Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-16 / 50. szám
„Beleszülettek a jólétbe“ szokták mondani róluk az idősebbek. Tény, hogy ingyenes tanszerek, egészségügyi ellátás, anyanyelvűnkön írott szó természetes járandóságuk. Ahogyan az is, hogy nem a „nincs“-hez, hanem a „van“-hoz viszonyítják igényeiket. Lehetőségeiket a világ egészéből befogadhatóval, a „hadd tehessek az emberiségért valamit“ óhajával és a „min- denséghez mérd magad“ emberi önérzetével, a szülőföld-haza egységében megvalósítható célokban mérik. Ők -a mai fiatalok - a potenciális felnőtt olvasóink a huszonegyedik században, a jövő évezredben. Ők a jövő, a jövőnk... H űvös, ködös ősz végi este Prága központi pályaudvarán. A vonatra várva nézelődöm. Az újságospavilon kínálatának bőségét, sokszínűségét veszem szemügyre, aztán felkapom a fejem. Valaki magyar újságot kér csehül. Háta mögé somfordálok: Új Szót szeretne. Az elárusitónő sajnálkozva magyarázza, hogy csak néhány darabot kap belőle, s az bizony mindjárt reggel elfogy.- Megvallom, hogy nekem az Új Szó a kapocs szűkebb hazám, Dél-Szlovákia és állandó lakhelyem, Prága között... A felbári (Horny Bar) születésű, Szabó Mária, vagyis Mária Klímová a Szövetségi Kohó- és Gépipari Minisztériumban közgazdász. Három éve él a fővárosban, ide jött férjhez. De ma már azt vallja, nemcsak a férje, a munkahelye, hanem a város és annak, a légköre is ideköti. Ám ezek a meghatározó kötődések egyben azt is jelentik számára, hogy nemzetiségi hovatartozásának tudata még erőteljesebben jelentkezik, éppen mert itt él.- Már a kezdet kezdetén, három évvel ezelőtt elhatároztam, hogy megrendelem az Új Szót. Aztán a postán megtudtam, hogy mindig egynapos késéssel kapnám meg. A legrégibb újság pedig a tegnapi újság, hát lemondtam a megrendelésről ... Ha tudom, újságárusnál veszem meg. Rendszeresen olvasom a Rudé Prá- vót, a Vecerni Prahát és a Sig- nált. Az egyik politikai, a másik tájékoztató, a harmadik pedig egyfajta színes összeállítása a körülöttünk folyó, a világban történő eseményeknek. Megmondom őszintén, nem tölt el lelkesedéssel, ha az ezekben közölt írások napok múlva jelennek meg az Új Szóban. Magyar könyvekhez, magyarországi lapokhoz a prágai Magyar Kultúrán keresztül jutok. Mégis érdeklődéssel olvasom az Új Szó irodalmi, kulturális oldalait. A hazai színjátszást is nyomon tudom követni a recenziókból. A vasárnapi Új Szóban kedvelem a kultúra és a belpolitika oldalait. Megfejtem a keresztrejtvényt, elolvasom a hirdetéseket és a humort. Mostanában egyre komolyabb elemzések, bírálatok jelennek meg a hazai lapokban, mármint a cseh újságok hasábjain. Ezekhez viszonyítva az Új Szó még keveset bírál. Több dél-szlovákiai problémát feltáró, alaposan elemző írásra lenne szükség. Egyetlen magyar nyelvű napilapunk az Új Szó, önismeretünk, önbecsülésünk tükre. Azt szeretném, ha ebben a tükörben egyre tisztában láthatnánk önmagunkat. -szgÖnbecsülésünk tükre Az alapítása 90. évfordulójának megünneplésére készülő Komáromi (Komárno) Mezőgazdasági Szakközépiskolába nem a jubileum végett mentem. Természetes azonban, hogy látogatásom- során ez is szóba került. A tanulókkal arról beszélgettünk, mi a véleményük az ugyancsak jubileumára készülő Új Szóról. Zsolnai Zsanett II. C osztályos tanuló szerint tájékoztató, mü- veltségterjesztö szerepe pótolhatatlan. Legszívesebben a rövid, tömör bel-, illetve külpolitikai híreket olvassa. Különösen a hírmozaik rovatban megjelenő színes érdekességeket böngészi érdeklődéssel. Úgy érzi, a fogyatékosságokat még nyíltabban, őszintébben kellene feltárni. A többiekkel egyetértésben azt kifogásolta, hogy aki Komáromban reggel hat után nem áll be az újságárusító pavilon elé a sorba, az nem jut Új Szóhoz. Bielokostolsky Mária, ugyancsak másodikos tanuló, sokkal jobb helyzetben van. Az ö családja ugyanis előfizetője a lapnak, s mióta olvasni megtanult, forgatja. Ó több, ifjúságot érdeklő írást szeretne. Ebben mind az öten megegyeztek. A negyedik osztályos Melcsók Józsefnek is az volt a véleménye, hogy a felnőttek nem tanúsítanak kellő megértést a fiatalok problémái iránt. Ó főleg a Vasárnapi Új Szóból á tudományos, műszaki és szépirodalmi írásokat szokta olvasni. Nagyon érdeklik