Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-30 / 52. szám
„4 Á/'rá/y koldus - kész már a darab, úgy jó a vége, ha sikert arat. “ Igen, Shakespeare szavai jutottak eszünkbe, amikor egy „kész darabról", egy háromszázhatvanhat oldalas műről, az 1988-as esztendőről kérdeztük a művészeket. Akik az év minden egyes napján „magasban" járó - földi emberek. RUDOLF HRUéÍNSKY: „Ez az év is elrepült gyorsan és most sem pihentem annyit, amennyit szerettem volna, pedig megfogadtam tavaly ilyenkor, hogy kevesebbet vállalok az idén, hogy a jó feladatok közül is csak a legjobbakra mondok igent. Nem ez történt. Rengeteget dolgoztam. Én már nem is csodálkozom, ha dühöng a szívem, hisz naponta időben kelek és későn fekszem, aztán a kávét is színültig töltöm a csészébe, éjjel, tanulás közben meg a sok cigaretta, de bírom még, látja. Hatvannyolc éves vagyok, és csak a munka, a munka... Hogy egy- szer-kétszer az idén is pokoli rosszul éreztem magam? Ezt már csak a feleségem emlegeti, én próbálom elfelejteni. Mert emlékezni csak a szépre, a kellemesre szabad. Én legalábbis ehhez tartom magam És hála az égnek, ebben az évben is volt örömöm elég. Három érdekes és értékes játékfilmben kaptam szerepet: A jó galambok visszatérnek, Duáan Klein rendezése egy csehországi alko- holelvonó-intézet- be hívja a nézőket, Otakar Vávra Európa keringőt táncolt című munkájában a nyolcvannégy éves Ferenc József császárt játszom, a Vége a régi időknek pedig azért olyan nagy boldogság nekem, mert ismét Menzellel, s partnerként újra Honzával, a fiammal dolgozhattam. Közben a prágai Nemzeti Színházban bemutattuk a IV. Henrik második részét, amelyben Falstaffot alakítom, belecsúsztam egy nyolcvanrészes családi teleregénybe, lemezre énekeltem egy dalt, meghívtak néhány rádiójátékba, folytassam? Nekem most, az év vége felé már az is szokatlannak tűnt, ha fél napot itthon tölthettem. A múltkor is... arról jöttem rá, hogy vasárnap van, hogy a nagy asztal mellé ült az egész család, hogy együtt ebédeltünk mind a tizenhármán. Hát ilyen év volt ez... rövid és kimerítő, de remélem, nem felesleges. S hogy a következő is legalább ilyen jó lehessen, január első felében tíz napra befekszem a kórházba. Ott majd rendbe hoznak, össze-vissza szurkálnak, de nem félek. Már nem félek...“ -szJan Hruéínsky felvétele LIPCSEY GYÖRGY:„Most éppen nem volt olyan évem, amelyről sokat tudnék mondani. Rengeteget dolgoztam - mindenekelőtt az alkotómunkához szükséges feltételek megteremtésén. Lakás, műterem. Ha az idén nem csinálom meg, ki tudja, mikor sikerült volna. Emellett természetesen születtek szobrok is, elég sok. Tehát, az egyik oldalon a feltételek megteremtése, a másikon az alkotás. Részt vettem több kiállításon, köztük a fiatal képzőművészek országos méreHrapka Tibor felvétele tű szemléin. Nemrégiben küldtem el jelentkezésemet egy, a jövő évben rendezendő szabadtéri tárlatra. Erre készülök most. Kis dolog, de nekem sokat jelent, hogy az idén először kaptam hivatalos megrendelést - plakett elkészítésére. És van már azóta egy újabb. Izgalmas feladat ez számomra, mert különböző szakmai zsűrik, bizottságok előtt mérettetik meg az ember tehetsége. Ami a családomat illeti, a feleségemet és két kislányomat, erről egyszerűen annyit: megvagyunk. Nem szeretem a nagy szavakat, az olyanokat, mint siker, kudarc. Normálisan vagyunk. Különben, nem tudom, jól beszélek-e, mert egész nap egyedül vagyok itt a műteremben, nincs kihez szólnom, csak a szobraimmal beszélgetek, belül. Egy ideje már csökkentett óraszámban tanítok a Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) Művészeti Alapiskolában. Ha kívánhatnék valamit, akkor az a nyugalom. Nyugalmat magamnak és a családomnak. Nem vagyunk igényesek, még autónk sincs. Annyi legyen mindig, hogy ne kelljen energiát