Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-30 / 52. szám

Körkép A szocialista közösség orszá­gaiban a társadalmi termelés in- tenzifikálása, illetve a tudomá­nyos kutatás és a műszaki fej­lesztés eredményeinek széles korú felhasználása többek között a tudományos-műszaki, a gaz­dasági és a szociálpolitikai infor­mációk kölcsönös cseréjét is megköveteli. A jelenlegi időszak­ban ezért egy tervezet kidolgo­zása folyik, amely meghatározza a KGST-országok közti automa­tizált információcsere nemzetkö­zi rendszerének a fejlesztését. EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ ADATCSERÉBEN A tervezet a számítástechnika és az automatizált információ- csere nagy teljesítményű mű­szaki eszközeinek hatékony ki­használásával számol. A kölcsö­nös információcserére vonatko­zó együttműködési program ke­retében már létrehoztak egy adatközvetítő rendszert Bulgá­ria, az NDK, Kuba és a Szovjet­unió között, s ezt kísérletileg mű­ködésbe is hozták. Üzembe he­lyezték már a résztvevő orszá­gok közti automatizált informá­ciócsere első kisérieti változatát. Az információcsere további elterjedt formája az érdekelt fe­lek közti közvetlen kapcsolat, s szó van egy nemzetközi labo­ratórium létesítéséről is az auto­matizált információcsere tudo­mányos-műszaki fejlesztése cél­jából. -dp­HATÁROZOTTABB GAZDASÁGI NYITÁSRA VAN SZÜKSÉG Alternatívák az egységes piachoz vezető utakra Szeptember végén Moszkvában az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiájának rendezésében nemzetközi konferenciára került sor, melynek résztvevői megvitatták a KGST-országok egységes piacának kialakításával összefüggő kérdéseket, A konferencián az élenjáró szovjet gazdasági intézetek munkatársain kívül hat szocialista ország tudósai, párt- és gazda­sági dolgozói vettek részt. A szocialista országok egységes piacának létrehozása új és időszerű feladat. Fontosságát a gazdasági integráció elmélyítésének a szükséges­sége emeli ki, amely a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek hatéko­nyabb kihasználására, S a világgazdaság fejlesztésében való aktív részvé­telre irányul. Ezeket a célokat azonban nem érhetjük el a gazdasági együttműködés eddigi modelljének átalakítása nélkül. Ez az átalakítás már el is kezdődött, de lassan halad, elmarad napjaink dinamikusan fejlődő világának a követelményeitől. Ez nemcsak a régi, túlhaladott módszerek nehéz felszámolásának a következménye, hanem annak is, hogy hosszú időn át nélkülöztük az újitó szemléleteket és eszméket. Ma már a szakemberek többsége számára világos, hogy az együttműkö­dés mechanizmusát nem lehet átalakítani a partnerek közti tényleges áru- és pénzviszonyok fejlesztésének, a termelési tényezőknek az egyes tagorszá­gok közti szabad mozgása nélkül. A konferencia résztvevői közül többen is rámutattak, hogy az egységes piac kialakításának a programját válaszként kell értelmezni az Európai Közösség által 1992-re előirányzott közös belső piac kialakításának a ter­vére. Igaz ugyan, hogy egyesek túl közelinek tartják ezt a határidőt, s nem látják elérhetőnek ezen belül a kitűzött célt, de az értekezlet résztvevői közül senki sem kételkedett abban, hogy ez a piac Nyugat-Európában megvalósít­ható. A szakemberek arra is rámutattak, hogy a nyitott gazdaságra való áttérés elősegíti a kollektív autarkiás irányzatok, valamint a nemzeti-állami elszigete­lődéshez vezető jelenségek felszámolását. Kérdés azonban, hogy miként, milyen módszerekkel és milyen idő alatt kell ezt az átmenetet megvalósítani. Ezzel kapcsolatban élénk vita bontakozott ki. Egyesek szerint a nemzetgaz­daságok fokozatos nyitására vonatkozó elképzelések ma már elavultak. Ezekben a gazdasági reformokhoz való tegnapi hozzáállás nyilvánul meg, amikor csak a külgazdasági tevékenység irányításának átalakításában látták a megoldás kulcsát. Ez az elképzelés megfelelt annak a törekvésnek, amely arra irányult, hogy az adminisztratív-direktív rendszert az új követelmények­hez igazítsa. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítá­sára irányuló munka csak akkor lehet hatékony, ha nem korlátozódik csupán a külgazdasági kapcsolatok területére. A szocialista országok gazdasági mechanizmusai között nagyok az eltérések, s ezek nem csökkennek, hanem inkább növekednek. Ezért jogosan feltehető a kérdés, hogy járható-e egyáltalán az az út, amely a fokozatos gazdasági nyitáshoz, az egységes piacra való áttéréshez vezet. Mélyen meg kellene vizsgálni egy másik alternatívát is. Ez az alternatíva a KGST-országoknak a világgazdaságba való következetesebb és határozottabb bekapcsolódását jelentené, ami az egyes országokban katalizátorként hatna a belső változásokra és a kölcsö­nös együttműködés újszerű fejlesztésére. Ilyen határozott fordulatot a nemzetközi valutáris-pénzügyi viszonyokban és intézményekben való részvétellel lehetne elérni. Ez meggyorsíthatná a nemzeti valuták konvertálhatóságára való áttérést, s az olyah nemzetközi szervezetek munkájában való részvételt, amilyen például a GATT, a Nem­zetközi Valutaalap stb. Ennek a folyamatnak szerves részét képezné a vegyesvállalatok létesítésének, a közvetlen kapcsolatok fejlesztésének valamint a nyitott gazdasági zónák kialakításának liberális törvényesített rendezése. Lehetségesek az ilyen radikális változások? A konferencia egyes résztve­vői kételkedtek benne. Arra utaltak, hogy az ilyen lépés először szükségsze­rűen a szocialista országok dezintegrálásához vezetne, s csak ennek a szakasznak a leküzdése után lehetne számítani új közeledésre, de ezúttal már új alapokon. Az ilyen eljárás azonban nem csekély gazdasági vesztesé­gekkel járna. Bizonyára másként alakulna most a helyzet, ha az egységes piac kialakításának a feladata közvetlenül a KGST alapítása után megfogalma­zásra került volna. Ez azonban akkoriban még nem volt lehetséges, nem felelt volna meg az adminisztratív-utasításos rendszer logikájának. Ez a mechanizmus még mindig erősen hat, s fékezi az együttműködés kibontakoztatását. Egységes piacot nem lehet kialakítani anélkül, hogy ne fejlődnének ki a nemzeti piacok az egyes KGST-országokban. Az eddigi gazdálkodási mód mély átalakítása nélkül ez nem valósítható meg. Annak ellenére, hogy az egyesített piacra való áttérés szakaszait és módját illetően eltérőek a nézetek, a konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy hosszabb távra kitűzött célról van szó, amelyhez az integráció fokozatos fejlesztésével kell eljutni. Olyan nézetek is elhangzottak, hogy először a gazdaság egyes részterületein, bizonyos árucsoportoknál kellene részleges piacokat fejleszteni, amelyek megközelítőleg egyensúlyi helyzet­ben vannak. Ezekhez a javaslatokhoz lehetne sorolni azokat is, amelyek a piac fejlesztését a progresszív technológiai eljárások fejlesztése terén, valamint a fogyasztási cikkek kereskedelmében tartják lehetségesnek. Milyen reális lehetőségek vannak tehát a KGST-országok egységes piacának kialakításához? Többféle lehetőség létezik. Először is a külföldi partnerek számára meg lehetne nyitni a belső piacok egyes részterületeit. Másodszor, nagyobb figyelmet kellene fordítani a gazdasági szabályozók rendezésére. Ki kell dolgozni továbbá az egyes tagországok gazdasági és szociális politikájának közelítési programját, s meg kell teremteni a jogi alapot és az intézményesített feltételeket a szocialista országok összehangolt és számos esetben egységes gazdaságpolitikájának kidolgozásához. A konferencia számos résztvevőjének véleménye szerint a nemzetközi valutáris-pénzügyi és hitelkapcsolatok fejlesztésének új lendületet adhat a termelőeszközök nagykereskedelmi forgalmazásának a kiszélesítése, főleg a Szovjetunióban. Ebben a kereskedelemben ugyanis a többi szocia­lista ország vállalatai is részt vehetnek. Már ma is meg lehetne engedni, hogy a külföldi partnerek vagy a közös vállalatok részt vegyenek az előnyös állami megrendelésekre vonatkozó versenytárgyalásokon azokban az országok­ban, ahol ezt a módszert már alkalmazzák. Lengyelországban például a törvények a külföldi partnerek számára is lehetővé teszik a versenytárgya­lásokon való részvételt. Ha ezt a jogot csak az országon belüli szervezetekre korlátoznák, ez a protekcionizmusnak egyik sajátos fajtáját jelentené. A nemzetek feletti folyamatok fejlesztését olyan útnak kell tekinteni, amely szintén elősegíti az egységes piac kialakítását. Ehhez azonban egységes politikát kell kidolgozni az integrációt fékező akádályok egész sorának felszámolására. Elsősorban a különböző műszaki normákról és szabványok­ról, az eltérő adórendszerről és más szabályozási módszerekről van szó. A vitában felszólalók egyetértettek abban, hogy az alapvető kérdésekben megnyilvánult egységes állásfoglalás ellenére a problémák többségénél még nem alakult ki világos elképzelés a megoldáshoz vezető utakról és módsze­rekről. Innovációs-realizációs egységek Lengyelországban Lengyelországban a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés terve a jelenlegi időszakban 114 or­szágos programot tartalmaz, amelyek teljesítése során mint­egy 8 ezer új alapanyagot, tech­nológiai eljárást, gépet és beren­dezést kellene kifejleszteni. Mi­vel a programok jelentős része fontos szerepet játszik a len­gyel gazdaság hatékonyságá­nak gyorsított