Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-30 / 52. szám
sokat lehet javítani, és örülhetünk, ha az adott szintet tartani tudjuk. Az új évtől két olyan változás történik, amely sokat segíthet a vízgazdálkodás helyzetén. Az egyik az, hogy a vállalatok ezentúl a földalatti vízforrásokból vett vízmennyiségért az eddigi ár dupláját fizetik majd, tehát így ösztönzik őket, hogy más források után nézzenek, a másik pedig az, hogy háromszorosára emelkednek a vízszennyezésért fizetendő kötbérek, s főleg, hogy ennek egy részét a vállalatok a nyereségből fogják majd fizetni. Márpedig az nagyon érzékenyen érinti a vállalati gazdálkodást és a jutalmazást is. Sajnos, nem biztató a helyzet a mérések, a monitorozás szakaszán sem.' A műszerek elavultak, a módszerek nem kevésbé. Nagyon nehezen tudják követni a szakemberek például a szerves eredetű szennyeződések mennyiségét, és sok esetben nincs lehetőség arra, hogy az egyébként szigorú előírásoknak megfelelő méréseket elvégezzék. NÖVELHETŐ A TERMŐKÉPESSÉG Gyermekkoromban még fogtam rákot a falunkat átszelő patakban, és irigyeltem a nagyobb fiúkat, akik tőrrel ,,halászták" ki a csukákat. Azóta rákot már nem, és csukát is csak ritkán látni a környék vizeiben. Persze nem vitatom a fejlődésnek, a többre és jobbra vágyásnak jogát, s azt a törvényt sem, amely szerint a réginek át kell adnia a helyét az újnak. Egyre több jel mutatja azonban, hogy vannak új dolgok, amelyek nem jobbak a régieknél, vagy legalábbis többet vettek el, mint amennyit adni tudtak. Persze ez soha sem a tudománynak, technikának, haladásnak a hibája, amelynek nevében a füstölgő kémények, az ólmot pufogtató automobilok, a szemetet és szennyet is termelő hatalmas épületrengetegek megjelentek. Mi, emberek hoztuk létre őket, azért, hogy könnyebb legyen az életünk. Nincs kire, mire ujjal mutogatnunk, legfeljebb egymásra, az pedig fölösleges. A természettől elvettünk valamit olcsón, s most majd meg kell adnunk az árát, mert rájöttünk, hogy annak a természetnek mi is a részei vagyunk, s ha kárt okoztunk benne, magunkat is károsítjuk. Ez nem borúlátás vagy - manapság oly divatos - bírálat. Ez tény, amelynek jövendőbeli cselekedeteinket alá kell vetnünk. MERÉSZ KONCEPCIÓK, HIÁNYZÓ KAPACITÁSOK A 88-as év utolsó hónapjában a környezetvédelem problémáinak szakértői kétnapos eszmecserén találkoztak az újságírókkal. Az előadások elgondolkoztatóak, őszinték voltak, a viták pedig még inkább lemeztelenítették a valóságot. Két nap után sem a szakértők, sem a publicisták nem távozhattak megnyugodva. A találkozón elhangzott legfontosabb problémákat és véleményeket vázolja fel a következőkben ez az írás. Míg 5-10 évvel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy a környezet kialakítása elsősorban az emberek kényelmét, a lakosság életszínvonalának növelése szabta követelmények kielégítését szolgálja, mára már azt kell mondanunk, hogy a kedvező környezet természetes és mesterséges alakulása az egész társadalom létének, s benne a termelés és a termelőeszközök továbbfejlesztésének a feltétele. Ezt tükrözi az is, hogy a kongresszusi határozatokban, a távlati fejlesztési koncepciókban a környezet védelme 96 javítása kiemelt feladatként szerepel. Nemcsak része a mai gazdasági és szociális tervezésnek, hanem feltétele is ezek további fejlődésének. Az elhangzott megállapítások Pavol Frol- koviőtól, az SZSZK belügyi és környezetvédelmi miniszterhelyettesétől származnak, aki a találkozón Szlovákia környezetvédelmi helyzetét elemezte. Az elhangzott szempontok alapján formálódott az állami környezet- védelmi és környezet-átalakítási koncepció is, amely változást hozott az eddig érvényes