Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-30 / 52. szám
ytormán süssön a Napi iti viszonyainak megvál- sszkimóknál alig-alig süt ást kapnak a beduinok.) a becsületes, intelligens ( üldözzék. (E pont nem ; csupán az a gátja, hogy a magát...) tkettó köteles mosolyogni (Ezt a pontot a rendö- figyelmébe ajánlom!) ;ztott is megveregetheti vállát! (Ehhez nincs mit n könyvet lopni! A tolvajt igbüntetni, ha egy héten idni a könyv tartalmáról! ■) den diákkal kivételezze- cám. És még valamit: ne got...) télre állami, illetve szö- nó gyereket! (Azért e két ra, mert így a lurkók nem iknak.) i az alapiskolákban, Ho- ' néven! yorba felgyülemlett irigy- sken szolgáltassa be! (A ! vonjunk be minden va)s a plafont, hogy ránk ne n! Gály Kati rajza- Nyikolajevics! Az igazgatóhoz!- szólt be a titkárnő, majd nyomban el is tűnt. „Az igazgató engem hívat? Miért? Talán valamit rosszul csináltam? Vagy tán jeleskedtem valamiben? Dehogy, biztosan valami baj van...“-Á, Nyikolajevics! - fogadott zajosan az igazgató. - Gyere, már várlak. Foglalj helyet! „No nézd csak - gondoltam magamban -, milyen kedves ma!“- Igazán sajnálom, hogy szomorúságot kell okoznom neked, de közölnöm kell veled, hogy ... A szívem egyre gyorsabban vert. „Létszámcsökkentés" - villant át az agyamon.- A házkezelöségről telefonáltak- hallottam valami álomszerű transzban. - Betörtek a garázsodba és ellopták az autódat. De ne nyugtalankodj, a házkezelőség már jelentette az esetet a rendőrségnek. A szívem ismét nyugodtan vert, a pulzusom is normális volt.- Ez nem lehet igaz - mondtam nyugodtan. - Az én autómat nem lehet ellopni, mert be sem lehet gyújtani. Amióta megvan, nekem még egyszer sem sikerült elindítanom a kocsit.- Ennyi idő alatt még szerelőnek sem mutattad meg? - csodálkozott az igazgató.- Dehogynem. A legborsosabb árakat kérő maszekokat hívtam. De mindnyájan csak bólogattak: gyári selejt. Annyi pénzt költöttem a javításra, hogy azért egy éven át taxin járhatnék. Az igazgató asztalán felberregett a telefon.- Igen? - mondta az igazgató. - Máris odaküldöm. Diadalittasan fordult felém:- Már meg is találták az autódat! A tolvajt meg elfogták! AVTANDIL ADEISVILI- Ez nem lehet igaz! - mondtam. - Az én autómat nem lophatták el. Hiszen be sem lehet gyújtani. A rendőrségen úgy fogadtak, mintha a névnapomat ünnepelném. Megmutatták a megtalált autót. Ugyanolyan volt, mint az enyém. De az enyémet nem lophatta el senki, mert azt nem lehet begyújtani. Megmutatták a rendszámot. Az én kocsim rendszáma volt. De még mindig nem hittem. A rendőrparancsnok paprikavörös volt.- Egy pillanat! - mondtam. - Rögtön minden kiderül. Kinyitottam a kocsi ajtaját. A kesztyű- tartóból kivettem az anyósom .fényképét. Nekem ajándékozta, hogy a kocsi jól startoljon.- Most már minden világos! - mondtam. - A kocsi valóban az enyém, de csak úgy lophatták el, hogy feltették egy tehervontatóra.-Az autó a saját kerekein távozott - mondta a felügyelő. Helyére illesztette a slusszkulcsot, fordított egyet rajta, és a motor máris felberregett.- Hozzák ide a tolvajt! - üvöltöttem olyan hangon, mint aki eszét vesztette. Behoztak egy nagyhajú fiatalembert. A rendőrök - minden eshetőségre számítva - lefogták a kezeimet. De én kiszabadítottam magam és rohantam a tolvaj felé. Megöleltem, megcsókoltam „ót.- Drága barátom! - mondtam megindultam - Add meg a címedet, ha legközelebb szükségem lenne szerelőre... Hiszen te megcsináltad azt, amire a legjobb maszek sem volt képes. Megjavítottad a gyári selejtet. Aztán gyorsan elővettem a pénztárcámat és húsz rubelt adtam az autótolvajnak. .. A házasságközvetítöbe gyönyörű, mutatós hölgy lépett, jobban mondva, ringott be. Magas, karcsú és öntudatos.- Parancsol? - kérdezte teljesen feleslegesen a házasságközvetító ve: e- tője.-Természetesen, férjet - felelte a szépség -, ám nem akármilyet! Igényes vagyok, a kívánalmaim nem mindennaposak. Jövendőbelim nem lehet bárki!- Lenne kedves részletezni - mondta az irodavezető.-Természetesen. Legyen magas és karcsú. Ragaszkodom a százkilencven centiméterhez!- Igen. Felírom!-A fizetése legyen - háromezer. Tisztán!- Jól van, megnézzük. Az irodavezető eltűnt a polcok között.-Várjon még, ne siessen! Százkilencven centiméter és háromezer, ez természetesen nem holmi dogma. MinMILOSLAV SVANDRLÍK den további ezresért hajlandó vagyok a magasságból tíz centimétert engedni.- Vagyis...- Vagyis ha négy ezret keres, akkor is megfelel, legyen bár mindössze száz- nyolcvan centiméter magas. Nekem tetszenek a magas férfiak, de ötezer korona esetén...- Megfelelne a százhetvencentiméteres is? .- Természetesen. Az irodavezető elgondolkodott.-Tudnám ajánlani Akant vezérigazgatót - sóhajtotta -, ö kövér, kopasz és mindössze másfél méter magas. Viszont a prémiumaival együtt sokkal többet keres, mint amilyen összegről eddig beszéltünk.- A külsejéről senki sem tehet - mondta a magas szépség -, meg kis testben nagy szellem is lakozhat. Azt hiszem, megtaláltuk az igazit. S elmosolyodott - csaknem szerelmesen. .. SÁGI TÓTH TIBOR fordításai DÉNES GYÖRGY Koppantó Csodálkozó veréb Gatyás veréb ül a dómon, csodálkozik dáridómon. Szegénység Ó, de nagyon csóró vagy ma, a vacsorád póréhagyma. Szivarfüst Sándor bátyó, ha van nála, rápöffent egy havannára. Rest emberek Találkoztam néhány resttel, ki munkába állni restell. Bosszankodás Mert fölcsípte egy katalán, most már fütyül a Kata rám. Vöröshagyma Ó, fölmetélt vöröshagyma! De borzasztó büdös vagy ma. Az ember karja Azért nőtt az ember karja, hogy sebeit elvakarja. Érdektelenség Mit érdekli az a kérészt, az életből ki mint kér részt. Ne egyél kövön Sose ülj ki enni kőre, ne hallgassál Enikőre. Előrelátás Három fiút s négy lányt szültem, a magányra fölkészültem. Csábítás Azzal csábítgatott Boris, ha elveszem, lesz ám bor is. Rossz lövés Mellé lőttél? Csal a flinta. Mondtam én, hogy csalafinta. írók, viták Vannak írók, vannak viták, besározzák a kritikát. iajd jo hangosan, : asszony. - Szél- Könnyű azt mon- íteni! Mikor ilyen i a városban! Most tudod kipróbálni, sította rendre az tz elemet a játék napra vettem az működik, azonnal ájnt, kivette belőle te. félj!- Nehezen tudná egyedül kimérni - kételkedett Vikontyev. - Hiszen csak egy abrosz. Kérj inkább mindjárt hajdinakását.- A_ kását magam is megfőzöm - ellenkezett Izabella. - Ók ott nem főznek olyan jót. Idegesen beletúrt a hajába, egy láthatatlan pihét felemelt az abroszról, és ismét tapsolt:- Kérek egy kiló elsőosztályú hajdinát! Aztán rövid hallgatás után bizonytalanul hozzátette:- Vagy másodosztályút... Az élelmiszerszolgáltató abrosz hullámzani kezdett, ráncokba szaladt, végül ki is vörösödött az erőlködéstől. Aztán hirtelen csapott egyet a sarkaival és - bác! Izabella elcsodálkozott, a szemét dörzsölte, Konsz- tantyin Petrovics pedig még a szemüvegét is feltette. i, de nem találta lintett, valamilyen 3s, a szokásosnál nat tapsolt, majd: i, zizegett, és az lángon válaszolt: ibella. - Lehetne eztette szigorúan Aligha érik be... suttogta ijedten jtsd el, hogy ha ;csak hazai gyárt’ - kérdezte az Nézték, bámulták: hogy, hogy nem, ott állt az abroszon egy csomag hajdinaliszt, mellette két kiló gyöngykása és egy szép darab ömlesztett sajt. Vikontyev nyelt egyet, kissé elsápadt, de úgy tett, mintha semmi különös nem történt volna, mintha már százszor látott volna ehhez hasonlót.- Ne haragudjon, kedveském - mondta. - Köszönet ' a kiszolgálásért, de mi csak egy hajdinát rendeltünk.- A hajdina csak készletben kapható - magyarázta fáradtan az egyszeri terült-terülj. - Ünnepi kollekció négy darabból. Vikontyevék egymásra néztek, és nem tudták, mit szóljanak. Az asszony könyökkel böködte a férjét, az meg az asszony lábát taposta. Végül Konsztantyin Petrovics összeszedte magát és megkérdezte:- Mondja csak... Minthogy mi semmiképp se tudunk ennyit megenni, lehetséges-e, hogy ezt a gyöngykásácskát, mondjuk, a madárkáknak adogassuk? Vagy még jobb lenne, ha vennénk egy malackát, és csöndeskén megetetgetnénk vele.- Semmi esetre sem! - felelte a vasöntöde gyermeke. - Az instrukció úgy szól, hogy a rendelések csak a mindenkori abrosztulajdonosok személyes ellátását szolgálhatják. Az előírás megszegőit hivatalosan felelősségre vonják! A házaspár ettől lehangolódott ugyan, de nem vesztette el a reményt.- Hát jó - mondta Izabella keserűen. - Akkor valami egyszerűbbet. Kérek három csomag jó minőségű túrót!- Túró nincs! - jelentette ki az abrosz. - Van viszont kifőzni való tészta. Kérik?- Ide vele... - sóhajtott fel Vikontyev. - És még egy üveg tejfölt és harminc deka szalámit. Az egykori terülj-terülj megint egészen összegyűrődött, de mindent előadott, amit kértek.- Miért olyan sovány ez a tejföl? - ráncolta a homlokát Konsztantyin Petrovics. - Egészen olyan, mint a tej...- A tejtermékeket a hármas számú kombinát gyártja - mondta az abrosz közönyösen, és mintha ásított volna. - Úgyhogy mindennemű észrevételükkel hozzájuk forduljanak.- Jól van - legyintett Izabella. - A tejföl olyan, amilyen, megesszük, de a szalámit cserélje ki. Gyanús ... mintha zöld lenne, és mintha lyuk is lenne a közepén...- És ki fogja akkor megenni?! - háborodott fel az abrosz. - Azt hiszik, a piacon vannak, vagy mi?! Vikontyevék megszeppentek, álltak, néztek egymásra.- Gyorsabban, gyorsabban, polgártársak! - sürgette őket az abrosz. - Megeszik, vagy sem?!- Na, legalább kenyeret adhatna - morogta kelletlenül Konsztantyin Petrovics.- Fekete nincs, a fehér szikkadt! - figyelmeztette hivatalos hangon az abrosz. Vikontyev ekkor krákogott egyet, felhajtotta az abrosz szélét, kárörömmel kikapta onnan az elemet, és a feleségéhez fordulva így szólt:- Tudod, Izabella, inkább egy zseblámpát veszek neked március nyolcadikára. HARASZTI MÁRIA fordítása Gyökeres György felvétele
