Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-23 / 51. szám
Merre él 4448738 palesztin? 36 504 50 706 'Egyesült Arab Emírségek M ásodik évébe lépett a palesztinok felkelése az Izrael által megszállt területeken, Ciszjordániában és Gázában. Már több mint egy éve szinte naponta közlünk szomorú, tragikus híreket, amelyek olyan városokból érkeznek, mint Jeruzsálem, Betlehem, Jerikó, Nablusz. Véres összecsapások zajlanak a Holt-tenger partján, a Sion-hegy lábánál. Nincs békesség e bibliai tájakon. Hány éve már? Inkább évtizedekben lehet számolni. Vagy századokban? Mindig nyugtalan volt ez a vidék. Népek jöttek és mentek, uralkodtak és raboskodtak. Meg harcoltak. Nagyobb területért, nagyobb gazdagságért vagy éppen nyomorúságos hajlékukért, puszta életükért. Kánaá- niták, hirriták, hükszoszok, chapiruk, filisz- teusok, héberek, asszírok, babiloniak, perzsák, rómaiak, bizánciak, arabok, oszmántörökök, britek. Itt voltak és eltűntek. Akik maradtak: arabok és zsidók. Palesztinaiak. És azoknak, akik gyengeségük miatt elnyomást szenvedtek, örökül adtuk a föld keleti és nyugati tájait, amelyeket megáldottunk. És a te Urad szép szava beteljesedett Izráel fiain azért, mert állhatatosak voltak. (Korán, 7. szúra) Kié ez a föld? Kié Palesztina? A kézenfekvő válasz: a palesztinaiaké. Zsidóké és araboké. A mára meghonosodott szóhasználat szerint: zsidóké és palesztinoké. Ebből a (látszólag) vitathatatlan tényből kiinfalu, egyetlen törzs sem maradhat... Csak ezután az áttelepítés után lesz képes az ország hittestvéreink millióinak a befogadására. Nincs más kiút. (Joseph Weitz, a zsidó bevándorlás ügyintézője, 1940) Mindenre lehet ürügyet találni. Az első zsidó bevándorlási hullám 1882 és 1904 között volt, ebben az időszakban 25 ezer zsidó érkezett Palesztinába és kezdett földművelésbe - eredeti foglalkozásától függetlenül - azokon a földterületeken, melyeket Edmond de Rotschild bankár és az 1901- ben létrehozott Zsidó Nemzeti Alap vásárolt. Éppen a nemzeti otthon alapjának megszilárdítását szolgáló földek védelme volt az az ürügy, amellyel már 1907-ben a miniszterelnökségig vitte. Csak a meglévő arab többség akarata ellenére lehetséges a zsidó többség megteremtése Palesztinában - a zsidó fegyveres erők acélfalának védelmében, vélekedett Zsabotyinszkij, akit nyugodtan tekinthetünk a terrorcselekményektől egyáltalán nem idegenkedő izraeli hadsereg alapítójának. Vagyis mindebből az a következtetés vonható le, hogy a cionista mozgalom kezdettől fogva az erőszakos területszerzés mellett tette le a garast, már a század elején számolt az arabok kiűzésével. Tehát a mai Izrael politikája egyenes folytatása a cionizmus megalapítói elképzeléseinek. Nem az ott élő arabok fogadták ellenségesen a zsidó bevándorlókat, hanem ezek egy része érkezett ide leplezetlen agresszív célokkal. hanem Ciszjordánia, a Gázai-övezet és a Golan-fennsík teljes és végérvényes an- nektálását követelik, ugyanakkor minden arab deportálását ezekről a területekről. És lón Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuának, az Nún fiának, ki Mózesnek szolgája vala, ezt mondván: Mózes, az én szolgám megholt, mostan annak okáért kelj fel, és menj által a Jordán vizén, te és mind ez az nép, arra a földre, melyet adok nékiek, az Izráel fiainak. Minden helyet, melyet az ti lábatoknak talpa megnyom, nékiek adtam azt, azmiképpen szóltam Mózesnek. Az pusztától és az Libánon- tól fogva, az nagy folyóig, az Eufrá- tes folyóvízig, az hitteusoknak egész földök az nagy tengerig napnyugat felől lészen az ti határotok. (Biblia, Ótestamentum, Józsué könyve) Határozatában az ENSZ a zsidó állam területét 16 570, az arabét 9334 négyzetkilométerben állapította meg. A sorozatos arab és más tiltakozások után 1500 négyzetkilométert kihasított a zsidó állam területéből, s azt az arab államhoz csatolta. így a zsidó államnak 995 ezer állampolgára lett volna, ebből 498 ezer zsidó és 497 ezer arab vagy más nemzetiségű. A 735 ezer lakosú arab államban viszont csak 10 ezer Aj szú 15 i. XII. 23. dúlva osztotta meg az egykori brit mandátumterületet 1947. november 29-én elfogadott határozatával az Egyesült Nemzetek Szervezete egy arab és egy zsidó államra. 33 tagállam szavazott a határozat mellett, 13 ellene, 10 tartózkodott a véleménynyilvánítástól. A döntés határozott támogatói voltak a népi demokratikus államok, élükön a Szovjetunióval. Ugyanezek az államok, a szocialista közösség tagjai - számos további országgal együtt - ma a leghatározottabb támogatói a palesztinok függetlenségének. Mivelhogy a palesztinai arab állam több mint négy évtizeddel ezelőtt nem jött létre... Izrael a világ egyetlen országa, amely az ENSZ-nek köszönheti a létét. Ugyanakkor listavezető a világszervezet határozatait elutasítók jegyzékén. Némi túlzással: a cionista vezetés számára az ENSZ-nek csak az előbb említett határozata az elfogadható - félig. Le kell szögezni, hogy a Szovjetunió és szövetségesei kezdetben nem a megosztást szorgalmazták, hanem egy kétnemzetiségű állam megteremtését. Csakhogy akkorra az arab-zsidó viszony már olyannyira elmérgesedett, hogy csak a megosztás adott reményt nem is a vérontás megelőzésére, hanem inkább megfékezésére. Magunk között világosan kell látni, hogy nincs hely mindkét nép számára ebben az országban... És nincs más mód, mint az itteni arabok áttelepítése a szomszédos országokba. Valamennyiük áttelepítése, egyetlen Herzl Tivadar, a cionizmus atyja létrehozták az első zsidó fegyveres alakulatot. Később megszületett a Hagana, az a fegyveres milícia, amely az izraeli hadsereg magva lett. Ugyancsak Vlagyimir Zsabotyinszkij alakította 1937-ben az Irgun Cvai Leumi (Nemzeti Védelmi Szervezet) nevű fegyveres csoportot, amelyet 1949- ben bekövetkezett halála után Menahem Begin, a későbbi miniszterelnök vett át. Az Irgunból vált ki a Stem-csoport, ennek egyik „élharcosa" Jicchak Samir volt, ciki szintén Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom a bázeli kongresz- szus lényegét - amelynek a nyilvános kijelentésétől óvakodnék -, az ez volna: Bázelben megalapítottam a zsidó államot. Ha ezt ma fennhangon mondanám, általános nevetés lenne a válasz. Talán öt év múlva, de ötven év múlva bizonyára mindenki tudni fogja. (Herzl Tivadar az I. cionista kongresszus után, 1897) Beteljesül a jóslat. Pontosan ötven évvel később kaptak a zsidók az ENSZ által garantált ígéretet, jogot független államuk megalapítására. Akkor aligha hitte valaki, hogy a Palesztina arabjainak tett hasonló Ígéret éppen emiatt nem válik valóra. A kiprovokált első háború volt az az ürügy, amely a későbbi agressziókat volt hivatott indokolni. Az állandó terrornak kitett palesztinok, hogy mentsék életüket, tömegesen menekültek ősi földjükről. Izrael pedig egyre növelte területét, s ezt a területszerzést szolgálja a már negyven éve folytatódó hol leplezett, hol nyítt harc. A palesztinoknak ígért országrész elfoglalása után Izrael elindította a militarizált zsidó települések építésének programját; ürüggyel vagy anélkül az arab földek kisajátítását. Ennek a lopakodó gyarmatosításnak egyetlen célja van: a megszállt területek demográfiai jellegének gyökeres megváltoztatása, hogy Izrael Állam jogot formálhasson magának - immár legálisan is - az erőszakkal „arabtalanított" területekre. Kétségtelen, hogy Izraelnek sok mindent sikerült megvalósítania a „cionizmus atyjai- nak“ merész elképzeléseiből. De milyen áron? Az ötödik évtizedébe lépett országnak nem volt még egy igazi békés napja, az állandósult hadiállapot mindenre rányomta bélyegét. A nép belefáradt ebbe a helyzetbe, egyre inkább növekszik az elégedetlenség még magában a hadseregben is. Természetesen sokcin vannak olyanok, akik az „ortodox cionizmus" fanatikus hívei, akik máig sem tudnak belenyugodni a Sínai- félsziget visszaadásába Egyiptomnak, akik nem elégszenek meg Jeruzsálem, három vallás szent városának bekebelezésével, Jeruzsálem: a Templom-hegy - szögesdrót-akadályokkal Akcióban az izraeli katonák Jeruzsálem utcáin A Siratófal, az ortodox zsidó egyház követeléseinek megfelelően két részre osztva: külön a nők, külön a férfiak számára (Archívumi felvételek) lett volna a zsidók száma. Az ENSZ-véd- nökség alá helyezett Jeruzsálemben a 100 ezer zsidó mellett 105 ezer volt az arabok száma. Mint a már említett szavazási arány mutatta, a tagállamok többsége méltányosnak tartotta az ilyen megosztást. Nem úgy a cionisták. Képtelenek voltak, s ma sem képesek elfogadni, hogy az ENSZ a realitásokat, s nem a „bibliai határokat" vette figyelembe. xxx így várt az ígéret földje a beteljesületlen ígéretek, az ígérgetések földjévé. A megerősödött palesztin ellenállási mozgalom azonban korunk realitása, amelyet már Izrael sem hagyhat figyelmen kívül, mind egykoron a világszervezet határozatát, pontosabban határozatait. A palesztin állam függetlenségének deklarálását éppen ez tette lehetővé. A palesztinok ügye igazának bizonyítéka, hogy államok tucatjai ismerték el a függetlenség kikiáltását szinte napok alatt. Sajnos, ez távolról sem jelenti azt, hogy elérhető közelségbe került az önálló palesztin állam megteremtése. Ám a harc folytatódik - politikai eszközökkel és kövekkel, gyújtópalackokkal a legkorszerűbb fegyverek ellen. A palesztin népi felkelés egy éve alatt 544 arab vesztette életét, jobbára fiatalok, sót gyerekek. Negyvenezerre tehető a sebesültek, ugyanennyire a bebörtönzöttek száma. A megszállók Ciszjordániában és Gázában 800 iskolából csináltak börtönt, terrorizálják az orvosokat és ápolókat, akik segítséget nyújtanak a sebesülteknek. Karácsony van, a béke és szeretet ünnepe. Ám mint oly sok helyütt e földön: nincs béke az olajfák alatt. GÖRFÖL ZSUZSA