gyakorlatban. Az elmúlt időkben ugyanis először mindig az ötéves terv gazdasági része készült el, s csak utána kezdtek foglalkozni a környezeti problémákkal. Most már kész a koncepció, amely nem kívánságokat, hanem szükségszerű célokat tartalmaz, és ezeknek ismeretében foghatnak hozzá a 9. ötéves terv gazdasági részének kidolgozásához. A jelenlegi ötéves tervidőszakban is jutott 17 milliárd a környezetvédelmi beruházások megvalósítására, de nem valósul meg például az A12-es állami környezetvédelmi célprogram, mivel elkésve született meg. Ez egyébként már most érezteti hatását - mégpedig negatívan. 1990-ig a környezetvédelmi koncepció azt fogalmazta meg, hogy a termelőeszközök fejlesztése és a termelés foA környezetnek mi is részei vagyunk kozása mellett ne romoljon tovább a környezet állapota Szlovákiában. Nem növelhető tehát a levegőbe és a vízbe jutó hulladék mennyisége. Sajnos, a szándék megvalósítása nem áll a legjobban. A miniszterhelyettes szerint sikerült ugyan elérni azt, hogy a környezetbe kibocsátott szennyeződés mennyisége ne növekedjen, de a feladat másik részének, annak, hogy 1990-ig olyan körülményeket alakítsunk ki, hogy utána már fokozatosan javulás következzen be, és a 2000-ik évre megvalósuljon a gazdasági tevékenység és a természeti környezet egyensúlyi állapota, nem tudunk eleget tenni. Elsősorban azért nem, mert késnek a környezetvédelmi beruházások. A tervezett, ilyen jellegű építkezések 70 százaléka az utolsó két évre maradt, s eddig 17 milliárdból mindössze 3 milliárd körüli összeget használtak fel. Egyértelműen levonható tehát a következtetés, hogy ez a terület jelenleg még mindig nem tartozik a megkülönböztetetten fontosak közé, annak ellenére, hogy mind a szövetségi, mind a két köztársaság kormánya az elmúlt hónapokban nyomatékosan szorgalmazta itt az alapos munka megkezdését. Hogy mi az, ami a szándékok ellenére torlaszolja a megoldáshoz vezető utat? Az egyik ok egy igazi ,,22-es csapdája", vagyis egy bürokratikus ellentmondás. A gazdasági tervbe ugyanis csak olyan építkezések kerülhetnek be, amelyeknek tervdokumentációja a szállítások biztosításával együtt elkészült. A tervdokumentáció elkészítésének - és főleg az építőkapacitások és a szállítások biztosításának - azonban az a feltétele, hogy az építkezés be legyen sorolva a gazdasági tervbe. Itt valóban nehéz okosnak lenni. A másik probléma az, hogy hiába van pénz, ha nincs, aki építsen érte. Az építőipar teljes kapacitását lefoglalja az egyéb, az építők számára jövedelmezőbb feladatok megvalósítása. Mindkét témában mutatkozik azonban megoldás, hiszen az első esetben a rendeletek megváltoztatásáról, esetleg engedélyek kiadásáról van szó, a másik esetben pedig a bizonyítottan létező építőipari tartalékok feltárásáról. Ha ebből kevés lenne, akkor más építkezéseket fontosságban az ökológiai beruházások mögé kell helyezni. SZIGORÚBB ELBÍRÁLÁS A környezetvédelmi beruházások, tehát főként a víztisztító állomások építése csak a 90-es években éreztetheti hatását, mivel működésüket a késlekedés miatt a legjobb esetben is csak akkor kezdhetik meg. Addig tehát a környezet fokozatos javításában nem vehetnek részt. Az 1985-ös szennyezettségi szint megtartásának koncepciója azzal is számol, hogy a jelenlegi tervidőszakban a hulladékmentes technológiák alkalmazása is besegít a környezet javításába. Könnyebb ugyanis meggátolni a szennyeződés keletkezését (noha ez sem egyszerű), mint „megtermelni" azt, s utána eltüntetésén fáradozni. Sajnos, a kevés hulladékkal, vagy hulladék- mentesen működő technológiákból nálunk egyenlőre elenyészően kevés van. Ennek ellenére a jövőben szigorúbban ítélik meg az ellenőrző és irányító szervek a hulladék kezelését, amelynek az új beruházások esetében mindig a gyár kerítésén belül kell maradnia. A cél világos: új szennyező objektumok nem jöhetnek létre. Ami a leginkább veszélyeztetett területeket illeti, ebből Szlovákiában nyolc van, mégpedig Bratislava, Ziar nad Hro- nom, Kassa (Kosice), és Ruzombe- rok környéke, a Felsö-Nyitra-me- dence és a Szepesség középső része, Sered' és Vágsellye (Sala), illetve Strázske és Vranov körzete, amelyek sürgető beavatkozást igényelnek. A közeljövőben tehát a környezetvédelmi beruházások nagyobbik része ide irányul majd. Ami az egyes környezeti összetevőket illeti, leginkább a vizek vannak veszélyben. A javasolt 54 vízderitő állomás helyett csak 32-őt soroltak be a tervbe, ráadásul ezeknek az építése is késik, s így nagyon nehéz lesz a szintentartás feladatának eleget tenni. Kazimir Samik, az Erdőgazdasági Vízgazdálkodási és Faipari Minisztérium osztályvezetője felhívta a figyelmet arra is, hogy a komplex lakásépítési program sokkal gyorsabban halad, mint a víztisztító-állomások építése. Márpedig a vizek szennyezése a legnagyobb mértékben kommunális eredetű. 1990-ig a vizek tisztaságán nem Nagyon fontos része a szóban forgó problémakörnek a termőtalaj védelme. Nemcsak abban az értelemben, hogy a terület nagyságát megőrizzék, hanem úgy is, hogy termőképessége megmaradjon. A mezőgazdaság és élelmiszeripar eredményei, ha a terméseredményeket és az önellátásra való törekvésben felmutatott eredményeket figyelembe vesszük, az elmúlt egykét évtized alatt sikeresnek mondhatók. Ráadásul ezt az eredményt állandóan csökkenő termőterületen érték el, mivel régebben évente átlag 7000 hektárral, a szigorúbb előírások hatására a nyolcvanas évek elejétől 2000 hektárral csökkent a termőterület. Ennél jobban visszafogni a folyamatot a közeljövőben nem nagyon lehetséges, mert az ipar és az urbanizáció terjeszkedése folyamatos, újabb területeket nyerni rekultivációval és egyéb módszerekkel pedig már nincs honnan... A megoldás tehát a talaj termőképességének növelése, és itt vannak még lehetőségek, mivel Szlovákiában a termőterület 75 százalékán nem folyik intenzív termelés. Alfonz Siska, a mezőgazdasági minisztérium képviselője arról is beszámolt, hogy a távlati tervek kidolgozásához újfajta megközelítésben fogtak hozzá. Az akadémiai munkahelyekkel karöltve megkezdték a vidék ökológiai hasznosítása programjának kidolgozását. Tehát: nemcsak mező- gazdasági hasznosítás, hanem ökológiai is. Ennek része például az, hogy az ipari tevékenységet folytató objektumok telepítésénél figyelembe kell venni azok környezeti hatásait is. Ha ez régebben megtörtént volna, akkor például a Sered! Nikkelkohó bizonyára nem épül fel az egyik legtermékenyebb területen, és nem épültek volna olyan koncentrált hizlaldák sem, amelyeknek hulladéka most nem kevés gondot okoz. Ezek a problémák leginkább a jelen időszakban mutatkoznak meg, amikor elsőrendű céllá lépett elő a mezőgazdasági termékek minőségének javítása. Hasonló a helyzet a műtrágyázás terén is. A foszfortartalmú műtrágyákkal nehézfémek jutnak a talajba, de mivel ezeket nem a mező- gazdaság gyártja, s nem is importálja, csak azt használhatja, amit kap. Azt pedig, hogy ne műtrágyázzon, a jelenlegi körülmények között és a célok ismeretében nem engedheti meg magának senki. A talajerózió és a klimatikus adottságok figyelembe vételével változtatni kell a jövőben a gazdálkodás műszaki-technológiai módszerein. Csökkenteni kell például a dűlők nagyságát, és ebből következően változik a gazdálkodás új rendszere is, amely nem a monokultúrákra, hanem a klasszikus vetésforgóra épül majd. A mezőgazdasági területet úgy kell értelmezni, mint a mezőgazdaságban dolgozók munkakörnyezetét. Vissza kell adnia a vidéknek zöldövezeteit, kis vízgyűjtő tavait, amelyeknek nélkülözhetetlen szerepük van a vidék természeti egyensúlyának fenntartásában s a mezei vadak védelmében. Azt is figyelembe kell venni, hogy a környezetvédelmi beruházások csak az ipar problémáit oldják meg gyorsan, a talaj szennyezése még akár évtizedekig is folytatódhat, és a termőképességét teljesen elvesztett területek felújítása hektáronként akár tízezrekbe is kerülhet. * LEVEGŐ, VÍZ, ZAJ... A környezet hatása elkerülhetetlenül befolyásolja az emberek egészségét. Az egészségügyi felmérések azt mutatják, hogy leginkább a gyermekeken mutatkoznak meg azok a hatások, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a szennyezett vidéken élők egészségi állapotát. Bizonyított, hogy ilyen területeken nagyobb a légutak megbetegedéseinek, az arcüreggyulladásoknak, a tüdőgyulladásnak, a tüdő- elégtelenségnek előfordulása a gyermekeknél, mint más, levegőjében kevesebb porral és széndioxiddal telitett vidéken. A rosszabb környezeti körülmények között a megbetegedések aránya akár 2-3-szorosára is emelkedhet. Valamikor a jó ivóvízforrásokat megbecsülték és szennyezésüket könyörtelenül büntették. Jelenleg mintha elfeledkeznénk ezekről az elvekről. Különös veszélyt jelentenek járványügyi szempontból a nemzeti bizottságok kezelésében levő vízvezetékek és nyilvános kutak, amelyeknek 80-90 százaléka (!) nem ad egészséges vizet, noha például Kelet-Szlovákiában a lakosság 2-3 százaléka ezekből kapja ivóvizét. További egészségkárosító környezeti hatás a zaj. Erre azonban csak az utóbbi időben fordult figyelem, mivel hatása nem nyilvánul meg közvetlen fájdalmakban vagy látható károsodásban. A mérési pontok 95 százalékában a megengedett értéket túllépte a zajszint, pedig a túlságosan zajos városokban él a lakosság majdnem 40 százaléka. A zaj nemcsak a hallást károsítja, hanem rossz hatással van az alvásra, neurózist, magas vérnyomást, fekélyek képződését is okozza. A zajjal tehát a jövőben jóval többek kell foglalkozni, mégpedig főleg a munkakörnyezet kialakítása kapcsán. VISSZA A TERMÉSZETHEZ(?I) A pillanatnyi előnyöket adó gazdasági érdekek sokszor még mindig a hosszú távú, perspektivikus programok elé helyeződnek, még akkor is, ha az utóbbiak társadalmi értéke az előzők fölött áll. örvendetes azonban, hogy egyre több embert foglalkoztat környezetünk állapota, ám ezt az aggódást nem csak az elhibázott központi döntések bírálatában, a tőlünk függetlenül végrehajtott cselekedetek bírálatában kell kifejezésre juttatnunk, noha mindkettő jogos és helyénvaló. A környezetvédelem mindannyiunk mindennapi fegyelmét is megköveteli: a kétkezi munkástól a miniszterig. Nem elég csak tiltakoznunk, hanem ott, ahol cselekedni tudunk, cselekednünk is kell a környezetvédelem érdekében. Mert lehet, hogy a környezetszeny- nyezés egy eldobott papírdarabbal kezdődik, és gondatlanságból a folyókba eresztett olaj vagy vegyi anyag tonnáival folytatódik. Át kell értékelnünk a társadalmi fejlődés során alkalmazott eljárásokat és módszereket. Egy környezetvédelmi szakember véleménye szerint: „vissza kell térnünk ahhoz, amit 30-40 évvel ezelőtt ezen a területen elrontottunk, és most rájöttünk, hogy hiányzik!" Lehet, hogy majd egyszer újra patakok szelik át a falvakat, és nem vízzel telt betonteknők, s lehet hogy ezekben a patakokban majd újra rákokat fognak unokáink vagy dédunokáink. Mert ebben az esetben a valamikori helyzethez való visszatérés jelentené az előrelépést. SZÉNÁSI GYÖRGY • A természet és a technika találkozása. Nem így képzeljük... (Lörincz János felvétele) rainTirommTirijm IMIMÉI
