Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-09 / 49. szám
Nyugat-Bej rút romjai. Van itt mit építeni, helyreállítani. csehszlovák főiskolákon több száz libanoni állampolgár szerzett diplomát. Egyikük Ibrahim Hausar mérnök, aki 1977-ben érkezett Csehszlovákiába, s hat évvel később tett sikeres államvizsgát a bratislavai Műszaki Főiskola Építészeti Karán. Ugyanabban az évben tért vissza Libanonba és ma Bejrút nyugati részében él és dolgozik. Tapasztalatai, életfelfogása tipikusnak tekinthető a libanoni főiskolások, s általában a mai libanoni „harmincasok“ számára. Ibrahimért igen jól ismerem, mivel már két és fél éve gyakran találkozunk és látogatjuk egymást. Időnként szívesen segít nekem, ha valamit meg kell szerveznem, vagy ha arab nyelvű szöveg fordítására van szükségem. Többnyire azonban a legutóbbi eseményeket vitatjuk meg, s természetesen szóba került Csehszlovákia is. Amint azt ö maga hangsúlyozta, tartós és mély érzéseket táplál Csehszlovákia iránt, igyekszik kapcsolatot tartani a Libanonban éló csehszlovák állampolgárokkal.-Az észak-libanoni Tripoli melletti egyik kis faluból származom, sokgyermekes paraszti családban születtem. Tizenegyen voltunk testvérek - mondja Ibrahim. - Zöldséget termesztettünk, háziállatokat tartottunk, de főleg gyümölcstermesztéssel foglalkoztunk. A család büszkesége volt a kert, ahol körtét, sárgabarackot, szilvát és mandulát takarítottunk be. Mélyen gyökerezik bennem a földhöz való viszony, bár már évek óta városban élek. Vonz a vidék, s gyakran látogatom meg ismerőseimet, akiknek valahogyan segíthetek a gazdasági munkáknál. Otthon a lakás teraszán legalább tucatnyi dísznövényt nevelek. POLGÁRHÁBORÚ- Gyermekkorom nyugodt légkörét 1975- ben a polgárháború zavarta meg, s mindent szétrombolt - emlékezik tovább Ibrahim. - A vallási fanatikusok 1976- ban ölték meg apámat, s két évvel később egész családomat arra kényszerítették, hogy hagyja el a falut. Tették mindezt azért, mert más volt a vallásunk. A háború azonban a családokat is elválasztotta. És már középiskolai tanulmányaim során a Libanoni Kommunista Párt tagja lettem, s családomat új lakóhelyére politikai okokból nem követhettem. Már sok év telt el azóta, hogy találkoztam volna családom valamely tagjával. Egyszerűen félünk meglátogatni egymást, mert az egymással szemben álló erők által ellenőrzött területeken élünk, s a látogatás életünkbe kerülhetne. A polgárháború első évei alapvetően meghatározták Ibrahim sorsát. Tovább akart tanulni, de édesapja halála után a család nem tudta megfizetni a drága libanoni egyetemeken folytatott tanulmányokat.- A párttól kértem segítséget, s a csehszlovák nagykövetség közvetítésével nyílt számomra lehetőség arra, hogy külföldön, Csehszlovákiában tanuljak. Számomra ez volt az egyetlen módja annak, hogy egyetemi képzettséget szerezzek és szakemberré váljak Sosem felejtem el azt a segítséget, mindig hálás leszek Csehszlovákiának.- Persze nemcsak a hála határozza meg Csehszlovákia iránti érzéseimet, s nem is a kommunista rokonszenve a szocialista rendszer iránt. A leggyakrabban azokra az emberekre gondolok, akikkel tanulmányaim során megismerkedtem. Többségük rendkívül barátian és szívélyesen viselkedett velem szemben, kész volt a segítségre - hangsúlyozza Ibrahim. . Csehszlovákiában valóban sok alkalma nyílt a találkozásokra. Tekintettel a libanoni helyzetre, a hat év alatt egyszer sem volt otthon. A külföldi diákok többségétől eltérően még a szünidőt is Csehszlovákiában töltötte.- És épp a szünidő kínál számos lehetőséget arra, hogy még jobban megismerje az ember a vendéglátó országot, az embereket - meséli Ibrahim. Az iskolai szünidőben mindig munkát vállalt - a Tátrában, Piesfanyban, Tma- vában és Zilinában vagy Kassán (Kosi- ce). Az építészeti kar hallgatójaként általában építkezéseken dolgozott, de munkát vállalt vasműben vagy panelgyárban is. Egész Szlovákiát megismerhette, s mellesleg pénzt is keresett. Nagyon sok jó emberrel ismerkedett meg, s ezekre a találkozókra emlékszik vissza a legszívesebben. Többször meghívták például igazi falusi lagziba is. AZ ELSŐ NAP EMLÉKEI- Sok felejthetetlen élményt gyűjtöttem, egész életemben megőrzőm csehszlovákiai emlékeimet. Mondjuk, az első napot Csehszlovákiában. 1977-ben Libanonból nagy létszámú, 24 fős csoport érkezett meg Prágába. Én voltam az egyedüli, akit a Kassa melletti Hetfany- ba küldtek nyelvtanfolyamra. Az utat Prágából Kassára kísérő nélkül tettem meg, s el lehet képzelni, milyen bonyodalmakat okozott, hogy egyetlen szót sem tudtam csehül vagy szlovákul. Vagy igen megható volt annak az öreg néninek a gondoskodása, aki vakbél- műtétem után naponta hordott nekem tejet és tojást. Az iskolaév folyamán hat hétvéget töltöttek építkezéseken vagy a bratislavai közterületeket gondozták. Ezeket az akciókat a diákszervezetek rendezték, amelyek munkájából szívesen vette ki részét. Ó volt a Szlovákiában tanuló libanoni diákok szövetségének elnöke és a bratislavai külföldi diákok szövetségének aleinöke. Hazatérése után Ibrahim - akárcsak a hazai és a külföldi iskolákon diplomát szerzett társai - nehézségekkel találta magát szemben, amelyek az ország egyre romló gazdasági helyzetéből eredtek. Az 1982-es izraeli intervenció nyomán a politikai és biztonsági válsághoz társult a gazdasági és a szociális krízis. A gazdaság megbénult, s így az új szakemberek érvényesülési lehetőségei jelentősen szűkültek. SZERENCSÉJE VOLT - TALÁLT MUNKÁT-Tulajdonképpen szerencsém van, hogy építészmérnök vagyok és szakterületem a magasépítés - mondja Ibrahim. - Libanonban sok épület semmisült meg. Azokon a területeken, ahová emberek ezrei voltak kénytelenek elmenekülni, nagy a lakáshiány. Az építőipart ezért kevésbé sújtja a válság, mint a többi ágazatot. Am a helyzet itt sem rózsás. Hazatérésem után egy egész évig munka nélkül voltam. Azután ideiglenes szerződések alapján néhány építkezés felügyeletét láttam el, s középiskolákon tanítottam műszaki tárgyakat. Ma a főiskolán tanítok, s végre szereztem egy tervezői állást az egyik építőipari cégnél. Ibrahim helyzete valamelyest jobb, mint azoké a fiatal libanoniaké, akik évek múltán sem tudtak elhelyezkedni szakterületükön és alkalmi munkából élnek. Vannak, akik feladták a harcot, s külföldön keresnek munkát, túlnyomó- részt a gazdag arab országokban. Ma már azonban ott sem várnak tárt karokkal a külföldi munkaerőre.-Azt mondhatom, hogy szerencsés vagyok, mert találtam lakást, amelyet feleségemmel együtt megfizethetek, s hogy van munkám, bár a mai körülmények között keresetem éppencsak elég az élelemre. De hiszek a jobb jövőben, s ezért szeretném aspirantúrával bővíteni szakmai ismereteimet. És szeretnék ismét ellátogatni a szeretett Csehszlovákiába, ahonnan tulajdonképpen továbbra is kapok segítséget: a szakirodalom számomra itt hozzáférhetetlen, s azokból a tankönyvekből tanítom diákjaimat, amelyeket Bratislavából hoztam magammal... FRANTlSEK václavík (ŐSTK) A libanoni fővárosban újra meg újra kiújulnak a harcok, folytatódik a rombolás (Archiv-fetvéteiek) Miért szereti Ibrahim Hausar Csehszlovákiát A müncheni egyezmény érvénytelenségéről Csehszlovákia és az NSZK a kölcsönös kapcsolatokról 1973. december 11-én kötött szerződésben érvénytelennek nyilvánította a müncheni paktumot, mert - ahogy a dokumentum bevezetője is leszögezi - a náci rendszer az erőszak fenyegetése alatt kényszerítette a Csehszlovák Köztársaságra. Alábbi cikkünk - melynek szerzője Jiri Springer prágai jogász - az 1938-as müncheni egyezmény érvénytelenségének egyes jogi vonatkozásaival foglalkozik. Az NSZK hivatalos körei 1973 után a csehszlovák fél véleményétől eltérően kezdték magyarázni az érvénytelenség (nulitás) fogalmát. A müncheni egyezményt ugyanis ideiglenesen érvényesnek tartják, míg a csehszlovák fél a müncheni megállapodást mindig - s különösen az 1973- as szerződés után - érvénytelennek, kezdettől fogva nulitásosnak minősítette. A fogalom magyarázata tehát a két országban eltérő. A nemzetközi jog egyik magyarázati elve szerint, ha a szerződő felek valamely nemzetközi dokumentumban olyan fogalmat használnak, amely a nemzetközi jogban még nem egészen bevett és tartalmát ez a jog közelebbről nem is határozza meg, s ha az adott fogalommal kapcsolatban a szerződő felek között vita keletkezik, akkor a kérdéses terminus magyarázata során azoknak az államoknak a jogrendjére kell tekintettel lenni, amelyek ezt a fogalmat szerződésükben alkalmazták Nyugatnémet részről tehát az álláspont nem egészen egyértelmű, bár itt is hallani a realistán gondolkodó jogászok hangját, miszerint a müncheni egyezmény kezdettől fogva érvénytelen. Közelebbről kell megvizsgálni az NSZK jogrendjét, s meg kell nézni, vajon ismert-e számára a nulitás fogalma, s vajon saját jogi előírásaiban használatos-e ez a fogalom. A „nulitásos" (nichtig) fogalom és a tőle származtatott főnév, a „nulitás" (Nichtigkeit) a nyugatnémet jogrendben tartalmát és az ebből eredő következményeket tekintve régi jogi intézmény, amely az egyes törvényekben gyakran fordul elő. A nyugatnémet jogrendben a hibás jogi eljárások nyomán keletkezett különböző igazságtalanságok megakadályozását, s így az állampolgárok érdekeinek védelmét szolgálja. A leggyakrabban a nyugatnémet jogrend egyik alappillére, a polgári törvénykönyv használja ezt a fogalmat, amely az évszázad elejétől érvényes. Már az általános bevezető részben, majd az öröklési és más jogi kérdéseket taglaló részekben is gyakran fordul elő. Ugyancsak meg lehet találni ezt a fogalmat más nyugatnémet törvényekben, például az 1946-os házassági törvényben. A polgári törvénykönyv Palandt-féle kidása (1976-ban Münchenben jelent meg) a 73. oldalon igen precízen határozza meg a nulitás jogi tartalmát: „A nulitás (Nichtigkeit) azt jelenti, hogy a jogi eljárás kezdettől fogva (von Anfang cin) nem vonhatja maga után a tartalmából eredően elképzelt jogi következményeket. A nulitás mindenki javára és mindenki ellen hat, nem kell azt érvényesíteni, s a bírósági eljárás során a hivatalos hatalom szemszögéből kell megközelíteni.. A nyugatnémet jogrendnek ez az alappillére tehát használja a „kezdettől fogva érvénytelen" meghatározást. A nyugatnémet jog szerint az állampolgárok jogi ügyeinek intézése során a nulitás azt jelenti: az érvénytelen jogi eljárás kezdettől fogva nem vonhatja maga után a tartalmából eredően elképzelt jogi következményeket, s így védi az állampolgárok érdekeit. A nyugatnémet jog szerint egy nemzetközi megállapodás érvénytelenségére is vonatkozik mindez. Azáltal, hogy a nyugatnémet fél az 1973-as szerződésben elismerte a müncheni egyezmény érvénytelenségét, elfogadta a csehszlovák álláspontot, s egyben elismerte, hogy ez a megállapodás a nyugatnémet jog szerint is kezdettől fogva érvénytelen, tehát sosem lehetett érvényes még ideiglenesen sem. Ezzel egyben lemondott arról a jogáról is, hogy a későbbiekben azt állítsa: a müncheni egyezmény valamikor érvényes lehetett. Az NSZK itt kinyilvánította, hogy elfogadja azt a nemzetközi jogi elvet, miszerint bűncselekményből nem keletkezhet jog. Végül is a müncheni egyezmény két aláírója - Francia- ország és Olaszország - még a második világháború idején kezdettől fogva érvénytelennek nyilvánította a dokumentumot. Ami Nagy-Britanniát illeti, ó nem valamiféle jogelméleti okokból, hanem pusztán opportunista indítékokból nem bátorkodott kezdettől fogva érvénytelennek nyilvánítani a müncheni egyezményt, ugyanis a múltban hódításai során egész sor hasonlóan igazságtalan szerződést kötött, s attól tartott, hogy így veszélybe kerül saját igazságtalan nemzetközi megállapodásainak rendszere. Amikor az NSZK-ban egyes körök (mellesleg a müncheni egyezmény megkötését kierőszakoló erők szellemi örököseiről van szó) ma is különböző álelméleteket fabrikálnak a müncheni egyezmény ideiglenes érvényességéről, nem veszik figyelembe, hogy az 1973-as szerződés kimondta: a müncheni paktum érvénytelen. Ezért ezek az álelméletek éles ellentétben állnak magával a nyugatnémet jogrenddel is, tehát jogilag nem kötelező politikai óhajok következményeként kell őket felfogni. A fentiekből kitűnik, hogy a müncheni egyezménnyel kapcsolatos egyes elméletek a jószomszédi kapcsolatokat zavarják, s ellentétben állnak az új politikai gondolkodással, mérgezik a nemzetközi légkört.
