Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-16 / 50. szám

A lengyel népgazdaság konszolidációs tervei A lengyelországi központi na­pilapok közzétették a népgazda­ság konszolidálásának 1989-1995-ös évekre vonatko­zó tervjavaslatát, amelyet a LEMP Központi Bizottságának 8 . ülése hagyott jóvá. A tervja­vaslat többek között kilátásba helyezi a belkereskedelmi ellá­tás javulását, a lakásépítés csökkenő irányzatának a megál­lítását, az infláció növekedési ütemének a korlátozását, az ál­lamigazgatási szervek munkájá­nak javítását, valamint a lakos­sági szolgáltatások tökéletesíté­sét. Lengyelországban 1995-ig el kellene érni a teljes gazdasági egyensúlyt, az árak növekedése nem haladná meg az évi 5-6 százalékot, s a lengyel valuta bizonyos mértékben konvertál­hatóvá válna. Javulna a helyzet a lakásellátás és a környezetvé­delem területén. Mindez alapve­tő változásokat tesz szükséges­sé a gazdaság irányítási rend­szerében, ami elsősorban a gaz­dasági tevékenység központi irányításának és ellenőrzésének a korlátozását, s a kezdeménye­zéshez, a vállalkozói készség kibontakoztatásához szükséges feltételek kialakítását jelenti. Fe­lül kell vizsgálni a beruházási programokat is, csökkenteni kell a nyersanyagok kitermelésére, valamint az energiaigényes alapanyagok gyártására fordított kiadásokat. Alapvetően meg kell változtatni az állami pénzpolitika eddigi gyakorlatát is. A lengyel gazdaságnak a jelzett időszak­ban teljesen be kell kapcsolód­nia a nemzetközi gazdasági élet­be, miközben továbbra is a Szovjetunió lesz a legfonto­sabb partnere. Sokoldalúbban kell fejleszteni Lengyelország kapcsolatait a többi KGST-or- szággal is. A legnagyobb problé­mát az ország külföldi eladóso­dottsága jelenti. Annak ellenére, hogy az utóbbi években évente mintegy kétmilliárd dollárt fordí­tottak az adósságok törlesztésé­re, az adóssá' jállomány állandó­an növeked itt. Lengyelország becsületes' n eleget kíván tenni külföldi ki telezettségeinek, ez azonban nem történhet a lakos­ság életszínvonalának a rovásá­ra, s nem ronthatja az ország távlati fejlődésének a kilátásait. A lengyel vállalatok növekvő mértékben érdeklődnek a kor­szerű robotok és manipulátorok kihasználása iránt, főleg az autóiparban. A varsói FSO autó­gyárban, robotosított gyártóso­rok bevezetését is tervezik. A Camau olasz robotok új típu­sait az FSM autógyárban is be­vezetik, ahol jelenleg a kis fo­gyasztású FIAT 126-os sze­mélygépkocsikat gyártják. Egy NSZK-beli partnerrel együttmű­ködve a Swidnici Vagongyárat is ellátják ipari robotokkal. Mivel Lengyelországban és más KGST-országokban a robotok gyártása korlátozott terjedelmű, az ilyen automatizációs eszkö­zök jelentősebb részét tőkés or­szágokból kell beszerezni. A nö­vekvő szükségletből kiindulva Lengyelországban 1990-ig 13 különböző típusú ipari robot és manipulátor sorozatgyártását akarják bevezetni. (HÍZ) A kollektív koncepció megva­lósításához elengedhetetle­nül szükség van az együttműködés gazdasági mechanizmusának átala­kítására. Elsősorban a gazdaságpo­litika és a népgazdasági tervek egyeztetésének elmélyítéséről, a gazdálkodó szervezetek közti köz­vetlen együttműködés fejlesztéséről, a tagországok kölcsönös kereske­delmében érvényesülő árképzés tö­kéletesítéséről, továbbá a deviza- és pénzügyi viszonyok, a szerződé­ses kapcsolatok és az ezekkel összefüggő jogi feltételek rendezé­séről van szó. A koncepcióhoz hasonlóan az együttműködési mechanizmus át­alakítását is fokozatosan