Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-22 / 29. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! S SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1988. július 22. XXI. évfolyam Ára 1 korona D ús kalászokat ringat a szellő, kombájnok zajától hangos a határ. A nyár hevétől beérett a termés. Nincs most idő a pihenésre, a búzának a magtárban a helye. A múlt év őszén jól végzett munka gyümölcsét a földművesek igyekeznek mielőbb betakarítani. Mindent megtesznek azért, hogy minél kisebb veszteséggel kerüljön födél alá a kenyérnek való. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor Szabó Árpáddal, a féli (Tomaéov) Barátság Egységes Földműves-szövetkezet napbarnított arcú agronómusával beszélgettem. Áhítattal nézte a bő termést ígérő gabonatáblákat. Mint mondta, az ideihez hasonló termés ritkán volt a szövetkezetben. Arról is beszélt, hogy mindent megtettek azért, hogy a gabonafélék jól fejlődjenek. Az alapos talajelőkészítés, a megfelelő tápanyagellátás és az öntözés lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy hat tonnán felüli hektárhozam elérésében reménykedhetnek. Ebben a gazdaságban felismerték az öntözőgazdálkodás előnyeit, szerencséjükre, hiszen a Csallóköz felső csücskében csak úgy lehet elfogadható hozamot elérni, ha folyamatosan pótolják a hiányzó természetes csapadékot. Az idén bőven akad dolga az öntözőcsoportnak. A kollektíva tíz tagja április óta alig jutott szusszanásnyi pihenőhöz. Az agronómussal együtt Fejes Boldizsár gépesítő szintén a határt járta a mozgékony terepjáróval. Az egyik tábláról a másikra hajtottak. Intézkedtek, hogy a munka a lehető leggyorsabban és a legrugalmasabban folyjon. Elmondták, hogy a 30 hektár őszi árpában próbálták ki a kombájnokat. A kisebb hibákat gyorsan kijavították, hogy a „nagy“ aratásban minden gép a lehető legnagyobb teljesítményt nyújthassa, aztán hozzáláttak a búza betakarításához. Amint láttuk a kombájnok a szó szoros értelmében megállás nélkül dolgoztak. Azok a gépkezelők, akik már jó néhány órát verejtékeztek korábban a vezetőfülkékben, a tábla szélén pihentek, új erőt gyűjtve a további munkához. Közben megbeszélték, hogy mit lehetne tökéletesíteni a veszteségek csökkentésének érdekében. Úgy dolgozni, hogy a termés a lehető legrövidebb idő alatt a magtárba kerüljön. A szalmabetakarítók sem tétlenkedtek, amit a tábla szélén magasodó szalmakazal is jelzett. Szemlátomást fogyott az aratnivaló. A pótkocsikkal megtoldott tehergépkocsik vezetőinek ugyancsak igyekezniük kellett, hogy győzzék a szállítást. Az agronómus megnyugodva tapasztalta, hogy mindenki jól végzi a feladatát, s ügyel arra, hogy minél kevesebb mag peregjen a tarlóra, szóródjon az útra. Büszkén mutatta a száz hektár tavaszi árpát, amelyet nemrég Július Varga, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere is megtekintett. A miniszter elismerően szólt arról, hogy ilyen szép kalászú árpát az idén alig látni a Csallóközben. A tapasztalt agronómus hozzáfűzte, hogy erről a tábláról a termés nagy részét sörárpaként adják el, mivel megfelel a minőségi követelményeknek. A határnézés vége felé már nehéz fellegek tornyosultak, az eső is szemerkélt, ám a gépek nem álltak le, mert a búza elég száraznak bizonyult. A gépesített brigád tagjai a kedvező lehető1 ségeket kihasználva még nagyobb igyekezettel dolgoztak, örült a gyors munkának Zsilla Tihamér mérnök, kandidátus, a szövetkezet elnöke is. Jókedvűen mondotta, hogy az idén igazán bő termést takaríthatnak be. Az őszi árpájuk hektárhozama 6,4 tonna volt, és reménykednek, hogy a búza, valamint a tavaszi árpa tervezett hektárhozamát is túlteljesítik. A vezetőség naponta értékeli az eredményeket. Ezzel is további jó munkára serkenti a gépesített brigád tagjait. Igaz, túlságosan nem is kell ösztönözni őket, hiszen tudják, hogy munkájuk eredményétől függ a keresetük, meg az is, hogy (Lórincz János felvétele) a gazdaság mennyire tudja teljesíteni a gabonaeladási tervét. A-késő délutáni órákban oszladozni kezdett a felhő. A szemerkélő eső is elállt. Estig még jelentős munkát végezhetnek. A vezetők az aratókkal együtt csak akkor törölték le arcukról a port, amikor véglegesen leálltak a gépek, és meggyőződtek arról, hogy másnap ismét zavartalanul folytathatják a munkát. Mert ők ilyen emberek: csak akkor térnek nyugovóra, ha mindent rendben találtak. BÁLLÁ JÓZSEF m [HRRWRnnrETT jUIÍMIJlIiIíu. uIJuulMjL mfnTTínmmra ÜÜliU L1 tiUÜUIJJlA-lKJ W-