a ker- tészkedők számára közölt hasznos tudnivalók. A fölmerült generációs probléma kapcsán Bergendi László - aki az iskola SZlSZ-alapszer- vezetének elnöki tisztétől épp e napokban válik meg, hogy minden idejét az érettségire való fölkészülésre fordíthassa - azt nehezményezte, hogy nem, vagy csak nagyon felszínesen foglalkozunk olyan társadalmi problémákkal, amelyek közvetlenül érintik a fiatalokat. Lapunkban nemigen találkozott, az ifjúságot ugyancsak foglalkoztató olyan problémák okait föltáró elemzéssel sem, mint az alkoholizmus, kábítószerezés, családfelbomlás stb. Ha érintik is az írások ezeket, meglehetősen felszínesek, nemigen hatolnak a lényegig. Bréda Tamás szintén negyedikes, csaknem valamennyi szóba került kérdésről véleményt mondott. Neki is a tudományos érdekességek tetszenek, az apróhirdetésként megjelentő köszöntőkkel, megemlékezésekkel szemben azonban fenntartásai vannak. Úgy ézi, hogy ezek a hasznos tájékoztatásoktól veszik el a helyet. Nem titkolta azt sem, hogy a nyíltság, a glasz- noszty nagyobb megnyilvánulását várja a sajtótól. Nagyon szívesen olvassa a társadalmi, gazdasági élet visszáságait vagy az emberek erkölcsi, jellembeli fogyatékosságait pellengérre állító szellemes glosszákat. Véleménye szerint ilyeneket gyakrabban kellene közölni. Ez a beszélgetés arról győzött meg, hogy a fiatalok idegenkednek az általános szólamoktól, a kiüresedett, semmitmondó frázisoktól, s hálásak minden kimondott vagy leírt őszinte szóért. MORVAY GÁBOR Hálásak minden őszinte szóért Föladták a leckét J óízű beszélgetés volt, ifjúkori vitánkat, álmodozásaink korát idéző. Bizonyára azért, mert értelmes, céljaikat látó fiatalok mindenkor így akarják átfogni az egész világot pillantásukkal, így próbálják koruk szemhatáráig emelni tekintetüket. A Galántai (Galanta) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium adott fedelet, barátságos helyiséget találkozásunkhoz. Itt tanulnak valamennyien, akik lapunkról- és egyben terveikről, elképzeléseikről - beszéltek. Kardos László, a IV. B-be jár. Vágsellyei (Sala). A biológia érdekli, ornitológus szeretne lenni, de ki tudja, mit tesznek lehetővé az „irányszámok". Természetes, hogy ő több környezetvédelemmel foglalkozó írást szeretne. A világkörüli utazók kalandjairól, hegymászóinkról szívesen olvasna. Es tudományos kutató- intézetekről. Szabó Éva a IV. B osztályelnöke, kosúti (Kosúty). Tanár szeretne lenni, a nyelvek érdeklik. Jónak tartja az irodalom, a kultúra oldalait az Új Szóban. Úgy látja, hogy többet kellene foglalkoznunk az iskolák helyzetével, körülményeivel, s egy-egy verseny szervezési „hátterével", például a honvédelmi versenyekével, ahol a kerületi nyertesekkel előfordult (konkrétan velük), hogy nem hívták meg őket az országos döntőre. Alexovics Gábor a IV. A-ba jár, orvosira szeretne menni. Tágja a SZISZ járási bizottságának. Szerinte a SZISZ-munkáról kellene többet írni. Arról, hogy most nem ők végzik, hanem velük végeztetik. Érdekeltté kellene benne tenni a fiatalokat, akkor vonzóbb lenne. Ambrus Erika IV. C-s, orvosira készül. Zsigárdról (Ziharec) jár iskolába. Úgy látja, a falvak kulturális élete nagyon vérszegény. A fiatalok körében közömbösség, édektelenség tapasztalható. Jó ifjúsági klubok munkáját kellene népszerűsíteni. Tok Ernő II. B-s megjegyzi, hogy például a övékről lenne mit írni: A deáki (Diakovce) klubban zajlik az élet. Avatottan sorolja, miről olvasna még szívesen a sportrovatban. Nem csoda, sportriporter szeretne lenni. Bugár Ignác II. A-s, az iskola SZISZ szervezetének alelnöke. Nádszegröl (Trstice) já be Ga- lántára. Véleménye szerint kevés idejük jut arra, ami valóban érdekli őket. A tanterv és érdekes, meg kevésbé fontosnak ítélt tantárgyak körül felcsap a vita. Már- már rögzíthetetlen, melyik kinek a véleménye, mert egymás szavába vágva mondják, többet kellene beszélgetni, vitatkozni. Hogy lapunknak sokkal bennfentesebben kellene a pályaválasztást segítenie, munkalehetőségekről hírt adnia, s nem értik, miért nem érintjük konrétabban a keresetek, a bérezés kérdését. Hol (és miért csak, vagy éppen ott) kínálnak lakást is az új dolgozóknak? Még több mélyreható külpolitikai elemzést szeretnének, az évfordulók kapcsán (de nem csak akkor) történelmi méltatásokat, hírneves vagy kevésbé ismert, de érdekes, fontos, tudományos vagy egyéb szempontból figyelmet érdemlő emberekről „felfedező" írásokat olvasnának, mivel úgy gondolják, saját magunkról, sokszor szűkebb hazánk szülötteiről is keveset tudunk. Egyszóval, hogy mindenről hírt adjon, véleményt mondjon, de hagyjon véleményt alkotni - és véleményt közölni is. Jó lepne, ha lenne téve-recenzió, amolyan valódi „ajánlat", hogy ne válogatás nélkül nézzenek mindent az emberek. S kellene pontosabb, teljesebb, minden kisvárosunkra (avagy legalább a járási székhelyekre) kiterjedő kulturális músorajánlat, „kalauz", hogy időben tudják, hol milyen rendezvény várható. És ha van oldal a gyermekek, miért nincs a fiatalok számára? Nem amolyan „könnyűzenei", hanem legfontosabb kérdéseiknek helyet adó. Például érzelmi, erkölcsi életükkel, magatartászavaraikkal, munkahelyi beilleszkedésükkel, főiskolai vizsgastresz- szekkel, a munkásfiatalok kulturális igénytelenségének okaival, a szenvedélybetegségek kialakulásával, a fiatal családok la- kás-életmód-életvitelnek kérdéseivel itt megfelelő politikai hangsúllyal lehetne foglalkozni. Szívesen maradnánk még, de lejárt a beszélgetésre szánt idő. Irigylem a tanárokat ezekért az igényes, bátor és tisztán látó fiatalokért. És irigyelem e fiatalokat, hogy olyan tanáraik vannak, akik segítik őket, hogy ilyenné váljanak. A többiek nevében irigylem, ahol a követelmények számonkérése mellett nem jut idő s mód, hogy megkédezzék őket, hogy meghallgassák a véleményüket. Vajon mi mennyit és mit tudunk majd tenni azért, hogy ilyenek maradjanak, hogy felnőttként se feledjék álmaikat, ne adják fel terveiket, hogy nyitottak maradjanak a világ, a haza, a nemzetiség életét érintő minden kédéssel szemben? H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Élményt adóbban... Török László mérnök 34 éves, felesége még innen van a harmincon. Érsekújvárott (Nővé Zámky) kerestük fel őket, otthonukban . T émánk a jubiláló Új Szó, s hogy mit jelent számukra ez az újság.- Ha valamit meg akarok tudni a világ dolgairól, akkor a napilapok közül először a Pravdát és az Új Szót olvasom. Ha alaposabban utána akarok nézni a történéseknek, akkor a magyarországi sajtóhoz folyamodom. Ezt sem nehezebb beszerezni, mint az Új Szót - kezdi a házigazda, majd így folytatja: - Reggel az elsők közt kell beállnunkaz újságárus előtti hosszú sorba, ha meg akarjuk vásárolni. Hogy mi tetszik benne? Hogy már nyíltabb és őszintébb. S hogy mi nem tetszik? Az, hogy még nem elég nyílt és őszinte. Ugye, paradox, amit állítok? Pedig csak elképzelem, hogy a felsőbb fórumok által megjelölt feladatokat hogyan valósítja meg a mi lapunk. Györgyi, a feleség „szelídebb húrokat" penget:- Legszívesebben az új filmekről, a könyvekről és a színházak műsoráról írottakat olvasom. Hazai magyar színjátszásunkat ugyan elég szigorúan értékelik a kritikusok, de ez, véleményem szerint a jobbítás szándékából ered. Keveset mutat meg az újság a fiatalok életéből. A gondjaikról, elhelyezkedési nehézségeikről többet kellene írnia. Sokkal több az idős emberekről, a nyugdíjasokról készített írás. Hogy miről lenne jó olvasni? Hétköznapjaink és ünnepeink összetevőiről. Nemcsak körvonalazva, hanem árnyaltan, sokszínűségükben megmutatva, él- ményszerúbben, élményt adóbban. A házigazda mintegy összefoglalva kettejük igényeit, de azért saját szempontjait sem hallgatva el így zárja a beszélgetést:- Szeretném, ha még több helyet kapna benne a sport. Hiszen magyar nyelvű "Sportújságunk nincs, hetilapjaink nem foglalkoznak vele, hát joggal várom el, hogy az Új Szó minden érdekes és fontos sporteseményre, témára kitérjen, hogy az élsporttól kezdve a tömegsportig bemutasson, feltárjon, elemezzen minden ezzel kapcsolatos, gyermek- és ifjúságnevelési, egészségvédelmi szempontból fontos kérdést, hogy a neves sportolók bemutatásával példát adóan ösztönözzön. Arra lenne szükség, hogy aki nyilatkozik, az ne féljen a következményektől, s aki írja, az merje vállalni a vélemény kimondását. De ezt általában, a nyíltság igényére értem, s ezt kívánom olvasóként magunknak és az újságíróknak is az évforduló alkalmából. SZITÁS GABRIELLA ÚJ! 1988.)