kell meg­valósítani. Ennek folyamán figye­lembe kell venni az egyes tagorszá­gok gazdasági irányítási rendszeré­ben bekövetkező változásokat, a gazdasági mechanizmus átalakí­tására, illetve tökéletesítésére irá­nyuló intézkedéseket. A gazdaságpolitika egyeztetésé­ben a tagországok a legfelsőbb szintű gazdasági tanácskozás elvei­ből indulnak ki, arra törekedve, hogy az együttműködés stratégiai céljai­val összefüggő kérdésekre optimális megoldásokat találjanak. Ebben döntő szerepe van a népgazdasági tervek egyeztetésének, melynek ke­retében a gazdálkodó szervezetek kezdeményezöen kapcsolódnak be az előirányzott stratégiai feladatok teljesítésébe. A népgazdasági ter­vek egyeztetése ezért három köl­csönösen összefüggő szinten való­sul meg, éspedig kormányközi szin­ten, az egyes népgazdasági ágaza­tok, valamint a gazdálkodó szerve­zetek szintjén. Ez az eljárás már az 1991-1995-ös tervek egyeztetésé­nél is érvényesül. A népgazdasági tervek egyeztetése folyamán sor ke­rül a kollektív koncepcióban szerep­lő előirányzatok megtárgyalására, valamint a feladatok időrendi sor­rendjének, s megoldási módszerei­nek a meghatározására is. A szocialista gazdasági integráció fejlesztésében, tehát a kollektív kon­cepció megvalósításában is fontos szerepe van a KGST szervezeti rendszerének, amely az együttmű­ködés adott céljaihoz és feltételei­hez igazodva fokozatosan alakult ki és fejlődött. Az együttműködés leg­fontosabb alapelve, a tagországok szuverén egyenjogúsága már az el­ső szervezeti formáknál is megnyil­vánult. A KGST első hét ágazati és funk­cionális bizottságát 1954-ben hoz­ták létre. A Végrehajtó Bizottság, mint a Tanács legfelsőbb végrehajtó szerve, 1962 óta működik. Ugyan­ebben az évben létesült a Szab­ványügyi Intézet, valamint a Végre­hajtó Bizottság Tervirodája. A hetve­nes évek elején a szocialista gazda­sági integráció Komplex Programjá­nak elfogadása bizonyos változtatá­sokat tett szükségessé a KGST szervezeti felépítésében, így 1971- ben létrehozták a Tervezési Együtt­működési Bizottágot, valamint a Tu­dományos-Műszaki Együttműködési Bizottságot. A Terviroda, amely ko­rábban a Végrehajtó Bizottság szer­veként működött, a Tervezési Együttműködési Bizottság állandó munkaszervévé vált. Az említett új bizottságok mellé 1974-ben Anyagi- Műszaki Ellátási Bizottságot is léte­sítettek, majd pedig 1984-ben Gép­ipari Együttműködési Bizottság is lé­tesült. Az egyes népgazdasági ágazatok vagy szakterületek szerint különbö­ző állandó bizottságok is létesültek, mint például az Építésügyi, a Gép­ipari, a Közlekedési, a Könnyűipari, a Mezőgazdasági, az Élelmiszer- ipari, a Külkereskedelmi, a Vasko­hászati, a Vegyipari stb. Állandó Bi­zottság. E bizottságokban a tagor­szágokat küldöttségek képviselik, ezek vezetője általában a miniszter, vagy az adott területért felelős mi­niszterhelyettes. Tagjai a tervhivata­lok, minisztériumok főosztályveze­tői, egyes vállalatok és tudományos intézetek igazgatói. Az állandó bi­zottságokat a KGST ülésszakai hoz­zák létre. A KGST-nek olyan szervei is van­nak, amelyek hasonló feladatokat látnak el, de nem bizottságként mű­ködnek. Ezek az ún. „értekezletek", amelyek abban különböznek az ál­landó bizottságoktól, hogy a tagor­szágokhoz nem intézhetnek ajánlá­sokat, hanem javaslataikat a Végre­hajtó Bizottság elé terjesztik, amely aztán ajánlások formájában juttattja el a tagországokhoz. A KGST szervei keretében műkö­dő állandó és ideiglenes munka­szervek száma 1987-ben már a há­romszázat is meghaladta. A KGST szervezeti felépítése egészében vé­ve a tagországokban alkalmazott ágazati irányítási rendszernek felelt meg. Ebben a szervezeti felépítés­ben a KGST alapítása óta eltelt csaknem 40 év alatt jelentős komp­lex programok, közös objektumok építésére vonatkozó sokoldalú meg­állapodások, valamint nemzetközi gyártásszakosítási és kooperációs programok kidolgozására, jóváha­gyására került sor. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a KGST szervezeti felépítése kizárja az együttműködés irányításának bármilyen nemzetek feletti formáit és módszereit. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a KGST jól szol­gálta az egyes tagországok, vala­mint az egész szocialista közösség érdekeit. A jelenlegi időszakban azonban, amikor a tagországok a gazdasági fejlődés új szakaszába lépnek, a KGST szervezeti felépíté­sét is át kell alakítani. A KGST tevékenységét a szocialista gazda­sági integráció államközi problémái­nak következetes megoldására kell összpontosítani. A KGST 43. (rend­kívüli) ülésszakán 1987-ben, vala­mint a KGST 44. ülésszakán 1988- ban elfogadott határozatok értelmé­ben a KGST 19 szervét rendezték át, miközben részben a régi szervek összevonásával 6 új szervet hoztak létre. A KGST reprezentatív szervei­nek a létszáma 36-ról 24-re csök­kent. Megszüntették az Anyagi-Mű­szaki Ellátási Bizottságot, az állandó bizottságok közül pedig az Atom­energia Békés Célú Felhasználásá­val Foglalkozó, a Villamosenergeti­kai, a Rádiótechnikai és Elektronikai Ipari, a Mezőgazdasági, az Élelmi- szeripari, a Polgári Repülésügyi, a Külkereskedelmi, az Építésügyi, az Égészségügyi, az Új Alapanya­gokkal Foglalkozó, a Biotechnoló­giai, valamint a Fejlődő Országokkal Való Együttműködési Állandó Bizott­ságot. A KGST „értekezletei" közül megszüntették a Jogi Értekezletet, az Árhivatali Vezetők Értekezletét, a Belkereskedelmi Miniszterek Érte­kezletét, a Találmányi Hivatali Veze­tők Értekezletét, a Munkaügyi Mi­niszterek Értekezletét, továbbá a Vízügyi Vezetők Értekezletét. Ugyanakkor új bizottságokat hoztak létre a külgazdasági kapcsolatokban való együttműködés, az elektronizá­lás, az agráripari komplexum, vala­mint a tüzelő- és nyersanyagellátás területén. Új állandó bizottságok is létesültek, amelyek a villamos- és az atomenergetikai, a környezetvédel­mi és a jogi együttműködés kérdé­seivel foglalkoznak. A korábban elfogadott programok feladatait az új szervezeti felépítés­nek megfelelő módon osztották el. Az említett változtatásokkal azon­ban a KGST szervezeti felépítésé­nek az átalakítása nem fejeződött be, a továbbiakban is számolni kell az olyan szervek megszüntetésével, illetve összevonásával, amelyek te­vékenysége az új feltételek között nem bizonyul elég hatékonynak. A módosítások szélesebb teret nyúj­tanak a sokoldalú együttműködés további fejlesztéséhez, a gyakorlati eredmények azonban elsősorban attól függnek, hogy milyen haladást sikerül elérni a tagországok nemzeti gazdasági mechanizmusainak áta­lakításában, illetve gazdasági irányí­tási rendszerüknek az intenzifikálás követelményeihez igazodó tökélete­sítésében. (-ai) II. Változások a KGST szervezeti felépítésében a ii SZOVJET-OUSZ GUMI EGVUTTMUKODES A Szovjetunió az idei év első felében Nyugat-Európa csaknem minden országából növelte behozatalát. Csupán Franciaország és Olaszország volt kivétel. Az elmúlt év első felében Olaszország a harmadik helyet foglalta el a Szovjetunióval kereskedő nyugat-európai országok sorrendjében, az idén azonban 1828 milliárd lírás Szovjetunióba irányuló kivitelével, valamint 822 milliárd lírás behozatalával az ötödik helyre került. A helyzet kedvezőtlen fejlődéséről tárgyalt Moszkvában De Mita olasz kormányelnök, akivel jelen­tős ipari vállalkozók is érkeztek a szovjet fővárosba. Amint arról a „Neue Züricher Zeitung" beszámolt, az olasz fél 680 millió ECU (European Currency Unit, európai valutaegység, az adott összeg körülbelül 1040 milliárd lírának felel meg) kölcsönt folyósított a Szovjetunió számára az Olaszországból származó behozatal fedezésére. A 7,5 százalékos kamat­lábbal nyújtott hitelt a könnyűipar korszerűsítésére fogják felhasználni. A kormányelnöki látogatás alkalmából további két szerződést is kötöttek, együttesen több mint 1000 milliárd líra értékben. Az egyik keretében a Pressindustria olasz vállalat Szovbutial néven közös vállalatot hozott létre a Tobolszki Petrolkémiai Kombináttal. A közös vállalat gumiabroncsokat és speciális gumitermékeket fog gyártani. A másik szerződés acélgyártásra vonatkozik. Az ILVA olasz társaság nagy átmérőjű acélcsöveket és más acéltermékeket fog szállítani a Szovjetunióba, szovjet acélipari félkész termékekért. A Giprokaucsuk tudományos kutatóintézet a Szintez-Kaucsuk termelési egyesüléssel, valamint a Pressindustria olasz vállalattal együttműködve Moszkvában létrehozta az első szovjet-olasz kutatási szervezetet is, amely a „Szinion" nevet kapta. A Szinion közös kutatási szervezetet környezetkí­mélő technológiai eljárások, petrolkémiai szintetikus gyártóberendezések kifejlesztésére, valamint különleges szintetikus kaucsukok gyártására létesí­tették. A Szovjetunió belső piacának iparcikkekből való jobb ellátása érdekében a bakui Bakkondicionyer termelési egyesülés az olasz Merloni konszernhez tartozó Merloni Projetti tervezőirodával együttműködve Bakmii néven közös vállalatot hozott létre, amely a piacon leginkább keresett villamos háztartási gépek és berendezések kifejlesztésével, valamint gyártásával fog foglal­kozni. Villamos húsdarálók, mixerek, kávédarálók, valamint kis méretű villanymotorok gyártásáról van szó. Ez a közös vállalat bizonyára jól kamatoztatni fogja a Bakkondicionyer eddigi gyártási tapasztalatait, az olasz Merloni Projetti tervezőiroda képességeit a villamos háztartási gépek terme­lésének fejlesztésében, s olyan termékek gyártását teszi lehetővé, amelyek a világpiacon is versenyképesek lesznek. A Bakmii közös vállalat termelését 1990 elején indítják be, s a tervek szerint évente 1,5 millió mikrovillanymotort, továbbá 750 ezer komplett villamos háztartási gépet fognak gyártani. A tőkebefektetés 72 százalékáról a Bakkondicionyer, 28 százalékáról a Merloni Projetti gondoskodik, miközben a szovjet fél adja a telket és fedezi az építkezés költségeit, az olasz cég pedig a gépsorokat szállítja, megszer­vezi a termelést, s szakoktatásban részesíti a dolgozókat. (Vnyesnyaja torgovlja) Szibériában, az Angara folyón már három vízi erőmű üzemel. Az irkutszki, a bratszki és az Uszty llimszk-i vízi erőművek évente 66 milliárd kWh villamos energiát termelnek. Az angarai vízlépcső rövidesen egy negyedik létesítménnyel is bővül. A felvételen a bogu- csani vízi erőmű építése látható, amelynek nagy jelentősége lesz az ércekben és kőolajban gazdag közép-angarai területi-termelési komplexum fejlesztésében. (A ŐSTK felvétele) ÚJ sz 1988. XII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom