Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-16 / 50. szám
FÁBRY ISTVÁNRÓL szólnak g sorok, az országszerte ismert, köztiszteletnek örvendő kommunistáról; veterán harcosról, antifasisztáról, a Vörös Hadsereg hajdan volt katonájáról, nyugalomba vonult, magas tisztségeket betöltő megbecsült párt- és állami tisztségviselőről, aki egyebek között jelentős szerepet játszott lapunk, az Új Szó megszületésében. Gyakori és kedves vendég ma is a szerkesztőségben. Egy- egy Írásával néhanapján besegít a lapkészítésbe, tollba mond régi emlékeket, felidéz olyasmiket, amikről már csak ö tud. Máskor meg csak felugrik hozzánk, megkérdezi, hogy vágyunk, aztán megy tovább; még ma, nyolcvan felé közeledve is elfoglalt ember... Most is, hogy lapunk 40. születésnapjára készültünk, ránk- ránk nyitotta' az ajtót. Ha nem jönne, magunk hívnánk. Nála nélkül szegényebb lenne az emlékekből összeállított születés- napi csokor. Közöttünk, a lap munkatársai között, már senki sincs, aki ott lett volna akörül a bizonyos bölcső körül. Ő még cselekvő részese volt a történéseknek... A Sas Andor által jégtörőnek mondott februárt Kassán (Kosice) érte meg. Kelet-Szlovákiában szervezője, parancsnoka volt a Népi Milíciának, s tagja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának. A történelmi esztendő nyarán itt kereste fel Szlovákia Kommunista Pártja KözpontrBizottságának a szervezőmunkában illetékes titkára. A forradalmi mozgalomból jó ismerőse, barátja, Koloman Moskoviö elvtárs.- A vendég nemsokára előhozakodott mondandójával. Megkérdezte, hajlandó lennék-e egy bizottságban dolgozni, amely a nemzetiségi kérdés megoldásával foglalkozna. A párt ugyanis rendezni szeretné a hazánkban élő magyar nemzetiség helyzetét. Szó lenne egy magyar nyelvű lap kiadásáról. Kezdetben hetente egyszer jelenne meg... Valamilyen kulturális szervezet is kellene... A bizottság feladata sínre tenni a magyar tanítási nyelvű oktatást is... Rajtam kívül tagjai lennének még; Major István, Lőrincz Gyula, Kugler János és Rabay Ferenc. (Közülük azóta hárman már örökre elmentek.) Szlovák részről Gustáv Husák, Laco Novomesky, Ondrej Pavlík, Dániel Okáli és Michal Faltán vesz részt munkájában. A bizottság titkári tisztségét neki, Fábry Istvánnak szánták.- Augusztusban vagy szeptemberben, pontosan már nem emlékszem — folytatja Fábry István -, meghívtak Bratislavába. Csak annyi volt a levélben, hogy jelentkezzem az akkori első titkár Basfovansky irodájában. Amikor megérkeztem, Siroky és Moskoviö elvtársak már ott vártak. A feladat egy magyar nyelvű újság mielőbbi kiadása. Délutánra a bizottság további tagjait is összehívták. Most már aprólékosan megtárgyalták a legközelebbi teendőket. Aztán felkeresték Major István elvtársat, aki abban az időben a Pravda Kiadóvállalat igazgatója volt. Ő már tudott mindenről. Az előkészületeket is megtette. Történelmi tény, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának Elnöksége negyvennyolc októberében napirendre tűzte a csehszlovákiai magyarok helyzetének rendezését. Megkapták a csehszlovák állampolgárságot, így a köztársaság egyenrangú polgáraivá váltak. November közepe táján a KB elnöke újból magához kérette a szóbanforgó bizottság tagjait. Az utasítás így szólt; az esztendő végéig jelenjen meg a kérdéses magyar lap első száma. Ahogy már az elmondottakból is következtetni tudunk _a döntést átgondolt előkészületek előzték meg. Major István biztosította az anyagiakat, a nyomdai munkaerőt, a lap készítéséhez szükséges betűtípust pedig Zsigmondi Endre veterán pártharcosnak, a Magyar Nap egykori adminisztrátorának közbenjárására - a Magyar Nemzeti Bank engedélyével vámmentesen Magyarországról kapták. Nagyobb gondot okozott azonban a szerkesztők előteremtése; olyan embereké, akik tudnak újságot csinálni, írni, szerkeszteni, fordítani. Főszerkesztő, Lőrincz Gyula kommunista festőművész, politikus személyében már volt. Aztán jött Hargitai Ferenc, Fédermayer István. Ók már tördelni is tudtak, ha volt miből. Az első szám nagy nehezen összeállt. Lőrincz Gyula a lap megjelenésének tizedik évfordulójára írt vezércikkében az akkori helyzetre így emlékezik: „Néhány héttel az Uj Szó első számának megjelenése előtt rádöbbentünk arra a kegyetlen valóságra, hogy Csehszlovákiában 1948 decemberében egyetlen magyar nemzetiségű kommunista újságíró, újságszakember sem volt... A néhány nem vérbeli szerkesztőnek és a nyomdászoknak lelkes munkája nagy visszhangra talált olvasóink körében. Az első időben váratlan segítséget kaptunk olvasóink táborából. Jelentkeztek az »olvasó-szerkesztók», akik tanácsokkal igyekeztek segíteni, pótolni szakismereteink hiányát. így a lap a szerkesztők, a nyomdászok, olvasók közös munkájával külső formájában fokozatosan elnyerte az újság jellegét. A lap szervezői kipróbált csehszlovákiai magyar kommunisták és antifasiszták voltak. Nem akármilyen magyar nyelvű lapot akartak indítani, hanem kommunista újságot, folytatva már az első köztársaságban indult kommunista sajtó, a Kassai Munkás, az Út és a Magyar Nap példáját. Ezt már a lap címében is ki akarták fejezni. Sokféle javaslat hangzott el. Az Új Szót Fábry István javasolta. Mint mondta, az ötletet az adta, hogy annak idején közelről ismerte a Vörös Hadsereg politikai osztálya által magyarul kiadott frontújságot, amely ugyanezt a címet viselte. Az elhangzott javaslatot továbbgondolva végül elfogadták: ezzel is hangsúlyozni akarták, hogy vállalják Barta Lajos 1929 és 1932-ben megjelent azonos című folyóiratának hagyományait. A cím egyrészt kifejezte, hogy a lap a polgári sajtóhoz viszonyítva új hangot, új szót képvisel, másrészt emlékeztet a hajdani Uj Szóra, az egyik leghaladóbb csehszlovákiai magyar művészeti és irodalmi folyóiratra. A lap természetesen, ha nem is teljesen kiforrott, kimunkait céllal, világosan körülhatárolt szerkesztési koncepcióval indult, de egy gondolat már akkor félreérthetetlenül megmutatkozott: új szellemet, felfogást igyekszik bevinni a csehszlovákiai magyarok körébe. Első számának Induláskor című szerkesztőségi vezércikke - Major István elvtárs írta már hírnökeként eljutott hozzánk az első hazai magyar sajtótermék, az Új Szó. örömmel fogadtuk, megdobbant a szívünk, amikor simogató kézzel, őszinte érdeklődéssel belelapoztunk az első példányokba..."- Egy kicsit messzire mentünk a nyomda kapujából, ahol a lap első számára vártunk. Folytassuk talán azzal, hogy az első örömök, sikerek után a szerkesztőség kiépítésére is nagy súlyt helyeztünk - folytatja Fábry István. Lassacskán a szerkesztői gárda gyarapodott. Jelentkezett Barsi Imre, Szabó Béla, Túri Mária, Egri Viktor, Bátky László és mások is. Valamennyien írástudó emberek. Bővült a levelezők hálózata. Budmericében a szlovákiai írók alkotóházában a Szlovákiai Újságírók Szövetségének égisze alatt tanfolyam nyílt a munkás- és parasztlevelezők számára. A szlovák tagozattal párhuzamosan magyar nyelvű is indult. Húszán vettek részt rajta. Legtöbbjük élmunkás, kiváló dolgozó. Közülük a legtehetségesebbek vizsgáznak, és lapokhoz kerülnek. II .