ütemű növelésé­ben, s a többi KGST-ország ér­dekeit is szolgálja, a kormány állami megrendelésekkel is ösz­tönzi a teljesítésüket. A KGST-országok tudomá­nyos-műszaki haladásának 2000-ig szóló komplex program­jával összhangban a lengyel tu­dósok és kutatók is a termelési folyamatok automatizálására, anyag- és energiaszükségleté­nek csökkentésére, valamint a biotechnológiai eljárások fej­lesztésére összpontosítják a fi­gyelmet. A szakosított kutatóin­tézetek és a főiskolák, valamint a vállalati kutatási részlegek dol­gozói azonban más területeken is hasznos munkát végeznek, az elektronikai, vegyipari és gyógy­szeripari kutatásban elért ered­ményeiket például külföldön is jegyzik. Jól beváltak Lengyelország­ban az innovációs-realizációs egységek is, amelyeket azért lé­tesítettek, hogy minél jobban meggyorsítsák a tudományos­műszaki fejlesztés eredményei­nek gyakorlati hasznosítását. Ezek kisebb állami, szövetkezeti és magánszervezetek, amelyek­kel a feltalálók és a kutatók köz­vetlenül együttműködnek, vagy pedig ezek keretében dolgoz­nak, s így ötleteik hasznosságát gyorsan kipróbálhatják, mielőtt még alkalmaznák azokat az üze­mi sorozatgyártásban. Az első innovációs-realizációs egységek csak az elmúlt évben jöttek létre, azóta számuk az ötszázat is meghaladta. Körülbelül ezer új termék gyártását segítették elő, amelyeknél 156 szabadalmat, 283 újítási javaslatot, valamint 50. új ipari mintát hasznosítottak. Az ilyen szervezetek száma 1990-ig a feltételezések szerint mintegy 2-3 ezerre növekszik, s azzal számolnak, hogy egyre hatékonyabb munkát fognak vé­gezni. A lengyel népgazdaság kon­szolidációs tervével összefüg­gésben az új kormány intézke­déseket készít elő a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés irányza­tainak megkülönböztetett támo­gatására. Az egyik ilyen intézke­dés keretében kockázati alapot hoznak létre állami forrásokból az olyan munkahelyek számára, amelyek az adott szakterületen „ugrásszerű" fejlődést ígérő, bátor hozzáállást igénylő mű­szaki feladatokkal foglalkoznak. Olyan intézkedések is lesznek, amelyek a tudományos-műszaki fejlesztés egyes területeit átvi­szik a gazdálkodó szervezetek­be, s nagyobb mértékben ösz­tönzik a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítását. Az ed­diginél nagyobb figyelmet fordí­tanak a munkaszervezés éssze­rűsítésére is, mert Lengyel- országban ezen a területen még jelentős tartalékok vannak.-vas­Erdővédelem az NDK-ban Az NDK területéről mintegy 27 százalékot, összesen 3 millió hektárt erdőségek borítanak. A 77 erdőgazdasági üzem által gondozott erdők fontos faanyagokkal látják el a népgazdaságot, pótolhatatlan bilógiai szerepet töltenek be, s a dolgozók üdültetésére, pihenésére is szolgálnak. Az NDK-ban ezért nagy gondot fordítanak az erdők védelmére. Legutóbb a legfelsőbb párt- és állami szervek is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, s határozatokat fogadtak el az ipari üzemekből, hőerőművekből származó légszeny- nyezés csökkentésére, valamint a károsított erdőségek felújítására. A legfontosabb intézkedések közé tartozik az erdótalajok meszezése, elsősorban a savanyú esők hatá­sának ellensúlyozása céljából. Az NDK-ban erre az évre 55 ezer hektárnyi erdötalaj meszezését irányozták elő. (HÍZ) NÖVELIK A SZOVJET KŐOLAJ KIVITELI TERMELÉSÉT A Szovjetunióban a kőolaj kitermelésének további növelésével számolnak. A tervekben a kőolaj csökkenő árszínvonalából, valamint a népgazdaság növekvő valutaszükségletéből indulnak ki. A Szovjetunióban jelenleg nagy gondot fordítanak a kitermelőipar koszerűsíté- sére, s a technológiai berendezések vásárlásá­hoz sok konvertibilis valutára van szükség. A tervek szerint az idén 626 millió tonna kőola­jat kellene kitermelni, s ezt a mennyiséget 1990-ben 635 millió, 2000-ben pedig 650 millió tonnára kell növelni. Az energiaügyi és villamo­sítási minisztérium közlése szerint a kitermelés tervezett növeléséhez adottak a feltételek, s a belső felhasználás részaránya a jelenlegi 36 százalékról 2000-ig 28 százalékra csökken. (ŐSTK) SZERGEJ SZILVESZTROV, a Szocialista Építés Tapasztalatcsere Intézetének munkatársa, Moszkva A kivitelre termelt déli gyümölcsök közül a banánnak is fontos szerep jut Kuba mezőgazdaságában. Az idén különösen jó volt a banántermés, s mivel a jövőben is jó értékesítési viszonyokkal számolnak, a mezőgazdasági termelés fejlesztési programja keretében további több száz hektáron terjesztik el az újabb banánfajták termesztését. A felvétel Ciego de Avila keleti tartományban a banánszüret idején készült. (A ŐSTK felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom