Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-23 / 51. szám

Merre él 4448738 palesztin? 36 504 50 706 'Egyesült Arab Emírségek M ásodik évébe lépett a palesztinok felkelése az Izrael által megszállt területeken, Ciszjordániában és Gázában. Már több mint egy éve szinte naponta közlünk szomorú, tragikus híreket, amelyek olyan városokból érkeznek, mint Jeruzsá­lem, Betlehem, Jerikó, Nablusz. Véres összecsapások zajlanak a Holt-tenger part­ján, a Sion-hegy lábánál. Nincs békesség e bibliai tájakon. Hány éve már? Inkább évtizedekben lehet számolni. Vagy száza­dokban? Mindig nyugtalan volt ez a vidék. Népek jöttek és mentek, uralkodtak és raboskod­tak. Meg harcoltak. Nagyobb területért, na­gyobb gazdagságért vagy éppen nyomorú­ságos hajlékukért, puszta életükért. Kánaá- niták, hirriták, hükszoszok, chapiruk, filisz- teusok, héberek, asszírok, babiloniak, per­zsák, rómaiak, bizánciak, arabok, oszmán­törökök, britek. Itt voltak és eltűntek. Akik maradtak: arabok és zsidók. Palesztinaiak. És azoknak, akik gyengeségük miatt elnyomást szenvedtek, örökül adtuk a föld keleti és nyugati tájait, ame­lyeket megáldottunk. És a te Urad szép szava beteljesedett Izráel fiain azért, mert állhatatosak voltak. (Korán, 7. szúra) Kié ez a föld? Kié Palesztina? A kézen­fekvő válasz: a palesztinaiaké. Zsidóké és araboké. A mára meghonosodott szóhasz­nálat szerint: zsidóké és palesztinoké. Eb­ből a (látszólag) vitathatatlan tényből kiin­falu, egyetlen törzs sem maradhat... Csak ezután az áttelepítés után lesz képes az ország hittestvéreink milli­óinak a befogadására. Nincs más kiút. (Joseph Weitz, a zsidó bevándor­lás ügyintézője, 1940) Mindenre lehet ürügyet találni. Az első zsidó bevándorlási hullám 1882 és 1904 között volt, ebben az időszakban 25 ezer zsidó érkezett Palesztinába és kezdett föld­művelésbe - eredeti foglalkozásától függet­lenül - azokon a földterületeken, melyeket Edmond de Rotschild bankár és az 1901- ben létrehozott Zsidó Nemzeti Alap vásá­rolt. Éppen a nemzeti otthon alapjának megszilárdítását szolgáló földek védelme volt az az ürügy, amellyel már 1907-ben a miniszterelnökségig vitte. Csak a meglévő arab többség akarata ellenére lehetséges a zsidó többség megteremtése Palesztiná­ban - a zsidó fegyveres erők acélfalának védelmében, vélekedett Zsabotyinszkij, akit nyugodtan tekinthetünk a terrorcselekmé­nyektől egyáltalán nem idegenkedő izraeli hadsereg alapítójának. Vagyis mindebből az a következtetés vonható le, hogy a cionista mozgalom kez­dettől fogva az erőszakos területszerzés mellett tette le a garast, már a század elején számolt az arabok kiűzésével. Tehát a mai Izrael politikája egyenes folytatása a cioniz­mus megalapítói elképzeléseinek. Nem az ott élő arabok fogadták ellenségesen a zsi­dó bevándorlókat, hanem ezek egy része érkezett ide leplezetlen agresszív célokkal. hanem Ciszjordánia, a Gázai-övezet és a Golan-fennsík teljes és végérvényes an- nektálását követelik, ugyanakkor minden arab deportálását ezekről a területekről. És lón Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuának, az Nún fiának, ki Mózesnek szolgája vala, ezt mondván: Mózes, az én szolgám megholt, mostan annak okáért kelj fel, és menj által a Jordán vizén, te és mind ez az nép, arra a földre, melyet adok nékiek, az Izráel fiainak. Minden helyet, melyet az ti lába­toknak talpa megnyom, nékiek ad­tam azt, azmiképpen szóltam Mó­zesnek. Az pusztától és az Libánon- tól fogva, az nagy folyóig, az Eufrá- tes folyóvízig, az hitteusoknak egész földök az nagy tengerig napnyugat felől lészen az ti határotok. (Biblia, Ótestamentum, Józsué könyve) Határozatában az ENSZ a zsidó állam területét 16 570, az arabét 9334 négyzetki­lométerben állapította meg. A sorozatos arab és más tiltakozások után 1500 négy­zetkilométert kihasított a zsidó állam terüle­téből, s azt az arab államhoz csatolta. így a zsidó államnak 995 ezer állampolgára lett volna, ebből 498 ezer zsidó és 497 ezer arab vagy más nemzetiségű. A 735 ezer lakosú arab államban viszont csak 10 ezer Aj szú 15 i. XII. 23. dúlva osztotta meg az egykori brit mandá­tumterületet 1947. november 29-én elfoga­dott határozatával az Egyesült Nemzetek Szervezete egy arab és egy zsidó államra. 33 tagállam szavazott a határozat mellett, 13 ellene, 10 tartózkodott a véleménynyil­vánítástól. A döntés határozott támogatói voltak a népi demokratikus államok, élükön a Szovjetunióval. Ugyanezek az államok, a szocialista közösség tagjai - számos további országgal együtt - ma a leghatáro­zottabb támogatói a palesztinok független­ségének. Mivelhogy a palesztinai arab ál­lam több mint négy évtizeddel ezelőtt nem jött létre... Izrael a világ egyetlen országa, amely az ENSZ-nek köszönheti a létét. Ugyanakkor listavezető a világszervezet határozatait elutasítók jegyzékén. Némi túlzással: a cio­nista vezetés számára az ENSZ-nek csak az előbb említett határozata az elfogadható - félig. Le kell szögezni, hogy a Szovjetunió és szövetségesei kezdetben nem a megosz­tást szorgalmazták, hanem egy kétnemzeti­ségű állam megteremtését. Csakhogy ak­korra az arab-zsidó viszony már olyannyira elmérgesedett, hogy csak a megosztás adott reményt nem is a vérontás megelőzé­sére, hanem inkább megfékezésére. Magunk között világosan kell látni, hogy nincs hely mindkét nép számá­ra ebben az országban... És nincs más mód, mint az itteni arabok átte­lepítése a szomszédos országokba. Valamennyiük áttelepítése, egyetlen Herzl Tivadar, a cionizmus atyja létrehozták az első zsidó fegyveres alakula­tot. Később megszületett a Hagana, az a fegyveres milícia, amely az izraeli hadse­reg magva lett. Ugyancsak Vlagyimir Zsa­botyinszkij alakította 1937-ben az Irgun Cvai Leumi (Nemzeti Védelmi Szervezet) nevű fegyveres csoportot, amelyet 1949- ben bekövetkezett halála után Menahem Begin, a későbbi miniszterelnök vett át. Az Irgunból vált ki a Stem-csoport, ennek egyik „élharcosa" Jicchak Samir volt, ciki szintén Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom a bázeli kongresz- szus lényegét - amelynek a nyilvá­nos kijelentésétől óvakodnék -, az ez volna: Bázelben megalapítottam a zsidó államot. Ha ezt ma fennhan­gon mondanám, általános nevetés lenne a válasz. Talán öt év múlva, de ötven év múlva bizonyára min­denki tudni fogja. (Herzl Tivadar az I. cionista kong­resszus után, 1897) Beteljesül a jóslat. Pontosan ötven évvel később kaptak a zsidók az ENSZ által garantált ígéretet, jogot független államuk megalapítására. Akkor aligha hitte valaki, hogy a Palesztina arabjainak tett hasonló Ígéret éppen emiatt nem válik valóra. A ki­provokált első háború volt az az ürügy, amely a későbbi agressziókat volt hivatott indokol­ni. Az állandó terrornak kitett palesztinok, hogy mentsék életüket, tömegesen mene­kültek ősi földjükről. Izrael pedig egyre nö­velte területét, s ezt a területszerzést szol­gálja a már negyven éve folytatódó hol leplezett, hol nyítt harc. A palesztinoknak ígért országrész elfoglalása után Izrael elin­dította a militarizált zsidó települések építé­sének programját; ürüggyel vagy anélkül az arab földek kisajátítását. Ennek a lopakodó gyarmatosításnak egyetlen célja van: a megszállt területek demográfiai jellegének gyökeres megváltoztatása, hogy Izrael Ál­lam jogot formálhasson magának - immár legálisan is - az erőszakkal „arabtalanított" területekre. Kétségtelen, hogy Izraelnek sok mindent sikerült megvalósítania a „cionizmus atyjai- nak“ merész elképzeléseiből. De milyen áron? Az ötödik évtizedébe lépett ország­nak nem volt még egy igazi békés napja, az állandósult hadiállapot mindenre rányomta bélyegét. A nép belefáradt ebbe a helyzet­be, egyre inkább növekszik az elégedetlen­ség még magában a hadseregben is. Ter­mészetesen sokcin vannak olyanok, akik az „ortodox cionizmus" fanatikus hívei, akik máig sem tudnak belenyugodni a Sínai- félsziget visszaadásába Egyiptomnak, akik nem elégszenek meg Jeruzsálem, három vallás szent városának bekebelezésével, Jeruzsálem: a Templom-hegy - szögesdrót-akadályokkal Akcióban az izraeli katonák Jeruzsálem utcáin A Siratófal, az ortodox zsidó egyház követeléseinek megfelelően két részre osztva: külön a nők, külön a férfiak számára (Archívumi felvételek) lett volna a zsidók száma. Az ENSZ-véd- nökség alá helyezett Jeruzsálemben a 100 ezer zsidó mellett 105 ezer volt az arabok száma. Mint a már említett szavazási arány mutatta, a tagállamok többsége méltányos­nak tartotta az ilyen megosztást. Nem úgy a cionisták. Képtelenek voltak, s ma sem képesek elfogadni, hogy az ENSZ a realitá­sokat, s nem a „bibliai határokat" vette figyelembe. xxx így várt az ígéret földje a beteljesületlen ígéretek, az ígérgetések földjévé. A meg­erősödött palesztin ellenállási mozgalom azonban korunk realitása, amelyet már Iz­rael sem hagyhat figyelmen kívül, mind egykoron a világszervezet határozatát, pon­tosabban határozatait. A palesztin állam függetlenségének deklarálását éppen ez tette lehetővé. A palesztinok ügye igazának bizonyítéka, hogy államok tucatjai ismerték el a függetlenség kikiáltását szinte napok alatt. Sajnos, ez távolról sem jelenti azt, hogy elérhető közelségbe került az önálló palesztin állam megteremtése. Ám a harc folytatódik - politikai eszközökkel és kövek­kel, gyújtópalackokkal a legkorszerűbb fegyverek ellen. A palesztin népi felkelés egy éve alatt 544 arab vesztette életét, jobbára fiatalok, sót gyerekek. Negyvene­zerre tehető a sebesültek, ugyanennyire a bebörtönzöttek száma. A megszállók Ciszjordániában és Gázában 800 iskolából csináltak börtönt, terrorizálják az orvosokat és ápolókat, akik segítséget nyújtanak a se­besülteknek. Karácsony van, a béke és szeretet ünne­pe. Ám mint oly sok helyütt e földön: nincs béke az olajfák alatt. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom