Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-16 / 50. szám

<11.16.

Napilap vagyunk. Már maga ez az elnevezés is elárulja, hogy mindennapos, rendszeres kölcsönös kapcsolattartásra van szükségünk az olvasókkal. Vajon hogyan vélekednek lapunkról, mit jelent számukra a naponta kezükbe kerülő Új Szó? Erre kerestünk választ, amikor két kérdést tettünk fel a több mint 100 ezres olvasótáborunk nevében néhány olvasónknak:

1. Hogyan vélekedik az Új Szóról?

2. Mit olvasna szívesen, mit hiányol a lapból?

BAKULÁR LÁSZLÓ, a szocialista munka hőse, a Marcelházai (Marcelová) Efsz elnöke:

1. Ma már az újságolvasás mindennapjaink beidegződött cselekvése. Nincs olyan nap, hogy el ne olvasnék néhány napilapot. Még Kassán (Kosice) lettem az Új Szó olvasója, annak már negyven esztendeje. Ha szolgálati úton vagyok, olyan helyen ahol nem vásárolható meg az Új Szó, otthon utólag átlapozom, elolvasom a mezőgazdasági témájú írásokat. A munkanapokon nincs nagyon időm az újság- olvasásra, este nyúlok a napilap után. Igaz, van úgy is, hogy kiszököm a határba és pihenésképpen egy fa árnyékában belelapozok az újságba.

2. Engem is, de a szövetkezet tagságát a mezőgazdasággal foglalkozó írások érdeDr. BAUER GYŐZŐ, a tudományok doktora, akadémikus:

1. Az Új Szóval csaknem az első számának megjelenése óta szinte naponta találkozom ugyan, s ma is előfizetője vagyok, mégsem tartozom a rendszeres újságolvasók táborába. Leggyakrabban a szakirodalmat olvasom, csekély szabadidőmben pedig elsősorban a folyóiratokat veszem kézbe. A kül- és a belpolitikai hírekről többnyire az autórádiómból értesülök, így iparkodom hasznosan kitölteni azt az időt, amíg a munkahelyemre, illetve délután onnan hazajutok. Az Uj Szót leginkább az esti órákban és főleg hétvégeken lapozgatom.

Elsősorban az úgynevezett élő anyagokat kedvelem, vagyis a portrékat és a riportokat, de csak akkor, ha az újságírónak sikerül emberközelbe hozni az alanyát, tehát egyéni sorsokat tár fel, nem feledkezve meg az indíttatásról, a családi háttér, az iskola és a környezet hatásáról. Elég gyakran átböngészem az utolsó oldalt is, habár a hírmozaik szerkesztésében nem nagyon találok koncepciót: olykor nem értem, vajon mi is lehet ennek vagy annak a közleménynek a hírértéBECK PÁL, nyugdíjas:

1. Nem tudom kell-e többet mondanom, de én már negyven éve olvasom az Új Szót. És azt sem tudom, hogy ezzel dicsekedjek, vagy tagadjam, de felnőtt fejjel, 48 évesen lettem a lap olvasója. Miután megjelent az első szám, mint Komárom (Komárno) egyik vezetője, igyekeztem előfizetőket toborozni, pedig bevallom, azt sem tudtam, milyen is lesz ez a napilap. Abban viszont biztos voltam, hogy az újságírók élete nem lesz könnyű. Hiszen útmutatást adni, tájékoztatni, nevelni, tanítani, tanácsokat osztani, szórakoztatni és közben reagálni a politikai eseményekre, felkészültséget, odaadást kívánó vállalkozás.

Nagy dolog volt akkoriban, hogy a magyar nemzetiségű lakosok anyanyelvükön, hazai lapot vehettek kézbe. A kezdeti időktől fogva, engem, mint volt vöröskatonát, a történelmi, munkásmozgalmi témájú írások, visszaemlékezések érdekeltek legjobban. És természeBÉKÉS ATTILA, a füleki (Fil’a- kovo) Kovosmalt munkása:

1. Amióta megtanultam olvasni talán még nem volt olyan nap, hogy ne vettem volna kezembe az Új Szót. A legtöbbször aprólékosan áttanulmányozom egy-egy szám tartalmát. Iskoláskoromtól megnösülésemig Csákányházán (Öakanovce) az édesapám által előfizetett napilap jelentette számomra az ország és a világ eseményeiről kapott információk legrendszeresebb forrását. Most a munkahelyemre járatom a lapot, mert Losoncon (Lucenec) ahol lakom, a műszakról hazatérve nemegyszer üresen találtam a levélszekrényt. Olyankor bizony kimondottan hiányzott a huszonhárom év alatt megszokott olvasnivalóm. A gyárban nem tűnik el az újság. Ráadásul valamivel előbb, már a műszak szünetében belelapozhatok.