------- -~hangsúlyt adott az új felfogásnak, a kibontakozó új, haladó eszmeiségnek. A cikk utolsó mondata így hangzott: „Fogadjátok szeretettel." Mintegy bizalmat, támogatást kérve az olvasótól. Támogatást kért és megkapta. Hargitai Ferenc a lap megjelenésének 10. évfordulóján így emlékezett vissza az első szám megszületésének pillanatára: „Tizenkilenc óra huszonöt percet mutatott a gépterem faliórája, amikor Sudaroviő gépmester a technikai szerkesztőnek (vagyis neki) átnyújtotta az első próbapéldányt, öt perc múlva- mivel minden rendben találtatott - dübörögve nekilendült a rotációs gép... Kilencvenezer példányt nyomtunk. Másnap estig valamennyi elfogyott. Egy példány ára három korona volt- hivatalosan. Akinek nem jutott, akár húszat is adott volna érte - hiába." Fábry István: - Mi, a szerkesztőség tagjai - legalábbis annak éreztük magunkat valamennyien - a nyomda kijáratánál toporogtunk... Nem restelltük, egyikünknek-másikunknak könny szökött a szemébe, amikor a még „meleg" lapot megérintettük. Végre! Az olvasók hogyan fogadták? Az újságárusok adtak rá választ. A következő napokban a kapott mennyiség kétszeresét, háromszorosát rendelték. Meglepő volt, hogy Prágába is sokat kértek belőle. Most értettük csak meg igazán, mennyire kell az írott, nyomtatott magyar szó... Sági Tóth Tibor leveléből: „Ezerkilencszáznegyvennyolc fagyos és zúzmarás telében a lenini nemzetiségi politika A Budmericei első munkás-paraszt levelezők újságíró-tanfolyamának szlovák és magyar nyelvű hallgatói (1950-51). Hasonló tanfolyam még egy volt 1953-ban a pieát'anyi Edén szállóban Az Új Szóhoz például hatan. Többségük vezetői beosztásból ment, vagy megy nyugdíjba, idén az utolsó is. A mai Új Szó, akárcsak az elődje, névadója „párton kívüli pártlapként" kezdte meg pályafutását. Lőrincz Gyula szavaival: „Az Új Szó első számainak fejléce alatt azt olvashattuk: a csehszlovákiai magyar dolgozók lapja. Igazában azonban már indulása pillanatától a párt lapja volt. Már abból is következtetni lehetett erre, hogy a Pravda Kiadóvállalata adta ki. Hetilapként indult! 1948. december 15-én. 1949 májusától már napilap. 1952 májusától a fejléc alatt azt olvashatjuk: Szlovákia Kommunista Pártjának napilapja. 1960 szeptemberétől Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának napilapja. Oldalszáma a heti hatról hetvenkettőre emelkedett. ötvenhétben megkapja a Kiváló Munkáért állami kitüntetést, 1968-ban - megjelenésének 20. évfordulójára - a Munka Érdemrendet. Szerkesztői számára természetes volt, hogy a lap indulásától kezdve a párt irányvonalát követi. Megismertette olvasóival a párt és a kormány határozatait, és teljesítésükre mozgósította a csehszlovákiai magyar dolgozókat. Serkentett az ország újjáépítésére, a falu szocialista átalakítására, földműves-szövetkezetek alakítására. Az utóbbi egyik fő programja volt, hiszen a magyar dolgozók zöme akkor még földműveléssel foglalkozott... Tájékoztatott a nemzetközi politika alakulásáról, helyzetéről. Megismertette olvasóit a Szovjetunióval s a többi szocialista ország sikereivel és gondjaival. Nem lebecsülendő kulturális életünk területén betöltött úttörő szerepe sem. Hasábjain indult az úgynevezett harmadvirágzás irodalmának, az új csehszlovákiai magyar irodalomnak kezdő gárdája, követve az ugyancsak az Új Szóban jelentkező régieket: Fábry Zoltánt, Egri Viktort, Sas Andort, Szabó Bélát, Forbáth Imrét és másokat. Az Új Szó ismerteti meg az olvasókkal Bábi Tibort, Rácz Olivért, Dávid Terézt, Csontos Vilmost, Ordódy Katalint, L. Gály Olgát, Lovicsek Bélát, Duba Gyulát és másokat. A lap hasábjain az indulástól máig nyomon követhető, hogy kiemelt feladatának tekintette és tekinti a csehszlovákiai nemzetek és nemzetiségek közötti barátság és együvé tartozás érzésének ápolását és elmélyítését. A Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok szilárdítását, a proletár és a szocialista internacionalizmusra s a szocialista hazafiságra való nevelést. A legnehezebb időszakban sem tévesztette szem elöl a lenini tanítást: a proletár, a szocialista nemzetköziség a kommunista és munkáspártoknak, a szocialista világközösségnek és minden békeszerető, a haladás pártján álló erőnek szolgálatában áll. Ezt vállalták, akik negyven esztendővel ezelőtt óva dédelgették a számunkra, csehszlovákiai magyarok számára oly drága újszülöttet, s ezt valljuk ma is, lapunk negyvenedik születésnapján. SZARKA ISTVÁN Lapunknak kezdettől szép számban voltak levelezői, olyan önkéntes munkatársai, akik figyelemmel kísérték munkánkat és tollat fogtak, hogy eseményekről, sikerekről, esetleg visszásságokról értesítsék a szerkesztőséget. Már akkor, amikor először tollat ragadtak, tudatosították a sajtó környezetformáló erejét, az írott, nyomtatott szó súlyát. Talán ezért is tartották szükségesnek, hogy örömüket, gondjukat megosszák velünk, vagy - adott esetben - a nyilvánossághoz fordulva kérjenek támogatást. Kötelességünket teljesítettük, amikor ezeket a leveleket szeretettel, megbecsüléssel fogadtuk. Igyekeztünk, hogy a bizalmat minden alkalommal bizalommal viszonozzuk, a kérdésekre választ adjunk, s a közlésre szánt és alkalmas leveleket közöljük. Számunkra természetesen mindig azok voltak a legfontosabb levelek, amelyeket valamilyen formában lapunkban is felhasználhattunk. Gondolunk itt azokra is, amelyeket ha önállóan nem közöltünk is, cikkekhez alapul szolgálhattak. Az ilyének is mérhetetlen szolgálatot tettek szerkesztőségünknek. Annak a lenini megállapításnak a tudatában, hogy az újság - és ez még inkább érvényes a pártlapokra - kollektív szervező, propagandista és agitátor, iparkodunk levelezőinket rendszeresen megbízni feladatokkal, s meghatározott témakörökre irányítani figyelmüket. E célt szolgálta a rendszeresen megjelenő 22,5 x 15 cm nagyságú, 8 oldalas Tájékoztató. 1962 szeptemberében kiadott első számának vezércikkét, jelentőségének megfelelően, Dénes Ferenc, akkori főszerkesztő írta. Nyolc oldalon jelent meg. Ilyen címekkel: Őszinte és egyszerű szóval. Csakis az igazat írd! Mit kell tudni a hírekről? A gyermekvilág kéri. A tárgyilagos bírálat a közösség érdekét szolgálja. Levelezőink annak idején örömmel fogadták a Tájékoztatót. Egy- egy levelezőtalálkozón még ma is elismeréssel szólnak róla azok, akik még emlékeznek rá. (in) PÁRTUNK KONGRESSZUSA ELŐTT DÉNES FERENC Az egész ország figyelme most a CSKP XII. kongresszusával kapcsolatban „A szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól'’ szóló pártdokumentum felé irányul. A párt nkkan itnlrnmonfnmTi'tn fnltAxín -»» és a szocialista tábor többi országé val megbonthatatlan Szövetségbe! érhetjük el a szocializmus és a kom munizmus teljes győzelmét. A szerkesztőség ennek a feladat ÚJ« 1988. XII
