Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-30 / 52. szám
szú A mezőgazdasági vállalatok évről évre visszatérő gondja-problémája, hogy miként lehetne kivédeni, vagy legalább a minimumra csökkenteni az alaptermelést sújtó időjárási viszontagságok áldatlan hatását. Ugyanis a mezőgazdaságnak, sajnos, a specifikumai közé tartozik, hogy az eredményessége nem kizárólag az emberi hozzáértéstől és feladatvállalástól, az alkalmazott technológia korszerűségétől vagy a szövetkezetek és állami gazdaságok műszaki felkészültségtől függ. Kiváltképpen a növénytermesztési eredmények alakulásában játszik meghatározó szerepet az időjárás, amely gyakran előre nem látható kockázatot, olykor természeti csapás formájában megnyilvánuló veszélyt is rejteget. Nem a véletlen műve, hogy a mezőgazdasági dolgozók az aszályt követően a jégesőtől rettegnek leginkább. Néhány perc alatt képes letarolni az egész határt, megsemmisíteni a több hónapi fáradozásuk eredményeit. Mint ahogy például az idén nyáron tette Dél-Szlovákia néhány körzetében. A Komárom (Komárno) környéki gazdagságok jégverte földjeinek siralmas látványa felidézett bennem egy tavaszi beszélgetést. Bács-Kiskun megyében jártam, s valahol Bácsalmás közelében ágyúlövésre emlékeztető dörrenésekre lettem figyelmes. Ismerősöm, a megye egyik neves állami gazdaságának munkatársa gyorsan megnyugtatott: nem tévedtünk katonai gyakorlótérre, csupán a jégelhárító hálózat kilö- vóállomásai vették célba a szölőskertek fölött tornyosuló felhőket. Valóban, néhány perc múlva eleredt az eső. A szélvédőn doboló, súlyos esőcseppek között eleinte daraszerú, parányi jégdarabok is pattogtak, de ez legfeljebb húsz-huszonöt másodpercig tartott. Ismerősöm büszkén nyugtázta, hogy immár negyedik éve nyugodtan alhat- nak, őket nem érheti meglepetés. A dusnoki központ irányításával működő, összesen 18 kilövőállomásból álló hálózat közel 240 ezer hektáros területet képes csaknem teljes biztonsággal megóvni a jégkártól. Régi jegyzetfüzetekben lapozgatva, ismét eszembe jutott az idén nyáron megint sokak által megfogalmazott kérdés - nálunk vajon mikor lesz termelői biztonságot nyújtó jégeső-elhárítás? Valamikor a hetvenes évek elején többször is szóba került, hogy a meteorológiai intézet szakemberei kidolgoztak egy tanulmányt, de hogy mi lett a sorsa, arról úgyszólván semmit sem tudunk. Lehet, hogy elvetették a jégelhárítási rendszer kiépítésének gondolatát? Vagy csak „elnapolták", mert nincs rá pénzünk? Esetleg kiderült, hogy drágább volna a leves, mint a hús? Meddő töprengés helyett ellátogattam a Szlovák Hidrometeorológiai Intézetbe, ahol Dr. Dusán Podhorskytól, a tudományok kandidátusától, az intézet meteorológiai előrejelzésekért felelős igazgatóhelyettesétől kértem választ kérdéseimre.- Intézetünk valóban megszerkesztett 1972-ben egy koncepciót, de azt később többször át kellett dolgozni. A központi elképzeléseknek megfelelően, hol mini, hol meg maxi változatban. Viszont komplex kivitelezési terv még ma sincsen. Állandóan a koncepciók szintjén mozgunk, egyre azt hajtogatva, hogy kell a védelmi rendszer, s végre ki kell dolgozni a konkrét terveket, amely meghatározná a beruházót és kivitelezőt. Csakhogy a pénzforrások felkutatásának szintjén mindig elakad az ügy.- Félek, hogy ez a határozatlanság több pénzbe kerül a népgazdaságnak, mint amennyit a hálózat kiépítése igényel.-Talán furcsán hangzik, mégis azt kell mondanom, nem késtünk le semmiről. Sót. Most, amikor egyre inkább a figyelem középpontjába kerül az ember és a természet kapcsolatának, az életkörnyezet védelmének kérdése, minden részletre kiterjedő alapossággal meg kell vizsgálnunk, milyen következményei lehetnek a természetes - akár biológiai, akár légköri - folyamatokba történő, erőszakos beavatkozásnak. Ebből kiindulva, a 8. ötéves tervidőszakban azt a célt tűztük magunk elé, hogy megteremtjük a környezetünk tökéletesebb megismerését segítő kibernetikai információs rendszer kiépítésének tudományos és technikai feltételeit. Hogy ez konkrétan mit jelent? Nos, mindenekelőtt létre kell hoznunk az automatizált hidrológiai és meteorológiai megfigyelő állomások hálózatát, amely részben a radarok útján szerzett adatok alapján, részben a műholdas információk feldolgozásával, szükség szerint akár hárompercenként képes friss adatokkal szolgálni a légköri változásokról. Azután fel kell készülnünk az információk számítógépes feldolgozására, valamint az adatok azonnali továbbítására a felhasználókhoz. S végül: kell egy adatbank, hogy a legfontosabb információkat a mezőgazdaságon kívül a népgazdaság valamennyi ágában kihasználhassák.- Véleménye szerint mennyi időre van még szükség a felkészüléshez?-Az elkövetkező években a Csehszlovák Tudományos Akadémia Légkörfizikai Intézetével és a Cseh Hidrometeorológiai Intézettel együttműködve, folytatjuk a kutatásokat. A kidolgozott program szerint 1993-ig, de legkésőbb 1995-ig valószínűleg sikerül szert tennünk annyi tudományos és szakmai ismeretre, hogy biztonságosan el- dönthessük, hol, mikor és milyen formában ktell vagy szabad beavatkozni a természetes felhő-, illetve csapadékképződési folyamatba. Vagyis gyakorlatilag a 9. ötéves tervidőszak derekán-végén vehetné kezdetét nálunk a szervezett jégeső-elhárítás. Feltéve persze, hogy addigra kiépül a védelmi hálózat.- Tudomásom szerint, részben gazdasági megfontolásból, részben az ENSZ-közgyűlés 1721 -es számú felhívására reagálva, a világ több országában még másfél-két évtizeddel ezelőtt hozzáfogtak a kísérletezéshez, a jégelhárítási rendszerek kiépítéséhez. Nem volna egyszerűbb, ha évekig tartó kutatás helyett az előttünk járók tapasztalataiból merítenénk?- A helyzet nem ilyen egyszerű, tudniillik Csehszlovákia az északi határán fekszik annak a veszélyeztetett övezetnek, amelyben egyáltalán kifizetődő lehet a szervezett jégelhárítás. Igaz, hogy a világ számos országában, például Argentínában, az USA-ban, Angliában, Franciaországban, a Szovjetunióban, Magyarországon, Bulgáriában, Jugoszláviában, stb. több százezer négyzetkilométert védenek a jégveréstől, csakhogy a miénkhez hasonló feltételek között eddig sehol nem működik ilyen védelmi hálózat. Azt mondják, sokáig tart a felkészülés? Igazuk van, de azt talán nem tudják, hogy mindeddig egyetlen meteorológus sincsen, aki a munkatartalmából eredően, főállásban foglalkozhatna a jégeső-elhárítás lehetőségeinek kutatásával. Az eddigi eredményeink néhány szakember önszorgalmának köszönhetők, hisz csupán a témakörben megjelenő tanulmányok és szakkönyvek feldolgozása, rendszerezése kitöltené egy ember egész évi munkaidejét.-Az eddigi koncepciók szerint hol, az országnak melyik részén építenék ki a jégeső-elhárítási rendszert?- A felmérések arról tanúskodnak, hogy Csehszlovákiában évente mintegy 450 millió korona kárt okoz a jégverés a mezőgazdaságnak. A kerületek közül a Nyugatszlovákiai a legveszélyeztetettebb, ezért az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának tudományos-műszaki tanácsa itt javasolta kiépíteni a védelmi rendszert. Az összesen 20 megfigyelő és 17 kilövóállomásból álló hálózat, melynek irányító központja valahol Surany környékén kapna helyet, hozzávetőlegesen 200-220 ezer hektár védelmét biztosítaná.- Milyen technika alkalmazását tervezik?- A szocialista országokban szerzett tapasztalatok alapján a Szovjetunióban sikerrel alkalmazott technológia és technika átvétele tűnik legésszerűbbnek. Magvasító anyagként sok helyütt ólomjodidot használnak, amit mi higiéniai szempontokból ezüst- jodiddal helyettesítünk. Ez a hatóanyag azonban meglehetősen drága, ezért a ben- tonit felhasználásával természetes alapanyagú magvasító anyag kifejlesztésén dolgozunk. Az említett technológia lényege, hogy a rakétákkal a veszélyes felhőzet bizonyos rétegeibe juttatott magvasító anyag segítségével úgynevezett konkurens jégeső-embriókat hozunk létre. Ezek a természetes embriókkal versengve növekszenek, persze a rendelkezésre álló víztartalom terhére, így sokkal több, de lényegesen kisebb méretű jégszem képződik. A kisebb jégszemek gyorsabb olvadása és rohamosan csökkenő kinetikus energiája miatt csökken a jégeső időtartama és intenzitása, s vele együtt a jégverés okozta kártétel.-Mennyire biztonságos ez a technológia?- A siker alapja a gyorsaság. A beavatkozás hatékonysága attól függ, mikor ismerjük fel a veszélyt, s milyen gyorsan tudunk beavatkozni a csapadékképződési folyamatba. A szovjet kollégák 1:5 megtérülési arányról beszélnek, a magyar szakemberek pedig azt állítják, hogy egy forint ráfodítással három forint értékű jégkárnak lehet elejét venni. Nálunk az 1:2, esetleg 1:1 arányú megtérülés is elfogadható eredménynek számítana, hisz a fő cél az, hogy megóvjuk a pusztulástól a fogyasztói igények kielégítéséhez nélkülözhetetlen mezőgazdasági terményeket. Az elmondottakból következik, hogy a jövőben meg kell változtatni a termésbiztosítás feltételeit, mert a mai biztosítási rendszer nem ösztönzi a termelőt a károk megelőzésére.-Én másfajta biztonságra gondoltam. Például arra, hogy az említett kerület légterében élénk légiforgalom zajlik, a körzetben aránylag sűrű a magasfeszültségű vezetékek hálózata, s nem utolsósorban mohiban (Mochovce) épül az új atomerőmű. Nem túl veszélyes ilyen környezetben mezőgazda- sági terményvédelemre harcászati technikát használni?- Ha azt mondjuk, szervezett jégesőelhárítás akkor egyrészt korszerű, tehát megbízható technikával dolgozó, másrészt szakszerűen és maximális felelősséggel irányított-ellenórzött rendszerre gondolunk. Olyanra, amelynek minden egyes láncszemét jól képzett kezelőszemélyzet alkotja. Más lapra tartozik, hogy a gyakorlati munka megkezdéséig a szakemberképzésen kívül még jó néhány problémát meg kell oldani. Például a kezelőszemélyzet foglalkoztatásának kérdését. A kilövóállomások folyamatos üzemeltetéséhez 170 szakemberre, meteorológusokra, rádiósokra, tűzszerészekre stb. lesz szükség. Persze csak kora tavasztól késő őszig. Milyen munkát adjunk ezeknek az embereknek az év hátralévő szakában? Vagy a szovjet gyakorlatot követve, alakítsunk ki jégeső-elhárításra szakosított, speciális katonai alakulatokat? Valószínű, hogy a kötelező fegyelem szempontjából ez nem is volna rossz megoldás. Mindez azonban a jövő feladata, mint ahogy az is, hogy kialakítsuk a jégeső-elhárítási rendszer és a repülésirányítás közötti együttműködést. Ez természetesen elsősorban, de nem kizárólag a repülésbiztonság szempontjából fontos. A légtérhasználati engedély megadásánál rendkívül rugalmasan kell eljárni, hisz a radarral még nem deríthető konvektív felhőzet akár 10-15 percen belül viharfelhővé alakulhat, és a késedelmes beavatkozás a minimumra csökkentheti az elhárítási rendszer hatékonyságát. KÁDEK GÁBOR ■ . , | Dolgozni csak becsülettel tudok i-----------------------c r É rk ezésemet hangos kutyaugatás jelzi. Félve araszolok a lakás bejárata felé, de valahonnan az udvarból előkerül a házigazda. Kezében egy-egy vödör.- Srót van benne - mondja. - A disznóknak meg a malacoknak készülök moslékot forrázni. A takaros házhoz épített nyári konyhában telepszünk le. Amíg elóhalászom a jegyzetfüzetet, ö forró vizet önt a kannákba.- így ni! - nyugtázza. - Ennek még meg kell dagadni, aztán egy kis tej meg só is kell hozzá - fűzi hozzá mintegy magyarázatul. Ágh Imre, a nádszegi (Trstice) szövetkezet tagja, állatgondozó. Közel negyedszázada részese a mezőgazdasági üzem gondjainak, örömeinek.-1965-ben kerültem a szövetkezetbe. öt évig fogatos voltam, aztán átpártoltam a sertés- tenyésztéshez. Azóta ott dolgozom. Törzstenyészetünk van, átlagosan 150 koca tartozik a kezem alá. Szeretem az állatokat. Kevesen becsülik, pedig ezt a munkát csak becsülettel lehet végezni. Aki csupán a pénzért, a jó kereset reményében választja az állattenyésztést, viszont nincs meg benne a jószág iránti vonzalom, az előbb utóbb odébáll. Tudja-e, mikor kelnek az etetők? Fél négy, négy órakor. Télen-nyáron minden nap. No, van heti egy szabad nap, meg persze szabadság is, de hogy őszinte legyek, már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára szabadságon. Én rendszerint az egész évet végigdolgozom. Közben a tűzhelyhez ballag, ahol már javában készül az ebéd. A felesége „elugrott" a szomszédba, addig ő vigyázza az ételt.- Valahogy úgy alakult - telepszik vissza a székre -, hogy mindig kellett a pénz. Hat gyereket neveltünk föl, s kétszer építkeztünk. Az első házunkat elvitte a 65-ös árvíz. Akkor kaptuk ezt a nyolc áras telket, itt, ebben az új utcában. A feleségem nem volt munkaviszonyban, elég dolga akadt a gyerekek és a ház körül. Hogy mindent biztosítani tudjak a családnak, mindig a dolog nehezebb végét kellett megfognom. Visszaterelem a figyelmét a szövetkezeti munkára. Szóba hozom, hogy közelgő 60. születésnapja alkalmából a vezetőség társadalmi elismerésre, állami kitüntetésre javasolta.- Hallottam a javaslatról, s természetesen örülök neki. Az évtizedek alatt igyekeztem minden feladatot becsülettel teljesíteni. így tartottam természetesnek. Egyszerűen nem tudok hanyag lenni az állatokhoz. Csak elnézem őket, s máris tudom, melyikkel mi a probléma. így van ezzel valamennyi tapasztalt állatgondozó. Ezt nem lehet megtanulni, ezt a hosszú évek tapasztalatai oltják az emberbe. S még valamit. Én a szövetkezetben is úgy gondozom a rám bízott állatokat, mintha a sajátjaim volnának. Beszél, s közben kifelé hallgatózik. Az éhes jószág követeli a fejadagját.-Talán mehetnénk - mondja -, mert még szétszedik az ólat. Hirtelen csend ül az udvarra. A barátkozni nem akaró házőrző csak néha vakkant egyet-egyet, a malacok pedig egymást lök- dösve, csámcsogva szürcsölik a moslékot.- Nézze meg a nyulaimat is - invitál a házigazda. - De hogy hány darab van, babonából nem árulom el. Ketrecek sora húzódik a kerítés mellett, emeletes mindegyik. A hófehér tapsifülesek meleg bundájukban fittyet hánynak a süvítő szélnek. Nem értek hozzá, tehát csak bólogatok, amikor a házigazda a fajtákról kezd beszélni. Az egyikben új-zélandi, a másikban kaliforniai nyulak...- Látja azt a kis tengerimalacot? - mutatja a szintén hófehér, feltűnően lomha járású kisem- lóst. - Jól megvan a nyulakkal. Állítólag megvédi az állományt a betegségektől, csak azért van közöttük. Elnevetem magam, mert a tengerimalac, mintha értené a gazda szavait, hirtelen hátat ferdít és sértődötten elvonul a sarokba. De a gazda már arról beszél, hogy a nyulakat eladásra tenyészti. Olykor-olykor malacra is akad vevő. Különben a disznóöléseknek náluk rövid az öröme. Nagy a család, tizennégy unoka és két dédunoka is van már. Mielőtt elbúcsúznék, még előkerülnek a fényképek. Felvillan egy-egy esküvői mozzanat, unokák születésnapi tortákkal, játékokkal ...- Többségük itt él a faluban. Az egyik fiam velem dolgozik az állattenyésztésben, a másik szintén szövetkezeti tag. öregségünkre magunkra maradtunk, de szerencsére az unokák gyakran „felverik" a házat. A kapuig kísér, a fiatalokról beszélgetünk. Nincs velük, úgymond, semmi gondja. Csak türelmetlenek. - Mindent egyszerre szeretnének. Házat, autót, bútort. Meg ez az állandó rohanás. De hát ilyen a mostani világ - tárja szét a karját. - Lehet, hogy ez is a haladás velejárója? Jövőre nyugdíjba mehetne, mégis azt mondja, marad. Még bírja egészséggel. Nem tud meglenni munka nélkül, hiába teltek el az évek. (szitás) XII. 30. W y ? rw'VtW'A W'"W^Wm^' |^||PP^O Ww^Wr.y vm yfo Vfs- / A ' -1 ? / ^ ^ ^ k v^ / /ft > a V /j 4 ''•// ^ ^ ^ ^ ^ a yfls ^ J ^ ^ í *íl ^ f/ 4 '/ t W ty í ^