2. Mint állandó olvasó jónak tartom a lapot. A napi rovatok bőséges tájékoztatást, sokféle hasznos tudnivalót nyújtanak, a vasárnapi

Dr. FAZEKAS Ferenc, a király- helmeci (Král’ovsky Chlmec) kórház belgyógyászati osztályának főorvos-helyettese.

1. Az Új-Szót hosszú éveken keresztül figyelem, átmeneti kiesést csupán a prágai tanulmányi éveim jelentettek. Ami a napilap színvonalát illeti, véleményem szerint javulás

kelnek a legjobban. Ezért úgy hiszem, hogy a lap többet is foglalkozhatna velünk, jobban bemutathatná örömeinket és gondjainkat. Általában kevés írás értékeli az élelmiszergyártást, pedig beszámolni a sikerekről és a nehézségekről nem volna érdektelen. Az elmúlt évtizedekben, de főleg az utolsó években emelkedett a napilap színvonala. Egyre jobb írások jelennek meg, melyek érdekesen, s ha kell bírálóan értékelnek, elemeznek.

Szeretem a tárgyilagos kulturális elemzéseket, ám előfordulnak olyan írások is, melyek mintha nem nekünk íródtak volna. A túlfilozofált eszmefuttatások sokféleképpen magyarázhatók, ami zavart kelt az olvasókban. Azt hiszem, az átalakítás folyamata pozitívan hat majd az Új Szó nyíltságára is, ennek első jelei már megmutatkoztak.

ke... A pozitívumoknál maradva: jónak találom az autós, motoros rovatot, mert ez az összeállítás színvonalas és a gyakorló motorosoknak nagyon hasznos.

2. Nem szeretem a felületes, az általánosságoktól és a közhelyektől hemzsegő írásokat, amelyekből - ugyan kisebb számban, mint a múltban - sajnos még mindig akad a lap hasábjain. Még több lehetne az egyéni hangvételű, az Új Szó sajátos arculatát gazdagító, s az újságíró egyéniségét is tükröző cikk. Szeretném továbbá nagyobb közéleti bátorságra és hivatástudatra ösztökélni a munkatársakat, s arra, hogy jobban éljenek a nyilvánosság lehetőségével. Ha egy szövetkezeti elnök vagy gyárigazgató probléma- mentesnek látja a jelent és a jövőt, akkor merjenek rákérdezni, vajon miért, s ne hagyják magukat akkor sem, ha kérdéseikre közhelyekkel válaszolnak. Azt hiszem, nagyon sok olvasó igénye az, hogy napjainkról reális, ■tehát árnyalt képet rajzoljanak, s többet írjanak mindennapi gondjainkról.

Gazdagítaná a lap tartalmát az is, ha több vitát és kerekasztal-beszélgetést közölnének, amelyekbe az olvasók is bekapcsolódhatnának.

tesen a politikai hírek, a napi események. Mai szemmel nézve voltak a lapnak hibái is, de hát utólag - és ezt 88 évesen bátran kijelenthetem - könnyen okoskodik az ember.

2. Az utóbbi években változott a napilap arculata. Az Új Szó i$, felnőtté érett. Mélyült mondanivalója, javult stílusa és fejlődött az újságírók nyelvezete. A feleségemmel együtt naponta várjuk a kézbesítőt, aki hozza az Új Szót. Nálunk - mivel az elsőbbség a nőket illeti - a feleségem olvassa elsőnek. Csak azután kerülhet sor rám. Szeretjük úgy a napi, mint a vasárnapi kiadást. Szerintünk tarka és olvasmányos. Tudjuk, a lap szerkesztésénél nem lehet mindenki ízlését figyelembe venni. Úgy hiszem, ha csak 4-5 írás nyeri meg egy- egy olvasó tetszését, szórakozik vagy tanul belőle, munkájuk már eredményesnek mondható. Nekem, és úgy gondolom sok nyugdíjasnak, az Új Szó olvasása napi program. Remélem még sokáig lehetek az olvasójuk.

