnek. Amiről az agronómus nem beszélt: valószínű, hogy ahol ilyesmi több ízben előfordul, ott nem csupán a közös tulajdonhoz való viszonyulással, de az ellenőrzéssel és a vagyonvédelemmel is baj van. És ezzel még nem értünk a gondok végére. Radványi Ferenc kifogásolta, hogy a meghibásodott berendezéseket maguknak az öntözőcsoport tagjainak kell megjavítaniuk, ami gyakran hátráltatja a fontosabb munkák végzését. Úgy gon­dolják, hogy egy gazdaságban, ahol lassan az egész területen öntözőgazdálkodás folyik, feltétlenül létre kellene hozni egy szakosított karbantartó-javító munkacsoportot. További prob­léma, hogy a gyakori áramszünetek meglehetősen behatárol­ják a korszerű berendezések kihasználásának mértékét. Reg­gel 6-tól délelőtt 10 óráig, ebéd alatt egy órán át, este pedig két óra hosszat állnak a szivattyúállomások. Még szerencse, hogy az éjszakai órákban, amikor a legolcsóbb és a leghaté­konyabb az öntözés, teljes kapacitással dolgozhatnak. A nyilvántartás szerint, a hidaskürti szövetkezetben tavaly ismételt öntözéssel összesen 13 ezer hektárnyi termőterületre juttattak éltető csapadékot. Ez több mint 4 millió koronával növelte a termelési költségeket. Úgy tűnik, ebben a gazdaság­ban kellőképpen értékelik ennek az intenzifikációs tényezőnek a hatását, mert Horváth István, a szövetkezet elnöke, a Szlo­vák Nemzeti Tanács képviselője arról beszélt, hogy nem állnak meg félúton. Eddig 25 millió koronát költöttek az öntözőgazdálkodás technikai feltételeinek megteremtésére, s újabb milliókat áldoznak annak érdekében, hogy már jövőre az egész szántóterületen öntözéses feltételek között termel­hessenek. SZITÁS GABRIELLA 22. Nem csupán alapanyag kérdése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom