Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-30 / 52. szám
• A szocialista országok legfelsőbb vezetőinek találkozója júliusban, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése alkalmából E ltekintve attól, hogy ez he- lyes-e vagy nem, a nemzetközi élet egyes időszakait a fő fejlődési tendenciáktól függően jelzőkkel szoktuk ellátni. Mindjárt a háború után jött a hidegháborús korszak, majd az enyhülés évei következtek, a nyolcvanas évek elején pedig ismét hidegháborús szelek fújdogál- tak. S mi van most? Lehet, hogy tíz év múlva a nyolcvanas évek második felét az új külpolitikai gondolkodásmód, a magasabb minőségi szintű kelet-nyugati együttműködés kezdeti szakaszaként fogjuk jellemezni? Bízzunk benne. De már az ünnepekre való tekintettel is jó lenne új hagyományt teremteni: az elkövetkező évek legyenek az emberiség gazdag karácsonyainak esztendei. Az idén történt ugyanis meg másodszor, hogy az év végi világpolitikai mérleg elkészítésekor az elemzések zöme azzal kezdődik; szebb karácsonyi ajándékot az emberiség nem is kaphatott volna. Tavaly a decemberben Washingtonban aláírt szovjet-amerikai rakéta- szerződésről volt szó, most pedig azokról a javaslatokról és egyoldalú lépésekről, amelyeket Mihail Gorbacsov az ENSZ-ben jelentett be, ráadásul úgy hozták a körülmények, hogy az említett szerződés megkötésének első évfordulóján. Nagyon sok vezető nyugati politikus méltatta a szovjet döntést, s vélekedett úgy, hogy új szakasz kezdődhet a fegyverzetellenőrzési folyamatban. A Szovjetunió lépése egyoldalú: két év alatt félmillióval csökkenti fegyveres erőinek létszámát, három kelet-európai országból, az NDK-ból, Csehszlovákiából és Magyarországról hat harckocsihadosztályt és 50 ezer katonát von ki, s védelmi jellegűvé szervezi át az említett országokban maradt hadosztályokat. Gorbacsov megelőlegezte a bizalmat a NATO-nak, lerombolta a hagyományos ellenségképet - írták a nagy világlapok első reagálásaikban. Nos, két nappal a szovjet vezető beszéde után fejeződött be a NATO Tanácsának év végi ülése. A tömb állásfoglalása enyhén szólva furcsa. Közleménye leszögezi, hogy a Varsói Szerződés erőinek még messzebb menő csökkentésére tesz majd javaslatot a hagyományos fegyverekről folytatandó bécsi tárgyalásokon. A szövetség tárgyalási elvei azt tartalmazzák, mit kellene a VSZ-nek felszámolnia hagyományos erőiből, de utalást sem tesz arra, hogy ezért mit kínál a nyugati katonai szövetség. Csak most mondhatjuk az ilyen állásfoglalásra, hogy furcsa, nem is olyan régen még azt lehetett volna írni: a szokásos. Most azért furcsa, mert mindkét oldalon gyakran elhangzik, hogy az államok közötti bizalomra van szükség, s mert az új gondolkodásmód már meghozta első gyümölcseit a külpolitikában is. Az ilyen megközelítésben azoknak a NATO- politikusoknak a véleménye tükröződik, akik ragaszkodnak a „szovjet veszélytől" való félelem fenntartásához. Mások - így például Paul Warnke, aki a SALT-tárgyalásokon vezette az amerikai delegációt - azt sürgették, hogy a Nyugat adjon választ a szovjet kezdeményezésekre. Warnke szerint megfelelő viszontlé- pés lenne, ha a NATO legalább ezret kivonna a Nyugat-Európában rendszerbe állított mintegy 1600 taktikai nukleáris tüzérségi lövedékéből. Ennek ellenére arra a kérdésre, hogy biztonságosabb lett-e a világ 1988-ban, egyértelmű igennel lehet válaszolni. Ezt három fontos területen történt haladásnak tulajdoníthatjuk. Az első a leszerelés, a másik a regionális konfliktusok, a harmadik pedig a kelet-nyugati viszony javulása, amit földrészünkre kivetítve, a gorbacsovi szóhasználattal élve, az európai ház építésének is nevezhetünk. Leszerelés Bár az idén nem sikerült tető alá hozni a múlt évi rakétaszerződéshez hasonló megállapodást, fontos előremutató lépések történtek e téren. Csehszlovákiából és az NDK-ból még a szerződés ratifikálása előtt kivonták a szovjet rakétákat. Volt két csúcstalálkozó: Reagan május végi -június eleji moszkvai látogatása alkalmával kicserélhették a ratifikációs okmányokat, s megkezdődött a közepes és rövidebb hatótávolságú eszközök megsemmisítése. Ez történelmi tett volt, hiszen a korábbi egyezmények, például a SALT- szerzódések csak korlátoztak, plafonokat szabtak, de nem mondták ki a már meglévő rendszerek felszámolását. A második csúcs, Gorbacsov három héttel ezelőtti New York-i látogatása még élénken él emlékezetünkben. Lezárult egy sikeresnek mondható párbeszédsorozat Reagannel, s megnyílt egy új fejezet a januárban hivatalba lépő Bushsal. Az egész világot megrázta az örményországi katasztrofális földrengés, amely miatt a szovjet vezető e látogatást megszakította, londoni és havannai útját pedig elhalasztotta. A Szovjetuniónak nyújtott nemzetközi segítség a humánum és együttérzés mellett mást is jelez: az új légkört. Mert az természetes, hogy a szocialista országok azonnal felajánlották segítségüket. Az viszont már új jelenségnek számit, hogy a Nyugaton is ezt tették cégek és magánemberek, nagyon sok esetben állami támogatással, irányítással. Voltak fontos javaslatok, amelyeket a Varsói Szerződés országai közösen tettek, s voltak, amelyeket önállóan, külön-külön terjesztettek elő. Ez utóbbiak között rendkívüli jelentőséggel bír a februári Jakes- terv, hogy a Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonalán létre kell hozni a bizalom, az együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok övezetét. Természetesen akkor, amikor minduntalan a kelet-nyugati párbeszéd felgyorsulásáról beszélünk, lehetetlen egy év eseményeit részletesen taglalni. Még a fontos állomások közül is csak a legfontosabbakra lehet jelszószerúen emlékeztetni. Egy lényeges dologra viszont fel kell hívni a figyelmet: a Varsói Szerződés, a szovjet vezetés békeoffenzívája során nem engedte ki kezéből a kezdeményezést. A másik fél a ,,reagálás pozíciójába" szorult, amit a nyugati kommentátorok az év folyamán nem egy esetben úgy könyveltek el, hogy „mármegint Gorbacsov diktálja az ütemet". Lényeges előrelépést jelentett a két nagyhatalom viszonyában, hogy a politikusok mellett a legfelsőbb katonai vezetők párbeszéde is megkezdődött, s a szándék az, hogy ezt rendszeresítsék. Békeerófeszi- téseink fontos állomása volt a VSZ külügyminiszteri bizottságának szófiai ülése március végén. Itt elfogadták a felhívást a NATO-tagállamok- hoz, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevőihez. E dokumentum 11 témakörben foglalta össze, hogy milyen konkrét lépésekre van szükség. A moszkvai csúcstalálkozóval párhuzamosan kezdődött meg az ENSZ Közgyűlésének 3. rendkívüli leszerelési ülésszaka. S bár közös záródokumentumot nem sikerült elfogadni, a tanácskozás hasznos volt, az országok megismerhették egymás álláspontját. A négy hétig tartó ülésszak általános vitájában 10 miniszter és 56 más beosztású politikus szólalt fel. Június végén Berlinben tartottak nemzetközi konferenciát az atomfegyvermentes övezetekről. Júliusban a VSZ PTT a lengyel fővárosban három fontos okmányt fogadott el. Nyilatkozatot az európai fegyveres erők és a hagyományos fegyverek csökkentéséről, közös közleményt, valamint egy példa nélküli elemzést arról, hogy a fegyverkezés milyen hatással van a természeti környezetre. A nyilatkozat elsősorban katonai intézkedéseket javasolt a fegyverzetek csökkentésére. A külügyminiszteri bizottság október végi ülése pedig a bizalom- és biztonságerösitó intézkedésekre, azt is lehet mondani, hogy a politikai eszközökre helyezte a súlyt. Tehát a júliusi és októberi javaslatokra egységes egészként kell tekinteni, kiegészítik és felerősítik egymást. Elválaszthatatlanok, hiszen bizalom nélkül nem lehet fegyvereket csökkenteni, s megfordítva: a fegyverzetcsökkentés erősíti a bizalmat, biztonságot. E javaslatok szüntelenül visszatérő motívuma a fegyverzetek védelemhez elégséges szintre való csökkentése, ami elvezet a békés, biztonságos európai ház megteremtéséhez. Ilyen megfontolásból ajánlotta Gorbacsov júliusban a lengyel parlamentben mondott beszédiében, hogy hozzák létre a háborús veszély elhárításának európai központját, s azt hogy amennyiben a NATO nem telepíti Olaszországba a Spanyolországból kiutasított 72 darab F-16-os amerikai vadászbombázót, ennek fejében a Szovjetunió csökkentené az előretolt kelet-európai bázisokon elhelyezett légierőit. S nem lehet nem említeni Gorbacsov szeptember 16-án elhangzott krasznojarszki beszédét, amely az ázsiai és csendes-óceáni térségre vonatkozó nagy horderejű javaslatokat tartalmazott. Vlagyivosztok után Krasznojarszk volt az a fontos mérföldkő, amelynek eredményeként a kínai külügyminiszter négy hete Moszkvában járt, s a jövő év első felében a szovjet-kínai csúcstalálkozóra is sor kerülhet. A krasznojarszki kezdeményezések, konkrétan a hétpontos javaslat célja ugyanaz, mint az Európára vonatkozóké - a béke és biztonság megteremtése e hatalmas, a világpolitikában egyre nagyobb súllyal bíró térségben. Európai házunk Ez a fogalom is az új gondolkodásmód szülötte, oldalakat lehetne írni arról, amit kifejez. Tömören: földrészünk, ahol a legnagyobb a katonai erők koncentrációja, egy lóporos hordóhoz hasonlítható. Biztonságosabbá tételéhez a katona intézkedések nem elegendőek, politikai eltökéltségre és eszközökre van szükség. Az itt élő népiek felelőssége a jövőért közös. A konfrontáció helyett Európának a békés egymás mellett élést kell választania. S még ez is kevés: aktívan együtt kell működnünk. Nagyon lényeges az, hogy kulturáltan tudjunk egymás mellett élni, a minimumra csökkentve a feszültségeket. Ezt kell szolgálná a két- és sokoldalú gazdasági együttműködésnek. S ezt kell szolgálná a két rendszer országai közötti politikai kapcsolatoknak, ezek az 1988-as esztendőben ugyancsak gazdagok voltak. Elég, ha pusztán a legfelsőbb szintű találkozókra gondolunk, amelyek közül nem egy kiérdemelte a történelmi jelzőt. Nagyon fontos volt például mindjárt január elején Erich Honecker párizsi látogatása, majd két héttel később Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő skandináviai körútja. Áttörésnek számított a két német állam viszonyában Honecker szeptember végi látogatása Bonnban. Kohl nyugatnémet kancellár hazánkban tett látogatása az európai politikai élet kiemelkedő eseménye volt. A közelmúltban Mit- terrand francia államfőt Prága és Bratislava is vendégül láthatta, s ezt méltán nevezhetjük új fejezet kezdetének a két ország viszonyában Kohl moszkvai tárgyalásai szintén új szakaszt nyitottak a szovjet-nyugatnémet kapcsolatokban Mitterrand megbeszélései a szovjet fővárosban a folyamatosság jegyében zajlottak, ugyanakkor felélénkítették az utóbbi két esztendőben kissé „elcsöndese- dett" viszonyt. Ha a szovjet vezetőnek nem kellett volna elhalasztania londoni útját, akkor az idén már másodszor találkozhatott volna Thatcher brit kormányfővel. Regionális konfliktusok Ha azt mondjuk: láncreakció. a külpolitikusok az afgán rendezés nyomán megkezdődött pozitív folyamatra gondolnak. Az áprilisban Genfben aláírt megállapodások teljesítését a Szovjetunió mágus 15-én megkezdte, s néhány hónapon belül ki is vonta csapatainak felét Afganisztánból. Az országban rendkívül bonyolult helyzet alakult ki. Washington és Iszlámábád nem teljesítette kötelezettségváülalásait, a szélsőséges fegyveres ellenzék - ha lehet - még nagyobb támogatást kapott, ami terrorakcióinak fokozódásához vezetett. A Szovjetunió kénytelen volt felfüggeszteni a csa- patkivonást, több ízben is leszögezve: szándéka az, hogy az eredeti menetrendnek megfelelően február 15-ig minden katona hazatérjen. Egy ideig úgy tűnt, holtpontra jutott az afgán ügy. De vannak biztató fejlemények: Kabul hajlandó a párbeszédre minden ellenzéki csoporttal, s pár hete fontos eseménynek számított, hogy közvetlen tárgyalások kezdődtek a Szovjetunió, valamint az ellenzék között. A hivatalosan bejelentett téma a fogságba esett szovjet katonák sorsa volt, megfigyelők szerint azonban az afgán belső rendezés problémái is napirenden szerepteltek Valóban tükrözi az általános ten- denciát a láncreakció kifejezés. Az idén Irak és Irán megkezdte béketárgyalásait. Vasziliu ciprusi államfő és Denktas, a ciprusi török közösség vezetője között közvetlen párbeszéd indult a rendezésről. Csőn Tu Hvan dél-koreai diktátor bukása után intenzívebb dialógus kezdődött a két Korea között. A palesztin parlament novemberben kikiáltotta az önálló palesztin államot, s két hete az USA szenzációnak számító bejelentést tett hajlandó tárgyalni a Palesztinái Felszabaditási Szervezettel. December 14-én meghozta eddigi leglényegesebb eredményét a délnyugat-afrikai helyzet rendezéséről tavasszal megindult négyoldalú (angolai, kubai, dél-afrikai és amerikai) tárgyalássorozat. Brazzavillében jegyzőkönyvet írtak aá a rendezésről. Ez elvezet Namíbia függetlenségének megadásához, az ENSZ tíz évvel ezelőtt hozott 435-ös számú határozata szellemében. A nyugat- szaharai konfliktus ügyében ugyancsak elmozdulás történt. Két dolgot kell hangsúlyozni: egyrészt azt, hogy e folyamatban nagyon fontos szerepre volt az ENSZ- nek, személy szerint több vezetőjének, így pákául Perez de Cuellar- nak és D'rego Cordoveznek. Ezt tükrözi az is. hogy a kéksisakosok kapták az idei Nobel-békedíjat. Másrészt predig: igaz, hogy egyes esetekben a végső rendezésig még nagyon bonyolult és rögös utat kell megtenni, de az említett pákák mégis azt támasztják alá, hogy az 1988-as esztendő áttörést hozott a világ válsággócainak felszámolásában. MAUNÁK ISTVÁN • Mihail Gorbacsov és Perez de Cuellar december 7-i New York-i megbeszélései (CSTK-felvételek) állam- és 13 kormányfő, 55 külügy• Csien Csi-csen kínai és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter december 2-án megtartott tárgyaásai liupouniui be
