Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-25 / 47. szám

M iközben a szocialista orszá­gok többségének gazdasá­gában mélyreható változásokra ke­rül sor, a KGST keretében megvaló­suló sokoldalú együttműködésükben lényeges átalakulás nem tapasztal­ható - állapítja meg Alekszandr Kondrasov, a TASZSZ szovjet hír- ügynökség szemleirója. Bulgáriá­vá tanácskozása óta eltelt két évet értékelve megállapíthatjuk, hogy egyes vonatkozásokban jelentős haladást értünk el. Amiről két évvel ezelőtt úgy beszéltek, mint szüksé­ges, de nehezen megvalósítható változásokról, ma már a tények so­rába tartozik, s a KGST szerveinek konkrét feladatává vált. Tisztázódott az együttműködés tökéletesítésének stratégiai célja, a KGST-országok egységes piacá­nak létrehozása. A felek meghatá­rozták azokat a formákat és mód­szereket is, amelyek az együttműkö­dés elmélyítéséhez vezetnek, a vál­lalatok és egyesülések közti közvet­len kooperációs kapcsolatokat, a kö­zös vállalatok, tudományos-kutatási és konstrukciós kollektívák létesíté­sét. Megegyeztek abban, hogy alap­jaiban meg kell változtatni az együtt­működés extenzív modelljét, amely a korábbi években alakult ki, s amely a szovjet tüzelő- és nyersanyagok­nak a többi KGST-országban gyár­tott késztermékekre való cseréjére irányult. A felek abban is megálla­podtak, hogy tökéletesíteni kell a pénzügyi kapcsolatokat, gondos­kodni kell a transzferábilis rubel Az együttműködés új mechanizmusa a belső viszonyok függvénye bán, Magyarországon, Lengyel- országban és a Szovjetunióban a gazdasági reformok már a min­dennapi élet elválaszthatatlan részét alkotják, a KGST szintjén azonban csak az előkészítés szakaszában vannak. Mialatt nemzeti viszonylat­ban már a konkrét határidőket, mu­tatókat és feltételeket is meghatá­rozták, a KGST dokumentumaiban inkább csak a fokozatosságról, a szakaszokról, a feltételek kialaku­lásáról van szó. Ez érthető, sőt törvényszerű. A sokoldalú együttműködés mecha­nizmusának átalakítása sokkal bo­nyolultabb ügy, s végrehajtása hosszabb időt igényel. Figyelembe kell venni azt is, hogy az egyes tagországok nem egyenlő mérték­ben készültek fel az együttműködés formáinak és módszereinek megvál­toztatására, gazdasági fejlettségük színvonala különbözik egymástól. Az 1986 novembere, a KGST- országok kommunista és munkás­pártjai vezető képviselőinek moszk­pénzfunkcióinak erősítéséről, s át­válthatóságának eléréséről. Ezeket a feladatokat és célokat az átalakítás kezdeti szakaszában szerzett tapasztalatok is alátámaszt­ják. A KGST-országok tudományos- műszaki haladásának 2000-ig szóló komplex programját például, amit 1985-ben hagytak jóvá, az eredeti elgondolás szerint többnyire a régi módszerekkel, a minisztériumok és más központi hivatalok közvetítésé­vel kellett volna megvalósítani. Az élet azonban olyan választ adott erre a kérdésre, hogy ezt a komplex programot elsősorban a vállalatok és a tudományos kutatóintézetek közti közvetlen kapcsolatokra kell építeni. A közvetlen kapcsolatok és a kooperációs szállítások fejlesztése azonban komoly nehézségekbe üt­között a nemzeti árak közti össz­hang hiánya, valamint a transzferá­bilis rubel pénzfunkcióinak gyenge­sége miatt. Ez a körülmény több KGST-országot arra késztetett, hogy megállapodást Írjanak alá a nemzeti valuták használatáról a közvetlen kapcsolatokra vonatko­zó elszámolásokban, a KGST szer­veit pedig arra kötelezte, hogy kezd­jenek komolyan foglalkozni a transz­ferábilis rubel pénzfunkcióinak meg­erősítésével. Sok minden megváltozott a KGST szerveinek a tevékenységében is. Egyrészt csökkentették ezek szá­mát, másrészt pedig megszüntették az olyan jellegű gazdasági tevé­kenységüket, amelyek lényegében a nemzeti külkereskedelmi és köz­ponti ágazati szervek hatáskörébe tartoznak, s fölösleges kettősséget jelentettek. Tevékenységüket a to­vábbiakban a széles körű progra­mok kidolgozására, végrehajtásuk szervezésére, az új tervezési mód­szerek, az áru és pénzviszonyok, valamint a jogi normák kialakítására, az elemző és előrejelző munkára kell irányítani. A KGST bizottságai közvetlenül segítik elő a gazdálkodó szervezetek közti kapcsolatok fej­lesztését. Az új kérdések sokaságának megoldásában azonban az egyes tagállamok állásfoglalása távolról sem egységes, nem mindig nyilvá­nul meg azonos érdekeltség az új sokoldalú megállapodásokban és tervekben. A KGST Végrehajtó Bi­zottságának legutóbbi 129. ülésén például szintén nem sikerült megál­lapodni számos olyan kérdésben, amelyek az együttműködés pénzü­gyi mechanizmusának átalakítására vonatkoznak. Ugyanakkor senki sem dramatizálja a nézetek eltéré­sét. A KGST szerveire hárul az a fel­adat, hogy közelítsék a felek állás­pontjait, s keressék a kölcsönösen elfogadható alternatívákat. A tagor­szágok a legfontosabb kérdésben egyetértenek, mégpedig abban, hogy át kell alakítani a sokoldalú együttműködés mechanizmusát. Ar­ra az élet, a kölcsönös együttműkö­dés gyakorlata ad választ, hogy erre milyen konkrét formákban, s milyen határidőkben kerül sor. Egyesek feltehetik a kérdést, hogy nem túl lassú-e a KGST tevé­kenységének az átalakítása. Véle­ményem szerint az ütem fontos, de nem alapvető kérdés. Sokkal fonto­sabb az, hogy a tagországok fel legyenek készülve az új alapokra épülő együttműködésre, s hogy kia­lakuljanak ehhez a szükséges felté­telek a nemzeti gazdasági mecha­nizmusokban. Az átalakítás ezután válik maximálisan eredményessé, s maga a folyamat is meggyorsul. (ÓSTK) Változások Bulgária gazdasági mechanizmusában A jövő év január elsejétől kezdve háromfokozatú bérrendszert vezetnek be Bulgáriában, amely a kerese­tek érdem szerinti megkülönböztetését szolgálja. Erre az intézkedésre a gazdasági mechanizmus átalakítása ke­retében kerül sor. Változások következnek be az árkép­zésben, valamint az adórendszer területén is. Bulgáriában 1989-ben a nemzeti jövedelem 6,1 szá­zalékos növekedésével számolnak, amihez nemcsak megfelelő időjárási feltételekre van szükség a mezőgaz­dasági termelés számára, hanem a gazdasági reform­nak is hatékonyabban kell érvényesülnie. Abban bíznak, hogy a vállalatok növekvő önállósága és önfinanszírozá­sa elősegíti a termelés és a munkatermelékenység növelésének a meggyorsítását, s csökkenteni fogja a termelési költségeket. Hasonló hatást várnak az árkép­zésben, valamint az adó- és bérrendszerben bekövetke­ző változásoktól. Az egyik legfontosabb cél az, hogy a belső árak fokozatosan megközelítsék a világpiaci árakat, s így a gazdaság rugalmasabban alkalmazkodhasson a nem­zetközi piacokon jelentkező változásokhoz. Ehhez az áruk versenyképességét is növelni kell. A nagykereske­delmi árak reformja az első szakaszban a termékek 22 százalékára terjed ki, ezek olyan áruk, amelyek döntő szerepet játszanak a többi ágazat termelési költségei­ben. Csökkentik például a folyékony tüzelőanyagok, a villamos energia, az öntöttvas, az acél, valamint a színesfémek nagykereskedelmi árát. A szállítási díja­kat teljes mértékben a világpiaci árakhoz igazítják. Növelik a mezőgazdasági termékek felvásárlási árait, de ez nem lesz kihatással a kiskereskedelmi árakra. Az adóreform arra irányul, hogy a vállalatokat hatéko­nyabb gazdálkodásra ösztönözze, s kialakítsa a feltéte­leket a teljes önálló elszámolásra való áttéréshez. Ennek keretében 3 százalékos lesz az eszközlekötési járulék, 4 százalékos a forgalmi adó, s megkülönböztetett módon 600, 400 vagy 300 leva lesz az egy dolgozóra számított foglalkoztatási adó, attól függően, hogy a vállalat a mun­kaerő-ellátottság szempontjából milyen helyzetű körzet­ben fekszik. Emellett a gazdálkodó szervezetek egysé­gesen 40 százalékos adót fizetnek a tiszta nyereségből, habár kivételes esetekben egyes vállalatok nyereségi- adó-engedményben részesülhetnek, esetleg ilyen adót nem is kell fizetniük. Az új bérezési rendszernek is motivációs jellege van. Korlátozni fogják a béralap képzésébe való adminisztra­tív beavatkozásokat, de ugyanakkor nagyobb szerephez jutnak a közgazdasági szabályozó eszközök. A béralap nagyságát és az egyes dolgozók keresetét a termelés végső eredményei fogják meghatározni. Január elsejétől az alapbérek három fokozatát vezetik be. A munkásoknál a havi alapbér három szintje 140, 205 és 300 levának felel meg. A főiskolai végzettségű szakemberek alapbérét beosztásuktól függően 230, 350 és 450 levában állapították meg. A vezető dolgozók alapbére az első csoportban 350, a másodikban 450, a harmadikban 550 leva lesz. Ezekhez az alapbérekhez az eddig szokásos módon bérpótlékokat fognak kifizetni. A bérrendszer lehetővé teszi á keresetek növekedését, ha ezt a termelési eredmények megengedik. A túlságo­san nagy kereseti különbségek mérséklése céljából a tarifabérek 80 százalékosnál nagyobb túllépése eseté­ben progresszív adóztatást vezetnek be. (RYNKI ZAGRANICZNE) Traktorok - közös fejlesztésben A Martini Nehézgépipari Művek vállalatai a gépek és berendezé­sek széles választékát gyártják. Legjelentősebb termékeik közé tartoznak az 57-120 kW teljesítményű traktorok, amelyeket a varsói ZPC-URSUS vállalattal kooperációban gyártanak. A csehszlovák -lengyel együttműködés azonban ezen a területen a kutatásra és fejlesztésre is kiterjed. Ezt a tevékenységet a Martinban működő Csehszlovák-Lengyel Traktorfejlesztési Kutatóközpont dolgozói lát­ják el. A közös kutatóközpont 1963-ban létesült a Brnói Traktorfejlesztési Kutatóintézet keretében. Akkor a Z 8011 -es és a Z 8045-ös traktorok kifejlesztése volt a feladat. Később, 1982-ben a kutatóközpont Martinba költözött át, mert az 57-120 kW teljesítményű traktorok fejlesztéséért a Martini Nehézgépipari Művek Kutatási-Fejlesztési intézete vette át a felelősséget. A csehszlovák-lengyel kutatóközpont tevékenysége a jelenlegi időszakban magában foglalja a kutatási és fejlesztési munkákat, a traktorok minőségi tesztelését, a szabadalmak, valamint a műszaki- gazdasági információk gyűjtését és felhasználását, a gyártás techno­lógiai fejlesztését és szakosítását. Az együttműködés első szakaszában a csehszlovák és a lengyel mezőgazdaság az UR II egységesített sorozat négy modelljéhez jutott. Ezek a traktorok Crystal néven kerültek kereskedelmi forga­lomba. A kutatás és fejlesztés tehát sorozatgyártással zárult. Az együttműködés további szakaszában a csehszlovák és a lengyel mezőgazdaság az UR II egységesített sorozat négy modelljéhez jutott. Ezek a traktorok Crystal néven kerültek kereskedelmi forga­lomba. A kutatás és fejlesztés tehát sorozatgyártással zárult. Az együttműködés további szakaszában intenzív műszaki-tervezési és konstrukciós munka kezdődött, amely egyrészt az új UR IV-es egységes sorozat kifejlesztésére, másrészt pedig az új fejlesztési eredményeknek az UR ll-es sorozatnál való kihasználására irányult. Ebben az időszakban a tervezóasztalokon elkészült az UR ll-es traktorok három korszerűsített változata, ezek közül kettő Martinban kiérdemelte „az év modellje" elnevezést. Az UR IV-es egységesített sorozatban a traktorok két új változatát fejlesztették ki, amelyek a mezőgazdasági erőgépek új nemzedékét képviselik. A Csehszlovák-Lengyel Traktorfejlesztési Kutatóközpont alapítá­sának 25. évfordulója alkalmából a Csehszlovák Tudományos- Műszaki Társaságnak a martini kutatási-fejlesztési intézetben, vala­mint a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolán működő alapszerve­zetei, a Martini Nehézgépipari Művek kombinát, valamint a 2ilinai Technika Háza „Traktor Sympo 88“ címmel szakmai értekezletet rendeztek, amelyen többek között a traktorok fejlesztésében elért eredményekkel, az új típusok megbízhatóságával, tesztelésük tapasztalataival, az új fejlesztési irányzatokkal, valamint a traktormo­torokkal szemben támasztott új követelményekkel foglalkoztak, -li­Szovjet textilipari gépek Csehszlovákiában Ez év október 12-én a TIBA nem­zeti vállalat 02-es berouni üzemé­ben ünnepélyes keretek között ad­ták át az ötezredik Csehszlovákiába szállított STB szovjet szövőgépet. A szovjet textilipari gépek behozata­lának sokéves hagyománya van, az első gépek az ötvenes évek köze­pén kerültek hazánkba. Ez fordított irányban is érvényes, a csehszlovák textilipari gépgyártás termékeinek több mint egyharmada a Szovjetuni­óban talált gazdára. A szovjet textil­üzemekben ma már több ezer cseh­szlovák fúvókás szövőgép dolgozik. Széles körű a két ország együtt­működése a textilipari gépek fejlesz­tésében. Az orsó nélküli fonógépek kifejlesztésében különösen jelentős volt a csehszlovák és a szovjet konstruktőrök együttműködése, melynek eredményeként a nálunk gyártott gépek magas műszaki szín­vonalat értek el. A nemzetközi mun­kamegosztás egyik kiemelkedő pél­dáját az STB rendszerű szövőgépek Bulgáriában, a blagojevgrádi Georgi Dimitrov Híradástechnikai Műszergyárban elkezdték a „Quantum" típusú félelektronikus telefonközpontok gyártását, ame­lyek átmenetet képeznek a mechanikus és az elektronikus telefonközpontok között. A berendezések nagyobb részét a Szovjetunióba exportálják. A felvételen Georgi Popov és ltja Nikolov technikusok a „Quantum“ telefonközpont részegy­ségeinek helyes beállítását ellenőrzik. (A CSTK felvétele) nyújtják. Ezeket a hatvanas évek közepén a Novoszibirszki Textilipari Gépgyárban kezdték .gyártani. Az egész KGST keretében csak itt gyártott STB szövőgépekből az első 28 Csehszlovákiába szállított gépet a brnói Mosilana vállalatnál helyez­ték üzembe. Mivel teljes mértékben beváltak, nemcsak nálunk, hanem a többi KGST-országban is nagy lett irántuk az érdeklődés, ezért 1971- ben a Csebokszari Gépgyárban is bevezették a gyártásukat, mégpedig Lengyelországgal, Magyarország­gal, Bulgáriával, valamint 1972-től Csehszlovákiával való együttműkö­désben. Az STB szövőgépek egyik legna­gyobb felhasználója a csehszlovák pamutipar, melynek vállalatainál, el­sősorban a varnsdorfi Velveta válla­latnál ma már több mint háromezer ilyen gép működik. A jelenlegi idő­szakban az említett két szovjet textil­ipari gépgyár termékeit a Techmas- ekszport külkereskedelmi szerve­zet bő választékban kínálja, külön­böző szövetek gyártásához, 180-tól 390 cm-ig terjedő szélességben. A Csebokszari Gépgyárban előké­szítik a nagy fordulatszámú STB szövőgépek új nemzedékének, va­lamint a nehéz szöveteket készítő szövőgépeknek a gyártását. Ezeket a gépeket a moszkvai „INLEGMAS 88“ nemzetközi textilgépipari kiállí­táson már be is mutatták a szakem­bereknek. A Novoszibirszki Textil­ipari Gépgyárban az idén elkészül egy 10 gépből álló próbasorozat ab­ból az új típusú szövőgépből, mely­nek gyártását a svájci Sulzer cégtől vásárolt licenc alapján vezették be. Annak érdekében, hogy a szovjet partnerek szorosabbra fűzhessék kapcsolataikat a csehszlovák meg­rendelőkkel, Brnóban egy műszaki központot is létesítettek, melynek dolgozói műszaki tájékoztatást nyúj­tanak a szovjet textilipari gépek ki­választásához. Emellett tanfolyamo­kat is rendeznek a textilipari meste­rek és gépbeállítók számára, s pót- alkatrészeket is raktároznak a meg­hibásodott gépek rugalmas javításá­hoz. -kv-

Next

/
Oldalképek
Tartalom