pazarolni hétköznapi gondok megoldására. Ha jön a gondolat, meg tudjam valósítani." -bor MÁTÉ PÉTER: ------„Ú gy érzem, sikeres volt az idei évem. Különösen a második félév. Június végéig ugyanis a hadseregben teltek a napjaim. Ekkor töltöttem le egyéves kötelező katonai szolgálatomat, a Csehszlovák Néphadsereg Művészegyüttesének tagjaként. Bizonyos értelemben zeneközeiben maradhattam ugyan a szlovák fővárosban (egyik feladatom a kórus korrepetálása volt), de sajnos, nem állt módomban eleget gyakorolni. Többet gépeltem, mint zongoráztam... Amint azonban kikerültem a hadsereg kötelékéből, meghívásokkal, hangverseny-ajánlatokkal várt rám a Slovkoncert. Nagyon jólesett, hogy nem feledkeztek meg rólam. Az ősszel Keíet- Szlovákiában léptem fel önálló esteken. Ez a vidék különösen kedves számomra, mert itt nőttem fel, itt tanultam, öt évig a kassai (Kosice) konzervatóriumba jártam, s most, hangversenykörutam során lépten-nyomon barátokkal, osztálytársakkal, ismerősökkel találkoztam. Koncertprogramomat magam állítom össze. A klasszikus zongoramuzsikán belül elsősorban Lisztet és Bartókot játszom a legszívesebben. Az év második felében tehát javarészt szabad alkotóművészként jártam az országot A Slovkoncert által szervezett fellépéseimen kívül, a Szlovák Zenei Alap ösztöndíjasaként, harmínc-negyvenperces műsort tanultam be kortárs szlovák zeneszerzők műveiből. Ezeket valószínűleg a jövő tavasszal mutatom majd be. A magánéletben is az ősz volt számomra a legmozgalmasabb: október elsején, a zenei világnapon kötöttem házasságot egy volt iskolatársnőmmel, aki tanul még, orgonista a Prágai Zeneművészeti Főiskolán. S hogy mivel zárul az évem? Egy televíziós felvétel kapcsán új munkahelyem van. December elsejétől tanárként dolgozom a kassai konzervatóriumban. (hó) TARJAN GYÖRGYI:,, A pénzemből bizony, sokszor csak joghurtra futotta ebben az évben, most mégis azt kell, hogy mondjam: januártól decemberig csupa jó ' dolog történt velem. Talán a fekete kalap... az hozott szerencsét. Gyurkovics Tiboré, színházunk födramaturgjáé volt, de csak addig, amíg fel nem próbáltam. Belenéztem a tükörbe, Gyurkovics Tibor pedig mindvégig ugyanazt a két mondatot ismételgette: Tényleg jó ez a kalap! És milyen jól áll magának! Rögtön tudtam, hogy nem adom vissza neki. Nálam lesz egy darabig, jó? - így kértem kölcsön tőle. Akkor jött aztán a budapesti játékfilmszemle, ahol úgy éreztem, hiába játszom én második éve jó darabokban jó szerepeket, igazán népszerű csak az a színész lehet, akit a közönség moziban is lát. És az a sok film, amit én csináltam, már a múlté... ez járt a fejemben minden este, minden vetítés után. És akkor ott, a szemlén, mit hallok? Elek Judit nekem akarja adni a Tutajosok női főszerepét, de hiába keres, egyszerűen képtelen utolérni. Akkor most rajtam a sor, gondoltam, én majd megtalálom őt. Filmgyár, sminkpróba, kopaszparóka.. Elek Judit ujjong: megvan Sára, megvan Sára! Aztán azt kérdezi, hajlandó lennék-e egy centisre vágatni a hajamat. Igen, persze, hogyne, felelem határozottan, de hetekkel később, a szerződés aláírása után, amikor egyszerre két amerikai filmszerepet ajánlanak fel, összeugrik a gyomrom. Jó, jó, de haj nélkül? Ha meglátja a producer, hogy kopasz vagyok, nyomban lemond rólam. Őrült nagy szerencsém volt... a Dr. Jekyll és Mr. Hyde forgatása Inkey Alice felvétele korábban kezdődött mintaTutajosoké. Előbb Anthony Perkinsszel. aztán Gáspár Sándorral játszottam. Az amerikai filmben társalkodónő voltam, a magyarban, immár haj nélkül, zsidó feleség. És még egy öröm ért azokban a hetekben: Latinovits Zoltán és Cserhalmi György után én is Aranygyűrű-díjat kaptam Veszprémben. így jött el a nyár, s a másik amerikai film, a Wiessenthal-történet, amelyben ugyancsak angolul beszéltem - mint névtelen