kiadásban pedig főleg az olvasmányos oldalakat szeretem. Örülök annak, hogy az utóbbi években egyre frissebb lett az Új Szó, a szlovák és a cseh nyelvű napisajtóval egyidőben számol be mind a bel-, mind a külpolitikai élet aktuális tudnivalóiról. Az új nyomdatechnikának köszönhetően szebb az oldalak külalakja is: könnyen olvashatók a sorok és összehasonlíthatatlanul tisztábbak a közölt fényképek. Hiányolom azonban, hogy a Nyugat- és a Kelet-szlovákiai kerület helységeihez, termelővállalataihoz, tömegszervezeteihez képest kevesebbszer szerepelnek az Új Szó hasábjain a közép-szlovákiai dolgozók, lakosok életéről, munkájáról, örömeiről vagy gondjairól szóló írások. Tudom, hogy ebben a kerületben nincs annyi előfizetője és rendszeres vásárlója a lapnak, de mégis szívesen vennénk, ha a jövőben gyakrabban olvashatnánk olyan Írásokat, amelyek a Losonci, a Rimaszombati (Rimavská Sobota) és a Nagykürtösi (Vel'ky Krtíá) járásban elért eredményekkel foglalkoznának.

tapasztalható, nyolc-tíz évvel ezelőtt sokszor nem voltam elégedett vele. Legszívesebben a szlovákiai magyar nemzetiség életéről, munkájáról olvasok beszámolókat, cikkeket, Éppen ezek az írások hiányoztak az említett években a lapból, most azonban örömmel állapíthatom meg, hogy egyre többször foglalkoznak ezzel a témával, bár még nem eleget. Behatóbban kellene foglalkozni

a csehszlovákiai magyar lakosság problémáival, gyakrabban kellene hírt adni sikereiről, gondjairól, főleg azért, mert az Új Szó az egyedüli magyar nyelvű napilap. Fontos lenne részletesebben foglalkozni a belpolitikai helyzettel, elemezni az időszerű kérdéseket, az új jelenségeket, hogy az emberek jobban eligazodhassanak, bővüljön a látókörük.

2. Nagyobb teret kellene adni a különböző tudományos vaqv tudományos ismeretterjesztő cikkeknek. Gondolok itt a természettuNAGY JÁNOSNÉ, szepsi (Mol- dava nad Bodvou) pedagógus:

1. Mindennapi olvasmányom az Új Szó. Akkor szeretem a lapot, amikor találok benne magamnak valót. Nem olvasom el elejétől végig. A politikai és napi hírek - sajnos - nem mindig frissek. Ezért sokszor csak a címeket olvasom el. A határozatokba, vitafelszólalásokba, nyilatkozatokba szívesen beleolvasok és türelmesen várom, sok határozatra emlékezve, hogy mikor is válnak valóra. Mikor valósítjuk meg valóban tevékenyen gazdasági és politikai feladatainkat, a leszerelési tárgyalások mikor jutnak dűlőre, a termelés korszerűsítését, a társadalom aktivitásának fokozását mikor tapasztaljuk a mindennapi életben.

2. Az ember sorsa különösképpen érdekel. Nem tudok azonosulni éppen ezért az Új Szóban közölt riportokkal. Számomra hiányzik belőlük a háttér, az emberi sors, a kötődés. Értünk, rólunk szólnak, de nélkülünk. Séma szerint készülnek, hiányziktielőlük

NAGY JÓZSEF, festőművész:

1. Én az Új Szót munkásszüleimtől „örököltem". Régi előfizetői voltak a lapnak, én pedig folytattam a lap előfizetését, már csak azért is, mert ez az egyetlen csehszlovákiai magyar nyelvű napilap. De különleges viszonyom is kialakult a lappal, mert 1959-től, amikor elvégeztem a képzőművészeti főiskolát, majdhogynem munkatársa lettem, hisz azonkívül, hogy mint kezdő képzőművésznek megjelentették grafikáimat, rajzaimat, gyakorta készítettem illusztrációkat is a lap számára. Azt is meg kell említeni, hogy csaknem kizárólag a magyar nyelvű újságok méltányolják képzőművészeti tevékenységemet, s közNAGY KÁZMÉR, az SZSZK kereskedelmi és idegenforgalmi minisztere:

1. Megjelenése után szüleim előfizették, s rendszeresen olvasták az Új Szót. Én is már gyerekkoromban gyakran beleolvastam. Kezdetben nagyon kedveltem a meséket és a gyermekrovatban közzétett írásokat. Később, gimnazistaként már érdekelt a politika és a sport is, azt mondhatom, hogy ettől fogva az Új Szó rendszeres olvasója vagyok. Különösen értékesnek tartom, hogy a lap nemcsak a szocializmus építésének időszerű feladataival foglalkozik, hanem felkarolja és támogatja a csehszlovákiai magyar irodalmi törekvéseket is. írók és költők műveit közli rendszeresen, s helyet ad a csehszlovákiai magyar humán és műszaki értelmiségnek. Jelenlegi beosztásomban is rendszeres olvasója vagyok az Új Szónak, elfoglaltságom mellett is találok rá időt, hogy naponta áttanulmányozzam és igyekszem időnként magam is szerepelni a hasábjain. Külön ki szeretném emelni, hogy nagyon jó a kapcsolatunk a szerkesztőséggel és több munkatársával is.

2. Tulajdonképpen az első kérdésre adott válaszom kigészkéseképpen szólnék arról is, hogy mivel szeretnék gyakrabban találkozni az Új Szó hasábjain. Az aktívabb közírói tevékenységre gondolok. Arra, hogy a cseh és szlovák szerzők politikai, népgazdasági, kulturális, elméleti és külpolitikai cikkei mellett egyre több hazai magyar tollforgató is kifejtse gondolatait. Olyan értelemben, hogy az

TÁNCZOS TIBOR, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának osztályvezetője:

1. Az Új Szó, mint Szlovákia Kommunista Pártjának sajtóorgánuma anyanyelvűnkön tájékoztat bennünket mindarról, amit állampolgárként tudnunk kell, hogy ismerjük kötelességeinket és jogainkat. Ugyanakkor az állandó kapcsolat szimbóluma azokkal, akikhez azonos anyanyelvűnk kapcsán kötődünk, akikkel azonosak vagy közelállóak a gondjaink, örömeink, vágyaink. Számomra az Új Szó többet jelent bármelyik nagy ország elismert nagy napilapjánál, mert ez az újság a miénk, a mi sajátos életünk napi problémáit tükrözi. Ismerjük a lap munkatársait, társaságban megvitatjuk a cikkek tartalmát, szidjuk és dicsérjük őket, de mindig szeretettel, ahogy azt a sajátjainkról illik. Ha értékelni kellene a lapot azzal kezdeném, mi lenne, ha nem volna? Pedig volt ilyen három év is 1948 előtt. Az én generációm csak hallomásból tudja, de az Új Szó megjelenésével fényt és

dománnyal, a nyelvészettel foglalkozó írásokra, és mivel orvos vagyok, az egészségnevelésre is, amely nálunk országos viszonylatban sincs megfelelő színvonalon. Természetesen elsősorban eredeti cikkekre gondolok, nem fordításokra, más lapokból átvett anyagokra. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a szerkesztőség szorosabb kapcsolatot tartson fenn a szakemberekkel, de maga az értelmiség is kezdeményezőbb legyen az együttműködésben.

valami. Nem tudom megfogalmazni magamnak, hogy mi. Talán az eltitkolt, de mindent orvosolni tudó igazság? Nem tudom, de én mindig irtóztam az újságírók zsákba gyömöszölő kérdéseitől. Úgy vagyok a Vasárnapi Uj Szó irodalmi mellékletével is. A legtöbb elbeszélés hidegen hagy. Leginkább a hazai magyar írók és költők legjobbjait szeretem. Verseiket, novelláikat olvasva úgy érzem, hozzám szólnak, szívemből beszélnek. A kultúrpolitikai anyagokat olvasom a legszívesebben. Véleményt hordó egyéniségek szólnak vagy csapnak ősszé. Szeretném, hp ott lennének minden kisebb vagy nagyobb kulturális rendezvényünkön. Az ö értékelésük, állásfoglalásuk az újságban többet érne a zsűrik egyszer elmondott, vitára alkalmat nem adó rövid jelentéseinél. Az Új Szó egyik kedves oldala a Gyermekvilág. Ajánlom a szülök figyelmébe. Olvassák gyermekükkel és fejtsék meg a rejtvényeket. Élvezetes játék. Egy bánatom azért van: évek óta küldözgetjük a megfejtéseket tanítványaimmal, de egyszer sem nyertünk. Úgy látszik, sokan szeretik ezt a rovatot.

tűk fontos helyet foglal el az Új Szó. Talán mondani sem kell, hogy politikai iránytűként is szerepel hírei, kommentárjai közlésével; nem mintha ezeket nem találnám meg a szlovák újságokban is, de nyelvezete öntudatra nevel és figyelmeztet, hova is tartozom, tagja vagyok egy közösségnek, melynek élete, sorsa nem közömbös számomra.

2. Sajnálom, hogy a szerkesztőség annyi év után sem tudta elérni a lapzárta idejének későbbre való halasztását. Ezzel nagyon sok olvasóját veszti el, különösen azokat, akik főleg a sporthíreket keresik és olvassák. Én személy szerint nagyon örülnék, ha a lap hasábjain többet olvashatnék a magyar kisebbség életéről, gondjairól.

általánosban vagy az országosban legyen jelen a specifikum is, vagyis a magyar ajkú lakosság életével közvetlenül összefüggő minden lényeges kérdés is. Hiányolom továbbá a közgondolkodásunkat serkentő kerekasztal-beszélgetéseket, egy-egy politikai, gazdasági, oktatásügyi, kulturális és egyéb vonatkozású témában jártas szakemberek bevonásával. Mint például az Új Szónak az a kerekasztal- beszélgetése, amelyben a magyar nemzetiségű fiatalok pályaválasztási gondjaival foglalkoztak. Még egy további javaslat: úgy érzem helyes lenne rendszeresen bemutatni egy-egy eredményes dolgozónkat Dél-Szlovákiából. Mint az SZSZK kereskedelmi és idegenforgalmi minisztere az Új Szót és a többi tömegkommunikációs eszközt igényes feladatainak teljesítésében rendkívül fontos és nélkülözhetetlen segítőtársnak tekintem. Lakosságunk pontos és rugalmas tájékoztatásával a sajtó nagymértékben hozzájárulhat a termelő és a kereskedelmi vállalatok, valamint a kereskedelem és a fogyasztók közötti kapcsolatok javításához, idegenforgalmunk céltudatos fejlesztéséhez.

Az Új Szó 40 éves. Hasznos, jelentősége felbecsülhetetlen olvasóinak tízezrei - sőt százezrei számára. Negyven éve teljesíti híven küldetését, a párt, a szocializmus ügyének támogatására, az egy hazában élő nemzetek és nemzetiségek kölcsönös tiszteletére és megbecsülésére, internacionalizmusra, szocialista hazafiságra és egészséges nemzeti öntudatra nevel. Kívánom, hogy a további években, évtizedekben is hagyományaihoz méltón teljesítse jelentős feladatait.

reményt hozott. A szerkesztőgárda időközben megújult, felkészültebb, s én úgy érzem elkötelezettebb lett.

2. Jeíenlegi beosztásom és munkaterületem eleve az ifjúságot érintő problémákra tereli a figyelmemet. Szeretném, ha az Új Szó hasábjain gyakrabban olvashatnánk fiatalokról szóló írásokat. Olyan, fiatalokat érintő problémákról kellene írni, amelyek általánosak, sok emberhez szólnak. Nemcsak a pozitív példák ismertetésére gondolok, hanem a nyíltság szellemében a negatív jelenségeket is fel kell tárni. Az Új Szó 40. születésnapjára hadd kívánjam, hogy a sportrovat csak dicséröleg írjon kedvenc focicsapatomról, hogy a népgazdasággal foglalkozók jó gazdasági eredményekről adhassanak számot, az irodalmi rovat szerkesztői sok olyan hazai alkotást közölhessenek, amelyet a mai fiatalok is szívesen elolvasnak. Az Új Szót ünnepeljük, s én az olvasóknak kívántam a jókat. De talán ebből is látható, hogy a lapot az olvasókénak tartom.

A válaszok, a maguk sokrétűségében, sőt ellentmondásosságában, megerősítették azt a hitünket, hogy munkánk nem hiábavaló, a jövőben még többet kell tennünk az olvasókkal együtt magukért az olvasókért.

% rriTOfflpiMfg