telefonálgató. A hajam? Már megnőtt. A Pop- fesztiválban még parókám volt, de az Imposz- torokban és a Pilinszky-képekben már nem. És most újra hordom a kalapot. Hátha szerencsét hoz jövőre is..." (sz. g. I.) THIRRING VIOLA: — ,Nem mondhatom, hogy fényes évet zárok. A színész különben is évadokban gondolkodik, s általában azok befejezése után készít mérleget. Ha már így történt, el kell mondanom legalább a tényeket. A budapesti Radnóti Színpadon két kisebb szerepet kaptam. Molnár Ferenc Úri divat című színművében és Gosztonyi János Andrássy út 60. című darabjában játszottam. Elkészült önálló estem, amelyet az idei Fábry-napok résztvevői is láthattak a Matesz Thália Színpadán. Az előző évadot ennek az estnek a bemutatójával zártam. MAKAY MARGIT:-----„Már vége az évnek? Tényleg? Igaz is, a jó esztendő gyorsan elrepül. Azt nem lehet megállítani, csak a nótában. Megáll az idő... ismeri, nem? Hogy is van tovább? Én az énekléssel mindig hadilábon álltam... a hangommal volt baj, nem a hallásommal. A fülem az ma is működik rendesen. A szép szavakat még a harmadik szobából is elkapom, a csúnya beszédet meg hagyom, hadd szálljon. De melyik évnek is van vége? A nyolcvannyolcasnak? Akkor én már kilencvensét is elmúltam? Na tessék, már ezt is elfelejtettem. Úgy látszik, én tényleg csak a filmre emlékszem. Mészáros Márta legújabb filmjére, a Piroska és a farkasra, amelyet kanadai koprodukcióban forgatott, és én voltam benne a dédmama. Ült egy bagoly a vállamon, műbagoly, de a filmben majd élő lesz, mert azt fognak odafényképezni. Ettől volt szép nekem ez az év Hogy dolgozhattam. Hogy babusgattak megint, mint régen. Hogy megfizettek szépen, nagyon szépen Aztán öröm nekem az is, ha megértem az emberek gondolatait. Hiszen ahhoz is tehetség kell. kifürkészni, kinek mi jár a fejében, belelátni valakinek a leikébe... ó, ha én holnap arra ébrednék, hogy megfiatalodtam! De nem tíz évvel, az nagyon kevés, azzal mit is kezdenék? Mondjuk hússzal, harminccal fiatalabbnak lenni, az már valami. Akkor tudnék még örömet osztani. Mert az kell az embereknek, soksok öröm, hogy ne érezzék az élet keservét. A napjaim? Egyre többet alszom. Éjjel műsorzárásig nézem a tévét, aztán mintha agyonütöttek volna, megszűnik körülöttem a világ Ébredni a déli harangszóval szoktam, bár ma is... ráhúztam alaposan A férjemmel is azért volt szerencsém, mert olyan volt ö is, mint én. Az éjszakai élet híve. Csakhogy ó addig aludt, ameddig akart, engem meg várt a színház. Most, hogy megöregedtem, már csak az ágy vár rám... és feküdni sokkal könnyebb már nekem, mint ülni vagy két fotel között néhány lépést tenni. Ami pedig azt a bizonyos titkot, a hosszú élet titkát illeti: arra én is kíváncsi vagyok. Talán az utolsó emeleten sikerül majd megfejtenem.'' -szóHelyey Zsuzsa felvétele Bodnár Gábor felvétele Erre készülve érkezett a felkérés, játsszam el Schiller Ármány és szerelem című drámájában Millerné szerepét, a Matesz Thália Színpadán. Sajnos, a bemutató eredeti időpontja 1989-re tolódott, így Leonyid Zorin decemberben bemutatott Házasságtörés című darabjában játszom Zara szerepét. Megkérdezhetné bárki, hogy megéri-e Budapestről minden alkalommal négy és fél órát utazni. Tény, hogy nincs idő asszimilálódni, egyszerűen bele kell merülni abba, amit itt tapasztal az ember. Szívszorító helyzetekbe kerültem. Felkavarodtak a régi emlékek, s elérzékenyítö a Thália Színpadon játszó fiatalok reménykedéssel teli elszántsága Nem kevésbé fontos az itt tapasztalható elhivatottság érzése, amely sokszor pótolja a szakmai tudást. Jó volt ismét megérezni valamit abból, ami elindított a színházi pályámon. Mindez csodálatos, ezért is szeretném, ha még lehetőségem adódna későbbi vendégszereplésekre Itthon.1' (d-n) ÚJ SZÚ 14 1988. XII. 30. I ÖKUDH fU i, Elv RIIEBE10 ■
